Délmagyarország, 1962. május (52. évfolyam, 101-125. szám)

1962-05-27 / 122. szám

w 6 •oomir. / CHASE: Érzem, hogy cselekedni kelle­ne. De mintha meg lennénk lantolva Nem tehetünk semmit BOOMER: Kétségbeejtő (a* esé erik, a estfl rugi SÁMSON: (felugrik) Várjanak csak .. Valami eszembe jutott... Valasni. ami iptfim... BOOMER: Micsoda? SÁMSON: Kissé kismar gondolat .. De eszembe jutott... AST hiszem, nem MM­tetlenseg... BARLOFF Mondja eoak bátran ftatal­ember... SÁMSON: Arra gondoltam, hogy abbén a ki úttalan helyzetben, amikor mér ügy tűnik, nincs megoldás. Idézni kellene as elhunytat (csend). Tudom, képtelenségnek látásik. BARLOFF Valóban. Nem akarok kom­munista verseket hallgatni (nevet). HAMSON. Nem ügy értettem. Mr Bar­1 ptí. Nem a müveiből idéeni. hanem meg­idézni. Szeánszon .. MARY: Jaj, de érdekest Soha nem vol­tam még szeánszon. Ugye nagyon iigal­Ipaz leit? Csináljuk meg, Mr. Barloff! CHASE: Szerintem is érdekes a gondo­lat ja szét és az ssé zaja szűnik, • min világosodik). HARRISON. Így döntsünk? Szellem m­gftsegcvel? Ugyan! BOOMER: Ne becsülje k az okkultli­must' Akárhány tekintélyes emberről tudok, aki hisz benne Sokan egyenesen azt tartják, hogy a zpiritizmuaé a jövő. SÁMSON: Nem tudok senkit, akt kétel­kednék áz okkultizmus tudomány volté­ban. HARRISON: Mégis lehetetlennek tartom, hogy a szeánsz eredményes legyen! BOOMER: A költő szavai döntenének­BARLOFF: Szavai? Szegény John Brownnak a csontjai ha megvannak még. Ha azok ia azét nam hullottak. Nem hin­ném. hogy az öreg beszélni tudjon (nevet). CHASE: Na iréfaljon. Mr. Barloff. Aa elhunyt nem teati valóságában jelenne meg, hanem közvetett módon nyilatkozna. HARRISON: Es mi arra. mint a kőszik­lára. építenénk? CHASE; Szó sincs róla De megkönnyí­tené helyaetünket. A megnyilvánulásokét a kötelező kritikával fogadnánk. Termé­szetesen. HARRISON: Ez a ház egyáltalán nam alkalmas szellemi dőlésre. Itt sohasem volt szellem. CHASE: Nagyon ia alkalmas Ez a ház nemcsak az Irodalom műhelye, hanem a költő kedvelt tartózkodási helyt is volt. Ilyen módon — éppen a hely miatt — a másutt jelentkező nehézségek Itt a mini­málisra esőkkennének. SÁMSON: A rektor ór nagyon körül­tekintő BOOMER: Ml a véleménye, Mr. Barloff? BARLOFF Mulatságosnak tartom (ne­vet). CHASE: Na feladja, hogy kísérletünk roppant nagy jelen tőaégű lenna a tudo­mány szempontjából. Újszerűséget aa ad­ná mag, hogy őaszekapesolna aa okkultiz­must éa aa irodalomtudományt. Tudomá­som szerint erre még ninee példa Köny­nyen lehetséges, hogy eaael a szerény pro­bálkozáatal a fejlődés új útjait nyitnánk meg a tudományok számára HARRISON De hogyan Csináljuk? Nem tudom, jől fejezem e kl magam, de att hi­szem. ehhez ls érteni kell. En a magam részéről nem tudok semmiféle segítséget nyújtani. SÁMSON: 0, az nam akadály. Mr. Chase és Mr. Boomer rendszeresen jár szeán­szokra. CHASE: Maga ezt honnan tudja? SÁMSON: Ea a mesterségem Újságíró vagyok... Egyébként én magam is Mí­vesen ... HARRISON: Nem ls tudtam, hogy a rektor úr, természettudós létére... CHASE: Az anyag mellett a szellemmel is törődni kell. Mr. Harrison (határozottan) Húzzuk ezt az asztalt ide középre! (a bal­oldali nagy asztalhoz mennek, közepre fal­ják, Mery kimegy). SÁMSON: En elkészítem a betűket (a szekrényből papirt vesz elő és az asztal­hoz ülve rajzolni kezd). CHASE: Üljünk ehhez as asztalhoz (mindenki teül). HARRISON: Mit kell most csinálnunk? CHASE: Mindenki tegye az asztalra a kezét (csináljak). Lazán tartva! A betűket az aszta] kösepere tesssük és egy poharat helyesünk rájuk (az asztal közepére teszi n poharat). Amikor a megidézés megkez­dődik, a pohár mozogni kezd. De egyes betűknél majd megáll. Ezeket a betűket kell öMzeraknunk szavakká A szavak ad­ják a megidézett válaszai BARLOFF; Biztos, hogy nem jelenik mag semmiféle szellem? Az én szívem na­gyon gyenge (nevet). CHASE: A szeánsz teljesen veszélytelen HARRISON: Eloltsam a villanyt? Gon­dolom, csökkentett világításra lesz szük­ség. CHASE: Igen Bár nem feltétlenül szükséges, mégis jobb ha félhomály van. HARRISON: (feláll, « vUlanykapesolóhoz mepy, gyújtogat, régül egy falon levő eeő világít). Szükséges még valami? CHASE: Semmi. Köszönöm (Harrison leül). SÁMSON. Kasa vagyok (a hetüket aa asztalra teszi. Mary közben visszajön). CHASE: Hát akkor kesdjük. Mindönki­nek az asztalon van a keze? (a lein söté­tedik). MARYi Biataa, hagy nam jén a mál­lóra? CHASE: Nyugodt lehet MaMSpegy (• széliúáá' erősen hallatszik). BOOMER: A szeánsz teljesen veszély­telen. ÖKRÖS LÁSZLÓ OZEUEMIDÉZÉ S Ritxlmt agy készülő komédia második felvonásából Amerika egyik kisvárosában élt John Brown, a költő, akit életében alig ismer­tek. Verseiből is csak néhány jelent meg nyomtatásban. Halála után azonban a helyt egyetem egyik tanára — Harrison— a teendői nista költőnek nem lehet háromnapos ün­nepségeket rendezniI A botránytól rettegő vezetők Harrison lakásán gyülekeznek, hogy megbeszéljék ^••••i íket. A házigazdán kívül ott összegyűjtötte, kiadta a verseket. A köny- Barloff polgármester, Boomer szappan­vek nek váratlanul nagy sikerük lett, A gyáros és Chase, az egyetem rektora. De költő halálának évfordulóján országraszó- hiába tanácskoznak, semmi okosat nem lé ünnepségeket rendeztek a kisvárosban, tudnak kitalálni. Sót amikor megérkezik Az ünnepségekre kiadtak egy könyvet Sámson, a Helyi Hirek munkatársa, azt is a költő munkásságáról. A könyvet Tom megtudják, hogy a városban pénzt gyüj­Marshall. Harrison tanítványa irta. Tom Marthail azt állította ebben a könyvben a költőről, hogy évekig tagja volt a kom­munista pártnak. A városka vezetőinek körében óriási riadalom támadt. Kommu­tenek John Brown szobrára. Erre a ria­dalom mig tovább fokozódik. Ilyen előzmények után kezdődik a má­sodik felvonás következő részlete. CHASE: (1ásson, tagoltan) John Brown... (robaj hallatszik). MARY: Jaj, va)ami a lábamra esettl HARRISON. Semmi, semmi Csak egy szék borult fel (felállítja a széket). CHASE: (mint előbb) John Brown... (csattana sok). MARY: Jaj, jön a szellem! HARRISON: (közömbös hangon) Azt hiMém, az egyik ablak volt. Rosszul csuktam be (a: ablakhoz megy) Igen, ez eaapódott (megigazítja, visszajön). BOOMER: Tolytasauk! CHASE: (mint előbb) John Brown... fe izét erősebben süvít) John Brown... (saál) John Brown ... (egy pillanat alatt tel­jes sötétség. Erős szél süvít végig a szinen. ás mennydörgésszerű robaj hallatszik. Az asztaltól jobbra valami foszforeszkálni kezd). CHASE: Mnterislizáció! BOOMER: Itt a szellem! Itt a szellem! MARY: Ugye mondtam, hogy eljön! Ugye mondtam! • BARLOFF: őrizzük meg nyugalmun­kat! Viselkedjünk fegyelmezetlen! CHASE: (egyszerre kiabálnak, Chase mindegyiket túlharsogja) Vigyázat! A megidézett testi valóságában fog megje­lenni! (hirtelen teljes csend, a foseforesz­kálés erősödik. Néhány pillanat tntílra halványzöld?! fényben látszik egy férfi. Széles karimajú nagy kalapban, bő kö­penyben van. szakállas, nagy bajusszal. Haja a válláig ér. Kezében sétapálca. Me­reven áll, és mintha mosolyogna). HARRISON: (elképedve) John Brown. az elhunyt költő! SÁMSON: (ijedten kiabál) Nem igaz! Ez nem az elhunyt költő! Ez Jimmy, a pol­gármester fia! Felöltöztették, hogy elbo­londítsanak bennünket! (csend) Jimmy! Szólalj mag! BROWN: (mereven áll, mint egy szo­bor, a fiatig ja halk ét rekedt) Nem, Mr. Sámson, biztosítom, hogy ön téved. En valóban John Brown szelleme vagyok (lassú, nehéz mozdulatokkal, mintha most térne vissza belé az élet, megemeli a ka­lapját). Jó estét, uraim. BARLOFF: Köszöntjük önt körünkben, kedves John Brown! (a szin világosodik, Brown élénkülő mozdulatokkal leteszi ka­lapiát, köpenyét, botját egy szikre). HARRISON: Csakugyan John Brown! Mintha csak az élőt látnám! (feláll és lassan, évatos mozdulatokkal — teljesen részeg — odamegy a szellemhez) Kedves, jó John Brown 1 Űjra találkozhattunk! Egyetlen barátom, öreg fickó! (átöleli, ré­szegen sir a szellem mellén) Szegény öreg John Brawn! (ezután lassan, óvatosan mind a szellemhez járulnak). BAI^LOFF: Mi még nem találkoztunk. Nagyon örvendek! BROWN: Részemről a szerencse (kezet jognak, hűvösen megölelik egymást). CHASE: Javaslatot fogok tenni az Egyetemi Tanácsnak, hogy egyetemünket önről nevezzék el (kézfogás, ölelés). BOOMER: (kezet fog, nem öleli meg) Megragadom az alkalmat, hogy bejelent­sem: gyárunk a napokban szappanmár­kát nevez el önről, (harsog) Használjon ön ü Brown-szappant! MARY: Nem is képzeltem, hogy maga ilyen jóképű fiú. Szívesen táncolnék ma­gával egy Rock and Roll-t. örvendek (kezet nyújt). BROWN: Csókolom a kesét (lehajol, hosszan csókol kezet. Közben a szin tel­jesen kivilágosodik). HARRISON: Foglaljon helyet közöt­tünk, kedves barátom (e szellem könnyed mozdulatokkal leül Mary bal oldalára). BARLOFF: Az ördögbe is, hogyan ke­rül ön ide? CHASE: Kérem, az ilyen természetű kérdéseket mellőzzük! Zavarja a megidé­zettét BARLOFF: Kínáljuk meg valamivel. Igyék eüy kis viszkit, kedves John Brown. BOOMER: De, Mr. Barloff! Szellemek nem isznak! BARLOFF: Kérdezzük meg tőle. BOOMER: (Brawnhoz) Iszik? HARRISON: Kedvenc Hala volt, míg o földi téreken járt (Úrik). CHASE: Kénem, vigyáznunk arra, mit beszélünk! Mondtam már, hogy a meg­idéaós körülményeiről ne beszéljünk semmit ós a halálára se emlékeztessük az elhunytat. Ez a szeánsz kimenetelére vég­zetéé lehet BROWN: A mi világunktól igazán tá­vol állnak a földi gyönyörűségek. Nem is­merjük sem az éhségérzetet, sem a szom­júságot. BOOMER: (Barloffhoz) Na látja! BROWN: Nem érzünk szomjúságot se soha. Most se vagyok szomjas. De a visz­kl ízét azért szeretném érezni. Csak uz izét. Ne lepődjenek meg. Ez csak ártatlan nosztalgia. Szeretnék inni. Csak egy kor­tyot. Nem haragszanak egy szellemre, hogy ennyire világias? A szellem is em­ber1 BARLOFF: Ellenkezőleg. Nagyon örü­lünk. Legalább koccinthatunk magával. BOOMER: De. Mr. Barloff! HARRISON: (már lebukott a feje az asztalra, most hirtelen felemeli és bele­kiált a világba, vakon) Szegény, öreg John Brown! (a szellem ekkorra már felállt, pohárral a kezében. Mindenki követi). BROWN: Egészségükre! (isznak, aztán leülnek). BARLOFF: (a szendvicsekre mutat) Ha parancsolna néhány falatot is. Kimondot­tan Jó íze van. BOOMER: Minek képzeli