Délmagyarország, 1962. június (52. évfolyam, 126-151. szám)

1962-06-17 / 140. szám

I H .uiau m aa "»4pn1 I«A9ZS 'tqau qetpuoui 8aui rz» e? '991x1 wuogajo Jaquw puofoq tf "lüvjaqis jrasboj s^paifjauisi re jjbrpuqq •qn3?sruoq9q e nozBUUgza [(uqqop pupfoa íipaa Hiaju !>faj iuie[E.\ uow.q -nui eacq B qq^prSat 4?q 'íuajjreaj ®ipm as iq X3oq •LÍPU aiajaq BJLCUUB J?UI apaui B piaui 'I9«q zsedjoq b auajzsannpiq ajauiazs uaq43Jaq »ozoqqBi 'BAJJA3 -eusaui 'aquiajajjrqpuj b ww * Pl "vt2® v*!?* V puaqBfÍBqpj b íj? auuai 9 Bqiutft qjofa 3ucxioq b }b8bui aíjatzada^uajai «ozB;n ejöbspbqszs 9 joq -ru; uojgiCu Xibabi X30H "SBJeq B qnizoq «a[ ÍÍBITO CIAXÁUAJ B +9HU1 JZB UB3JOS ÚSBJFAZBJ ZSSOJ B 8E.Í3B zb junn eupin J3n aa iaiauiazg e iza eqBin 49JJO zb qnapq qbsa Bzzoq u? uiau vaw "4Í°A 44EUU aiauiazs 3B[OJ?ZP{ 'ajuuazs "za aa qetzoqtBun qaS9puaA v í3oq réwfj azsuad sam }{oa jp3(oduiB[[B epueij bűíub re X8oq Bipuoui as 8aui » najuauip «3aui inSaA efffa -CBS sí jojqowBSzai B 89W iiiuisaXp ZB IPQS 9JB3ZB3I ZB JBQAA 'IBQQO[B4T AJJBIUAZAJDAA '[a83aíuozs efBq -ozs sapuaj X3a BUJOA qqB|e8aq »9pt ZB ?uznq 3aux ap TjoiBSojnuöaui luaputui igtu uaqjaz«paq V JPH -9P qq?qui qaza j?g Kuszu?d 4iasaui ieqos aa uaS -9.1 AZSAAA IFOA JYSJODUIBHB BÜUBJJ Bíiue ZB j£3oq 'UBA UBQGXJOSJBJ B sí ZB 39N JAQTAZSAQ [EQQXRPUBJJ UAAAIA laqx^zsaq X3oq 'nuo 4UOZ«A ajauiazs m nrejipjoj is^iaja^ns b jza a.vpaq luiuias 140[a ttel-ÖBJ sepu j(3bu UBqazssajd b jbui aupi uaqqasaAtzs '3ojojuij saeuifOl V * • • uaqjfiaqnui soj aoq -zsid B uaqqa aa n3ezs «? Btzsq uapuuu 440 #94 -zau uasaA^zs 8aui iBRBSzqi v T|?tun qaSapua.\ v -jbhuirug zb jfnju^tt 9j3j -uapuuu UBqSpzajo zy ing^spuiui <jt ujűi sg[ ueqdeu . -pq uapuiui ifuiY)J?X83i jadajaw jaza 09—OS U?zv« 'jpabi • joqa — i«l HBSSOI"í — 1W 141 — ittragj »i — 'HurugfBZBq uo^aquiozg — iqunzoqpq api 'tBApzg — auuaa qauana Iiuibs 'jfaz* '— HBi(BursBq HcufBjzsB jatajai b — isz^jajs X3a 3aui uopas zssoj X3a aSassajazs b 9W»ji "Bzssoq b sadai uiojgH "»?* -uiBq sfl X3a zoifprej psiFÚ uizs b jjbiioizsbSbj *' • jaquia n;ajazda^ XSbu uaXp zy Iiuibiba 8[oiaq aj uorpojpoi(o 'jpjSyi uojBApn re 1?!®! '«( -laasijapi uiaubh iiojp3eui xoze ijbuijb ioq aa — "uiBuy;n jaquis 70 jbui uba — •J0)()jB 1IBUSBJJBA3 •do.iaw e zsaj aSfA 'funpcqnf BqsBgBAn^jaq sapuaj jo>(rui 'jsow foUI '|ai(unuuaq 44! 4BqA3eq u»n — jsouj j(bso 'pasa as 9zs zssoj bjozb nurpzox *Uie)posBZBq aA9 sz 'uiaj?q ug — zoq94e3zb3i zb juaui -aq UB4ZB uojvan deujpsBA zsaSa V9(nj e 'puaips uiau azsjad X8j 'BUgin jgt uiaM — jaSasojaqa] b iq BfjBuzseq iu»n — IbSbui BfÁ3eq 3tpuiui BqndB — qo3(op • H94ZOJIZSJOJ uotpq qaqajaX3 y qqgAOj uicw[ •cuisa uiau 'jibubiba p( hburjej uiau bh :uaqo3a\ -aj b 4[oa auuaq ap 'iq Bjpuoui uia»i Sojop b jtpjaq ojs^kpj^Xuaq uiaupCeui 3jtu 'íbsbui b;ibao[ 3ippv *ubss«i qrzsaA as ajzsa 'qBiqozsSacu 8atu qQ -SisBpeq -bzs {BuzoStop qBsa aj aa qunfi^ XJi XSoq "BÍjBquBAtq as tquas trtcqKI qbups uiau waioi *si zb3j — *19mí * -B3oq » qanajaq qRUBqtioii aa "fJazsiOte ubíjo wq saxjosajo qnftj póajouj — ^qeuipupb £3oh — •qB4iruazs « qaqajaXI * 'ivqíuoq-bqozs « qqiqBj u»4q "94aq4jg Jelentették, hogy Gregorics után nem igazodhat a norma. Gregorics „rendkívüli munkaerő-. tgy mondták. Az emberek tanácstalanok lettek. Hátha se juta­lom. se norma, akkor mi? Mi hajtja ezt a Gregorics Illést? Érthetetlen. Még bennük volt a tegnapi félsz, még gyanakodva hunyorgattak a háta mögött, mikor Szekeres Pista eltalálta, eltalálta.... hogy se nem csibész Gregorics, se nem gazember Gregorics, hanem egyszerűen bolond Gregorics. Szekeres Pista segédmester volt, meg egyébként is törekvő ember. Szerette a száját jártatni, de nem hiába. Hallgattak rá. Rendet tartott a portáján a nagy dolgokban, a kis mulasztások fölött elnézett. Ha mon­dott valamit, annak oka volt, foganatja is. Ha ő mondta, biztos igaz. Bolond Gregorics. Jobban megnézték a tömör kis embert. Kék trikót viselt, ragadás svájcisapkát. Akár a többiek a teremben. Hagyott egy kis bajuszt a szája fölött, leginkább ezzel különbözött tőlük. Más­ként orra, szeme, minden rendes, akárkié lehetne. Otthon feleség, család, szoba-konyha, abban 1" ,unokástól. Bolond Gregorics. Tudták, hogy szereti a sört, persze módjával, pálinkát viszont nem iszik, mert az asszony nem állja a szagát. Vasárnaponként látták a pályán, valamikor boxolt, de most már kiöregedett. Kikötni senkise akart vele. Egyszer az öltözőben föl­emelt egy vasfödelü ládát Még az furcsa volt, hogy nem káromkodott. Bolond Gregorics. Ha valakire — akármilyen ha­talmasságnak számított — rásütik ezt a szót: „bo­lond-. egyszerre vége a tekintélyének. Mert ki bolond megijedni egy bolond embertől. Már önérzetből se teheti, hisz menten kinevetnék. „Ugyan, attól a bo­londtól? Rá se hallgass!* Hát még ha a hatalmat csak a gyanakvás tákolta az illető talpa alá, a való­— Pedig nem lesz hős belőle. Nincs háború Meg úgy távolabbról nem is látszik nagy dolognak As ilyen hősiességet nem szokás észrevenni. Most Ilonka bámult értetlenül. — Miféle hosiőt beszél? Ilonka csak moziban látott hősöket, vagy az új­ságban olvasott néha róluk. Amíg a lánya iskolás volt, sokszor kérdezte tőle a leckét, olyankor is hal­lott hősökről. Hunyadi László. Zrínyi Miklós. Odaraj­zolták az arcképüket a tankönyvbe. Csupa bajusz, meg kard volt mind a kettő. Az igazgató adott melléjük egy kisegítőt. Hármas­ban dolgoztak attól kezdve. De hát így a nyitott szín­ben mégse maradhattak. Illés fölhúzta a falakat. Az­tán meszeltek. — Pofásodunk — dicsekedett Illés és hogy Sze­merét bosszantsa, virágokat tett az ablakba. Csakhogy közelgett a tél Télen nem száríthatják napon a cserepeket, tehát le kell állni. Majd addig találnak nekik valami munkát a kertészetben. Egyik nap beállított Gregorics Illés a gyárba. Hogy látott ő a szemétdombon olyan kiselejtezett sa­mottdarabokat. Ha azt neki odaadnák. Odaadták. Így készült el az első kemence. — Mit barkácsol már megint? — próbált Szemera egy kis barátságot erőltetni a hangjába. Akárhogy volt az elején, most már ő is látta, Gregorics máskép­pen bolond, mint ahogy ő képzelte. — Csak úgy foltozom a házat. Hogy teljen az idő. — Ez nem válasz, Gregorics elvtárs. Elvégre a fe­lelősség ... — Kérem én mindenért, de mindenért, ami itt van, vagy lesz, vállalom a felelősséget. — Mégis, szeretném tudni. — Holnap ilyenkor megláthatja. Ha erre jár. nfe­zen be hozzám, Baja nem lesz belőle, ne féljen. 6 U *! « -zy zoq3uoaoq e jaqaSapuaA B ajjiA qqBA<n ajatuazg •a WfAjqapo píeiu ÁSon 'j^zaq e aqnjqj jpui s?{r ttapzaq iuzbjilöbuj s? — ueqryjaapq 'Pl B utoq9 luzpujijjgq sauiapjg — rejqozs X3oqe '494 »(B re ajqojaq ajauiazs q9iKtuiqaj3aw „4aqunuiazn -dawsa 3aui q^sjutqaj -uaddíqSpssaqapjí) X3n qesai uytzy uaqjazs^uaq » IDJoq 43149 auazaa ajauiazs •qaizaqj? qaSfpuaA 440ZB4n{3 94B3ze3i zb deu quC3g qBUBUJ^A EjBSE4;pznq 9 zb eq4Uijq -qauazzaqaXS? qesa — :no4JB4 a [aj -Pi 3ipad Joqijv iiigiAja sauoSajQ -qunje2zo3[o<j _ /3BA — iqunpepnj qunpB[Eq 'ofc uazapjaq yaijaua.íu gipuiw '494(e ZB a)qo[ [aaaqoáuoq s uaqqaszagjpeu B azaq qU3a BUB;n 44OZS9 baujezs aauadoq — jjoíaq ŐSoqe J?w B44eq[[B as Bjqqgao;' iaiaujazs v»ui jazza BlJBJziq 4BitB<ii qqequ[ za 3o[op UBpnLKjzscq ueX[a uiau X3oq pof ej qsso — >au.-ÜjWfoj e B4puoui — inpj[azs3aui sí nusazss[dnp « za PróBl ojq — ' sí [oq3asopua[[i 'UBA 44! J?tu BQ ap auua[ isou^AJQ UOx3BU eqiuiui uiau '[aj/C3aq3oj jC3n qeso JBQ 4Sgiu -laXSa 4ia)a3zapJ9q sí ajauiazs qa4pó[qapja Bq Afajzap -j^q eq '4I!UO 4a3fsjaisaui B B4sop3np uiau s^m qauqaSapuaA B LUZGJBÁSEUI jjajaqai U94 -zv „"Staauauiaq B [04.<iaqnui v juapuiui 44! 4l?uisa q •piazaAuiazn zb s^hj souoáajo U! ki jaqunuiazndai -asa 3auj qasjuiqaj uaddaqSassaqapja \C3n qesa* uiau -Bq 'qiqau qBU®3o4ncu !BqBá3B3afaui B qBsaiuau JBUI 4SOUI •qauof qaSapuaA BH vaquapuiui paq maiajn; e/sjad iupaq[auia íJsqB uiau s^jazíj e qesj yjodB^ ÍEUipnnf sam qn[aA ttapaqjfqzsnq 94B3ZBsI zy qequnui B qa4ZoK3 3TT« «I 944aquasti4 UBJZB 'J[OAU '4Bq qqoia qBiiOA uaqqo4 Siputjq qauja api qaiqqo) e ajiui uafpa3a[auiaq aauauiaq B X3oq 'qaqaq UBJ -ox sí 44osoui 3aím engquqej s^m si víjaqzn; siq y •44PZ9J sg XSapurui Ofj " Jgui 4soui '34434 uiau ioqqa BH "BUfOA qa44aqaui ajjsaj joqnu 'joqqB 39JV iuhh B-WQJBS B BU|0A 44a[[AQ qqo[g 44A4UIA"3A[ Bquo[i 891a uiau afaja re epiiqnui uiau aa "uxei ednsj •3báSb Bqooq X3a4uiui UBZBt! 'jaquia qqujoz 'ituow -b[y qBUUBA ibSoj b3j?s i.íujBdB-f ia.\au sam -„uaapoui rureiBA urau 'azsuad-' qn4 -jBUtsDSaw qnjzoqaqptiaH ••*qn44a»Kl9tad-« saqapia sí ujau 3aui » sopb3bh auua] 3bX3b eqaoq A3a Bqjuiui 34431 -[SUi [a quuznq '4403001 qrqBq e lutsavq 39411 „''" 449I32® [3AA9 uioJBq 441 jajfunmazp -d9J3SD 3aui qasjupfa; }uaq3assaqapja X3n qsso* uofpBzzi ppbh pbzzi 3aui ajauiazs *ubqibq -bm8ui saurzs 'qBUUBA uaXuuoq uazsada qaSapuaA V •ppuaqqBA'u '3u;uo[Azs jaqag -440z04[0tq uoxstbu 4j3ui 'aJ9[a Bjptq 'q?2S4B[ jsq 4aqo tjasiq ajauiazs qizja aa 493ezs y 93aA3[ jbui qufau 'qauaSapi zb qrz9u8aui X3oq 4aqn;3azs zsbjo nfaj u b 3;pad njSazs b 4uiui 'ipjojinq b 441 líúuy •qauauz9u as [oj 'auua[ uiau Au^i b za bh 'ub[[ia -azsso qn3oj Jaqag qizo3[op nij 49q [auqadaSsaud y •sosnq 59 b[[bA b bujbq '3aui bf4jzb3i uiau 'bqru « 440zsnsaa{ [OJgipiA qr/CSg qausapdaa uasaSapr UBqnore lauuoq sojid fuiuias tqau za 'qBssgj X3oq *4.tpjoj bajbpbq sdbui104 y da3ozadaq/Cuaj ubqbqe.fu ' yeij -jajy sjbui[04 b 3aui 'gjaj 4951 qeuuba ubulibh „''' jbui bxm mi? utzs aajp X3a qBsa 440[aza [a.\A9 uiojgq 44J laqunuiazíjdajasif Saui qas4uiqa4 uaddaqSassaqapja A3n qBsa* uaSaA e UB4zy iU4oq 4o3bjia apaui qapazssaq ppoApn zb' 4aq -aq 'aq4azs94Jaq b luzojnBiq sauiapja JoquaA[t 'bskoj b qqiXu bqgih '4«q?puBJj b qgzzoq jbui 'qafajC3ua[ B [d qaiuaui 3r[y -qaq>[oj[nq 4ui8aui j?ui *bíi — Az volt • szerencse, hogy többet nem kérdezett. Még a szemvillanásával se mutatta, hogy nem hiszi. Ha itt, hát itt. Mert ha akkor ő előszedi a hitetlenség­bogáncsokat, és azzal rakja ki a műhellyé rangosodott színt, hogy még szúrósabb legyen, hát Gregorics Illés biztosan csalódott volna az emberiségben. De szeren­csére nem így történt. Csak sóhajtott, olyan fekete felle­ges sóhajtással, amivel el is búcsúztatta a régi jó éle­tüket. Aztán megkérdezte: — Gép van? — Lesz. — Ahá. Erre se szólt többet. Lett ls különben. Illés hamar kiszagolta, hogy egy nemrég meghalt öreg fazekas holmiját kiárulják az örökösök. Rácsapott. Siralmas ócska jószágok voltak. Két présgép, korong, miegymás. Az agyagot először kosárban hozta Vásárhelyről. Így indultak. Egyik nap Ilonka találkozott Szekeres Pistával. Ki­csit szégyenkezve bújt volna előle, de az megszólítottal — Mi lelte az urát? Fogta magát, leszámolt, fa­képnél hagyott bennünket. Csak nem vette föl a hecce­lódést? — A, nem olyan az. Megszokta. Meg jól ls esett neki. — Hát akkor? A legjobb munkásom volt — Tudja, nehéz ezt megmagyarázni. Csak aki egy életet húzott ki vele... Én nem tudom. Illés furcsa ember. — Hát furcsa. Havi 2000 forintot csak úgy ott­hagyni. Mert nem hiszem... — Kevesebb lesz. Biztos kevesebb. Én már nem ls szólok. — Vonattal járnak át? — Minden reggel. — Senki se érti. — Én értem. ságban 6zéltében-hosszában éppen akkora, mint akárki más. Egyetlen jóízű, vagy csúfondáros neve­tés véget vet az ilyen mendemondáknak. Gregorics Ülés? A, az olyan bolondos. És kési. Nem is tartottak tőle ettől kezdve. De valami mégiscsak volt a bajuszos kis emberben, valami fur­csaság, ami miatt nem lehetett vele úgy beszélni, mint Szalma Jóskával, vagy Fejér Danivaí. Valami meg­különböztette mégis azoktól, akiknek öltözés közi odakiálthattak: — No, te is elmennél a munka te­metésire, még a koporsót is cipelnéd. Bolond Gregorics. Ezt is lehet sokféleképpen mon­dani. Odamorogni egy kézlegyintés mellé, mintha a süketnéma udvarosnak köszönne valaki. Meg lehet rö­högve is, kétpofára, jó zsírosan, mintha kövér son­kát enne az ember, aztán nagyon jólesne. De lehet egy kis respektussal, hogy a csűfolás alá a tisztelet­ből is szelnek egy darabot. Hát így voltak Illéssel. Sokáig. Még tíz évnél is tovább. Amíg azt a bizonyos utolsó nagy bolondságot meg­csinálta. Voltaképpen egy lakodalomban vesztette el Illés az eszét végképpen. Egy lakodalomban, ahol mindenki ivott, táncolt, fúvósok kíséretével hitet tett amellett( hogy nem tud ő már megjavulni, józan ember lenni. Csak éppen Illés, meg a kertészet igazgatója haraptak a borhoz mindenféle hiábavaló beszédet. A melegágy­ról, meg a rózsákról, de főleg a virágcserépről esett köztük szó, mintha azon olyan sok beszélnivaló lenne. Reggel felé aztán, mikor Bényi sógor már vájlingból szürcsölte a bort — az elég nagy volt hozzá, hogy el­találjon vele a szájáig — Gregorics Illés belecsapott az igazgató tenyerébe. — No, akkor megegyeztünk — azt mondja —, én elmegyek magukhoz virágcserepet gyártani. Az igazgató másnap kezdett el csodálkozni. Mit is mondott neki az az majolikás ember tegnap hajnal­1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents