Délmagyarország, 1962. július (52. évfolyam, 152-177. szám)

1962-07-27 / 174. szám

í " Péntek, 1908. JíTins VI. DÉL-MAGYARORSZÁG 5 Négy új úszómedence épül Szegeden A városi tanács megteremti a kötelező úszóoktatás feltételeit A városi tanács végrehaj­tó bizottságának egyik ülé­sén az építési és közleke­dési osztály vezetője javas­latot terjesztett a végrehaj­tó bizottság elé. Szegeden is — ugyanúgy, mint az or­szág nagyobb városaiban — kötelező tantárgy az általá­nos és a középiskolákban az úszás A városban ugyan van lehetőség az úszás okta­tására, de nagy problémát jelent a partfürdőktói, az uszo­dáktól távol eső iskolák­ban az oktatás megszerve­zése. A javaslat e probléma megoldását segíti elő: épít­sen a tanács az általános és középiskolákban — ahol erre megfelelő hely van — úszómedencét. A városi ta­nács végrehajtó bizottsága elfogadta a javaslatot A városi tanács építési és közlekedési osztályán az iskolai úszómedencék építé­sével kapcsolatban értekez­letet tartottak az illetéke­sek. Itt Bárdos Miklós osz­tályvezető bejelentette, hogy a Budapesti Közlekedési és Építő Vállalat szegedi épí­tésvezetőségének műszaki dolgozói társadalmi munkával már elkészítették az iskolai úszómedencék tervét. Ezek szerint ezek iskolai úszóversenyek lebonyolítá­sára is alkalmasak, 12,5 mé­ter hosszúak, öt méter szé­lesek, 90-120 centiméter mé­lyek. A szegedi iskolák alapos felmérése után döntött a bizottság, bol építsék meg a medencé­ket. A Földműves utcai általá­nos iskola, a Rigó utcai ne­velőotthon, az Ifjú Gárda és a Rózsa Ferenc gimnázium kap még idén uszodát A bizottság ezenkívül javasolta, hogy a Madách utcai általá­nos iskola udvarára is épít­senek medencét, de ez csak akkor valósulhat meg, ha az iskolában jelenleg folyó építkezések augusztus 15-ig befejeződnek. Az építési és közlekedési osztály műszaki és pénz­ügyi szakemberei vállalták, hogy társadalmi munkában elvégzik az építés irányítá­sát Az Ifjú Gárda és Rigó utcai nevelőotthon pedagó­gusai és diákjai is vállaltak társadalmi munkát a me­dence építésénél. A Rózsa Ferenc gimnázi­um és a Földműves utcai általános iskola szülői munkaközösségei is igye­keznek a lehetőséghez mérten moz­gósítani a szülőket a föld­munkák elvégzésére. A tervek szerint a Jövő hét első napjaiban már megkezdődnek a munkála­tok s október végéig fel­építik az úszómedencéket A szakszervezet is támogatja az üzemi fiatalok munkáját Az Ifjúság a szocializmusért mozgalom szegedi eredményei Á Szakszervezetek Csong­rád Megyei Tanácsa még 1961-ben intézkedési tervet készített a Kommunista If­júsági Szövetség által kez­deményezett Ifjúság a szo­cializmusért mozgalom segí­tésére. Ez a támogatás azért kell, mert a mozgalomban részt vevő fiatalok elé állí­tott négy alapkövetelmény teljesítése sok tekintetben a szakszervezettől függ, hiszen — akár a munkaversenyről, az oktatásról, a művelődés­ről, vagy a sportról van szó — üzemi viszonylatban az ő irányítása és ellenőrzése ér­vényesül. Az intézkedési terv végrehajtásával, az elért eredményekkel foglalkozott többek között az S"ZMT leg­utóbbi nyilvános ülése, ami­kor az Ifjúság a szocializ­musért mozgalom jelenlegi helyzetével kapcsolatban megtárgyalta a kulturális bi­zottság és a ruhagyári szak­szervezeti bizottság beszámo­lóját. A munkaversenyben r A szakszervezet és a KISZ együttműködése következté­ben a szegedi üzemekben mind több fiatal vállalja a mozgalom négy követelmé­nyének teljesítését A textil­művekben tavaly 212-en, az idén már 488-an neveztek be, de a példákat lehetne sorolni tovább is. A mozga­lom az ifjúság széles réte­geit állítja csatasorba a cél­kitűzések elérésére. Első követelmény a mun­kaversenyben, a társadalmi munkában való részvétel. A ruhagyárban mintegy hat­száz fiatal versenyez. Há­rom ifjúsági munkacsapat közül kettő el is nyerte már a szocialista brigád címet. Az üzem gyártmányösszeté­telének megváltozása miatt néhány brigád feloszlott, de az újak alakulásához a szak­szervezet messzemenő támo­gatást nyújtott. A' fiatalok részt vettek az átállást elő­készítő munkálatokban ls, s szívesen bekapcsolódnak a verseny bármely formájába. A takarékossági mozgalom keretében például 730 ezer forintot »hoztak« az üzem­nek. Más vállalatoknál is ha­sonló a helyzet A falemez­gyár ifjúsági brigádja több mint 30 ezer forintot taka­rított meg 1962 első felében. A jutagyárban 17, az újsze­gedi szövőben 34 fiatal újító, ésszerűsítő tevékenykedik. Az Ifjúság a szocializmusért mozgalmat igen hasznosan egészíti ki a Szakma ifjú mestere, a Kiváló ifjú tech­nikus és a Kiváló ifjú mér­nök cím eléréséért folyó ve­télkedés. A tanulásban A társadalmi munkában szintén otthonosak a szegedi üzemek ifjúmunkásai, A ru­hagyárban háromszáz fiatal csinosította a gyárudvart a közelmúltban. A textilmű­veikben 1500, a lemezgyár­ban 520 óra munkát vállal­tak. Néhány helyen szinte már nem is tudnak munkát biztosítani számukra. A vitá­ban felszólaló Marosi Bá­lint, a KISZ megyei bizott­ságának szervező titkára sze­rint az üzemekben nem is az a fontos, hogy ki mennyi társadalmi munkát végez, hanem, hogy a termelési ver­senyben miként állja meg a helyét A tanulás, az áll ami, poli­tikai oktatásban, a szakmai továbbképzésben való rész­vétel az Ifjúság a szocia­lizmusért mozgalom második követelménye. Az a célkitű­zés, hogy minden ifjúmun­kás egy fokkal magasabb képzettséget szerezzen, mint a jelenlegi. A fiatalok szí­vesen tanulnak. A ruhagyár­ban 24-en különböző iskolák­ba, 52-en szaktanfolyamok­ra, 129-en KISZ-oktatásra járnak. A közelmúltban 40 fiatalt vettek fel az üzemi technikumba. Mindenütt népszerű a Világ térképe előtt politikai kör. A ken­derfonóban kereken száz ál­landó látogatója van. A művelődésben Talán legtöbb segítséget az általános műveltség, a kul­turális színvonal emelésével kapcsolatban — ez a harma­dik követelmény — tud adni a szakszervezet, hiszen az üzemi öntevékeny csoportok, színjátszók, táncosok legin­kább a fiatalok közül kerül­nek kl. A megyében 112 szakszervezeti művészeti cso­port működik, a könyvtá­rakban nyilvántartott 18 000 olvasó fele fiatal. Szórakoztatva nevel egy­egy jól szervezett szellemi öttusaverseny, ki mit tud, kérdezz — felelek játék, klubest. Ezek csaknem min­den üzemben meghonosod­tak. Sok fiatal jár színház­ba, moziba, vesz részt a Jó­zsef Attila olvasómozgalom­ban. Talán csak az énekka­roktól idegenkednek még. A sportban A mozgalom negyedik kö­vetelményét azok teljesítik, akik rendszeresen sportol­nak. A szakszervezeti sport­körökben igen kedveltek a labdarúgó, a röplabda, az asztalitenisz üzemi bajnok­ságok és a természetjárás is. A ruhagyárban ötven fiatal tagja a szakszervezeti sport­körnek, 134-en természetjá­rók, 43-an a Magyar Hon­védelmi Sportszövetség szak­köreit látogatják. Sajnos, ál­talánosan is jellemző, ami rájuk: a Kilián jelvény­szerző versenyben minded­dig — a közös erőfeszítések ellenére sem — sikerült szá­mottevő eredményt elérni. Az Ifjúság a szocializmu­sért mozgalom fejlődése a még előforduló hibák elle­nére is vitathatatlan. A szakszervezetek és a KISZ megtalálták a közös munka lehetőségeit, s együttműkö­désük mindinkább elmélyül A fiatalok és az idősebbek közös "éélokért dolgoznak. F. K. PAPP ZOLTÁN: SUOMI, 1962 TAMPEREI különlegesség: a szabadtéri színpad. A vá­ros mellett, lágy dombok hajlatában építették, kiszűr­ve .a környékről minden vá­rosi zajt. Köröskörül fenyők, a háttérben a sok ezer kék tó egyike. Ideális környezet — átélésre, átlényegülésre, művészi alázatra egyaránt alkalmas. A természet adta díszlet aligha tűrhet mester­kéltséget Próbára érkeztünk. Egy háborúellenes regényből szín­padra írt darabot próbáltak éppen a fenyőárnyékokkal tűzdelt, ragyogó délelőtti napsütésben. "Ismeretlen ka­tona* volt a címe, és a szov­jet—finn háború epizódjaira épült a cselekménye. Színé­szek ágáltak a színpadon, ki civilben, ki már a szerep kívánta kosztümben. Itt gyö­nyörködhettem először a finn nyelv hangzásbeli szépségei­ben. A letisztult és sallang­mentes színészi beszéd ed­dig rejtett szépségeket vil­lantott fel, közelebb csalva fülünkhöz az ismeretlen nyelv zenéjét. S míg hallgat­tuk, kicsit elbámulva, kicsit eltűnődve, furcsa varázs ke­rített hatalmába bennünket — mert figyelmünk elkalan­dozott, s ha csak a másod­perc tört részéig is, ha csak egy villanásnyi öntudatlan­ság tűnő állapotáig is, úgy éreztük, azt hittük, hogy ezek a színészek m a g y a * rul beszélnek. A hangsúly, a hanglejtés tünékeny játé­ka volt mindez, de volt, igaz volt Érzékelhető emlékezte­tője a nyelvrokonságnak, S a varázst többször is meg­idézhettük. Nem kellett eh­hez más, csak a hangra fi­gyelni, és nem a szavakra... és. • • ... és akkor felbúgott va­lami, majd forogni kezdett velünk a nézőtér. S nem pil­lanatnyi szédülés, vagy szem­kápráztató csalódás volt ez, hanem valóság. A katona és a fogoly elindult a fedezék­ből a parancsnoki bunker felé. És a nézők velük EPIZÓDOK. II. együtt haladva követték út­jukat. A játék egy lépéssel közelebb jutott a valósághoz. A hagyló alakú színpad las­sú forgása szinte a cselek­mény részesévé tett bennün­ket Haladtunk tovább. A katona és a fogoly megállt a parancsnokság előtt, s ak­kor megmerevedett a néző­tér is. Folytatódott a játék. Ne higgyék, hogy ez valami kókler * modern eskedés-<, mely az "eddig a színpad forgott, most forogjon a né­zőtér* szemfényvesztő ellen­tétére épül. Nem, a cselek­mény alázatos szolgája, a né­zői élmény megsokszorozó ja és ki teljesítője. A nézőtér forgására épült színpadnak nyilván megvan a maga sa­játos dramaturgiája. Én nem ismerem. De úgy érzem, be­csületes lehetőségek vannak benne a színház, a játék új oldalainak bemutatására, to­vábbfejlesztésére. Egysze­rűbb és természetesebb fo­gás, mint a közbeiktatott narrátor. * A tamperei Ivenin Múzeum aligha különlegesség. Kedves szimbóluma a terebélyesedő finn—szovjet barátságnak, hozzásegíti az érdeklődőt Le­nin élete, munkássága meg­ismeréséhez, és bemutatja a forradalom vezérének finn­országi kapcsolatait A kiál­lított anyag java része re­produkció, így kevéssé hat­hat a személyesség varázsá­val Kissé sietve vettük hát sorra a tablókat a tárlókat míg el nem jutottunk a te­rem legbelső sarkáig. Itt egy szobarészlet várt bennünket, öreg, idejétmúlt bútorok, igénytelen díszítéssel, egv étkészlet, mellette régimódi óra, egy sétapálca ... Ennyi volt az egész. Helsinkiből hozták ide mindezt egy vas­utasé volt akinél egykoron Lenin lakott. Lenin hasz­nálta ezt az íróasztalt tá­Nincs minden rendben a hátirend körül A kerületi tanácsok szabálysértési előadóinak tapasztalatai Néhány éve, hogy a sze­gedi házakban kifüggesztet­ték a házirendet. Azóta be­bizonyosodott., hogy szükség volt az együttélési szabá­lyok ilyen fajta rögzítésére. A sok jó tapasztalat mellett azonban — mint Szeged város három kerületének szabálysértési előadói mond­ják — néhány probléma is akad. A legtöbb panasz — Az első kerületi ta­nácsnál több esetben tár­gyaltak erről. Néhányszor a lakók egymást jelentették fel, más esetben pedig a kommunális őrök fedezték fel és jelezték a szabálysér­téseket. A legtöbb panasz a porruha-rázóssal kapcsolat­ban hangzott el. Nem egy felháborodott járókelő ke­reste már fel a szabálysér­tési előadót azzal, hogy az egyik utca emeleti lakásá­ból a fejére rázták a pisa­kos porrongyot. Ilyen ese­tekben természetesen jóin­dulatúan, körültekintően járnak el, s csak akkor büntetik a szabálysértőket 30-tól 50 forintig, ha több esetben fordul elő a házi­rend elleni "kihágás*. — Egyre többen törődnek Szegeden a város esztétiká­jával é» nemcsak a lakó­kat. de a tanácsot is figyel­meztetik, ha valahol erkély­re kiaggatott fehérneműt találnak. Ilyen rendellenes­ség miatt ez év első felé­ben négy esetben indítot­tak szabálysértési eljárási Vita adódott több alkalom- • mai a korán munkába me­nők zajos ajtócsapkodása, motorberregtetése miatt is. Ha szándékosság állt fenn, amit igen könnyű megálla­pítani, akkor eljártak az ügyben érdemlegesen. A harmadik kerületnél még kevesebb a probléma, kevesebb a súrlódás a lakó­társak. a szomszédok között Rugalmasan kezelik a házi­rendet és senki nem szól el­lene, ha télen például — mivel reggel hatkor még sö­tét van szőnyegporolásra — tíz óra után is tisztítják a szőnyeget mert belátják, hogy a szomszédaik is dol­gozó emberek, akik bizony nem mindig az előírt idő­ben érnek rá szőnyeget po­rolni. Ez nem is baj, nem is számít szabálysértésnek akkor, ha a lakók ez ellen nem tiltakoznak, beleegyez­nek. Közös megegyezéssel — A harmadik kerület­ben a legtöbb szabálysérté­si eljárás a közös területek használatánál adódik — lapozza fel naplóját a har­madik kerület szabálysér­tési előadó. Sok vitás ügyet rendezünk olyan szempont­ból, hogy vajon jogos-e, hogy az egyik szomszéd a közös folyosón bútordarabo­kat, vagy esetleg járművet helyezzen el. Itt mindjárt választ is szeretnék adni néhány kételkedőnek: kö­zös megegyezéssel járművet el lehet a közös folyosón helyezni, a legfontosabb a lakók egymás iránti megér­tése. Hasonló a helyzet Szeged második kerületében is. Ar­ról azonban nem csekély örömmel számolnak be, hogy ez a házirend, megfe­lel a közösség érdekeinek. A tapasztolat szerint egy­re kevesebb probléma adó­dik a házirend megszegé­séből, a kirívó esetek jófor­mán teljesen megszűntek. Állattartási problémák vi­szont még adódnak. A házirend éber őrei, il­letve betartó! a házfelügye­lóik. Nem érdektelen az ó véleményüket is megkér­dezni. Erről beszélgetünk Gyorgyevics Péterrel, a Marx téri új házak házfel­ügyelőjével. Nem bírom megállni szó nélkül — Nem a szőnyegporolás­sal, a porrongy rá zással van baj nálunk a házban. Sok­kal több vita adódik az ud­var miatt. Lehet, hogy né­ha kicsit én is túl szigorú vagyok, de ha a gyerekek a játék hevében a nemrégi­ben elkészített szép park füvén hancúroznak, bizony nem birom megállni szó nélkül. Ebből van aztán a vita a szülők és köztem. Tisztelet a kivételnek, a szülők nagy része még bíz­tatja is a gyerekeket hogy azért van az udvar, hogy ott lehessen játszani. Elég tágas a mi udvarunk is, a par­kosított részek mellett még van bőven hely. A szépen gondozott sok ezer forint­ba kerülő parkra azonban úgy érzem, mindnyájunk kötelessége vigyázni még akkor is, ha ez nincs a há­zirendbe iktatva... Horuczi Lászlóné nyért, kést, villát a vasutaB­tói kérte sűrűn kölcsön ezt a sétabotot mely társa volt magányos, gonddal és töp­rengéssel telt barangolásai­ban. Valóság, történelmi le­vegő egy pici interieur­ben — komorság, egyszerű­ség, egy rég semmivé fosz­lott élet beszédes dokumen­tumai. Nem különbek e tár­gyak egy száműzött minden­napjainál, csak olyanok, ép­pen olyanok. S ez bennük a megható, egy percre ittma­rasztaló, elgondolkodtató. Le­nin életének egy parányi da­rabja ... és olyan hétköz­napi, olyan emberi.., A SZOBARÉSZLET mel­lett egy asztal — teleszórva jelvényekkel. Akik itt jár­tak, itt hagytak egyet-egyet: emlékeztetőnek. Sokféle jel­vény, idő kellene mindegyi­ket végigvizsgálni: kiválasz­tani a németek, a franciák, az angolok zománezászlócs­káit, a lengyel és cseh szí­neket. a magyarok piros-fe­hér-zöldjeit, az ötágú szovjet csillagokat Itt hevernek egy­csomóban. Mintegy példáza­taként annak, amit úgy hí­vunk: nemzetköziség. S lépésnyire innen Lenin íróasztala. * A szerelem itt is csak úgy kezdődik, mint minálunk. Meglátja a fiú a lányt s egymásra néznek. A pillan­tásokat követi az első tánc, aztán a második, a tize­dik ..., s közben csak nézik egymást, mintha csodát lát­nának. Magyar fiú, finn lány. Az egyik magyarul tud, a má­sik finnül, hát hallgatásra vannak kárhoztatva. Egymás hangját csak úgy hallhat­ják, ha máshoz beszélnek. De a bontakozó szerelem azért halad a maga útján, a szavak idegenvezetői nélkül is. A fiú fekete, a lány sző­ke, kék szemű, fehér arcú, amilyennek a finn lányokat képzeljük álmainkban — s olyan az egész, akár egy idill. Már mosolyognak..., már fogják egymás kezét..., már kisétálnak a teraszra, és míg hallgatag bámulnak le a két­emeletnyi mélybe, összeér a válluk... Már vége a foga­dásnak a Finn—Magyar Ba­ráti Társaság klubjában ..., és már kézen fogva megy a finn lány és a magyar fiú a helsinki utcán, a fehér éj­szakában ... MINDIG eltűnődtem: mi­lyen furcsa ls az, ha két ember találkozik, s tudja, hogy három nap múltán el kell menni, bármi történjék közben... Hogy felforróso­dik ilyenkor a halánték, mennyire folgyoreul a szív­verés, 6 milyen más, felfo­kozott ez a három napra sza­bott szerelem. Mi azt hittük, csak egy napig tart Szegény N. T. ba­rátunkra eregettük a gúny fullánkjait. Másnap este ott várta a lány az étterem sar­kán — s mi elhallgattunk, ök meg kicsit elhúzódtak tő­lünk, s nézték egymást, ki­tartóan és szakadatlanul Szinte belegémberedtek a szótlanságba. Igyekeztünk másfelé bámulni, hogy ne zavarjuk őket. Harmadnap utaztunk. Cso­magjainkat már elrendeztük a zöld színű leningrádi ex­pressz kényelmes kupéiban, s rohantunk az ablakhoz, utolsókat szippantani az it­teni levegőből, még egyszer végigpillantani a pályaud­vari nyüzsgésen ... Akkor ért oda a lány. DE MÁR INDULT a vo­nat, mint a filmekben, a szomorú finálékor. S neki dehogy volt ideje semmi­re!... — Vi-szont-la-tos-ra — mondta, s ott futott a lassan gyorsuló kocsisor mellett Ez volt az egyetlen magyar szó, amit megtanult. S míg el­szótagolta, hangjába befész­kelődött a remegés. S még láttam, hogy a szép finn lány sírva fakad, végigperegnek arcán a könnyek. Egyforma hát a búcsú, mindenütt a világon. (Folyt köv.)

Next

/
Thumbnails
Contents