Délmagyarország, 1962. május (52. évfolyam, 101-125. szám)

1962-05-16 / 112. szám

Szerda, 1962. május 16. Tanultak a múlt esztendő hibáiból Sok jót nem lehetett elmondani tavaly erről az újszegedi szövetkezeti gazdaságról. Annál több volt viszont a hiba, a termelést akadályozó hiányosság. Baj volt mindenekelőtt a tsz tagságának munkafegyelmével, a közös gazdálkodás rendjéhez való viszonyával. Ebből eredt a bajok, további hibák legtöbbje, ezért akadozott a munkaszervezés, ezért bomlott meg a tagság és a vezetés összhangja. S mindezek eredményeként az összkép, amit a zárszámadás pontosan megrajzolt a Rózsa Ferenc Tsz-ről, nem sok jóval biztatott Ösztönző prémiumrendszer A szövetkezet gazdái azonban — úgy látszik — alaposan megszívlelték s fontolóra vették a tavalyi tanulságokat Mert a helyzet lényegesen megváltozott megjavult azóta. A korábban annyiszor megbírált tsz most, a kedvezőtlen időjárás ellenére, rendben elvégezte a tavaszi talajmunkákat, nagyrészt befejezte már a tavaszi vetést, s mind a növényápolásban, mind az állattenyésztésben fegyelmezetten halad hétről hétre a munka. Része van e változásban a kidolgozott új, ösztönző prémiumrendszernek is, de —s ami fontosabb ennél — annak is, hogy az újszegedi Rózsa Ferenc Termelőszövetkezet gazdái nem akarnak most már bírálatoknak állandó céltáblája lenni. j Jól kezdték az új gazdasági évet ^N az újszegedi Rózsa Ferenc Tsz gazdái ^J Megelégelték a -hátulkullogást*, s be akarják bizonyítani, hogy a maguk adottságai között jobb munkával el tudnak érni kiemelkedő eredményeket is. Biztató az idén a Rózsa Ferenc Tsz gazdáinak munkája. A szegedi tsz-ek közül például egyedül ők végezték el 100 százalékosan az őszi kalászosok fejtrágyázását, s nem maradtak le a talaj művelésben sem, pedig a területükön elég sokáig állt a víz a márciusi olvadás után. A kertészet jól jövedelmez A tsz kertészete már eddig több mint 35 ezer forintot hozott a kasszára, pedig még csak az idény kezdeténél tartanak. A melegágyi salátát primőrként május l-ig mind eladták, nagyobb részét a MEZÖKER-nek, de hoztak föl a szegedi piacra is. A 13 ezer fej saláta mellett 20 ezer csomó zöldhagymára is van szerződésük. Megkezdik a hét végén a karalábé szedését, s a melegágyakban virágzik már az uborka, ami május végére szintén termést hoz majd. A kertészeti brigád Ábrahám József vezetésével meghoszszabbított munkaidővel dolgozik most. A paprikapalánták kiültetésén fáradoznak. Már több' mint 10 ezer palántát kiültettek a szántóföldi kertészetbe az elmúlt néhány nap alatt. A paprika után jön a paradicsom és a káposzta is. Fejlődik az állatállomány Az alsókikötősori majorban sem tétlenkednek az emberek. Saját erőből karámokat építenek a tehénistállókhoz és téliesítenek több tavaly épült szerfás istállót, szintén saját erőből. Tovább fejleszti idén állatállományát is a szövetkezet. A tenyészmarha-állományt 54-ről 100-ra emelik. Igen jó a vemhesedési százalék az állatoknál, s vetélés még nem fordult elő. Hetven marhára kötött hizlalási és nevelési szerződést a szövetkezet az Állatforgalmi Vállalattal. A 80 tenyészkoca és szaporulata mellett annak a 300 hízónak több mint fele is ott fejlődik-gyarapodik már a tsz sertéstelepén, amelyekre az idén hizlalási szerződést kötöttek. Nagy öröm végre jót írni az újszegedi Rózsa Ferenc Tsz-ről. Persze, a bizalom és a dicséret előlegzett még, hiszen az év, a munkák kezdetén vagyunk. De reméljük, hogy a szövetkezet gazdáinak munkakedve és szorgalma töretlenül megmarad egész esztendőben, s akkor a változást, a dicséretes fejlődést tükrözik majd a zárszámadás adatai is — elsősorban a tagság jövedelmének növekedésében. Papp Lajos Az országos szintnél is alacsonyabb a megyében a csecsemőhalandóság ANKÉT SZEGEDEN — KÜLFÖLDI SZAKEMBEREK A JÖ MÓDSZEREKET TANULMÁNYOZZÁK NÉMET VENDÉG EK A MEGYÉBEN A Csongrád megyei tanács és Szeged város vb egészségügyi osztálya kedden ankétot rendezett a csecsemőhalandóságról Szegeden, a megyei párt- és tanácsszékházban. A tanácskozás tájjellegű volt. mert a dunántúli, továbbá Békés. Bács-Kiskun és Pest megyékből is megjelentek szülész- és gyermekgyógyász szakorvosok. Jelen volt dr. Sárkány Jenő professzor, a budapesti Heim Pál kórház igazgató-főorvosa az Egészségügyi Minisztérium, s Virág Margit, a Vöröskereszt képviseletében. Mivel Csongrád megye az országos szintnél is jobb eredményeket ért el a csecsemőhalandóság tekintetében, a módszereket nemcsak hazai, hanem külföldi szakorvosok is tanulmányozzák. Így látogatott el megyénkbe Négykilós gyapjúhozam dr. Elfriede Paul magdeburgi professzornő és dr. Richárd Hoffman magántanár. Az ankéton a német vendégek is részt vettek. A tanácskozást dr. László György megyei főorvos nyitotta meg, majd az előadásokra került sor. Dr. Gyöngyösi Andor kandidátus, a nyíregyházi megyei kórház szülészosztályának főorvosa a helyi tapasztalatok alapján értékelte a csecsemőhalandóság problémáit. Dr. Milotay László gyermekgyógyász szakorvos a Csongrád megyei helyzetet ismertette. Előadást tartott dr. Elfriede Paul professzornő is, ismertetve a Német Demokratikus Köztársaság és részletesebben a magdeburgi terület gyermekhalandóságának helyzetét. Dr. Sárkány Jenő professzor országos adatok alapján vázolta az ankét résztvevői előtt a további feladatokat. Eredményeink ma már nemzetközileg is elfogadhatók, azonban az eredményeket szervezeti intézkedésekkel tartóssá kell tenni a további sikerek érdekében. A vita hozzászólói — dr. Szendy Balázs ( Gyula), dr. Náray Sándor (Szeged), dr. Filep Aladár (Szentes), dr. Alexi Miklósné (Győr), dr. Oroszlán László (Zala megye). Az ankét tanulságait Sárkány professzor foglalta öszsze, majd a tanácskozás dr. László György főorvos zárszavával ért véget ' Akik mindig elölről kezdik... Irta: Siklós János Most nyírják a pusztasz ri Petőfi Tsz-ben a szépen átteleltetett juhállományt. 50janyajuh kerül a nyiróolló alá, s átlagosan 4 kilogramm-s cyapjühozamra számítanak, ami 20 dekával több a tervez t gyapjúhozamnál. Szép prémiumot jelent ez a szövet ->zel három juhászának, akik nehéz körülmények között lelkiismeretes munkával gondozták az állatokat a téli hónapokban. A birkanyíró brigád tagjai "vendégek* a Petöfi-ben, maguk a Kossuth Tsz-ben dolgoznak, de szívesen adtak segítséget a jó szomszédnak. Hazaérkezett a Szovjetunióból a Magyar Tudományos Akadémia küldöttsége Erdei Ferencnek, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkárának vezetésével egy hetet töltött a Szovjetunióban a Magyar Tudományos Akadémia küldöttsége. A magyar küldöttek megbeszéléseket folytattak a Szovjet Tudományos Akadémiával, valamint a Szovjetunió Mezőgazdasági Minisztériumának tudományos főosztályával. Ezenkívül szakmai látogatásokat tettek. A küldöttség kedden hazaérkezett Budapestre (MTI) IV éhány hét még és újra -fiatalok nagy serege* vesz búcsút az általános és középiskolák kapujától, főiskoláktól és egyetemektől. Igy megy ez évről évre: mindig újabb és újabb korosztályok köszönik meg a tanító és a tanár fáradságos munkáját. Az életbe indulók többsége őszinte tisztelettel és szeretettel mond búcsút a nevelőnek, mert érzi, hogy ez a legkevesebb, amit adhat volt tanárának. Az iskola kapuján úgy lépnek ki, hogy oda már-nincs visszaút*, s legtöbbjükben — serdülő lányokban és fiúkban — bevallott vagy titkolt nosztalgiát, sót sajnálkozást, szomorúságot vált ki a távozás. Hiszen életüknek egy darabkája lezárult: megszűnt a beidegződött, jól ismert életforma, és kezdődik az új. ami már nem olyan, mint a régi. Valami olyasmi érzés ez, mint a munkahely-változáskor keletkező bizonytalanság: elhagyni az ismerős környezetet, és egy ismeretlen hfelyen elölről kezdeni. Olyasmi érzés, de nem azonos, mert a gyerekkor tisztább, érzékenyebb világában ez a változás lényegesen több. Megy a -kivénült* korosztály, de marad a tanár és a tanító, ök nem mennek el: szeptemberben majd újból kezdik. Nem ott, ahol júniusban abbahagyták — ott, ahol tavaly szeptemberben kezdték. A tanító egy kis darabkát letör életéből minden évben, és a távozó korosztály életvidámságához, lelki egyensúlyához, jelleméhez adja, mint egyik legfontosabb kötőanyagot az ifjú élet egészséges alakulásához. Törögeti saját életét: azért él, létezik, hogy ezt csinálja. Neki a katedrán nyílik új horizont: évről évre egy magasba törő társadalom egyedeit neveli, tanítja. Marad tinta- éc irkaszagú, könyvízú katedráján a tudomány és a tudás fölkent apostolának: tisztességében őszül és vonul nyugalomba. Szemünk láttára így folyik el életük éve egymásutáni generációkkal... A tanítóké az egyik legérdekesebb foglalkozás: jellegzetes szellemi pályái, .mely csak élethivatásból táplálkozó erőből tartja fenn és újítja meg magát. Nem mindenki képes arra, hogy három-négy évtizedet tanítson, neveljen úgy, hogy a tanuló benne lássa meg követendő eszményképét. Ezért nagy tisztelettel és hálával adózom a tanítók és a tanárok előtt. (Elnézést kérek azért, hogy nem használom a pedagógus kifejezést, de a nevelői pálya sablonos gyűjtőfogalmának tartom. Övónő, tanító, tanár — ezek sokkal szebben hangzanak, mint a -pedagógus* szó, s jobban kifejezik a nevelői pálya valóságát, értékét is. Valahogyan úgy tűnik ez a szó is, mint amikor reggel jön a hivatalsegéd és azt mondja: -Meghoztam a sajtót* Fedig én nem -sajtót« olvasok csak úgy általában, hanem DélMagyarországot, Népszabadságot, Magyar Nemzetet stb.) * Czülői értekezleten voltam nemrégen. x-7 A gyerekek harmadik negyedévi előmeneteléről beszélt a tanítónő. A gyerekek jellemzésén túl elmondott néhány hasznos tanácsot, ami az otthoni nevelésre vonatkozik, hogy a szülői ház és a tanító munkája között egészséges, harmonikus összhang legyen. Ez a tanítónő frázistól mentesen, politikai jelszavak nélkül, egyszerű kis életpéldákkal mutatta meg, hogy a szülői ház és az iskola különböző felfogásából adódóan a gyerek lelkében végbemenő konfliktusok a gyereket előbb-utóbb cinikussá, hazuggá és gyenge jellemúvé teszik. Nem is tudja a szülő, milyen nagy kárt okoz gyerekének — akit a legjobban szeret —, amikor megcáfolja a tanítót vagy a tanárt, amikor az iskola szépre, jóra intő tanításait kifordítja, nevetségessé teszi a gyerek előtt. Szerencsére — a tanítónő véleményét idézem — egyre kevesebb szülő kerül ellentétbe az iskolával, a tanarral és a tanítóval. Persze mennyivel egészségesebb lenne az iskola és a család együttműködése, ha a szülők a részükre rendezett értekezleteket rendszeresen látogatnák. S nem úgy folyna le a szülői értekezlet, hogy 26—30 gyermek szülői közül csak nyolcan-tízen jelennek meg. Ez az érdektelenség kedvezőtlenül befolyásolja a tanító munkakedvét, tevékenységét és természetesen a gyerek fejlődését is. * A szülői értekezletek mellett legalább ilyen jelentőségűek azok az iskolai ünnepélyek, amelyeket évente néhányszor megrendeznek. Aligha akad olyan szülő, aki ne könnyezné meg az anyák napjára készülő gyerekek bűbájos műsorát. Annyi őszinteség, szeretet és ragaszkodás sugárzik a kisgyerekek versmondásából, szavalatból, bemutatott kis táncából, énekszámaikból, hogy azt semmi sem tudja utánozni, helyettesiteni. De mennyi fáradság és türelem, pedagógiai érzék, megfizethetetlen küszködés előzi meg e műsorokat. Csak az tudja, aki legalább hébe-hóba bepillant a tantermekbe. amikor felkészülnek az alsótagozatosok egy-egy iskolai ünnepélyre. Nemrégen avatták az úttörőket és a kisdobosokat az iskolákban. Rövid, a kedves alkalomhoz illő ünnepségek barátságos és izgalmas légkörében váltak úttörővé a kisdobosok. Ott álltak a tanítók és tanárok az osztályok sorfala mellett, és feszült izgalommal figyelték a kisgyerekek szereplését, segítettek, ahol enne szükség volt, csititottak, ahol ezt kívánta a helyzet, és talán jobban idegeskedtek a szereplök sikeréért, mint maga a szereplő kisgyerek. Megkérdeztem néhány tanítót és tanárt egy úttörőavatási ünnepség végén, hogy miért idegeskedtek, izgultak ennyire. Az arcukra volt írva gondolatuk, érzésük, de elmondták, hogy egy jól sikerült ünnepély, ahol a gyerekek első közéleti szereplése történik, nekik is éppen olyan megható és kedves, mint a szülőknek, sőt még kedvesebb. Ezeken a kis ünnepségeken látják a tanulók jellembeli, szellemi fejlődését; határozott, bátor viselkedésük itt tűnik fel legjobban, és félszegségük, egyéb gyengeségük is itt látszik meg szembetűnően. -Tudjuk, hogy a szülőnek is nagy örömet szerzünk, amikor látja kisgyerekét, amint a verset mondja, vagy táncol, énekel. S ezt nem lehet semmivel sem megfizetni* — mesélte el egy tanítónő az úttörőavatás ünnepségének a végén. Ilyen nagy lelkesedés után már nem is mertem megmondani nekik, hogy menynyire sajnálom őket, amiért a szülők egyike-másika még arra sem kíváncsi, hogyan szerepel a gyereke az iskolaünnepségen. Ha összehasonlítok egy iskolaudvaron álló gyereksereget a megjelent szülők táborával, sajnálattal állapíthatom meg, hogy csak minden harmadik gyereknek a szülője jön el. Pedig ez sem közömbös tanítóknak és tanároknak, mert • ilyenkor is megismerhetik és elismerhetik munkájukat Nem elég hangoztatni a pedagóguspálya megbecsülését a szülők részéről, mert olyan sablonná válik ez a hangoztatás, mint magának a pedagógus szónak örökös használata. Ellenben, ahol a helyzet és a szükség megkívánja, menjünk közéjük, gyerekeink nevelői közé, hogy érezzék maguk mögött a szülőket is, mert a társadalom támogatása ezen épül fel. * |\f ivei segíthetnénk a tanárok, tanítók munkáját? Sok mindennel! Társadalmi megbecsülésüket először is a szülőktől kapják meg, de kapják meg még jobban hivatalos helyekről is: pártunk politikája alapján olyan légkör alakuljon ki minden iskolában, hogy valamennyi tanár és a tanító érezze, hogy biztonságban és szabadságban él. Érdemes volna megnézni azt is, hogy egy-egy tanító, tanár társadalmi megterhelése milyen mértékű. Nem egyformák a vállalt társadalmi kötelezettségek, de nagyon sok tanító és tanár erején felül végez különféle társadalmi munkát, mely nevelő munkájának, esetenként egészségének a rovására megy. Ki ne ismerne olyan tanárt és tanítót, aki öt-hat társadalmi munkakört tölt bev egyikből szalad a másikba, és alig van ideje arra, hogy eleget tegyen élethivatá' sának, a gyereknevelésnek. És ki ne ismerne. olyan tanítót és tanárt, aki nem vesz le kollégája terhéből, elmegy amellett előkelő nyugalommal, pedig ha ő is vállalna a társadalmi életből egy szeletet/ akkor kevesebb teher jutha munkatársára. Ezt a pedagógus párt- és szakszervezetek tudnák elősegíteni. Egészséges fölülvizsgálat keretében alakíthatnánk ki a helyes arányokat. Sok adminisztráció és értekezlet hárul a vezető emberekre, iskolaigazgatókra és helyettesekre, Közigazgatásunk még nem szabadult meg a közvélemény által elítélt bürokrácia egészségtelen kinövéseitől, például a közoktatásunkat irányító területeken sem. A még mindig sok adminisztráció, a különféle rendszeres és rendszertelen értekezletek gyakran elvonják az időt a tantestületek vezetőitől. Ezért nem tudnak foglalkozni megfelelően a tantestülettel, pedagógiai elmélettel, világnézeti kérdésekkel. szaktárgyak tematikájával és hasonlókkal. Az igazgatók hatáskörének növelése is egészséges tényezőként jelentkezne, hiszen társadalmi és gazdasági életünk minden területén tapasztalható az a kívánság, hogy az irányítást közelebb vigyük az élethez. Ez a közoktatásra is vonatkozik, és érdemes is lenne megvizsgálni, hogy gazdaságügyi. személyügyi kérdésekben, tervek elkészítésében és egyéb vonatkozásokban hol lehetne bővíteni az iskolaigazgatók hatáskörét. Ez egyben növelné személyes felelősségüket is, és csökkentené az adminisztrációt, az értekezletet, s kollektívabbá, színvonalasabbá tenné a vezetést. E néhány gondolatfoszlány mindössze azt a célt szolgálja, hogy illetékesek figyeljenek föl, s nézzék, keressék azokat a megoldási lehetőségeket, amelyek kézzelfogható segítséget nyújtanak a tanárok és tanítók munkájához most, s iskolareformunk végrehajtásának következő éveiben. * JTlérkezik nemsokára a pedagógusok J-J napja, amikor a nevelőket ünnepeljük. Ez az ünneplés úgy válik igazán értékessé, ha a szülők sem feledkeznek meg gyerekeik nevelőiről, s ezen a napon a hivatalos ünnepléseken kívül megszorítják a tanárok s tanítók kezét, és a gyerekek mellett ők is köszönetet mondanak az évi fáradságos munkáért. Minden felnőtt ember járt iskolába, az is. aki ma gyerekével megy az iskolai ünnepségekre. A pedagógusok ünneplésének napján pedig emlékezzék meg saját tanítójáról, tanáráról és — ha módjában áll — vigyen egy szál virágot a temetőbe, az el hunyt tanító úr sírjára.