Délmagyarország, 1962. május (52. évfolyam, 101-125. szám)

1962-05-20 / 116. szám

axaiMjnaw ( zs »n 'jaj 'ÍS) I-OÍ saryw 'ÍWÍI oyzsHOHVAOvw-iga v V6XOB 6GMWS r^riÜi ^^'m DVZSUOWÁOVW1'?Q v 01 •3IJP|9||JUI ID«ZS GG 'UIBX|OJA3 -GS -g SUJJIIE 'sggy XQHQ VNNV :cnzsya AAXGD e -a?»iqa||3iu uiezs li IUBX)0JA3 gs Sí snmcur gggx AZOCWLSI D3HQ ZV :JASZOF IALVJNYE Ar -ayaiqausui UIBZS UIBXJOÍA? gs SÍ Jenjqsj g96i XMV1WQHQM ONIZSVSZQH :QAZSYA IV3JV0.3 8 *fe9P!?H9UI 'II 'UIBií|0JA9 -gs fi JBIlUBf -g96i N3AN3ASQ AD3 :NYAASI NOWIS ZS '8 TORZS -£08 'UIB.Í10JA3 "lg f g J3qui333p '1961 NOADY IZYHHQA :SONRYR SQTHIS "I :iaxazaJ iwivaoai ANa iaroaK oiaaa oyzsaoavAovw-aaa v C»0?A) • •SD3j B luiui 'BjqqBseSBUi sg nnXSg jjunjridaj ue^og •(aui(35jsD3j B uoijeXujBZS qqasojg 'Jjojndag — 'IUU3JBAOC sí nazaijaXS! uequioXu JBA -pX^OSOlU JUtUIB 'PU? SIJJ Bipuouj JUTUI 'qqEJJUI BROp -Iy»f»q83iu Jjrposyui" kor öbelőle? Ezt nem lehet tudni. Kati orvos szeretne lenni, de apa szerint ez már mégiscsak sok. Annyit nem bírnak el, meg azt csak férfiben becsülik. Különben is kár ezen gondolkodni, majd később, ha látják, hogy közeledik az érettségi, és látják, hogy mennyit bírnak még el pénzben, gondban, akkor gondolkoznak rajta, mi legyen később... Varga Péter meghökkent volna, ha hallja, Keresztesné- vélekedését: negyedik után majd elmegy varrni az a gyerek ... Kati vágyakozón fordította fejét a hangok, nevetések felé, kezében meglassúdott a kés. Fejecskéjében furcsa álom gyúlt: — Most, most fog szólni Babu, idejön, köszön, aztán elhív játszani. Es apa megengedi, hogy játsszak, mert... — Kati! Kati! Gyere csak! — Jaj! — talán mert abbahagyta a munkát, vagy... csak nem... tényleg... játszani hívnák!? —. Hű. édes lányom, ostobább vagy, mint hittem — gúnyolódott Kati magával anya hangján —, képtelenség ez, hiszen csak álom, az álmok meg nem szoktak teljesedni —, de azért felkapta meztelen lábacskáját, a sor végén lerakta kötényéből a raffiát, karóba szúrta kését és futott a csoport felé. — Kezét csókolom... szer... szervusztok! — köszont illedelmesen, kicsit habozón másodszor. Furcsa, nagyon furcsa volt itt. a szőlőben, munka közben köszönni Babukának, a gazda lányának. Mert, ha iskolában együtt is ültek, azért itt csak a gazda lánya Keresztes Babu. Régen, míg nem járt gimnáziumba, jó napottal kellett köszönnie a gazda lányának, ha kijöttek a szőlőbe, azóta meg valahogy, egész három éven át nem találkoztak össze. Csak messziről látta, a napszámosok közül, ha végigsétált mamájával a szerpentinen. Mo6t, most köszön először így, munkában, szerv ússza], • — Kati, fogj kosarat, szedj fekete cseresznyét Babukáéknak. — Ti is menjetek, kicsim, csak ne másszatok fel a fára! Majd Kati leadja nektek. — Igen. — Kati végigsimított köténykéjén és kis szomorúsággal, kis csalódással kapta el a cseresznyefa alsó ágát. Igaz, ez is játék egy kicsit, de nem olyan... — Kati, hogy éred el ott, a szélén? — Ügy, hogy ki mászok. •— Oda? Hiszen az egészen messze van! Vékony az ág. Nem félsz, hogy leesel? — Leesek? Dehogyis! — és Kati elnevette magát ezen a csacsiságon, hogy ő leeshetne egy fáról. — Dobj le egy szemet! — Kapd el! — repült a cseresznye, Babu elejtette. A másikat már elkapta, a harmadik a homlokának ütődött. Erre vidáman felnevetett Tomi, Babu is, Kati hangja is csengett. — Nekem is! Még, még! — Igyekezz, fiam, ha tele a kosár, indulj visszal — Péter bácsi, ne küldje vissza Katit! Hadd maradjon velünk! Olyan jól játszunk! — Hagyja, Péter, hadd szórakozzanak egy kicsit, Nem árt Katinak se, ha pihen. Kati az ágak között hallgatagon pislogott, még lélegzetét is visszafojtotta: — Akkor maradjon, ha így tetszik Babukáéknak. Csak jó legyél, baj ne legyen! — Igen, apa! A két férfi végigjárta a szőlőt, pincét, borházat, piegnézték a gyümölcsöst, mindent. Az asszonyok leültek a hűsre, Kati szőlőlevélen néhány szem érettebb barackot, málnát, cseresznyét vitt eléjük, s a három gyerek nekiszaladt a zöld határnak. Eltűnt az iskola, él a város, az osztálytársak, barátnők, a csinos, fodros ruhácska, a meztelen láb, a foltozott kötény, csak há, • SI t dogo pnde X8oq upfei isoyq Joqpo J«zsX8a pfejq l iufntía.i 3) zsaoj XSoq 'popnx jiui lutui 'UBXJO sí y JBUI tsoui }BQ 3{3A 5juniqB cqozs jazsXga uojyXu H jj3ui X3oq 'uiofsui B rzsiq JZV IJTOJBFXSBQ 'ueX8fl — juiau 'X8BA 3) JUJUI tijovzsB.ied ejnq uaXg 'quTipnj jui ijesa luindag ÍPBXUJBZS b zsaj edeij « UBJBÍ /.ÍJAI üuindai 3) zsjtnjB X8OH [nzoij jfpq -jaj B auiaquia iqqqj B aj juzau X8n fjoj íjjuapuiui MuiiBZs e.ISB3bjm ijujndai uaquapuipü ijpj| uqndaj ijbuÚv <'.!UU3] JJ3U35JSD3J IUSJOÍ }iui 'a; popnx — ! • • soSno uiau 'soznj uiodja ua zy — • • • joppodia sogna • • • azj ze IBZZB '[eppeqnj JJBDBA B 'jappazaaj SOZSOJJ B 'AJ, i/.JIM ÍP3I13A UBUUOIJ tzg /.ruuaj ZSJBJJB ajjsosj o; JBAOZS — JSFOUIBJEQ TOBS 3JI?J BLL°L — IP?A — S: • se IUBZSIBC JB>JOC Jjopn; sí UG IIJ?TUÍ SA — jfjBABZ 3U FXSBQ 'UBXSn Í,351SD3J '3X — • • • 5J3SSOIJ3I 3JJS33J XSOH 'TBQPJJ —• ÍZSJB5JB 1JI/4 IBqOJd JJOJEUpB SI UI35J3U Bq •! • Bq 'UJ3UJ0U3ZS -jzy juianoC Jjozb usddg — ÍUBA qunsajyzsaqSaiv — SigaA ajaaui inuaijaijaq XUBI-Xsajzssja^ B Bzzoq qnpjoj — ÍZSJBIJB JJJ\[ — ÍBijnqBg — :zaq>j35jso3g e juaui -Epo uasaXjadauun 'UBSSEJ uyjn BJO qsja zy qatodia 3t[?J35j ajqqasaXua; 'IBCSEJEZS B;SOUI Bjqqpxzsjí 'let -Bq B aijnsaj EJEUJIS uasouojnjj jmx dBuspui sg zoq -BdB qaXSauiaq 'zsnAjazg — :;uozso5jj3 sa BJSOUIJOUJ — Bfpuouigaui p pfBui 'inqsg 8aui pzapja^ — Hjnpjojia uajapiiq EJJI.IBIM -o.id >jBupB aoqjui Lua>(3u 'popnt UI3U 'BJJJJBIM — qqfiAOi Bíajq uiau uyqzy yzojf jjnSBUi aq 3(3) -}3A uiau ISBUI jxuas — uajaq qo 5fBso sí i-ssnj aaoia Jfid psjn-jyq 8aui 'iraiaq 3(BS3 JjÉrjozsiyf IJO^SO 'EqRíj -)BC I3A38030 Xgoqfi '3SAP35JJ3§UL BJjnqBg 'BS8XJSIA IUI ÍBAiszqajaXa B JBUI UBfjazoij uszsaSa zoqqsy} 'aijajuua J35JO za 'ijBjjjy ajjaui si ÍJOXU -OZSSB zy sazojaq B zsai X3oq 'qauafjiizsaq si JOJJIUI X8oq 'aqpzsaq jsapazsBujfiiu B .IBUI BfguEq .iciag " iBf — •ZPXQ5J LOJOZS 'XJO UBA JJBJL — 'XUBJSLLJ B BJ -JBQ JJOZS — ISAUI aqpjpzs B UBA IQ 'jsafiq JAJAG — Euuoszn ZB uptjnjaqis jof Xgoq 'soxuog jjaUouisi ppsq 'EqjEq-ujjBieg JjnzssiA uaqAp ZB uaqqa 'JBUI zsai XUBJXSBU nqsg UBA azaij oC 'zaqsaj -ns B lUAjq UIOJB5JB aq st ÍXUOZSSB ZB 'popnx as L!BQ -Xuoq B gj3 IJUJ3J3I uiau 'jjipojjasSaui Bq Sapj qaujaq -zaSaAja sí qg IJUIB 'ajjuiSBXio jUAiq uatjISM au jsoui -yzsclru '}soui ps;uyq au 3aui 'uadazs fiazsaq si jBZzy -jjaMajajag ueABpo ajiXuuaui pydB 'popn; 'zaqijaja.íá B saApasj jaXSaT 'JJBUPBDB íjsaisf X8a tSajaziH — •JJNUB^N RB^AS UBSSBI XUOZSSB jaq B 'JjEnoinjaigp jjaqaja,Í8 B 'ipjagauijad 'lojqej -sajouinXS B gazsaq uasapuasa 'UBSSEJ JJJOJ ipjj y • • • jajjaquia ZB (azza ISOUI uytujso JJBSO IBH 'XiajSaj B >JBUBUIOZS -8aui 'rujmnui isCn gaq JBUI S! JEZSSEAB; 'SÍ XJBABJ JjaXsojB^zsy 'jua-jjjaj ;aqaj uiau |3Ai8aj e Sipad -JBUI 'BjBfdBuspiainzs B^nqeg BjngujB8 In ZB Saul zsaj uiau 'JUAiq gaij jsouiczsdEU Bq 'IEABC Bjjunui B inpaXSa JJBCJBIIBA uiau EH jia^ajaiag ISOUI ijEsjuEq au 8aui 5JBS3 XUOZSSB qqasopt ZB }psajp4j5j apgj ajjaijqA'ua — iPBjBq UBSJOX8 uaXgiu ijBsa 'uuyi 'BXuBtsiq B saX8/j •jgzSpAia 'ua uiopnj 'uiajjjaiaj 'qnSBUi njzgaAjg — BpzBS B jaj IUEXJJOJ — I BSBUI UEJBL 'jujazíj Bfjiq JJ[ jSOUIBZSdBU 'SOUIEZSDPM — 'ipqopi ZB ÍJUNPEJEZSPI TIAUI 'qqpxa BUJOA NAGAIJ SOUIBZS de azért türelmesen, sőt, érdeklődést mímelve hallgatta. Az volt a fontos, hogy ne legyen egyedül! Szeptember közepén nagy izgalomban volt az egész osztály. Asztalosy Etuka ötletére társaságot alapítottak a lányok, titkos társaságot: Fecskék klubját. Mindenki tudott róla. hogy Etuka. Babu meg Saci külön-külön tárgyalják meg mindenki felvételét a titkos társaságba, külön próbákat találnak ki, amit le kell tenni, persze titokban, úgy, hogy nem mondják meg senkinek, csak a próbatétel után, hogy átjutott-e a nagy akadályon, bejuthat-e a boldogok közé. Kati teljes lelkesedéssel vett részt reggel nyolctól déli egyig a készülődésben. Mindennap várta, mikor került olyan dolog elé, ami a próba lehet, mikor mondanak neki valami képtelenséget, amit meg kell csinálni. Először várt türelmesen, sejtette, hogy nem előszörre kerül be a társaságba, csak majd akkor, ha a legelsőknek eszébe jut. Addig is ügyeskedett, ahol tudott. Súgott az órán, akkor is, ha összeszidták érte, új ötleteket talált ki tízpercben, megtett mindent, amit mondott neki valamelyik lány, leckét is leírt a szünetben, puskát küldött dolgozatírásnál. Már hét tagja volt a Fecskéknek, Kati tudta azt is, hogy sokan kiestek, alig volt egy-két lány hátra. A kiesettek duzzogtak, kerülték Babuékat, haragot tartottak, így két részre oszlott az osztály. Marika bekerült a hét közé, s egyik lánynak eszébe jutott, hogy Katit a próba előtt el kellene csábítani a Fecskéktől, mert olyan jó dolgokat ta1£1 kl, hogy akár újabb klubot lehetne alakítani vele. Megvolt a hét tag, már mindenki túlesett a próbán, Kati várt, várt. Nem történt semmi. Három nap múlt tnár el eseménytelenül, nem volt új próba, új felvétel, már a Fecskék szervezeti szabályzatáról beszéltek a beavatottak, már megvolt az alakuló gyűlés — Katinak nem szólt senki. Ha Marikánál próbált az úton hazafelé kérdezősködni, az kitért a felelet elől. tCati egyre szorongóbban, egyre nyugtalanabbul figyelte a Fecskéket, ahogy elhúzódtak az udvar sar1a •zott. Kezében forgott a kés, vagdalta a kacsokat, ujjai bogozták a raffiát, de fejecskéje mindúntalan oldalt fordult, ahonnan játékhangok szálltak felé. Kati egyidős volt Babuval, egy osztályba is jártak a gimnáziumba, a Máterokhoz, ahová csak nehezen, sok kérésre vették fel az éles eszű. kis parasztlányt. Az iskola nem járt rosszul vele, annál inkább az osztályfőnök, aki örökké reszketett, mit tegyen, hogy Varga Kati ne múlja felül Keresztes Baba bizonyítványát. Baba is jó eszű volt, szorgalmas is, nem volt baj vele, de Kati feje olyan volt, mint a borotva. Még szerencse, hogy az otthoni munka lekötötte, kevesebb ideje volt tanulásra, így csak lemaradt a másik mögött. Mert ha utolérné akkor — ajajj! — Babát vinnék Pestre intézetbe, elmaradna a sok ajándékgyümölcs, aprójószág s a főnöknő ugyan nem hagyná nyugton a bűnös Mátert, akinek keze alól ilyen aranymadár elrepülhet, mint a Keresztes-lány! Kati hát ott tanult a zárdában, Babukával egy osztályban. Mert a gazda, a nagyságos úr, szerette Pétert, mert Péter nagyon akarta a lányát taníttatni, mert nagyon kérte a gazdáját, segítsen a lányán. Mert Péter más életet akart a lányának, mint a feleségének, magának. Mást, szebbet, jobbat. Azt akarta, hogy az unokája már ne keljen hajnalban, ne járjon napszámra, ne kapáljon, ne legyen. vézna, agyonhajszolt, legyen tisztanevetésú, gondtalanul játszó, tiszta, ápolt kis jószág, mint Babuka, meg Tomi... Ezért kell Katinak most tanulnia, ezért kell hajnalban kelnie, felnőttként dolgoznia, hogy ha felnőtt, ne törődjön massal. csak a gyerekével, ne parancsoljon neki más. csak az ura, aki lesz... Kati hát ott tanult a zárdában, Babukával egy osztályban. De csak egy osztályban. Nem együtt. Együtt? Szinte vendég volt az iskola bűvös falai Ko8