Délmagyarország, 1962. április (52. évfolyam, 77-100. szám)

1962-04-08 / 82. szám

aiaTJianawi ezs zs jas es) fi sniHdy *3%i oyzsnoavAovw 13a v pizsyi «3±?<l ft^"' ii ', ü-ysiSi-'VHf .;•.«» 3 +1 3 E> a pf 91 -juiaip.iazs ua JBUUV PAUI QG.IO euuv :BRO]IBA XUIUIB 'X3Q 'AXSA.TAQ JBXSBA JJOJO IUBJN Sesüapioq sa 3asdazs .laquia ZB auuaq s 'JOFJ B IJ)B 'JAIJ -jaj B qqBqutSaui S 5)GIG BUUV RNSAXU^J BUUBJ -JEIBQJBQ B >PZJ09AUJ MPP-BUUV BJNXO zssqnf GOZ -OJJ 13SJ3A saujp.iazs qqazsSaj LAZSAQPQ JBXSBUI V ••uepj -ouiozs sg ugdgzs uapigzi(pjg qqBAOJ inipv nptqj jfouioj B Aiauie "noptioS SjAujudaj e qaieiojf sazsjp e úazju sg • • • irogojfs JTÍJFIFB 'JOJ(AGA AIAUIB 'IGZG8I ITOABJ B iupj EAoq ep 5|BUPBJBUI8DM puiui JIAGASRUIUIAS B JISZB 'LUB'] — •íiakuaiuai[05( sazssp g ZB' uaqgzajj 5)BU5kUOZS9B XOUII? ZB BUSAaJZSp 1UIUIB 'Znj ÍSga B B.l)BUe(Jtd XSs lUBqqonoj uaqatuazs igjos 'ASeu piip/j v 'nfBq so-jsnza sg ruouiozs I]OA IPBJBJ AUOZSSB ZV 'JOIUKUI LASPX IGQAÁIOA piaiajpzs B JINFGIA; itcdeso JOUIBUI zaqau 'atajai italiaifai uafpíCai ASaqpipzs 'LIEJEP qqazsSai BJJJ BQPIQ jojptSo j)au -PIB 'iEit?api ZB IJOZOHIPIEJ uazsp lop ZB giipjt ASEU V :O)TGJI ntji ZB RBJAJOID X3; 'auij •BinAo zseqnf nfji saAa ZZ ® 1JJ IBaie} puiuip öasgsaiQ UBqHuifzs t-03 snpsnSnB £061 sa pa'öazs V 8 ízoqo)[o>[ a3BU B BAOipui uuqBjHj -Bq — Bsznui uegeipui uaqapp ZB REA XSJ UEJBX aeui.II IXUANM sa ABUQIA IPIPZ :ZOQBINXQ zseq -njp JFEROQ? pzoq ugjuizs HI^B 'SPP JPUNBJEGU >jis -BUI IPIF B JÍBUUB }uiui XSBA 'AOROIF B JUIUI 'aq ugpozafaj XSnuBXSn — uopoiu souginj] — BSJOS 'RBqSaui UP-GG BUUV dazs si JJBUBPUAGAJ ap íuias XSBA 3-ROA ZBSJ "•EJSBAJO ;ai(asjaA-Buuv ZB SJ UBqiB)8UBNID osjojn ouzsaujzs uattasouajazs v 'BropEippap ojjgi; B BJCBJ o-jBqsBAjó — „BinA'o zs?qnp jauiuiapjazs Jjp.IO 'JIBUBUUV" MH ))OIJXU uojBpjo osp ZB uadda 'aapjoj B nasaaj AXUOJJ B XSoqv úpn^aj aja)PJ)sas.IAA EJRIAO ZSBQNF 'uppjoj B 'jjaj -jaui XSB ZV* :B).I; )za ŐysfQ ivjíq s V 'UO.ÍSB ZB BJJKIBI inuaijajauizsa )b3PH igqBsepBSBAaq EIJBJ/M UBM3S BZBq ?iaj BJO 9 usjnjpp ugjjaq 'up-fig snqnt '8í;6I •)B>(NSBUL IU)BJJBQA OJ3A sa JUZOJJPN (-gx '|i 9 jn TZAPJJBH) BQ»SBJ)BI JJBUBI.IBIIJ spifeiiSaui 3qpos?u) Annára gondolok. Ki rám ujjongva nézett, 8 egy csillagos ősz éjén elhagyott. (Annára gondolok) Elment egy asszony. És a férfi lelke A távozó után könnyezve száll, S úgy érzi: nem lesz többé verse már. (A többi néma csend) 4 Rögtön Anna távozása után. már 1909 őszén tanúi lehetünk az Anna-élmény emlékké válásának: Hol vagy Anna, vezet-e út hozzád? Visszatérjek? O be nagyon félek. Megölnétek, százszorszép emlékek! (Anna után) Az emlékké oldódás egyik stációját őrzi az a vers Is, amelyről a költő imént idézett emlékezése mondotta, hogy a csalódás közvetlen kifejezőjének szánta: Anna meghalt és Annát eltemettem ... Szép volt, nemes volt, tiszta, mint a hó. Ott él ő már csak a nagy emlékekben, Minden elomló és elsuhanó. (Megölt szerelem sírkövére) Reményik Sándor figyelte meg, hogy a csalódott költőnek nincs egy átkozódó szava sem a szeretett nő ellen. A két legrosszabb jelző egyszer-egyszer fordul elő: gonosz és hazug. Juhász Gyula nem átkoz, mint Vajda János, ellenkezőleg: áld. Áldott vagy Anna! Messze, messze mentél, Hogy megmutasd, mily mélyen bennem élsz, Hogy egy hatalmas és bús szerelemnél Érezzem, hogy az életem egész" (Áldott e bánat) Először — és meglepően korán, még az Iyen jellegű versek klasszikus típusainak megszületése előtt — Kosztolányi jellemezte Juhász lírájának egyik vonásaként a katolikus liturgia hasonlatkincsének sajátságos alkalmazását. Az Anna-versek egy része címében, képeiben, sót hasonlatkincsében is a Mária-tisztelet intonációjára, középkori litániák és zsoliárok hangvételére • emlékeztet. Verlaine hasonló motívumú verseitől mégis eltér ez a ciklus: míg a francia költő profanizációja a liturgia enyhe paródiája is, addig Juhász ellenkezőleg: a szerelmet magasztosítja föl a vallásos áhítatig. Egymást követik az ebben az ihletben fogant Anna-versek: Dicsőség, Ámor, Coronatio, Profán litánia stb. Már az imént idézett versekből is kitűnhetett, hogy néhány hónappal a csalódás és az elválás után a költő úgy beszél szerelméről, mint távoli, messze múlt megszépült emlékéről. Az Anna-versek e jellegzetessége, az emlékké válás lírai tükröződése sokkal korábbi, mint eddig vélték. Nem véletlen, hogy Dutka Ákos a leghíresebb és legismertebb Anna-versről, a ^Milyen volt címűről úgy beszél, mint amelyet »a búcsúzó, fáradt és beteg költő a közeledő halál árnyékából« írt. Pedig a leghíresebb Anna-vers alig két és fél évvel született a találkozás után: Milyen volt hangja selyme, sem tudom már, De tavaszodván, ha sóhajt a rét. Ügy érzem, Anna meleg szava szól át Egy tavaszból, mely messze, mint az ég. (Milyen volt) Két év után már »a régi Annáról* szól a költő; s »a szálló év"ekkel« múlttá lett élmény az emlékezetben megszépülve él tovább: Mi remény volt régen, Emlék ma csupán. De legalább sirhatsz Valami után. Ami emlék, szebb is, Mint az. ami él. Romok ls ragyognak Telt hold fényinél. (Emlék) 6 A költő 1911 őszén került Szakolcára. Mintegy húsz Anna-vers születik az itteni magányban, köztük a már idézettek legszebbjei. 1913. február 12-én — ki tudja • Cl e o.i>)g.ig asapigpuni s-a 0,101/ :/oi,io/jp.i 'uaqXuajep}BA -tj B DuoCCn ajuizs ataj sa BUBA 'Ef.iej) 'ftuosioq a.ioq 'dazs ÁZÁS/ 'vszox ajsaj, "}BUUV UBqBXBZBJdB>( luqajazs fi cím Jf^uuaXjiui 'Jiuoja íruBj uesoSEs/nuB) )gqiasjaA •YFBHOZUOA J)OJ)B)BOU JI9X 'SOJ3 ZB — ROJJBA >[BUB![N/' isjog jo.ua — iiapauj (Basa^ozs \q) -Basa^gzs ojts -nq sa soszyxva* a s BRO[[BA — (áuaf a^gzs) uiajfax -azs uoCyf jp/o 'puttu ayozs jxayi* -(svuiohva) -xo^fiBa iua))axazs layadazs aygzs -jjaj) yjunujauisi s; jBsnd -íRBapi o ZB zoqqB 'jjBuzsBqnf paiaqzsja) jjaiui XSoq g yau-ivaddD xas soXuoziq uptjq pajagaj uiau XSoq 'BfijXuoziq sí BSBjjax sojjy BJPNA sa da?)Xua; Xueqau jjauisi ZB 'stSapM 'uaqpsjaA nuijo ymiyaupinQ izuiapaf 5)aUUaXlJ 'UBqB(BDJFI) OJOZS JOJSBZ05UB)BJ LB?IIU!)>F B SI pXXp]) B ixquia JiauuaXp 'jopuB>i snpagan Bfpuoui j)au -uaX[i 'XqíaSizs SÍ BCJI XSI :ROA OU Rajoui 'n3)E{B sója 'pjauuax X3BU XSoq 'SASASJA?) uiaN 'luaxuopxa JBUI BUI zoqou xzo>) Í[OJBPB opuouquana ZB 'uBqBfojBA 3-ROA dazs sopuajzsa ZZ 9 'BCiUBxpdSaui BjnXo zsBqnp saA8 92 B xeqai aoipuiv 'Rsisiüzs uoJBApjojBuna uoq-Z88I XSoq 'Bpo)tdBiiBgaui jgqgAXuoiiBXuB BiuiapBiiBiuizs B JBpBAIX SOBAOÍI ap 'Bfpuoui 5)3US0A3 OS B5)ISBUI 'jjaU -SAA9 8i" AM!ÁSA 5IA>)5)I33ESFN XUAIAFSAUI .IO?)BIBJBQ v ÍBÍBUUV BjnXg ZS9QNF ROA ÍM IA3ASA?)OZS BUUV 19Ú31 ROA UA/PIÓÍ L (Rgjg «uuv) •uauiv 'UPRJIOJH lOpoRican sa zsia uaquiaiaia no/Bqima zsgSa sy uoquiaiaaai uadaiazsstf uapuiui sa Daqsauozsgi) uaizsaAgua uapuitu sa uvquiBAEZs uájaAIa s? uoquiopuastMB'tN ttozsnsaajiaj u.iptqui at zs|o auuaq tJaiv ippiq au 9 'iintuia uazsaSa ASoq sa 1|OA Bq«ii| ZB ASoq 'UIBAIZS ppui BN KfSaui ap 9 'LVSPUUIOR *®snf)i ASOH *!9qqos v IKIJOA ASa ASoq 'uiopn) JBUI BIA 'aapaiátuiqai qaiaifzsaj IUBU JBUI «K » X3OH >)BU9UUV JzsBqnf JipxxBinuiaq uBzsBjaj aHIMR ya jotpuiB 'qoA uaiat X3oq 'BR0);i[B IZB SBUIBX PYRUA •(lunapqnf 'gu -zsauizs v) "RozsiBfij)* — sa "pozsjEt* i?)B JUIUI moped -uizs maqaiqai ojips) B jjopozSojSaui aXuauija SEZoiqBj -BJ osxa ZB ueXSoqB 'IBUUV izapi X3n ua;uizs — Jfiun; 3)Busn5)qoquiizs ajuizs — sjaA-Buuv os[0)n zy ,,-uiBUOtcpSaui — ajjfQJQ 'uiaiguiaj — ua tli(B sa uaiu -jaAuauiaj e irooueqnizsajait uanjgóuoXS sa UBSJA PIB 'igu 9I0IEP sa 9ioouBt ASa uiatsai leggBSueiBjaopioq sapa BASBJ tBHBliaJESio ruasaif ttgia Aiatuo "J?A SI zequTzs sin V RBABUUy jounujBa} ipBJ B pxípj) B izapi RnXga sí uaqiasazaijaxuja iBzojd (PBJBAi •qattazaA tuaia) JBUUV naÁiajv "qatsa izgquizs B nmtopiB s ajiaxqi si jBCpodoso SOJBÍBS XSa JtojEp -Buuy ZB XjauiB qXuauqo ZB i5)au BfpB aXjajuazs BIJBQX uiaueq -zoqzBqujzs B jpqaj ja pazaA Buuy tua/j BSZN^ RBjnui B 'zsnu?A 3)o>)a3 B uBq -ZBqujzs-uoaqxuBd iszusd b 5)au-a.NB[apneg JHÍ/V BCBJJ -oq puBqiASaui s ajoq XuosjBq jaqaj JÍBUBIJBA pj>)qp -unj uaqXuajBpiBAU XUBJ IBJBIJ B XBAIZS jnqsj ajjaifa qqosat) qeso XSoq ';aqaj sí ZB ap 'wagasaiipzs Buuy* qau -pqoi) B xunqpj J05)5)0 JBUI UBJBX B110j;5)E)B ISn.V ÍJBA -JBS — IBpaq 'xadajazsqaqaui 5)1X83 'zBquizs-ijagjigizs e ERBjnui sí aq UB-91 .iBnuBf '6061 '[OAafauaz pajjiv Xsyaci 'JV}UB(B)V ZB jjaui 'ROiBqjBf si apj agaA JBUI usq -xjodBii B uaq?)aza 'BISBJI-AOIÉFIBP 5)a;zpupizso iBjBJBg •LUIBQGAUI sa lup JBJJB juo>[uaXxt s '))0[ -jaquia izpqujzs uazsoSo* Xgoq ">JEUS)IQKG aAzapuaJRai BÍJI uequoqna •si )Buuy uaopppzaq jojagaA jaquiaAOU 8061 tjnuaaq íjagj^soip 'íjagajuia s 'xB^ESiRusiiurzs .11 uasajazspuaj RSAIZS anaifa JNQBJ JBUI zequizs y Razjazs laSasnj -azsdau XgBU si iqau XjauiB 'ajajqq psja dBU)0H B xuapf -3aiu jazsso "»ÍBSBUI IUIBJ uiau jjauXiaui* 'uBqsojBA B konságot mutatnak az Anna-versekével, s jelentősen eltérnek a Júliához szólóktól. Néha nem is lehet szétválasztani, Hermiára vagy Annára gondol-e a költői Valami titkot súg a végtelenség S a nyárfasorban tikkadt vágy zokog, Az életem oly szép s bús, mint egy emlek: A hangod bársonyára gondolok. (Tájkép) De mint másfél évtizede Anna, éppúgy most Hermia is egy év után itthagyja a várost, s emléke lassan szertefoszlik, hogy annál erősebben törjön föl újra a régi szerelem, a végzetes emlék: Anna. 1921-ben már Anna nevét helyettesíti a Testamentum című versének végleges szövegébe Júlia helyébe: »Volt egy anyám és egy Annám...« S bár újra megkísérli a leszámolást Anna emlékével, hasztalan: Annák, szerelmek, elbocsátom őket. Mint ószi lomb a szálló levelet. Szókén keringve hulljanak az őskert örök rögére, holt álmok felett. (Fohászkodás) Nem megy: Annát tegnap szerettem, S felejtem szüntelen (Az Isten malmai) újból és újból meglepik a régi emlékek: egyre több versben támad föl újra a régi szőkeség képe (Képzelt utazás Váradon, Annának, Emlék, Operettt Esti fények, Borok). Még csak ezután születik a legszebb Annaversek egyike: Az évek jöttek, mentek, elmaradtál Emlékeimből lassan, elfakult Arcképed a szivemben, elmosódott A vállaidnak íve, elsuhant A hangod és én nem mentem utánad Az élet egyre mélyebb erdejében. Ma már nyugodtan ejtem » neved kl, 12 ezt követően mi történt, csak az első Anna-versekből tudjuk fölidézni. Májusban: Es megcsókoltam Anna szép kezét, S szeretném megcsókolni Anna száját. (Vigasztalásul) Augusztus közepén: Szatir, ki bennem élsz, talán szemébe néztél, Talán szőke fürtéin feledted nagy szemed, Talán te is, te is Anna hajához értél, Mikor a dal Vénusz bájához érkezett? (Annára gondolok) Augusztus végén, talán az Anna emlegette csöndes délután emlékeként: Én öreg bánataimról beszéltem. A szobában az alkony vert tanyát. O ott hordozta csodamély szemében A fáradt Mának minden bánatát. Es ekkor Anna szemeit lecsukta, Es ekkor szép lett minden, ami fáj, S finom, fehér lett a sors durva ujja, ' S mint várvavárt és derűs déli táj: Az üdvösség tűnt föl az esti csendben. De én partjára lépni elfeledtem! (Anna) Kézcsók — és egyszer Anna hajához ért! A későbbi versek is azt vallják, a legtöbb, ami történt: együttlét. Daloknak anyja, kínoknak szülője, Sokat kószáltam véle Váradon (A színésznő) A beteljesületlen, a csókig sem jutott szerelem sír föl, évek múltán is, egy halálvágyó vers két sorában: Folyik tovább a bús. víg földi játék, Vagy ajkam lenn is a csókodra vár még? (Szép csöndesen)