Délmagyarország, 1962. október (52. évfolyam, 230-255. szám)

1962-10-20 / 246. szám

Csütörtök, 1962. október 18. DÉL-MAGYARORSZÁG 3 Befejezte munkáját a városi pártértekezlet (Folytatás az 1. oldalról.) szép szavú művekben fejez­zék ki azt, ami előremutató, emberi, ami szocialista. TARAI ANTAL szobrászművész, pártonkívüli meghívott a többi között ar­ról beszélt, hogy Szegeden a tanács komoly összegű kép­zőművészeti díjakat tűzött ki. A növekvő érdeklődés mellett rendezett gyakori ki­állítások és komoly összegű vásárlások mindmegannyi kedvező jel, hogy a már tu­datosabban kitűzött célt, Sze­ged önálló képzőművészeti kultúrájának megteremtését előbb-utóbb elérjük. — Bizonyság erre — mon­dotta — az is, hogy szak­munkások esztétikai nevelé­sével foglalkozó gimnáziumot létesítettünk. Egyelőre sze­rény keretek között, de meg­indítottuk az új társadalom igényeire támaszkodó eszté­tikai nevelést. A képző- és iparművészet, valamint mű­vészi ipar szintézisét próbál­juk megteremteni itt Szege­den. — Mi esztétikailag kimű­velt szakmunkásokat neve­lünk és ez sokkal több és ne­hezebb feladat, mint úgyne­vezett művészeket nevelni. A mi tanulóink egy mester­ségei sajátítanak el magas­rendű művészi igénnyel. Munkájuk nem lesz vasárna­A küldöttek egy csoportja pi látványosság a múzeumok falán, a hétköznapok szépsé­geit fogják szolgálni. A gya­korlati életben a hasznosság és a gazdaságosság szem­pontjait figyelembe véve esz­tétikai igényeket is kielégíte­nek. Ipari termékeket tesz­nek majd szebbé és előbbre viszik a szakmai kultúrát. B1CZO GYÖRGY, a városi tanács végrehajtó bizottságának elnöke felszó­lalása első részében arról be­szélt, hogy a párt helyes po­litikáját az élet tényei iga­zolják. A kongresszusi irány­elvek új célokat jelölnek meg a további haladásért. E célok is közérdekűek, éppen ezért nagyszerű dolog meg­valósításukat segíteni. Té­nyekkel, adatokkal bizonyí­totta azután, hogy az elmúlt években milyen szembetűnő Szeged fejlődése, hogyan ha­ladt előre a város lakóinak élete. A tanulás kérdésével kap­csolatban elmondotta, hogy az általános iskolát elvégzők több mint 70 százaléka ke­rült középiskolákba. Ez szük­ségessé tette, hogy több kö­zépiskolában délután is ta­nítsanak. Meg kellett ezt ten­ni azért, hogy minél többen végezhessék el a középisko­lát. Beszélt arról, hogy a nö­vekvő feladatok szükségessé teszik a vezetés színvonalá­nak javítását a legkülönbö­zőbb munkaterületeken. A tanácsok munkájában is tö­rekednek a vezetés javítá­sára s ezzel együtt arra, hogy tovább szélesedjék a szocia­lista demokratizmus, még szorosabb legyen a tanácsok és a lakosság kapcsolata. A tanácsi és az állami ipar te­rületéről több példával bizo­nyította, hogy éppen a nem kielégítő vezetésből eredően a szükségleteken felüli nagy készleteket halmoztak fel. Hiba még mindig az is, hogy nem eléggé ütemes a terme­lés, többször jelentkezik az egyenetlenség. Az állóeszkö­zök beszerzését is fontos kö­rültekintően végezni, mert e tekintetben is mutatkoznak bajok, s vannak kihasználat­lanul álló gépek. Taglalta az építkezések tervezésének kér­déseit. Előfordul, mint példá­ul a Tisza Szálló helyreállí­tásával kapcsolatosan is, hogy megnövekednek az épí­tési költségek. Oka ennek az is, hogy a tervezés előzőleg nem volt elég körültekintő, s "menetközben* derült ki, hogy nem teljes az eredeti terv. A szegedi emeletráépí­tésekkel kapcsolatban szólt a tanács, a tervezők és a ki­vitelezők közös fel el ősségé­ről. Bejelentette, hogy a le­hetőségekhez képest gyorsí­tott ütemben végzik az eme­letráépítéseket s azt jövőre nagy ütemben folytatják. az oktató-nevelő munka, a tanulás állott. Szocialista életünk újabb és újabb eredményeinek alap­vető tényezői ezek. A munka — bármely poszton is végez­zék — teremt feltételeket ahho*, hogy az egész nép életkörülményei még jobbá váljanak. Kitárt arra is Győri elv­társ zárszavában, hogy a fel­szólalók szóvá tették azt is, hogy mit volna jó megvaló­sítani a város különböző te­rületein. Ügyszeretetből, a nép érdekeitől áthatva tet­ték ezt, s helyes volna az ilyen irányú vélemény is. Az igények minden terüle­ten nőnek, s ez a szocializ­musból következik. Anyagi lehetőségeink azonban korlá­tozottak s csak fokozatosan valósul­hatnak meg városunkban is újabb és újabb közhasz­nú dolgok. Üj és alkotó színt jelentett a munkaértekezleten, hogy munkájában részt vettek és felszólaltak pártonkívüli ba­rátaink is. Nemcsak a mun­kát osztjuk meg pártonkívüli barátainkkal, hanem a terve­zés és a tanácskozás gondját is. Számítunk mindig javas­lataikra, hasznos észrevétele­ikre. A továbbiakban egyetér­tett a városi pártbizottság munkáját bíráló vélemények­kel. Hangoztatta, a városi pártbizottságnak az eddigiek­nél még több elvi segítséget, útmutatást kell adnia az üzemek, hivatalok és in­tézmények pártalapszerve­zcteinek, hogy még jobban végezzék tevékenységüket. Szítsuk még magasabbra a kezdeményező kedvet közhasznú célokért. Kiemelte, hogy a városi pártbizottság, a partalapszer­vezetek munkájában hasz­nosítani kell a pártértekez­let útmutatásait, tapasztala­tait. Szeged kommunistái a pártonkívüliekkel közösen a jövőben is sikeresen teljesitik a feladatokat a közboldogulásért. Végül meleg szavakkal, a je­lenlevők egyetértésével mon­dott köszönetet az MSZMP Központi Bizottságának, a megyei pártbizottságnak azért, hogy jól segítették a városi pártbizottság munká­ját. A pártbizottság és a revíziós bizottság megválasztása Ezután a munkaértekezlet második napirendi pontja­ként a szavazati jogú küldöt­tek titkos szavazással újra­választották a városi párt­bizottságot, a revíziós bizott­ságot, valamint megválasz­tották a 132 küldöttet a me­gyei pártértekezletre. A városi pártbizottságba 49 tagot és 13 póttagot válasz­tottak. Névsorukat lapunk 1. oldalán közöljük. A kétnapos munkaértekez­let Sándor János zárszavá­val, majd az Internacionálé eléneklésével fejeződött be. A városi pártbizottság ülése Az MSZMP Szeged városi értekezletének befejezése után nyomban összeült az újonnan megválasztott Sze­ged városi pártbizottság. Az ülésen megjelent Szirmai István elvtárs, az MSZMP Politikai Bizottságának pót­tagja, a Központi Bizottság titkára és Siklós János elv­társ, az MSZMP Csongrád megyei bizottságának titkára is. Az újonnan megválasztott szegedi pártbizottság első ülé­sének napirendjén a városi pártbizottság első titkárának és titkárának, valamint a vá­rosi párt-végrehajtóbizottság tagjainak megválasztása sze­repelt. A pártbizottság tagjai egyhangúlag választották meg mind az első titkárt, mind a titkárt, mind pedig a 11 tagú párt-végrehajtóbi­zottságot. Nevüket lapunk el­ső oldalán közöljük. GYŐRI IMRE: Hasznosítanunk kell a pártértekezlet tapasztalatait! A vitát Győri Imre, a vá­rosi pártbizottság első titkára foglalta össze. A többi között hangoztatta, hogy valameny­nyi hozzászóló nagy ügysze­retettel, hozzáértéssel, a to­vábbi előrehaladás érdekében beszélt, s ezért hangzottak el a javaslatok, észrevételek is. A munkaértekezlet hozzájá­rult ahhoz, hogy a városi pártbizottság, a város párt­alapszorvezetei jól végezzék el az előttük álló teendőket. A tanácskozás megmutatta azt is, Szeged kommunistái jól ismerik a tennivalókat. A munkaértekezlet közép­pontjában a termelés, a munka, a tudatformálás, Szépített statisztikák, eltitkolt üzemi balesetek, megmentett prémiumok (Liebmann Béla felvételei) Szavaz nak a város kommunistáinak képviselői A balesetek megelőzésé­nek, az ellenőrzésnek igen fontos eszköze az adatszol­gáltatás, a megtörtént bal­esetek okainak elemzése. Csongrád megyében sokat javult az adatszolgáltató, a statisztikai fegyelem, né­hány vállalatnál azonban még mindig előfordul, hogy nem vesznek tudomást üze­mi balesetekről, vagy meg­kísérlik eltitkolni. Ez év márciusa óta munkaügyi miniszteri rendelet szabá­lyozza az üzemi baleset fo­galmát, a balesetek bejelen­tésének nyilvántartását, va­lamint a balesetek kivizs­gálását. Az új rendelet cél­ja: megszűnjön végre az, hogy egyesek a vállalat bal­eseti helyzetét adminisztra­tív úton megszépíthessék. Kevesebbet jelentettek Fél évvel a rendelet meg­jelenése után a közelmúlt­ban néhány üzemnél vizsgá­latot tartott a Központi Sta­tisztikai Hivatal Csongrád megyei igazgatósága. A töb­bi között a Szegedi Konzerv­gyárban megállapították, hogy három hónap alatt — májusban, júniusban és jú­liusban — 19 balesettel és 181 kiesett munkanappal kevesebbet jelentettek n ténylegesnél. Ezért felelős Veres József főmérnök és Korom László biztonsági megbízóit. A Szegedi Szalá­migyárban április elejétől június végéig 18 üzemi bal­esettel és 148 kiesett mun­kanappal jelentettek keve­sebbet. A balesetek kivizsgálásá­nak új rendszere megköve­teli, hogy a gazdasági veze­tők és a szakszervezeti bi­zottságok közös erőfeszítése­ket tegyenek a balesetek csökkentéséért, az alapos ki­vizsgálásért. Megakadályoz­zák, hogy egyesek úgy "csök­kentsék* a balesetek szá­mát, mint a konzervgyárban és a szalámigyárban. Csonkulásos baleset munkanapkiesés nélkül Az üzemi statisztikát szé­píti például a konzervgyár­ban Biczók László szállítá­si osztályvezető esete is. Te­herautó-rakodásnál segítke­zett, és amikor leugrott a gépkocsiról. gyűrűje bele­akadt az egyik vasszerkezet­be, amely ujját tőből lesza­kította. Biczók László nem vetette magát táppénzes ál­lományba. A baleset után 3—4 napot dolgozott, ezután kivette hátralevő nyolcnapos szabadságát, majd ennek le­töltése után tovább dolgo­zott. Később a balesetet be­jegyezték a statisztikába munkanapkiesés nélkül. Eh­hez hasonló eset a konzerv­gyárban már egy évvel ko­rábban is történt. Akkor Márton János üzemmérnök megbotlott a virágoskert korlátjában, elesett és bal kezén eltörött a kisujj te­nyércsontja. Akkor vállalati érdekből, saját kérésére nem vették táppénzes állomány­ba. Törött csuklóval könnyű munka A Szegedi Kenderfonó­gyárban Kasza Miklós se­gédmunkás leesett; a létrá­ról, s eltörte bal kezének csuklóját. Három napig volt betegállományban, mert mű­vezetője kedvező munkakö­rülményt ajánlott számára, azt mondta, ülve jobb kezé­vel nyugodtan festegethet, azért, hogy a bal el van tör­ve. Kezelőorvosa munkaké­pesnek nyilvánította, s az üzemorvos, miután az SZTK­ban is felülvizsgálták, tudo­másul vette. A munkaképesség vagy képtelenség megállapításá­nak más érdekes megnyil­vánulási formái is vannak. A Szegedi Kenderfonógyár egyik munkásával, Csikós Judittal történt, hogy ok­tóber 4-én otthoni munka közben megsértette szemét. Sérülésével a körzeti ren­delőben jelentkezett, ahol igazolást kapott munkakép­telenségéről. Ezzel az igazo­lással másnap szakrendelés­re ment, ott pedig azt írták a betegséget igazoló lapjá­ra, hogy "fizetetlen szabad­sága feltétlenül— indokolt*. Azóta is nyitott kérdés: ha Csíkos Judit munkaképte­len volt, miért nem került táppénzes állományba, h* pedig munkaképes volt, mi­ért kellett azzal elküldeni, hogy fizetetlen szabadsága feltétlenül indokolt. A döntés joga az orvosra hárul Amikor a felsorolt bal­esetek vizsgálata után a Sze­gedi Konzervgyárban meg­kérdezték az érdekelteket, miért intézték így a balese­teket, azt mondták azért, mert attól tartottak, hogy fegyelmi eljárást, és ezt kö­vetően pénzbüntetést kap­nak. A kenderfonógyárban humanitásra hivatkoztak, azzal a megjegyzéssel, hogy a dolgozón akartak segíteni, saját kérésére. Az ilyen segítőkészség sok­szor oda vezet, hogy akit fegyelmezetlensége miatt ért baleset, előnyös helyzetbe kerül foglalkoztatásával. Az ilyen fajta anyagi támogatás nem serkenti később arra, hogy fegyelmezettebben dol­gozzon, s természetesen az ilyen baleseti nyilvántartás nem von maga után fele­lősségre vonást. szükséges műszaki vagy egyéb intéz­kedést. S mindezeken túl, nem vonják meg néhány ve­zető prémiumát. Tehát sok mindenre jó a megszépített baleseti statisztika. Természetesen az egészen könnyű kéz- és egyéb sérü­lésekkel megengedhető, hogy egyes munkahelyeken dol­gozzanak az emberek, ha a munka nem akadályozza a beteg gyógyulását, és a dol­gozó teljes értékű munkát végezhet. A döntés joga min­den esetben az orvosra há­rul. Akkor is, ha a munkás, vagy a vállalat kéri a beteg kiírását. N. P.

Next

/
Thumbnails
Contents