ön a szelle­mei? 1 BROWN: (szendvicset vesz) Csak egy falatot. Az ize kedvéért (estik). Attól tar­tok, hogy önök útálatos mohóságom miatt nem hisznek nekem, a mi világunk mi­benlétére vonatkozólag. Pedig határozot­tan mondom, nálunk teljesen Ismeretlenek (leli szájjal Maryra néz) a földi vágyok. BOOMER: (magának) Furcsa egy szel­lem. annyi szent. CHASE: Furcsa. Valóban furcsa Most már én ts azt mondom, hogy furcsa. SÁMSON; (súgva) Mondja, rektor úr. nem veszélyes ez a furcsa szellem ránk nézve? Nem csinál kárt bennünk? CHASE: Ugyan, mire gondol? SÁMSON:. Nem árt, ha óvatosak le­szünk! HARRISON: (feje megint lebukott az asztalra, fölemeli) Szegény, öreg John Brown! « BARLOFF: (a szellemhez) Látom, jól érzi itt magát, Mr. Brown. BROWN: Tagadhatatlan. CHASE: Nem csoda. Sok szép órát töl­tött már itt. BOOMER: Ez a ház mindig az ön ked­velt tartózkodási helye volt. BROWN: Egyszer valóban voltam itt! MIND: (meglepődve) Egyszer? Csak egyszer? BROWN: Igen, egyszer. Verseket hoz­tam. Azt szerettem volna, ha Mr. Harri­son megnézi őket és beszélgetünk róluk. De a professzor úrnak sok dolga volt. Nem fogadott. BARLOFF: Nem fogadta? BROWN: Nem. De azért ne Ijedjenek meg. A verseket elolvasta. Postán kap­tam vissza őket. Levél kíséretében. A le­vélben ennyi állt: -Ezek az írások még nem versek. Frank Harrison. egyetemi ta­nár*. Megbocsát, Mr. Harrison, hogy ezt elmondtam. Ügy létom, hogy az urak ... HARRISON: (részegen) Megbocsátani? Ö, éri önnek ngegboceátok. De hogyan í»o* rsássak meg magaípaak? Magamnak! Er­re felei jen, Mr. Brown! (feláll) Valóban egysze? volt csak nálam. Nem álltam vele szóba. Értik? Nem beszéltem vele! Nem .volt időm. O, micsoda hazugság, képmu­tató*.! Egy egyfe©mi tanárnak nú»cs ideje arra, ttC^y isme/fitten költők verseivel foglalkozzék- Hogy képzelik? Elhitettem a világgal, hojy amíg véget nem ért ne­héz földi élete, esak itt érezte jól magát, nálam. Ebben á vendégszerető házban. Elhitték. Mindenki' f.lhitte. Hazudtam, kedves öreg John Brown. hazudtam. Ki bocsátja ezt meg nekem? Hogyan bocsás­sam én ezt meg magamnak? BOOMER: ön részeg, Mr. Hamson! CHASE: Nyugodjék meg. HARRISON: Megnyugodni? Mit gondol­nak, mi vjjn a szívem helyén? Megnyugod­ni ilyen hazugsággal? Hazugsággal? Ha­zugságokkal, uraim! (nevet). Igen, több­ször hazudtam. Bocsásson meg nekem ked­ves, öreg barátom. Azt hiszik, én nem tud­tam, hogy ő kommunista? Nem, nem Tom Marshallra volt szükség ahhoz, hogy ez kiderüljön. Én tudtam. Én, Frank Ham­son, egyetemi tanár (nevet). Hazug egyete­mi tanár. Mondják, de igazat mondjanak, lehetett volna könyveket írni a verseiről, ha előre megmondom, vigyázat, ez a költő kommunista! Ugye nem lehetett volna. CHASE: összevissza beszél! BARLOFF: Hagyjók. Láthatják, hogy teljesen részeg. HARRISON: Nem vagyok részeg! Soha nem voltam még ilyen Józan. De kínoz a lelkiismeretem. Tudják, hogyan éltem én eddig? Azt hittem, egész életemben azt hittem, nincs lelkiismeret. Se nekem, se másnak. Hogy nincs is lelkiismeret. Csak valaki kitalálta. 0, micsoda ostoba ember voltam! Most éjszakánként nem tudok aludni. Milyen szép képet rajzoltam a köl­tőről! Csak éppen nem volt igaz. önök ko­molyan elhitték, hogy John Brówn hatal­mas költészete csakugyan olyan együgyű, mint amilyennék én rajzoltam? A szabad­ság dalnoka volt. Igen. De ki tudja, mit Jeleni ez? ön tudja, Mr Barloff? Vagy ta­lán ön, Mr. Chase, Mr. Boomer? Nem tud­ják. Én tudom. BARLOFF: Üljön le. HARRISON: (egy székhez támolyog, le­roskad). Most már nem tudok aludni éj­szaka. Régóta. Vártam, mikor jön el hoz­zám az igazi John Brown, hogy számon kérje mit írtam, mit beszéltem róla. Hogy számon kérje hazugságaimat, hamisításai­mat. A lelkiismeretem- figyelmeztetett elő­re. Tudtam, hogy eljön. És most itt van (a feje elörecsukUk. Döbbent csend). MARY: Teljesen kiborult. BOOMER: Mr. Harrison nagyon felelőt­lenül beszélt. Ha kijózanodik, azt hiszem, szükséges lesz.. . BARLOFF: Részeg, Reggelre elfelejtUaz egészet. Nem lesz szükség semmire. CHASE: (a szellemhez) önnek mi a vé­leménye arról, amit a professzor mondott? BROWN: Fogytán az erőm... Ne hara­gudjanak, de nem tudok válaszolni... Megértik ... (lassú, fáradt mozdulatokkal feláll). BOOMER: (kétségbeesve) Legalább uzt mondja meg, kommunista volt ön? BROWN: Vissza kell térnem . . Hív­nak... Vissza... (fáradt mozdulatokkal felveszi köpenyét, kalapját, botját). BOOMER: (csalódottan) Nem mondotí semmit! MARY: Jaj, most megint jön a menny­dörgés! (lehajtja fejét az asztalra, befogja a fülét, abban a pillanatban teljes sötét­ség. de szélzúgás és robaj nélkül. Jobbol­dalt látszik a foszforeszkálás). CHASE: Asztralizáció! (a foszforeszká­lás erősödik, a szellem úgy ált, mint elő­ször. A fején kalap). HARRISON: (felemelt a fejét) Szegény, öreg John Brown I BROWN: (villámgyorsan leveszi a fejé­ről a kalapot és visszateszi. Csak a karja mozog. Közben kiabál) A viszontlátásra! (teljes sötétség, a függöny fülsiketítő mennydörgés közben megy le). — Függöny — // Szabadság, nyílik, a dalban" Mai spanyol költők versei Mosf. amikor a spanyol nép egyre erősö­dő mozgalmat indított Franco spanyol dik­tatúrája ellen, érdemes megismerkedni a mai spanyol költők néhány alkotásával. Ezek a versek ugyanis a nép indulatáról, a szabadság utáni vágyáról vallanak. Az alábbiakban két fiatal költő versét közöl- "tönben is ült. FRANCISCO vallverdu Jük. Francisco Vallverdu 1039-ben született a polgárháború előestéjén. Első kötete két évvel ezelőtt Jelent meg. Foglalkozása ügy­véd. Joachlm Marco ugyancsak 1035-beli, szintén egy kötettel jelentkezett még csak. Bölcsész volt, a Franco-rendszer elleni mozgalmakban való részvétel vádjával bor­ŐRIZKEDJETEK Na bízzátok magatokat a jog s az igazság álszentjére, kereskedő erkölcsével ecseteli néktek az árut. Ha haladásról szónokol A, gyanakodjatok különösen, elhallgatja, hogy ezt ai 6 arannyal telt erszénye mutatja és ha olyan szóval jön, hogy szeretet az életünk anyja, értaétek meg: rajtatok gúnyolódik a gondtalan élő. Ha bölcsnek mutatja magát cs átkozza a földi nyomort — harcaitok sikerétől akar eltériteni benneteket 4a őseit irigyli, mivel nála szerencsésebben éltek: nékik nem kellett törvénnyel okolni kutyáik lelövését. Am ha — világ kutyái, ti — fellázadtatok, A tüstént felszentelt néhány ködbeveszd valótlan égi okot, elétek tálalta, hadd bámuljátok e parttalan örvényt • közben kerüljétek örökkön el kényes palotáit. •loachlni Marca VCoiieú ut Hosszú útján a vér Ragyog mint kö vagy kristály dalokban kivirágzik, búzában, emberben ért dalokban kivirágzik. hideg és teljes a fénye, szabadság nyílik a dalban vörös virág ez, az éhség vége. Nagy ölelkezés ez, a nagy lölelkezés, mint vörös hold ring a fkarok közt. Ford,; NÉMETH FERENC

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents