Délmagyarország, 1962. július (52. évfolyam, 152-177. szám)

1962-07-27 / 174. szám

4 DÉL-MAGYARORSZÁG Vasárnap, 1962. július 28. A Dél-Magyarország lengyel testvér lapja, a lódzi Glos Roboiniczy írta Szegedi barátalnli hazánkban szerzett tapasztalat aikről nyilatkoznak Eredményes esztendő A művelődésügy helyzete a szegedi járásban Városunkban, mint ismeretes, Szeged városának futballcsapata tar­tózkodik. Lódz és Szeged között rég­óta állanak fenn baráti kapcsola­tok. Felhasznál­juk hát az alkal­mat, hogy beszél­getést folytassunk Szeged képviselői­vel, akik a csapattal együtt városunk vendégei. Beszélge­tésünkön Sándor János elv­társ, — a városi pártbizott­ság titkára, dr. Deák Ferenc, az Orvostudományi Egyetem gazdasági rektora, Kertes Mihály, a DLASZ elnöke és Orczifalvy István edző vesz részt Az első hagyományos kér­tfés: — Hogyan érzik magukat az elvtársak nálunk7 — Igen jól érezzük magun­kat mindenütt, Lódzban, Pi­otrkovban, Sieradzban na­A SZEAC labda rugó-csapata mint lapunk­ban jelentettük — Szeged lengyel testvérvárosá­ban, Lódzban vendégszerepelt. A SZEAC lódzl túrója a aportkapcsolatok erősítésével együtt ter­mészetesen gazdagította a lengyel-magyar barát­ságot, s tovább szélesedtek a személyes kapcsola­tok ls a két testvérváros lakói kőzött. A Dél­Magyarország lengyel testvérlapja, a Glos Robot­nlczy is beszámolt a SZEAC vendégszerepléséről. Józef Tehenbaum, a lap munkatársa beszélgetett a SZEAC-ot elklséró vezetőkkel. Szeged képvl­selólvel. s erről „Szegedi barátaink hazánkban szer­zett tapasztalataikról nyilatkoznak" címmel a kö­vetkezőket Irta a Glos Robotnlczy hasábjain: ezen gondolkozniok. — Népeink kölcsönös szim­pátiája már közmondásossá vált. Erről minden Magyar­országon járó lengyel és min­den Lengyelországba látoga­tó magyar meggyőződhet. Az elvtársak véleménye szerint miből fakad ez a szimpátia? — Alighanem népeink tör­ténelméből, ahol nehéz lenne közöttünk fennálló viszály­kodásra bukkani, ellenkező­leg, történelmünk lapjain testvéri kapcsolataink bizo­nyítékai sorakoznak egymás után; temperamentumunk gyon szívélyes bánásmódban rokonságából, most pedig a és fogadtatásban volt ré- közös útból, melyen hala­szünk. Találkoztunk lódziak­kal, akik azt mondták ne­künk, hogy Lódz nem szép város. Ezzel nem értünk egyet, nekünk tetszik Lódz: új negyedel szépek, ligetei és parkjai gyönyörűek, forgal­ma nagy. Lódzhoz képest Szeged csendes, nyugodt vá­ros. — Nem véletlen-e, hogy éppen Lódz és Szeged között alakultak ki baráti kapcsola­tok7 — Természetesen nem. Szeged egyetemi város, de ezenkívül fejlett textiliparral is rendelkezik. Büszkék va­gyunk sportolóink, újságíró­ink és tanácsi szerveink kap­csolatainak kialakulására. Szívesen vennénk a párt­szervezetek és az egyes in­tézmények közötti csereláto­gatast is. — Es a turistaforgalom7 — Magyarország és Len­gyelország között a turista­fontalom Igen jónak mond­ható, ám érdemes lenne köz­vetlen turistautat törni Lódz és Szeged között ls. De ez már tanácsi és turista szer­veink feladata, nekik kell dunk. — Vidékünk közvélemé­nyét nagyon érdeklik a ma­gyar vonatkozású kérdések. Mondjanak valamit erről a témakörről is. — Problémáink — szól Sándor János elvtárs — az önökéhez hasonlóak. Min­dent megteszünk, hogy emel­jük dolgozóink életszínvona­lát. A népi hatalom ezen a téren a legjobb feltételeket teremtette meg. A dolgozók jól meg is értik ezt, aminek fényes bizonyítékai a VIII. pártkongresszus tiszteletére tett munkai elajánlá­sok. A mezőgaz­daságban a föld­terület 95 százalé­ka a szocialista szektorhoz tarto­zik, azonban a pa­raszti gondolko­dás viszonylag lassan változik. A mezőgazdaságban tehát bizonyos problémáink vannak. Dr. Deák Ferenc még né­hány, Lengyelországban szer­zett tapasztalatáról szól. — Egy évvel ezelótt jár­tam Lengyelországban és megállapítottam, hogy az üz­letekben most sokkal több az áru, s ami különösen megör­vendeztetett bennünket, sok a Magyarországból importált áruféleség. A nők is min­den évben csinosabbak. Egé­szében véve minden sokkal szebb. Meglep a lakásépítke­zések fejlődésírek gyors üte­me: ez alatt az év alatt egész városrészt építettek. — Beszélgetésünk végén magyar vendégeink kérik, hogy nevükben és az egész csapat nevében tolmácsoljuk szívből jövő köszönetüket Lódz és a Vajdaság lakosai­nak a baráti vendéglátásért Sok sikert kívánnak a népi Lengyelország nemzeti ünne­pe alkalmából és azt kíván­ják, hogy Szeged és Lódz kölcsönös kapcsolatai még szorosabbra fűződjenek. Augusztus 12-én tartják az ötödik gépkocsi­nyereménybetétkönyv sorsolását Az Országos Takarék­pénztár alig több mint két hét múlva, augusztus 12­én, Balatonfüreden tartja a gépkocsi nyeremény-betét­könyvek ötödik sorsolását. A húzáson az április 30-ig váltott, s Július 31-én még érvényben levő tízezer és ötezer forintos betétköny­vek vesznek részt. Ezúttal Wartburg, Moszkvics, Sko­da, Trabgnt, Zasztawa, Hillman, Simca és Renault típusú gépkocsik a nyere­mények. Az elmúlt iskolaévben a járás 30 községében az álta­lános iskolák tanulmányi eredménye tovább javult A 3,48-as járási átlag igen jó eredmény, s az előző tanév­hez viszonyítva 0,14 az emel­kedés. A legjobb eredményt Szöreg érte el 3,75-dal, de meghaladta a 3,5-et Balástya, Deszk, Dóc, Forráskút. Kis­telek, Kübekháza, Pusztamér­ges, Röszke, Sándorfalva, Üj­szentlván és Zsombó iskolái­nak tanulmányi átlaga is. Úttörők a termelő­szövetkezetekben 33 óvoda működik a járás területén, s ezekben 1505 kis­gyermeket helyeztek el az el­múlt évben. A jól felszerelt óvodákban nagy gondot for­dítanak a kicsinyek kéz­ügyességének fejlesztésére is. Érdekes kísérletként Algyőn az óvónők a nagymamákkal is megismertették a gyermek­kel való foglalkozásnak eze­ket az új módszereit. Álta­lában mindenütt jó az isko­lák, óvodák és a társadalom kapcsolata. Egyes helyeken maguk a szülők is bekapcso­lódnak az osztályok tanítási órán kívüli programjának megtervezésébe és megvalósí­tásába. Számos községben kölcsönös jó kapcsolat ala­kult ki az iskola és a tanács, illetve az iskola és a termelő­szövetkezetek között. Forrás­kúton például az Ezüstkalász Tsz-ben az úttörők ifjúsági szövetkezetet alakítottak. Gyálnréten és Röszkén pedig gyümölcsszedésnél, könnyebb munkáknál segítenek rend­szeresen a szövetkezeteknek, s társadalmi munkával járul­nak hozzá a községfejlesztési feladatok teljesítéséhez. Közel 700 felnőtt tanult Az elmúlt tanévben csak­nem 700 hallgatója volt a já­rás területén az általános is­kola esti és levelező tagoza­tának. Hat községben mű­ködtek a mezőgazdasági tech­nikumok kihelyezett osztá­lyai, amelyeknek 226 hallga tójuk volt. 13 helyen működ­tek ezenkívül mezőgazdasági szakmunkásképző tanfolya­mok. amelyeken 680 hallgató sikerrel sajátította el a gaz­dálkodás szakismereteit. Eredményes volt a népmű­velési