Délmagyarország, 1962. április (52. évfolyam, 77-100. szám)

1962-04-15 / 88. szám

\ Vasárnap, im. április 15. 6 CSURKA PÉTER: Tlb-lábolt a végállo­másnál, még mindig izga­lommal telve. Táskáját már hál' istennek megkapta a szol­gálatos Indítótól. Egyhamar nem felejti el az arcát en­nek az -állomásfőnöknek-: annyi jósággal, nagysággal, emelkedettséggel ruházta fel ezt az egyszerű, merev arcú embert csupán azért az egy mozdulatért, amivel nyu- kezéti meg kell rázni, a sze- egy cigarettára ia s zavartan átnyújtott egy forintot. A kalaUznő kiszolgálta, visszaadott, s indult volna tovább a kocsi másik vé­gébe, de a mérnök megállí­totta. — Elvtársnő, kedves olv­téznl. így a kalauznő nem is lauznőt ezzel a százas-fel- társnő — dadogta. — .Nem fogadhatja el. Ez lehetetlen, kínálással? Bizony lehet! is tudja, mitől mentett maga árdrágítás. Meg kell fogni a Ismét megállt, rágyújtott ,Tieg engem. Ez nem saját A jelzett Pánz... — Mindjárt gondoltam — A jutalom egy százas méb* nézni * jegykérésnél, fél órának már több mint „ adu a táskát A táskát, ami- kü| oda keu neki adni aszá- feie eltelt. Dönteni kell, dön­teni kell! <— ben nyolcuk fizetése lapult Több mint tízezer forint. Rettenetes még csak rá gon­dolni is... Aztán valami furcsa érzés futott át rajU: -De miért ennek az indítónak köszön­mondta a kalauznő valami­hálámat Nézze, „Tc^ÚT'T. elvégre ebben a táskában szogezie le tizennégyezer forjnt voUi /gy hajszólta ön- , - £ppe« képpen szeretném zast. — Fogadja hálám és kö- magát a mérnök. -- . , , . szonetem csekély kifejezését -Pénzzel senkit sem lehet 12e' szoval — ezt kell mondani neki. Ez megsérteni! a tiszta munka. De százat végül s határozott: száz ío- ... „ .„„„,„ „ adjon? Vagy inkább kétazá- rintra értékeli a kalauznő h6t nekem igazán megéri cz tem én-? n .„.,,, zat? Az eset jelentőségéhez embérséges cselekedetét Ke- a 8zózas hogy.smondjam. nő Hslvin^n érzéki" adhat kétszázat is. de rek százra, aett "a kal.uKŐró B£ Su legalább SZilZ0tvenet Most ™ "^nyugodva. Mindezt suttogva mondta el és pironkodva. A kalauznő komorodva állt vtllamoskalauznő, fiatal. Sző- elindult és most mér jjjjj^s » köz*14 előtte. Fokról fokra komo­ke fürtjei klbukiak a sapka »ak_ ^ M^e bTfejezte ^ w5ott e1' alól. Hány meg hány Ilyen adJpn KéUzázat kellene, az TSl-ST A mérnök lassan' vonta­van? Mosolygós volt a szája, nem vitás, de az egy kies t «lt • "««*vény a kalauz- ^ nyúJtotta felé az ok­kicsit yss XfK iéí, amS^1 mirn im valahogy (gy. De száz közül M , , Is ki tudná választani, érez- a 'elesége, a ketszazra tem hocv amint meelátla hissi egyálUlan, hogy egy .. • • fellsmeri És fel keÍTós mem kalauznönek adta? Valahogy Uftttt fel a valami a pirosra lakkMva Vagy ^részletet. egy pár cipőt is Nem sok pihenője volt sze- dp'á bénne rejtözött fogy («y. De száz kö^ venn, és mit szó. Gizi. 'záza' visszafelé. Az utolsó pllla­m6r je nyújtott öklöt. A kalauznő finoman, de határozottan ellökte a felé­A szeme nie beszélnie kell vele Egy- az e^róz 0,yan v.iószTnűUen. kocsira. Rámosolygott á^t fé^tóró iy két hTlró K- "Elvesztettem . táskát a fi- LkátTuSa "Tiíé m^ ~ ha ™ndiuk 8záz" dulat Veszek tőle egy vona- vetésekkel, a kalauznő meg- ®|„„^( tatta s isn,et mo~ ezer forint lett volna a tás­lat száz forintért Világos údálU, leadta, adnom kel- olygott' kájában? Akkor ezret ad­Ez a legkevesebb. lett neki- — így mondja — Tizennégyezernyolcszáz- na? És ha csak ötezer, ak­Visszament az indítóhoz s maid el ottllon s a felesége hetvenhat — mondta a ka- kor csak ötvenet, ha meg megkérdezte mikor érkezik élh"zza a száját: lauznő közelebb lépve és csak száz, akkor a táskát be az a kalauznő, aki a tás- — Ez mese, fiacskám! mosolyogva. — Ennyit jegy- adná nekem? Vagy hogy? kijAt bobért*. ' • Hát, igen, kétszáz az egy tó önyv**tunk — tette hozzá- — 8 közben minden átmo­— Legalább egy íél óra múlva — mondta az indító. Megköszönte a felvilágosí­kicsit sok. Százötven. Megállt, kigombolta — Egy fillérrel sem keve- net nélkül, ahogy a viUa­sebb! - mondta a mérnök. mo8 lR,»ítani kezdett: — .... ,, ..... .... Orczy tér, huszonhárom, hu­tást és elsomfordálL mintha •zhl.JkMh ' T ír 3 téllkabátja szonnégy, huszonötösre át­££-I? télikabátját, melege volt zsebébe süllyesztette és mar- szállás! . bűnös dologban s in- Százötven' Az meg valahogy tikálna. A felettesének sem- . . kolaszte a ropogós szazast. — Bocsanat, rosszul fogal­mit nem kell tudni erről, ' J U Mit mondjon, hogyan mond- máztam — mormogta amér­magyarázta magának. érződött. Miért éppen száz- . , . nök. — Lényeg az, hogy ötven? „ . , — Köszönöm, nagyon kö­-Gondolkozzunk logiku- 82önöm lattan sétálgatott a Jár­daszigeten. A dolgok egy- ~ s2önöm... igazán... alig ta­másból következtek: -felszál- san!« - szugerálta önmagé- WJok szavakat _ motyogta lok a villamosára, elsőként nak. Milyen ember lehet ez szállok fel. kezet nyújtok és a kalauznő? Mindenekelőtt bemutatkozom: Lakatos Pé nagyon köszönöm. ter mérnök, nagyon köszö- nagyon visszament hozzá, nöm-. Aztán elvetette ezt a tes. tehát megérdemli. De! formát. Az, hogy mérnök, az itt most újabb, nagy kér­fclesleges. -Kisasszony, na- dés merült fel: ha egyszer gjon-nagyon köszönöm!- Ez tisztességes és becsületes lesz az igazi. Aztán elő- ember, vajon elfogadja-e? húzza a százast és kér egy Hiszen csak a kötelességet — Nagyon szívesen, más­kor is! — mondta gúnyosan a kalauznő. A kalauznő otthagyta, ki- — Isten őrizz, hogy még szolgálta az utasokat, aztán egyszer ilyesmire sor kerül­Valanú ión' furcsa mosoly ült az arcán. — Ennyi pénzből igazán futja egy villamosjegyre — mondta. Te hál mégis — gon­— Nem ajánlom én sem! Ezt már nem lehetett félreérteni, A következő meg­állónál leszállt. Ahogy föl­det ért a lába, megkönyeb­bült. Az a heves, torokcsa­_ VVVMI vonalat és mosolyog, annyira teljesítetté. Ezt mar az indf- dolta a mérnök. Nonjcsák, kaiauznő szavai nyomán mosolyog, hogy a kisasszony tó is mondta, amikor hebeg- hogy elfogadja, de számit lepte el, földet éréskor köny­megértse- nem kell vissza- ve megköszönte neki: rá: A mérnök elpirult, noha nyebbült valamicskét. Utá­adma. - Nincs mit megköszönni maga sem értette, miért ép- és® elSSf íalán" Megállt a járdasziget vé- elvtárs, ez a kötelességünk, pen most pirul el, amikor a ,soaem utóm többet — gon­geben, rájött, hogy így egy- Lehet, hogy megsérti ezt nó megkönnyíti a dolgát. dolta valami szomorkás dal­általán nem lehet ezt elin- a tisztességes, becsületes ka- — Vonalat kérek — mond-lam kíséretében. TASNADI VAROA EVA: < Emlékszel még? Ébred a föld, s a gallyak barna (este átfonja rtiind az alvó kerteket. Zöld partokat cirógat már az este s a kéklő nárcisz csendülve nevei. Lüktet a föld. — Emlékszik tán a napra, mikor a tél tavasszá változott, s az emberek barázdált, sápadt arca úgy várta már a boldog holnapot. Emlékszel még? — A patak kék vizében vércseppek úsztak — piros csillagok, elégett fák halódtak kint a réten s dalolt a szél: — Megjöttem, itt vagyok! S rőt lángokat röpített a folyóra. Sötéten álltak az ágyúcsövek, halált sikoltott akkor minden óra, halált sikoltott az embertömeg. Zihált a föld és megmeredve, holtan ezernyi test suttogta: — Allj, elég! Emlékszel még? — Keletről hosszú sorban katonák jöttek, s tiszta lett az ég. Bátor fiúk... felétek száll a hála, mint akkor... ott, a korhadt fák alatt... Emlékszel még? — a csonka, száraz ágra rügyet varázsolt az a pillanat. Emlékezz hát! — Legyen szivedbe írva, hogy jöttek 6k cs újra béke van. Nem hajtnak a pribékek máglyasírba és nem vagy többé űzött, hontalan. — Ébred a föld. — Rikoltanak a gyárak. — Fehér cipó sül. — Áll az Iskola. Emlékezz hát és kiáltsd a világnak: — Béke legyen és háború soha! Jl&fnM líl és JruditU a&sz&Hp Tf omeo úr egy nap meg- budai utcácska meglehető­látta Judith asszonyt, sen gyér forgalmát. Amikor F.gy szempillantás elég volt, kifújta sietős lépteinek fára­hogy -shakespeari« szerelem dalmait, ezen az erkélyen lobbanjon nagy érzelmekre roskadt — most is, mint hajlamos szívében. Judith mindig — fonott székének, asszony közömbös pillantás- ölelő karjaiba. Nem is sej­sal mérte végig az ifjút, és tette, hogy Romeo úr túrel­olyan vonzó mozgással lépett metlenül sétál az erkély be a velencei stílben épült alatt felhajtott gallérú ka­kit villába, ahogy csak egy hatjában és Judith asszony­asszony tud belépni. Meg sem állt az első emeletig, ahol kicsiny albérleti szobá­ja egy romantikus erkélybe torkollott. Gyakori szórako­zóhelye volt ez Judith asz­szonynak, ahonnan könnyé­ről álmodozott. Az álmok tengerében elmerülve az ifjú benyúlt jó mélyen kabátja alá és elővette szerelemtől kissé hevesebben dobogó szivét, leborult a holdfény­től megsárgult erkély Ar­áén tudta szemlélni a szűk nyékába és csodálatos sza­vak kíséretében feldobta azt, pontosan Judith asszony Nem • csoda igaztág. hanem az Igazság csoda. |di vinci) E polihisztor látott és tudott S hol szárnya csattant feltörő reménynek: Szívós magányban élt a csúcsokon, A véres múltat bélyegezve 6 meg. Szemében téboly, bármit is hadar Az ész. ha gyilkos, útvesztő utunknak, S a harcmező, hol Kain újra lép, A bestiáé, s undorít csak s untat. Ecsetje így lett tény-ittas zene, A teljes skála tükrözése, s mélyben A búvölése Úszta fényt vetett Az ordasokra, kikben nincs szemérem S mindezt a Szépség elvont tájain Művelte s fonta többszörössé, csendben. Mely átkarolta kettős alkatát: Lángját s jegét e földi végtelenben. Növény, állat s a víz s lomb-suttogás Még zárt világ — s 6 felbontotta máris Palettáján e régi szériát, S már tudta jól, hogy létünk nem majális. És mégis mégis könnyedség a dús Ecset-vonása, elvarázsolt képen, Mit megmutatva glóriája vitt Az ég felé, s lám ott maradt körében. Gazdájuk szolgált s nem görnyedt soha; Míg lét gigászin önnön titkát mérte Itt műben, gondban s szellem ráhajolt E gazdaságra, őrzött mindenére. S óh hány remekmű forrt ki két kezén! Sugár-mezében képe, rajza sorban; Dúlt forgatag künn, s tettenérte haj Da Vinci mindezt kézzelfoghatókban. Lett metszőpontjuk, mit sem alkuvón, S a kendőzetlen észlelésben lakva: A távol teret babonázta meg E géniusz, s a véti Időt kapatta. Mindig modern ki dolgozik s felejt S hol korcs függés csak nép vagy hivatalnok: Nos mennyit ér. ki kábaság nekül, A Szépnek sodrán lelket ls javallott? Hivője közben: ész. erő s anyag Nagy hármasának, s megsejtette halkan Az egységüket, melyben kozmoszunk Zord teljesség lett s néz ránk szakadatlan. FÜSSY LÁSZLÓ: A szépség sodrában Leonardo da Vinci A mindenséget látta, s mindenét; A rendet is: a tartalékját benne: A hős tudást, mit hangol rejtelem, Mig szét nem bontja azt a szív türelme. Nem hitt csodát, a világ volt csak az E lángoló, e sokszövésú lénynek. Ki éles szemmel nézett földgolyót, Hol ős múlásban halandók remélnek. S kizeng homályból holnapunk szava; Fénykörbe lép; majd újra zsarnok éjjel Gomolyg ránk olykor, bitorlók kezén „ Az új zászlóval s régi szenvedéllyel. Milánót éppen akkor lakta meg Első Ferencnek gall parasztja, tisztje. Szeretkezett s ivott a harci nép, De Leonardo tudta: pokla visz le Mindent utóbb, méltó helyére s ott Históriánk ha untán eltörölte A rút csataját, máris véget ér Rabló, király hisz' ez csupán a jötte! S hogy hulló egyén mégsem semmiség A széles törzsben: ezt is mérte, tudta, S bár agy s idegben túzlobogta cél ' Megszállta talpig, sosem tért balútra. A dolgos tömb, a vidám főerő Testvér vele, de értően szerette A széles átlag sok-sok emberét. És nem kiugró annak sosem tette. Ünneplem hát e konkrét Látományt. Mely műgondjában mindig hozzá mérte Káprázatót a tényhez, s torpanás Egy percre sem volt megfeszült miértje. Szilárd a gyeplő énjében, s a hab Az örvény csápja: káosz, zűr, viszályok Vak buborékja nála mind elült, El sosem érte, pontja fennen állott. Szám. szerkezet, izomrost vonta őt A kellemben is: ábránd ellenőrzött E gazdag szívben, s mértékvesszején A köznapokkal együtt rnlnd a hősök! Festett csatát, s a végső vacsorát Még velünk együtt költi itt a Mester, Ki Názáretből jött és oly szelíd, Hogy rá — ha bölcs — a kétely sem neheztel. De már a pápa: gáUás is neki. Distancia mit fölmért ösztönével; S a Vatikánnal úgy mint Angelo ö nem harcolt és ezzel többet ért el. Fedetlen hagyja mellét oktalan Sok tiszte bajnok, gőgös úrnak rendjén, S ez mit sem ér, s a jó próféta ls El könnyen vész a nagy szavak menetjén. Bölcs udvaronc is kissé hát e hős, De világfi bár: mégse maradt foglya Saját honának s hányatott erő, Lett Itáliától messze elforogva. Ment tovább s tovább, dús kaland: futott, Más s más kockára, mindig űzte láza, Majd egy-egy várat megtervezni ült Le s megpihenni, fojtott parazsára. És újra indult vándor kedvivei, S hosszú szakálla s íves, hajló orra Fölött a két szem két izzó sugár, A lélekből, mely mégse volt mogorva. A szárnyas gép is megjelent neki, S a híres asszony rejtett gúnyja vibrál A kép fölött, hol átható mosoly, Rejtély a Nő, ki több lett álmainknál. lebbenti fátylát, s föl nem fedte még Tör könnyedén ránk ez a mély igézet, S fricskát adott így Liza asszonyunk A férfi-tettnek s férfi kedvtelésnek. Am tovább kész ez elárulni mind, A csőkot, mely az asszonyszívnek telje; Szeretni Éva: mesterség örök, S bántás' neki a férfi lét-szerelme. Mi lényegében? Csak vadászkaland: Véső, ecset, teleszkóp, lombik éhe, S víg folytatással: gyermekkel fölér, Ha pálya hívja, s űző, sok vetélye. A pokla üdv, s az üdve lett pokol, S a remete s az agglegény is ének, Ha maga módján, szinte sportszerűn, Elszánt tudója, furcsa lényegének. Ily jel nekünk a jó da Vinci ís; Távol hónától pihent el ecsetje, De hevét addig firnamentumunk Bércére vitte, s nem szűnő a tette. lába elé. A kegyetlen asz­szony bolondos kacagással felkapta és szívének helyére illesztve, viszonzásul az ó régi, megkövesedett szivét, belehajította Romeo úr mell­kasába. A rideg, alig hall­ható koppanás felrázta estig­gedéséből az ifjút, és kezébe kapva jóságát, enyhe közöny­nyel hajította szíve után. Ju­dith asszony rosszaságát dobta le érte cserébe. A meg­döbbent fiú lelke nyomban felfogta azt, és már szinte unottan ragadta kezébe az­előtt féltve szeretett kincsét: S húségét. • JVÍiért nekem a hűség — S morfondírozott magában —, J Judith asszonynak inkább S szüksége van rá ... S A gondolat tetté fogant cs "Rómeó úr húségét is felröpí­tette szíve és jósága után Judith asszony szomorúar Sadta érte hűtlenségét az Ifjú­nak, aki most már utolsó va­gyonát: szerelmét.is felkínál S ta. S ím csodák csodája, c inemrég még kegyetlen asz­szony lelke szomjasan szívlc 'fel az erkély magasába Ro meó úr szerelmét. Szíve, a; érző, boldog szív jósága, t határtalan jóság; hűsége, c sírig tartó hűség; és szerelme a kiolthatatlan szerelem .. minrí. mind Rómeó úré volt amikor vágyakozva tárta szé karjait az ifjú felé. Rome< úr az elbűvölő asszonytól ka pott szívének kegyetlenségé vei, rosszaságával és hűtlen ségével fázósan húzta ősz szébb magán a kopottas ka bátot és szerelmének éde terhétől megszabadulva lassú bizonytalan léptekkel indul az éjszaka sötétje felé. Judith asszony tekintete < szeméből kicsordult könny cseppek nagyitóján keresztü még egy ideig elkisére az if jút és fájdalmasan sóhajtot ta: — ö Romeo, mért vagy ti Rómeó... LASZLO NÁNDOR

Next

/
Thumbnails
Contents