Délmagyarország, 1962. július (52. évfolyam, 152-177. szám)

1962-07-18 / 166. szám

18 DÉL-MAGYARORSZÁG Szombat, 1962. július 21. Hruscsov amerikai újságírókkal beszélgetett (Folytatás az J. oldalról.) nizmus elleni harcban-. "Ez az irányzat azonban hibás, veszélyes és nem hoz politikai profitot". A nyugat-berlini kérdést érintve, Hruscsov tarthatatlannak minősítette az Egyesült Államok olyasféle érvelését, hogy továbbra is fenn kell tartani a megszállási rendszert Nyugat-Berlinben. Leszögezte a Szovjetunió álláspontját: »Az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország megszálló csapatait ki kell vonnj Nyugat-BerlinbóU. "Amíg Nyugat-Berlinben lesznek az Egyesült Államok, Anglia és . Franciaország megszálló csapatai, mindig olyan kórokozó szerepét fogják játszani, amely hőmérsékletemelkedéet idéz elő az államok viszonyában". "Ez a megszállás most nem érdekük azoknak az országoknak, amelyek a hitleri Németország ellen harcoltak. A NATO, amely a Szovjetunió és a többi szocialista ország ellen irányul, a megszállást kihasználva, Nyugat-Berlint valójában katonai felvonulási területté tette". Hruscsov ismételten hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió aláírja a német békeszerződést azokkal az államokkal, amelyek alá akarják írni ezt a szerződést. "Mozgósítással fenyegetőznek, ijesztgetnek bennünket, de mi mégis aláírjuk a békeszerződést". Hruscsov itt megjegyezte: "Nem fogunk sietni, de nem fogunk késlekedni sem-. -Időpontot nem nevezek meg, még nem vesztettük el azt a reményünket, hogy ésszerű megértésre találunk az Egyesült Államok kormányánál és szövetségeseinél. Mfig nem vesztettült el azt a reményünket, hogy ésszerűen megoldódik ez a kérdés. A szovjet kormányfő hangsúlyozta, hogy az ő véleménye szerint egy ilyen békés akcióra -gondolkodó ember, gondolkodó állam nem válaszol háborúval". , -Figyelembe kell venni, hogy mi nem vagyunk Laosz, sem Thaiföld, sem valamelyik más kis állam. Rendelkezünk ugyanazokkal az eszközökkel, amelyekkel bennünket fenyegetnek. És azok, akik fenyegetnek, mindazt megkapják, amit számunkra kcszítgetnek". A sajtótermékek cseréje Hruscsov a továbbiakban üdvözölte Kennedy amerikai elnöknek július 5-i sajtóértekezletén tett kijelentését, hogy békében szándékozik élni minden országgal. Hozzáfűzte azonban: -A népek egy-egy kormány politikáját nem a szavak, hanem a konkrét tettek alapján ítélik meg". »A tettek viszont, sajnos, nem erősítik meg azokat a törekvéseket, amelyekről az Egyesült Államok elnöke nyilatkozatában szólott" — mondotta Hruscsov és példaképpen utalt az Egyesült Államoknak u német kérdésben és néhány más kérdésben elfoglalt álláspontjára. A tájékoztatésaseréről feltett kérdésre válaszolva Hruscsov kijelentette, "reméli, hogy eljön az idő, amikor sajtótermékeinket ls széles körben kicserélhetjük". -Minél hamarabb eljön ez az idő, annál jobb. Jelenleg viszont az önök lapjai sok olyan cikket közölnek, amelyeknek szerzőit a mi törvényeink szerint bíróság elé kellene állítani, mert hábo-, rúra uszítanak" jegyezte meg Hruscsov. A Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke utalt ar-l ra. hogy minél előbb meg-! .kötik a német békeszerződést, megszüntetik az európai feszültséget, megtisztítják a leszerelési egyezmény megkötéséhez vezető utat, annál hamarabb megszüntetik a külföldiek mozgási korlátozásalt a Szovjetunióban. -Ml vállaljuk a külföldiek mozgási korlátozásainak enyhítését a Szovjetunióban, de úgy, hogy ez ne menjen államunk biztonságának rovására". Hruscsov itt hozzáfűzte: "Soha nem korlátozzuk az olyan amerikaiak és más külföldiek beutazását hazánkba, akik meg akarják látogatni a Szovjetuniót. Továbbra is szívesen fogadjuk külföldi vendégeinket. Ez hasznos és szükséges«. A két ország mezőgazdasági kapcsolatai Nyikita Hruscsov elmondotta ezután, hogy a Szovjetunióban elégedettek a Szovjetunió és az Egyesült Államok mezőgazdasági együttműködésével. Sok amerikai farmer, mezőgazdasági szakember járt a Szovjetunióban, és szovjet mezőgazdasági küldöttségek látogattak el az Egyesült Államokba. "Elégedettek vagyunk ezeknek az utazásoknak az eredményeivel és készek vagyunk tovább fejleszteni az ilyen kapcsolatokat- — hangsúlyozta Hruscsov, hozzátéve, hogy "Amerikában sok érdekes dolog van". A mezőgazdasági termeléssel összefüggő több kérdésben azonban — jegyezte meg nemcsak, hogy nem maradunk cl az Egyesült Államok mögött, hanem még magasabb színvonalén állunkHruscsov példaként hivatkozott a növénynemesítő munkára, egyebek között a hibridkukorica, napraforgó, búza- és rukorrépa fajták létrehozására, a magas zsírtartalmú és sok tejet adó szarvasmarhák kitenyésztésére. Amint Hruscsov hangsúlyozta. a Szovjetunió szempontjából a legnagyobb érdeklődésre az araerikai mezőgazdasági termelés megszervezése tarthat számot. "Ezen a területen •• önöknek igen gazdag tapasztalataik vannak, s e tapasztalatok méltóak a tanulmányozásra" — mondotta az amerikai újságíróknak. Hruscsov hozzáfűzte, hogy az amerikai mezőgazdaságban jobb a munkp pnegszervezése, mint a Szovjetunióban. »ugy gondolom, hogy Amerikával igen haszpos a mezőgazdasági tapasztalatok kicserélése, bár itt nincs semmiféle titok.« Az egyik amerikai újgágiro ezt követően kérdést tett fel arról, hogy melyek a Szovjetunió tervei a közszükségleti és az élelmicikkek termelésének növelésére. Az illető újságíró megjegyezte, hogy "a szovjet üzletekben több közszükségleti cikk jelent meg, a szovjet emberek jobban élnek, az Üzletekben valóban sok az áru". rFigyelmünk középpontjában az ember Alt..." Hruscsov megköszönte |z újságíró' tárgyilagosságát és hangsúlyozta: "Feladatunk q gazdaság fejlesztése, hogy mindjobban kielégíthessük népünk anyagi és szellemi igényeit". "Figyelmünk középpontjában az ember áll a maga szükségleteivel cs igényeivel". A szovjet kormányfő végezetül kijelentette: *A termelés fejlődésének Amerikában elért színvonala' nem valamiféle határ számunkra. Az Egyesült Államok valóban a legelső a tőkés világ országai között. Ezért számunkra az első szakasz: utolérni Amerikát. Ügy gondoljuk azonban. hogy itt nem állunk meg. Mi tovább megyünk". A francia nemzetgyűlés jóváhagyta de Gaulle atomfegyverkezési programját Az MTI párizsi tudósítója jelenti: A francia nemzetgyűlés kedden hajnali fél három órakor elvetette a Pompidoukormány ellen benyújtott bizalmatlansági indítványt. Megszavazta a Pierrelatte-i izotopleválasztó Uzcm építéséhez szükséges póthitíleket, ezzel lényegében jóváhagyta de Gaulle atomfegyverkezesi programját. A "nemzetek feletti Európa« híveinek bizalmatlansági indítványa csak 208 szavazatot kapott. A kormány megbuktatásához 241 szavazatra lett volna szükség. A szavazást megelőző vitából kiderül, hogy a kormány és polgári ellenzéke között a kül- és katonai politika alapvető kérdéseiben nincsen lényeges különbség. A bizalmatlansági indítvány benyújtói nem foglaltak állást az atomfegyverkezés ellen, csupán azt kívánták, hogy ez a Kis-Európa többi öt tagállamának bevonásával történjék. Francois Billoux. a Francia Kommunista Párt szónoka volt az egyetlen, aki egyértelműen elutasította a kormány tervfeif. "Az alapvető kérdés — mondotta —, amely A francia kormány és az európai integráció hívei ezzel szemben szabotálják és megnehezítik a leszerelést." A kommunista képviselő rámutatott: a kormány atomfegyverkezési politikája elősegíti q nyuganémet militaristáknak azt a törekvését, hogy a tömegpusztító fegyverek birtokába jussanak. Ez a pplitika homlokegyenest ellenkezik az emberiség békeakaratával. amely meggyőző erővel jutott kifejezésre a moszkvai leszerelési és békevil ágkongresszuson. A kommunista képviselők egységesen a kormány ellen szavaztak. A nyugatnéraethatóságok szabadon bocsátották Pripolcev mérnököt A nyugatnémet hatóságok katársát. A Szovjetunió ré1961 nyarán megsértve a széről különféle intézkedéSzovjetunió és az NSZK kö- sekhez folyamodtak; hogy vézött a szqVjet kereskedelmi get vessenek az effajta törmegbízották helyzetét sz'ábá- vényellenes cselekedeteknek lyozó egyezményt, minden ok és elérjék a szovjet mérnök nélkül letartóztatták és négy szabadlábra helyezését. A naóvi börtönbüntetésre ítélték pókban a nyugatnémet hatóV. A. Pripolcev mérnököt, a ságok szabadon bocsátották nyugat-németországi szovjet Pripolcev mérnököt, aki műkereskedelmi képviselet mun- haza is tért a Szovjetunióba. Továbbra is tisztázatlan a helyzet Algériában Bumedien ezredes, az ALN megoldani a jelenlegi politivolt vezérkari főnöke ós kai válságot, „tudatában leszaggodalommál tölthet el min- Khider volt államminiszter nek felelősségüknek". Mohádén franciát, nem az, hogy a tömegpusztító fegyvereket Franciaország egyedül, vagy a nyugat-európai országokkal együtt gyártja-e. A francia nép érdeke azt kívánja, hogy a kormány a leszerelés reális lehetőségeit keresse. kedden TlemCenben, Ben med Khider megerősítette, Bella miniszterelnökhelyet- hogy a katonai körzetek pates főhadiszállásán, sajtóér- rancsnokai tanácskoznak a tekezletet tartott. A többi helyzet rendezéséről. között kijelentették, hogy A tunéziai lapokban közlenem ismerik el a Ben Khed- mény jelent meg. amelyben da-kormány fennhatóságát a az algériai ideiglenes korfegyveres erők felett, és míj;ny belügyminisztériuma amennyiben nem Bizalmatlansági indítvány a Macmillan-kormány ellen Az Angol Munkáspárt par- dítványt nyújtott be a Maclamentí csoportja kedden es- millan-kormúny ellen te az alsóházban a legutóbbi Az indítvány követeli az kormányalakítással kapcso- alsóház feloszlatását és az állatban bizalmatlansági in- talános választások kiírásét. sikerül felhívja a felszabadító hadserég tagjait, ne engedelmeskedjenek az elmozdított vezérkari főnökség utasításaink Á francia hivatalos. közlönyben megjelent1* rendelet szerint a kormány 1963. május 3I-ig kiterjeszti a rendkívüli állapot intézkedéséinek érvényét. Az újabb hosszabbítás indoklása: ^a felforgató elemek még mindig aktívak". ftt óv Áfa első ízben nagyméretű ev Ota tűj de csendes kormányválság volt a fasiszta Spanyolországban. Franco hét miniszterét kicserélte, a kormányzati végrehajtóapparátus élére pedig miniszterelnökhelyettesi rangban régi és hétpróbás hívét, Grandes vezérezredest nevezte ki. A változás alkalmából a világsajtó megírta, hogy Grandes vezérezredes a hirhedt »Azur-hadosztálynak" volt a parancsnoka, s a második [világháborúban a hitlerista hóhérok oldalán harcolt a Szovjetunió ellen. Erre a közbevetett megjegyzésre azért érdemes felfigyelni, mert kulcsot adhatott ahhoz, hogy megérthessük a jelenlegi belső változások lényegét. \ Kétségtelen tény, hogy a spanyol fasizmus súlyos megrázkódtatásokat és megpróbáltatásokat ólt át. A mostani válságkorszaknak külső és belső okai vannak. A bejső okok közül a leglényegesebb a munkásosztály ébredése és mozgolódása A hatalmas tavaszi asturiai sztrájkmozgalom százezreket hívott csatasorba, heteken át kezdetben főként gazdasági követelések kivívásáért, de a végső szakaszban már előtérbe kerültek a politikai célok is. A munkásság sztrájkmozguima alkalmat ádótt az illegálisan vagy féliUegálisun működő ellenzéki erők összefogására. Távol vagyunk ugyan még attól, hogy ez az ellenzék valóságos népfrontba tömörüljön egy egységes erővé szerveződjék, de a Spanyol Kommunista Pártnak mór most mérhetetlenül növekedett a tekintélye ós a tómegbefolyása, s ez az egyik lephqtárogattabb mutatója a levegőben lebegő változásoknak. A spanyol Myzet Nyugat vezető körei is felismerték. Ennek az értékelésnek adott hangot az amerikai Time június 22-i cikke, amely határozottan megállapította: "Spanyolországban a Franco-korszak vége felé jár. Senki sem tudná megmondani, miiyen közel van ez a vég. mert a diktátor hallatlanul kitartónak bizonyult. De... érezhető az erjedés és a nyugtalanság, ez pedig a várható változások előjele." Árnyékboxolás Spanyolországban A Nyugat most minden erőfeszítését arra összpontosítja, hogy az Ibériai-félsziget "beteg rendszerét" valamiképpen megmentse, illetve megtartsa befolyási övezetében. Ha lehet, még fokozni is "kívánja itteni érdekeltségeit. A törekvések főként a gazdasági befolyás kiszélesítésére irányulnak. Az Egyesült Államok, amelv Angliát teljes hévvel és odaadással taszítja a Közös Piac karjaiba, Spanyolországot szintén ehhez a gazdasági társuláshoz kapcsolva szeretné látni. Néhány hónapja a Franco-kormány szabályos társulási kérelmet terjesztett elő, de a válasz a tárgyalások megkezdésére még most is várat magára. Ennek az az oka, hogy Nyugat-Európában a spanyol fasizmus nem "szalonképes", főként a következetes és határozott baloldal száll szembe a szövetkezéssel, dé a tömegnyomás hatasqra más körök i* mozgolódni kezdenek. Legutóbb a jobboldali szocialista pártok ítélték el nyilatkozatukban á spanyol társulást. bár egyébként minden vonatkozásban támogatják a Közös Piacban tömörült nemzetközi monopóliumok gazdasági és politikai céljait. Az igen széleskörű tiltakozási bulláin arra késztette a nyugati nagypolitikát mozgató köröket, hogy új taktikát dolgozzanak ki. A követendő célok tekintetében ma még megoszlanak a vélemények. Vannak, qkik a teljes "francótlanítés« szükségességét vallják, a Caudillót menesztenék és helyébe az "alkotmányos monarchia" helyreállítását kívánják. Mások viszont kompromisszumos alapon kiegyeznének: Ffancpt ég falangejái összeházasítanák Don Jüan trónörökös királyságának feltámasztásával és ezzel kívánják azt a látszatot kelteni, mintha a spanyol politikában felülről mélyreható változásokat, sőt "demokratizálást" indítottak volna el. Meglehetősen szúk kör csupán, amely az eddigi intézmények fenntartása mellett, néhány látványos személycserével elintézettnek véli a szükséges változtatásokat. A tervek mindenesetre abban közel állnak egymáshoz, "hogy az akciót minél fájdalommentesebben kell lebonyolítani, vagyis csupán a legfelső állami vezetést bolygassák meg, viszont a társadalmi szerkezet lehetőleg érintetlen maradjon. A Franco ellenében ••alkotmányos monarchia" mindenekelőtt a katolikus klérusra támaszkodnék. E törekvések első jelei különösen a nagy asturiai bányászsztrájk idején voltak láthatók. A katolikus egyház, amely negyedszázadon át a legszilárdabb támasza és szövetségese volt a spanyol fasiszta rendszernek, nyilvánosgn szembe került az állami hatóságokkal, püspöki pásztorlevelek ben, a klérus befolyása alatt álló lapokban a munkásság sztrájk- és szakszervezeti jogait kezdte firtatni. Ezzel az volt a célja, hogy a tömegmozgalmat saját befolyása alá vonja és esetleges nagyobb megrázkódtatásokkal szemben így betölthesse a hatalomban netán jelentkező hézagot. A politikai cselekvésnek azonban ez csak egyik megnyilvánulása volt, A szélesebb körű és feltűnőbb megmozdulást maguk az amerikai körök szervezték nyugatnémet közreműködéssel. Münchenben június elején tanácskozást tartott az úgynevezett Európamozgalom, amely fő feladaténak a Közös Piac politikai céljainak előmozdítását tartja. Ezt az alkalmat felhasználták arra, hogy Salvador de Madariagá-nak, a szélsőségesen reakciós, hidegháborús, spanyol jobboldali emigráns filozófusnak a védnökségével összehozzák azokat a Madridban és külföldön élő "ellenzékieket«, akik Franco helyén Don Jüan trónörökös királyságát szeretnék látni. A konferencia főalakja Jósé Maria Gil Robles monarchista politikus, Don Jüan személyes politikai tanácsadó testületének befolyásos tagja volt Az összejövetelen határozatokat hoztak, ezzel kívánták megadni a "Végső jelet« Francónak: vagy beleegyezik a látszatdemokratizálásba, és kész az "alkotmányos monarchiát" létrehozni, illetve osztozni Don Juan-nal a klérusra támaszkodó hatalom megteremtésében, vagy nélküle és ellene hajtják végre a változásokat. A

r „ .. a : 11 „ <- azonban f elboszCaudlIiOt szorította, hogy ilyen választási lehetőségek elé állították. Nemcsak együttműködni nem volt hajlandó a "demokratizálási" tervek végrehajtásában, de kifejezetten visszaütött is. Először azzal, hogy a müncheni értekezleten részt vett politikusoknak feltette a kérdést: vagy vállalják az önkéntes száműzetést és a kanári-szigetekre távoznak, vagy külföldön vonulnak emigrációba. Gil Robles Párizsba menekült. Franco második ellenakciója pedig éppen a moBtani kormányátalakítás volt, amikor még a "liberálisnak" feltüntethető személycserék helyett is az "Azúr-hadosztály-*- parancsnokát rakta a miniszterelnök-helyettes posztjára. Ilyenformán egyelőre megfeneklettek azok a nyugati kísérjetek, hogy a ".szalonképessé" tett Spanyolországot építsék be a Közös Piac rendszerébe. Ami „.j;.8 washingtoni barim i pedig kékben dédelgetett monarchikus megoldást illeti, ez ugyancsak gazda nélkül készített számítás. A bevezetőben idézett amerikai Time ismerte be kendőzetlenül: »A trónnak nincs vonzóereje Spanyolországban ,.. Kevesen vágyakoznak az aranyhintók és a sarkantyút pengető huszárok visszatérésére, ujabb nyári kerti ünnepélyekre és a téli királyi bálokra." Az asturiai bányászok tavaszi monstresztrájíija világosan értésére adta, hogy Spanyolországban hamarosan igazi változásoknak kell bekövetkezniök, nem elégednek meg a cégér átfestésével, miközben a lényeg érintetlen marad. Várkonyi Tibor