Délmagyarország, 1962. október (52. évfolyam, 230-255. szám)

1962-10-20 / 246. szám

4 i DÉL-MAGYARORSZÁG Szombat, 1962. október 19. Aki ötven éve tervezi a primadonnák ruhakölteményeit Kedves kis ünnepség volt a Szegedi Nemzeti Színház társalgójában. Bene Jánosné jelmeztervezőt köszöntötték a színház művészei, műszaki és technikai dolgozói: Bene Jánosné fél évszázad óta dolgozik megszakítás nélkül a Szegedi Nemzeti Színházban. Mint fiatal lány, 1912-ben került a színházhoz. Az első primadonna, akinek varrt, Déry Kózsi volt, majd Tóvölgyi Margit^ Szerényen, háiul Bene Jánosnét a nézők sosem látják. A kulisszák mögött ő van leghátul, fönt a harmadik emeleten, a varrodában. Ruhakölteményeit azonban hányszor és hányszor megcsodálták már az ünnepelt prímadonnákon. ötven év alatt nagyon sok színészt látott felnőni Bene Jánosné. Annak Idején Dayka Margitnak is ő tervezte és varrta ruháit, majd Mészáros Áginak, Neményj Lilinek, s később a magyar balettművészot. kiemelkedő alakjónak, Lakatos Gabriellának. Színházi pályafutása alatt Bene néni tizenkilenc igazgatóval dolgozott együtt, s mindegyik elégedett volt a munkájával. Belegen is bement dolgozni öt évtized alatt annyira hozzánőtt a színházhoz, hogy cl sem tudja képzelni nélküle az életét. Mondják, hogy két évvel ezelőtt, amikor tüdőgyulladást kapott, s le kellett volna otthon feküdnie, akkor is bement dolgozni. Nem tudta elképzelni, hogy egy premiert az ő munkája nélkül tartsanak meg. Sezlont vittek fel neki a varrodába, hogy helyben irányíthassa a premierre készülés lázas munkáját. S ugyanígy van Bene nénivel a színház ls: szereti az idős asszonyt, aki ma is olyan lelkesedéssel és ambícióval dolgozik, mint ötven esztendővel ezelőtt, amikor pólyáját kezdte. A taníivónya — Olyan voltam éppen — mondja a jókívánságok és gratulációk közepette —, mint a kezem alatt nemrégen segéddé lett Kovács Erzsi, nkit úgy megszereltem, mintha saját lányom lenne. Szeretném, hogy egyszer majd neki is így gratulálnának. Virágok, kézfogások és csókok köszöntötték Bene nénit, s külön a városi tanács művelődésügyi osztálya, a színház pártszervezete, valamint a KISZ és a szakszervezet képviselői. S a jubileumot köszöntő szavakban senki sem búcsúzott tőle. Szeretnék, ha még sokáig olvashatnák a szín házplakátok szereposztásának soraiban: a jelmezeket tervezte — Bene Jánosné. L. F. FALUMUZEUMOT létesítenek Tápén A tápéi községi tanács és a helybeli társadalmi szervezetek aktivistái már korábban elhatározták, hogy közös erővel egy érdekes néprajzi múzeumot hoznak létre a faluban. A vállalkozás már csak azért is nagyon életrevaló, mert ez a község Csongrád megye egyik legősibb települése. Számos történelmi feljegyzés utal arra, hogy Tápé sokkal előbb keletkezett történelme során hozzá képest óriásra nőtt szomszédjánál, Szegednél is. Sok-sok Tápé környéki honMunkás—orvos találkozó az Újszegedi KenderLenszövő Vállalatnál Tegnap, csütörtökön délután az Üjszegedi Kender-, Lenszövő Vállalat üzemi bizottsága, az üzemi vöröskeresztes szervezet és a gyór orvosa, dr. Soproni Lajos munkás—orvos találkozót rendezett A találkozón az üzem tizenhét munkása, dr. Gergely Győző, a szegedi rendelőintézet főorvosa, dr. Kovács Károly városi üzemi főorvos, dr. Horpácsy Géza és dr. Marton Zoltán körzeti orvosok. dr. Véhn Imre fogszakorvos. valamiint Suba Lajosné, a szakszervezetek megyei tanácsának kiküldötte vett részt A tanácskozás tizenhét munkása korábban közvéleménykutatást végzett az egészségügyi ellátással kapcsolatban, s jó néhány hibát tettek szóvá a szakemberek előtt. A többi között kifogásolták, hogy még mindig zsúfolt a rendelőintézet szakrendelése, s az orvosoknak bevés idő áll rendelkezésükre egy-egy beteg megvizsgálására. Ezután sok hasznos javaslatot tettek, hogyan lehetne az orvo6 és beteg között jobb kapcsolatot teremteni. A találkozó a késő esti órákban ért véget és igen hasznos volt. Elhatározták a résztvevők, hogy a közeljövőben több hasonló megbeszélést tartanak a város más üzemeiben K. onym?oic% KÉT KÖNYV A STATISZTIKAI TUDOMÁNYOS KONFERENCIA ANYAGÁBÓL Az Akadémiai Kiadó két új könyvet bocsátott közre, amelyek az 1901. június 1—5 között Budapesten rendezett Statisztikai Tudományos Konferencia anyagát tartalmazzák. A konferencia -A* tagozatának anyaga. Az ágazati kapcsolati mérlegek összehasonlításának és felhasználósának kérdései címmel látott napvilágot Magába foglalja a konferencia referátumait és a hozzászólásokat mind a magyar, mind a meghívott szovjet angol, csehszlovák, keletnémet és lengyel szakemberek részéről. A könyvben megjelent anyag a címben foglaltakon kívül foglalkozik a konferencián képviselt országoknak ezen a területen elért eredményeivel. A mérlegek összeállításának kérdésein kívül megismerhetők belőle a mérleg felhasználása területén végzett kísérleti munkák és ezek eredményei. Ez a könyv természetesen elősorban az elméleti közgazdászok érdeklődésére számít, de haszonnal forgathatják statisztikusok, tervezők és más szakemberek is. A konferencia »B* tagozata anyagának címe: Az életszínvonal emelésének és nemzetközi összehasonlításának kérdései. Ez a kötet 26 előadást és számos hozzászólást tartalmaz, amelyek az életszínvonal statisztikájával kapcsolatos általános fogalmi és módszertani problémákkal iá foglalkoznak. Megismertetnek azokkal az eredményekkel, amelyeket az utóbbi időben az életszínvonal-mérés módszerének kidolgozásában elértünk, valamint az ezzel kapcsolatos vitás kérdésekkel. Figyelemre méltó a fogyasztási árindex számításával kapcsolatban lefolyt vita. Tekintélyes helyet kapott a kötetben a háztartás-statlsztikai vizsgálatok tárgyalása. Elsősorban a statisztikusokat, a kereskedelmi szakembereket, közgazdászokat stb. érdekli ez a tudományos munka. Mindkét könyv bevezetőjét Péter György egyetemi tanár, a Központi Statisztikai Hivatal elnöke írta, rámutatva arra, hogy mivel a népgazdasági tervezés és tervszerű irányítás gazdasági életünk egészét átfogja szükség van az ezzel összefüggő valamennyi fontosabb jelenség számbavételére. foglaláskorabeli lelet bizonyítja, hogy itt a Tisza és a Maros találkozása felett már évezredekkel ezelőtt is tartósan laktak, éltek törzsek, nemzetségek. Ezenkívül páratlan néprajzi anyaggal is rendelkezik ez a falu, melyet érdemes összegyűjteni, rendszerbe foglalni. A vállalkozásnak olyan lelkes úttörői vannak többek között, mint Török József és Molnár Imre általános iskolai tanárok, akik — bár az épület hiányzik még — máris sok-sok érdekes anyagot gyűjtöttek össze a tanulók segítségével a leendő falumúzeum számára. A községi tanács raktárában rengeteg régi halászszerszám, edény és : más munkaeszköz sorakozik már. És megkezdődött a különböző korok népviseleti tárgyainak, ruháinak gyűjtése ls. Sok érdekes anyaggal szerepel majd a több évszázados múlttal rendelkező tápéi háziipar. A lakosság általában szívesen ajánlja fel régi, muzeális értékeit a községi muzeum szómára. A tanácsnak az a terve, hogy a közeljövőben vásárol egy tipikus, régi tápéi stílusban épült falusi házat, helyreállíttatja eredeti formára régi berendezéseit, és azután itt kapnak majd helyet a gyűjtemények. Tervezik egy kifejezetten tápéi parasztszoba berendezését is. A múzeum létesítésén buzgólkodó tápéiak segítségül akarják hívni a szegedi Móra Ferenc Múzeum vezetőit, régészelt is, hogy lehetőségeikhez mérten nyújtsanak tudományos szakmai segítséget a berendezéshez. Sőt azt is szeretnék, ha a későbbiek során a tápéi néprajzi múzeum teljesen a Móra Ferenc Múzeum felügyelete alá kerülne. A tápéiak kezdeményezését a járási tanács végrehajtó bizottsága is lelkesen támogatja. Füvészkert a lakásban Brpí áte^edi műkedvelő lőianiktu gyűjteménye Húsz éve foglalkozik botanikával Gyuris Gyula szegedi lakos, a Hungária pincére. Szekeres utcai otthonóban valóságos kis füvészkertet rendezett be. Mintegy négyszáz különböző fajta növényt nevel s olyan ritkaságok láthatók télikertjében, amilyenekkel meg intézmények sem mindig rendelkeznek. Pálmák, fikuszok, mimózák, afrikai kávécserjék, citrom- és narancsfák sorakoznak példás rendben. Az egyik legérdekesebb virág a Mlmosa Pudica, amelynek finom, formás levelei a legkisebb érintésre pillanatok alatt összezárulnak. Nem mindennapos látvány a most virágzó kávécserje. Ágain legalább száz zöld termés olvasható meg. A legnagyobb növény egy háromméteres, huszonkét éves citromfa, amely egyelőre még szabadban van. Ágai roskadoznak a terméstől. Huszonnyolc-harminc dekás vékony héjú citromok sárgáinak a zöld levelek között. Szépen fejlődik a mandarinfa is, amely jövőre hoz termést. Gyuris Gyula egyik büszkesége a törpe gránátalmafa, amely saját nemesítése. A fa nem törpe változatának Olaszország az igazi hazája, s termését étvágygerjesztőként fogyasztják. Elektromos i zzasztőszekrény ls tartozik a kis botanikus kerthez. Itt nevelkednek az apró trópusi növények. Gyuris Gyula állandóan fejleszti gyűjteményét, s levelező és cserekapcsolatban áll a budapesti pálmaházzal, a szegedi egyetemi és még egy csomó más füvészkerttel, arborétummal. Húsz év alatt több ezer növényt Ismert meg. de még tovább gyarapítja tudományát. Számtalan külföldi szakfolyóiratot járat. Könyvtárában megtalálhatók a botanikára vonatkozó legújabb és legdrágább kiadású művek. GERENCSÉR MIKLÓS: VADGALAMBOK JiCiditfátf ftüi 19. Ilyen lakodalom még nem volt a faluban. De ilyen esküvő SiWTl, hogy a fiatal pár csak a községházáig menjen, a templomnak meg úgy hátat fordítson, mintha soha sem hallott volna a házasság szentségéről. Kincses József merészen dacolt a közfelfogással, úgy vélte, hogy a kommunista igazodjon a saját törvényeihez. Klári ugyancsak tagja volt a pártnak, rendjénvalónak találta hát, ha beéri a polgári esküvővel. Dani se nagyon kívánta, hogy az a pap szentelje meg a karikagyűrűt, aki egy jó vasárnapi ebédért hajlandó volt őt perbefogni a szószékről. A meghívottak sorra kimentették magukat, csupán a két tanú jött el. Ezek nagy igyekezettel tetteitték a vidámságot, telezabálták magukat, gyorsan berúgtak és mire besötétedett, hűlt helyük maradt. Halottat sem lehetett volna különbül visszariasztani, mint ahogy hármasban kuksoltak a lakodalmi szobában. A középső mestergerendáról ernyős petróleumlámpa függött alá, céltalanul sugárzott a fehér falakra, melyeken itt-ott néhány megbarnult fénykép szomorkodott. A vadonatúj vászonterftővel borított asztal roskadozott a sok ételtől. Középütt, a porcelóntálban teljesen kihűlt a csigaleves, tetejére fagytak a zsírtallérok. Hasztalan kellette magát a főtttyúk, a töltött pulyka, a malacsült, hiába magasodott illatos kazlakban a szölőslepény, az almásrétes, a hájastészta, étvágytalanul hallgatott a család, amely semmivel sem látszott elevenebbnek, mint a falakról figyelő fényképek. Klári az asztalfőn ült, vértelen arccal, semmibemeredőn. Kös szemében nagyra tágult a pupilla, ajka meg egészen kicsinek látszott a halványságtól. Fekete kosztümében, íehérfodrú selyemblúzában oly egyenesen s mozdulatlanul ült, mintha festmény készült volna róla. Sápadt öklében zsebkendőt szorongatott, hogy legyen mivel letörölni a könnyét, ha sirvafakad, de szeme száraz volt és forró, mint aszályos nyárban a szalmavirág. Dani félrehúzódott az asztaltól, hanyagul támasztotta meg derekát a saroklóca szegletében. Fejét a falhoz hajtotta, csizmás lábai aléltan feküdtek egymáson. — Ne emészd magad — rándított a vállán erőszakolt hányavetiséggel. — Vedd úgy, hogy itt voltak, aztán elmentek. Hiszen minden lakodalomnak ilyen a vége. Az ifjú pár magára marad ... Klári tekintete egészen picit rebbent. Fakó ajkát beharapta. Nem szólt. Gyűlölte az emberekot és ezt nem volt kedve kimondani. Az öreg Kincses a konyhába menekült a szomorúság elől. O is felvette sötétkék pantallós ruháját, ráncos, beesett arcát szépen megborotválta és még azzal is törődött, hogy maradék hajat, amely rendszerint ezerfelé ágaskodott, a füle környékén gondosan lekefélje. Egy Ideig türelemmel ült a fiatalok között, aztán a konyhába sompolygott borral telt kancsót vett az ölébe és ivott, ivott elszántan. Hamarosan meg is vidémult, bebicegett a szobába, jóságos jókedvvel pislákolt a fiatalokra, majd gondtalanul mesélni kezdett: — Lembergben vagyok én, ha jól látom. Ej, micsoda boldogság volt az! Elfoglaljuk a várost, átkutatunk minden házat... aztán az egyik szobában terített asztal vár bennünket! ... Sehol egy lélek. Még az egerek is elbújtak. Hát kiderült, hogy valami orosz tábornok akart ebédelni, de a riadóra úgy otthagyta a lakomát, mintha hasmenése lett volna... Ügy ám... Belaktunk cefetül... Kuncogott, mintha csiklandozták volna, szuszogva asztalhoz ült és marokra fogott egy csirkecombot. Mielőbb beleharapott volna, a lányára nézett. Nyomban kijózanodott. Ráncai értelmes rendbe igazodtak, bajusza megnyúlt, komoly tekintetében helyreállt az egyensúly. Lassú mozdulattal visszatette a tálra a csirkecombot, ráhajolt az asztalra, homlokát a karjára támasztotta és domború hátán lúdbörözni kezdett a sötétkék ünneplő kabát 11. Kukoricafosztás idején a világ közepévé változott a völgyi falu. A képzelet országútjain megérkeztek a csodálatosabbnál csodálatosabb emberek, királyok éppúgy, mint koldusok, és soha nem látott öltözeteikben, ámulatraméltó szokásaikkal csupa mesébeillő dolgokat, vittek véghez. A pirostarsolyos pandúr nvársonsült ökröt evett nvag egy ültő helyében. A teknővájó cigány parazsat nyelt és a leheletével gyújtotta fel az erdőt. Még annak előtte, hogy a tengerit ismerhették volna, kínhalálra Ítéltek egy boszorkányt, de a banya csikóvá változott, a szomszéd faluban elkapták, megpatkolták, amikor pedig haldoklott, visszaváltozott boszorkánnyá és a kezén-lábán rajtamaradt a patkó. Így is temették el szenteletlenül, százkét esztendeje, hogy a csontjait kivetette az eke a régi temető mellett. A házakhoz, ahol éppen fosztották a kukoricát a pajtában. tódult a nép. mesére szomjasan. Klári is szívesen tanyázgatott el a fiatalok között, a fogadtatással sem volt eddig még baj. Az illendőség is úgy kívánta, hogy menjen, mivel a segítség körbejárt Megváltozott a lakodalom óta. Viselkedése zárkózottabb, mozdulatai félénkebbek lettek, mint aki komolynr. hitte a sok-sok hátborzongató históriát. Körülötte pezsgett, ficánkolt a vidámság, a felviharzó nevetések szinte leverték a port a pajta magasan nyújtózó gerendáiról. Karbitlámpa sugározta rájuk erős, vlllámszínű fényét, édeskés szaga idegenül terjengett a nyár illatait őrző lucerna, muhar közelében. Tüzesen .virult a fosztott kukoricából való hegy. körülötte zörgött a háncs, amely cinkosán takarta el a legények matató kezét Lehettek vagy húszan a kukoricafosztók, körbeülték a sárga gúlát, mint akik melegednek és a tiszta csöveket is úgy hajigálták középre, mintha óriási máglyát tápláltak volna. Egy malacképfl, behízott szemű asszony vitte a szót, most éppen valami sikamlós pletykát adott eló az agyszeri kisbíróról, aki megleste fürdés közben a jegyző feleségét és amikor az asszony sikongatni kezdett, ijedtében a kútba ugrott Klárihoz nem szóltak bántón, nem néztek rá sandán, mégis tudta, hogy valami nincs rendjén, leszakadt egy húr a citeráról. Máskor vele is incselkedtek, egy volt a sok közül, bévtll érezhette magát azon a körön, amelyet a lányok, fiatalasszonyok szőttek maguknak titkokbői, pillantásokból, névtelen, de annál édesebb érzésekből. Most meg nyoma veszett ennek az ártatlan cinkosságnak, úgy vették, mintha itt se lenne. Fájt neki az alattomosság, amelyről tudta, hogy a kertek alatt osonó pusmogás eredménye. De nem mutatta, hogy szorongatja a szívét a számkivetés, dolgozott serényen, néha nevetett is, de hiába nevettek vele a többiek is, a jókedvben ugyanúgy magára maradt, mint a hallgatásban. Most éppen hallgattak. Egy ösztövér, szürke réklis lány kérlelte a malacképú asszonyt: — Manci néni, meséljen még valamit. De a szerelemről. Az asszony szorosabbra húzta a csomót keszkenőjén, jóindulatúan hunyorított Klári felé, mintha előre bocsánatot kérne. Klári lehajtotta a fejét, így hallgatta a históriát: — Előfordult az ls, hogy egy rossz lány nem akart a pap elé állni, aztán azzal büntette az Isten, hogy mindjárt az első gyerekének két feje lett. Föl is nőtt ez a szörnyíieg, az egyik szájával ugatott, a másikkal meg nyerített. Bürköt evett, meg lapulevelet, aztán már ötesztendős "korában kinőtt a szakálla ... Ezen senki se nevetett Béna csönd telepedett a pajtára. Többen lopva Klárira sandítottak az orruk mögül. Ö meg úgy viselkedett, mintha semmit se hallott volna. A kezében volt egy cső, nyugodtan a kupacra dobta, de úgy, hogy a kukorica átgurult a malacképú asszony papucsára. — En is tudok egy történetet — mondta Klári erőtlen hangon. Alig ismert a saját szavára. — Az egyszeri asszony elment ugyan a templomba, de mielőtt fölvette a fátyolt, minden élelmes ember kipróbálta. Egy hónappal az esküvő után rátalált a kanász, amint a kökénybokrok alatt pucéran hentergette két csendőr. Gyereke ugyan egy se született, de hogy miért nem, annak a vajákos asszony a megmondhatója ... Senkinek se kellett megsúgni, hogy kiről van szó. Az emberkoszorú oly mély némaságba zuhant, mintna befalazták volna a szájukat. A kezük se mozdult. Egyedül Klári dolgozott, noha elhatározta, hogy ezen az őszön nem megy többé a fosztóba. (Folytatjuk.)