Délmagyarország, 1962. június (52. évfolyam, 126-151. szám)

1962-06-28 / 149. szám

3 Csütörtök, 1962. június 28. A kenderíonógyári gépek »orvosai« A KONGRESSZUSI VERSENY SIKERÉÉRT iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiih Egyéni érdek társadalmi kötelességtudat Méltán örülhetnek sikereiknek, joggal büszkélkedhetnek a kongresszusi munkaverseny eredményeivel a Szegedi Kenderfonógyár vezetői. dolgozói. Az üzemi újság, a Vörös Cséve sem fukarkodik az elismerő szóval. Dicséri a versenyben résztvevő üzemrészeket, s közli a helyezési sorrendet. Kilenc üzemrész neve szerepel a tabellán. köztük első a kártoló, második a szárazfonó, utolsó a finomító üzem. Példaképül említi a javítóműhely dolgozóinak kongresszusi munkafelajánlásait is. Hangsúlyozza: meglátszik, hogy a pártszervezet vezetősége, a szakszervezeti műhelytitkár, s a műszaki vezetők jól foglalkoznak a versenyszervezéssel. Naprakész tükör A karbantartó műhely dolgozói munkaversenyének eredményeit nem veszik számba a versenytabellán. De akik itt szerepelnek, azok munkasikereikben is ott van a karbantartók tevékenysége. Hiszen az ö jó vagy rossz munkájuk befolyásolja az egész üzem termelését. Különösen ilyen öreg gyárban, kivénhedt masinákkal nehéz a munka, s nagyon fontos a TMK tevékenysége. Csak jó karbantartó, munkával, helyes szervezéssel lehet olyan életet tartani ezekben a gépekben, hogy a kiesési idő a legkevesebb legyen. Az 55 éves géppark munkastatisztikáját böngészgettük Zöldi Imre elvtárssal, az üzemi pártbizottság titkárával. aki elmondotta, hogy a vállalat vezetői állandóan figyelemmel kísérik a gépállásidő mutatószámait. Ez naprakész állandó tükör, amelyből a vezetők következtethetnek. Mit mutat most ez a tükör? Májusban 2,7 százalékos, június első dekádjában 4, második dekádjában pedig 2,6 százalékos volt a gépállás. A gépek zörejéből Az elmúlt évben új munkaszervezést valósítottak meg az üzemben. Profilírozták a karbantartók munkáját. Ma már minden osztálynak külön karbantartó csoportja van. Korábban sok ember kezelt sok gépet. Ez lényegében azt jelentette, hogy egy gépnek sem volt gazdája. A csoportos munka nagy gyakorlati tapasztalatokat adott a karbantartóknak. Mint jó órás az óra ketyegéséből, ők a gépek zörejéből tudják mi a baja, miért igényli az „orvost*, a lakatos munkáját. Igen, ők valamennyien a gépek orvosai. Gyakran elsősegélyben részesítik a gépeket. de többnyire terv szerint javítják őket. Már előre tudják. melyik gép generáljavítására mikor keiül sor. Erre felkészülnek, elkészítik a szükséges tartalék-alkatrészeket. Gépműhely a gyár kebelében A gépek felújítása természetesen akkor zökkenőmentes. ha van elegendő és megfelelő alkatrész. Itt van, mert nagy részét maguk gyártják. Sőt más üzemeket, testvérvállalatokat is ellátnak textilipari gépalkatrészekkel. A len-kenderiparág központi gépműhelyét hozták létre a gyár kebelében, s ez nagv segítséget nyújt a kenderfonógyári gépek javításához. Ez azonban csak a jó és gyors munka lehetőségét teremti meg, amit a lakatosok, szerelők, esztergályosok, a textilgépek orvosai töltenek meg tartalommal. Nem kis érték: sok-sok munkaóra és sok forint függ munkájuktól. Elmondliatni, hogy a termelés, a műszaki fejlesztés nélkülözhetetlen munkásai ők, s az eredményes kongresszusi munkaverseny feltételének megteremtői. Ha nem is tartják nyilván az ő munkájuk eredményét az üzemrészek közötti verseny tabelláján, elismerésre, dicséretre méltó a munkájuk. N. P. 4

címben felvetett gondolat jelenthet ellentétet, sőt kibékíthetetlen súlyos ellentétet is. De csak kapitalista viszonyok között. A szocializmus viszonyai között az embor kitör azoknak az önző érdekeknek szűk köréből, amelyekkel a kapitalista rendszer körülbástyázta, s kilép a társadalmi tevékenység széles porondjára, öntudata felmérhetetlen módon megnövekedett. Mindinkább tar Hazaérkezett a Lengyelországban járt mezőgazdasági küldöttség A Losonczi Pál földműve- szövetkezetet látogatott meg, lésügyi miniszter vezetésé- szerdán visszaérkezett Budavei Lengyelországban járt pestre. nyolctagú mezőgazdasági kül- Fogadtatásukra a ferihegyi döttség, amely a gdanski re^lőtéren megjelent Petővajdaságban számos mezőházi Gábor földművelésügyi miniszterhelyettes, valamint gazdasági kutatóintézetet, ál- a minisztérium több vezető larrú gazdaságot és termelő- munkatársa. Befejeződtek a vizsgák a marxista-leninista esti egyetemen A következő tanévben több új tagozat kezdi meg munkáját Az MSZMP Csongrád megyei bizottságának marxista —leninista esti egyetemén tegnap véget ért az 1961/62-es iskolai év. Hétfőn kétszáz másodéves hallgató adott számot politikai gazdaságtan ismeretekből, kedden pedig kétszázhúsz elsőéves vizsgázott filozófiából és tegnap, szerdán a végzős harmadévesek a nemzetközi munkásmozgalom történetéből vizsgáztak. A jól sikerült vizsgák után az egyetem nagy előadótermében Siklós János elvtárs, az MSZMP Csongrád megyei bizottságának titkára ünnepélyesen búcsúztatta az esti egyetem végzős hallgatóit. Munkájukhoz sok sikert kívánt, majd időszerű politikai kérdésekről tájékoztatta a hallgatókat. A marxista—leninista esti egyetem igazgatósága összegezte a vizsgaeredményt, s megállapította, hogy a hallgatók jól felkészültek, s így' született meg az átlagos négyes eredmény. Jelenleg az új, az 1962/63as iskolai év előkészítésén dolgoznak. A múlt héten az esti . egyetemre jelentkezők felvételi vizsgája is megtörtént. Az új oktatási évben az első évfolyamnak mintegy kétszáz hallgatója lesz. Szentesen 80 fővel külön tagozatot indít a marxista—leninista esti egyetem igazgatósága. Az új, az 1962/63-as tanévben, mint ismeretes, kétéves művész tagozat is indul. Az új tagozat iránt igen nagy az érdeklődés. A szakosított tanfolyamra már eddig igen sok zene- és képzőművész jelentkezett. A magas tudományos fokozattal rendelkező orvostudományi és tudományegyetemi előadók kérésére az esti egyetem vezetősége külön tagozatot indít részükre a következő évben. Az új tanévben indul a szakosított tanfolyam -— a marxista—leninista esti egyetem három évfolyamát elvégző hallgatók részvételével —, választás szerint a hallgatók két év után filozófiából, politikai gazdaságtanból, illetve nemzetközi munkásmozgalom történetéből tehetnek államvizsgát. Aratáskor mosgóholtok járják a földeket Elegendő hűsítő italt is biztosítanak A közvetlen demokrácia híve. Ebben a genfi közvetlen demokrácia lebegett szeme előtt, ahol életének nagy részét töltötte. Elitéli a képviseleti rendszert. Természetes, hogy egy nagy államban már a közvetlen demokrácia nem valósítható meg és ezen nem segít a népszavazás intézménye sem, amelynek ő olyan nagy jelentőséget tulajdonít. A népet illeti meg a törvényhozó hatalom, de kénytelen elismerni, hogy a törvényhozó halalom mellett van végrehajtó hatalom is, amelynek viszont az alattvalók engedelmességgel tartoznak. Bár szerinte a szabadságról nem lehet lemondani, de a kormánnyal szemben megköveteli az engedelmességet. Rousseau szerint is a tulajdon alapja a munka, amelyet a jog véd. Nála is nagy szerepe van a magánjognak. Kénytelen elismerni, hogy a társadalmi szerződés következtében az ember elveszti abszolút szabadságát és egyenlőségét, de helyébe polgári szabadságot nyer. Igen érdekes az a megjegyzése, hogy a törvények a birtokosok számára hasznosak. A népszuverenitásban biztosítékot lát arra. hogy a törvények a közjót szolgálják. Kétségtelen, hogy Rousseau felfogása kedvező alap a burzsoá osztályszuverénitás elmélete felé. Elválasztja az államot az egyháztól és ezzel is a fejlődést szolgálja. Nem híve egyik vallásnak sem, de a vallást a társadalmi együttélés feltételének tartja, ezért valamiféle polgári vallást javasol, amely minden embert testvérnek ismer el és csak az erény, a lelkiismeret kötelezettségét isméri. A nyári nagy mezőgazda- művesszövetkezetek gondossági munkák idején a föld- kodnak a termelőszövetke• • • •••••••••••••••••••••••«•••••. zeti gazdák étkeztetéséről és 2 üdítő itallal való ellátásáról. az egyének a társadalmi szerződéssel összes J A MÉSZÖV megszervezte az jogaikat átruházták a közösségre, bizonyos Rousseau a francia forradalom szellemi vezérének tekinthető, mert számos gondolata alkalmas volt forradalmi következtetések levonására. Mint ismeretes, a francia forradalom, az egyenlőségen, s szabadságon és a testvériségen alapuló népfelségi tanaival támadta az abszolút monarchiát s Rousseautól tanulta, hogy a társadalmi szerzódés megsértése jogot ad a felkelésre és ezzel elméletileg alátámasztotta a jakobinus diktatúrát. Azzal a tételével, hogy kommunisztikus tanok kiindulópontjává is vált. Munkásságában általános támadást intézett a feudalizmus intézményei és nézetei ellen, de ugyanakkor megsejtetté a kapitalista társadalom ellentmondásait, s ezért annak perspektíváját is elvetette. Társadalomelméletében a múltra vonatkozólag számos haladó gondolatot tartalmaz, a jövendőre vonatkozó elképzelései azonban szükségképpen idealisták és utópisztikusak maradnak. Elgondolásainak ideális jellege különösen megmutatkozik az ősállapot, a „természetes állapot* idealizálásában. Az a nézete pedig, hogy a civilizáció a tudományt és a művészetet ténylegesen nem vitte előre, mert ez a tömegek előtt idegen maradt, lényegében a termelőerők fejlődésének negatív hatását húzza alá. amikor a közvetlen deIMapiamhOan, mokrácia megvalósítása, illetőleg annak a képviseleti elvvel való egybehangolása napirendre kerül a világ egy jelentős hányadán, érdemes felidézni Rousseau sokszor ellentmondásosságot mutató, idevonatkozó tanításait már csak azért is, mert a közvetlen demokráciára vonatkozó fejtegetései sok esetben túl is mutatnak a polgárj ideológia korlátain, amiért nem lehet őt egyszerűen a közvetlen demokrácia polgári értelmezésének elindító szerepére korlátozni. Az is igaz, hogy felfogásában sok esetben jelentkeznek olyan egyszerűsítések, amelyek a polgári társadalmi, gazdasági fejlődés változásaival nem számolnak és ennek következtében gyakorlatilag megvalósíthatatlanok. Mindezek ellenére születésének 250. évfordulóján a haladó világ, köztük, a szocialista országok tudósai megemlékeznek a nagy állambölcsészröl, kinek elvitathatatlan érdemei vannak a közvetlen demokrácia polgári értelmének kialakításában, a haladó társadalomtudományi gondolkodás megalapozásában. DR. ANTALFFY GYÖRGY • aratásra az üzemi étkezte• • tést. A helyi földművesszö• vetkezetek és tsz-ek megál2 lapodása alapján „bérfőzést* ;is vállalnak a falusi egyséjj gek. A termelőszövetkezetek • lisztet, zsírt, húst, vagy fő2 zeléket adnak a menühöz, 2 míg a földművesszövetkeze2 tek a konyhai részt látják •el. • J Deszken például mozgó• konyhát állítanak be a hó• nap végén, Pusztamérgesen 1 a Rizling Termelőszövetke2 zetben hasonló módon lát• ják el a dolgozókat. Sok • községben, mint például • Ásotthalmon, Röszkén, Sző2 regen. Kisteleken, Mórahal2 mon a mozgóárus rendszert • vezetik be a nyári nagy • munkák idejére. Az erre a • célra munkába állított dolJgozók szendvicseket, hűsítő 2 italokat, sört és cigarettát J árusítanak majd a szántó• földeken. • ; A termelőszövetkezetek és • a földmüvesszövetkezetek kö«zös megegyezése szerint a 2 munkahelyekre különböző 2 járművekkel is szállítanak "enni- és innivalót. Több kö• • zös gazdaság, mint a deszki, • ; lovasfogatot állít be erre a 2 célra, Szőregre pedig tricik•lit biztosítottak. pasztaiható nálunk is a városi és falusi dolgozók zömének tudatában a társadalmi és az egyéni érdekek közti határ elmosódása. Ez egészen törvényszerű. Hiszen nálunk mindaz, ami az egyéni szükségleteket és igényeket illeti — táplálkozás, lakás, ruházkodás —, összefügg a szocialista gazdaság fejlődésével, terveink végrehajtásával. Az egyéni és a társadalmi érdekek mind teljesebb öszszefonódása anyagilag a szüntelenül növekvő társadalmi fogyasztási alapokban testesül meg. Éppen ezért az egyéni jólét, fogalma a szocialista viszonyok között elválaszthatatlanul összefűződik a gyár, a tsz, a bánya, a laboratórium, az intézmény, az egész ország sikereivel. A magasfokú társadalmi kötelességtudat megnyilvánulásai tartalmúkban és formájukban igeit különbözők. Ebben is példát mutatnak a szovjet emberek. A szovjet munkások a kommunizmus építésében elsőrendű kötelességüknek tekintik, hogy minden eszközzel növeljék a munkatermelékenységet, hogy a termelést komplex módon gépesítsék és automatizálják, hogy a technikai fejlődést előbbre vigyék. A kolhozparaszt arra összpontosítja erőfeszítéseit, hogy több mezőgazdasági terméket adjon az országnak, hogy megteremtse a mezőgazdasági termékek bőségét. A fizikus-tudósok a nép iránti legelső kötelességüknek tartják a szabályozható termonukleáris reakció titkainak megfejtését. Az író pedig abban látja kötelességét, hogy nagyszerű napjainkhoz méltó műveket alkosson, amelyek arra lelkesítik az emberek millióit, hogy új, kommunista módon éljenek és dolgozzanak. Minden szovjet ember a maga posztján állampolgári, vagy társadalmi kötelességének eleget téve, előbbre viszi a közös ügyet. M

égis, kötelességtudó embernek csupán azt nevezzük, aki a társadalmi érdekeket mindig és mindenben egyéni érdekei fölé helyezi, s ha kell, az állam, a társadalom érdekében le tud mondani egyéni1 előnyeiről, egyéni kényelméről. Az ilyen ember tudja, hogy a nép, a kommunizmus erdekében cselekszik, s ha szükség van rá, bátorságot és elszántságot tanúsít, cinként korlátozza egyéni óhajait, kényelmét, megváltoztatja egyéni szándékait. Az egyéni érdekek ezen alárendelésének semmi köze az áldozathoz. A szocialista társadalom humanizmusa egyáltalán nem abból áll, hogy egyesek érdekeinek mások rovására tegyünk eleget. Az egyéni érdek alárendelése a közérdeknek nem egyéb, mint helyesen értelmezett egyéni érdek, s nem meglepő, hogy a szovjet emberek egyéni érdekeinek említett korlátozásait nem áldozatnak tekinti, hanem természetesnek tártja. A

szocializmus, a kommunizmus tudatos építője nem kényszerből. nem valamiféle külső körülmények hatására, hanem belső meggyőződésből teljesíti társadalmi kötelességét. Mély belső szükséglet készteti arra, hogy mindig és mindenben társadalmi kötelességtudatát kövesse. A belső meggyőződés segít az embernek az összefonódó társadalmi és egyéni érdekek bonyolult szövevényében meglátni azt, hogy mi a kötelessége a társadalommal szemben, hogyan kell eljárnia egyik-másik esetben. Pedig itt néha nem is olyan egyszerű eligazodni különösen akkor, midőn merőben személyinek tűnő kérdések vetődnek fel. Van olyan dolgozó, aki szívesen átmegy a nehéz munkarészlegre dolgozni, ha oda küldik, de felháborodik, ha szemére vetik, hogy rosszul neveli gyermekeit: „Miért avatkoznak bele? Hiszen ez az én magánügyem*. Valóban magánügy lenne? Hiszen társadalmunk szempontjából egyáltalán nem közömbös, milyenné serdül a felnövekvő nemzedék. Ugyanezt mondhatjuk az olyan magánügyekről is, mint a tanulás, a szakma elsajátítása stb. A társadalmi kötelesség felismerése azt jelenti, hogy tudjuk és érezzük a néppel, az állammal szemben fennálló kötelességünket, hogy magánügyeinket és cselekedeteinket a társadalmi érdekek szempontjából vizsgáljuk. Midőn azonban elismerjük, hogy az ember életében és tevékenységében a társadalmi érdek a fő, a meghatározó, az egyáltalán nem jár azzal, hogy az egyének érdekeit megcsorbítjuk, semmibe vesszük, vagy teljesen mellőzzük, mint ahogy az imperializmus ideológusai próbálják bizonygatni. Ellenkezőleg, az egyéni érdekek ettől még kiterjedtebbekké, gazdagabbakká, sokrétűbbekké válnak. A szocialista viszonyok között a társadalmi kötelesség fölötte áll az egyéni érdekeknek, de nem mond ellent nekik. Nincsenek kibékíthetetlen ellentmondások az egyéni és a társadalmi érdekek között. Az egyéni és a társadalmi érdekek szoros összhangban vannak,kölcsönösen feltételezik és kiegészítik egymást. A burzsoá, a nyárspolgár számára érthetetlen, hogyan történhet meg, hogy az az ember, akit nem űz a szükség, a félelem, vagy a nyereségvágy. hogyan hagyhatja el otthonát, hogyan válhat meg szükség esetén a városi élet kényelmétől. Nem tudja megérteni, hogy ez boldoggá teheti az embert. Sőt mi több, a burzsoá propaganda mindezt a szabadság elfojtásának, az egyéniség elnyomásának tünteti fel. N

émelyek úgy vélik, hogy nem lehet a társadalmi kötelesség teljesítéséről beszélni, amikor fizetett munkáról van szó, hogy az egyéni anyagi érdekeltség összeférhetetlen a társadalmi érdekekkel. Természetesen ez merő tévedés. A mi társadalmunkban a munka nem ellenszolgáltatás nélküli munka, nálunk az az elv érvényesül, hogy „mindenki képességei szerint, mindenkinek munkája szerint*. A kommunista építés tapasztalatai számunkra is meggyőzően bizonyítják, hogy a munka mennyisége és minősége alapján történő javadalmazás nemcsak minden egyes dolgozó hanem az egész társadalom erdekeinek is teljesen megfelel. A szocializmusban az anyagi és az erkölcsi ösztonzok szervesen kiegészítik egymást, s az anyagi érdeke tseg elvének helyes alkalmazása nem aláássa hanem kifejleszti a társadalmi kotelességtudatot. A párt amikor az embereket a mágasfokú társadalmi kötelességtudat szellemében a társadalmi érdekek elsőbbsége elismerésének szellemében neveli, egyszersmind óva int az: egyéni érdek bárminemű elhanyagolásától. Ha a becsületes dolgozók ésszerű érdekeiről van szó, akkor kielégítésük nem akadályozza, hanem elősegíti a közös ügyet, s az ilyen egyéni érdekekről való gondoskodás nemcsak jogos, hanem szükséges is. E

z a gondoskodás a szocialista rendszer lényegéből fakad, annak a rendszernek a lényegéből, amely zászlajára írta: „Mindent az emberért!*