Délmagyarország, 1962. június (52. évfolyam, 126-151. szám)

1962-06-17 / 140. szám

g -eq uaiaizaipw íswauuai /8a jjbsd jazsXSa ueizy IlozXu^iq uapuiux 3(OS uasoDaui B CBSDU B íjoz -XuptH usjn BJO PN ueqocoűoj iqjes B BU(OA JfBlieqi IinX'Sa luúe "jós jcqod B ||OZXU?!H aqpioj B IFELBUI BSSBAQ XSoq 'puo>]BA uiau jaquia ZB jjaiM AJIASIAGAM 3!SAI5{ XSa za latuuiaia/Sij qqoXSBU IBUUB ap 'tpui -9N AUQIN-JQ5! HTOLOJBUITZS UOJ/JOJ ueqBfojBA auuat st uiau Bqiuiui feanai XSn JBAOZ? qsazoij.iaui SOJ?A -auaaaa—p?AUOH B a-bubsnsq 'Saui jpizapjaii uiau '[EAO[o;soq sojoiouzsip 5iEi[Bu;q uiau 'latnsaj B UOSO -Ipi(' ajjaq as iifúas 'ifaiinjajna uaqAi sajazs uaquiajaj -Biiunui'e feaiuaqqaJiazs 'aqozpifo ZB nofiXuag W -pzaij iu[Bin uasauaXga isoui 'nanazsaqpi Síppá »h ibuijou b ipsij jozs X8oq 'api TOhbj ijözy 'ajaquia s^soibszbsi zb za ubqsoiop b uba srojsns lurbiba — qqb9nub/8 p^uuv aiiauiapjaisf XSoq 'qOA 0|BAuBA[iXu jjaui 'sbui tuiuias 'iiaiaqaj SasXuaqapajag 'ubisü b aAau b nadaa -azs uiau Jo^sBizsouioiejnC osp zb XgoqBpeA aa ' BjCBZSnUI b ^pzosjopbj IIUIB 'squioiBi -nf BCdBiiSaui puiui 'tzsrq jzy 'tuta/up bíjb^b ijzu^d 8?l!a v — '5(ajaquia zb BUBin ^bjgnsazssé) "uBqjB/8 -BnqofBui 8 Uozo8[op apq jpposBui 89111 Joqluiy uBqjB/S b X81 uiau aa •Bteq 9 zb fezzoq azon pú H^ufM izau as jajasajan qqof b XSoq ';b8bui uoj bji/uue — lujbuisa prq sí ipiunuzsdiS Saui Bp 'zoqáuojon b 'zaqsaiasajd b pia u^uuoj -XSa 8aisanaui pfB — SBqazBj nAau sain soiJoSajQ XSa XSoq 'pzzoq azoi[ iui liautq uazsiH iioa ojba inz -pn n°S?spuo[oq 9iBqVpsaoq3aui b st za Saui aa juigaui psjo Bjzoq uiau azsso sesbuoib:J{ soz -pn b sjim Siapuarzsa pq x8ba ifeiiexsjej sí uiau •>Ioxbx8jbi uiau iajjaquia sajpjaifuiojsq uaXp ug — 'Bjoquip b ipj no.iSn — puopg — •pipAupi npres luaj -m 'iibxum uapujui jaquia zb ho BfXSBq as izy '89a zi 'ipennj bajjs gipad bnuou uaisi zb |pj ?uzojod X8oh — :Bipaow ; |zb aonn8 aa luponuioa^n wonozs uiau S9111 •nniJa qnXuBZssiA 8ipnos,aClsnj njns 'ibjbj a;anaj |buoa b n?})?! 8atu uouojad v iojsouibuia b nsill?29 -3[ joniui bfbjp sbuiohb ZB ;|o;Bjnui ia-xx uaddg •uiBnuoxi *8aui isa-n v — . •uaqaAO} bjjo zb I9n 8 fza axjauisi qjazau bjedjb sa/uasan Xuozssb zb s9in zn; b m iprqB uosjn Vtóiui SB|q|EZS e ibaozs •8aui uaddg — iui9ui9!) aujaqai 8aui 'uiazsiq )zy in8UZS?IB5teUBJV ZB ;ada.iasa Xu^q^u nuBuapxnn Bq 's^ji ezzoq buiozs qjv — 'npuja-zs} iuibiba 'piaq •uia x8bu Xuojojsnq X8a api uozoqaq dBuSa; ojbszbsi iv s^iapuaaSaui b ;;opojodBzs 'iBujjonozs b ijojjex qqpAo; sí sajazn; v 'I9ia§siaui b Saui ;|ba uaXuuon -x8a uiau isa|Bx8ai SBUi|B|Bq 'qa[aq v IJopopB XSoqB •naqri UBqizoui XSba 'j^ui n?W1 s!n ipaSazS •fri nn8BUJ B uaSfJ spnunui tn zb Saui oqSasin v saXxazsaAznx ibaozs '• • • Sasuaijasouajazs xsba qasa -ibq iuibiba saiazsauijai sí zg 'aouauian « ipq?n 3iui úujba jjapan Saui u^jzy SBnBi b n?AO qqBAOj 'mau pup nBsa poXufi y qaATqqosan b nunXSauqa pibxat — qXuozssB zb bijbizsesia — fbq xsbu ub/io uiajii — n?wbq -zjq as ajjnuas isajazp; b piaui 'qqBnui sí ibuuv nBl •inpBqezs uaXuuonXSa tuau ipjaouauian b aa qiozoSiop nnxnm^u sí XSn dBU y •ixaun bjo oioxu b XSoqy qja| •]an Jon'i" 'íouiBzsjazs b naitaiai Sippg qazni b n?M°) •fnXS bib nnSetu ussodsib uaqaauatuan b uibubh ibnunui b naizoXS uiau ubui 'jaj nauaA piaquia fn Saui 'jos uaqiazsajaan « aat{91 lusaaan J9nunui pjanan uiau ub^zb xsj •aipiaq nB"IBuiso as |Bzsnnq 39ui Sjpad 'xuoq XuonaA 0 izb UI9J aa — "BUfin uosjoui uaspqnp upjzy 6zerette, ha amellett, hogy bolondnak mondják, még bolondnak is nézik. Mert az kettő. Hogy lett belőle bolond Gregorics? Annak is megvan a története. A házasságával kezdődött. A nóta is azt mondja: „Egy koldusból kettőt minek is csináljak?* Bizony, minek? Ezt kérdezte Illéstől az apja, mikor Ilonkát a házukhoz vitte. Mert Ilonka senki és semmi se volt, csak egy szegény lány a sok közül. Olyan se szép, se csúnya, se okos, se buta. Pedig a szomszéd bolgárkertész lánya már jó ideje szemezett Illéssel. Aztán mégis ezt az Ilonkát. Dehát mindegy. Csak éppen rajta maradt: bolond vagy te, Illés. De azért ez még csak olyan szelíd bolondságnak számított. A szerelem észtolvajló jogát mindenki elismerte. Aztán nemsokóra másodszor is rajta maradt a bolondság. Ügy dolgozott akkor, hogy a főnök bármikor hazaküldhette. Igaz, következő évben elhívta megint, de mindig voltak lyukas hónapok, mikor napszámos munkára kényszerült. Meg rendes munkaidőben is micsoda kereset volt az. A főnök őt alkalmazta^ de ketten törték magukat a fizetésért. Az asszonyt magával vitte kisegíteni, különben semmire se telt volna. Egyik nap bekopogott egy régi cimborája. Ragyogott a szeme. Előre ivott a nagy örömre. — Költözünk Pestre — azt mondja. Meg hogy micsoda munka kínálkozik ott, _mert Illés suhanc korában a kőművességet is kitanulta. Ilyen kereset, meg olyan kereset. Meg se ismerjük a főnököt, ha hazajövünk karácsonyra Illés csak annyit válaszolt — ő nem megy. A vendég italos volt, gyorsabban lobbant. — Mi a fenét ragaszkodsz ehhöz a koszos városhoz? Tán kincset őrzöl a kertben? Ilonka is ellene szólt. Megunta már szegény a tésztalevest. — A választott mesterség olyan, mint a jó feleEste a gyenge villanyfénynél nagyon siralmas képe van a váróteremnek, különösen ha fáradt szemmel nézi az ember. Kevesen utaznak éjszakai vonattal. A padok üresek, itt-ott szunyókál egy öregasszony, tanyasi ember, kalapját az arcára borítva. A söntésben poharakat mos a csapos. Nem mintha szükség lenne rájuk, épp hogy járjon a keze. Az üveges szekrényben magukba roskadt szalámis zsemlék, néhány tepertős pogácsa. Gregorics két szalámis zsemlét kért. Az egyiket Ilonkának adta. Az asszony ránézett a szívós, sötétbarna zsemlére, közte a két hajszálvékony szalámival, és megint sírva fakadt. — Nem vagyunk mi erre rászorulva. Minek csináljuk ezt, Illés? — Majd máskor jobban igyekszünk. — Megvolt a jó helyed, jó kereseted, minden, ami kell. — Itt se halunk éhen. De azért majd jobban igyekszünk. — És én? Engem sose kérdezel. Csak fogsz és viszel. Hogy akarok-e menni... Gregorics Illés meglepetten bámult rá. — Hát nem akarsz? — Jaj istenem — igaz is, mit lehet erre felelni huszonhat éves házasság után. Két egymás mögötti padon végigfeküdtek. Szűk volt a pad, a keskeny rácsok részekre szabdalták a testüket. Igyekeztek is ezután. Csak szombaton késték le a vonatot újra, a következő héten pedig szerdán és pénteken Két hét alatt összesen négyszer. És négyszer vacsoráztak szalámis zsemlét a söntésben, és négyszer gyúrtak párnát Ilonka kötött kabátjából. A gyerekek otthon azt mondták: — Ha ilyen nagy szükség van apuékra, miért nem adnak ott lakást? 3 4 i m — ittí <í3oh — üiapailiaiajl uadd9 j|BS3 'jpS^spuoioq Bjn ze iuaiJ9 ejinüexSaui bjjuoxj qaqadaj -osj b qnftJBXS m pfeui 'ure^uon 'Saui pzau o^j — '19§asa[aj e eizoqia deusBj\[ •sduiu sbui 'uba za qqBnui XSoq sf -xsba 'uba HI — iBipuoui ize sa 'uoja ujzs Hoiixu zsso.i -zssu XSa ixi^Saui pieSzeSi zv 'tusajajj naqaq naXx 01913 ajajauiazs naijjapaq Ibijos uiau Ijazy •BASBia eXinq e qoA iii Soxop I9q za ibh iiaizau }|Bupuo[oq Saui m ap -'qeipuoui qeupuo[oq ueqJBXS e no 1-iaiM zbsi XSoq 'bi -pni 'ei|bi|ba nqqaSaJ e izy >|3iiaizsT;gaui ibsjbi b [9a -iuib luiui 'iioa sbui uazsaSa jbui gEspuojoq e za aa qajjq e qq?AOi Bipe X81 — isojedi puoxoq XSa uiaiiau nozoqapi — Bq^qe/u b izseije ioqi9Azsaj uesoXuoziq oieSz'esi zb liijB 'ejseqazej SBjoujaj XSa uiaueq 'nopniqB bjo| zssoj b sí uiau jbui ap 'xaAauiazs e nqpqqqq 'iioSoípd 9iaj sí qqBAOi ajauiazs ueiiojgsadai osxb ZBqepoJt zb IpBjeui bsbui Sipad sauoSaJO 'ailsaoi] oibszbsi zy •assaizaaa si sbiibij -izij ios^sxoabi !iaqX|9iut3|ai oaax íjnizoq b XSoq 'nad -91 qq9jjb sg — esiop quouaji e xessjBiAia oibszbsi huojopuog 'zb 'in ibuiso iitu ibapi bsbui xsoh — •iuzos hbujbijb bj iiuiB 'auuaj dfS iioxSopaq xsba '91 zssoj iuibiba eqiurui 'bj naz -9u XSn XSoqeiBA aizaAau qaunuiazs Bidnp sduoSojo •af9JOi( neiipuisD lautazseded uoinq 3|B3{iJB5i b s 'iioa auiazs XxoSeg hbubsbui aiz9uSaui uaso.ta ajauiazs I9Uij|bzs b uja 10I uoxsbu 9 — ssuoSaJD ueipoS -nXu aqzqn jjozs — uajjaq |auiuia8asapj b pfejn — íi3aim iiaahm íph — iauiazns|ii ubxio 5[bso uadd9 luajq — t iiopjuiquioii uasauaXSa ug(Bi íibj^xo »» IBjpXS ifejasaS^.ijA — üuxpuiSD ni Soj liui ipqaa — 'IBApXSBA UlOIBSnXU b 9X91 S3UI 9 'SBSUBXBlSnXq Bdnsa 9lB3ze3| zy qo[BAazsso jjbiioa uiajq ySSgjd 9X91 si nej 'ipfbizpiubj oibSzbSi zb aijauisi ajauiazs •qqesoiuojSai e zg 'IIozojBieq Sipuiui uaXSai 9iazaA XSg 'loSBSueiexAuoziq b íuzojipejin ipq^fSuBq b qaji XSoq 'BixnuBiSaui iibxb Aa aioíu iqe 'oibSzbSi zb noposisoja — gag — iquniiau zb jtaun^j — •i9is9zoi{ibpos3 b jjanai jfaqqaiaípj Saui >|B>|UBq hibxb auiazs y giazaAdatai b hoSoibi — ise^azeg — xaaajauiazs s^zojq^ibi soXuoziq e zb luaijoi J03I5{B sg U9iaj|aj azsjad laXxaq b iijau eqBuisaSajAI •bjozs XSa pj nopuoui isgn? soiuuoj jazapg puoxoq XSa 'iion9zs3aui XSa za zs|H iozojíibixba bj jpudeil uiau 'ipflzsBiezsp isoui iza eq Sipad uazsiq om uoi -Bquiozs sg anaiuaxafaq jpiM zsaSa ze qoA iXuug louipzsax uojequiozs XSoq 'anaiuapfaq jbjm iauuofxa u^zbSi bSbxm — Xpjuiazndajaso b ibh — iiaijaiaizsaj apj!w — •pqapizsaj b jjafpzsaq -Saui XSoq 'npf íJaze qesa 'uoqozsnjj b uaqtua SBippf -bui b BiieiSaui BAinui deu uiojeq jo>pui 'XpAnqosjoq sa.m zb iuiui 'joqazaq b nosjodiq BznjaosoJBAesa y bi9u qqeuBZ9f ippipi as seifazej b XSoq 'biibizsbSia zb 5(bso XxápaSua as 'zsnieis as sipjau 'uBqeiHBA XSn hB33 'ajiuiuias b api auuofxa íjauXuaSaiOA e bjoSos ipXxaui 'Bfpni uaisi zb XSoqSaiM iBfSBzpBui aiaiazdaq b hbi -lópxonj uBsodeiv ' •' uaqXjaq II! 'iauiaznd9Jaso XSoq aa uoin zb s9joi b ijos Saui 'eSejp 'iubijubzs ipn 19j -izssají uba feq b19 >pAg la^iiadajaso b uba feq XSoq *zbSi zy uauai! e puiui .igui ifBnBqtaq pouiauag £ueq második meghajtás tán a két présgépet mutogatta. Egy cserepet kivett a fiú kezéből „Látják kérem, így és így.* A kis kamraajtó nyitva volt. Az asszony főzött bent. Sültzsírszag keveredett az agyag nehéz szagával. A vendégek bekukkantottak. — Talán valami üzemi konyha? Szemere beljebb hajtotta az ajtót. — Az egyik emberünk itt kosztol. Ennyi volt az egész. Aztán elmentek. Utána történt az a dolog a fényképezéssel. De ezt is meg lehet szokni. Kinyílt az idő, erre felé virágok, illatok vonzották az idegeneket. Az igazgatónak megszaporodott a dolga. A sok szállítás, anyák napja, aztán pedagógusnap. Csupa ünnepből állt a nyárba forduló tavasz. Nem ért rá a vendégek oldalán parádézni. Szemere meg szívesen átvállalta. Az emberek már föl se néztek. így volt a franciákkal is. Illés azért szeretett utánuk kacsintani. Hát ilyen bolond ember volt ez a Gregorics. Tudta róla mindenki. A régi cimborák odahaza, meg az újabbak itt Szegeden. Tudta róla a felesége, az igazgatója. Tudta Szemere is. Csak ő másképp. Nem lehet ezt magyarázni. „Csak aki egy életet húzott ki vele* — így mondta Ilonka Szekeres Pistának. Mert ő értette legjobban az ura bolondságát. A többiek csak szimatolták. Szemere meg ... ó, Szemere. ö volt a legokosabb; Nyakába ült a bolond Gregoriesnak. De azért nem állt meg a munka a „cserépgyórban* Illés mindig kiokoskodott valami újat. Csupa apróság, észre se venni a küszöbről, hát még feljebb az irodából. Hol a gépen igazított, hol az olajat keverte egy kis petróleummal, hogy ne ragadjon be a frissen készült virágcserép. Csupa apróság, az egész műhely nem nagy. De azért belefért Gregorics Illés élete. Meg a bolondsága is. a I A BOLOND GREGORICS 16 a dél-magyarország 1962. jünius 17-t (52. évf. 140. sz.) melléklete