Délmagyarország, 1962. augusztus (52. évfolyam, 178-203. szám)

1962-08-11 / 187. szám

2 DÉL-MAGYARORSZÁG Csütörtök, 1962. augusztus 16. A külföldi vendégművészek látogatása a városi tanácsnál ' Zenaida Pally, Margaret Tynes és Luigi Ottolini, az Aida főszerepeire meghívott külföldi vendégművészeit ellátogattak a szegedi városi tanácshoz és felkeresték hivatalában Tari János elnökhelyettest, a Szegedi Szabadtéri Játékok igazgatóját. Látogatásuk alkalmával elbeszélgettek a tanács vezetőivel a szabadtéri játékokról, annak jövőjéről, s nagy elismerésüket fejezték ki a kezdeményezésről. Elmondották, hogy örömmel jöttek Szegedre és szívesen szerepelnek e híres színpadon. Tari János köszönetet mondott a vendégeknek a tanács iránti figyelmességükért, a látogatásért, s azért a támogatásért, amelyet idén nyújtanak művészetükkel a szabadtéri játékoknak. Kifejezte azt a reményét, hogy a kővetkező években ismét közreműködnek majd a vendégművészek a szegedi játékokon. Megismerni és továbbadni a szepet... Sedréd JUcáM Mha^Otai J Lengyel színházigazgatók Szegeden A szabadtéri játékok megkezdése óta rövidebb látogatásokra többször is Szegedre érkezett a lengyel színházi élet két vezető személyisege: Zdislaw Grywald, a rzeszowi és Stefan Winter, a wroclavi drámai színház igazgatója, látogatásaik alkalmával megtekintették a Háry János és a Párizs lángjai előadását, élénken érdeklődtek a szabadtéri játékok és a szegedi színházi élet iránt, majd legutóbb tanácskoztak a játékok vezetőivel és több művészével. Ellátogattak a lengyel vendégek a városi tanácshoz is. Itt nagyon melegen nyilatkoztak a szabadtéri játékokról. Hangoztatták, hogy igen tiszteletre méltó, szép kezdeményezés a szegedi ünnepi hetek megrendezése és ennek nagyon nagy jövője van az európai kulturális életben. A vendégek magyarországi látogatásuk alkalmával Budapesten is tanulmányozzák a színházi életet Maradandó emlékképek, forró epizódok űj épületéből. Helyiségei világosak, modernül berendezettek, gyönyörű az épület építészeti megoldása ia. Cikkűnk írója a Szeged lengyel tesvérvárosaban. Ixidzban megjelenő Gios Robotn 1 c z y című lap munkalársa. aki a Dél-Ma- legnagyobb benyomást gyarország meghívására ~ azonban mégis aSzeés vendégeként egy be- 8edi Szabadtéri Játékok tet töltött Szegeden éa színhelye keltett bennünk, hazánkban M. Banburá- Mindenekelőtt néhány szót a másik mun- szabadtéri színpadról és műszaki adottságairól. Meg kell jegyeznem, hogy ilyen pompás színművészeti objektumot még seholsem láttam. Hozzá hasonló tobb is van a földkerekségen, mert magam is láttam néhány szabadtéri színpadot Angliában, Franciaországban és Belgiumban. Néhány évvel ezelőtt például Angliában újság- jártam, ahol megnéztem a A ne- Shakespeare Szinházat. A val. a lap | katársával. [V éhány napi ittlétünk 1 alatt szerzett benyomásainknak csak egy részéről is nehéz egy Írásban beszámolni. Az, amit Szegeden láttunk, kétségtelenül több cikk anyagául szolgálhatna. Mivel ittlétünk élményekben gazdag volt, természetesen jó tollú íróra lenne szükség, héz feladatnak ennek ellenére érdemes nekivágni, mert néhány emlékkép és epizód oly forrón él bennem, amilyen forró a magyar vendégszeretet, melynek lépten-nyomon számtalan jegyével találkoztunk Szegeden. A legmaradandóbb benyomást bennünk, lengyelekben, a rendkívül szívélyes fogadtatás, a magyarok életöröme, a városi pártbizottságon és a megyei tanács épületében eltöltött órák és természetesen a szabadtéri játékok keltették. A rendkívül szívélyes fogadtatásról kellene a legtőhhet írnom. Ésszerűnek, logikusnak tartottam, hogy a magyar—lengvel barátság nagy és megbonthatatlan, azonban a Szegeden töltött. napok, a szegedi vendégszeretet őszintén meghatott. Ez abból ered, hogy mi, lengyelek, nagyon szeretjük a magyarokat és országukat, ugyanezt a szimpátiát és barátságot tanúsítjuk a szegediek iránt, akik bennünket fogadtak. Senkinek sem engedjük meg, hogy ezt a barátságot megzavarja. A

másik dolog, ami szintén nagyon szembetűnő, az üzletek jó ellátottszágokban ilyen szinházakba csak az igen jól kereső rétegek járhatnak. A műsort is az ő részükre állítják öszsze. A Szegedi Szabadtéri Játékoknak különös jelentőséget ad az a tény, hogy itt nagy tömegeket igénylő darabokat mutatnak be, ellentétben egy másik, a szocialista országokban is elterjedt irányzattal, amely a színpadnak kamarajelleget kölcsönöz. Mostani 5ze0edi *zerepléséröl, itteni élményeiről szabályos interjút, kérdésre feletet akartam kérni Lukács Margittól, Az ember tragédiája nagyszerű Évájától. S ahogyan ez már ilyenkor illik, látogatásom rövidre terveztem Széchenyi téri lakásán, kedves barátai körében. Egyikből sem lett semmi. Előre megfogalmazott kérdéseimmel is megelőzött. Első mondatában a Tisza virágzása iránt érdeklődött, mert annyi szépet hallott már róla, s még sohasem sikerült látnia. — Már elvirágzott, már meghalt idén a lepkemilliárd július közepén — mondom sajnálkozva. — Kár, hogy nem láttam — szól eltűnődve —, majd máskor korábban jövök. — Maga tudja, hogy este sötétkék a csillagos, bársonyos égboltozat Szegeden? — kérdezi hirtelen. — Bevallom, hogy ezt még nem néztem meg — válaszolok zavartan. — Mindenütt másutt mélyfekete az ég, csak itt és Rómában. a Colosseum fölött sötétkék — mondja lelkendezve. — Ezt már régen fölfedeztem, mint ahogy Jávorkúton a mézillatú kakukkfüvet, és a tenger szédítő változásait, amint morogva csapkodja hullámait. Ezután epy Képeslapnak is beillő fényképet mutat. Ismerős színészarcokat látok rajta egy szélmalom mellett. — Ismeri? — kérdezi. — Az arcokat? — Nem. A szélmalmot. — Hát szélmalom.. — De hol van ez a malom? — A dorozsmainak nézem. ,, _, — Igen, az. De mondja, njenany miért nem lehet itt erről a nészi játékról. A Háry széImalomról készült képeslapot kapni. két szabadtéri színház összehasonlítása esetén még a legelfogultabb bírák sem vitathatják el a szegedi színpad elsőbbségét. Stradfort on Avonban a nézőtér nemcsak kisebb (mintegy 1800 hely), hanem minden műszaki adottsága tekintetében is elmaradottabb, nem szólva az építészeti és diszlettervezői megoldásokról. A szegedi szabadtéri színpad nagy előnye a hangterjedés nézőtéri szinkronizálása, a hangkésleltető berendezés, amely lehetővé teszi, hogy a színpadi hangot az első és utolsó sorban i® a természetes hanggal egyidőben hallhassák. Ilyen tökéletes berendezés nem található a tőkésországok szabadtéri színpadain. tt zeged szabadtéri színpada önmagában is nagy létesítmény. Seholsem — sem Franciaországban, sem Angliában — nem láttam annyi ötletes műszaki berendezést, ami egyidőben ennyi díszlet felhasználását tenné lehetővé. Itt kell megemlítenem, hogy a szegedihez hasonlóan gazdag díszletezés csak a kőszinházban oldható meg könnyen, ahol adva vannak a megfelelő János és a Párizs lángjai című előadásokat tekintettük meg. Mindkét előadást a jó rendezés, kitűnő színészek ós magas előadói művészet jellemezték. Különösen kitűnt játékával Lakatos Gabriella Kossuth-díjas baletttáncosnő, a Párizs lángjai című Aszafjev-balettben: megjelenése pillanatától látni lehetett, hogy kitűnő prima-balerina. A két előadást ilyen művészek tolmácsolásában egy olyan színpadon néztük és hallgattuk végig, melyet csak a régi görögök és rómaiak színpadaihoz lehet hasonlítani, ami annyit jelent, hogy feledhetetlen élménnyel távoztunk Szegedről. S ha ismét megemlítem azt a hallatlanul szívélyes vendégszeretet, mélyben minduntalan részünk volt kedves, napfényes városukban, akkor remélem, természetesnek tartják, hogy sokáig fogunk emlékezni szocializmust építő Tisza-parti barátainkra WIESLAW CYNKIER — Nem tudom... — mondom restellkedve. Később Juhász Gyuláról és Móra Ferencről beszélgetünk. — Az Aranykoporsóról jut eszembe — kiált fel gyermekes örömmel —: Ugyan találják meg már a hun fejedelem koporsóját! Úgysem temethették Attilát máshova, csak ide, ahol a Tisza olyan csodálatosan szép, és rengeteg zöldjével valósággal lélegzik a város. Az emberek már akkor is szerették a szépet. Attila, az isten ostora kapcsán derül ki, hogy Lukács Margit szenvedélyes éremgyűjtő. — Csak Árpád-házi érméket gyűjtök. Már százegynéhány darabból áll a gyűjteményem, s minden új szerzeménynek felkutatom szűkebb történetét is: mikor, miért és ki adta ki? Hamarosan Gertrudis szerepére készülök s majd előveszem hozzá a korpuszokat is. A szerep, a színház! Csak• hogy közelebb kerültünk a lényeghez! — gondolom magamban. Erre azonban még várni kellett. Előbb a legfrissebb szegedi látnivalókról, a múzeumi kiállításokról és tárlatokról kérdezősködik Lukács Margit. — Érdekel a III. Szegedi Nyári Tárlat is. Okvetlen megnézem. Köszönöm, hogy felhívta rá a figyelmem. A képzőművészeti tárlatok innepi játékok visszhangja (Szeged a hazai lapokban 17.) Külföldiek a Szegedi Szabadtéri Játékokon. Magyar Nemzet aug. 2. DÖMÖK SÁNDOR: Szegedi tapasztalatok. Fejérmegyei Hirlap. aug. 2. (Szeged idegenforgalmáról.) Hangkésleltetés, hangerősítés ... Üjítások a szabadtéri akusztikában. Népszava, aug. 4. LÖNYAI SÁNDOR: Párizs lángjai Szegeden. Kisalföld, aug. 5. Irány: Szeged, (Különvonatról szóló riport fényképekkel) Pestmegyei Hírlap, aug. 5. Félidő Szegeden. (Két hete folynak a Szabadtéri Játékok) Pécsi Esti Napló, aug. 6. Siker Szegeden. Esti Hirlap, aug. 6. MAJOR TAMÁS: Az ember tragédiája szegedi előadásáról. Esti Hírlap, aug. 7. Díszletóriás a Dóm téren. Esti Hirlap, aug. 8. GÁBOR ISTVÁN: Szegedi Szabadtéri Játékok. Háry János. Magyar Nemzet, augusztus 9. GALLÉ TIBOR: Szabadtéri Játékok. 