Délmagyarország, 1962. július (52. évfolyam, 152-177. szám)

1962-07-08 / 158. szám

8 DÉL-MAGYARORSZÁG Vasárnap, t9«. jftlfas * |\Temigen volt, sőt bátran r*«iirl*a Pót-*r141 elmondhatjuk, soha- rBW. sem volt nekünk pénzünk egycsomóban. Krajcártalanok voltunk nagyobbrészt. Azon a nyáron ;>edig tel lesen pénz nélkül álltunk. Apám elszegődött Cövek Nagy Gáborhoz, a cséplőgépeihez. A távoli megyékben barangoltak. bércsépléseket vállaltak. Apám mindenese volt Cövek Nagynak. Szaladj Ide, szaladj oda. mérjél, írjál, számolj, fűtscl, kezeld a gépet, íélóra múlva viszszajövök. Holott pedig hu/jáesatujáiu — Mi történt veled, kisfiam, barátom? Miért akart Hakker agyonütni? Elmondtuk. Gyula gondolkodott. — Adja csak ide, szony azt a hamis bácsi joaszpénzt. megpróbálom el— Osztán birod? — csodálkozott keveset. — Birom. Barackot nyomott a fejemre s felvett egy korona napszámmal. És én hordtam a téglát. A tégla harmadnapra kisebezte az ujjaim szonnégy óra múlva se jött hegyét, serkedezett belőlük vissza, sokszor két napig a vér. Esténként vizes boroegvfolytában ivott a kocs- patást rakott rá édesanyám mában... Apám minden és azt mondta, hogy nem nyáron vele volt. minden nekem való még a téglahornyáron becsapta, mégis min- dés. Én azt vetettem ellenie, dig rá tudta beszélni, hogy hogy majd csak kihúzom ezt vele menjen, fűt-fát ígérve a hetet, hiszékeny apómnak. Tudtuk, — Hat korona, édesanyám! hogy majd csak szeptember- Milyen sok pénz az! ben jönnek haza, ha majd El ig jött a szombat Fela heret, bodorkát is elcsépe- álltunk napszámfizetésre. Az Majd én sütni... Azzal otthagyott bennünket, átsietett a téren, bement a szemben levő kocsmába. Vártuk szívszorong!S2 "SK * laggal, édesanyám a kasszához ment, leszámolta a hat koronát. A kövér rövidárus a kassza üveglapjához ütögette a koronákat. Az utolüzleti mosoly: — Ez a korona hamis, kérem! Üjra odaverte az üveghez. — Hamis pénz! Hamisítvány!... Nikii, nem ezüst! De még nem ls níkllből, cinkből hamisították ... Ott álltunk megütötten a de nem is jó erre visszagondolni —, láttuk, hogy a kövér kocsmáros lökdö6i ki Gyula bácsit az ajtón, káromkodott, a csendőrséggel fenyegetőzött Tízenkét esztendő még nem az a kor, mely megérti a világ folyását, de k«,színál. 6„ hófehéren. íí"'"™''1 már tudísrffcsaíí^t fe "av ssus lik. így hagyott otthon bennünket apán Péter-Pálkor azon a nyáron is. A krajcártalanság Bsztökélt aztán engem arra. mint másodikos kisdiákot. hogy elszegődjem a kőművesekhez téglahordásra. KibeszélhetetlenUl vágytam egy tornanadrégra, tornaingre, gtimlcipőre. Vágyamról többször beszéltem édesanyámnak. — Mit csináljak, kisfiam, ha nincsen rá való!... Ez a Cece néni se jön ide mostanában, hogy eladnák neki valamit. Cece néni vén. pipás cigányasszony volt. edénnyel és ócska ruhával kereskedett. » Akkor építették a faluban az emeletes Népbankot, és utolsók közt szólították az én nevemet. Egy téglarakás tetején ültünk öreg barátommal, Gyula bácsival, akivel áz állványokon hozott össze a közös sors, mert hét vége felé már targoncával hordtuk a téglát, az öregember és a gyerek — mólt és jövő. Gyula bácsit kodta el égszínkék szemét a kereskedő gyanakvó tekintete elől. — Kérem, ezt a pénzt nem fogadhatom el!, Tessék kicserélni! Igen. tessék kicserélni! De nem volt nekünk hetedik koronánk. így aztán a segéd elvette tőlem a csomagot, és kiszégyenkeztünk a boltból. Kint az utcán azóta sem tudom elfelejte- mintha édesanyám pár perc ní, mert az első ember volt alatt öregasszonnyá váltvol- menjünk innen, mert hátha a világon, aki belémlopta a szomorúságot, aki megtaníttatta velem, hogy vannak szánandó emberek ezen a földön. Mert Gyula bácsi szegény, foltozó szabó volt, zott utánunk a de elromlott a szeme éa nem tudott az iparban dol- J-Jakker előtt álltam fent na, pedig még alig volt túl a harmincadik életévén. — Csalók!'El akarták sózni a hamis koronát! — hangboltból.^ gozni. De az egyik fiából ügyvéd lett. a másikból vasúti mérnököt nevelt, a lányát pedig egy gazdag nagyaz állványon. Szája okádta a füstöt és a szllvapállnka-illatot. — Mit akarsz? .. Nem kereskedő vette el ... ö meg veszlek vissza, mert háén hétfőn reggel jelentkez- sovány napszámból tengette rom napot lazsukáltál!... tem Hakker pallérnál Halt- öreg napjait. — Nem azért jöttem én, ker italos ember volt, ak- Hat koronát kaptam, bol- Hakker úr kérem — mutat- festett benne kor is a kocsmából jött kl dogan szaladtam haza. Meg- tam neki felsebzett ujjaia munkára. Vérbenforgó szemmel nézett rám: — Mit akarsz, te kölyök? — Téglát hordani — feleltem. vehetjük a tornainget, sapkát, cipőt. A segéd összecsomagolta szépen a tornafelszerelést, átkötötte zöld szaFél téglát dobott utánam, Édesan ápl egyetlenegy ünazzal sem talált el és mi- * FÜSSV LÁSZLÓ ASZFALTOZOK Aszfaltozzák a nagy teret Több vagy, mint megtévedt A városháza mellett. [vezér, S ha feltűrt ujjú férfi-kar, Mit kínál: félszeg, gyatra Ha méiv ásvány-lehellet, Nemegyszer, s nincs pecséted Ka szurkos kátrány, tört [itt [kavics Erő! — az ily szavakra, S cement triója ihlet: Mert szerkezet vagy. óriás Nincs semmi holló-szárnya Egyensúly lökve, szórva Az áradt rímeimnek. [már öreg vagyok, de lelkemet Most év nem gyűri, tolja; Semmit sem számit rossz idő Hevét ha szertedobja E megadó, ez oly szelíd S oly nyers, vasöklű munka; Világok teljes ritmusa Meginlcsak nem aludva. Füstölve: lekvárt ken reá Két-kéz az aljazatra, Fehér gőz illan cl nyomán S vad jószagával vallja A vers a régi voltomat, Átfűti igaz fénnyel; Zabot hegyezni 6 se küld, ff _ .. S mi múló most sem ér el. S nálad a van se mindig áll,' Te konok vagy, te széles! ? Nincs ott nagy vígság, dáridó, Adattal szolgálsz, mégse állszi De bú is messzcKzökve, Sok tarka bitregéhez. J Hol ízzel élnek délidőn 4 I Munkások mindörökre; Paraszti magból messze törsz* egymással A tehetséges költők sohaTe tartozó is Szénnek- { sem ,smétlik egymást. ' Jevgenyij Vinokurov a fiatalok közt envémj már idősnek számít. Nem újonc a [Iett!| költészetben. Egészen fiatalon ott J harcolt a Nagy Honvédő Háború arc» vonalain. Első verseit is a fronton A túlbeszédet, s hallgató Ha úgy kell, zárt, mogorva. E földön harc meg béke forr. Mint üstben massza, körbe' S te ősi tartalékból élsz Munkádból, mind megölve A rosszat, s bárhogy lökte tröl Azt perce, hull is végül; Viszály mely indult s l végbetű:'' Mind vagy, s állsz menedékül? 1 Tömjénem mégsincsen neked ' De pajtásságom józan; 4 tltök válladra, cimbora, ' S nálad a nincs is jól van,? mat —, hanem azért, mert szombaton egy rossz koronással tetszett fizetni... Mutattam neki a rossz pénzt. Ordítani kezdett, szidott, ütésre emelte a kezét. Futni kezdtem. Futottanjt le az .'állványokon., Hakker káromkodva szaladt utánam, felkapott egy malteroskanalat, hogy azzal majd agyoncsap. Utánam hajította, de nem talált el. — Csirkefogó!... Én adtam néked rossz koronát?!... után nem bírta szusszal, abbahagyta a futást. Anyám az épülő háztól távolabb várakozott rám, nyugtalankodott. Hallotta Hakker szitkait, ordítozását és már indult is, hogy ő beszéljen vele személyesen. Tétovázott, meg-megátlt. Odaértem. Megértett mindent... És már hat óra lett. fáj- Szép. tiszta, zengő volt a rontat csengettek az épü- hangja, együtt daloltak leten. Gyula bácsi sietett anyámmal a kiskert viráfelénk malterosan, mesze- gai, és a kövér birsek lombsen. Előre kiáltotta: jai alatt a madarak. >« IMcolas Guillén: voltak, mint az égi madarak. Pityergős lélekkel feküdtem le. Gyula bácsi! Hoszszú évekig láttam az arcát olyan szederjesen, öreglilásan, mint mikor a szégyentől elborult lélekkel, tétova léptekkel szelte át a teret, kapkodta a levegőt. — Hát megjártam, na!... Na de nem baj, nem baj! vigasztalta magát. De az a bolond kocsmáros még igazán átszól a csendőrőrsre... Ezt a rossz pénzt pedig inkább el kellene hajítani ... — Hajítsa el! — bíztatta anyám lehelethalkan. Rosszakat álmodtam. Cigányasszonyok lepték el a házat, elvittek mindent. Köztük volt Cece néni is és elcsalta édesanyám ünneplő ruháját, azt a krinolint, melyet csak nagy ünnepek alkalmával vett fel és úgy még most is látom —, mintha a nyári pirkadat csókolta volna erre a világra. Hirtelen felébredtem s úgy tetszett, mintha Cece néni libbent volna ki a szoba ajtaján, s mintha édesanyám csendesen csukta volna utána az ajtót. Álom volf, vagy igaz, nem tudom már, de pár nap múlva ez az álmom megismétlődött. Megdörzsöltem a szememet. Libbent Cece néni a szobából. A szekrényhez rohantam, kinyitottam. neplő ruhája nem volt benne .. 1 Álltam némán, ijedősen és az egyik székre esett a tekintetem. A széken egy tornaing, egy pár tornacipő és egy fekete klottnadrág díszlekedett sorjában egymás mellett. A z udvarról nóta szállt n be. Édesanyám dalolt. MEGÉRKEZÉS Július 10-én, kedden ünnepeljük a világhírű forradalmár kubai költő, Nlcolas Guillén születésének 60. évfordulóját. Versét ebből az alkalomból közüljük. ím, itt vagyunk! Nedvesen hangzik felénk az erdőkből a szó, és roppant-erejű nap hajnalodik fel ereinkben. Erős az ököl. s az evező benne szilárd. A szemek mélyén hatalmas pálmafák alszanak, és a kiáltás úgy szakad ki belőlünk, mint egy csepp színtiszta arany Kemény és szeles lábunk beletapossa a port az elhagyatott utakba, melyek szűkek a mi sorainknak. Tudjuk, bol születnek a vizek, és a kiáltás úgy szakad ki belőlünk, mint egy csepp színtiszta arany a vörös ég kárpitja alatt. Dalunk meg olyan. mint az izom a lélek bőre alatt, — egyszerű, csöndes dalunk. Hozzuk a hajnalban a füstöt, a tüzet hozzuk az éjre, hozzuk a kcst, mint egy kemény hold-szeletet, mely az otromba bőrbe mélyre bevág, alligátorokat hozunk az iszapban, és íjakat, mik vágyainkat kilövik, 1 és rajtunk trópusi öv van, és tiszta a lelkünk. Amerika kialakult arcéléhez hozzáadjuk a mi jellemvonásainkat. Ö, barátaink; ím, itt vagyunk! Vár bennünket a város, apró palotáival, mik olyanok, mint az erdei vad-mébek lépei — kiszáradt utcái: mint a folyók, mikor nem hull eső a hegyekben, és házai: az ablakok ijedt szemével bámulnak le miránk. Régi lakosai tejjel és mézzel kínálnak, és zöld lombokkal koszorúzzák meg homlokainkat. Ó, barátaink, im, itt vagyunk! A nap korongja alatt izzadó bőrünk a legyőzöttek nedves arcát tükrözi vissza, és az éjben — míg a csillagok lángjaink csúcsain égnek — : a folyók és madarak fölött felhajnalodik nevetésünk': VÉGH GYÖRGY fordítását Jevtusenko és költőtársai c?/r ta: ŰZ. <J)apernij Msj akovszk ij arról ábrándozott hogy minél "több* jó és "különböző* költő legyen. E két igény összefügg A nem-látottat nem hiszik, Te tartozó is Szépnek: Ök nem szavakból élnek... Esetlen bájad láttam én S elégedettség mégis ez. Mackóm, s az mind Karján a tisztességnek. El többé nem rajzolhatok. Oly zárt tökély, mely kor s Se színt se rormát rólad; . Fölött is mindir éber: lidő Nép mind(.n árnyadat tudom ? írta Akkoriban nem strófákban, haFaj, osztály, hírhang, harsona - .. . ? nem a bejárt utak kilométereiben Ián megtold erejével ,Je venM' ~ s mérte dalait. Versei egyszerűek, viszIly sziklatömböt: ám belül toviak.s szafogott hangúak, ritmikusak voltak. Az póráz önmagában; . . Aszfaltozzák a nagy teret. * réni koptatod, S én ezt a munkát láttam! A nézetedből kor lesz, A dolgosságod vér, velő, Mini szépít: az is jó helyünk, g a teljességnek oszt ez . • • Virág-öv bókol rajta: (. . m..... ? adásaiban — "Kékség* "Emberi arPlatánsor új meg új varázs, 1 ' • a m<MMU"> ,et rohttn:< culat*, s kiváltképp a nemrég kiadott S én hűen, fejlehajtva. Biztost, szilardat, tágat; J „a SZÓ* című kötetben — életteli, sok Míg lassan elvisz majd időm, ört állsz te önmagadban is,« hangsú és sok színű világ tárul fel Csak téged hívlak épség! s vagy útja új világnak ? előttünk. Vinokurov — ellensége a Köszöntlek szívből durva kéz, , dekoratív költőiességnek, éberen. Oh nép, te jó egészség. így azt. ki innen megy haza? S2intc gyanakodva figyel minden díszt M»iH „,.„: ? és aranyozást, nem szívleli az elvont Megláttam, s vallom egyszerű e«e. f^Pie mellól. ; dolgokat. Még a Mars-lakókkal való Voltod, mely mély szerénység Se heny. se do,yf se tepi kij találkozásról szóló fantasztikus kölf.ett lényegéhen bölcs atyák Többé az én szivemből; 4 teményében is így beszél az ottani relülrő! bárhogy nézzék; Attól már engem csak halál? nőkről: "Ránk néznek, aztán hirtelen akár a katona léptei. A viszontagsa4 gos évek élményei örök Időkre bevéJ sődtek lelkébe. 4 Jevgenyij Vinokurovnak az utóbbi * években megjelent gyűjteményes kiMértéktelenre nem hajíts-/. Knrkat. s kik bánni tudnak Veled: a csók s kenyér jogán Még el sosem botoltak. Választ el, egyszer, végre; Aszfaltozzák a nagy teret Szám önmagát elérte... J asszonyosan a zsebkendőjükbe kac' cantanak*. Számára az igazi szépség t egyenlő a hétköznapisággal. Ezzel magyarázható, hogy tolla alól még egy másik bolygó emberei is ennyire földien ható tulajdonságokkal felruházva kerülnek ki. A költő attól tart, hogy túlságosan irodalmi lesz. Ezért közvetlen, egyszerű módon akar beszélni. Sőt, egyeseknek úgy tűnik, hogy szinte túlontúl is higgadt a hangja. Ám ez korántsem a közönnyel magyarázható, hanem a visszafogottság eredménye, a szónoklástól való viszolygása diktálja így. Különféle költeményeinek alapgondolata az igaz ember, kinek szava súlyos, akár a tette, szépsége pedig eggyéolvadt a munkával és az igazsággal. Róbert Rozsgyesztvenszkij "Szerelem* című költeményével jelentkezett az irodalomban. Benne határozottan kifejezésre jutott művészetének fő témája: kigúnyolása annak a sekélyes, elkényelmesedett, nyárspolgári. kisszerű világnak, amelyben az örömök netovábbja a töltött palacsinta. "a söröcske meg a borocska*, írásaiban megfigyelhető, mily bátran lendül át a lírai vallomásokról a szatírára. a telibe találó, maró gúnyú tréfára. Rozsgyesztvenszkij 6ikerúlf verseket ír a minden rendű-rangú nyárspolgárok ellen. Az efféle "emberkekkel* élesen szembeállítja a jövendő épitőit, a levegőeget ostromló szputnyikok megalkotóit, a rideg kőbe is éietet lehelő bátor kezű szobrászokat, a mindenféle közönségességet ostorozó tehetséges színművészeket Legjobb alkotásaiban megtalálta saját stílusát, saját hangját. Ennek fő jellemzője, hogy az őszinte vallomásokból — váratlanul — vidám csipkelődésbe csap át: kigúnyol mindent, ami akadályozza az új tipusú embert abban, hogy megszabaduljon a múlt "anyajegyeitől*. Jevgenyij Jevtusenko a ma legnépszerűbb fiatal költője. A hír, a dicsőség, mint tudjuk, szeszélyes valami. Mégis érdekes feltenni a kérdést: miért mosolyog rá éppen erre a költőre? Jevtusenko átmeneti korszakban vált költővé. Lejárt a személyi kultusz ideje. A szovjet emberek visszaállították az élő lenini tanításokat. Éles harcot indítottak a dogmatikusok, a hivatalnoklelkek ellen, akiknek szemében a forradalom paragrafusokból, utasításokból, irányelvekből áll. Bátran és elfogulatlanul nézi Jevtusenko a világot. Ügy tűnik neki, hogy a tavasz, a jégzajlás, az áradás nem csupán "idény*, hanem valami egész esztendőn át tartó jelenség. A költő ós hőse számára a forradalom: mindig fiatal, üde. lendületes. Nem egykedvű 6tráasák őrizte dogma, hanem éltető, alkotásra lelkesítő forrás. E tekintetben jellemző Jevtusenko "A forradalom mozartjai* című költeménye, amelyet 1961 végén írt, amikor Kubában tartózkodott. Valahányszor a kubai utcákjx a kisebb-