Délmagyarország, 1962. augusztus (52. évfolyam, 178-203. szám)

1962-08-23 / 196. szám

4 DÉL-MAGYARORSZÁG Csütörtök, 1962. angnsrfw u - . , , , sem volt Még iskolás afiúnk,de már lidércnyomásként nehe­zedett az egész családra a nagy kérdés: vajon miiegyen belőle, ha megnő? S nem volt olyan vasárnap délután — mert vasárnap délutánon­ként ült össze nálunk min­dig a családi kupaktanács! —, hogy a család valamelyik tagja elő ne állt volna vala­milyen javaslattal a fiúnk pályaválasztását illetően. Családom történetéből ki­tűnt, hogy a férfinép leg­többje — vízien járó volt! Amolyan halász, vagy hajós a Tiszán, igazi Tömörkény­korabeli szálfatermetű, szíj­izmú, rettenhetetlen ember! Csak apám tanulta ki a mű­lakatosságot, mivelhogy eb­ben művészetet ls látott. En­ggm már a műszerek világa vonzott: a néha már-már szinte elképzelhetetlenül precíz, az emberi idegek ér­zékenységével és finomságá­val rendelkező készülékek világa ragadott meg. — Legyen mezőgazdász! A termőföldek ura és paran­csolója, mert annak van most biztos jövője! — tette le egy alkalommal a garast nagy hangon Kázmér bácsi. íme azonban Vili bácsi máris kézből megkontrázta az iménti megvétózhatatlan­nak kimondott határozatot. — Akkor inkább legyen mérnök! Államunknak sok mérnökre lesz szüksége. Dip­lomás ember legyen, na! Ér­tettük! Diplomás! A diploma vesszőpa­ripája volt Vili bácsinak, mert ifjonc korában ő is mérnök szeretett volna lenni, csakhát — végül szürke, kis íróasztalkoptató lett belőle.™ — Ugyan!Diplomás... Hi­szen, szegénykém, mire odá­ig érhet, annyi lesz a diplo­más, mint égen a csillag! Legyen csak jó ipari mun­kás, mint az én megboldo­gult, drága jó uram volt Esztergályos. — Mondta emelt hangon Lonci néni. — Legyen író... — Legyen művész. .1 — Legyen politikus. — Legyen csaK a gyerek tanár, erre is nagy szükség van... — Orvos legyen! — Legyen tudós! — Legyen... — Legyen... — Legyen ... Hirtelen olyan nagy lett a lárma a szobában, hogy szin­te beleremegtek még a falak is. Döbbenten néztünk össze a feleségemmel és egymás ke­zébe kapaszkodtunk. Azon fohászkodtunk, hogy csak neki ne ugorjanak egymás­nak. Váratlanul előszoba-ajtó és a lármát er­re mintha kettévágták vol­na ... A következő percben mosolygó arccal megjelent a fiúnk a szobaajtóban. — Kezüket csókolom! —­köszönt illedelmesen. — Iga­zán örülök, hogy együtt ta­lálom a nagy családot! — mondta még azután az ud­variassági illemszabályok szigorú betartásaképpen és újra elmosolyodott. Roppant bátran nekivághatnak a vi­lágűrnek! Elrepülhetnek akár a Mansra is! Nekem kezd nagyon tetszeni az űr­utazás, és... elhatároztam, hogy... — Hogy te is elrepülsz majd egy űrhajóban a Marsra — vágott közbe ka­cagva Vili bácsi. — Fantasz­tikus és nagyszerű! — Marhaság! — robbant fel Kázmér bácsi. — Mégy a pokol gyehennájába, nem a Marsra! Maradj te csak a Földön, kisfiam, ez a leg­biztosabb hely a világűrben! — S vajon miért marha­ság, ha szabadna érdek­lődnöm, kedves Kázmér só­gorom? — szólt bele a vi­^vyyyvvvvmvvyvvvwvvv^^ Pályaválasztás tetszett neki, ha így együtt látta a nagy családot. — Szerrbucc, Pocok! — parolázott a gyerekkel Kál­mán bácsi. Ezt a "becene­vet" ő adta neki, de hara­gudott is érte mindenki a családban.) — Hát hogy ityeg a fityeg? — Hát csak úgy ityeg-fi­tyeg, drága Kálmán bácsi, de — miért nem hallgatják a rádiót? A híreket a Vosz­tok 3-ról, meg a Vosztok-4­ről? Nyikolájevről és Popo­vicsról, a két szovjet űrha­jósról? — Micsoda?... Mi ma dél­után csak rólad beszéltünk... Istenem, hogy megnőttél, csillagom, milyen szép nagy­ra nőttél! — mondta Ka­rola néni szinte áhítattal, és úgy is nézett föl rá a kicsi öregasszony, mint mikor csakugyan a csillagokat nézi az égen. — Mondd csak, csil­lagom, hanyadikos is vagy te tulajdonképpen? Ugye jö­vőre már érettségizel?... Na, ugye, mondtam. Utána pe­dig?... Nos? — Ugye drága Karola né­ni, azt akarja mondani, hogy utána mi lesz belőlem... Tudom, tudom. Majd csak lesz belőlem is valami... Valaki. Szóval nagyon saj­nálhatják, hogy nem hall­gatták a rádiót. A két szov­jet űrhajós napokig fog ke­ringeni a Föld körül, és le­het, hogy ez az útjuk lesz a főpróba... Ha visszatérnek a Földre, talán nemsokára utána fellövik őket a Hold­ba... * s ha onnan is sze­rencsésen visszatértek, akkor tába az egyébként mindig "nyugtalan hangú" Margitka néni. — Mert mmmaa.... rr... Margitka! — hördült fel Kál­mán bácsi, de utána mind­járt csavart a nyelvén, mert Margitka néni szinte beledö­fött a nézésével. — Való­ban! Miért lenne marhaság?! — Tényleg — mondta Ka­rola néni is, és megbotrán­kozva hordozta körül a te­kintetét a családon. — Mi­ért lenne marhaság? Odajött hozzám és be­lémk apaszkodott, úgy be­szélt: — Imrusom! Hiszen ez óriási dolog! Ez, amit a fi­unk mondott az imént... Mi az? Mi van veled?! Egyetlen mukkan ásod sincs a fiunk szavaira? — De, drága Karola néni! — mondtam nevetve. — A fiunk... tulajdonképpen még nem is mondott semmit. En­gedjék meg neki, hogy befe­jezze mondanivalóját... Nos, kisfiam? — Elhatároztam, hogy űr­hajós leszek! Feleségem ijedten kapta öklét a szájához... Azt hit­tem, menten elsírja magát, mert olyan könnyen tud sír­ni mindenen. De még csak a szeme sem lett könnyes, csupán a hangja vibrált kissé. — Kicsi fiam..., nagy, buta fiam..., Imriském... Hát bele mernél ülni egy olyan űrhajóba? ... A fiunk bizalmasan ránk­nevetett, és kipirult arccal kezdett beszélni: — Apa, tudod milyen nagyszerű lehet... szágul­dani a világűrben? Egyik bolygóról a másikra utazni, és... világűrt látni! Micso­da pompás dolog lehet! Ez igen! Ebben van fantázia... Elkomolyodtam. Ejnye-ejnye..., a gyerek ügy látszik kissé elragadtat­ta magát. — Ide figyelj, kisfiam — mondtam még komolyabban. — Hát akik az űrhajókat csinálják..., most is, meg a jövőben is, azokról meg­feledkezel? Mert űrhajót építeni, űrhajót szerkeszte­ni, az űrhajó bonyolult mű­szereit a szó legszorosabb értelmében megteremteni... gondolom, az sem utolsó mesterség! — Igazad van, apa, de..., de..., mit ér az űrhajó minden műszerével, minden berendezésével..., szóval, hogy úgy mondjam, minden tartozékával együtt, ha nincs vele, benne az ember! Lá­tod, a két Vosztokban is em­ber van, két űrpilóta kor­mányozza, ahogy kint szá­guldanak a világűrben. A család — még az imént gúnyolódó Kázmér bácsi is — elbűvölten hallgatta a fiunkat... S talán már lát­ták is lelki szemeikkel, amint beszáll űrhajójába, és bú­csúcsókot Int: »A viszontlá­tásra mához egy évre!­Mert. hogy éppen a Föld­közelben levő Mars bolygó­ra indul, hogy ott töltse nyári szabadságát! Vili bácsi, előrehaladott korát meghazudtolva, szinte felpattant a székjérői és így lelkesedett: — Igaza van a gyerek­nek! Mi ér az űrhajó és mit ér minden technikai csoda, ha nem lehet vele az em­ber! Mehet-e a hajó, ha nincs kapitánya? Rohan­hat-e, vágtathat-e a legkor­szerűbben elkészített vil­lanymozdony, ha nincs, aki igazítsa? Mit ér... Ekkor azonban Mária néni felemelte a kezét, és meg­álljt parancsolt. — Elég volt! Sok beszéd­nek sok az alja! Mondjuk hát ki határozatilag, hogy Imriskénkből űrhajós lesz! Vagy még annál is több: űr­hajóskapitány! A feleségem magához "kicsi nagy buta" fiát... Féltve-aggódva simo­gatta a haját..., csókolgatta az arcát, de — láttam a sze­me ragyogásán —, a szíve legmélyén ő is nagyon bol­dog volt. ,Vass Imre Országos förténészkongresszus Szegeden Országos történészkong­resszus kezdődik ma, csütör­tökön Szegeden, a Csongrád megyei tanács nagy előadó­termében. A háromnapos ta­nácskozást a Művelődésügyi Minisztérium, a Történelmi Társulat, a TIT, a Csongrád megyei és a szegedi városi tanács rendezi, s azon kül­földi egyetemi tanárok » részt vesznek. •Az ország 130 vidéki éi Csongrád megye válamenn^ szakpedagógusát várják » kongresszusra, ahol a törté nelemtanítás és a népműve" lés feladatait, a történelem" oktatás reformját vitatják meg. Szerkesztői üzenetek Kovács Józsefné: Szegeden albérleti szobáért egy sze­mélytől legfeljebb 150 fo­rintot lehet kérni. A bútoiv használat legmagasabb ösz­szege száz forint a rendel­kezések értelmében. Az ön kérdésére válaszoljuk: két személyre összesen az albér­let összege nem haladhatja meg a 350 forintot Termé­szetesen ez a díj villany-, gázhasználat és takarítás nélkül értendő. Börcsök Zoltán, Szeged: Levelében említett panaszá­val közvetlenül a bírósághoz forduljon. Az ön ellen elkö­vetett becsmérlés kimeríti a becsületsértést, s ha erre 'van tanúja, akkor polgári pert indíthat a becsületsértő ellen. Katona Kálmán, Kútvölgy: A Gépipari Technikumba a felvételek idén már lezárul­tak. Ezért csak a kővetkező tanévre kérheti felvételét és annak részletes módjáról felvilágosítással szolgálnak közvetlenül a technikum igazgatóságán, Szeged, Kál­vária tér. "Boszorkánycsárdás« j^. igére: Beküldött verse nem éri el a közléshez szükség^ színvonalat. Kovács Ferencné, Szeged' Az újszegedi partfürdőn ta­pasztaltakról közölt írását ötlet- és adatszolgáltatás szempontjából felhasználtuk. Kár, hogy eltitkolta címét, részletesebb választ is ad­tunk volna. B. M„ Kisfaludy utca: Be­küldött rajzai grafikailag gyengék, közlésüket nem vál­lalhatjuk. Rádióműsor Csütörtök KOSSUTH-RADIO 4,26 Rákóczi-induló. 4,30 Hírek. Időjárásielentés. 4,40 Vidáman frissen. Közben: 5,90 Falurádió. 5,30 Hírek. 6,20 Néhány perc tu-iomány. 6,59 Időjelzés. 7,00 Hírek. 7,10 Uj könyvek, 7,30 Műsornaptár. 7,59 Időjelzés, 6,00 Műsorismertetés. 8,10 Tánczene. 8,55 Édes anyanyelvünk. 9.00 Szaid kalandjai. Mesejáték. 9,45 Katonadal&k. 10,00 Hírek. 10,10 Napirenden 10,15 Debur>sy: Játékdoboz — gyermekbalett. 11 óra Rádió szabadegyetem. 11,23 Aranyvirág. Operettrészletek. 12 óra DéU harangszó. 11,15 Köny­nyűzene délidőben. 13,00 Csepe­rrészlk. Versek. 13,10 Gabos Gá­bor zongorázik. 13.40 Egy falu — egy nóta. 14,15 Emberek sorsaiéi döntenek. 14,25 Opera­részletek. 15,00 Hírek, közlemé­nyek. 15,08 Idöjárásjelentés. 15 óra 16 Fesztiváli emlékek. 15,45 Lányok, asszonyok. 16,00 Köny­nyűzene. Közben: Közvetítés az Uszó EB-ről, Lipcséből. 17,00 Hírek. 17,15 Elisabeth Schwarz­kopí és Irmgar Seefried éne­kel. 17,45 A termelékenységről. 18,00 Tánczene. 18,49 Ifjú figye­lő. 19,00 Román Zeneh Hét. 19 óra 30 Népdalfeldogozésokból. 19 6ra 50 Jó estét, gyerekek! 20,00 Esti krónika. 20,25 Emlékezés Uray Tivadarra. 21.30 Zenéjét szerezte Colé Porter... 22,00 Hírek. 22,15 Közvetítés a vízi­labda EB-ről, Lipcséből, n» Zenekari muzsika. 23,10 Rádió­operettekből. 24,00 Hirek, o,u Éji zene. 0,30 Himnusz. Petőfi-rádió 5,00 Reggeli zene. 6,0« Hirek 6,25 Műsornaptár. 6.30 Torna 8,00—8,10 Hirek. 14,09 Időjárás­és vízállásjelentés. 14,15 A bje­loi-usz állami népi együttes műsorából. 14,30 A föld emléke­zete. Regényismertetés. 15,00 Caplet: Falusi vázlatok. 15,10 Leo Fali operett) elbőL 16,00 Hi­rek. 16.05 A külföldi sajtó ha­sábjairól. 16.15 Zenekari hang­verseny. 17,20 A mü és köt/ín­sége. 17,35 Virágénekek. 18, M Hirek. 18,05 Dalok. 10,23 Ami­ről a klubokban beszélnek. 11 óra 40 Két fúvósátirat, 19,00 Hírek. 18,05 Könnyűzene, 19,» Az élő erőművek. 19,45 Debus­sy és korunk zenéje. 20.25 Elő­szóval — muzsikával. Közben: 81,00 Hfrek. 23,00 Hirek. »15 Műsorzárás. Tefevíziómüsor 15,55 Közvetítés Lipcséből, u üszó-, műugró- és vízilabda EB­ről. 18,39 Megemlékezés a Ro­mán Népköztársaság nemzeti ün­nepéről. 19,00 A jövő hét mű­sora. 19,05 Telesport. 19,30 TV­híradó. 19,45 A Magyar Hirdető műsora. 20,00 Lányok, asszo­nyok. 20,30 A pékinas lámpása. TV-játék. (Ismétlés). 21,50 Zenal­da Pally és Luigi Ottollni ope­raáriákat énekei. VADÁSZ FERENC: AZ ORVENY utsszanéz (26) AKI AZ ÖRVÉNYBE NÉZ. A lelkem a régi? Azt tetszett mondani? Fenét Kül­sőm, hangom más. A lelkemet is kicserélték. Mit ki­cserélték? Eldobták. Azt teszek most már, amit akarok: kívül vagyok önmagamon, fütyülök a világra, az emberiségre. Mi köze a néhai Ilyes Zoltánnak Katona Sándor gondolataihoz, tetteihez? Az ég egy világon semmi. Katona Sándor nem a félegyházi könyvelő fia, nem Gitta kedvese. Nem, nem. Nem is volt soha. Az a Zoltán nem is létezett, eloszlott, mint a pára, vagy a fojtó gáz, felszívódott, mint a méreg. Katona Sándor, a Special Warfare DiVision önkén­tese a Fort Bruckner nevű rezervátumban, ismeri az előírásokat. Fegyelmezett, engedelmes katona. A főnök parancsára Sopron szerelmese. Leküzdhetetlen vágyat érez Sopron iránt. Már-már valóságos lokálpatrióta. A facsádi Kajetonok ivadéka, álmában is Sporon utcáin sétál... "Gratia tibi Domine?* Hajnali harang kondul a Do­monkosok templomában. A Hunyadi utca kis térbe fut, középen kőhattyú, fej nélküL Ott van-e vajon a kőhattyú? "Na ott van-e, vagy nincs? Ha . soproni vagy — mondja az ávós tiszt —, tudnod kelL Felelj: egy, kettő, három... Nem tudod?* Szakad rólam a verejték. Ennyi bonyodalom egy le­tört fejű hattyú-szobor miatt... Persze ilyenkor nappal, kellemes napsütésben, ami­kor a tenger felől friss fuvallatok nyargalásznak, köny­nyű tréfálkozni, de az ilyen álom olyan, mintha ház­nagyságú kőkockát eresztenének rád lassan a magasból, rafinált kiszámítottsággal. Ügy ereszkedik, mint a lift, de lassabban, centiről centire, s te a párnádon hány­kolódsz; várod, hogy rétestésztává lapítson. Hiányosak az ismereteim, főnök! Nem lesz baj ebből? Ha lesz is, csak nekem lesz, nem igaz? Nekem? Nem nekem, hanem Katona Sándornak. De ha Katona Sán­dort szorítják, én szorulok. ©Egyezséget ajánlok — mondom a kihallgatónak .— Azt ugyan nem tudom, hogy pillanatnyilag helyén van-e a kőhattyú, mert szórakozottan járok-kelek a hazában, de egyet-mást azért tudok róla. Maguk pestiek, értik, szeretik a tréfát Tudom például, hogy egyszer egy sop­roni professzor azt mondta a diákjának: akkor engedem át magát, majd ha odakint az a hattyú kitollasodik. Másnapra aztán kitollasodott Éjszaka csínytevő diákok kulimájsszal bekentek, s rátapasztottak egy vánkosnyi libatollat.. Hogy ne kedélyeskedjek? Hogy ez nem segít raj­tam? Miért kellene, hogy segítsen? Tiltakozom! Nem vagyok hazaáruló! Én kém? Senki se küldött Ily és Zoltán nincs, nem ismerem, sose hal­lottam róla...* "Ne okoskodjon velünk — mondja a nyomozó — magát odaátról küldték... az amérikaiak... feladattal... nem szégyelli magát?...* "Idevaló vagyok. Katona Sándornak hívnsik...* Micsoda színjáték! Köszönöm főnök, köszönöm. A jövőm, hogy eljussak oda. Onnan pedig tovább. Ez a jövőra Múltam nincs, miért legyen jövőm? Eladtam maguk­nak: áll az alku. Sámuel Beckettnek, a drámaírónak van igaza, ö mondja: A szülők becsapják a fiaikat, szemét­ládába a szülőkkel! Addig, míg nem csapják be végleg •a világot Maholnap kiszabadul börtönéből az atom, s akkor úgyis minden a szemétbe kerül. Hazugság az öre­gek intelme a fiatalokhoz: készítsétek a jövőt! Nincs jövő. Csak a semmi van, a Semmi, a halálnál is unal­masabb üresség... ­Beckett drámahősei bénák, paralitikusok. Egyikük szemétládába záratja az anyját Megkéri társát, a má­sik bénát: — nézd meg. él-e még? — Él. — Honnan tudod? — Sír. "Sírok, tehát vagyok." Sírunk, élünk. Élőhalottak vagyunk. Halottjelöltek, mint Beckett hősei. "Táncolunk, táncolunk s ablakunk a temetőre néz.