1962. (Fényképekkel) Tanácsok Lapja, aug. 9. GÁBOR ISTVÁN: Szegedi Szabadtéri Játékok, 1962. Párizs lángjai. Magyar Nemzet, aug. 10. Szabadtéri tanár úr kérem. Füles, aug. 12. rendszeres látogatása ugyanis úgy hozzátartozik a színész életéhez, a teljesebb világ- és emberismerethez, mint az utazás — mondja határozottan. — Utazni, látni, részleteiben is megismerni a világot, s minden szépségét visszadni, átadni másoknak.. Nincs ennél magasztosabb dolog. Most Egyiptomba szeretnék utazni, természetesen Kleopátra-ügyben és Madách Évájáért is — mondja mosolyogva. — Éva, Éva, te örök költészet és szépség! Hányszor is játszottam már? — teszi fel a kérdést önmagának. — Háromszáznál jóval többször. Majd össze is számolom már egyszer. Azt viszont tudom, hogy hány Ádámot és Lucifert „fogyasztottam" el ennyi sok előadáson. Volt Ádámom Abonyi Géza, Bessenyei Ferenc, Bitskey Tibor, Ladányi Ferenc, Lehotay Árpád, Szabó Sándor és most Básti Lajos. Mint Luciferrel játszottam Both Bélával, Balázs Samuval, Kiss Ferenccel, Kovács Károllyal, Tárai Ferenccel, Rajczi Lajossal, Ungvári Lászlóval és most Major Tamással. Básti Lajos, Major Tamás és én viszont úgy összeforrtunk már a Tragédiában, hogy egymás mozdulatát is apró részletekig ismerjük. S ez nagy ereje ennek az együttesnek. — Ha jól számoltam, már pedig határozottan emlékszem rá: a budapesti Nemzeti Színházban Az ember tragédiája legutolsó előadása a 996. volt. Ezek szerint a Tragédia idei negyedik előadása a Szegedi Szabadtéri Játékok színpadán az ezredik lesz. S mennyi színészt munka, rendezői törekvés van e kerek szám mögött! Sok, nagyon sok — mondja lelkesülve. Aki Madách Éváját, az örök nőt annyiszor vitte színpadra ragyogó sikerrel, most vallomását igy fogalmazza a nagyszerű nőalakról: Soha senKinek nem mondtam még, nem nyilatkoztam erről: véleményem szerint nemcsak Ádám, hanem Éva is álmodja álmait, csak nem aktívan, mint párja, hanem a tudata mélyén. Lucifer is azt mondja, hogy kettőnkre bocsát álmot. Éva pedig így kiált fel: Ügy érzem, mintha álomban feküdnék. Adám tudatosan építi magában álmait, Éva pedig „csak" álmodik. Madách zsenije, hogy Adám és Éva egy-egy pillanatra mindig és mindenütt megnézik egymást, föléreznek egymásra. S Éva ezzel lesz és marad a szépség, a báj, a költészet megtestesítője, Ádám cselekvő álmaiban az élet megőrzője — Madách tudatos Évája. Lődi Ferenc sága.' az új gyárak és lakó- műszaki berendezések, házak vidám arculata, a vá- A berendezések sajátos rosi tanács én a pártbizott- egyszerűsége ugyanakkor a ság tisztaságot és rendet vi- díszletek gazdagsága, valagváaó gondossága, és a Ti- mint a tökéletes rendezői sza-parti strand. Mindenütt munka és a színészek jáelégedett, mosolygó arcúem- téka, kolosszális benyomást berek és csinos nők járnak, kelt, és Szegedet világszínA fiatalság kulturáltan szó- vonalra emeli. Ha ehhez rakozik Magyarországon lát- még hozzátesszük, hogy az hatóan megbecsüld- a mun- előadásokat nagy tömegek látogatják (esténként 7500 ember tölti meg a nézőteret), akkor könnyen arra a következtetésre jutunk, hogy ilyen rendezvény csupán szocialista országban képzelhető el, ahol a népi hatalom nem sajnálja az anya áldozatokat a széles néptömegeket szolgáló kultúra fejlesztésére. Mert — mint Sok kellemes emlékkel tér- erről magam is meggyőződtönk haza a megyei tanács hettem — a kapitalista orkást és a munkí' 4 gyárakban mindenütt — a szalámigyárban épp úgy. mint a paprikafeldolgozó vállalatnál — nagy a tisztaság és a munkabigiénia. Például a munkásnak mneasszárű váezonrinőkben dolgoznék eml kényelmes. egészséges és nem is meleg. A szabadtéri játékokon holnap este 8 órakor mutatják be Verdi négyfelvonásos operáját, az Aidát. Képünkön — mely a tegnap esti főpróbán készült — az opera egyik tömegjelentét mutatjuk be.