Délmagyarország, 1962. április (52. évfolyam, 77-100. szám)

1962-04-13 / 86. szám

Pintek, 135?. ácr?Ü3 13. e­ífaztm, idiéaőfúí vagyak,". Robbanó zongora a kölíő egykori barátjával Mlat mlr jtüatítt'Jk. * frlsnokutiji " intizmények háromnapos skíietíl kultu­rális íremléjén az irodal­mi pályázat rsytk rl ö di­ját Csnplilr Forriti" nyerte. A díjnyertes irodalmi ri­portot az alábbiakban kö­imjlik. — Ebben az évben jelent könyvbe írták nevüket. Hogy meg Attila "Nem én kiál- ez mennyire felesleges és ká­tok* című verseskötete, me- ros dolog volt, azt később l.vet a következő ajánlással saját bőrömön tapasztaltam, nyújtott át nekem: "Baré tómnak, Jánosnak szeretettel József Attila*. művésaet anyagi oldalát. így vall önmagóról a hat- Zksiivv vanéves Msyer János. Talán Pd,iís seksamu, ezért lehettek ök ketten — a „józan ember" művész és a mártiromságot vállaló köl­tő — jó barátok. ### | »önmagát elpusztító gépe­| zetnek* nevezi a francia Beszélgetés József Attiláról Mayer Jánosai, J hangszerét" amely Aenetör­ténelemben még a nyugati világ dekadens ötletei mel­lett is fantasztikusnak és megdöbbentőnek hat. A párizsi Le Monde tudó­sítása szerint a gépezet szál­lításához 10 teherautóra van szükség. "Egy zongora, 12 villanymotor, számtalan anyacsavar és pánt, bútorok, játékok, gyújtóbomba és vé­gül acéírúdon egy vadonat­új hűtőszekrény képezi az új „hangszer" lényegét.* Ennek a megdöbbentő gépezetnek az arányai is meglepőek. Hossza 10 méter, magassága 12. Jean Tingluey új hangsze­rén akarja szerzeményét: az "Etűd a világvégéről* című művet előadni. A zongora billentyűinek a — Nem volt kedvem az c ~t\ - • e akkori művészsors mártí- utca. Pauzd&an. romságát vállalni. Ügy gon­doltam, nem érdemes egy nyugodt percet sem feláldoz­nom néhány bolond ambíció­ért. De azért fát faragtam, agyagot gyúrtam, bútort ter­veztem. El akartam hitetni önmagammal, hogy a művé­szet számomra nem életkér Következő találkozásuk színhelye Párizs. Felejthetet­len, élményekben gazdag, művészi és világnézeti fej­lődés szempontjából rendkí­vül fontos időszak volt ez mindkettőjük számára. — 1026-ban a francia fő­— Attila csak pár hónapig maradt a lrancia főváros­ban. én több éves párizsi tartózkodást terveztem — folytatja Mayer János. — 1928-ban azonban táviratot kaptam otthonról, hogy sür­gősen utazzam haza, mert anyám súlyos beteg. Azon­nal mentem a magyar követ­ségre az útlevelemért. Ott azonban elutasították haza­utazási kérelmemet, Jó bará­tom, Páger Sándor, Páger des. hogy én józan ember varosba Antal bátyja volt a követség vagyok, akinek praktikus er- útra. Q^mpampon» *»• a portása. ö Hozta a hírt. hogy zéke is van. Sohasem tévén- egy kisebb ***U°dában lak- . kö t é begU ót küWött a tettem szem elöl az élet és a tam tobb párizsi magyarral. magyarok zárt körű Itt vett szállást pár nappal pdnz?.1. . később Attila is, akit szintén összejöveteleire, s a vendég forrongó könyvből a látogatók névso- lényomása robbantószerkez© irodaimi' © művészeti élete rát is sikerült megszerez csúhítntt utazó*© mok- Én- mint a "Hekkes* Sa átö pSi utca volt főerők egyike, nem terhe­- Alin né- tek haza. Hosszas huzavona hám^ méter szélest sfkátor- kezdődött, míg végül Páger Mayer János életútja sem szerű, minden második ház- S*ny« Raranciajára megkap­szűkölködik fordulatokban, ban kocsmára, lebujra. ká- tam útlevelemet © hazatér­Szegeden született, nem sok véházra bukkant az ember. Hettem. A határnál már várt iskolát végzett. Korán bead- Hol egyikünk, hol másikunk á a rendörség. Csalódniok ták szülei egy asztaloshoz fizetett. Attilanak Hatvani inasnak. Innen megszökött, s Lajos küldött minden hónap­éveken át csavargott az or- ban 100 pengőt. Esténként a szágban. Ekkor már szobro- szállodában gyűltünk össze kat gyúrt. Szülővárosába ha- közös vacsorára. Mindenki zatépve kitanulta a szobra- hozott valamit: kenyeret, va­szatot. Aztán bútortervező jat, szardíniát vagy édessé- * , lett. Másfél évig tanult Pá- get. Ha sok nem is. de vál- ^ éav.'oMMida^ rizsban. Szegedre visszatérve, tozatos volt az ennivaló. évtéde a képzőművészet szinte min­den ágával foglalkozott. Ké- OldftfUíl érf éididiíO. _ A párizsi napok sőbb a szegedi tervezőiroda , ,... , grafikusa lett. 1960 óta nyűg- _ Pár hét múlva sikerült nem találkoztam többe Alti­díjas. munkát találnom. Művezető laval. Hogy mi volt viselke­lettem egy Párizs környéki d©ére, egyéniségére a leg­faszobrász üzemben. A Quem- jeitamzőbb néhéz erre a kér­pampoisról Páms Mont- válaszolnom. Talán az reuil nevű külvarcifwinak egj ix szállodájába költöztem, kö- elhivatottság, nagyraszule­kellett. Nem voltam olyan jelentős valaki, mint kezdet­ben hitték. Rövid kihallgatás után elengedtek. után ít iuAddtéiií Az "Attilával* való barát­zel munkahelyemhez. Lát- tettség érzése, mely minden !.ofrh!;.tLngy.Ü Uilto^mor" tam, hogy Attila anyagi gon- gesztusát. minden szavát át­ről buszken s kissé szomor- j-.i.rU-ai Wiízrí ezért iavasol­káaan beszél, mert fáj bele- SSSÜTÍ ütötte. Emellett egyszerű, nyugodnia, hogy az elmultak éiszaka csavarogsz, én for- kedves, szinte már csak emlékek. dítva. Lefizetjük a portást, s barátságos volt — Mezőhegyesen ismer- te hozzám költözöl. Éjjel én kedtünk meg 1921 nyarán — alszom az ágyban, nappal te. kezdi. — A 73-as major ír- Megtakaríthatod a szállás­noka mellett dolgoztam ki- pénzt*, segítőként. Attila a birtok in- Attila elfogadta meghivá­tézójének gyermekeit tani- sómat, három hónapig. Atti­totte, s Gyenge Sándornál, a ja hazautazásáig együtt lak­69-es major írnokánál lakott, tunk. Nappal szállodai szo­Egy alkalommal — valami bámban a köz© ágyban ünnep lehetett — a birtokon aludt, vagy a francia szótárt dolgozó "intellektuelek* meg- igyekezett bevágni. Hallatlan latogatták a pusztán az öreg szorgalmas és rendkívüli Bagi Pistát, a dúsgazdag ju- nyelvtehetség volt. Egy hét igaza. A nélkülözésekkel, hászt. En is írnokommal tar- 8Utt 2—3000 szót is megta- esal6dásokkal teli küzdelmes tottam, akar Attila. Így ta- nuit. Éjjelre az agy gazdat lálkoztunk. A társaság hölgy- cserélt. ó pedig a szokásos aleut utan vart ra a halha' tag.iai hírből már ismerték a körútjára indult. A Dóm tatlanság... versfaragó makói gimnazis- vagy a Rostand kávéházba gyermekien — A pénzt nem sokra be­csülte. boldognak, boldogta­lannak adót! ha volt neki. Sehogy sem tudta a művé­szete! az irodalmat a pénz­zel összeegyeztetni. Ezért gyakran heves vitákra került sor közöttünk. De talán mégis neki volt tet hoz működésbe, és min­den alkalommal akkora mennyiségű ócskavas repül a levegőbe, amennyit a parti­túra előir. A "mű* előadása közben Tingluey asszisztensnője 22­es kaliberű revolverrel fes­tett cserepekre lövöldöz, ame­lyeket a zongora felett he­lyeztek el. Fél óra alatt Tingluey elő­adja darabját — az új hang­szer önmagát semmisíti meg. Ezzel a pusztulás szimfó­niája befejeződött. Nem iri­gyeljük Jean Tinglueyt, aki a mai francia művészi élet­ből csak a pusztulást és