* Tőlünk távol van a temető. A sírkert nyugalmas. A támaszpont? Nem a legnyugalmasabb. Nietzsche mondta: Aki az örvénybe néz, arra az örvény visszanéz. Mi az örvény fölött lebegünk, örvénybe nézünk. Az örvény visszanéz reánk. Az lesz, amit a parancsnok mond. Nem félek. Meg­vetem ezeket a riadt vitézeket, akik itt élnek velem ebben a szűk kalitkában és az emlékeikkel, a honvá­gyukkal, a lelkiismeretükkel és más efféle kacatokkal bíbelődnek. Élhetetlenek. Gyávák, félnek az élettől és a haláltól. Nem tudják, amit én tudok, hogy az em­ber nem cél, hanem híd. Híd az élet és a halál között... Sírok, tehát vagyok. Nem sírok. Egyszerűen vagyok. S a rendeltetésem: Anythtng, anytíme, anywhere, anyhow. Bármit, bármikor, bárhol, bárhogyan. * A bennszülöttek megint tüntettek. Feliratokkal vo­nultak. "Go home! Donkey, monkey & Yankee!" Szama­rak, majmok, yenkik menjetek haza. Nyugalmas hely ez a Ryukyu támaszpont Néha úgy érzem magam, mintha bombazáporban, esernyő alatt ülnék. Az oroszok űrrakétái — azt írják az újságok ­most tudományos céllal a kozmikus térséget kutatják — valahol alig elképzelhető magasban átívelnek a fejünk fölött Porszem vagyunk a Csendes-óceánon. Messzebb, Óceániában, talán a Karolina, a Marshall és a Gilberf szigeteken is „túl a szovjet flotta figyeli tizenkétezer kilométernyiről célbataláló rakétáit a tenger tükrén. Néhány napja Nahában jártunk. Láttam a tengert. Akkoriban, amikor elképzelni is nehezen tudtam, 3 szabadsággal azonosítottam. Végtelen, beláthatatlan, part" talan, mint a szabadság. Így emlegetik a költők. Nahában a diákok zengakurenisták. A japán diák­szervezet neve a Zengakuren. Forradalom, szabadság »­ezek a jelszavaik. Lehet, hogy nem is tudják, mit akar­nak. A mieink se tudták. Tüntetnek Okinawáért, köve­telik, 'hogy csatolják vissza Japánhoz Olvastam a má­sodik világháborúról szóló tankönyvünkben, hogy a ^ körüli magaslatok negyvenöt tavaszán tizenegyszer réltek gazdát. A Szűri erőd volt köztük a legerfcebD. Nyolcvankét napi ostrom után valamikor júniusban «*' lalták el az amerikaiak a szigetet A japánok százéi halottat hagytak itt _ Tavaly a diákok ötezer rendőrrel szembeszálltak ^ kióban. Megrohanták a parlamentet, de a kapuk ^ voltak. A tüntetők körülállták a császár gőgös Parl" mentjét és lepisálták a falát Egy japán fiú azt naa© rázta nekem Nahában, hogy Ryukyuról száműzték szabadságot A bennszülöttek közül húszezer malárias tuberkulotikus. A szigeten négyszáz égy van a kórháza* ban. Tulajdonképpen gyorsasági verseny volt Rajtam mt hogy otthon maradok-e, vagy világgá megyek. °° kiabáltak: • »Hol a zöld ávÓ6?* „ Nem várhattam meg, amíg a nyakamra hágn ^'. Bár Erzsire hallgattam volna...De ki tudta, mi lesí.,r|ri­doltam, jobb, ha megelőzöm őkte. Én akartam előP^er­jutni. Mindegy, hogy hova. Messzire, ahol nem nek. Országok, tengerek válasszanak el tőlük— (Folyt kővJ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents