Délmagyarország, 1962. szeptember (52. évfolyam, 204-229. szám)

1962-09-21 / 221. szám

Péntek, 1902. szeptember 21. DÉL-MAGYARORSZÁG Tanácskozás Szaty mázon (A VIII. kongresszus irányelveinek vitája a pártszervezetben kém^!tUSnTJnZre/lVt,árS- 1 csúcstitkár, estefelé bosszúsan. Sííft tTSSt Részen aláereszkedtek, A módszerek sem hiá_ úgy esett az eső, mintha öniötték~volna7LZ77/7h!^777.U~ nyoztak Sokan példaképül SSSiM.SSSS,' ** eiklivel is útrakeljen a tanyáról a faluba? A sűr szatymazi szövetkezet elé a azonban mégsem tudta elmosni a s^TTym^zikomm^isták 22+J0, ?Z g^aközössé­taggyülését. Mire besötétedett, teljesen ^gteltekZberek- loLi mtót^ők^A lí­kel a muvelodesi ház széksorai. Százhúsz kommunistával Szsaré ellent/ ^ együtt erkezett 17 pártonkívüli dolgozó paraszt is Az ün- ..el,lenere s,em nepíó ruhák cs az a méltóságteljes komorság n^iy^gTr- e^ ItékoV? ™Unk3" zott az arcokról, nagyszerűen mutatta: maezataggyTléia Sm wt, ri ^ Ugnagyobb esemény Szatymazon. A kommunisták hetbeii S a tér^nek lóneh© fóruma tanacskozik a pártonkivüliekkel együtt a VIII kong. '' tervnek, jóllehet resszus irányelveiről, a falu és a benne lakó emberek je­lenéről és holnapjáról. 120 kommunista és 76 pártonkívüli A csúcsvezetőség titkárá­nak már az első szavai nagy meglepetést keltettek. Megemlítette, hogy 1956­ban az MDP-nek csak 70 kezleten, mert a szatymazi­ak mindenképpen teljesíte­ni akarják a VIII. kong­resszus téziseiből rájuk há­ruló feladatokat. A pár­tagja volt Szatymazon, ma tonkívüli Fodor József, "ki­pedig a községben működő egészítve a kommunisták kilenc alapszervezetben 120 véleményét, az egyik leg­abban nem volt benne az aszály. Jellemző a "Fehér­tó*-ra, hogy öt holdnyi csemegepaprikájukról már több mint 300 mázsát érté­kesítettek. s az össztermés 500 mázsa felett várható. Hol kell a hibákat keresni ? Amikor a járási küldöttek megválasztása következett, a taggyűlés egyhangú lel­pártonkívülit is, akik rend- fejlesztését jelölte meg. Jól C7Arűcan rjórteTn olr nói4m<m lmMnnli. X™ a. •• kapcsolta össze ezt a gyü­mölcstermesztés fejlesztésé­vel. A titkári beszámolóból halottuk, hogy idén szep­tember derekáig közel 16 millió forint értékű gyü­mölcsöt és zöldséget adtak a népgazdaságnak a szaty­mazi termelők. Mondották: ez több, mint amennyi a tavalyi esztendő hasonló időszakában volt, viszont kevesebb annál, amennyit második ötéves tervünk esedékes tervfeladatai meg­kívánnak. A tanácskozás résztvevői egyetértettek ab­ban: lehet a tervnek meg­felelően 22—23 százalékkal emelni a termelést Szaty­mazon is. de csak akkor, ha most minden erőt a nagy­üzemi állattenyésztés fej­lesztésére fordítanak. A Fehértó Tsz példája kommunista tevékenykedik, fontosabb feladatnak az íeserféssejelöttetanácsko s számon tartanak 76 olyan állattenyésztés iramosabb zSi jogú küldöttnek Szél Jánost, a "Fehér­tó* fiatal, tehetséges, egyéni gazdából lett el­nökét. Pedig Szél János nem tagja a pártnak. Leitner Fe­renc a Lenin Tsz brigádveze­tője a hozzá hasonló egyszerű falusi emberek nevében álla­pította meg: életszínvona­lunk jó, sokkal jobb, mint eddig bármikor. Nem újdon­ság már a faluban a televí­zió s több embernek van sa­ját személyautója mint ahá­nyan a televíziótulajdono­sok vannak. A kongresszusi irányelvek még többet akar­nak a falusi emberek szemé­lyes boldogulásáért s ezért maguknak a szatymattaknak is nap mint nap meg kell küzdeniök nemcsak a mun­kában a helyi politikai élet­ben is. Az egyik felszólaló így beszélt: a hibát nem a múltjukban kell már keres­ni az embereiknek, hanem a Kakuszi tíz, meg a húsz munkaegy­hogy ségben. Akik csak ennyit dol­goznak évente a közösben, nehezítik a többi becsületes, szorgalmas szövetkezeti gaz­Szatymá- boldogulását. E magasszintű politikai érettség, melyről Szatyma­zon tettek tanúbizonyságot az emberek, kézzelfoghatóan bi­zonyítja, milyen gyorsan fej­lődik, izmosodik az egységes szocialista parasztosztály. Mint Rózsa István, a járási pártbizottság titkára mon­dotta ezen a taggyűlésen, a falvak e nagy történelmi sza­kaszát is tükrözik a VIII. kongresszus tézisei. A szaty­mazi emberekről is szólnak a tézisek, ezért tudják annyi­ra azonosítani magukat ve­lük. Csépi József szeresen végeznek pártmun kát. Egy-egy alapszervezeti taggyűlésen csaknem min­denki felszólal, míg az el­lenforradalom előtt az "ak­tivitás csak amolyan 30—35 százalékos* volt. Mostaná­ban mind több szövetkezeti gazda kéri felvételét a párt­ba. Nem figyelemre méltó-e, nem tanulságos-e ez a rend­kívül nagy politikai aktivi­tás olyan időben, olyan légkörben, amikor a párt­tagsági könyv nem jelent senki számára kivételt, sem jövedelmezőbb munkakört? Ellenben sok áldozatos munkát kérnek a kommu­nistáktól, sokkal többet, mint a legszorgalmasabb, legtehetségesebb pártonkí­vüliektől. Szatymazon,, amint a titkár beszámolójá­ból is kicsengett ez, sok­sok példa, tény bizonyítja: az egyszerű szántó-vető, gyümölcstermelő emberek­től kezdve az érteimisé© dolgozókig mindenki szere­ti, nagyra becsüli a pártot. Furcsa— mondta Imre párttitkár is míg a gyümölcstermesztés­ben országos rangra tett szert a falu, addig egy-egy hold szántóra csupán 0,8 A tanulás népmozgalommá számosállat jut vált A esúcstitkár elemezte a tézisek egy-egy szakaszát, mindjárt hozzátette, hogy ezzel vagy azzal a kérdés­sel hogyan állnak Szaty­mazon. Elmondotta többek között például, hogy azok­nak a kommunistáknak, akiknek nincs még meg a nyolc általános iskolai vég­zőn. Hosszú órákon át terme­lésről, tanulásról, életszín­vonalemelésről, ezekkel kap­csolatos problémákról be­széltek az emberek. Min­denki elhozta ide a maga egy-egy -tégláját*, mely fontos alapelem a szocialis­ta község építésénél. So­mogyi Ferenc például ab­ban látta a szatymazi tsz­ek mai nehézségeinek okát, rettségük, már korábban h kevés még az igazán partfeladaticent adtak, hogy fi7,kemher ja_ üljenek be újra az iskola­padokba. Mások pedig a technikumokban, főiskolán, egyetemen levelező tagoza­ton tanuljanak tovább. És ebben a pártonkívüliek tö­mege követi őket. A párt hívására az utóbbi egy hó­nap alatt 150-en iratkoztak be az idősebb nemzedék tagjai közül újra az általá­nos iskolába. Tavaly 25 szatymazi szövetkezeti gaz­da tett mezőgazdasági szak­munkásvizsgát. Idén sokkal többen akarják ezt. Har­mincöt helybeli ember pe­dig már a mezőgazdasá© technikum második évfo­lyamán kezd most. Jelen­leg 450 körül van a köz­ségben az ezüstkalászos gaz­dák száma, s most újra so­kan vágnak neki ennek a kétéves tanfolyamnak is. Feltűnő, hogy a pártokta­tásban sokkal több a pár­tonkívüli. mint a kommu­nista. Jóllehet kivétel nél­kül minden kommunista tanul. Hruscsák elvtársnő, az egyik pedagógus így vé­lekedett erről: — Kezd igazi népmozgalommá vál­ni a tanulás Szatymazon is. A termelés fejlesztése A kileane szatymazi párt­alapszervezet közös tag­gyűlése az éjszakába is jócskán belenyúlt. Felszó­laltak a oártonkívüliek is. Az irányelvekről senki sem beszélt csak úgy általános­ságban, hanem közvetlenül apelláltak a megválasztan­dó küldöttek feladatára, hogy miként képviseljék a községet a járási pártérte­jól képzett szakember. Ja­vasolta, hogy alapítsanak a tsz-ek társadalmi ösztöndí­jakat a legtehetségesebb helybeli fiatalok számára, akik tanulmányaik elvégzé­se után visszatérnek majd a községbe. Az őszi csúcsforgalom, előtt Vasutasok munkásvédelmi értekezlete (Tudósítónktól) Az őszi csúcsforgalom az A vasutas-szakszervezet eddi©nél is nagyobb meg­Csongrád megyei bizottsága terhelést ró a vasút dolgo_ összehívta azokat a vasuta­sokat, akik már hosszú idő 201 rf> s ez mar egymagaban óta baleset nélkül dolgoz- balesetek forrása lehet, nak abból a célból, hogy az M Az elbizakodottság nem jó tanácsadó ég az elemi iskolában elterjedtebb például az a közelítik a normálist. Ameny­igyekeztek megtanita- tervezői-kivitelezői tévhit, nyire normálisnak mondható ni bennünket arra, melynek ©apja — kicsikét az egy műszakos termelés, amikor a nap háromszor nyolc órából áll. Ha a gépek folyamatosan dolgoznának, a meglevő géppark háromszor annyinak felelne meg. D e nem dolgoznak. Vol­tak ugyan már pró­bálkozások, ám dugá­ba dőltek. Nincs elég műve­zető, nincs szakmunkás, sőt hogy a szakmák között nincs erősebb kifejezéssel élve különbség Ha a pék nem az önteltség. Több dologban sütne kenyeret, a suszter is megnyilvánul ez a rossz éhen h©na, ha pedig a ci- tulajdonság, de az érthető­pész nem készítene cipőt, ség okából vegyünk csak kénytelen volna mezítláb egy jellemző példát, ami az járni a pék. Minden szakma új házak építésével kapcso­fontos, mind nagyon szép, ha latos. szépen csin©ják. A szürke, semmitmondó Ez a régi igazság persze homlokzat csúnya, idegen a vonatkozik az építőiparra is. mi életünktől. Nem is igen segédmunkás sem. A Csong­Jó, tudjuk, a kőműves is meg csintéunk ilyet. Jó tudni, ráa Megyei Építőipari V©la­a mérnök is tisztában van a hogy a szegediek élen jártak lat dolgozóinak nagy resze példa tanulságával, legfel- az országban az élénk színek vidéki, s mivel még időleges jebb nem veszi észre, amikor alkalmazósáv©. De ami né- elhelyezésüket sem tudják megfeledkezik róla. S bizony hány éve volt, az csak volt, biztosítani a varosban, ©lan­ez sűrűn előfordul, mondhat- s aki ma megfordul a vá- dóan ki-befuvarozzák okét nánk, hogy egyelőre még rosban, azt tartja, hogy olya- Cc to azt mondta minden benne van az építőipar le- nok ezek a szegedi házak is, szenátusi beszéde vegén, vegőjében. mint a pécsiek, a debrece- hogy «et ceterum eenseo Kezdjük azz©, hogy az niek meg a többiek. Kár volt Karthaginen essedelendam!* építőipari szakmák sem igen annyira eltétetni az embe- Nem ártana, ha mi meg ezt becsülik egymást. A kőmű- rekkel, hogy milyen nagy- mondanank folyton, ahol ves nem tartja nagyra az szerű, milyen egyedülálló, csak ertelme van: es Szege­ácsot, az asztalos a lakatost, ami itt Szegeden van, hogy den egy másik nagy munkas­a villanyszerelő a bádogost, még a Püspök utcai ház rosz- szállót kell epitem. Romanak és így tovább. Ha ez nem szul sikerült, harsogó ham- Karthago elpusztítása volt az lenne igaz, akkor vajon mi- lokzatára is legfeljebb azt erdeke, nekünk egyelőre a vei magyarázható, hogy egy- mondjuk: jé de különös! munkassztélo mielőbbi fetep*. egy építkezés befejező sza- Miért nem vagyunk őszin- tése. . . kaszában — konkrét esetet ték? Miért nem mondjuk Technolo©a dolgaban sem nem érdemes felhozni, ilyen meg nyíltan, hogy ez az élénk v©amennyi új ház Szegeden színezés csupán álarc, mely — fittyet hánynak egymás arra való, hogy a sivár, épí­munkájára. Amit az egyik tészetileg említésre ©ig mél­megcsin©, a másik elrontja, tó homlokzatokat eltakarja, amit a másik kijavít, a har- Mindenki megérti, hogy a madik tönkreteszi. lakáshelyzet nem arra ösztö­nöz, hogy drágán, hanem ar­P ersze a magyarázatért ra> hogy minél olcsóbban nem kell a szomszéd- építkezzünk. Sok lakás kell. ba menni: az emberek Egyszerű típusházakat épí­normában dolgoznak, sürget tünk tehát, és hogy valarne­a határidő is, nem érnek rá iyt.st mégis mutassanak, be­figyelni, vigyázni, óvatos- kenjük f©©t különböző élénk mazása jelentett némi új© kodni. Az építőipar dolgozói színekkel. Ez nem szégyen, mostanában, mert valame­nem leánynevelő intézetben sgt ez az eljárás igen becsű- lyest talán előhírnöke a nőttek fel! S ez igaz. Mégis ietes és hasznos dolog. Ame- blokkos, paneles építkezés­levonható egy következtetés iytk házra azonban egy ki- nek. Az építővállalat szak­az elmondottakból, mégpedig csR több pénz jutott, s a emberei sokat járnak kül­az, hogy az építőipar — ro- tervezőnek módja nyílt mo- földre, nem jelentett szá­hamos fejlődése ellenére — dern, tagolt, erkélysoros mukra különösebb megeről­nem nőtt még fel igazán homlokzatot kialakítani, arra tetést téglablokkal dolgozni, szervezett, üzemi fegyelem- abg kerül szín, s mégis jól Ellenben az a néhány hónap, mel és üzemi tervszerűséggel mutat Tessék megnézni a mióta _ az Ogyesszatelepet működő iparrá. Korányi rakparton levő lakó- építik, felvetett" egy igen ér­Érzéketlen ember, aki nem házat, vagy azt, amelyik a dekes problémát bírja felfogni, mennyit fej- Kossuth Lajos sugárút és a Ki gyártsa a blokkot? Je­lődött a szegedi építőipar a Rákóczi tér sarkán álL felszabadulás • óta. Sokat be- „ x, . . széltünk, sokat írtunk már A z Eszperantó utcai szo­róla, s t©án még nem is J\ vetkezett lakohazban eleget Az utóbbi hat évben .. Jelenleg végzik meg a Szeged ennek az építőipar- hiánypótlást. állunk a legjobban. Persze a technológiát az építkezések­nél felhasznált anyagok ha­tározzák meg elsősorban. Mi szinte kizárólag a hagyomá­nyos téglával, mondhatni, a hagyományos módszerekkel építkezünk. Mert ma már nem újdonság, nem korsze­rűség, hogy vannak előre­gyártott vasbetonelemek, fö­démpanelek, kéménytestek. Egyedül a téglablokk alkal­lenleg a téglagyár csinálja, de bármennyire is igyeksze­nek összehangolni a terme­lést a felhasználási igénnyel, gyakran nem sikerül. A tég­lagyár érdeke a folyamatos ciutoiv -- a minőségre x yal „ nak a munkája nyomán^©- vonatkozó panaszokat tehát fermetés,' ezért azuTán ***oÍy­rágzott ki, s ezért minden most kol+ lenne felsorakoz- kor akkora készietek halmo­rcegbecsülést megérdemelnek, tatm. Teny viszont, hogy a zódnak fel a telep udvarán, Lehet, hogy éppen ez az falak kivul-belul igen mu- hogy csaknem belefulladnak, oka annak, hogy néha túl- tatosak De ha valaki velet- Valószínűleg jobb lenne, ha ságosan is tudják, hogy mit lenül hozzáér ruhajav© a az építkezés szüksé©ete dik­köszönhetünk nekik, illetve szobaf©hoz, vagy netán ve- tálná a gyartás ütemét. Kül­olykor azt az érdemet is ma- gighúzza ujját rajta pórul guknak vindikálják, amit jár. Vajon csak a festeKben végeredményben mégsem volt a hiba? Sajnos, azon földön már bevált, hogy a blokkok előregyártását a ki­vitelező végzi, nagyobb épít­...... , . kezések esetében persze nem serényen dolgozó hogy^ ilyen rossz a festes ím- tóvol ^ telepen, hanem a helyszínen. Mindenesetre, ebben a kérdésben nem le­hetnek mérvadók a váll©ati érdekek, csakis az ésszerű­ség diktálja, hogy mi a jobb megoldás. S zóval sok gond, sok nagy gond van az építőiparral. Egyúttal nekik köszönhetünk, hanem ™ar nem is^ letértje©teni, a város serényen dolgozó ily lakosságának, az egész nép- nosége. , ,,, gazdaságnak, amely az épít- Büszkék vágunk az epito­kezések lehetőségét megte- ipar gépeire is. A terpeszke­remti dö toronydarura, a betonke­Az lüetekesek ismernek vakolópisz­olyan emeletraepitesi tésto- 8 • cudar nat, mely például cgya ta- y J ncVn engedte Ián n«n válik az erdckeltak do]^ni f köműveseket, a d1Csosegere Az tortent hogy ^^^ s máris megJett emeletraepitest terveztek ne- határidőket csak jó gondok is ezek. hiszen a hindin erőt összegezve, min- ^fejlődéssel járnak együtt verőre, meg arra is, arai; házra anélkül, hogy figye­lembe vették volna azok te­herbírását Mert ha jobban den lehetséges eszközt meg­értelme Éppen azért nincs ragadva tudja, ha tudja, az- rejteni őket. Le­... , , . „ ... óta is betartani az építőipar. veKa ald rej, megnézik, nyomban kiderül, Talán azért mert mégis ke. gyünk büszkék arra, amire hogy a re© fodemek nem vfe az a sf>k é , Persze valójában büszkék lehetünk, Sí elég sosincs, a több mindig de ne nézzük rózsaszín szem­helést. Ha pedig a födéme­ket kicserélik, többe kerül a leves, mint a hús. elkelne. De az is igaz, hogy eredményeket, meg a meglevőket se hasz- 5 , „ ... ... ... nálják ki teljesen. Minél na- Szepek azok szépítés nelkul Az előbb elmondott esetet gyobb egy gép, annál keve- is. És sohase feledjük el, több mint v©ószínűleg a fe­sebbet működik. A torony­őszi csúcsforgalom előtt meg beszélje velük a munkásvé­delemmel kapcsolatos felada­tokat. Kiss Zoltánnak, a megyei munkavédelmi bi­zottság tagjának bevezető előadása után a megbeszélés csaknem valamennyi részt­vevője felszól©t. Többen hangoztatták, hogy a munkavédelmi járőrök sokszor hiába jelzik a különböző hiányosságokat, az illeté­kesek semmiféle intézke­dést nem tesznek. A vasúti baleseti oktatás szemléltető része nem kielé­gítő, mert ezeken csak rit­kán elemzik a megtörtént balesetek okait, a puszta fel­sorolás pedig nem tanitó jellegű. Még mindig nagyon sok a fegyelmezetlenségek­ből adódó szerencsétlensé­gek. sérülések száma. Szüádi Sándor lelőtlenség szülte. A felelőt- , lenség azonban szerencsére daru alig mozog, a szak- es ritka jelenség nálunk. Sokkal szerelőipar gépei már meg­ELKÉSZÜLT AZ ELSŐ SZOVJET LÉGPÁRNÁS HAJÓ j&e •a. Mii A légpárnás hajó, amelynek óránkénti maximális sebessége 60 kilométer hogy egy lakóház értelmét a benne lakó emberek, a gyár­épületét a gépek s munká­saik adják. Az építőipar dolgozóinak odaadásában, lelkesedésében senki sem ké­telkedik, a kellő szerénység pedig csak tetézi ezeket a tulajdonságokat Az építő­ipar által használt anyagok, technológiai eljárások, mű­szaki berendezések még el­maradnak a követelmények­től, elmarad a szervezettség foka is. Pedig itt Szegeden is a világszínvonal elérése a cél. Az önhittség nem jó ta­nácsadó, ilyen nagy cél meg­valósítása előtt tisztázni kell a helyzetet, s csak azután szabad nekifogni a munká­FEHÉK KÁLMAK L

Next

/
Thumbnails
Contents