Délmagyarország, 1962. május (52. évfolyam, 101-125. szám)

1962-05-20 / 116. szám

> -jfB zssi 9j ij^ iof zssi ITBXSOH 'Ysai 9f PÍBUI 'xaugn -jaj sq 'jazsXgo XSoq '}[opuo3 BJJB 'pipa XSa Í[OA ZSSOJ Bq sa quapurai qqaqjaSaui teteJ '/Wn rtipouqg qqopnq st rb-ji wwi "qjgzB uadda aa 'amiBqjg tuiuias ataufuiB tipsupouire IbxoubXJO 'puojoq nfaj sopox yqqaX b punn quuazs eXuv "qqoqeSojoq ubso^o pejj • •' OT UOXSBU 'OF sa [3A3 SOHO a; 3(BSO poq^iSaoi 'pfBUi x?fAtq3aui st BJBU •uoszn 3aui u?(eq 'st ppqnqBQ B 3aUJ UBPN 'bXUBJ BQUBJQ pfeui BfAjq jjauaToujBJeq jpui lBpoXug[ aq V — • • • oafaj Bq 'qqosajf pfBUi PFEW Ta Bpta ajoqaXSg lauéAtx qaqqqq psq -CB leqjyf vpo UB[BqjgXSa XSoq 'xpipBSojaq Bq »gaX iiqnjo XSog B HBUUB pfeui zsa( sí tui 'tujgt eqepjBz B tqau teafaf st qtui XSoq raasapuasa 'uadazs BJZBJBXSBUI13 "JFBVIBFFA joSezsof B Styg eqqifBqsi ZB BjAtqrjf Jiapasapuasoaf usqzB *si JBXUB "Jne-Jl Bjptzsa] qrunS eqSajaui uozscqa .loipfe BDY 'qXuozsss -sof sqSo8 Jfos B aqpzaq tuptzs 3aui etXuB \tts RByi XSoq 'st BQQEG THuas aqaA JftzoxqeJBq uiau XBUBXUB qqopoxzseued qBj{ XSoq 'eqqogBqgaui JazsXSa Bdy • • • fnpaXSa 'qtqqoq B iuzau sp ViJaÁUaif B lOfOZSfBUI UBqBXIBS IBAptt ZB TUJJ? JUTUJ !X8I za »fOA qqot Jjesa ap '-jfouqpjBq IZBST X9 ífBqfOA st uiau -qqaqaqqajiws ujau x°W sgzgx loqSejiA jpq e foqqa Yl04?! fojqe^ hfOA SBUI tfBsastSpui eSBJIA BjpjBjq uazstq *Bqos qjOA uiau tifatnfotrjpJBq TÚROt 8 itnui tfntf -qtq "ZBSI jazajf B BfSojSauj TXBJBA X3oq 'qeqqB aqauj PfBfBA XSoq 'qBqzsqBf XSoq 'oj '(Bq uiau ZB aa SBQZSBF -BA B qruaqui joqrniB 'qqoSjoj fBABtftjBpj jfBsa quiSaui 9 sa qaqzau as epo 'ajzsa qaqqaA sí uiau Bpo jjaqjaXS -U ma" Tfaiqqpq y lUBzsqBf uotfof XSoq 'rqau qqaqut Jozspfa squBiq joqiuiB 'qqoSJoaoui -qqoSoqop 'qqBfB rep -joq e upXfaq B qqogjoj ueSopfoq SAIZS snf iqBjí qqap -aSafauiazsso XSoqBfBA XuBfsttf qatf B qpq •fpqXfpqzso ZB BJ.IB quaui uaStuiau Saui SBUI ^nCqn ZB qqoA XSa A júliusvégi nap sütősre forrósította a szőlő ho­mokját. A levelek közül égetően lehelt a nyári me­leg, elborította a kurtaszoknyás kislány fejét, arcát/ kezét, egész vézna alakját, /"árazott róla a verejték, amint lihegve, kicsiket nyögve ölelte át a bemát­tőkék derekát, hogy a rakoncátlan szárakat raffia­övbe kényszerítse. — Igyekezz, Kati, igyekezz, nem végzünk estére! Hajnalban meg már az Afrikára megyünk, ott se vár­hat tovább a szőlő. Reggel jönnek a tályaiak is, ott kell lenned, mert én nem állhatok mellettük egész nap, malomba kell hajtanom délelőtt. — Igen. apám! — szuszogott a kislány, míg gyors kézzel vagdosta a kacsokat, s szinte futva ment a má­sik tőkéhez. — Vigyázz majd! Tudod, hogy Erzsiék elbeszélik a napot. Ne legyen sok cigarettaszünet, mert ha nem igvekeznek. nem végzik be a héten, pedig már így is elkéstünk az ottani kötéssel. Hajtsd a sort, elöl legyél. — Igen, apám! Futott a kislány, futott a raífia, haladt a nap az égen. Az ebédutáni fojtó meleget lassú, lusta nyári szél hígította a hegy idői, megmozdultak a levelek a tő­kén. De a szél is csak meleget fújt az izzadt tes­tpkre. Még jól hegy fölött járt a nap, csak épp színese­dett az ég jüja, amikor az enyhesedő szellő a völgyi utrői vidám zajt hozott a tőkék közt hajladozók felé. — Megjöttek az úrék. Éppen jókor. Most majd hagyhatom abba. Egyedül maradsz. Vidd a soromat is, ne hagyd el. Majd maradunk holdfeljöttére, akkor tán végzünk. a 01 B uaqjpjf V epkqSoui p[B 'JBUI zsa[ si spui tiaq -uiaqdazs B uof Bq' XSoq sppaqXupuiaj :qupqnjpp qfnuj -fú ZB BZSSIA BqAiq XSBA tupqn qpqpf B qesouiou S I9i -ejíBq spifpjo 'fpqsppazsBUfyui ff?A pqqoun '[oqqBJBSoq B [gqiipitpq b qfsopf lufnpBqBzsgaui 'tuBzsqpf "iBSBqfBd -spf"qoupuupf '.Bjqn ZB UBOZOJ(BX3?A ffafn; fiqazpu JOZB -jfos 'qnjuoj, 'qnqt?a 3PUI BqjpA jozsjfos 'sqjpA qBjj • •' J?UI pfBUi PFB 'qjp -pqoun QJPPXUVI B 'FTAH • •Q?QAA "'' TPAJ3! -sXuaq 9p)fnzs B jfBUBÍdBjf sí qaSpssaApaif qpzs ojpsoip XSoq 'qaJfp" TI°X S? iuqeqzoifBJOzs 3pui 'tuzoSfop 3AFS uiau XAUXIXB 'Bjjfozv BjpXuyf uiau ap *q|OA Sssnzssoq SBsqpBJBj usq^CSuBH BDB qfnpzoui — BZBq IPM.I? FAFFG ?S?X 'ÍVF^UISD jtui zsaf 'uioXupt AJAXG — iuaXSaf ÉUOJPFB 'qunAprpf quiSaui uaqaq OAOf IF0JB3FH -jy ZB igzssaA B FA psqCafaq AJJ JQB-JF 'ZSNAJAZS — :Q[pqBnfBzssiA sf fpqofnpjoj B 8GUI tuioj, 'nqeg XSBA XuBfstif saApax 'qe^ 'UBA fOf — :Q?XSOOAIB soqBzsBui B Bqqe3ouiisSaui fa.vazax JGQAJ •NCFN nzssoq 'OFA qqaSuaso 3aúu RJBYF UBfBqunputui foq -BSBFBQBNF oSuoftn XAM^ QAX B qjaui S XBQINPUI AFAJ -BZBq faAtafnza JoiquiB 'ueqqBXuoxfB ZB tBOJB tatfaJaXS qfnjtd ajsaSaszsaSa aqzgu BA3OX[OSOUI ausaqzsaia^f qoqSofop SBUifBSzi 'qqazapajfaq qos B B/.3uo((n 'Bucqn qqofqoq-qqafqasa JfBSD 3aui oqqax Xís?"1 B 'quzBq-saqzsajaji B UBqqofSaf tuq?I UBUuoq 'qovpBJBq -izsopfnqnd JfBufEfBq axiaui 'NJTPFNTFBJF UBA foq 'eqseu -fBUi B lufnqqB qaqaf foq 'pfozs B JBUI fnSaps uqxoq XiXfaui 'erpnq itfB •vfBUJBqBq B qfOA ssojfoqjoq OffBfnf -oj *q|. SíJt qsoui xodqBzasui snf qqoqBffnqzsaiax *VlaA uias ajzsa Stppa ZB 'iqB>f tdajazs iSar B qqopofaaass -Sacu uaqaAaq xgqBt v UBtfnpBqBzsfaj 'qqozOTf X^^ISI 'xojifoq tifBj BApaSua Bj?rpeqBzs fpqxoqqoufaj sauifaXu •gX nozojnouBq JfaaaÁ3 uieptA 'OSBDBX 'íJApaxpf UJOJ két zsebkendővel, szomorúra igazított arccal és nagy elszántsággal. A portás készségesen igazította útba: — Deák Istvánné képviselő első emelet 11. ajtó bal­ra. . — Tessék — az ajtó kinyílt és Almásné született Keresztesy Eleonóra sötétkék kosztümös, fehérblúzos, csinos asszonyt látott az asztal mögött felállni, ér­deklődő arccal. A két asszony szemén egyszerre suhant a felisme­rés sugara. — A... a képviselőnőt keresem. Deák Istvánné elvtársnőt... — rebegte az érkező. — Tessék, én vagyok. Mit óhajt? — Kérem... én... Kati, te vagy ax? A képviselő? Megismersz? — Meg, Babu. Megismerlek. — Ö, istenem, hogy éppen téged talállak itt! A gyermekkor, az iskola, minden, minden... Milyen szép is volt! — lelkendezett hirtelen magához térve a vendég. — Emlékszel még? — Igen, emlékszem. Mindenre .. . Szó is került sok mindenről. Valahogy ráterelő­dött az emlékezés az egykorí fecskék klubjára is. — A fecskék... Hm, a fecskék ... Jaj, de milyen buták is voltunk mi akkor! — mondta Almásné kissé zavartan az előlopakodott kellemetlen emléktől. Repü­lésről, mi mindenről összegagyogtunk! Csacsi gye­rekek voltunk, hiába. Mintha az ember repülni tud­na. — Pedig igazatok volt, Babu. Legalábbis, hogy re­pülni tud az ember. És abban, hogy repülnie kell. — Hát igen. Te repülsz most, úgy látom — gon­t> II tifoSfop B xaqfojjapja uoXScu sí uiau 'qofdasazs qqoqSaf B aqjauisf foqsBfBf gaui '[OJAAU XB» iqeji qfOA ntj qqo; [oqe '[OjSBfnpuyjix XSa '[ojsefBjeXu UEXU e '(OJSBSBS -jpq B uoqn ZB iifau qqopuouqa st qBxoxqq JBUI JUOZS —JA EXUBJV safazs Bqqu afaA qqoáioj « nqeg 'xgqjaA. -aq si aqjox uooBApn ze 'upqn BxotjfnXu B qqazapjgx sí PBS '[oqofozs B aq x^uaXSiA qtui Bjdeufoq auaffax KolooinXS uaXfrui XSoq (9iefe>(TiXuB qqozoq st qaqauazn nqcg 'quozsQXBJ Xuef uiojBq y 'UBqBfoxsi ZB qafg ZB qqozoqfpA ÍJSBB 'quaqjqq X3j uazsaSa si 'uiau Bq 'q?H ifsXuuBfun qqiZBSfSaf uiojpq B Bqqq "zsaj BXQQ XBUI;BJÍ BSJBA hXaN uiui XSoq 'sfrqja si uiau XOGBUJ sa qoXSBU nauqaA -au poii«MoqJ|aq fBAOZs faj 'tqjifoxin n^l?79 8 Xtt -adzapjax 'XTqaJl^zsaq "19 XBfSojaJzpx BjgoezoxTBposa •Xuapuiui fBABxnqa "JBAOBS sa pzzoq XSauiBpo Bxnqeg josjtuiV "uaqsaquiaqdazs pfBUi zsaf st XSoq 'qqgzoquo tifBdBx nfBfuioX8 SJUI 'xouifp ZB x^qpoApzs uaqgfaxsaaf -AJ stx IQÉX sg s? upqnfap B za qfOA dazs JBH oqsq -fBfBq uaqofpzs B IUIB 'tomposa AOXTR X<>s 8 Saui 'fqi -aSassaXSn" RByi qqozopejB qqBfB sgpazssafpainXS zsaSa JUJOJ, XSoq 'uasoupfnx 'BjJB-aoja x^RBSpBfBzs Saui qexsaBJOfaj XSa sa sí jxau aApax 8 qqapaSuafaj UBXSn afajaqsg uasafazs íreXfo IOIBSBUI Saui qqazaxqfafaj uiau 'iqqoq B quiui 'lUBZsqef XSn qqopnq uiau sa 'uBqsoj -BA B XuBfun qqofaxofaSaf B qp>A OBS Dapi uagn -fap osfa ZB qufiu ofeposo UBXfo qfOA uiau za 'zeSj •>|B3B ZB Saui XBQQOFFBQ 3ifB qqBfB aqsaq UBfBqXfns aquns *uaqqaXuupxSaf af aqqaqpazs <j fqjxBSB osfazs B qosa -fouinXS qqazsSaf B qjaui 'sí qjaeB xBsa JBUI Yoqex -unui B quiSaui x?ttoqtpeqBZSfaj iRByi afoutyjBq qax nqeg 'jass Saui téxnqa qqot XülAA liBqzse tdauun ZB jqaqqrzsrp rai 'nizaufiuox 'fupazs qqsafOumXo uoupqn -jap iqqofa deusaqafnzs B *fx Saui ifaqqqf zazsXSa -aSagspzqx zs?Sa XfBqzso ZB 'bxth "Bxnqa XsofBqzsv "oqBg sí qo pfBUi GfpeSojag •BXFJBJG XBSAUIAU AJAA qaSfgzsaq nfB 'JBUI zsaq si SBUI 'qgz » XSoq s 'BZBq qjBt iqBjj ajjauie 'xaqzoqtpx afajBJJB uozs -BABI qinuqa ZB xaBtqiBjq -pzzoq Bpo Bqau qqadaf — BXUBF pfasjAqzsiq TSOJBA — BXJJBPJ saiazg IUSOJOJ "aq -jox 8 BlAtqaq sí qo p|B *qff? affaui Bqau uaqqaunzs nje •QIXBFBA qfBfBq uaSpA XfBqzso XTPBuuBq B XBSO SfAa uiojpq uiauptByq ''' fnpaXSa uasaffa.f, pejBui fnpaXSa uasaqauaqqaj jotfuaitn 9 aP 'fBuuioJBuioxsra B niqeSJOj -Saui qpf UBA 'jupoxzsBdBX aqpi UBA xaui>{uapuiuj *XBU -qnjqars 'xButnqazsso *XBUsop3ns •xBUBZsqpf 'xauqasaaiq •BJJBAPN ZB *BjgsoXfoj B peqXuBf B Suoqiszpf joxuaXfi qjajfg juBqBfoxsi ZB eqos BUfOA uiau oiadztq BQ '(BF -uiafajqoXS B 'sapa.\uazsupi B qfOA za XBURBS — xau -qaSuasatx Bq 'aaaad qqazsSaf x®TP uapuiys pcuBSEf -lAasaui iqeyj qfOA aga A 'oSuaso B qefozsSam eq xBU —BJO ze qqaf a3a.\ Bq uiaueH 'qasaujx Jaza uaqataíjsaaf -aj qqaqaSoqtnXS *qfnuBq 'qqozoxiofracS "quaqid 'qqodWxia qoSusq uapuun 'qqoAifaj qozs uapuijf -qfOA Sopfbq uox -BJO TB sa UBqpXfBqzso piíSa epjBz e qfn qqo iqryi -quu -azs zsa Sapiq uiauvq -qasapuaAqu auaApaq B BjqB8of -BA quuazs AJZS uiau auqaXSaj ruoSizs Bpjpz y tJ9fa iqqoq B aqjaui uias iqXSa uiqaqunqix uiaunq 'qasapax -uaadoq soqo 'qBXfosoui IBSBSXUOxa3zoui x?qfBfBq xau -saApax 'xausaAuazsuoxoj "xaqqajazs unjos fnzpx XOJ -a»BW V "PNQ qiXuuaui iuaXSaj au ounqiaj XSoq 'qjazB UBJXBXS fnq uiau aa -BqqaqtnXu qazax faAauiazs qSoffisa Saui g 'xauxaxsDataj qfnsaquádazs B sapjgx 8 q|OA zaqau Bq "sí XBqj°l!fozs uBqjosped XSa fBABfpxoun oibSZBSI -XU»q B 'uaquiajaq XSa fBABAUBf pasaozg "XAJCSOTBQZSV xasaqzsaiayi njBqBXfBqzso XPOS Bpjvz B jaqjn BXupf sauapinui-jaffaouiA XSa UEXSoqv Tigfa mazs UOXSBU asSaui st xafpozsjBf 'sí uosspf XSoq 'ifBpfO XS0 qfOA qqodox qtsonf XSa — qjaui 'uaqgsfa ZB SI uiau ap 'ROA *! tzú'X "qfOA st of "qfOA sí sopo uazstq 'íreqpBd osfoqn ZB uiau qqn qfBpfo JBUI fnqzsajax uaAa ujojpq 'Attef -BfX nzsasjoXS réuiazs oSoffiA 'XuoqaA 'sojdoa a qqóz valamit, ahogy a cselédek szokták, aztán kirúg ben­neteket Akkor majd repülhetsz! Te veréb! Kati sápadtan, szédülten hallgatta a felcsengő ne­netést. -Te nem tudsz repülni! Te veréb!