Délmagyarország, 1962. július (52. évfolyam, 152-177. szám)

1962-07-15 / 164. szám

/ 6 DÉL-MAÚ T' RORSZÁG Vasárnap, 1962. július 15. Pablo Neruda: A tenger munkásai Valparclsoban történt, hogy meghívtak a tenger munkásai: alaesonjtermetűek voltak és keménykőtésűek. Napbarnított arcukon • Csendes-óceán térképe, hatalmas áramlásaival, cáparajokkal és viharainak hullámszárnyaival. Félmeztelen és rosszul táplált, szegény klslstenek, szerettem elnézni, ahogy küzdöttek és összemérték erejüket messzi tájakról jött férfiakkal. nyomorúságod idegen kikötőkből való legényekkel és hallgattam őket: spanyolok, kínaiak, baltlmorebeliek és kronstadtiak mind egyazon nyelven beszéltek. Könny szökött szemembe, amikor az Internacionálé* [énekelték. "Testvérek", szerettem volna szólani, de csak a megindultaiig sóhaja szakadt fel keblemből, mely énekké válva, ajkamról a habok felé szállt. Maguk közül valónak tartottak. Férfitekintetük átölelt s néma pillantásukban elismerés volt. BOLDOG BALÁZS fordítása rTaggart felkelt. A palánk John Gahworthyi alatt, faleveleken fe- — LELKIISMERET tük magát. Ha nem akarja csinálni, megleszünk maga nélkül is. Tulajdonképpen mi történt magával, Taggart? Taggart keserűen elmosolyodott: — Szenvedek. Rúg a lelkiismeret. főnök kiegyenesedett és teljes húsz másodküdt, amelyek az elhaló ágakról hullottak le. Mert óráját és más értékes holmiját az elmúlt három hónap alatt eladta, a beköszöntő reggelt csak a madarak csicser- lünk majd egy hasonló cik- Jimmy Counter felpillangéséről ismerte fel. A mada- ket a Fényszóróban. Legalább tott a kéziratból: rak daloltak, aminek viszont egy féltucat márkás név van — Szerinted. De mit száegyáltalán nem örült, hisz a tarsolyomban. mit a te véleményed? nagyon korán felébresztették. C1 lmosolyodott erre Tag- — Ha egyszer csalás, nem Éhezni fog, míg nem sze- ^ gart: Georges tlrebe! vagyok hajlandó tovább Percig mereven bámult Tag rez valami harapnivalót, de Híres név! Nagyszájú bohóc, folytatni ezt a játékot. gartra. Végül jeges hangon az sem biztos, hogy hozzá Remek gondolat volt meg- Kolléeáia elmosolvodott- így tud majd jutni valami ele- szerezni! Kollegája elmosolyodott. _ Rcndben van Mégsen„ mózslához. Egy garasa sincs. - Azt hiszi, hogy valaha ~ J^' T*1T/ JÜK" kl nem sértett meg ennyircs ez volt az első éjszakája, az életben leírt egy sort is? V a P0™" El van bocsátva, amtt szabad ég alatt töltött. — Nem hiszem. De maga ÍV' .V*f™palya" ,K — Nagyon sajnálom, uram, Pipára gyújtott s elgondol- tudja, hogy körülbelül ho- ?T"a vetően nem vol- dp mm tehete,k mÓBt _ fc_ kodott: hogyanis szerezhetne gyan is írná meg. A jövő hét- ' lelte Taggart ós indult az valami munkát s miért is re Sir Culman Kan-t tartó- Ezt més ki lehet vala- ajtó felé. vesztette el előbbi állását. gatom, aki mindent aláír, ami hogy magyarázni. Három hónapig járt munHárom hónapja még jó íú. A közönségnek vásárol- — A mi szakmánkban ka után. Nem talált. Nevét erőben, magabiztosan lépett nlai kell a Fényszórót. Ehhez mindent k| lehet magy*,. genki nem i8merte. Az utóbbe főnökének, az Egyesült 3 Grebe-lele cikkhez pedig Lapok főszerkesztőjének szo- máris fogjon hozzá. rázni. Hunyd be a szemed, bl pár hét nagyon kegyetbájába. A főnök a következő szavakkal fogadta: — Jó reggelt. Taggart. ... M , Georges Grebe ígért egy cik- . ~ Ut van az ön vetórcikket a Fényszóróba. Természe- ke' uram' nem futna at? tesen nincs ideje megírni. Ezért szeretném, ha maga írná meg, ő meg csak aláírná. . . .... . A cikket Grebe-stílusban kell ^ken itthon leszek, megírnia. Minden héten közMesterdetektív a tsz-ben Elhatároztam, hogy detektívregényt írok a Hamegfogtad Neengeddel Tsz-ben történt titokzatos bűnesetről. Ilyen könyv még úgy sem jelent meg. De attól tartok nem ls fog, mert a szőrszálhasogatók azt mondják majd: »E történet nem tipikus". Ezért a vérfagyasztó históriámat ezúton igyekszem mihamarabb közölni olvasóinkkal. íme: Hajnalodik. Döglött a tanyaőrző kutya. Körülötte gyanús nyomok. A környék lakói éjszaka sikoltozást hallottak, lehet éppen akkor hordták el a tsz közös szénakazalját. (A hallatlan eset óriás megdöbbenést vált a Isz közvéleményében, mert korábban éjjelenként mindig csak félkazalnyi széna szokott eltűnni.) Az izgalom csak fokozódik, amikor jelentik a tsz elnökének, Kacagó Mártonnak, hogy ezen az éjjelen tűnt el még a közös kukoricagóré is, kukoricástól. A tett helyszínére kiszállt F.lnézó Elemér, a tsz ellenőrző bizottságának elnöke is, aki azt mondta Kacagónak: • Eléggé sajátos esettel állunk szemben. De vajon miért volt szüksége a tettesnek a kukoricagóréra is!?" Kacagó erre legyint. Piti tlgy, nem érdemes vele foglalkozni. Közben jelentik, hogy a közös tehenészetben valaki kicserélt hat tehenet, amely közül reggelre négy végelgyengülésben kilehellte marha-leikét. Erre Kacagó és Elnéző is csak jóindulatúan mosolyog. Még az sem rendíti meg őket, hogy többen jelentik: a kukoricaszemek és a szénaszálak egészen Bubor Vendel házáig vezetnek. Később arról is befut az értesülés, hogy a kukoricaszemek ós a szénaszálak tovább vezetnek Bubor házától a piacig. Sót a piacon látták Bubort a saját ruhájában és a saját bajuszával egy kukoricagóré tengeri és egy kocsi 6zéna mellett ácsorogni. De mire rászólták volna, eladta a tengerit és a szénát, megnyiratkozott. levágatta a bajuszát és új ruhát vásárolt magának. Kacagó és Elnéző ezen még fölényesebben mosolygott. s Kacagó meg is jegyezte: "No és ha nem Bubor volt az illető? Hátha csak a testvére volt? Hátha nem is a testvére volt, s az álszakáll és az álruha alatt Zsák Aron a raktáros lapult meg, aki tavaly foltot ejtett a becsületén azzal, hogy a tsz bankettjéről elemelt egy doboz fogpiszkálót? Nem szabad senkit ártatlanul bemocskolni!" A kristálytiszta érvelés hatott. Az el sem kezdődött nyomozás máris kátyúba jutott. Az események azonban gyorsan peregnek tovább. Időközben ismeretlen tettes kilopta Kacagó Márton motorkerékpár-gumijából a levegőt! Ekkor kezdett a dolog gyanússá válni. Elnéző, vizsgálva a puha gumikat, megjegyezte: "Hátha mégis Bubor a tettes? Tavaly ő mondott valami olyasfélét egy közgyűlésen, hogy jóformán a levegőből él«. Ez már Kacagónak is szöget ütött a fejébe. Azt teleli: "Ezt meg kell beszélnünk a székházban". Ekkor csap be a villám! Elloptáik a székházat! Az eset most már hallatlan Izgalomban tart mindenkit, mert a székházat a fennállása óta még senki sem lopta el. Ez a vakmerőség felingerelte Kacagót és Elnézőt is. Elnéző ekkor kiáltott fel először: "Zseniális lopással állunk szemben! Most már van értelme a nyomozásnak, mert kezd nagyszabású lenni a bűneset". A téglanyomok egészen Bubor Vendel házéig vezetnek. De Kacagó és Elnéző is igen óvatos. Hátha csak csapda az egész? Igaz ugyan, hogy a székház ott áll Bubor kertjében az újabban lopott közös szénával letakarva. de ez félrevezető nyom is lehet. Elnéző megnyugtatja a kedélyeket és bejelenti: "Ide a bűnösnek vissza kell térni. A tett színhelyére visszahozza a vakmerőt a bűn!« Holdfény... titokzatosság ... Egyszercsak megjelenik Zsák Aron. s a kerítés mellett a kisdolgát végzi. Kacagó rávetné magát. de EJ néző visszarántja. Z9ák nem lehet bűnö6. Pár pillanat múlva megjelenik Bubor, csákánnyal a kezében és bontani kezdi az ellopott székházat. "Ördögi terv — suttogja sápadtan Kacagó —. el akarja tüntetni a bűnjelt!" Abban a pillanatban rávetik magukat Buborra és a közgyűlés elé cipelik... Szóval ez lenne az Izgalmas történet szerény váza. De miként jött rá Kacagó Márton és Elnéző Elemér ilyen zseniálisan arra, hogy ki a tettes? És mi lese a bűnössel? Ennek megmagyarázására a készülő regényem utolsó oldalát szentelem, amelyben Elnéző tárja majd a közgyűlés elé, hogy Bubor e század legnagyobb bűnözője, aki zseniálisan oldotta meg bűntényeit. Egy hajszálon, pontosabban egy bajusz nélkül követte el, s így könnyű volt felismerni benne az igazi Bubort. Kacagó a fényes leleplezés után meghívást kapott, hogy tartson előadást a járáson ilyen címmel: "Hogyan védhetjük meg idejében a közös tulajdont?" Öriási sikere volt. És ml lesz a bűnőssel? Nem hamisítok a valóságon, de regényemben szakítok a szokvány detektívtörténetekkel. Az én tolvajom nem kerül sem a bíróság elé, sem a börtönbe. Ez rossz fényt vetne a Hamegfogtad Neengeddel Tsz-re. Éppen ezért Bubor Vendel az elérzékenyüléstől zokogó közgyűlés előtt térdre ereszkedik az áldásra kinyújtott karú Elnéző Elemér elé, aki elcsukló hangon azt mondja a tolvajról az egész közgyűlésnek: — Nem büntetjük meg Bubor Mártont. Ami vele megtörtént — nézzünk önmagunkba — az bármelyikünkkel is megeshet... Ugye megható? griff sándor Taggart bólintott. Előhú- s tedd, amit parancsolnak, len hét volt. Nem volt pénzott a zsebéből egy kéziratot Miért izgatod magad. a ta- M a létfenntartáshoz. Demiés a főnök asztalára tette: ^ el keJ1 adni ^ többet gondoikodott Taggart felállt. ezen. annál jobban érezte, — Most nincs Időm. Indul — Alju« fráter ez a Gre- hogy helyesen cselekedett. a vonatom. Számítok magá- be! Vinné el az ördög! — Olvasta a G. Orebe és Sir Taggart^ T^!í.,Vele Pén" Fogta a kalapját és távo- Cutman Kan cikkeit, ame. ,.. ... • . _ . zott. lyeket már az ő utóda írt, A főnök elsietett. Taggart ... . , ... . , . , . , pedig még egyszer átnézte a Pentek <*totán hívatta a s hangosan káromkodott. vezércikket. Jó munka, gon- főnök. Keserű mosollyal az ajkán dolta. Kár, hogy senki nem — Nos, Taggart, hogy áll olvasta a főnök vezérciktudja hogy ezeket a cikke- azzaJ a Grebe-féle cikkel? kelt. De mégsem volt képes ket én írom. Művészet más »„..__ , . , , , . , _ , helyett megírni egy cikket, ~ SehoRy Meg eem ír" beismerni, hogy ostobasagot de mint más efféle dolgokat,' tam- követett el, holott napról ezt is soványan honorálják. — Beteg talán? — kér- napra világosabban látta, Deliét mégiscsak kellemes dezte a f6nök tapintatosan, hogy tiltakozása üres konérzes az a tudat, hogy én ... . . vagyok a gyümölcs magja, a ~ N,n« -^nvrni bajom, fönök pedig tulajdonképpen Egyáltalán nem írom meg. csak a héja, hírneves, nagy- — Mit akar ezzel monbefolyású, de csak gyümölcs- dani? héj. gás. JV ekitamasztotta hátát a 1 palánknak, hallgatta a madarak énekét és megint Azt, hogy ez az em- CTak a gaJát doigára gondolt. Furcsa teremtmény az ember. Mindent elhisz, amtt eléje tálalnak, ö maga is ilyen volt éveken keresztül. Visszament a szobájába, berek becsapása, uram Kollégája már az asz- — Nem értem magát, Tag. telnél ült, pipázott és írt. gart. Taggart is leült, úgyszintén __ Pedig nagyon egyszerű pipára gyújtott, fogott egy ív soha többé nem akarok más mígmegnem szólalt benne papírt és ráírta: Georges helyett írni. a lelkiismeret. Grebe cikke. Valóban, szen- a főnök elvörösödött: Fordította: — Ezért a munkáért űzet- Sárközi Gyula zációs gondolat volt. A főnöknek éles szimatja van az ilyesmikhez. Georges Grebe a közönség bálványa. Dehát milyen gondolatai is lehetnek egy bálványnak? G. Grebenek, a bohócnak — hm — valószínűleg egyáltalán semmilyen gondolata nem volt. Az olvasóközönség túlságosan hiszékeny. Taggart bemártotta a tollat a tintába és tekintetét a semmibe fúrta. A közönség G. Grebe gondolataiba akarja fektetni a pénzét. De G. Grebenek nincs semmiféle gondolata. Ez csalás. A főnök helyett megírt vezércikkek is csalások. De vajon a közönség befektetné-e pénzét a Taggart által • aláírt vezércikkekbe és a Taggart aléírású Grebe-féle gondolatokba? — Cikket kell írnom a Fényszóróba Georges Gebe neve alatt. Szerintem ez csalás. Mit szólsz hozzá, Jimmy? Szűts László KERTBEN Elnéztem a minap egy öregembert, úgy kapálgatta a kertben a földet, ahogy az anya varrja a ruhácskát a meg meg se született csecsemőnek. Szülői szeretet volt az, bizony, amivel az ágyás fölé hajolt. Nyújtózkodtak a gyökerek a földben s a kezében a kapa meg dalolt. A léptei a hantokat ringatták, s karjának egy-egy lágy mozdulata olyan volt, mintha csendben mondta volna: •Ne féljetek, hisz nem bánt a kapa!De aztán, mint ki elröstellkedik, fölemelkedve nézett szerteszét. Nem vette észre, hogy egy kis palánta kidugta bátran a földből fejit. A Ráday kor és a szegedi vár titkai I Nagy Czirok: László tanulmánya A múzeumok rotaüzemében, meglehetősen csekély példányszámban jelent meg a kitűnő ethnografusnak legújabb munkája, mely ízelítőt ad csupán készülő nagy művéből (Betyárélet a Kiskunságon). A szerzőnek — mint vallja — hat évtizedes gyűjtőmunkája során módjában állott a fennmaradt emlékek, bizonyítékok, leszármazottak vallomásai alapján "pőrére vetkőztetni" az alföldi betyéréletet s ilyenformán helyes ítéletet alkotni e "nehézéletü" emberekről, kiket nem szabad összetéveszteni a közönséges bűnözőkkel. Helyesen látja meg tettük megítélésekor az indító okot: a magyarság akkori tragédiáját. A legendák "hősei" ha bűnöket, gonosztetteket követtek is el, az nem csupán az ő bűnük, gonoszságuk, hanem velük együtt annak a kornak, társadalomnak,. amelyben éltek, búne is volt. Ami pedig a szegedi vár titkait illett—a Zwtngerből (fgy hívták a félreeső, hírhedt épület részét a várnak) kiszabadult személyek hiteit érdemlő, s ami a legfontosabb, egybehangzó elbeszéléseiből, feljegyzéseiből tudjuk meg, milyen, a spanyol inkvizícióra emlékeztető kínzási módszerekkel vallatták Rádayék az 1869—1873 közötti időben befogottakut, kiknek száma csaknem elérte a 2000-et is. Nyilvánvaló, hogy ezek között ártatlanok is voltak. A legszomorúbb azonban a szerzőnek az a megállapítása, hogy a vallatásoknak ilyen kegyetlen módját (a derestől kezdve, a nyakbavaló kínzóeszközökön, szorítókon keresztül, a lábnyomásra működő, a vádlottat álnyaláboló, ígynevezett "szűzlány"-ig sok fajtája volt a vallomásra bírásnak a "vastagbőrűek", nehezen vallók számára) ilyen tömegével aligha alkalmazták valahol is Magyarországon. S ezen sajnos nem segíthetünk. Egyik tragédiánk, hogy városunk minden nagyszerű adottsága s erényei mellett olyan dolgokról vált hírhedtté (boszorkányüldözés, várbörtön, a •szegedi gondolat", hogy csak a legfőbbeket említsem), amelyekhez népünknek igazában soha semmi köze sem lehetett. Dicsérendő a szerzőnek az a szívós kutatómunkája mellyel lerántja a leplet a Ráday-korszak egy eddig homályos részletéről. Munkája nyomtatott formát is megérdemelt volna. Életreszóló adatgyűjtése nyomán, a letűnt korszak hagyományainak alapos ismeretével veheti kritika alá még az olyan hiteles emlékiratokat is, mint aminő például Edvi Illés Károlynak, a Pest megyei törvényszék ügyészének — aki Ráday idején ügyködött a szegedi várban — emlékezése. (Megjelent folytatásokban a Világ című napilap 1923. április 17-től kezdődő számaiban). A betyárvilágról szóló irodalom, beleértve a ponyvairodalmát ls, mindmáig nincs egybegyűjtve. Ez lenne a jelenkor feladata, valamint az is, hogy a legendákon, hugyományokon túlmenően megrajzolja egy század távolából a betyárvllág hiteles történetét. Ilyen összefoglnló mű megjelentetését nem utolsó sorban Nagy Czirok Lászlótól is várjuk. , t Csongor Győzd \