Délmagyarország, 1962. július (52. évfolyam, 152-177. szám)

1962-07-25 / 172. szám

4 DÉL-MAGYARORSZÁG Szerda, 1962. Jűütjs 2S. ti kiállítás a múzeumban A Madách Színház után vidéken elsőként Szegeden rendezték meg a Móra Ferenc Múzeum kupolacsarnokában díszlet- és Jelmeztervekből a Magyar Színházművészeti Kiállítást A felszabadulás óta ez az első olyan kiállítás, amely a ma élő legjelentősebb díszlet- és Jelmeztervezők alkotómunkáját összefogóan mutatja be. Különösen gazdagon ismerteti e kiállítási anyag az 1960, 1961 és 1962-es színházi évadban bemutatott produkciók díszlet- és Jelmezterveit Sok érdekességgel szolgál például az a tény, hogy a kiállítás egyazon színpadi mű díszletét és Jelmezét más-más művészek tervezésében ls bemutatja. Ilyenformán a különféle értelmezések és stílusfelfogások hosszú skáláját kísérhetjük végig. Ez egyben tükörképe ls a mai magyar szín padművészetnek. Nagyon érdekes például összehasonlítani • műfaji egyezés és eltérés, a drámai felfogás és stílus Jegyeit, valamint a kor kifejezésének és a mű szolgálatának színpadi eszközeit Shakespeare és Verdi Macbeth-jében Vágó Nelly, Illetve Fülöp Zoltán díszlettervezésében. Láthatjuk Varga Mátyás tervezésében Kós Károly Budai Nagy Antal című drámájának kőszínházi díszletképét, • ez Jó alkalom, hogy A kiállítás egy részlete párhuzamot vonjunk a Szegedi Szabadtéri Játékokon is bemutatott és sikert aratott mű díszleteivel, ugyancsak Varga Mátyás tervezésében. Ugyanilyen kínálkozó az alkalom Az ember tragédiája szabadtéri és zártszínházi előadásai díszletterveinek az összehasonlítására ls. Vélemények egyezésére és vitára egyaránt alkalmas ez a kiállítás, amelynek minden egyes darabját hosszan lehetne elemezni. A jelmeztervezők közül például Sch&fíer Judit nagyszerű rajzait a Karén! na Annában és a Koldusoperában „felöltöztetett" figuráinak; Kemenes Fannytól a Villon-est zenészelnek ruháihoz készült rajzalt; Rimanóczy Yvonne-tól a Tamás úrfi kalandjai ruhaterveit, stb. Több mint negyven tervező számos új műve szerepel e kiállításon, többek között Márk Tivadaré, Nagyajtay Terézé, Rajkai Györgyé, Vogel Eriké, Vata Emilé, Köpeczi Bócz Istváné, Síki Emilé, Cselényi Józsefé és a szegedi Sándor Lajosé. A színházművészeti szakosztály szcenikai szekcióját dicséret illeti e kiállításért, amelyet Rlbi Mária, a Színháztudományi Intézet tudományos munkatársa rendezett Szegeden. h. r. SZEGEDkülföldiek szemével A rózsák városa — Szinte mindenki idegenvezető — Otthon éreztük magunkat Olasz, svájci és francia VIT-kttldőffek utaztak át Magyarországon X vm. Világifjúsági Találkozóra mind az öt világrészből elindultak a küldöttek. A nyugat-európai államokból több külföldi delegáció utazik át Magyarországon. Kedden olasz, svájci és francia VIT-küldöttek érkeztek Hegyeshalomra, ahol a magyar fiatalok fogadták őket. Komáromban a delegáció tagjai párperces pihenőt tartottak, majd délután a ferencvárosi pályaudvarra érkeztek. A budapesti fiatalok zenével, tánccal és virággal köszöntötték az átutazó csoportokat. A külföldi VIT-killdötteket a ferencvárosi pályaudvarról Aszódon, Füzesabonyon és Debrecenen át Záhony felé vitte a vonat Amerre elhaladtak, a magyar fiúk ós lányok, mindenütt ünnepélyesen fogadták őket. Záhonyban rövid ünnepségen búcsúztatták a továbbutazó vendégeket Idén is sok külföldi keresi fel Szegedet Baráti és nyugati országok turistái ismerkednek a Tisza-parti várossal, többen nemcsak nyaralni és üdülni jönnek, hanem dolgozni is. Az orosz nyelvszakos tanárok nyári továbbképző tanfolyamán például öt szovjet pedagógus volt az előadó. Mielőtt a szovjet vendégek elhagyták volna Szegedet megkértük őket mondják el véleményüket a városról és lakóiról. Elsőnek "szimpatitikus, halk szavú K. I. Misina, a Moszkvai Pedagógiai Főiskola docense összegezte véleményét a következőképpen: Kellemes meglepetés — Először Járok Magyarországon, de számomra nem ismeretlen, hiszen sokat olvastam és hallottam róla. Amit Szegeden láttam, mégis kellemes meglepetést okozott Legjobban talán a modem városrészek tetszettek. A Szovjetunióban is jól ismertek a Szegedi Szabadtéri Játékok. Az elmúlt évben Gorkijban nagy zenei fesztivált rendeztek, s ezentúl nyaranként mindig felújítják. A rendezők előtt példaként a Szegedi Szabadtéri Játékok álltak. — A szegedi vendéglátás igen nívós — folytatta Misina. — Amerre mentünk, mindenütt nagy szeretettel vettek körül bennünket Itt szinte mindenki idegenvezető. Ha észrevették, hogy külföldiek vagyunk, egy-két ember azonnal ott termett és nagyon szívesen magyarázót útbaigazított bennünket Feltűnt hogy a szegediek milyen büszkék városukra, és mennyire szeretik. J. M. Konyajeva, a Lomonoszov Egyetem tanársegéde új jelzővel ajándékozta meg Szegedet — A rózsák városa — mondta. — Sehol még enynyi nemes rózsát nem láttam, mint Szegeden. Feltűnően rendezettek a parkok, gondos gazdájuk van. ElSadás Szegedről Konyajeva nem először járt Magyarországon. Tavaly a debreceni pedagógus továbbképző előadója volt Elmondta hogy minden évben április 4-én — Magyarország felszabadulásának ünnepén — magyar kiállítást rendeznek a Lomonoszov Egyetemen. Jövőre Konyajeva magára vállalja a kiállítás rendezését és Szegeddel Ismerteti meg majd az egyetem oktatóit és diákjait Sok felvételben örökítette meg a várost Lefényképezte a modern városrészeket de megörökítette a műemlékeket is. Gépének lencséje elé leggyakrabban azonban a szegedi gyerekeket állította. V. I. Klepko, a Moszkvai Nemzetközi Kapcsolatok Intézetének nyelvtanára kitűnően beszél magyarul. 1944— 45-ben tanulta meg nyelvünket tudniillik 6 is részt vett a Magyarországot felszabadító harcokban, mint a szovjet hadsereg katonája. Vele, mint műfordítóval ismerkedtünk meg. — Nagy munkához kezdek, mihelyt hazaérkezem, — mondta Klepko. — Móricz Zsigmond Rózsa Sándor című regényét akarom oroszra fordítani. Ehhez szegedi tartózkodásom ideje alatt sok segítséget kaptam a magyar pedagógusoktól, akik rendelkezésemre bocsátották a régi betyárvilággal kapcsolatos irodalmukat. Ezért a segítségért igen hálás vagyok. Találkozás az otthoni levegővel A szegedi klinikák betegeinek az utóbbi időben feltűnt, hogy a fehér köpenyben a klinikákon dolgozó orvosjelöltek közül igen sok idegen nyelven beszél. Az érdeklődők megtudták, hogy ők a baráti országok orvosegyetemeinek hallgatói, és nyári kötelező gyakorlati foglalkozásaikat végzik a szegedi klinikákon. Az egyik legnépesebb csoportot, a csehszlovák orvostanhallgatókat kerestük fel, akik szívesen elmondták rövid itt-tartózkodásuk alatt szerzett tapasztalatalkat A Prágai Orvostudományi Egyetem hallgatóinak vezetője, Tomasoffová Alzbeta. O 1958-ban járt először Szegeden és mint a prágai mikrobiológiai intézet docense, baráti kapcsolatot teremtett a nagyhírű szegedi mikrobiológiai intézet tanáraival, kutatóival. — Az első pillanattól kezdve otthon éreztük magunkat — mondta a doktornő. — Kollégiumunk ablakai — ahol lakunk — a lidicel emlékműre, és a szép rózsakertre néznek. Nagyon kedves és megható találkozás volt ez — „az otthoni levegővel". Szeged testvérvárosának, Brnonak orvosegyetemeiről is igen sok egyetemi hallgató érkezett Szegedre. Vezetőjük Spanihel Jaroslav, a brnoi urológiai klinika orvosa elmondta, hogy a szegedi kollégák nagyon szívesen fogadták őt és hallgatóit Mindenben segítik őket, sok hasznos tapasztalatot gyűjtenek itttartózkodásuk ideje alatt Nemcsak a diagnózist És ők, az egyetemi hallgatók, Holik Karel, Racova Emilie, Boldizsárova Olga, Hadlikova Vera, Bartanusz Juliusz, Smitkova Éva, Szrnokova Márta, Lukes Péter, Brichova Hanna, Striteszka Dobra, Sindelarova Tatjana, Pereszlényi Árpád nagyon-nagyon jól érzik magukat Szegeden. Elmondták, hogy elsősorban nekik az tűnt fel, hogy milyen kedves, baráti kapcsolat alakul ki a szegedi klinikákon az orvos és a beteg között Az orvos nemcsak gyógyítja a beteget, hanem családi, otthoni életével is törődik, foglalkozik. Az egyetemi hallgatók szabad idejükben a várossal és környékével ismerkednek: Tegnap például meglátogatták a mártélyi KlSZ-tábort,' a közeli napokban az őszibarack őshazáját, Szatymazt keresik fel. A városról, a szegedi egyetemi hallgatókról, a klinikák orvosairól nagy elismeréssel beszélnek a csehszlovák orvosjelöltek. Horváth Lászlóné i Vadán Fartnci AZ ORVENY üísszanéz (9) A "FEHÉR SASOK* Szeretek kiabálni. Azt tartom, hogy a jajgatáson kívül minden egyéb ordítás valamilyen hatalom jele. Ügy érzem, amit a hangom birtokba vesz, azt előbb, utóbb én is megkaparintom. Ahol kiabálni merek, ott úr vagyok. Amióta itt élünk, hatunk közös hálótermében az első ágyban alszom. En vagyok — sajnos — a legidősebb: húsvétkor leszek huszonnyolc éves. Pedig még nem is nagyon éltem. A tisztségem? Amolyan szobaparancsnok-féle. Sulyok Berci az igazi nevem, de otthon mindenki Döngölőnek szólított. Ötvenhat előtt négy évet ültem. Hazafiságért A "Fehér Sasok* nevű titkos szervezet miatt. Hogy mi volt az? Megírtam az életrajzomban. Elég nehéz dolog volt, mert magam se tudok róla sokat. Azért összehoztam valahogy. A főnök szimpatizál velem. Talán a származásom miatt. Segített így aztán sok brahis dolog belekerült. Titkos nyomda, röpcédulák, láthatatlan írás, fényképek hadiobjektumokról, levélszekrény a sírkő alatt... A főnök jól érti. Egy egész detektívregény ment az FD parancsnokához, a colon el hez. De azért nincs minden rendben. Ezek — a szobatársaim — már megkezdték a íúrkálást Leginkább Ilyés. Nyamvadt pacák. Itt Katona Sándornak keresztelték. Nem tudom miért Nekem még nem adtak más nevet. Fogalmam sincs mit knjcl rajta a főnök. Egyszóval ez a Katona túlságosan sokat járatja a száját. Amíg be nem tapasztom. Azt mondja a múltkor éjszaka a szomszédjának: -Tudod miért volt a Berci Vácon? ötvenkettőben elkapták a bandájukat. A Gellért-hegyen kifosztottak járókelőket, nőkkel erőszakoskodtak .. .* Azt hitte a nyavalyás, hogy alszom. De minden szót hallottam. A másik — Valentin Árpádnak hívják — röhögött Annak hamar ellátom a baját Határőr volt. A határőr ls ávéhás, ez köztudomású. Ilyés azt mondja, fosztogattam, erőszakoskodtam a nőkkel, amiatt ültem. Az bizonyos, hogy nem volt könnyű az életem. Nem nevelt senki... Harminkettőben születtem egy borsodi faluban, Mezőnyárádon. Ott szolgált az apám a csendőrségnél. Nagyratörő volt, keveselte az őrs forgalmát. Nagyobb helyre kívánkozott. Ezért került Pécsre, ahol nyomozó lett Végül tiszthelyettesséig vitte. Erélyes csendőrnyomozó volt A háború éveiben sok munkát szerzett a vezérkari főnökség különbíróságainak. Ezreket vallatott a Felvidéken, Erdélyben, a Bácskában, Budapesten és a vidéki városokban. A Nemzeti Számonkérő Különítménynél szolgált utoljára a Hárshegyen. Volt vagy egy tucat plecsnije. Az oroszok bejövetelétől kezdve évekig bujkált a szülőfalujában, rokonoknál. Csak éjszaka járt ki friss levegőt szívni. Én meg ezalatt Pesten hányódtam. Tizennégy éves koromtól kezdve "alkalmi munkás* voltam... Hamar meguntam. Tagbaszakadt, kajakos legény lett belőlem. Bevallom őszintén: előfordult, hogy megszorultam és a lányok pénzeltek. Először emiatt kerültem a Mosonyi utcai "jerglibe*. A harmadik ügy után kimeszeltek Pestről. De visszaszöktem — mi egyebet tehettem volna? — A lebukásig Pesten éltem. A főnök alighanem ismerte az apámat Nem mondta —, de az az érzésem. Nem tudok pontos részleteket az öreg pályafutásáról, csak annyit tudok, hogy sok izgalmas heccben benne volt. Jó, hogy ezek itt most alszanak, egyik sem mocorog. Ilyenkor tudok gondolkozni... A főnök azt mondja: -Tartsd a Fehér Sasokat Azt mondd, amit leirtunk. Ismételd. Tarts ki mellette. Abból ne engedj.. .* Ez az Ilyés Zoltán egy senkiházi. Idétlen vidéki ipse. Egyetemre járt Azzal dicsekszik, hogy orvosnak készült El se hiszem. Honnan tudhatta meg azt a gellért-hegyi izét? ... A harmadik, aki az idegeimre megy, ez az ifjú miszter: Vándor Pityu. Húszéves. ... Nemrég élelem nélkül két napig gyalogoltunk, kúsztunk, bukdácsoltunk, undorító, lápos ingoványban szuszogtunk. Ez még nem volt elég: műszaki zárral, szöges drótsövénnyel sűrűn teleszőtték. Káromkodtam cefetül; pedig legjobban én bírtam. -Igaz, vacak dolog ez — szól egyszer csak Vándor —, dehát ha komolyan gondoltad, hogy ezt a küldetést vállalod, akkor ne ugass, éppen te, aki a legerősebb vagy!* Nem csoda, hogy ekkora pimaszságtól megbokrosodik az ember. — Unlak — mondom neki. — Utálom a fogadatlan prókátorokat. Neked talán szükséged van arra, hogy, hozzászoktassanak a kínlódáshoz, mert jó anyád tejszínhabon tartott, de nekem nincs rá szükségem ... Én az Ilyen balhét csak akkor bírom, ha komolyan megy a Játék, sportból nem strapálom magamat Nincs igazam? Senki se tud rávenni, hogy örüljek, amikor hentergünk a sárban, mint a disznók. Később aztán négyszemközt megmondtam neki: a -na ugass-ért majd számolunk. Még néhány mérföldet kellett másnap gyalogolni, nagy forróságban. Az útra térképet kaptunk, rádió adó-vevőt Pénz nem maradhatott senkinél. Anélkül kellett élelmet szerezni, hogy bárkivel szóba állhattunk volna. Édes burgonyát zabáltunk. Fujj! Itt csupa olyan növény van, ami nekünk ismeretlen: batáta meg basó, pizangrozs és más furcsaságok. Nyakoncsíptem egy kacsát, főzőcskéztünk. De nem volt sónk, ízetlen, ehetetlen lett a lakoma. Még jó, hogy volt a zsebemben egy kevés csokoládé. Az is szétolvadt Hogy az a ... Vándor Pityu -csillapított*. Finomságra intett ö akar okos lenni, aki negyvenben jött a világra. Annyit már tudok róla, hogy valami tudósféle volt az apja, negyvenkettőben büntetőszázadban veszett el a Donnál. Gyanítom, hogy vagy zsidó, vagy kommunista, vagy valami ilyesféle lehetett De a fiúcskát ez nem zavarja. Művészettörténész — így szólítjuk, mert most folytonosan egy ilyenfajta könyvet szorongat a kezében. Az Andrássy úton eszpresszóban dolgozott az anyja. Akkor — azon a puskaporos napon, november elsején — az eszpresszó zárva volt. A srác — így mesélte — a lakásukbői lement kenyérért. Akkor is könyvet vitt magával ez a nyápic könyvmoly; hátha sokáig kell állni a sorban. Valahol a Szinyei Merse utcában laktak. Teherautó jött fiúkkal. Köztük volt egyik osztálytársa az István gimnáziumból. Csak Bécs mellett szálltak le a kocsiról. Az anyja féltette, utánaeredt. Persze a hadsereg gyorsabban mozog. Ott már nem tudta követni. Valahová Brooklynba került a jóasszony, rokonokhoz. Leveleznek. Hol is hagytam abba? Ja, igen. Iszonyatos volt a nyomás a pokoli mocsárban. A felszerelés: egy iránytű, a patentkés és az alumíniumedény. A sár mégis húzta az embert lefelé, mintha vasöv lett volna a derekán. Az átkozott szúnyogok meg csíptek, akár a moszkitók. Lehet, hogy zsákban szállították őket ide, kizárólag a mi kedvünkért... Éjszaka lett, amikorra kikecmeregtünk az ingoványból. A száraz terepre aknát telepítettek. Hogyan kutassuk fel ezeket? — tudakoltuk. A félsz már benne volt mindenkiben. -A patentkés mire való?* — méltatlankodott Doulan őrmester, a kiképzőnk. Kúsztunk. Alig hittem, hogy ép bőrrel megússzuk. Vándor újra prédikált. Nagy farizeus. Katona Sándornak a hangját se hallottam. Láttam, nagyon ki volt dőlve. Valentin nem hagyta el magát Ment neki. (Folytatjuk^