munka is. A művelő­dési otthonokban és tanyai iskoláknál 511 ismeretter­jesztő előadást tartottak egy év alatt. Ezeket 28 ezer 238­an hallgatták meg. Számos községben alkalmi előadások helyett előadás-sorozatokat szerveztek közérdekű témák­ból, s ezek vezetésére — mint például Dócon is — sok he­lyen a községben dolgozó szakembereket, mezőgazdá­szokat, orvosokat kérték föl. Hat községben szerveztek tsz-akadémiákat. s 71 helyen szervezték meg a „Szövetke­zeti téli esték" ismeretter­jesztő előadásalt Az előadá­sokat mindenütt filmvetíté­sek, szemléltetés kísérte. Könyvkölcsönzés 94 halyen A járás valamennyi köz­ségében működik községi könyvtár, s ezenkívül 33 fiók­kölcsönzőt is szerveztek a tanyai iskoláknál. A megyei művelődési autó és a balás­tyal művelődési ház autója további 31 tanyai iskolához, termelőszövetkezeti központ­hoz viszi el a könyveket az egyre nagyobb érdeklődéssel olvasó tanyai nép számára. Jelenleg összesen 94 helyen van rendszeres könyvköl­csönzés a járás területén. Sok községben van már tele­víziós készülék, s nincs olyan tanyai iskola, amelyben ne lenne rádió. Az új 1962/03-as művelődé­si év fokozott követelmények elé állítja a falusi népműve­lőket. a népművelés és nép­oktatás munkásait. A posta is felkészült. Éjjel-nappali szolgálat — eikilmi bályegzfts autóposta — Kliiün alkalmi bélyegsorozatok Az ünnepi játékok idősza­kában az előzetes jelentések szerint több ezer bel- és külföldi vendég érkezik Sze­gedre. Ennek megfelelően a Szegedi Postaigazgatóság ls felkészült a várható nagy for­galomra. Idén is Szegedre érkezik a nagy népszerűségnek örvendő autóposta, azonban a fővárosi repülőbajnokság miatt né­hány napos késéssel, Július 30-tól kezdi meg működését. Az autóposta a város két legforgalmasabb pontján: a Beloiannisz téren és a Szé­chenyi téren üzemel majd felváltva. Az autópostán nem­csak levelek, képeslapok ad­hatók fel, hanem táviratot ls felvesznek, amelyet aztán külön futár visz azonnnal a szegedi l-es számú postahiva­talba. Az autóposta különle­ges alkalmi bélyegzőt hasz­nál, valamint itt és a szegedi postahivatalokban a jelenleg forgalomba levő alkalmi bé­lyegek megvásárolhatók. A postaigazgatóság rendelésére már eddig több mint 50 ezer forint értékű alkalmi bélyeg­sorozat érkezett a szegedi postahivatalokba. Az egyik legérdekesebb alkalmi bé­lyeg az Ikarosztól az űr­rakétáig elnevezésű bélyeg­sorozat Nagy mennyiségű képeslap­ról is gondoskodott a posta. Sok szép Szegedről készült színes és fekete-fehér felvé­tel várja a vásárlókat. Külön képeslapárusító pavilon mű­ködik a szabadtéri területén, ahol egyéb értékcikkeket ls árusítanak. Az elmúlt évi tapasztala­tok alapján idén a Szeged 1­es és a Szeged 2-es számú (pályaudvari) postahivatalok­ban éjjel-nappal szolgálatot szerveztek meg. Mindkét he­lyen rendes szolgálat műkö­dik, este 10 után pedig csen­getésre jelentkezik az ügye­let, s a távirat felvételétói kezdve az interurbán beszél­getésig mindent lebonyolít Felkészültek a nagy levélfor­galom lebonyolítására is: a rendesnek legalább két és félszeresét várják, főleg ké­peslapok feladásánál. A Sze­gedi 2-es postahivatal a gyűjtött levelek nagy részét ls a Szegedi Szabadtéri Játé­kok emblémájával ellátott al­kalmi bélyegzővel továbbítja. Megerősítették, növelték a postai személyzetet ls. Az ün­nepi játékok idején nem lesz a postahivatalokban egyetlen fülke sem személyzet nélkül, hanem állandóan működtetik valamennyit. Vadász Ferenc: AZ ÖRVÉNY (5) AZ UTAK NYUGATRA VEZETNEK Hallottam. Melyik utat válasszam? Az esküt megszeg­tük: megváltunk fegyverünktől. Emezek üvöltenek: "Gyilko­sok, foglyul ejtettétek, megöltétek a menekülőket Ti őriz­tétek a vasfüggönyt*. Hívtam Erzsit: jöjjön velem. -Itt úgyse lehet élni, fel­fordult minden — mondottam. — Lehet, hogy harc lesz, hadszíntér. Akárhol megélünk, jó szakmám van, tudok dolgozni. Gyere, ha szeretsz * Amazok — akiktől okos szót mindig lehetett hallani — most hallgattak. Nem voltak sehol. Stefkó hadnagyot meg­ölték. Tűrték. Hogyan tűrhették? -Szeretlek, maradj!* — Erzsi marasztalt, csimpaszko­dott belém. "Gondolj apádra — mondta. — Én nem megyek. A vi­lágért se megyek. Ha veszni kell, vesszek itthon*. A következő éjszaka megint kerestek. Többször ls. Der­medten hallgattam odafentről a beszédüket "Ezekkel menjek együtt?* "Ezekkel maradjak Itt?* Mitől lettünk tehetetlenek? Mitől lettek ezek ilyen me­részek? Nemrég még fegyver nélkül, vasléptünkkel, acé­los sorfalunkkal eltapostuk volna őket Keresnek, hajszol­nak. "A határozatlanság bukáshoz vezet* — erre tanítottak minket a katonaságnál. És most? "Megyek!* — döntöttem. . "Itthagyom, vagy megelőzöm ezt a csőcseléket Megyek azonnal. Utói se érnek... Ausztria. "Bundesflüchtlingslager Traiskirchen.* Utolértek. Volt ott mindenféle népség. Hideg számítók, begyulladt kapkodók, gazemberek és szánalmas tévelygők. A tábor kapuja bezárult. Jöttek missziók, különféle bizott­ságok, katolikus papok, csendőrök, rabbik, apácák és mozgó ambulanciák, szabadságharcosokat toborzók és íélnótások az Üdvhadsereg zászlaival... Kavargott minden. Hírek, csomagok, segélyek, ígéretek. levelek, vonatjegyek, listák, ügynökségek: Olaszország, Bra­zília, Kanada, autógyári munka, település, bánya, idegen­légió, erdőirtás Dominikában, egyetem, elegáns internátus, ösztöndíj. USA beutazási engedély. Az igen, az főnyeremény. Képességi vizsgálat, ujjlenyomat. És életrajz, életrajz, élet­rajz. Tíz kérdés, száz kérdés, ezer kérdés: Hol, kikkel, mikor­tól, meddig, mit miért... A vasfüggöny a sarkunkig ért. Körülfogott bennünket, mint a rács. Az utak csak nyugatra vezettek. Ha kijuthat­nánk Amerikába... Erzsi! Csak itt a világ végén, most tudtam meg, mennyire szeretlek. Megírták már regényekben, hogy milyenek az álmatla­nul átvergődött éjszakák. Az enyéimet én élem át. Az én regényemet csak én ismerem ... Mellbőség: százhárom. Szemei: jók. Fogai: épek. Tüdő­mezők: tiszták. Szívműködés: szabályos. Edzett izmok, fiatal vér, hazátlanságba szakadt élet. Transzport Nyugat-Németországba. München. Amerikai bizottság. A tiszt csak néz és hallgat. Mustrál bennünket, mint a lovakat. A magyar tolmács beszél. »A határőrség­hez csak megbízható embereket vonultatlak be.« "Nem voltam párttag.* "Hm.* "ön tizedesl rendfokozatot ért el.« "Jó katonának tartottak* Megkaptam a bevándorlási engedélyt No lám, Misi, nem is kicsi a te szerencséd ... Lelkendező levelemre csak az anyám válaszolt Apám haragja nem enyhült Vitt a hajó. Micsoda hajó volt! Ilyen utazást! Almomban se hittem volna. Csak ritkán fogott el a szorongás. Jó ideig mintha senki sem törődött volna velem. Det­roitban dolgoztam. Negyven dollárt kerestem hetenként. Később még többet. De a külvárosban laktam, drágán. Meg­betegedtem: egyszeri orvosi vizitért húsz dollárt fizettettek velem. Egye fene — gondoltam. — Lesz pénzem elég. Az autógyárban leépítettek bennünket. Sokan lődörögtünk, más munkát kerestünk. Akadt egy időre, aztán újra semmi. Sokan a farmokra mentek. Én maradtam. "A magyarok lusták — mondták unottan a gyárak felvé­teli irodáin — a hivatalnokok. Rágták az utálatos rágógu­mit. Azontúl egyetlen szót se vesztegettek rám. Levegőnek néztek,, füstnek. "Refuge* volt a nevem. Az nagyjából ugyanaz, mint a "nigger*. Sorbaálltunk a segélyhelyeken. A papoktól kaptunk enni. Detroitban sok a régi kivándorolt magyar. Azoknak az asztaláról is jutott valami. A clevelandi újság minden­nap friss történeteket tálalt: "Deportálják a magyar ifjúságot.* "Kínai hajcsárok a magyar gyárakban.* "Barrikádok, felbontott kövezet a budapesti Nagykör­úton.* Erzsikém. Vlszontlátlak-e valaha? Drága apám és édesanyám. Bocsássanak meg, most már csak nyugodjanak bele. Dolgozom, Jól megy a sorom... Ilyeneket írtam haza. Detroitban kaptam kézhez a behívót. Észak-Karolinába kerültem: Fort Braggba. Titkos írás, angol nyelvtudás, ide­gennyelvű térkép olvasása volt a tantermi foglalkozás. Ala­kulatunk neve: "Különleges légi Sesszant.* Órarend: torony­ugrás, erőnlét fokozási gyakorlat, morse adás-vétel, rejtjel­zés. Fort Braggból Dél-Koreába kerültünk. Gyakorlataink: tengeralattjáróval beszivárgás a szárazföldre, lövészet Kör.y­nyú és nehéz fegyverrel, robbantások. Ott több mint más­fél évem telt el. Aztán jött Panama. Most körülölel a Ryu-kyu-i titokzatos, félelmetes éj­szaka. Sulyok gyakran nincs bent. Az amykkal csatangol. Benn­szülött lányokat hajkurásznak. Gyakori a verekedés. Ilyen­kor jó hasznát veszik. Pesten a Fehér ökörben kitanulta. Egyszer ráfizet, ez nem vitás. Mit árthat nekem? Nem titkoltam el, hogy határőr vol­tam ... Ha nem tetszik... leszerelnek. Talán jobb volna. Nem számítottam rá, hogy az idegenlégióban kötök ki. Olvas­tam otthon légiós könyvet. Az egyiknek — ha jól emlék­szem — valami "Kék csillag*, vagy "Kék gyémánt* volt a címe. Pesten járt, ott vásárolta az Ecseri piacon Sipőcz Andris, az udvari munkás. Az traktált bennünket időnként Ilyen regényekkel. Jórészt abból adódott az izgalom, hogy milyen durván bántak a káplárok és az őrmesterek a lé­gióssal. Nálunk Itt más a hangnem. De a kiképzés!? An­nak a regényírónak a fantáziája egy évszázaddal elmaradt az itteni valóság mögött. Kibírom, ha akarom... Leginkább Katona Sándort szívlelem. Vidéki gyerek, de elég dörzsölt Látszik rajta, hogy egyetemista volt. Ami a fontos: bajtársias. Nem akar ártani senkinek. Talán csak Sulyok Bercit nem kedveli túlságosan. Azt is csak azért nem, mert átjár a tengerész divízióhoz, ott hízelgi be magát. Ne­künk tulajdonképpen semmi közünk se volna hozzájuk. Nem vagyunk sorkatonák, hanem speciális egység. Ezt már Fort Braggban világosan megmondták. Ha ml bevetésre kerülünk, az különleges feladatok végrehajtásáért történik. Lehet, hogy együtt leszünk mind a hatan. Ezért sincs rend­jén, hogy Sulyok jobban érzi magát a yenki fickókkal. Az­zal dicsekszik, hogy texasiakat talált köztük, azok a cimbo­rái. Közben adja a nagyot, hangoskodik, megjátssza köztünk a bizalmit. Rám kiváltképpen ferdén néz. Sinkónak olyan megjegyzést tett, hogy teljesen »felplankolta« ávós multa­mat Marha. Csak piszkálódjon, ha öröme telik benne. Ne­kem jót tesz vele, ha megszabadít innen. Nem vitás. (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents