Délmagyarország, 1962. augusztus (52. évfolyam, 178-203. szám)

1962-08-02 / 179. szám

Csütörtök, 1962. augusztus 2. DÉL-MAGYARORSZÁG 3 Afrikai küldötteket láttak vendégül fiataljaink Helsinkiben A finn—szovjet barátsági nap eseményei Á magyar VIT-küldött­ség Lautta-szigeti szállásán szerdán egy csoport afrikai fiatal tett látogatást Kül­dötteink nagy szeretettel fogadták a kedves vendége­ket, elmondották nekik, ho­gyan él, dolgozik, tanul ha­zánk ifjúsága. A magyar és az afrikai fiatalok hosszú időt töltöttek együtt vidám dallal, tánccal. Helsinkiben egyébként még mindig sok szó esik a VIT keretében megrende­zett finn—szovjet barátsági napról. Ezen a napon Kek­konen köztársasági elnök fogadta a szovjet delegáció képviselőit, majd megjelent a helsinki egyetem aulájá­ban a két ország barátsága jegyében tartott ünnepsé­gen. A gyűlésen a finn kor­mány nevében Hosia asz­szony. művelődésügyi mi­niszter. a szovjet ifjúság nevében pedig Romanovsz­ktj, a külföldi kulturális kapcsolatok állami bizott­ságának elnöke mondott be­szédet A Hesperia-parkban Kar­jalainen finn miniszterel­nök jelenlétében a szovjet fiatalok jelképesen elültet­ték a barátság fáját Vitafórumok a YIT-ea Szerdán befejeződött a béke és a nemzeti függet­lenség kérdéseiről tárgyaló kollokvium, amelyen nyolc­száz külföldi delegátus vett részt. A rendkívül tartal­mas vita során az előadók és a felszólalók a különbö­ző társadalmi rendszerű or­szágok békés egymás mel­lett élésévél, ezen belül az ifjúság problémáival, a fia­tal nemzedéknek a leszere­lesért folytatott harcával, a népek függetlenségével, a beke megőrzésével, vala­mint a különböző országok ifjúságát összekötő fesztivá­lok, kongresszusok, szemi­náriumok* látogatás cserek megszervezésének kérdésé­vel foglalkoztak. Egész sor vitafórumot te­remtettek a VIT rendezői, hogy a világ ifjúságának küldöttei elmondhassák vé­leményüket az ifjúságot ér­deklő kérdésekről. "Az ok­tatás demokratizálása és annak alkalmazása korunk szükségleteihez-" című két­napos szemináriumon pél­dául az iskolarendszer kér­déseiről volt szó. Az ifjú­sági vezetők értekezletén harminc felszólalás, köztük a magyar küldöttség előter­jesztése hangzott el. A lezajlott viták, amelye­ket nemcsak a VIT hivata­los résztvevői, hanem megfi­gyelők és más érdeklődők is látogathattak és kifejthették véleményüket, igen mozgal­masnak és tartalmasnak bi­zonyultak. Foto- és gyermekrajz­kiállítás Kiosztották már a VIT al­kalmából rendezett fénykép­kiállítás díjait Az ifjú fotó­művészek magas színvonalú alkotásai közül az első díjat a lengyel Jacek Tworek képe nyerte el. »A népek békéje* — ez volt a témája a VIT alkalmából rendezett gyermek-rajzkiállí­tásnak. A legjobb rajzokat a zsűri jutalomban részesítette. Művészeti verseny A művészeti versenyeken szerdán eljutottak a döntő­ig A magyar delegáció mű­vésztagjai közül néhányan ezen a napon Tamperébe lá­togattak el, ahol Ráthonyi Róberttel az élen adtak mű­sort Az egyik helsinki filmszín­ház színpadán a KISZ szim­fonikus együttese rendezett hangversenyt, a Magyar Ál­lami Népi Együttes pedig a finn fővárostól nyolcvan ki­lométer távolságra levő Riihi­máki-ben lépett fel nagy si­kerrel. A magyar diákvezetők kö­zül többen vettek részt a diákmozgalom közérdekű társadalompolitikai problé2 máinak konferenciáján. , A Helsinkiben tartózkodó fiatal művészeink és íróink szerdán külföldi kollégáikkal találkoztak. Tegnaptól két műszakban dolgozik a takarmánykeverő üzem Szegeden, a Tolbuhin sugárúton levő volt Rú­zsa-malom helyén új takar­mánykeverő üzemet létesített a Csongrád Megyei Malom­ipari és Terményforgalmi Vállalat. Az üzem július 1 óla próbatermelést folytatott, közben tökéletesítették, a hi­bákat kijavították, s kiegészí­tették a felszerelést. Az egy­hónapos időszak után tegnap­tól két műszak már teljes kapacitással kezdett termelni. E napra készültek el a csűz­dák, melyeken közvetlenül a tehergépkocsikra vagy vago­nokba kerül az erőtakar­mány. A két műszak ellátja a sze­gedi és a Szeged környéki közös gazdaságokat, hiszen napi 320 mázsa erötakar­mányt termel. Az érdeklő­dés, illetve a szükséglet vár­ható növekedése után harma­dik műszakot is beállítanak, s akkor már naponta közel óts2áz mázsa takarmányke­verék kerül ki az üzemből. Az új takarmánykeverő gyár melléknyersanyag szükségle­tének egy részét egyébként a két szegedi malom fedezi. A malmok korpát <5 bú­zacsírát szállítanak nagy mennyiségben. A szakmák becsülete Sok minden megdrágíthat­ja az építkezések költségét, főképpen persze a határidők be nem tartása, vagy a ha­nyag munka, de még ezeknél is bosszantóbb talán, amikor ugyanannak a vállalatnak más-más szakmái, dolgozói okoznak kárt egymás mun­kájában. Ez pedig napiren­den van a Csongrád Megyei Építőipari Vállalat minden építkezésénéi, leginkább a befejezés előtt, amikor a szakiparosok tevékenyked­nek. Egyik elrontja a másikét Lerakja a burkoló a mo­zaiklapokat a konyhában, de hiába tesz az ajtóba egy lécet, jelezve, hogy míg meg nem szárad, nem szabad rálépni, a villanyszerelő bemegy, s felszereli a kapcsolót. Már befestették a falakat, amikor a parkettázók nekilátnak a munkának, s a ragasztás­ra szolgáló bitument jól fel­csapkodják a falra. Jön a festő, hogy kijavítsa a hibá­Öntudatosak, vagy hanyagok a szegedi építővállalat dolgozói ? Két hasonló témájú írás ls olvasható a Szegedi Építőipari Vállalat üzemi híradójának legutóbb megjelent számában. Mind a kettő a munkásvéde­lemről szól, csakhogy az egyik műszaki szempontból, a válla­latvezetés szintjéről, a másik a baleseti statisztika alapján értékeli a helyzetet. Van amiben meg is egyes­nek: egyképpen elmarasztalják azokat az állványozókat, aldk nem szabvány szerint készítik a létraállványokat. A műszaki híradó még hozzáteszi, hogy a bakállványok alá téglát tesz­nek, sót emeletes bakállványt készítenek némely munkahe­lyen íeljáró és védőkorlát nél­kül. A festők szegezett létrát használnak. Az állványozók nem veszik fel a védőövet, dobálják a pallókat, és Így to­vább. Ezek a példák a mun­kásvédelem lazaságára hívják fel a figyelmet. A műszaki híradó szermt — s Itt kezdődik az ellentmondás — a vállalatnál sok kisebb bal­eset fordult elő az utóbbi idő­ben, mégpedig rendszerint a dolgozók hibájából eredően. E3 — idézzük — „az esetek 99 százalékában a dolgozó tisztá­ban van azzal, hogy a kialakí­tott munkaterületen szabályta­lan, balesetveszélyes a munka, s mégis elköveti a hibát.* Viszont a másik cikk írója örömének ad kifejezést, mi­vel, az 19«l-es és az 1962-es évek első felének adatait ös­szehasonlítva, lényegesen csök­kent a balesetek száma. Sőt: „A dolgozók többsége belátta, hogy munkájának elvégzése közben legfontosabb a kötele­zően előirt védőfelszerelések, mindazon kellékek használata, melyekkel a baleseteket meg tudjuk előzni." Kinek higgyenek tehát a vál­lalat dolgozóit Annak, aki sze­rint baj van még náluk azzal a bizonyos öntudattal, vagy annak, afcl szerint nem hi­ányzik már e jó tulajdonság sem a balesetek elkerüléséhez. Ezen kívül jó lenne tudni még, hogy sok baleset van-e a vállalatnál, vagy egyre ke­vesebb, meg azt is, hogy be­szél-e néha a munkásvédelmi megbízott a vállalat műszaki vezetőivel a balesetek számá­ról, okairól T Mert a két idézett írásból mindez nem derül ki. Még az sem, hogy valaki el­olvasta volna, mielőtt beleke­rült volna a lapba, mégpedig egymásra következő oldalakon. r. K. kat, s leteszi vödrét a friss parkettra, mely nyomban olajfoltos lesz. Azután kijön­ti a maradék festéket a mosdókagylóba, amely eldu­gul tőle. Az asztalosok nem illesztik össze rendesen az ajtókat, ablakokat, s amikor már rajtuk van a zománc1 festék, akkor derül ki, hogy nem zárnak rendesen. Újra kell gyalulni, újra festeni. A szakma becsülete nem­csak ott kezdődik, hogy va­laki a saját szakmáját meg­becsüli, hanem inkább az­zal, hogy a többit is. Meny-* nyi felesleges bosszúságot, mérgelődést lehetne elkerül­ni, ha jobban tisztelnék egy­más munkáját S ezen túl: mennyi felesleges költséget is el lehetne kerülni vele. Mert igaz ugyan, hogy a vállalat 350 milliós évi ter­véhez képest az a néhány ezer forint kár, melyet a szakiparosok hanyagsága okoz, nem számottevő, de nyomban nagy pénzzé lépne elő, ha azt a károkozóknak maguknak kellene megfi­zetni. Aki kárt okoz, fizessen! A jól szervezett munka megelőzi a bajt. Ha úgy oszt­ják be az építkezésekre for­dítható időt, hogy marad elegendő belőle a szakiparo­sokra is, s ily módon nem egyszerre dolgozik mind az épületen, akkor eleve kizár­ják a rongálás lehetőségét Csakhogy ilyen időbeosztásra ritkán van mód. Ez bármeny­nyire sajnálatos körülmény, mégis jellemző még egyelőre az építőiparra. Két alkalmas mód volna a szakmák becsületének meg­szerzésére. Az egyik a meg­győzés, a felvilágosítás. Ezt a munkát elsősorban a szakszervezetnek, a szakszer­vezeti bizalmiaknak kell el­végeznie. A másik, s végső esetben nem kevésbé hatásos eszköz a fegyelmezés. Aki kárt okozott, fizesse is meg. F. K. i * - - ' y Jfg Az új takarmánykeverő üzem egy részlete, a B. 4-es őrlőhengerekkel. Mellettük Adok János, az üzem dolgozója. KÖZÉRDEKŰ TANÁCSKOZÁS a nyilvános telefonállomások felszereléséről Nemegyszer, nem is két­szer írt már a Dél-Magyar­ország a szegedi nyilvános telefonállomásokról. Hol azért, mert nem működnek, de rendszerint amiatt, hogy nincs belőlük elegendő. A problémát nem az újság "találta ki*, akkor is él, ha egy sor sem jeleniki meg róla. Nincs olyan ta­nácstag-beszámoló, olyan beszélgetés, ahol a lakos­ság ne hozná szóba: több nyilvános telefonállomás kellene Szegeden, A meg­oldásról tárgyalt az újság­íróklubban a szerkesztősé­günk kezdeményezésére rendezett közérdekű tanács­kozás. Ezen megjelent Fo­dor István postaigazgató, valamint a postaigazgató­ság és a kerületi tanácsok képviselői, az érdekeltek is. Éjjel, nappal kell telefonálni Szám szerint 18 nyilvá­nos telefonállomás van Sze­postaigazgatóságinak és a ponti fekvésű épületéhez a tanácsoknak is, akkor sem beruházó előre terveztessen •nyilvános telefonállomást, falifülkét. Manapság a tele­tudnák hamarosan kielégí­teni az igényeket, mert ér­mebedobós készüléket alig fon már nemcsak orvos hí­kap a posta. Az idén csak. vására, a tűzoltók riasztásá­kettőt. s lehet, hogy jövőre még ennyit sem — ha nem harcolnak érte. Előfizetőiből nyilvános állomás Mi hót a megoldás? Az az elképzelés, hogy a tele­fonszegény városrészekben lakó előfizetők engedjék át vagy mondjanak le telefon­jukról a köz javára, min­den bizonnyal megvalósít­hatatlan. Ennek az óhaj­nak legfeljebb erkölcsi alapja van, de jogi nincs. A külső városrészekben le­vő, s éjjel-nappali szolgá­latot tartó intézményektől, iskoláktól már Inkább meg­követelhetné a közvéle­mény. hogy engedélyezzék telefonállomásuk nyilvános­sá tételét. Ily módon sokan geden. Éjjel azonban leg- juthatnának távbeszélőhöz, feljebb a hat utcai telefon- például Újszegeden, a vé­fülkét lehet használni. A dőnőképzőnél, a József At­külső városrészekben, a te- tila sugárúton, az építőipa­iepeken azonban ilyen ri technikumnál, vagy, nincs. Mihályteleken gyer­mekhalált okozott, hogy nem tudtak éjnek idején orvost hívni a kis beteghez. De kell a telefon nappal is. A jelenlegi állapotokon te­hát jó lenne mielőbbb vál­toztatni. Csakhogy a telefon fel­szerelése, üzemben tartása pénzbe kerül, sok pénzbe. A telepekre új vonalakat kell kivezetni, mert a je­lenlegiek már ikerállomá­sokkal működnek. S még ha volna elegendő pénze a Szeptember 3-án kezdődik az új tanév A Művelődésügyi Minisz- kezés értelmében a tanév­tériumban kapott tájékozta- nyitó ünnepségeket mind az tás szerint az 1962—63-as általános, mind a középis­tanév kezdésének eredetileg kólákban szeptember 3-án, tervezett szeptember elsejei hétfőn kell megtartani. Az időpontja megváltozik. A első tanítási nap szeptember legújabb miniszteri rendel- 4-e, kedd. mondjuk, a Marx téri vas­útforgalmi technikum kol­légiumánál. Ez olcsó, s egy­előre megfelelő megoldás volna. A posta, a tanácsok, és azoknak a szerveknek a képviselői, akik ezzel kap­csolatban szóba jöhetnek, bizonyára könnyebben meg­állapodásra jutnak egymás­sal, mint a magánszemé­lyek. Azt a néhány érem­bedobós készüléket pedig, melyhez a posta hozzájut, elsősorban a telepeken vol­na jó elhelyezni. Terveszenek fülkét a lakótömbökhöz A jelenlegi áldatlan hely­zeten tehát az elmondottak szerint lehet változtatni, csak egy kis jóakarat, meg­értés kell hozzá az érdekel­tek részéről. A jövőre vo­natkozóan pedig nagyon hasznos javaslatnak látszik, hogy az épülő új lakótöm­bök, lakótelepek egyes köz­ra szolgál, szóval nem lu­xus, hanem az emberi érintkezés természetes for­mája. A beruházást sem igen drágítaná meg az ilyen irányú előrelátás, mely ele­ve biztosítja a lakosság jo­gos igényének kielégítését, s nem okozna utólag fejtö­rést a postának, tanácsnak, bosszúságot az emberek­nek. Számtalan kifogást, gátló tényezőt lehet vetni min­den probléma megoldásá­nak útjába, nemcsak a nyil­vános telefonállomások szá­mának gyarapítása élé. De a lelketlen bürokrata ellen­szenves mezét senki sem ölti szívesen magára. A jó­akaratban nincs is hiány: a posta, a tanácsok minden bizonnyal összeülnek majd. s tételről tételre megvizs­gálják a lehetőségeket, ki­jelölik közösen az űj állo­mások helyét, megállapod­nak az anyagi terhek köl­csönös viselésének dolgá­ban is. Mert több nyilvános tele­fon kell Szegeden, s mi­előbb! Fehér Kálmán Csongrád megyei pedagógus-küldöttség utazott Lengyelországba A krakkói városi szakszer­vezeti bizottság meghívására tegnap reggel 42 tagú Csong­rád megyei pedagóguskül­döttség utazott Lengyelor­szágba. Köztük 11 szegedi. A megyei pedagógusok vi­szonozzák a lengyel pedagó­gusok magyarországi látoga­tását, akik több napot töl­töttek Budapesten, a Bala­ton környékén és Szege­den is. A Csongrád megyeiek meg­tekintik Krakkó és környé­ke nevezetességeit, ellátogat­nak Auschwitzba, Zakopáne­ba, majd Varsóba, és azután a Keleti-tenger partjára utaznak.

Next

/
Thumbnails
Contents