Délmagyarország, 1962. augusztus (52. évfolyam, 178-203. szám)

1962-08-14 / 189. szám

8 DÉL-MAGYARORSZÁG Kedd, 1962. augusztus 14. AIDA Verdi operájának káprázatos szabadtéri bemutatója Nyers Rezső pénzügyminiszter az Aida bemutatóján Vasárnap az Aida előadására ismét több vendég érkezett a fővárosi párt- és kormányszervektől. Részt vett az előadáson Nyers Rezsó pénzügyminiszter. Darvas i István, az MSZMP Központi Bizottságának osztályvezető-helyettese, Naményi Géza, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának vezetője is. Érdeklődtek a bemutató iránt a hazánkban tartózkodó külföldi vezető személyiségek és a magyar kulturális élet vezetői is. Megtekintette a bemutatót több más vendég között Cu Huy-Can, a Vietnámi Demokratikus Köztársaság művelődésügyi miniszterhelyettese, a Kulturális Kapcsolatok Intézetének vendége és Meruk Vilmos. a budapesti Nemzeti Színház igazgatója. A vasárnapi bemutató művészei a tanácsházán (Ltebmann fetv.) Képünk a tegnap esti fogadáson készült. Balról jobbra: Luigi Ottolini, Zenaida Pally. Tari János, Margaret Tynes / éa Svcd Sándor Szeged város tanácsénak végrehajtó bizottsága tegnap délután fogadta a tanácsházán a vasárnapi bemutató előadás, az Aida szereplőit. A fogadáson megjelentek a külföldi vendégművészek, Zenaida Pally, Margaret Tynes. Lnlgi Ottolini. az előadás magyar művészei és a Szegedi Szabadtéri Játékok vezetői. A vendégeket Tari János, a városi tanács elnökhelyettese, a szabadtéri játékok igazgatója üdvözölte. Köszönetet mondott azért a támogatásért, amelyet fellépésükkel, közreműködésükkel nyújtottak a művészek az Aida forró sikeréért, majd további segítségüket kérte ahhoz, hogy Szeged nagy művészeti vállalkozása valóban európai hirű és rangú intézménnyé váljék. A fogadás rendkívül barátságos légkörben zajlott le. Az Aida művészei a beszélgetés során elmondották, hogy öröm és megtiszteltetés számukra ilyen rangos színpadon és ilyen hatalmas közönség előtt játszani, s ezek az adottságok maximális művészi munkára ösztönzik őket. Valamennyien rendkívül jó érzéssel nyugtázták a bemutató közönségének szimpátiatüntetésnek beillő vasárnap esti tapsait, s mint elmondották, ez még csak fokozza szegedi szereplési kedvüket, ambíciójukat. A művészvendégek hoszszasan elbeszélgettek a, vendéglátókkal a szabadtéri játékok idei programjáról, az egyes előadásokról és jövő perspektíváiról. Szegedi tapasztalatok « Hunyadi László és a Háry János szovjet előadásához A második felvonás végén negyedóráig, az előadás után félóráig tapsolt a közönség: erre mondják, hogy káprázatos siker. Tegyük hozzá azonnal, megérdemelt is. Az Aida vasárnapi bemutatója a szabadtéri játékok régi és új történetének legnagyobb szabású vállalkozása, a Dóm téren látott előadások közül méreteiben és színvonalában eddig a legnagyobb, legérdekesebb, s tanulságaiban a legizgalmasabb produkció, eredményei legtovább visznek előre azon az úton, amely a sajátosan szabadtéri stílus megteremtéséhez vezet. Lehettek, s nyilván voltak is már a játékokon olyan előadások, amelyeknek egy vagy két kisebb eleme bizonyos tekintetben elérte, esetleg túlszárnyalta e bemutató azonos vagy hasonló elemeinek színvonalát. Olyan előadást azonban még nem láttunk a szegedi szabadtérin, amelynek minden tényezője ilyen színvonalasan, ilyen harmonikus egységben szolgálta volna a közös célt, és olyan előadást sem láttunk még, amely ilyen jól megfelelt volna a szabadtéri játék, az óriási színpad és az óriási nézőtér sajátos követelményeinek, A bizonyítástkfdjok 32 elŐ3d3S ' legkézzelfoghatóbb elemével, a díszletekkel. Varga Mátyás kétoldalt meghosszabbított óriási díszlete nemcsak hatalmas méretei miatt jelentős, hanem azért is, mert, konstrukciójában, felépítésében olyan jól eltalált, hogy ebbe a kőtengernek látszó monumentális építménybe minden zavar és törés nélkül illeszkedik be olyan vele hangulatilag teljesen ellentétes színpadkép, mint például a Nílus-parti jelenet. Legfőképpen azonban azért jelentős ez a monumentális díszlet, mert az eddigi díszletmegoldásoknál öszszehasonlíthatatlanul jobban segítette a rendező Mikó Andrást a sajátosan szabadtéri előadás- és játékstílus megteremtésében. A díszlet vízszintes és függőleges irányban több kisebb egységre, nyugodtan mondhatjuk, több kisebb színpadra osztja a játékteret. Az eredeti színpadot hátrafelé függőlegesen, két felemelt kisszínpaddal növeli, vízszintesen pedig a tér lépcsős kiképzésével hoz létre újabb kisszínpadokat. A dráma intimebb részletei ezeken a kisebb színpadokon zajlanak le. A rendező tehát nem mindig veszi igénybe az egész játékteret, hanem ezeknek a kisebb egységeknek a kombinációjával operál. jellemzően igazt>1ia ezt többek ' között például az opera fináléjának egyik részlete. Radames és Amneris kettősére gondolunk. A jelenet a jobboldali kisszínpadra, tehát az óriási játéktérnek egy viszonylag kis területére helyezte a rendező. A drámában mégis az egész színpad részt vesz. A nagy színpad közepén a sziklasír hatalmas fekete foltja — amelyet még drámaibbá tesz a színpad többi részének lángpiros megvilágításával kialakult erőteljes kontraszt — a cselekménybe később a harmadik függőleges színpadon bekapcsolódó papok csoportja: ezek teszik elevenné a kisszínpadon lezajló kettős mellett az egész játékteret. Ha a Bánk bán tavalyi előadására gondolunk, azonnal világossá válik, mi ebben a fejlődés. Bánk és Gertrudis kettősében a két alak a színpad két szélső pontján helyezkedett el. Akármilyen nagy volt is a jelenet drámai feszültsége, nem volt képes teljesen betölteni a tátongó űrt. Az Aida előadása azonban a kis színpadok és a nagy játéktér kombinációs lehetőségeinek kihasználásával megoldotta azt a régi és már sok gondot okozott problémát példát mutatott arra, miképpen kell az óriási szabadtéri színpadon intim jeleneteket megeleveníteni. Persze nemcsak ebben mutatott példát a bemutató. Abban is példa lehet hogy miképpen kell a statisztériát mozgatni. Önmagában az sem jelentéktelen dolog, hogy a játékban óriási statisztéria vett részt: kilencszáz ember mozgott a színpadon. Nagymértékben növelte ez az előadás monumentalitását, látványossá, mozgalmassá, gazdaggá tette a produkciót. Ahol ilyen hatalmas a színpad és a nézőtér, mint a szegedi szabadtéri, ez elengedhetetlen követelmény. Mondanivalónk szempontjából azonban mégsem a mennyiség itt a leglényegesebb, tehát nem az, hogy ennyj ember egyszerre még soha nem szerepelt a szabadtérin, hanem az a tanulság a legfontosabb, amelyet a statisztéria mozgatásának rendezői megoldásai adtak. Nevezetesen az, hogy a tömeg nem puszta dekorációként, nem egyszerű látványosságként szerepelt a produkcióban. Minden3 dramat szolgálta ebben az előadásban. Ha a káprázatos produkció hatásosságának, magas művészi színvonalának és rendkívüli sikerének az okait keressük, végül ebben találjuk meg a magyarázatot. Vagyis abban, hogy a drámának ezt a kiemelését, előtérbe állítását nem kizárólag a rendező, hanem a zenei vezető Vaszy Viktor munkájában is megtaláltuk. Tudjuk, Verdi művészetének legjellemzőbb vonása, hogy dallamai nemcsak egyszerűen szépek, az olasz bel canto törvényei és szabályai szerint, hanem roppant drámai erejűek is. Mégis: sok olyan előadást hallottunk mar. amelyeknek szereplői erről megfeledkeztek, s a könnyebb és hatásosabb megoldások kedvéért a dráma kifejezését egyszerűen elhagyták, a zenéből csak a bel cantot emelték ki. Az ilyen eljárás két szempontból is hamisítás. Egyrészt eltorzítja az adott művet, másrészt ellentétes Verdi egész művészetének fejlődési irányával. A nagy olasz zeneszerző operáiban ugyanis, ha kezdetben még nem is, de később egyre nagyobb szerepet kapott a dráma, az emberi konfliktusok, indulatok, szenvedélyek zenei kifejezése és jellemzése. Az Aida ilyen szempontból is fontos állomás Verdi művészetében. Ebben a hazaszeretetről és a szerelemről szóló operában foglalta össze Verdi addigi drámai eredményeit. A szegedi szabadtéri előadásnak azzal a törekvésével, hogy a drámát erőteljesen kiemelte, tehát ezért is egyetérthetünk. De nemcsak ezért. A mai közönség ízlése, igénye, szemléletmódja magától értetődően más, mint a századvég és a századelő embereié. A szép dallam most sem hatástalan, de azért önmagában mégiscsak kevés. A mai ember többet, drámát vár az operazenétől. A szabadtéri Aida előadás azzal, hogy a zene drámaiságát kiemelte, éppen ezeknek az igényeknek tett eleget, s ezzel teremtett ízig-vérig korszerű, modern, a mai emberhez közelálló előadást. Természetesen62 3 modemség soha egy pillanatra sem vált stílustalanná és nem járt együtt a bel canto szépségének feloldódásával. Verdi művészetének minden szépsége, dallamainak minden varázsa élő, eleven erőként jelentkezett és hatott az előadásban. A dráma nem a szép dallamok kárára, hanem az egész produkció javára érvényesült Feltétlenül beszélnünk kell arról is, hogy az előadás külföldi vendégművészei többfelől jöttek és nyilvánvalóan többfajta stílustörekvést, Mint már korábban hírül adtuk, a Kulturális Kapcsolatok Intézete vendégeként szovjet művészeti delegáció érkezett Szegedre, a szabadtéri játékok tanulmányozására. A delegáció tagjai: Irinarnovics Roglan, a Leningrádi Operaház főrendezője és Klcjmenova Muza, a Szovjetunió Művelődésügyi Minisztériumának színházi és zenei főosztályvezető-helyettese. A szovjet vendégek több előadást megtekintettek a szabadtéri játékokon és megbeszéléseket, tanácskozást folytattak a játékok művészeti vezetőivel, vasárnap délelőtt pedig a tanácsházára látogattak el, ahol Tari Jánossal, a szabadtéri játékok igazgatójával. Mikó András rendezővel. Varga Mátyás díszlettervezővel és Bakó Józseffel, a szabadtéri játékok szcenikusával találkoztak. Nagy elismeréssel nyilatkoztak a szovjet színházi szakemberek a Szegeden látott szabadtéri előadásokról, a díszletezés monumentalitásáról és a produkciók művészeti színvonaláról, és hangoztatták, hogy a szegedi szabadtéri színpadon különösen nagy jövője és lehetősége van az opera és a balett műfajának. A találkozó tanácskozásjellegű volt: a vendégek a Hunyadi László és a Háry János előadása iránt érdeklődtek legélénkebben. Ez az érdeklődés abból fakad, hogy tervezik a Szovjetunióban e két magyar zenés mű bemutatóját. A szabadtéri játékok művészeti vezetői igen készségesen és szívesen segítettek a szovjet vendégeknek, hiszen a szegedi színpad vitte el e két magyar mű hírét Moszkvába és Leningrádba, az itteni nagy siker híre adta az ötletet a szovjet bemutatóbrz. Zenaida Pally és Lnlgi Ottolini Margaret Tynes szándékot hoztak magukkal. Az előadás azonban — a zenei előkészítés eredményes munkájának köszönhetően — nem hullott szét stílus mozaikokra, nem darabolták fel ellentétesen ható tendenciák, hanem végig határozottan és egységesen képviselte azt a modern stílust, amelyről már beszéltünk. A művészek ezen az egységes stíluson belül fejezték: ki, mutatták be saját egyéniségüket és mondanivalójukat. A rnodemslllustürekvések legszemléletesebben talan Margaret Tynes énekében és játékában nyilvánultak meg. A kitűnő művésznőt adottságai — nagy hangterjedelme és hangjának színezete — valósággal predesztinálják arra, hogy a zene drámaiságát fejezze ki. Aida alakításában azonban nemcsak természetes adottságainak spontán felhasználásáról volt szó, hanem ennél jóval többről. Margaret Tynes határozott tudatossággal koncentrált a szólam drámai erejére, s néhány — a mi operaszínpadjainkon talán szokatlannak tűnő — erőteljes effektussal, magas művészi színvonalon valósította meg szándékalt. Alakítása — az együttes egységes stílusán belül — azzal jelentett külön színt, hogy a legmodernebb, legkorszerűbb elvek megvalósítására törekedett. A rendkívül széphangú Zenaida Pally, a szegediek régi és szeretett ismerőse. Amneris alakításában szerencsésen ötvöződtek egységbe a szerep ellentétes elemei: a királylány fensége és a reménytelen szerelmes szenvedése. Ha alakításának sajátos vonásait keressük, azt mondhatjuk, jó értelemben vett hagyománytisztelet, a jó tradíciókhoz való helyes ragaszkodás jellemezte. s hogy a korszerűség és a hagyományok harmonikus, szerves egységben nyilatkoztak meg benne. Radames szerepében Luigi Ottolinit láttuk. Igazi olasz tenorista: szárnyaló szépségű hangja a lírai és a drámai részek kifejezésére egyaránt alkalmas. Behízelgően lágy, ha intim részletek előadásáról van szó, és erőteljesen drámai, ha a szenvedélyek fellángolnak. Radamese ezért hiteles, kifejező és sokszínű. Svéd Sándor, a fogságba esett etióp király, Amonasro szerepében kitűnően fejezi ki a szerep mondanivalóit. Szánandó fogolyként és szenvedő apaként éppoly szemléletes, hatásos és kifejező az alakítása, mint a 3. felvonás fenségessé magasodó királyában. Mindez azt jelenti, hogy az előadás külföldi vendégművészei maradéktalanul megfeleltek annak a felfokozott várakozásnak, amellyel a közönség közreműködésük felé fordult. Nagy öröm számunkra, hogy ebben a kitűnő nemzetközi gárdában a szegedi színház operaénekesei sem maradtak alul, s olyan teljesítményt nyújtottak, amely tökéletesen beilleszkedett az egész előadás színvonalába. Turján Vilma — a Főpapnő szerepében — rendkívül szép énekével a bemutató egyik meglepetését nyújtotta. Szalma Ferenc Ramfisa méltóságteljes, fenséges alak volt. Sinkó György a Király szerepében mind hangban, mind mozdulatlan fenségével plasztikusan emelte ki az alak fejedelmi vonásait. A Hírhozó rövid szólamát Sebestyén Sándor énekelte. Nagyon érdekes színfoltja volt az előadásnak Barkóczy Sándor második felvonásbeli stilizált -egyiptomibalettje. Az ősi egyiptomi rajzokra épülő, merev, lefékezett mozdulatokra támaszkodó koreográfia kitűnően illeszkedett az előadás hangulatához. Márk Tivadar gazdag, színpompás díszletei hozzájárultak a sikerhez, s hozzájárult a Szalay Miklós vezette, végig kitűnően, nagy kifejező erővel éneklő kórus. ökrös bástlé