Délmagyarország, 1962. április (52. évfolyam, 77-100. szám)

1962-04-01 / 77. szám

Vasárnap, 1902. április 1. 6 Barátom, Si­paki Domo­kos sose nézte magát Napó­leonnak. Azt se gondolta, amikor Kósa Péter tanár VARGA IMRE: TALPRAÁLLÍTÁ — Te be­szélsz, híres? Hiszen éppen te verted el hazulról a fe­leségedet! Azt hiszed, nem tudjuk? Sipaki belesápadt. Titka, enyhén raccsolt szavait le- ban állva. Katona elvált em- lépcsőházban, hogy hová is| körmölte, hogy Marxnak ber volt, s Szegváron min- menjen ebédelni, amikor íme, köztudott Lelkében ösz­ama bizonyos mondása, ml denki előtt ismeretes első- összehozza a sors megint ev- szer'oppanva tehetetlenül szerint Hegel megjegyzi va- számú alapelve: addig nem vei a Katonával. Már messzi- meredt az ökölvívóra. Ez az­lahol: minden nagy világtör- kíván etetni-ruházni más ről kezdte is a mozis: tán nem késlekedett, s úgy ténelmi tény és személyiség ember lányát, amíg nem kö- — Hallom, szomszéd elv- orrba vágta a husánggal, úgyszólván kétszer kerül a telezi erre valamely hatósá- társ, hallom... Hót lássa, hogy még azóta sem egyene­srínre - egyszer, mint §zo- gi végzés. ilyenek ezek a nők. Mondtam sítették helyre az orvosok, morújáték, másszor mint bo- , . . v,« U én> kérem> mindig, hogy Ezzel be is érte. Többet nem hósát, bizony őrá is vonatkoz- • » a i »• • tarnaat, na- különleges pszichológiájuk ütött Csak a karóheggyel ki­hat egys/.er. Eszébe se vil- marosan a házasparnal. En- van az asszonyoknalt. Dehát „urka-pfszkálta a főnököt, lant. Csuk szorgosan bele- nek leírása valóban bele- mit tegyünkT sose búsuljon, úgy ahogy volh az autójához. körmőnködte nagy füzetébe, esne a natural.zmus bűnébe. szomgzéd elvtárs Akad még U8£erSzemegyényi volt a ka­amit még hitvese vásárolt a szov^tásból sajnalatos te t- higgye el, ahányat csak szan- CaS. De Sipakí elégtételt odahaza, a Sárrét legnagyobb ?< u - díkszik akart minden áron. Mi jo­íöldszöv. boltjóban. Még elé- hegy Kollath Ilonka meges- sipaki Domokos azonban ^®r^eriegy férj elverni őt? bc is írta a bizony értelmet- Wdött: az égvilágon semmi rfzt rázta a fejét. 6neki jf£rio3sztóly veze. lennek látszó címet is, hogy MJ* nincs Kínához . VOgy Kolláth Hona kell. vagy ghez eiő^báznl a'kart a Louis Bonaparte brumaire szaja szagát sem állhatja senki. S hogy ez szent elha- megyei első titkárnál is. De tizennyolcadikája. Es úgy el­feledte az egészet, ahogy az ember az iskolán tanultakat iparkodik mielőbb háta mö­gött tudni. Nlttes árért olyan is­kola, hogy haza no engednék onnét a kádereket havonta Hiába, Sipaki arra az elvi alapra jutott magában: jobb, ha elveszi az asszony kedvét az iskola befejezéséig min­denféle kilengéstől. Jócskán el ls vette. Aztán, mint aki rendbe hozta a világ legfon­tosabb dolgát, vasárnap es­tig szépen kipihente magát a megyei — tfirozása, ebedelni se ment el, lebeszélték. Inkább nyoma­hanem összepakolt, s a leg- tékosan azt tanácsolták néki, közelebbi vonattal vissza­ment az iskolára. Nemcsak a szerelem szo­kott elpárologni, az iskoláknak is vége szakad egyszer. Si­paki Domokos elég jól vég­zett, s valahogy kitudódott: utazzék cl egy másik megye székhelyére. Klf ürkészhotetle­n • k lám a, sors útjai. Vagy tán nem ls? Mikor jelentke­zett a másik