ha­lál kultuszát vallja a magáé­nak. Szentirmai lAszló fiLmlúvzk a nagyvilágból A múlt év végétől több in- Anna Seghers és más írók az NDK-ból nem vettek részt a találkozón, mivel utazásu­kat megakadályozta a NATO nyugat-berlini »Szövetséges Utazási lrodá-ja. diai városban szovjet film fesztivált tartottak. Calcut­tában, Bombavban, Hydera­badban bemutattak több szovjet filmet, köztük a Cirkuszt, az Emberi sorsot, a Lileát © a Szultán fogsá­gában-! + A l'Humanité Chariie Chaplin lemondta azt a meghívást, amelyet a nvugat-berlini Művészeti a. filmmű- Akadémiától kapott. a2 ősz­vészét Koldusoperájának ne- gzej- Nyugat-Berlinben meg­veri Pasolíni Accnttone cimű rendezendő -Pantomim íesz­filmjét, amelynek színhelye tivál* védnökségére vonat­Rómának az a külvárosi ré- kozóan. sze, ahová még a légkörei- „ kezetesebben bíráló olasz rendezők sem. tették be a lábukat. Nyomor, düledező viskók között elnek ott az emberek és a legnagyobb boldogságuk as. ha éppen nem munkanélküliek. * A Daily Worker Üt Hong Kong fele címmel új ame­rikai filmvígjátékról számol be Binp Crosby és Bob Hope főszereplésével. A film két hőse foglyul esik egy nem létező "harmadik hatalom­nak-, melynek élén egy dik­Vratislav Blazek csehszlo- tátorjelölt áll. A film té­vék író színdarabjából ké- gén egy űrrakétába keriil­szült az Oh. te vidám ... ci- nek, majmok helyett. A mű DEFÁ-fflm Günter filmben egy kígyóbűvölő Reisch rendezésében. A szerepében ellenállhatatlanul film operatőrje Horst mulatságos szerepet játszik Brandt. Mindkettőjük neve Peter Sellers, jól ismert A lelkiismeret lá- • zadása c. filmből. Az Oh, te vidám ... főszerepeit Érwin Geschonneck. MathUde Da­negger és Marianne Wün­scher Játssza. A moszkvai Gorkij Film­stúdióban megkezdték a Hömpölyög a Volga című színes panorama-eljárásssl készült film felvételeit. Mintegy 300 iró, kritikus, film-, rádió- és televíziós szakember vett részt az Eu­rópai Írók Szövetségének fi­renzei összejövetelén, amely­nek témája az íróknak a film. a rádió és a televízió munkájában való részvétele volt. A konferencián többek között jelen volt a francia André Chamson, az olasz Giancarlo Vigörelli, a szov­jet Nyikolaj Vasan, Alek­szander Tvardovszkij, Alek­szej Szurkov, Vera Panova és Grigorij Csuhraj, valamint Nazim Hikmet török költő. Elkészült Peter Rogers hí­res *Folytassa ...«. sorozatá­nak új színes filmje, Foly­tassák a. körutazást címmel. Az ismert angol vígjáték-so­rozat színészgárdája ezúttal egy tengeri hajón körutazást lesz a Földközi-tengeren. Az első tiszt szerepét Kenneth Williams alakítja, A torpe­dó visszalő cimű filmből is­mert Kenneth Cannor pe­dig egy hajóorvos szerepét játssza, a két nöi szereplő, Liz Fraser és Dilys Kaye minden gondolata n férfink meghódítására összpontosul. Raoul Levy francia pro­ducer tervbe vette John j Reed Tíz nap, amely meg­•»•» —— ; rengette a világot "című. a Pálvölgyi; Ferenc, Szeged: vagyis előjegyz©be vették. í Nagy. ?k1)óber rendkívüli Levelét köszönjük. Éázrevé- Az új lakás kivárásához ver- nRpJaival foglalkozó könyv© teleivel egyetértünk, s írását mészetesen valóban türelem neK megfilmesítését. kell. De bizonyára teljesitik * jogos kér©ét. Cassavetes Árnyék cimű 1919. március 21 jeligére: filmjét e napokban mutat­Verse nem közölhető. Gon­Szerkesztői üzenetek az illetékesekhez továbbítot­tuk. Sós Margit Ollés, Kossuth dűlő 111.: Mód van arra. hogy cukrászipari tanuló le- dolatai szépek, de a megfor­málás még igen kezdetleges. Olvasóink