* Kis keze lassan ökölbe szorult, munkától megbarnult kézfejen kidagadtak az erek. * 1061 tavaszán Almás Gyuiáne született Keresztesy Eleonóra kétségbeesetten magyarázott férjének egy este: — De Gyula! Az nem lehet, hogy Nórikát ne ve­gyék fel a gimnáziumba! Mit csináljon akkor? — Azt, amit a többi buta és lusta gyerek, tanul­jon mesterséget Nem tehetek róla, ha a lányod olyan ostoba, hogy még egy nyomorult közepest se tudott kiharcolni, örülj, ha átengedik év végén és nem buk­tatják meg, nemhogy még gimnázium be is... Eh/ hagyj békén! Add varrórönek, vagy mosogatónőnek/ nem érdekel! Igaza van a tanárnőnek, ha ostoba, minek gyötörjük. Van elég eszes, jeles, kitűnő ta­nuló, van kikben válogatni a gimnáziumnak, nem elégségeseket vesznek fel! — Nem bánom, ha a minisztériumba kell is mennem. de nem tűröm, hogy egy Keresztesy unoka munkás, vagy paraszt legyen! Le kell érettségiznie! Csak annyit mondj, hová menjek? — Menj a képviselőnőhöz. Azt mondják, az segít­het, ha akar. Másnap délelőtt a tanácsház kapuján fordult be Almásné, elegáns sötétkék kosztümjében, táskájában M A férfi görnyedt vállal, súlyos léptekkel haladt • tőkék közt az út feié, öreg kalapja árnyékot vetett ráncolt homlokára. Az úton jókedvű társaság közeledett. 13—14 éves kislány futott elöl, fodros ruhában, lebegő haját széles selyemszalag fogta össze a nyakán. Mögötte 7—8 éves fiúcska botladozott. A fordulóban két asszony fogott közre idősebb, testes férfit. A fiatalabb asszony ajka kicsit lepittyedt, ahogy beszélt: — Kár volt erőltetni. Hiába Íratták gimnáziumba, hiába protezsálgatod, mi lehet belőle? Elvégzi a ne­gyediket, aztán mehet varrólánynak. Polgárival is megtette volna, de elég ahhoz az elemi is! Csak ki­adás Péteréknek az egész iskolázás, eredménye meg az lesz, hogy nem fűlik a lány foga rendes munkához, uraskodna, de nem lesz miből. Elrontják a dolgát. — Esze volna a gyereknek, az igaz, hiszen nem is igen tud tanulni, mégis jól halad. — Az ám! Ha nem néznék utána, még Babuval egyforma bizonyítványt kapna! Ügy kellett udvarol­nom Máternak, hogy csináljon valamit, legalább egy jót adjanak neki. Az mégse lehet, hogy a mindene­sünk lánya nevét a miénkkel együtt olvassák fel! — Hallgassatok! Itt jön Péter. Rendes ember, nem kell megbántani — vágott közbe a férfi. — Adjon isten! — fogta kezébe kalapját a min­denes. Homloka, hogy a nap rásütött, fehéren csillo­gott, ahol a kalapkarima védte a naptól. — Adj isten, Péter! Hogy haladnak? Végez­nek ma? — Igyekszünk. Be kéne fejezni, baj lesz, ha nem végzünk. Holnap át kell menni a gyereknek Afrikára a napszámosokkal, mert én malomba hajtok. Ott meg már nem várhatunk tovább, ha egy erős szél jön, mind letöri a tőkéket Kötni kell mindenképp Nap­I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents