Délmagyarország, 1962. október (52. évfolyam, 230-255. szám)

1962-10-04 / 232. szám

Csütörtök. 1962. október 11. DÉL-MAGYARORSZÁG 5 „Fonják" az Erzsébet-kid kőteleit A KábeL és Sodronykötélgyár budapesti üzemében készítik az Erzsébet-híd kábeleit. A hidat tartó óriáskötelek első példányai már elkészültek. Alsó képünkön a Rákóczi szocialista brigád tagjai előkészítik a 36 orsós óriás gépet a hídkötél "-fonására-". Felső képünkön a kész hídkábel egyik végét "-tupírozza- a kábelgyári munkás. Miután széthajtogatták a kábel drót•zálait, fémbe öntik s így rögzítik majd a híd építésénél. Még csak útkeresés9 nem megtalált A ruhagyár jövő évi műszaki fejlesztéséről Út Határértékek között Lényegében már meg is mondtuk, hogy milyen szempontok alapján állítatták öszTeli van a gepek zajaval a leti gyártásánál biztonságo- műszaki dolgozói különben Szegedi Ruhagyar valameny- ^^ fejlődési lehetőség még legalább 10—15 olyan n^ muiŰMterma Az ember - munkafolyamatot tudnának hirtelenjeben azt hinne, hogy egyelore a mar említett ket- 11öl i melvben az auto_ már elég, több, jobb varró- tűs technológia bevezetése. gepre nincs is szükség. Pe- Már az idén is működött a na de nincs a gyárnak gépdig dehogy nincs! A kisgépe- gyárban legalább 30—40 szerkesztője, aki ezt el is sitest alig fejeztek be, s mar- . . . bírná ursr7ni is két igen fontos program olyan varroSeP- ^ely ket tu- blrna veSezni. megvalósítását tűzték ki: a vei dolgozik, tehát két műve- A ruhagyár jövő évi műkéttűs varrási technológia el- letet végez el egyszerre. Rö- szaki fejlesztéséhez szükséterjesztéset és a különböző videsen csaknem még 50 ges anyagi források rendelkeautomatagepek alkalmazasat. , , , ilyen varrógépét kapnak, s ha zesre alinak, s amit célul tuz_ 1963-ban megérkezik a to- tek maguk elé, az minden vábbi 15—16 hiányzó darab bizonnyal meg is valósul is, lényegében mindenütt al- majd. Ámde nem lehet fikalmazzák, ahol egyáltalán gyeimen kívül hagyni, hogy sze a ruhagyárban a jövő év alkalmazni lehet ezt az eljámuszaki fejlesztési tervét. rást. Ahogy annak lenni kell: mindinkább igyekeznek meg- Lassan nö a termelékenység közelíteni a világszínvonalat, s ennek a törekvésnek alap- A műszaki fejlesztési terv hasznot, amelyre minél haja a korszerű gyártás megte- szerint az érintett gyártmá- marább szükség volna, remtése. Tulajdonképpen nyoknái 3,07 százalékkal ezek az évek az útkeresés emelkedik a termelékenység, évei, mert a ruhaipar auto- ha nem egy, hanem kéttűs matizálására külföldön sincs gépen dolgoznak. Ez a szám sok példa. Néhány gép pro- látszólag kicsiny. De ha artotipusát már megteremtet- ra gondolunk, hogy egy-egy ték itt a szegedi üzemben, be kabát vagy nadrág összeállíis váltak, a termelés szem- tásakor csupán néhány alpontjából mégsem alkottak kalommal lehet két tűvel velük új korszakot. varrni, az adat reálissá válik. A kéttűs technológia Minden tized, vagy század .iwk.M,!, százalékért külön meg kell megfelelö félautomata, vagy £ gI automata berendezes. S ame- . u melesi eredmenye nem hozott döntő változást. Igaz ugyan. hogy a gép kezelőjének többé Új korszak hajnalán az említett körülmények miatt ez a fejlesztési terv szerényebb a kelleténél, s bár az előrehaladást szolgálja, nem hozza meg azt a gazdasági F. K. A

z a gyerek, aki 1957. október 4-én született, ma ötéves. És ez az ötéves gyerek tudja, mit jelent ez a szó: szputnyik. Sőt meglehet, hogy ez a gyerek, aki egy napon született vele, most, zsenge ötéves korában, többet tud az űrutazásról és a világűrről, mint mi felnőttek tudtunk öt évvel ezelőtt, amikor útjára indult a Föld első mesterséges holdja. De ha öt évvel ezelőtt keveset vagy semmit sem tudtunk a kozmoszról, annál többet beszélünk róla azóta: a világűr miftdennapos téma lett; a kozmosz meghódítása napirendre került. Igen, oly keveset tudtunk róla mi, átlagemberek, hogy nem is hittük volna, ha valaki azt mondja akkor: öt éven belül sor kerül nemcsak az elsó ember felröppentésére, hanem túl leszünk az első kötelék-világűrrepülésen is. S hadd tegyük hozzá: szakemberek is kevesen hitték ezt. így száguld ma a tudomány. G

ondolatban valamenynyien emlékezünk még az első, a második, s harmadik szputnyikra — most már a számukat sem tudjuk —, emlékszünk a Lajka és a Zvjezdocska kutyára, az első élőlényekre. Valahány hírnök indult a világűrbe, gépek, műszerek vagy élőlények, túlfűtött izgalommal lestük a híreket, miképpen teljesedik ki az emberi tudás és akarat, hogy végre aztán maga az Ember induljon útnak oda, ahol előtte nemhogy a madár se járt, hanem földünkről senki, semmi. 1957. október negyedike történelmi nappá lett. Akkoriban az újságok sokat írtak arról, hogy ez a nap hasonlít 1492. szeptember huszadikára, amikor Kolumbusz Kristóf partot ért Amerikában. Kétségtelen, hogy történelmi fordulópont volt az a nap. Csakhogy a bátor hajós nem tudta, hova érkezett, míg a mesterséges holdak és később az űrhajók pályáját tudósok serege, műszerek légiója számította ki másodpercnyi és ívpercnyi pontossággal. Nem a merő véletlen, hanem a vele ellentétes szándék és fölényes tudás tört utat a világűrbe, amely immár az ember birodalma. A

világtörténelem nagy fordulatait sohasem lehet egyetlen napban meghatározni. A sorsdöntő csaták, a nagy felfedezések és a nevezetes uralkodók csak azért emlékezetesek, mert sűrítve fejezik ki azt, amit a történelem méhében hordott, megérlelt. Éppígy nem lehet azt mondani, hogy a szocialista és a kapitalista világrendszer párviadalában pontosan 1957 lyikhez van, ahhoz nem bírják megfelelően kihasználni eSsis apísa?/s: logban ismét adódnak problémák. Kis létszámú munkait egyenként a gép alá tol ni, mert az automata önmaszalagokkal nem lehet ered- ^zTL^T&lTs menyesen dolgozni nagy sza- ideje csökkent le, l'iffe iL- l-i, QL-iÍ5COM npnic . . s nem a lyukkötése. Majd ha még egy hasonló gépet állítanak üzembe, s egy munkás kezeli mind a kettőt, akkor várható lényeges javulás a terléteSmú meIékenységgel kapcsolatban. A prototípus nem elég Ez ideig csupán két gépfétatják a félautomata gépek léből készült a prototípuson szerkesztését. Az első és a kívül több példány: a varrómásodik évnegyedben új pro- cakkozóból 70 darab, s ebből totípusok készülnek el. me- jutott más üzemeknek is, valyekböl — ha a gyakorlatban iamint a varró-endlizőből 17. beválnak — több példányt is prototípusokkal pedig nem gyártanak. lehet megváltani a világot, Az önműködő gépek kísér- még a ruhaipart sem. A gyár lagok kialakításéra pedig nincs mód, mert az épületek, a helyiségek szűkek. No meg: ehhez óriási szériákat kellene gyártani. Az elképzelések ílvmódon a két határérték között, a közepes munkaszalagok kialakítását tartják a legmegfelelőbbnek. Mindenesetre, jövőre folyKilencszázezer fiatal mozgalma A KISZ Központi Bizott- madik követelményként a sága a Magyar Újságírók továbbtanulás szerepel. Az Országos Szövetségének szék- idén házában szerdán sajtótájékoztatót tartott. Balogh István, a KISZ Központi Bizottságának titkára az Ifjúság a szocializmusért mozgalom idei eredményeit ismertette. 1960-ban 600 000-re, az idén mintegy 900 000-re tehető azoknak a fiataloknak a száma, akik az Ifjúság a szocializmusért mozgalom munkával kapcsolatos feladatait teljesítették. A mozgalom nagy jelentőségű, mert egységbe fogja a KlSZ-szervezetek munkáját, és nagy hatása van a fiatalok nevelésérc. A KISZ I. kongresszusa az ifjúsági szövetség feladatául tűzte ki, hogy a második ötéves terv idején ösztönözze a fiatalokat a tanulásra. Érje el, hogy az akkorihoz képest egy fokkal magasabb képzettséget szerezzenek. A mozgalom alkalmas arra is, hogy a kongresszusnak ezt a célkitűzését a KlSZ-szervezetek valóra váltsák. Har716 000-ren vállalták, hogy részt vesznek a KISZ politikai oktatás valamelyik formájában, mások a gimnáziumba, technikumba. vagy egyetemre iratkoznak be. Az üzemekben szervezett szakoktatásra több mint százezren jelentkeztek. Balogh István a továbbiakban elmondotta: — A KISZ vitát indított, s az alapszervezetek szerte az országban a KISZ-en kívüli fiatalokkal együtt megbeszélik, miképpen lehetne a mozgalom eddigi szép eredményeit a következő évben túlszárnyalni. Tervükhöz kérik a pártszervezetek, a tömegszervezetek és a gazdasági vezetők véleményét is. A beérkezett válaszokat és az országos vita tapasztalatait még ebben az évben összegezik, s ennek álapján határozzák majd meg a jövő évi feladatokat. (MTI) október 4. óta került fölénybe a szocializmus; nem, ez folyamat eredménye, ennek így kell lennie. De az biztos, hogy ha sok százmilliónyian azelőtt nem értették meg, miért szükségszerű a szocializmus fölénye, s miért váltja fel előbb-utóbb mindenütt és okvetlenül az elaggott kapitalizmust, nos, 1957. október 4. óta kezdik megérteni. S ha megérteni nem is, sok százmilliónyian elkezdtek gondolkodni a puszta tényen. Hogy-hogy? — kérdezték ezek. — Eddig úgy tudtuk, hogy a tőkés rendszer, kiváltképp Amerika, minden tekintetben első a világon, legfőképpen a technika dolgában. Most pedig az első mesterséges holdat, később pedig az első holdrakétát és az első világűrutast a Szovjetunió bocsátotta fel. Így hangzott az első kétely, ha nem is pontosan így fogalmazták meg. Akkori újságokban lapozva szembe ötlik egy nemkommunista, de messze látó, világszerte tisztelt személyiség nyilatkozata, Nehru indiai miniszterelnöké. »-Az oroszok feltették a koronái a tudás fájára* — mondta ő az első szputnyik hírére. V

égiglapozva a burzsoá lapvéleményeket, nyilatkozatokat, az elsó ámuló hangok után kétfajta irányzat figyelhető meg. Az első a szitkozódásé és az uszításé, még ha csodálattal vegyesen is, mert ezek a nyilatkozatok a Nyugat által az emberiségre erőltetett fegyverkezési hajsza fokozottabb folytatására szólítanak fel. A másik, a józanabb irányzat képviselői arra intenek, hátha lehet mégis valamit tanulni a Szovjetuniótól. Ök főképpen két viszonylatot említenek. Azt mondják: könnyű a Szovjetuniónak. a kommunistáknak, ők a nemzetgazdaság és a tudomány minden forrósát és eszközét célirányosan használhatják fel: eltökélték, hogy a rakétatechnikát fejlesztik, hát fejlesztik. De azt is mondják — s azóta egyre erőteljesebben mondják: a szocialista rendszer a mérnökök és technikusok sokkal nagyobb seregét képezi ki, mint a Nyugat, érdemes hát tanulni az oktatási rendszer felépítésében a kommunistáktól. Mit lehetett erre felelni? Hát melyik rendszer — mert most már a rendszerről van szó — tehet róla, ha a kapitalizmus nem képes a társadalom minden erőforrását célirányosan tömöríteni és felhasználni? Vajon melyik rendszer a jobb? Az-e. amelyikben talán nem kevesebb tehetséges tudós és mérnök él, mint amabban, de a trösztök konkurrenciaharca miatt nem együttesen, hanem külön-külön ostromolják az eget? Vagy pedig az a társadalom, amely korunk legfejlettebb technikai és tudományos ágazatának új meg új vívmányaira képes összpontosítani? Ami pedig az oktatási rendszert illeti... Nem pusztán pedagógiai probléma ez, ámbár bizonyosan az is. egyetmást lehet ellesni és lemásolni a szovjet tudósképzés tervszerűségéből és módszereiből. Ám az oktatási rendszert nem lehet elválasztani a társadalmi rendszertől, amelyben létrehozták, mert legott nem marad belőle semmi. Az alap: az ingyenes oktatás, bárkinek, társadalmi és anyagi helyzetétol függetlenül. A többi, a képzés módja, csakugyan pedagógiai és tisztán tudományos ügy, de az alap nélkül semmi. A

fanyalgó nyugati kommentátorok kénytelen-kelletlen kezdték elismerni, hogy a szovjet rakétafölény valóban fennáll, s nem véletlen. Csak éppen azt igyekeztek bebizonyítani, hogy ebben az egyetlen ágban kerültek időleges előnybe a szovjet tudósok és mérnökök, ehhez tehát magának a rendszernek abszolúte semmi köze. Nevetségesen balga érvelés volt ez már akkor is, azóta meg — a hétéves terv és az SZKP programja fényében — kiváltképpen az. Igaz, a rakétatechnika valóban a technikának egy ágazata. De milyen ágazata? A legmodernebb, a legbonyolultabb. Ahhoz, hogy egy űrhajó, utassal a fedélzetén, sikerrel tegye meg útját és az előre kijelölt helyen és megállapított időben érjen földet, egész sor ipar- és tudományág együttes, kiváló teljesítménye szükséges. Hogy csak néhányat említsünk: fémkohászat, vegyipar, műszergyártás, híradástechnika, matematika, fizika, kémia, csillagászat, biológia, fiziológia, orvostudomány stb., stb. Az űrhajó, mondhatjuk, korunk fejlettségének jele. Mutasd meg az űrhajódat, megmondom ki vagy — lehetne a XX. század második felének jellemző jelmondata. Mekkora az űrhajód súlya, milyen a hajtóanyaga, mekkora terhet cipel, milyen pontosan tér rá pályájára, hogyan és mennyi idő után tér vissza? — csupa olyan kérdés, amelynek válasza egyértelműen eldönti a tudós szemében, vajon melyik űrhajó készítői tudnak többet, jobbat. öt évvel ezelőtt, amikor az első szputnyik útjára indult, a szovjet kormány első szava a békei'elhívás volt a népekhez és a kormányokhoz. hogy a világűrkutatás eredményei, a rakétatechnika csodái kizárólag az emberiséget szolgálják, a béke céljait. Azóta is hány meg hány ugyanilyen kezdeményezés indult el arról a földről, ahonnan a szputnyik és Gagarin! S eddig mindhiába: az amerikai imperializmus nem is tagadja, hogy az U—2-esek kudarca után csak a kémholdakban reménykedik, majd azok felderítik a »szovjet titkot*. De éppen a nagy titokfürkészés oka. tudniillik a szovjet rakétafölény, az egyik megnyugtató garancia arra. hogy az imperializmus kalandortervei eleve bukásra vannak ítélve: hogy ezerszer is meggondolja, mielőtt a világ bármely pontján rablóvállalkozásba kezd; hogy legutóbb például legalábbis időlegesen. visszavonulót volt kénytelen fújni a Kubára rátörni készülő zsoldosoknak. A szovjet rakéták pontossága kijózanította az agresszort. Manapság sehol a földtekén nem lehet elbúlni a háborús gyújtogatóknak. Ha háborút robbantanának ki, nem kerülhetnék el a méltó és jogos büntetést. gy lett a rakétából is, a tudomány fejlesztésén oly buzgón munkálkodó Szovjetunió akarata ellenére, világpolitikai tényező. Nagy szerencséjére az emberiségnek, a szovjet rakétafölény ily módon a béke biztosításának is fontos eszköze. öt évvel ezelőtt indult el a kozmosz meghódításának korszaka. Ki merészelné ma megjósolni, hol tartunk majd újabb öt év múlva? Verne, H. G. Wells utópiája mind a múlté már... Nehrut idéztük fentebb, hogy a szovjet tudomány feltette a koronát e tudás fájára. Igen. De rjer.- 1957. október 4-én. ha m-m 1917. november 7-én. Akkor indult el a kommunizmus a gyakorlatban, hogy az embert soha el sem képzelt magaslatokba emelje föl. Sz. J. 1