számára: A szerkesztőségben minden hé­ten hétfőn © pénteken dél­után 4-tŐl 5-ig. azonkívül szerdán délelőtt 11-től 12-ig tartunk tanácsadást. Kérjük mindazokat akik hozzánk akarnak fordulni, ezt az id© gyen: r©zletes tanácsot ad nak a Móra Ferenc Tanuló­intézetben, a Tolbuhin su­gárúton. Levélben is érdek­lődhet az elhelyezked© le­hetőségei iránt. H. Józsefné Szeged. Pa­csirta u. 29.: A lakáshivatal az igértyjoéosultáágot már , • , .... u „ . , Kavenajzott Csaplár Fereae több ízben megállapította, nontot tartsák mee tat, s unszolni kezdtek, hogy járogatott, ahol ejszakakon s' álljon fel a kocsi derékra és 'at vitatkozott a világ min-f"^ m ,»••»••»»««»»«'.»»»»»«»,"», ták be Olaszországban. A sajtó arról ír, hogy a fény­képezés szempontjából felve­tődik a hasonlóság gondolá­in a francia >-új hullám.* filmjeivel, de esai: a mód­szert lehet összevetni, s nem a törekvésedet. A franciák szinte a fellegekben élnek: megelégszenek egy szerelmi történettel, és a valóság szét­foszlik az ujjaik között. szavaljon valamit. Attila den szegletéből odacsődült, azonban zavartan hallgatott, boglyas hajú titánokkal a. majd mikor én is biztatni poiitikéról, irodalomról, mű­kezdíem, nadrágj ára muta- vészeiről, tott, mely a köztünk lezaj- Szombat esténként én is lott birkózómérkőzés ered- vele tartottam. Bejártuk a ményeképp pont a legkénye- Szent Mihály útját, sétaltunk sebb helyen folytonossági a Szajna partján, ahol Ady hiányban szenvedett. Belát- JS 0ly szívesen sétált, majd tam, hogy ilyen nadrágban sorra vettük a szórakozóhe­nem lehet verset mondani, íyeket. Rendszerint reggel pláne hölgyek előtt. Szóltam felé vetődtünk haza, © test­írnokomnak, ő előrendelte vérien megosztottuk a közös kocsiját, és sebes vágtában agyat. elindultunk, hogy nadrágot Egy alkalommal érde­hozzunk Attilának. Kiválasz- kes dologra lettem figyelmes, tottam egyet enyéim közül, s Attila bal lábán a kisujj negyedóra múlva már nyu- össze volt nőve a szomszédos godtan szavalhatott Attila. ujjal. Mikor kérdezősködni — A nap fénypontja a kezdtem. Attila büszkén em­cempás ebéd volt, mellyel az legette, hogy egy javasasz­öreg juhasz kedveskedet t síóny ázt mondta erről, hogy vendégeinek. Attila is, én is ez a "táltosfiúk* ismertető egy-egy töltött csirkét kap- jele. -És én érzem, hogy ttmk. s úgy faltuk, mint a táltosfiú vagyok!* — jelen­kenyeret. tette ki mély meggyőződé­Pár pillanatra elhallgat, S®I. majd gondolatban néhány . Js • évet átugorva) tovább be- toHOMdeQ éidekliMik. saél. ^thlemiejuk" — 1923-ben Szegeden ta­lálkoztunk ismét. Kormányos István. F arber András, Széli — Vasárnap délutánon­ként ellátogattunk a párizsi magyarok összejöveteleire, melyeket egy kávéház külön­termében tartottak. Mintegy István, Hont Ferenc, Szőke n egyv en en - öt. v en en gyűltünk Győző, Attila és én együtt össze. A költők — körtük jártunk szórakozni, egy tár- Attila — verseiket olvasták saségot alkottunk. "Életem- fel, a képzőművészek a mo­hereknek- neveztük magún- dern irányzatokról vitatkoz­kat. Esténként a Tisza-parti tak, s mindannyian arról be­Kék-gplyóba mentünk biliár- széltünk, hogyan lehetne dozní, vagy ha egyikünk sem odahaza szebb, boldogabb tudott fizetni, kiültünk a életet teremteni. Attila köl­kerzúra, s éjfélig ment a be- t©zete is gyakran volt vita szélget©- — mindenről; lá- tárgya. Az összejöveteleken oyokrój, müvészétfőlmegjelentek egy vendég­Bálint Tibor: MAGÁNÜGY m Itthon voltam ismét: rém zuhant a fény, szédített a zsivaj. Csak áll­tam egy oszlopnál, s néztem, hogyan hullámzik az utca, s a hársfák bele­simultak a kirakatokba. Mint elva­dult férj, akit sírásra fakaszt a kony­ha illata — úgy tértem haza én. Fel­tartott tenyeremen átvöröslött a vér, homlokomon verejték csillogott. És nevettem. Hát most már elmerül bennem minden önzés? És elölről kezdhetem, anélkül, hogy a tekintetem zavartan kúszna az emberek lábánál? Mikor megfogtam a bőröndöt, s útnak in­dultam, éreztem az égett fém szagát, s füst vett körül. Ebből a füstből szaladtam a hegyi kohók közé, ahol az ég csíkos, mint a szakadt vászon. S álltam mélységek fölött is, zúgó vashidakon ... És most hazahívtak. Üzent a gyár.., De hát mi ez? Miért ültem a 2-es­re. tán röglön be kell mennem? Az autóbusz, mintha vízen siklana, föl­fogta a távoli hangokat is, s én nem­sokára ott ültem, átellenben a parton, ültem lecsüngő kézzel, s hintázott bennem a gyávaság: bemenjek, ne menjek? Dudaszó rezgett a Szamo­son, vízszagú szelek lódultak felém... S ekkor valaki felemel! Régi bgrátom volt: egy fiatal mér­nök. — Sanyi! — Lajos! Néztük egymást örvendezőm: — Te tékozló fiú! — Te pedig csaló vagy! — Miért? — Mert hazahívtál. Nevettünk. — És szükségetek van rám" — Lajos! — Szükségetek van rám? Ismét megölelt: — Te vasfejű! Qjj Három nar múlva az olvasztóke­mencék mellett cirkáltam. Fehér fény villogott, homokkupac tüzélt. s míg a hőfokot figyeltem, tudtam, hogy éjjelek vonulnak majd el ég­recsapó lángokkal, kísért©ekkel, de a titok mégis fölfedi magát! Meg kell tudnom, miért reped az acél! Bejártam az öntőhelyek©, ahol gőz lebegett; képzeletben átszervez­tem a munkát. Éppen az ajtónál jártam, amikor szólítottak: — Mérnök elvtárs! Itt az analízis! — Az analízis? Megfordultam: Kató! Szemembe lobbant a lány fehér köpenye, s a szívem vert. Art hit­tem, rögtön odaugrom © megcsóko­lom. Megcsókolom a száját, a szemét, s utána sokáig szorítom magamhoz! Már előre ls léptem, de ebben a pil­lanatban mintha sötét vászon hullott volna elém, elakadt a mozdulatom. Kiabálni kezdtem: — igazán kedves! Hát most hozza? — Hiszen hamar elkészítettem ... — Hamar?! Ugyan, ne vicceljen! A lány azonban szeliden nézett, mint ápoló a betegre. Elvettem a papír! a laboratóriumi analízis ered­ményét. az irodába mentem, és az összefirkált asztalnál sírni szerettem volna. Előle szaladtam hát oly messze! Hiába is áltatom magam! Mert amióta önző kísérletem felzak­latta a gyára! s a füst végigúszott az udvaron, nem mertem a szemébe nézni. Pedig talán éppen akkor kez­dődött volna, eppen azokban a na­pokban, amikor őt Temesvárról ide helyezték, a gyári laboratóriumba ... S mos! eszembe jutott a hónap s szoba, a zsilett sercegése az arcomon, felidéztem a vezeklés örömét, ameiret cjesztget.tem. s már nem értettem, ami egy perccel hamarabb az öntö­deben történt. Vagy tan azért aláz­tam meg magam, hogy sajnálton?... Bementem Tóth Sanyihoz, a mű­szaki irodába s leültem. Az udvarról felhallatszott a kemencék zümmö­gése. — Én eimegvek... — Elmégy? — El. — A munka miatt? — Nem. — Akkor értem ... Sanyi végigment az Sörte karosszékek puha aktacsomők emelkedtek ki. — Még mindig sátlásod van iránta? — Ha meglátom, elsápadok! — De hátha szeret? — Szeret! őrültség! Elmondtam azt is, ami az öntöd© ben történt. — Hiába m©z esi! — Azt hiszed?... — Csak jobban gyötrődsz me'd! — Legalább nem lát! — S úgy talán jobb lesz? — De hát mit tegyek?! irodán. Mö­vonala ©

Next

/
Thumbnails
Contents