Délmagyarország, 1962. augusztus (52. évfolyam, 178-203. szám)

1962-08-23 / 196. szám

Csütörtök, 1962. augusztus 23. Dél-magyarország 3 Idén 2300 vagonnal több tüzelő érkezik Szegedre jűBus első felére lebo­nyolódott az idei kedvezmé­nyes SZOT tüzelőakció na­gyobbik része. Néhány na­pos szünet után a vállalatok ismét adtak ki utalványokat, amelyeknek beváltási határ­ideje szeptember vége. a az azonos időszaká­rint három százalékkal több ségű tüzelőt szállítottak tüzelőt kap Szeged, mint az megye területére, mint elmúlt évben. így körűibe­lül 2300 vagonnal több tü­zelőt kapnak az idén a sze­gediek, mint az elmúlt év­ben. A SZOT kedvezményes tü­A tüzeloakció első félévi zelőakció keretén belül 1962. részének lebonyolítása ki- augusztus 15-ig ,. .1 e-. . elégítő volt. Annál is inkább, mivel a TÜZÉP Vállalat szegedi te­lepei 1962-ben 1400 vagonos készlettel indultak. Ezenkí­vül idén a tervszámok sze­Szegeden mintegy 10 300 utalványt váltottak be, a megyében pedig összesen csaknem 25 ezer darabot. Az utalványokra több mint 400 elmúlt év ban. A kedvezményes tüzelőak­ció első részének lebonyolí­tása után az ünnepek előtt néhány napos átmeneti hi­ány volt a TÜZÉP-telepe­ken. Az ünnepek után ismét megindult a • tüzelőszállí­tás Szegedre. A Tísza-pályaud­Varra 40 vagon, a rókusi pá­lyaudvarra pedig 36 vagon vagonnal nagyobb mennyi- szén érkezett két nap alatt. Itt sem lehet félretenni A vasöntöde dolgozói is tárgyaltak a gépipar fejlesztéséről Számoljunk csak, hány nek megvalósítása valóban a olyan üzem van Szegeden, felsőbb szervek dolga lenne, mely a Kohó- és Gépipari — Külföldön már minde­Minisztériumhoz tartozik? nütt foglalkoznak a kokila­Három: a kábelgyár, a ké- öntéssel, nálunk pedig még ziszerszámgyár és a vasön- a héjformázás sem honoso­dott meg. Csak töde. Hát akkor a gépipar­ról szóló párthatározatot nyugodtan félre lehet tenni, hiszen ezek olyan kicsinyek országos méretekhez viszo­nyítva, s különben sem sze­repel benne a nevük. Vagy mégis?! Tehetnek egyet s mást A vasöntöde aktívaülésén, melyen a pártszervezet meg­hívására sok pártonkívüli is részt vett, végül — helyesen — az a nézet alakult ki, hegy a párthatározat rájuk is tartozik. Nem is annyira azért, mert határozat, ha­nem mert ők szintén tehet­nek egyet, s mást a benne foglaltak valóra váltásáért. Az elvekkel különben is egyetértett mindenki: — Nem holt anyagot kell gyártani, exportálni — mondta az egyik felszólaló. — A Dinamó Forgógép­gyár világszínvonalon gyárt­ja termékeit — mondta a másik. — A termékek anya­gát adó szürke vasöntvény , . előállításának módja viszont ^^^ ne a kosarak mellé hányják a vele foglalkozó munkások, mert akkor sok kárba vész belőle. — Amikor a talajformá­zók bejönnek az üzembe, gyakran nem is tudják, mi­lyen munkát kell majd elvé­gezniük. Ha előre közölnék nek vele az üzemek. A vo­nakodás érthetetlen, hiszen a héjformázáshoz kevesebb vas kell, ami jórészt importból származik, és sok homok, ami van itthon is bőven. Még érthetetlenebb azonban, hogy a héjformázáshoz al­kalmas homok olyan drága. — Drága a mintakészítés is, s csak egy központi üzem létesítése , segíthet a jelen­legi bajokon. Ennyi elég ebből is ízelí­tőnek. Nem általánosságokban Hanem azután felállt né­hány ember, aki már nem általánosságokban beszélt. Igaz, nem világrengető dol­gokat mondtak, csupán meg­szívlelendőket. Például: — A behúzódásos selejtért nem a formázok, még csak nem is az öntők okolhatók. Jó lenne, ha a nyersvasat előbb bevizsgálná a labora­velük, felkészülhetnének rá. — Ismét kaptunk rende­lést egy régebbi gyártmány­ra, s most mégis sok vele a selejt. — Több műszakban kelle­kisérletez- ne foglalkoztatni a héjfar­koreaerűtlen. — A kis szériák gyártása közben nem alakulhat ki a legmegfelelőbb technológia, s ezért nagy a termékek ön­mázó gépeket, mert nincse­nek eléggé kihasználva, A felismerés Lám, mennyi probléma! Csak rendszerbe kell fog­lalni, s meg kell oldani őket. Ennek felismerése, vagy in­kább elismerése volt a vas­öntödei aktívaiértekezlet leg­főbb érdeme. S megszületett a határo­zat: pontos menetrend sze­rint dolgozzál! ki, melyek azok a feladatok, melyeket a vasöntöde saját erejéből is elvégezhet: műszaki és fő­leg gyártmányfejlesztés; ta* karékosság, önköltség, mun­kaszervezés. Mikor pedig ezek halmaza egybegyűlik, ismét összehívják az üzem dolgozóit, hogy megvitassák, kiegészítsék. Nem a párthatározat, gaz­dasági életünk egyensúlyá­nak parancsa a gépipar fej­lesztése, »fenn*, az iparigaz­gatóságon, s »lenn«, a Sze­gedi Vasöntödében is. F. K. A Játékok után — a Játékok előtt M' ég alighogy kihunytak nagy szabadtéri szín­padunk vakító fény­függönyének lámpái, az egy hónapig tartó ünnepi hetek végeztével, s máris — számba véve eredményein­ket — az újabb esztendő fel­adataira kell gondolnunk. Nagyon helyes álláspontot foglalt el a szabadtéri játé­kok igazgatósága a város ve­zetőivel, s illetékes megyei pártvezetőkkel, amikor arra az elhatározásra jutott, hogy a Játékok sikeres tovább­folytatása érdekében egy percnyi megállásra sincs le­hetőség: már most ki kell következő évi. azonban meglepően feloldott kezdeményezései megértésre alakítani a programot. Minden bizony­nyal sikerre is vezet az a tö­rekvés, hogy még az idén or­szágosan, sőt a külföldi ér­deklődők számára is meghir­dessék a jövő évi részletes programot, nyáron a Játé­kok ideje alatt pedig már a résztvevők a következő évi műsort is kezükben tarthas­sák, s ezentúl minden év­ben hasonlóképpen biztosít­suk ezt az előzetes tájékoz­tatást. A lapvető, s mondhat­nánk természetes igény ez a Játékok léte, folytonossága s ko­molysága érdekében. Hogy eddig mégsem így történt? Nem hibáztatható érte séma város vezetősége, sem a Já­tékok vezetősége, amely ket­tő tulajdonképpen sokszor nagyonis egyet jelentett. Minden kisebb-nagyobb hi­ba, zökkenő és jogosan el­hangzott bírálat ellenére is csak dicséret illeti mindazo­kat, akik lényegében e vá­ros meglevő lehetőségeire, társadalmi erejére és a ma­guk áldozatkészségére tá­maszkodva, négy éven át, elvitathatatlanul tömegkul­turális, művészeti és társa­dalmi eseményé avatták a Szegedi Szabadtéri Játéko­kat. V alójában az idei esz­tendő különösen a próbatétel éve volt. Most már nem kell titkol­nunk, hogy az idei Játékok egy kissé tartózkodó, hűvös légkörben indultak. Ahogy mondani szokták, „valami volt a levegőben", ami nem is jelentéktelen mértékben pesszimizmusra, némi kétke­désre hangolt embereket a szabadtéri játékok idei ki­menetelével kapcsolatban. Mi volt, mi nem volt ennek az oka — hosszadalmas len­ne boncolgatni. Tény, hogy több közéleti fórumon, új­ságban is hangzottak el olyan aggodalmaskodó vélemények, amelyek már-már a bukás­tól tartottak, s gyökeres vál­toztatások szükségességét hangoztatták. A szabadtéri játékok erőteljes áradása retlen fejlődése, kívánatos jövője. A társadalmi bázist ehhez megteremtheti a nép­front országos elnökségének patronálása, amelyre hatá­rozott ígéret hangzott eL Szükséges lenne emellett, hogy mihamarabb szerveze­ti, hivatali síkon is orszá­gos intézménnyé fejlődjék. Ezzel együtt a legilletéke­sebb helyről kellene ki­mondani, hogy a Szegedi Szabadtéri Játékok az or­szág szabadtéri színpada. Remélhetően nem alaptala­nul bízunk benne, hogy a megye és a város párt- és tanácsi szerveinek ezek a És így tovább. Azután hangzott el jó né­hány olyan javaslat, melyek­Szegeden naponta 12 ezer liter tejet palackoznak Közel másfél millió forintot takarítottak meg a megye földművesszövetkezetei A hosszantartó nagy me­leg ellenére a szegediek vé­leménye szerint kielégítő a város tej és tejtermék ellá­tása. A tejüzemből naponta a kora hajnali órákban ki­lencezer liter palackozott te­jet, 12 ezer liter kannás, és néhány hét óta, külön há­romezer liter jegyes, pa­lackozott tejet szállítanak a szegedi üzletekbe. A 0—1 éves korig járó cse­csemő jegyes tejet tavaly Biár palackozták, de a hideg idő beállta után — a befa­gyás veszélye miatt — be­szüntették a jegyes tej pa­lackozását. Most a jó minő­ség, a megfelelő higiénia biz­tosításával ismét háromezer liter jegyes tejet palackoz­nak. így a szegedi tejüzem­ből összesen naponta már 12 ezer liter pálackozott tej ke­rül forgalomba. Szombaton még ennél is többet, mintegy 15 ezer liter tejet palackoz­nak. Képünkön: munkában a tejpalackozók. A MÉSZÖV igazgatósága és a KPVDSZ megyebizott­sága együttes ülésen most értékelte a földművesszö­vetkezetek és takarékszövet­kezetek között folyó szocia­lista versenyt. A szövetkezeti dolgozók a pártkongresszus tiszteletére vállalták, hogy a szövetkezeti kiskereskedelemben 13 mil­lió forinttal, a vendéglátó­iparban 1 millió 700 ezer fo­rinttal, a felvásárlás terüle­tén pedig 130 ezer forinttal nagyobb forgalmat érnek el a tervezettnél, 185 ezer fo­rint költségmegtakarítást és 509 ezer forinttal nagyobb nyereséget biztosítanak idén. (Somogyiné felv.) Eltelt az első fél év, s az értékelésből kiderült, hogy a kiskereskedelemben 16,5 millió, a vendéglátóiparban 1 millió 300 ezer, a felvásár­lásnál pedig 50 ezer forinttal teljesítették túl a forgalmi tervet A vállalt 185 ezer fo­rintos költségcsökkentéssel szemben eddig csaknem másfél millió forintot takarí­tottak meg, a tervezett nye­reségnél pedig csaknem 800 ezer forinttal értek el töb­bek Az együttes ülés megálla­pította azt is, hogy az első fél év eredményei alapján biztosnak látszik, hogy az év végére maradéktalanul teljesítik vállalásaikat a me­gye íöldművesszövétkezetei. A megyében egyébként je­lenleg 35 brigád 211 taggal dolgozik a szocialista brigád cím elnyeréséért, és 643 egy­ség 1267 dolgozóval küzd a „Kiváló egység" cím elnye­réséért, és a kongresszusi vállalás teljesítéséért. Az ér­tékelés alapján a megye földművesszövetkezetei kö­zül a l'egjobb eredményt ed­dig a Szegvári Földműves­szövetkezet érte el. A ver­senyben második az Apát­fáivá- és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezet, a har­madik pedig a Pusztamér­ges- és Vidéke Körzeti Föld­művesszövetkezet. A megye takarékszövetke­zetei közül eddig az algyői bizonyult a legjobbnak. Min­den feladatát túlteljesítette, és a legnagyobb eredményt érte el a gazdálkodásban. Alig maradt el Algyő, mö­gött Tápé és Csanádpalota. Mindkét községben igen jól dolgozik a takarékszövetke­zet. minden korábbi fagyosságot, elsöpörte az aggályok jó ré­szét, hogy végül idén is for­ró sikerrel záruljanak kapui. A kétségtelenül meglévő gondok és problémák mel­lett is a legnagyobb örömet találnak, eredményre vezet­nek. A Szegedi Szabadtéri Já­tékok országos jellegéhez egyebek között olyan intéz­kedéseknek is hozzá kelle­ne járulniuk, hogy az az a megcáfolhatatlan tény IBUSZ a külföldi propa­jelenti, hogy a Szegedi Sza­badtéri Játékok életerős, fej­lődőképes intézmény, amely­nek a jövője is sokat ígérő. S zámok és adatok be­szélhetnének a siker­ről, olyanok, mint a 95 100 néző, aki megtekintet­te az előadást, az érdeklődők 400 különautóbusza, a kilenc távolsági különvonat a láto­gatók ezres csoportjaival, a 40 ezer szállóvendég és eh­hez hasonlók. Kétségtelenül sokat, nagyonis sokat mon­danak ezek a számok. A Szegedi Ünnepi Hetek, s központi helyen a Szegedi Szabadtéri Játékok igazi je­lentősége mindenekelőtt mégsem ebben rejlik. Igazi értékét az teremti meg, hogy ezt a nagy érdeklődést, ezt a nagy látogatottságot, ezt a nagy tömegmozgást a legma­gasabbrendű művészi esemé­nyekkel sikerült viszonozni. Árkádok övezte terünkön olyan produkcióknak lehet­tünk tanúi, amelyek méltón reprezentálják az egész ma­gyar színházi, kulturális élet fejlettségét az országos köz­vélemény és a külföldiek előtt is. Nemcsak rpi — ta­lán elfogultsággal, lokálpat­riotizmussal vádolható —, szegediek mondjuk ezt, ha­nem tömegesen állítják a hozzánk látogatott vendé­gek. Az őszinte elismerés hangján nyilatkoztak a lá­tottak alapján pártunk és kormányunk képviselői is, köztük első helyen Kállai Gyula, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Mi­nisztertanács elnökhelyette­se, Szirmai István, a Politi­kai Bizottság póttagja, a Központi Bizottság titkára, N" gandájába, a külföldi turis­iacsoportók hazai program­jába éppúgy építse bele a szegedi játékokat, mint akár a balatoni körutazást. S nem foglalkozhatna-e a SZOT azzal a gondolattal* hogy üdülőszállót építtet Újszegeden, ahol szakszer­vezeti beutaltak tölthetik szabadságukat? e higgyük azonban* hogy az országos in­tézménnyé fejlesztés valamiféle csodaszer, amely egycsapásra minden problé­mát megold. Továbbra is el­engedhetetlenül szükséges a város egész társadalmának lelkes, sejjítő hozzájárulása, amellyel a magáénak vallja és a maga területén ki-ki le­hetőségeihez képest támogat­ja a Játékok ügyét. Világos, hogy a szegediek erőfeszíté­séhez az eddigieknél bizto­sabb bázist, szélesebb és ha­tározottabb talajt nyújt az országos felkarolás lehetősé­ge. E két tényezőből adódik a műsor színvonalának és sokszínűségének további fej­lesztése. Továbbra is az ope­ra-, drámairodalom, balett és a klasszikus daljáték leg­magasabbrendű fóruma le­gyen a szabadtéri játékok színpada. Emellett foglalko­zunk azzal, hogy a kiegészítő rendezvények sorában az üres hétköznapok estéire be­kapcsoljuk az újszeyedi sza­badtéri színpadot is. A ki­egészítő rendezvényeknek ál­talában az eddigieknél színe­sebbekké és sokoldalúbbakká kell válniok. Értékes és von­zó kulturális rendezvények­kel gazdagítsuk az ünnepi hetek programját és olyan sportrendezvényekkel, ame­Orbán László, a Központi Bi- lyek valóban nagy tömegeket zottság osztályvezetője, Or- érdekeinek. tutay Gyula, a Hazafias Népfront országos főtitkára, kikno{c jóleső és megtisztelő nyilatkozatait lapunkban is közöltük. Egybehangzó volt az a vélemény, hogy a Sze­gedi Szabadtéri Játékok igen jelentős szerepet töltenek be kulturális életünkben, bevál­tották a hozzájuk fűzött re­ményeket és továbbfejleszté­sükhöz megérdemlik az ed­digieknél nagyobb központi, országos támogatást. f tt térhetünk vissza ahhoz a gondolathoz, hogy a város vezető­ségétől, a Játékok rendező­ségétől mennyire áldozatos, nagy erőfeszítést kívánt az elmúlt négy esztendő. Ami itt kibontakozott, alapvető­en a helyi erőkből táplál­kozott, hiszen az időnként kapott — s egyébként sem­miképpen sem lebecsülendő — más támogatás csak eset­legesnek. de semmiképpen sem szervezettnek mondha­tó. Ez az a pont, amelynél feltétlenül változásra van szükség. Elhangzott már szóban és írásban is az a kívánság, hogy a Játékokat szervezetileg is országos je­lentőségűvé, országos in­tézménnyé kell fejleszteni. Most van itt az ideje, hogy ez konkretizálódjék. Talán nem esünk túlzásba, mikor azt állítjuk, hogy ezen áll vagy bukik, a Játékok tö~ S ok kihasználatlan lehe­tőség áll előttünk, óri­ási távlatai nyílnak ünnepi heteinknek. A felké­szülés csakugyan az egész város társadalmát érinti, egyebek között például ven­déglátó iparunkat is. Idén udvariasságával, gyorsaságá­val többnyire nem hozott szé­gyent, de már kevésbé mond­ható el ugyanez ötletessé­géről és a vendégek minél vá­lasztékosabb kiszolgálásáról. Gond ma még a szállodai el­helyezés is, de évről évre ja­vuló helyzettel számolhatunk. Bőségesek, még a tennivalók, de egyre sokasodnak is a ren­delkezésre álló eszközök, kü­lönösen akkor, ha a mi Tisza­parti szép városunk a lakói­tól és az illetékes felsőbb szervektől egyaránt megkap­ja a megillető támogatást A Játékok után vagyunk néhány nappal, s máris a Játékok előtt... A jól végzett munka öröme, a jelentkezett s még ezután jelentkező problémák, a továbbfejlődés vágyai és gondjai keverednek mindannyiunkban. Hinnünk és bíznunk kell — éppen ta­pasztalataink alapján a Játé­kok jövőjében, amelyben egy város dolgos népének mun­kája is kifejezésre jut, s di­csérete annak a társadalmi összefogásnak, amely e gaz­dagon termő fát felnevelte szocialista kultúránk gyü­ínölcsöskertjében. Lőkős Zoltán

Next

/
Thumbnails
Contents