Délmagyarország, 1962. szeptember (52. évfolyam, 204-229. szám)

1962-09-02 / 205. szám

6 DÉL-MAGYARORSZÁG Vasárnap, 1962. szeptember?. MARTIN SERY: A sárga boríték i— Valahogy sok a posta -» mondta Fernand, és félretolta a tálcát a reggelivel, — Valóban .,. Krisztina szíve hevesebben kezdett dobogni, mert a levelek körött megpillantotta az 6 sárga borítékját. Holmi ürüggyel kiment a konyhába, jóllehet eftökélte magában, hogy megfigyeli férje arcát, amikor majd a levelet olvassa, De nem tudta megtenni. Biztosan elpirulna, és Fernand nyomban rájönne, hogy ő irta a levelet. Krisztina legalább százszor elismételte magában a mondatokat, amelyeket a lapokból kivágott betűkből állított össze: "Bizonyára meglepődik, hogy a felesége megcsalja, Ha nem hiszi, jöjjön Haza valamelyik szombaton négy óra tájban, s meggyőződik róla.* Krisztina sokáig töprengett, míg a levelei összeül, lította, A nők lapjában olvasott történet adta a gondolatot neki. Féltékennyé akarta tenni a férjét, hogy űjból visszaszerezze martának. Jobban mondva! azt akarta, hogy ismét olyan legyén, mint amilyen a mézeshetek alatt volt. Biztos volt abban, hogy még mindig szereti őt. hisz alig bárom éve, hogy megesküdtek. Ám Fernand az utóbbi időben szórakozott ós közönyös volt, Ügy látsz..tt, ékek az első tünetei a krízisnek, amely fiatal házasoknál pár évi együttélés után rendszerint bekövetkezik, legalábbis így írta a lap Ha alávetjük az ilyen próbának, a szerelem viszszatér, s még igazibb, 'nyu. godtabb és mélyebb lesz, mint vplt. — Megyek, Szervusa. Fernand ezt egészen normális hangon mondta. Mint "rendesen, sebtiben megcsókolta felesége arcát Krisztina átkutatta a papírkosarat. Fernand a levelet elolvasta. de nem dobtá el. Alighanem először nem akarja majd elhinni. No persze, újra meg újra eszébe jut, s aat mondja; hátj hg mégis igaz? Mennyire szenvedhet.. 1 Szombat délutánig miniden különösebb változás nélkül teltek el a napok. formán viselkedett. Ma is úgy ment el a hivatalba, mint rendesen. Ám Krisztina jól tudta, hogy délután korábban toppan majd be, hogy meggyőződjön az igazságról. Szörnyen mérges lesz, ha meglátja, hogy <J egyedül van. Hazudozik, erősködik majd, hogy szabadságöt kapott. De ő majd mindent bevall neki, hogy megbocsássa ezt a turpisságot. Négy óra De lassan cammog az idői Felállt, s be akarta kapcsolni a rádiót. Abban a pillanatban megszólalt a csengő, De hisz Fernandnak kulcsa van! A csengő ismét felberregett, s Krisztina szaladt ajtót nyitni. nehogy Fernand arra gondoljon, hogy valami takargatnivalója van ,.. — Fernand itthon van? Erre jártam, hát felugrottam. hogy üdvözöljem. Meunlcr volt. Együtt szolgált valamikor a férjével. Olykor megszokták hívni magukhoz — Pacche van. Szombaton délután mindig dolgozik. Krisztina igyekezett palástolni Izgalmát. Rettenetes gondolat jutott eszébe Mi lesz, ha Fernand most betoppan * itt találja Meuniert? De a látogató csak mesélt, egyik újságot a másik után sorolta el, mqjd üj kocsija kiváló tulajdonságairól áradozott. Krisztina kétségbeesetten pillantott az órárg, Fél öt. Meumernek távoznia kall, még akkor is, ha az lesz á látszata, hogy kidobta. — Hiába várja a férjemet, Szombaton nagyon későn szokott hazajönni. Én pedig kissé fáradt vagyok... Meunier megértette, s lét. hatóan sértve távozott. Krisztina megsemmisülten rogyott a fotelbe és zokogott. Nyugtalansága nőttönnőt-t. Fernandnak félórán belül biztosan meg kell érkeznie Telefonált a hivatalába A férje? Dél óta nem láttuk. Krisztina pánikba esett, s lelki szemei előtt borzalmas jelenetek játszódtak le. Látta, amint Fernand kétségbeesetten bolyong az utcákon. Maga előtt látta a Szajna sötét hullámait, Fernand továbbra is egy- amint összecsapnak Fernand teste fölött. Látta a menőautót szirénázva száguldani az éjszakában,,. Verejtékben íürödve ébredt. Riadtan nézett körül. Éjszaka van. De mi cseng <>ly kitartóan? Néhány percig tartott, míg rájött, hogy a telefon. Remegett a keze. — Halló! Itt Fernand... Boldogsága egy teljes percig tartott. — Ne törd a fejed, s pe gyötörd magad. Mindent tudok. Az egész délutánt a házunkkal szemközti preszszóban töltöttem .,. Nem. Ezt csak azért közlöm, hogy Meuniert ezentúl oly gyakran fogadhatod, ahányszor csak akarod,.. Engedd, hogy befejezzem! Hogy most hol vagyok? Nem fontos. Mindenesetre egy olyan nővel, aki szeret, igen, szeret, s én ostoba ezt a mai napig nem tudtam! Krisztina ezt már nem hallotta. Sírt, ég férje ne vét ismételgette. Közben a kagyló kicsúszott a kezéből ós leesett a szőnyegre, Ford.: SÁRKÖZI GYULA — Hogy megy a munka, elnök elvtárs? — hangzott el az első, tartalmában újnak egyáltalán nem mondható kérdés. — Megy, ha visszük — volt az egykedvű válasz —, különösen, ha jól visszük. p1 zután sorra elkérdezte a Járás embere, hogy mi van a földben és mi , mu4i hfi ^..................... ezés. | Látogatók isaó- • O n endea András, a bő11 gölyfalvi tsz elnöke úgy határozott reggeli borotválkozás közben, hogy teljes napját az adminisztrációnak szenteli. Igaz, volna teendő bőven, a határban is, de néha le is kell rögzíteni az elvégzett munkát, • ami lényegesebb: el kell tervezni az elkövetkező napok, hetek elvégzendő munkáit. Ebben a későn jött nyárban különösen fontos a lyes munkaszervezés. Az Idén szívesebben lelkesebben dolgoznak tagok, mint tavaly, még nagyobb felelősséget ró egy rendes el- rgim nőkre. Elsőnek foglalt helyet a hiányzik még, majd felhívta isz-irodában, a gondosan a figyelmet a helyes munelőlcépzítette a munkájához kaszervezésre, végül közöszükséges holmikat, Alig fo- sen megállapodtak az eső pott azonban dologhoz, autó mielőbbi szükségszerűségéállt meg az utcán, s rövidé- ben. Amikor betette magú sen megjelent az irodában a mögött az ajtót, az óra fél járási tanéos mezőgazdasági osztályának vezetője. Pálinkás jóreggelt-tel köszöntött az elnökre — nem minden célzatosság nélkül. Rendes András — nem hiába volt már harmadik éve elnök — meg is értette ezt a szép magyar köszöntést, s hama- meg «s iroda roean , összekoccantak stampedlik. GEREBLYÉS UÁS/Urt: A Szentlélek Bankja Nézd csak... A mennyből hullt elém? Utcák is terek szegletén. Mi ez a tábla, ez a fény? — Szentlélek Bankja. — Mi lehet ott bent?... — Számvetés! Kamatozik a szenvedés! — Mi fát ott bent?... — Nyerészkedés! Szentlélek Bankja. — Mi készül ott? Miféle üzlet? Aranyra, ki veri kezünket? Nem félsz, hogy lesz ki érte büntet? Szentlélek BankjaT ' • ' - 9 - ser®""*, o — Meddig szövődnek itt o szálak? Milyen istent szolgálnak e várak? — Egyszer majd még e nép is lázad, Szentlélek Bankjai — Nem vonzza Péter fábfeje! ÉS fegyvert érint majd keze! Szabadság lesz az istene, Szentlélek Bankja! És átlép majd a küszöbön, — Uralmat! Pénzt! — Rád így köszön, S világnyi nagy lesz az öröm. Szentlélek Bankja! tizet mutatott, de csak azért ennyit, mort a járás küldötte sietett. Rendes András kissé boszszankodva nézett érájára, s nagy lendülettel fogott munkához, hogy a kétórás késést behozza. Alig percent meg kezében a voll, amikor újabb autó jelent WIPHHBM.i6tt éa rövidesen egy újságíró szerencséltette jelenlétével az elnököt. Lelkes fiatalember volt, szóbőségét és beszédtechnikáját tekintve: nagyra hivatott férfiú. Hatalmas kérdóskomplexumot zúdított az elnökre, melyből egyetlen lényegesebb külós belpolitikai probléma sem maradt ki. Bár annál a kérdésnél — and krónikusan hasonlított az előző látogató kérdéséhez —, annál a bizonyos: hogy megy a munká-nál, már azt gondolta Rendes András: menne, ha hagynátok dolgozni az embert! A szívélyes búcsú csak ebéd után következett be, a Rendes András már eleve letett arról, hogy elvégzi az egész, arra a napra tervezett munkáját. Rövid negyedóra múltán T* amikor megjelent az Allaml Biztosító ügynöke — már végképp letett mindenről. Az állatforgalmi vállalat- délután bejött küldöttének jelenlétét már teljes nyugalommal fogadta, míg az estefelé beköszöntő dísztol lkereskedel ml ügynökkel határozottan kedves hangon beszélgetett. Ellenben még délben elhatározta, hogy rendkívüli közgyűlést hív össze. A tagok — akik fáradtan fértek haza a határból — kissé meglepődtek elnökük ötletén, de gondolván, hogy fontos dologról van szó, elmentek a közgyűlésre. Rendes András — miután elnézést kért a tagoktól a hirtelen összehívott közgyűlésért — felsorolta az aznapi látogatóinak névsorát és tartózkodási idejét, s határozottan kijelentette lemondási szándékát, ha azon nyomban nem választanak mellé egy ••A alelnököt, akinek kizá• rólag az lesz a dolga, " hogy a látogatókkal és . egyéb érdeklődőkkel foglalkozzon. A tagok megértették elnökük súlyos problémáját, s eleget tettek kérésének. lí ögölyfalván így megoldódott ez a nehéz probléma, s ha akadna még tsz az országban, ahol hasonló nehézségekkel küzdenek, melegen ajánljuk a bögölyfalvlak ötletének megvalósítását. Persze, van egy másik megoldás is, de ezen már ne a tsz-tagok gondolkodjanak, hanem a látogatók! ZEKE GYULA NYINA ALTOVSZKAJA: Hív az űr A fémet öntik, vágják, fúrják «« faragják. A fém — zaj, kin, csikorgás, amíg elnyeri arcát. Dühödt és rakoncátlan, vagy lágy, mint a szurok; búgó katlan torkában fehéren tűz, buzog, s egyre üvölt a szörnyeteg míg öleli a láng: „Mit tehetek még értetek — mondjátok már — mi bánt?" Sokat kell tenni mégjtt. hisz erdőként növünk: utat verni az égig legyen elég kövünk! Előbbre törni mindig az űr varázsa von; Gyors rakéták a vágyak, — feltarthatatlan szádnak, — és elragadott szívünk soklépcsős kozmodrom! BÖLÖNI SÁNDOR fordítása VADÁSZ FERENC; AZ ÖRVÉNY ^^^^^^ UISSZCLÍICZ (34) A MALOMPATKÁNY Erzsi már asszony, készíti a babakelengyét. Szerelme másé, gyengédsége a születendő gyermeké ... Az élet rohan tovább, az élet átlép rajtunk. Kihullottunk mindenből. Család, otthon, haza: volt nincs. Amikor olyan végzetesen, olyan jóvátehetetlenül megrémültem, mert halált kiáltottak ránk, mert keresték a "Zöldávósokat-, s a mosonmagyaróvári utcán társaimat ölték, emlékszem, egy vérvörös röpcédula került a kezembe. Repülőgépről szórták, csehszlovákiai munkások küldték: -Magyar munkás, ne hagyd megsemmisíteni a proletárdiktatúrát!- A bátorítástól csupán egy percre forrósodott fel ereimben a vér, aztán újra hatalmába kerített a kishitűség. Mindant elfelejtettem. »Sem erő, sem fortély meg nem félemlít, sem pénz, sem Ígéret meg nem tántorít.. .« Feledtem a honvédesküt is, Nagy a bűnöm. Jóvátehetetlen-e, vagy jóvátehető? Nem tudom. Nem kísérlem meg jóvátenni. De Innen elmegyek. Ha elfognak, becsuknak. Nem vitás. Akkor is megyek. Vissza nem hoznak, önként jöttem, erőszak itt semmit se ér. Egyheti szabadságot kérek és nem jövök vissza. Elmegyek olyan messzire, amilyen messzire csak tudok. Ha elérek újra a Egyesült Államokba, elmegyek dolgozni egy gépgyárba. Könnyen nem bukkannak rám. Ha mégis? Nem baj. Akkor se maradok. Nem leszek véregző malompatkány. Ember akarok maradili. * Igen, vagy nem? öreg fiú, hagyjuk a falazást, önmagadat jó negyedszázada Ismered. Ne bolondozz, mprt magadra haragítasz. Már úgyis unlak, te fesletlélelű, te... Legalább magadhoz légy őszinte. "Harmincötbén születtem, de — mit mondjak — valamiféle pokoli csillagzat alatt. Amikor jól ment a sorom, akkor is bemagyaráztam magamnak, hogy nekem semmi .se sikerül. Addig elégedetlenkedtem, mígnem .,. Mo6t aztán tényleg egyenesben vagyok. Miért is haltál meg olyan korán Édesanyám? Ha élsz, minden másképpen alakul. Igen, Ilyés Antal szövetkezeti könyvelő megbízható, pontos ember. Szorgalmas és kötelességtudó. Dehogy. Még egyáltalán nem öreg. Gitta szereti őt a maga módján. A maga módján. Az én utam most már végképp elkanyarodott a tiétektől. Olyan nehéz azt megérteni? Hát értsétek meg végre. Semmi közötök hozzá. Tudni se akarok rólatok. Lehúztok, bizonytalanná tesz, kétaégbeejt minden emlék. Nem vagyok semmi, nem vagyok senki, legkevésbé az, akinek ti gondoltok. Minden csak voltam. Voltam. Megértitek? No, akkor alászolgája, végeztünk. Hagyjatok. Katona Sándor kecskeméti származású, Budapesten tanult elektrotechnikus vagyok. Ez — azt hiszem —, végképpen és örökérvényűén tisztázódott. Hagyjatok, szétrobban a fejem. Senkinek nem döntheti el a sorsát egy véletlen, hogy hol született, ki az apja, hol nevelkedett, kik nevelték, önmagammal én rendelkezem. Ott élek, ahol nekem tetszik — a fold minden élőlényé — az vagyok, aki lenni akarok, odamegyek ós akkor, ahova és amikor nekem tetszik. A hangyának kl parancsol? A fecske is odarepül, ahová akar. A halnak senki se jelöli ki az útját. Tartóztasd fel a szelet, te szegény, esendő, bolond ember. A hegy feltartóztatja? Lehet. Megkerüli a hegyet. , Hogy az .ember nem szél? Az igaz. Hogy törékeny a feje? Nekikergetik a hegynek? Egyszer úgyis meg kell halni. Szüleim nincsenek. Gitta sincs. Mária, az az asszony sincs, aki ha létezett volna egyáltalán, most már csaknem harminc éves lenne. S Margit is csak a képzeletünkben élt. Sose láttam, sose ismertem. Semmi se vele, semmi sincs. Nincs egyetem, nincs anatómia, se szövettan-gyakorlat. Nincs Austtn és A 99-es kocsi, nincs lakás, a fajon nincsenek képek ,,. De félelem sincs. Egyszer úgyis meg kell halni. Nem félek. , Van-e a soproni hattyúnak feje? H« áUutok odáig, majd megnézem. Majd elsétálok a várostoronyhoz. . . Ott írták Sopronban, a legrégibb virágéneket. Virág, tudjad, tőled ej kell mennem És te érted kell gyászba ölteznem... Hagyjatok. Gittácska, hagyj te is, szépen kérlek. Engedd, hogy elfelejtselek, Nem hallod? A "kis doktorkám- az vagy •,. Tudod mi vagyok én? Egy diverzáns, egy egészen közönséges diverzáns. Úgy ám. A zsebemben mérget, tőrt ós hangfogós pisztolyt viszek. A hallgatást, a kopogtatást, a tapintást kúszás közben gyakorlom. A kórisme:: akna. Téged, Gitta, nem akarlak látni többé. Se Máriát, se apámat. Margitot? öt igen. ö az enyém lesz. Ha elevenen megúszom, elveszem bárkitől. Elragadom bárhova ... Nem érdekel. Forró a homlokom. Rossz az egyedüllét, szokatlan. Seres azt vágta a fejemhez, hogy jelentgető vagyok. Kolthaynak volt Igaza: Seres az maradt, aki otthon volt. Nem lehetett soha igazi szabadságharcos. Pedig eleinte dicsekedett, hogy fegyveresen harcolt az oroszok efien. A végén meg pártolta őket. Hazudott nekünk, A bányász szíve mélyén mind a vörösökkel érez. Seres megérdemli a sorsát, Vándor butaságot csinált. Ilyesmire sose lennék képes. Szegény feje igazi megszállott volt. Mit akart tulajdonképpen? A demokráciát, a humanizmust, a szabadságot emlegette, s most, amikor mindezért élhetett, harcolhatott volna, gyáván megszökött közülünk. Közülünk... ördögbe is: ketten maradtunk. Sejtettem, éreztem, hogy Valentin és én... Mi ketten nem vagyunk se gyávák, se nyavalygó széplelkek. Halljuk a parancsot és engedelmeskedünk. Elvek, lelkiismeret, hazafias tépelődés... Ezekkel úgy van az ember, ahogy olykor a pokróccal és egyéb ballaszttal a dzsungelgyakorlaton: ha túlságosan nehezek, ha nyomják a vállunkat, egyszerűen fogjuk és lerázzuk magunkrój valamennyit. Elhajigáljuk mindet sorban. Vigye az ördög a sok nyűgöt. De hogy őszinte legyek, ilyen terheket én még nem is igen éreztem. Vándor Pityu rendszerint ezekkel a lelki terhekkel bajlódott. Egyszer azt mondta: nem lehet eszmények nélkül élni. Neki vájtak, s mégse él. Vagy •,. Lehetséges, hogy elveszítette az eszményeit? Én egészen jól megvagyok nélkülük. Igqz, nprn szoktam hozzájuk. Sose voltak ilyen különceim Talán akinek voltak, s elveszítette őket, anhak nehéz. Bár... Pityű is élhetett volna úgy, ahogy én élek.