tanácsnál, el­legalább egRendbe ^űaTkodó^^önVka^mef- £=enrő i, voít küldték .p Uxtiigyárba. tenni a háztájat, családi éle- lett> megtlgztáikodott, jól be- H aWilt Utolsó f°glalkozása «*pszere­tet élni az asszonnyal, meg- lakott • derűs nyugalommal meeve kémfntsomő 10 volt" Igy boosztottók téem" 1 a gye«;ket'. é« lgy visszautazott az iskolára. SlatTnáítotatúnrtkósnak egy olyan nagy te' tovább. Mint Sipaki Domo- Csak akkor egett le az 6,_ Já alatánW l^zgtónak. Meg rembe aho] egy zágzIóaljra kos Unulóparja, egy bizonyos mikflP . hzt Véeén írott *eu a?m, szívesen el is ment— I Kiss Mi hálv nevű székely IaiiaI Aé n IrXi t rttlrA^X h ól Vt Al , . ° . !. ^ 11110 6M X 00 való nő dolgozik. S milye­Kiss Mihály nevű székely le'veiét a következő hét hét- kám Lícte" nek! Amikor Oltáskor elvo­akatoa bru'.ndvezc ö megie- , .. = oacm- „„,_.• mnrtfl öl^tt ESS? obíyfndéppeeS ^ ewel 8 W« c™kfel tette magát a .e,„™ysepru gjezie. oiyan oppen ez. az hozta vissza a postás: A ctm- m»»VBi m»mráuí,4K. i ,kola, akár egy tüdószana- zetX nem fogadta el. Gyorsan í^g™ ^U a láT^Tf fkoU :orium, onnét is elengedik írt ^ „^„.ajánlott le- ^tfaíJánív8 a /ÍÍ^" t Atyaisten, gondolta, mi lesz • zoitsaganax. a főkönyvelőt )ft „„.„„7 tzavnnShnn tórium, onnét is eiengeuis. irt ^ exprossz-ajánlott le­idonként a könnyebb betege- velet ^^ az is vissza. ket a haztujiba. ott is töltik érkezett. Azon is cimke. U­« e"}bert, Itt u. Csak ott a meretlen, ínconntt. Szomba­tudejét. Itt meg a fejét gyö- tlg alig bírt magával. úgy möszolik, de egyarant az hajtott haza. Nem csalódott, életre kész tik fel őket Ha- Ureg volt a lakás Egyetien nem Sipaki barátom életre- holmi nem bizonyította az előkészítésével Igencsak el- asszonv létezését. Mint ahon­számították magukat a tanar nan elhurcolkodtak, úgy fes­eI^rs,a, „ , tett az egész. Az asztal köze­Sipakl szomszéd hazamé- pén a szokálog levél, benne gyen az egyik szombaton, s e sorok. „széttépted a . , , , nulni látta őket maga előtt, Sffi6 ugy ireztp Sipaki Domokos, nyomban megcsapja a guta, íedves- szeTid^vú -feíeségét. ^münkVC^okoe! En SLlffBEwi "SgftT Kollath Ilonkát éppen nagy Uviled effy fedél alatt nem ^MjukSzegedtől Kiskun­hMzelgeté'ben leli a kony- maradok tovább, Csak a vá- Ielegyh4z6l« • • • hában Katona Tihamérral. a lóperünkön látsz. Apámnál r*| a- múltán i,nu«i. IrngaméU moziüzemvezető- vogVak, de ne keress, kér- már az iskola a örumafr­vei. Katona szomszéd a szem- j-t iiona -< Olvan méreex 1/ , ; a t,rumaire közti lakás egyszemélyi fele- ^ hogy kön^Ljt'ódott ^TS &^L^ lose s éppen a vízcsapot re- szeme sarkába. Hát ezért J35 a saieL f.i ^l t Perálta nagy buzgalommal nmésztl ó magát? Ezért ta- ft&tt a kéméníLnfók mí! es még hangosabb beszélge- nui doiaozik hoav az asz- iö. , , Kéményseprők me­tésael. Ilona asszony fellob- "zonya csak Mer eav- fIZ kapitó"yá"ak «tilókeze­l'anó örömmel fogadta urát. szer keze? erTelt ró' Hát utö^et Sondolt - - - Sí, Kezfl , ,e.u ra,' "at viszont Balogh Sárira, aki a Makarenko elvtarsnak lehe- vizesfósi kirendeltségén volt tett? gaz.s az gyereket le- ,elkeg adminisztrátor és szak­fy^ LPOf0^«-MvvQk0r 1,1 Mervezeti bizalmi. Alacsom­ravasz 8 JENJ¥ ,tneVe" ^ről pattant, barna asszon három Z tÖ ,vásázo t ,egy ka. aki melletti három uveg ffin feliratú pálinkát. kezd a féríinép iriiZAo n/\Knrnf . . . _ -f' például egykettőre rajtacsíp- én veT?, Zavarába" pentette valami túlkönyveli csak siíP.og8tt8 f.erdér^ vert sen. Aztán olyan versenyszel­lemet ültetett el, hogy öt hónap alatt teljesítették a féléves tervet. Megnőtt a Tüzelj ésszel! mozgalom ke­retében tartott Ismeretter­jesztő előadósok száma és hallgatósága. Szóval ment minden, mint a frissen fű­orrát. Még fájt, fájdogált, de a szeme azért már felderítő úton kalingyált. Hogy mi lesz e helyen a ba­rátomból? Tán még Hegel se tudná kikövetkeztetni. Vagy azért tették éppen ide, hogy ennyi nő közepette tán csak mégis bekövetkezik Sipaki Domokos »talpraállí­tása- is? ^Párizs einitftk&L „Fluctuat nec mergltur!"... ez a jelszó, ez a kép, ez a szimbólum, cz a kurta, ez az átfogó örök életigazság, melyet az ősi Cité, ahonnan sarjadt, tünt századok vérzlvatarain át ls megőrzött s ó-aranyat, patinát rak a múltra: megül a Szajna fölött és a Szent Lajos hídján, a Notre Damc százados csipkerednin s a Champs-Élisécs-n, hol az ősi Gloire belesimul a zárt ÉtoiI-on az Arc de Trlomphe-ba... Az Arc de Trlomphe-ba, amelyet tömzsi kezének egyetlen Indulatos mozdulatával húzatott fel a vad Bonaparte: a Louvre, meg a TuiUcriák csupa-szin keretében. S a Vllle, a Cité, meg a Sorbonne, c gazdag, büszke trióda. hol a püspök, a helytartó meg a rektor, szuverén uraként negyedüknek, féltékenyen tusakodva a címen, a rangon, a déli s az északi város e három nagy fellegvára fölött — ez a jelszó: Párizs jelszavaként, szüntelen őrzi a fényt. „Hánykódik, de nem merül el!"... tudom, érzem: a széles bulvárokon — a sáncok, erődök egykori helyén. hol ma a pénz szaga terjeng g formás lábikrájú szeretőkkel a kéjenc szenyőrők és mösziők kocsikáznak a Montmartre parvenújébe, vagy a St. Germain ma is oly féltékenyen elzárt palotáiba, honnan nem hallatszik ki a pompás ezUstvcretű poharak kocogása — mikor pukkan [a Champagne. s szikrázó buborék-keretéből a szeszgőz agyukra rátekercg. S pukkan a plasztik is: ontja a vért. meg a könnyet — akárcsak a pezsgő, csakhogy e gőzből az ér, meg a szív, meg a pórusok kénkővé lobban ... Míg a Libcrté. melyet a Bastille ostroma óta ezerszer sárbatiportak: kórházi krónika lett! „Hánykódik, de nem merül el!"... Nem!... tudom, érzem, hogy e kép, hogy e szimbólum, hogy e kurta-, s mégis oly átrogó életigazság őrzi ma Párizst: bárhogy dühöng az OAS! KÜSZ JENŐ hiszen éppen négy hete Járt odahBza. És ez a lelkesedés, éppen ez ültette el a gyanút Sipaki Domokos tudatalatti­jában. Kézenfekvő, ravasz JPPL „„„„„,PBIP^H^HM tervet állított össze: három üveg mn fe"ttatÚ Dálinkát í®^® *-mí,nett sis,ere8" hetet ígért újnbb hazajövet*- EÍ íi^ Vam £ Ssfenekű" llCas le időpontjának, de mér a gott, ,eleöntötte -Pusztítsuk « ^ < második szombatra elkérte a Baz imnerialistákat'« ~ platnin- s az, okos. lelejne­njagát az iskolavezetőségtől. ^0gndZta ^elkezdte nyakald *** me.nyecske- hogy-hog7 m.„ i.-ji. -úr,*-, monaia, s eiaezate nyaKaini. nem, mindig elkottyantotta harangkonga- kogy kedyes féric. Lipcsei ÍRÓK MUNKÁJUKRÓL Neves Írókat kérdezett meg a Magyar Távirati Iro­da munkatársé, min dol­goznak, milyen terveik van­nak. nyilatkozzanak „alko­tóműhelyük titkairól". I FEHÉR KLÁRA Kósa Péter tanár elvtárs készséggel elengedte. És Iga­za volt. Lám, megint ott lel­te Katona Timahér szom­Máinap tésra ébredi fel. Kereste a C4b?r:.ak' a Kiskereskedel­Francia grafikai kiállítás kenyeret, legalább szalonnáz- Vállalatnal a góré elv s.-.édot. Most ugyan nem re- va verje el az éhét, de sehol t8rsat azoktal személykocsin perált semmit, csak beszél- semmi. Méghozzá vasárnap Lszfg,et,nl' Pukor tart ökölví­gettek éppen a konyhaajtó- is. Ott szerencsétlenkedett a Vó, f,én,lnget a vizesfási fia­talokkal. így aztán azok a kutya termelési érdekek min­dig éppen akkor vezérelték Sipaki Domokost Vizesfásra a kéménykotrók előrehaladá­séi vizsgálni, amikor Lipcsei mestert a vizesfósi nagvvérű fiatalok boxkesztyűvel püföl­gették. Csakhát a jó nyelve­ket tetszik ismerni. Nagy jó­indulattal megsúgták Lip­cseinek, hogy kedden meg pénteken, amikor ő tanítja a vizesfósi legényeket a bunyó­zásra, azalatt az 6 nejét is tanítgatják, hát. hm, kesz­tyűbe dudálni... No, pénte­ken reggel is bezengte Lip­csei mester, hogv egész dél­után és este öklözik, de mi­kor úgy gyanította, hogy mór belefoghattak a terme­lési kérdések elemzésébe hg­zaállftott. A tornácról fel­vett egy reggel odakészített akácfa karót, s be a szobá­ba. Valóben, igazmondók vol­tak a jóielkek. Olyan meleg volt odabent, hogy nekivet­kezve tanácskoztak éppen. A verekedés túlzott egyoldalúsággal indult. Am Sipaki aztán lábra állt, fel­lobbant benne az önérzet, (mégha úgy érezte is magát, mint a meztelen rabszolga az arénában az üvöltő oroszlá­nok közepette) és visszabe­szélt Lipcseinek: — Mit képzel, maga, hu­ligán? Sári szeret engem! Es én is őt! Hogy merészel ilyen ócska, középkori módszerek­kel élni? Verekedés! Fúj, nem szégyelli magát?! Lipcsei ekkor az ökölví­vók gunyoros modorában el­mosolyodott: Budapesten, s Szépművészeti Múzeumban kiállítás nyílt u ..l-rancln grafika a XIX—XX. században" címmel. A kiállításon a két évszázad Iegnrg.vnbb grafikusainak 191 müvét mutatjuk be. Képünkön az egyik legismertebb és legértékesebb kiállított alkotás; Picasso; A vak cumi műve — A tenger című regé­nyem harmadik kötetén dolgozom. Eredeti tervem­ben nem szerepelt ez a könyv, de sok levelet kap­tam azoktól, akik olvasták, azt kérdezték: ml lesz a hő­sök további sorsa? Ekkor rádöbbentem, hogy a regény befejezése kissé talán erő­szakosnak hat. Lelkiismere­ti kérdésnek érzem hát, hogy a két fiatal — Csap­lár Ágnes és Homok Jani — életét tovább bonyolít­sam. Kora tavasszal terve­zem a kézirat leadását, utána hozzálátok egy új vígjáték és egy vidám kis­regény megírásához. Gondo­lok a legitjabb olvasóimra is, még az idén szeretnék megírni egy ifjúsági re­ginyt. művem a könyvnapra kerül a könyvesboltokba. Az új regényről, mint szerző any­nyit biztosan tudok, hogy minden eddigi munkámtól elütő olvasmány lesz. Le­het, hogy akik elolvassák, azt mondják majd, utópisz­tikus elképzelésen alapul története, hiszen a cselek­mény egy új csillagon ját­szódik ... én úgy gondolom — látva az űrkutatás lehe­tőségeit —, csupán megelő­zöm regényemben olyan események ábrázolását, ame­lyek egy-két nemzedék múl­tával valóban megtörtén­hetnek ... TÍMÁR MÁTÉ — Az ünnepi könyvhét alkalmából jelenik meg A jövendő hajnalán című lírai útinaplóm, amelyben a szovjetunióbeli utazásom él­ményeit, gondolatait rögzí­tettem. A könyv fény kép­anyagát is jórészt magam készítettem. A Szépirodal­mi Könyvkiadó-nól novel­láskötetem vár megjelenés­re. A kötetben legújabb el­beszéléseim látnak majd napvilágot. Jelenleg a Szór­tarisznya című regényemet, és egy filmnovellát írok a Karcsi és a csicskás című kisregényemből. A Szőrta­risznya egy alföldi faluban játszódik 1960 nyarától 1961 tavaszáig. A regény hőse egy mintagazda, aki nehezen találja meg az utat a szövetkezetbe. HIDAS ANTAL — Rövidesen szeretném befejezni trilógiám harma­dik kötetét, amelynek címe: Más muzsika kell. Regé­nyem előterében — éppen úgy, mint az előző kötetben — a századelej i magyar fi­atalok küzdelmes élete, sze­relme, harca áll. Szeretném még az idén lefordítani oroszról magyarra trilógi­ám első kötelét, a Ficek urat, mert a könyv — bár a Szovjetunióban több kia­dást megért — magyarul eddig nem jelent meg. A regény mintegy 40 ív terje­delmű — magyar kézirata elpusztult és így nagy mun­kát jelent majd számomra a fordítás .,, Ha időm megengedi, egy filmforgatókönyvet is írok. A történet 1918 nyarán és őszén játszódik és oroszor­szági magyar hadifoglyokról szól, akik Kun Béla veze­tésével hazatérnek Magyar­országra. MOGYAIt LÁSZLÓ: BOSZORKÁNYOK 6 ÁPITÁNYA (19) RIDEG SÁNDOR — Regényem utolsó lap­jain dolgozom. A Magvető Könyvkiadó terve szerint Esetlen mozdulattal veszi át a kosarat és a térdére teszi. Ügy nézi a fiát, a kis tömlöcvirágot, aki csak azért mentette meg tavaly nyáron a tüzhaláltól az anyját, hogy most, amikor megszületett, a börtön nedves szalmáján, elveszítse. — Te .., te... — suttogja Gergely —, mit tettél az anyáddal, hová juttattad? A gyerek arcóra két nehéz könnycsepp hull a magas­ból. Megijed és sírni kezd tőle. — Csak sírj, kis pulyám, csak sírj. Holtig sirathatjuk mind a ketten. Mert hét Koncz Sára nem menekülhetett meg a mág­lyától. A nádasok kurucai háromszor is ki akarták sza­badítani. Egyszer, még tavaly, átúsztattak éjszaka a Tiszán és benyargaltak a városba. De az őrség puskázni kezdett rájuk, Miska bácsit álloncsapta az ólomdarázs. Alig tud­tak visszamenekülni. Egész regiment indult az üldözésükre. Másodszor ló nélkül jöttek, ugyancsak éjszaka. Baj nélkül el is érték a piacteret, de éppen a főbíró háza előtt, amikor már feszegetni kezdték a. nehéz kaput, összeakadtak az éj" szakai őrjárattal. Nagy puskázás kezdődött megint, szét­szóródva húzódtak vissza és csak akkor látták, hogy meg­fogyatkoztak, amikor számba vehették végre egymást a szi­geten. Kiss Balázs hagyta a fogát Szegeden. Szívét ütötte át a golyó. Két labanc is holtan feküdt mellette a porban. Aztán sokáig nem mertek újból próbálkozni. De az idő már nagyon sürgeti. Mózsi hírül hozta februárban; hogy Sára asszony megszülte a tömlöcben kisfiát. Eleinte nem vették el tőle, hagyták, hogy szoptassa. Egy hóvihar'os éjszakán, március elején, lopakodott át újból a kig' csapat a zajló Tiszán, hogy kiszabadítsa a halálraítélt asszonyt; De a városba sem juthattak most be. A parton, a vár körül, sűrű járőrök cirkáltak, nagy tüzekkel világították meg a

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents