Délmagyarország, 1962. április (52. évfolyam, 77-100. szám)

1962-04-08 / 82. szám

A •joSueq deq uaq^jozs^jjoq B qssa za qBuviBupq sauijaj -azs b sauts euioXu uaqqqp gi^sorpuoASB uasaqjaj v „•sj «tJ?Q«q aaqis n uaXSsi ?aq XSoq niuispi? -S»ui sy OAfit -b -aysn(jl ze 9,19 uazsiH qíuzsai i9iosjyuiio» giiyui Biuyzp [9 ZB ifPie 'nuaij Bqyios IJOZB BJBQOS -IU3U IBnN XiBAjys 1131 BJeSsUIUO 2B "UOJJOJTH B XSOq 'qiizs ­-zsiq X8n IN BJKIUBZS IB8O;JB* lanaaams GAIAUJ sy tiyzs 8AIOI -autooiaj AlauiB 'ajaXtaq EfddBiy fn' jysfH aAuazsuoqoj i^uap -ujtu IPtB 'Áueai soiuniuaiBi 'saApaj{ B za po/r IBOIBSJOZS sy Sassaiaipsoaq 'sa.'.qaJín Bdnsp •• • • vyXjaq Saui BJIOHB UBBBM -azap 'UB9>T?U1 zeqJiGiBpBj9i qqoXSBU sj UBqpnepetiu spj sy lloiBinui i9p;quiB Ajomon uaqydaiazs uapuiuj aa iBxoiBpEiaj qq91tyui BJ íioziq iusu zsqujzs B uaui 'uopojraj uasapuosa UOPBJBAABBM '111 BJOS QAJAQTS dazs B JBA uoifopBduizs syui BAISRIM Xiy.u?s 'input sjysyuiou? fn puzsa.inui IBJBJJ B )»o;atui 'pfau pqosdBj Soj jaudiarezs ZBSI BJEX'uozrq a8 -ysuozoq zpqqjzs Tl.iSnSizs B ap UBq-,.fAjE lax" b UEjnp>p BUJ 191 dyi 1PX19" nsanq SOIBIEAUJ - icsyíj ipzaq — XuÉai -zsyujzs luiBU . sopjnjuajBj sa d?zs 'snqtiBduitzs B ZJ­: tjaqaua UBozjrtj 'jB33Bsjjn8ojia jia8assad -aq sa joXuautjjsatjaj Bq 'qunjBqzoqjyposo iiiajj ja Bf JEJ -znsanq BjnXo zseqnf uiBfqBseq <3BJ tpBJ?A qt.ffa zy •qtpozjazs zoqiBjnsayi seui PJOPBJBA BrX3Bqjjo uafa|» jaqutajdazs 6061 8uuy :»zso njouiozs* B qtzaqjáxoq S '9MQH e sí qqosaq BCJBJIS -JBIBXU jurtjaj- '.JBSBJXIZ -oqoj Xuyuija ZB tjuajaC -fa IJBAJN- qBujBjn ajyjapzaq uiajajazs B «qosnfBUi jjnui* '-qajaffa snfyui- '-qEqBzs -ta IZSBABJ snq* v tBqBjjozBA jojajauajjQi Xuauija-Buuv ZB qtjjsgja8aui s; tasajpjafSauiopt qasjaA-Euuyzv "lauqajazs uauainsatp; B yuiuiBqBp Btpfo UBQUPPYUBA SOJBZOIIBA st nanaui BFSUBQDBFB SOUOZB XpuiB ")BJQ tuipjazs SOJBCBS B )ZB qpfSireq ASa-qpjo >IO]Bp-Buuv ZB 3aui aqapia 'ja ajjajjXjyui sypojBsa v "IJBA joj8ásuajjaj -ngajaiq sa J9JJBUBQ sj SJ3A-BUUV gsja ZB JBJM -JJOA uaj -lajnsafjajaq BA3OJ iojjapwaq uiajajazs a juuazs Ggysnu -BJ qas.iaA B X3oq 'íjunupn; SOJUOJ aa -sojuoj uiau JZSIJ -BUOJBJJ ssaj X8A X3BA sjBjXjajaA qqasaaaqis B a-jjoA 01 •JBABIJNF isjoa 911QM B 2aui jiapaqaauisi uaojaAOq jajaj -jasiq I3BSSOIJJIX3UO uaiaAOijja uy-g sniajytu px6I 9 •uaqou v isaxay jdőviu ifxaf V VZSBABJ 9jnui .Í3a j;aj yAOjBAajjjjojo sa )igu yuiuinjoquiizs XSBU X3a pozrda X3a* BJEJJB sa ajaA si3yui ap 'Btpuoui — gu B GsypojGsa íjjaj v jojysySojjoj-uiajajazs B3BUI B JJBA UBSofysjnuB} st uaqafazssa SIIJ JJOJJ jgjytyjjj SUESPJJM V 'IQj uauisi íysypoXSyA tuyjn BUUV uopfBjnj UBqysy3U0tBj jiuyjt pG3 qauojjoq tsayq B :jy[jjauozs jjiXSa ijbusubSpjiav uoiuy 'qBuyjaod JJBJJZSO sajat B aj Btjjpjoj uaqopj ZB uaqqauBX3n 'jog jXuauizsa ZB i}pjojo3aui Bjtn Saui BJtn zsyqnf uaqajazsaijpxj (gj—gjgl) yXuauiasa jjazsaq -ja ZB luiui '(J-Z6I) afap! syjjSaui B jBqzsjyt jada.iazs qqoXSBU uBquozB uaqjajajuiazs ojxpuyjqytq jos 'tjtiij -jau sajxXuyutzsa '3apu B uaqqa "'JJOA saSasuozosj uoX3 -BU 'jnjoij uoSojstd ucjjoun "uasaan auiazs SOJOUIEUI 'BAanp sa jpaqaj ctaueq B 'aAjsajtsj uasoja eajB sojdazs' "íjozjqja* :ajajajajj nuijapaXSa JJBSJBJIOIJ B jajzaajajuia uasoja jojouzsauizs B daq jjoztBjSaui }jt zy jau-auuau, -py Xssojys ajtzoijjyjBj tiBqXuoszod BtoSaaajjB OJJOIJ B 'XjaSjao uyqJO íj uaqaXua3aJsiij nijajja íztBijajauo nuip aojjaj upq 10 zsyqnf jojXjauiB 'UEquoqija syzoq -JBJBJ B ZB UBqSysojBA B A-juajJoiSaui 'jjntpnj uias jzy •BjdBjsadaq ojyqnpoadaj laXuouijsaj nuija vuuy uaanfy zanbzBjaA ® 8jjj — xojjosj o ymipuuy saya jaöűasdazs v 1 pjnsj tpvuy sasja joqqosupijjuq v }za s jjopuoö vupuuy iuiBapg* •UBJJBZOJJBA auijajazs :tujozoq JBABUUV HAJ -aiazs st uBqyjjOAtui tjsaj 8 'SOSBSOJBA B BJJOJJBJ qau -sagosqrtzs — UBqytyjjj JBUI jjojjojyuitjqnzs addaqpoq BUUV jyq — 3yui JOJJQA BABTUYJ TOJJOJJ Bjzsnd 'tjnijjau sazja ijyA uiau Stputui 8aui uiajajazs B X3oq VBCJIAUOZ -iq dBjsadaq b za JOIBUGIM Jieqas 'jopfuau ouzsyutzs B 'uaqajaqqjqo figgl 'TIYJN BjyjBq BUUV BZSSJA atzaaazs BUUI 1X119J151 '"BQOUQOJTJ* saSasnn •zoqyuuy LYJAAAJ uajjaX3a tpjnqja oijoq B — aasazucqzsQ uaXjtui 'JBUI 1 -Anna örök, mert Annát in szerettem« — vallja 1912-ben £tz Anna-dalok immár neves, fiatal poétája. Mintegy harminc Anna-vers hirdette már akkor — a legismertebb hazai folyóiratokban, a Nyugatban, A Hét­ben, az Életben, a Vasárnapi Üjságban — a költő sze­relmét, az ismeretlen Annát. S valóban: a magyar köl­tészetben Anna Juhász Gyula poézise által örökélétűvé vált. Nem a történeti Anna, a valóságos, aki csak meg­indítója, indukciót, áramot keltője volt ennek a külö­nös, soha be nem teljesülő, mert természete folytán be nem teljesülhető költői szerelemnek. Az örök Anna: jelkép. Am sem a kutató, sem a költészet rajongója nem elégszik meg ennyivel: tudni akarja, ki volt a való­ságban az a nő, aki egy nagy magyar költőből a sze­relmi líra dallamainak ilyen gazdag és sajátos hangú — már-már egyhangúnak tűnő, mégis mindig új és új változatban visszatérő — áradását tudta kiváltani; ki volt a költő -végzete*, milyen volt valójában -szőkesé­ge*? Hogyan viszonylik a valóság ahhoz a képhez, ame­lyet e különös szerelemről az Anna-dalokból megismer­hettünk? 2 Még élt a költő, amikor megjelent egy interjú, me­lyet Annával folytatott egy kolozsvári újságíró 1924 ygy csöndes májusi délutánján a kávéházi márványasztal mellett. A névtelenség homályában maradt riporter nem rejtette véka alá csalódását: a -manikűrözött kezű, de durva, tudatlan, finomság nélküli szőke cseléd- he­lyett. akit várt, tapintatos, intelligens nőt talált, ám egyáltalán nem volt szép. -Nem hozzám, nem ehhez az Annához írta Gyula a verseket — válaszolta az igazat szemébe mondó újságírónak. — A régihez, a szebbhez, 2 ségtelen ripacsnak vagy kivált -kóristalánynak- minő­síteni. Váradról 1909 őszén Polgár Károly társulatához szerződött, amely az évadot Zomborban kezdte. A tár­sulat területéhez tartozott még Nagybecskerek. Lúgos, Versec, Nagykikinda, Resica, Pancsova, Herkulesfürdő és Fehértemplom. Innen 1912-ben Neményi Lipót tár­sulatához került és Szamosújvár, Dés, Nagybánya, Nagykároly, Zilah, Beszterce, Szilágycsehi, Zsibó és Felsőbánya volt működésének színhelye. További állo­máshelyei Az Est nekrológja szerint Győr, Sopron, Szé­kesfehérvár és Pécs. 1913-ban Juhász képeslapját Anna budapesti címére (VII. Rottenbiller u. 5. III. 3.) küldtej föltűnő, milyen pontosan tudta a címét! A 20-as évek elején Annát ismét Váradon találjuk! férjhez ment az ismert helyi patrícius család, az Ady Lédájával is rokonságban levő Mihelfyek egyik le­származottjához, Mihelfy Jenő nagykereskedőhöz. -Olykor láttam Annát — Írja Hegedűs Nándor a ki­ábrándító sorokat — az üzletben petróleumos kannák és ecetes hordók vegyes illatában. Férje szegény, öreg és beteges volt, az élet megtijwrta, sohasem értettem (mert ismertem régről), hogy jutott hozzá, hogy Annát nőül vegye...« A tönkrement kereskedő 1930-ban meg­mérgezte magát: anyagi bajain kívül az vitte idáig, hogy felesége otthagyta ... Anna ekkor valószínűleg Pestre utazott nővéréhez. 1934-ben újból férjhez ment Szántó Jenő színészhez, a debreceni színház rendezőjéhez. Nem sokáig éltek azonban Debrecenben, mert Szántó a pesti Komédia Orfeumhoz kapott szerződést. Itt azonban — valószí­nűleg a -fajvédelmi- rendszabályok következtében — 1938 nyarán szerződését nem újították meg. Ugyanakkor Annát baleset érte: csípője kificamodott és többé nem tudott színpadra lépni. Mindketten jövedelem nélkül maradtak, s kénytelenek voltak Anna nénjének, Schall 11 9 -OJ ounqoj tasjsA -srqqta-BiuuaH- V )?AIZS tjjaj gpajazoq zaqaA? qtpsuaAXSsu B BUE)3oqop3aui Bjfrt Xupj jejBij junjjoj uaqadajazs-BtuijaH tuojp tCeupaituazs V BUIJJA !PIQZ :ouzsau;zs aijozs jjis^ui X3a 'JJBJB afapj jjBUijEpexioj B aqajaja ojjoq B daj qejeou QQBFJQ itwqxn) 191131 aXSaxzg nq AJZS uoq aSOH *13tt3J»z« xaoq *UP9 'uisnQzson :-jauazq dazs qiesaoqja* 9Jozs pjau uaddaijBijOA JBUI giugzsoyj y uiajajazs-Bijnf B uaqojjoaj B aj jnq BA^JBQ I9qtn UBSSBJ UBQ-8IGX zsaj AJIJA.A? tpa3azs osjojn ZB 'ajijopj jqqosaq e st Btjrtf tsjga 'st ojzstpq JBÁ3EJM JIUIB BpuaS -aj pjuosBq sazsso ZB jjajaqjajttzs joqjasa ZB joqqa •BSSBjzsojajjazs 3BS9JBA B 'jjajiuaiaj jaA^jazsajjoq BJO paztjA? ifjsBUt jaA'jaui 'jEp -uaSai-Buuy z® X3oq 'BJJBIJB uiau :jaqaj sajajtq za •pjau jjojjpjoj JBlEq ptBUI 'UBfOJ -BSOJBJ Hazaujnjzsaaaq Sajaq y 'RBA (• • • ztiaxazs uiau vh) uaqasaj^zsaqja jtqajja tzfBjjajguo jjBsausXSn ojjoq B joua qzsBqnf BjjBSojBjSaui guzsautzs B 'jssjnXS -oX3 B joqBfBtjojjuBjaui ajsaiaq UPJJIUIJQ-JJISAABJOJ/JJ B gjjgsj B joqjuiB 'qqosaq JAAAA JBD s -'Buuy "ír 'idazs 'S161 — jajtataxazs Oajam 'iBax jjtmtqnflo vBpup y* :jBA9tDBijTpap B jazza 'adaqXuaj íjtXSa Buuy IPBJBUI -uuoj UBqmjajBXSBq OJJOIJ y uaqada.iazs Bsznjq e jeqpBJ -BuiSaui Bq 'BUJOA AJJAA uasaAtzs — JJBA assajtq uaaaa gjjoq B X3oq 'UAAPAIQATJJ — BUUV JBUI JSOUI 'uBquozB 3jizsjBj X8fl jaAaqajuia d?5JSO ZB jjsqoid XUBJI5JBZS (you -paupjna 'xozsjojn 'nmipwuy 'mxgiD) sí ja.vasjaA qqoj BjnXo zsyqnf X3rtdd? '-jajjauazrt dazs ojBsaoqja- ZB Xpy JBQY JJOJ st BJESEJJIIIJ sojBpnj uiauBq 'jaqajuia BUUV Bjjojjjoq BqXjBUioq qBsouiau aiopt X3a XjauiB •jjajajnzs uiajajazs oSuofBj 'snjjijzstui JGQSBPOIJZSBSBJ B 'SBJXUJZSBSBJ joqnjBq B S 'aqjaja ZB JO BZSSJA Bjzoq Btjnf •jjouuiajajazs qqBtn ,Í3A JJAJ BXUBJJXU SFZMUBJBJ a s BUJBG .ÍBqsotjnf :Bzgo <<J?qBX MUIB XSBA 'jjasaui soqy BQJNA JIUIB '3-ZB :JSBP9JBSA X3BU B BjjBqzoqo JJV ultnaj -lauiatta IBUUV 'HBQSATA BUUV SA TAFUAZJAJ ^SU.ÍISUIB QAM -3SJ3A qqszsSat uiBugásui EAtnui 194 19Ji uiaipaAuazs iei(OU SBUllBZJOa UIBIPTIIB U13U 'U13113 UI3M UBqSOJgA B UJB1 -IBgpElEZS tinjp ZB iuiui sn?q 19X'— IBSBIUOIIBA naunqjg -Saui UBqyfyiüBU qsjadsa 9U0>| B BIIBIXIOJ - mau JTOXCBA uias tuiuias .tSoq 'BJSYSOIBA XSBU B uiauqfBj IOIJTW •aisjoiajjaj jajaznj B 'jojjoq B BjjoXunStq 'uozs X3a jpesjBuuoj qjazauajaa jaijqasjaA -Butry tn auuaq 'jButfzs fn jBSnXN 8 zoq^jBjzss tzBqaAeq BUUV ajJIABpO 'BJPBJBA JjajBZSSIA J9JOI3BJJBA UBAU B juiuiB 'uazso 6061 X3oq 'tjasauija S -'Jtutuas jjoj uiau Hunizgx FIFLOQ "vCpuoiu fzo g s 'pzzoq tuDjjj JAIJASIAZL •p/AU uíDjpo laiuiasazia qqazsBaj y -pi JOJ tuajjaj }am -aia\a zv UJ fiurnas %\oa mau BBoq 'vlpuoxu Jzo Q ;gu v ZA* ': JJOJA jtsjadsa TQ JJOJ uatuasaq BjnXo zssqnf g -jiuiuias JJOA uiau quitjzoq X8oq "ZSYQNF 'uBqqofSaj B BtjBqpnj bSEUI* — JZSBqnf Bjjnzs uaAtzs za s 'Buuy Bjpuoui — Sipaj JOJJOQ e -ejjesaSaui* g — qpfpuoui X81 — jjftuiB "A'uautaja.Azqq B auajja jjnpioj BJJBIUI XSoq 'ouzsautzs B jjopoqzsBUBd st TQAN 'JBABUUV jBSBZoq -JBJBJ TJJOJA ZB jassaAaq ajjasauija uazso cjöj qsusouáf jtsjadsa BjnXo zsBqnf 'JiJuap uiau tq aiatta.\ JBXu e SEJ -BSO sa.fSaq ozajdaj JTAUIJAZJA qqosuaq B8BUIUO újajutzs B 'zod JjoqBzsoja BJESbui b iuau3.uu 'UEQBSBSBSJBJ qazs -auizs sa qojiSBSln ZB qqyqut jujui 'uaqsajjaq uBqqBq -jtj 'ajjajjjnxsa uuau JJOA st opuEjfBq uaddaqjBzopjB s 'BtpBSoj jass^zatrja njBjnpujpf — qasjaA sa qaqqta JJOJI BJOJ B qajjaqzsjaj q«an;8 — Buuy jza -ajjaAoq BSBSuofBJ njBpjo.Oa ojjoq B jsBzoqjBjBj juajjoj ual -ap 6061 zb JBqaj jujjazs BSBsXuoztqnuBj qasjaA y (BISÍTA) IB19J !BVU lasja.v Bq S3 ibbjis bh 'l|OA aiiauzs luiui XSoq 'a-|azsi)9iui3 :JUBJJ ojjoq B jjojBjnui JOJBJ -nputpf Buuy XSoq 'st BJJB uaqqasiax B SBjBjn UBA költő lelkébe ivódott. Hangjának selyme, bársonya el­suhant ugyan, de emléke éppúgy mindörökre él, mint csodamély szeme, melynek színére vissza-visszaréved a morva hegyek alján is. Szőke haja szinte állandó jelképie Annának és az Anna-szerelemnek. Anna, családi nevén Schall Anna, művésznevén Sárvári (Juhász írásában Sárváry) Nusi életéről Vá­radra kerülése előtt keveset tudunk. A színiakadémia anyakönyve szerint atyja, Schall Alajos, hivatalnok volt. A színiakadémia előkészítő osztályát 1903—4-ben végezte. Az 1904. febr. 3-án kelt bejegyzés szerint: -Tehetség hiány miatt elbocsáttatott.- 1904 és 1906 kö­zött mégis tovább tanult*A halálakor megjelent egyik újságcikk szerint Réthy L- Pálnak, az első magyar színházi ügynöknek régi üzleti könyve is őriz róla egy bejegyzést: Sárvári Schall Anna elvégezvén Rákosi Szidi magán színiiskoláját, havi 70 korona gázsival Kövessy Alberthez, a pécsi színházhoz szerződött. Az 1907. év színésznévsorában már -gyakorlatosként- sze­repel. Váradra 1908 őszén került. Érdekes, hogy a kor­társak és a színiakadémia által tehetségtelennek jellem­zett Annáról a korabeli kritika viszonylag elismerően nyilatkozott. Például Somlyó Zoltán, a Nagyváradi Estilap 1908. okt. 14-i számában a -nagyon jók voltak­közt együtt sorolja föl Deésy Alfréddal és Beregi Sán­dorral. Mázor Béla is azt írja róla okt. 17-én, hogy kijutott a tetszésből -a legújabb primadonna-jelöltnek, Sárváry Nusinak, aki egyre jobban hódít*. Okt. 19-én Somlyó -A tanítónő* bemutatójáról írván ismét a -nagyon jók* közt Beregit, Sík Rezsőt, Gózon Gyulát és Sárváry Nusit emlegeti. November 7-én ugyanő írja, hogy a Csodagyerek 9. bohózatban -Tóth, Gózon, Hevesi és-Sárváry Nusi szintén nagyon jók voltak*. Lehet, hogy a későbbi kritikusi dicséretekben már Ju­hásznak is volt része, de ez a néhány is bizonyítja, hogy túlzás volt Annát teljesen műveletlen és tehet­14 a váradj fiatal színésznőhöz, aki előtt még ki sem bom­lott az élet akkor, pedig kapujában ott várt száz eros, szép, gazdag férfi — felelt Anna. És szemében könny­cseppek múltat vezeklő gyöngye rezgett­Aztán elmondta, hogy Deésy Alfréd mutatta be neki a költőt. Az első alkalommal egész délután csak a kezét fogta és nevét suttogta. A szobában csönd volt, s ő — félt a költőtől. Utána mindössze kétszer-három­szor találkoztak. -Nem tehettem róla, nem szerettem, nem tudtam szeretni* A másik interjú egy budapesti kávéházt asztalnal zajlott le Juhász Gyula halála után pár héttel. -Sokat szenvedtem Juhász Gyula miatt — kezdte itt is. — Sok­szor bántottak és mindig igaztalanul. Riportok, cikkek vágtak, -szívtelen, kegyetlen* — ez volt a legenyhébb jelző .* S meglepő, hogy most ő is másként mondja el a történteket, mint másfél évtizeddel azelőtt. Azt állítja, hogy alig ismerte a költőt, mindössze csak egy­szer beszélt vele, akkor is különös körülmények között. S elmondja annak a történetnek egvik változatát me­lyet Dutka Akos könyvéből és Ernőd Tamás verséből is ismerünk: szobájában víg társaság mulatozott, míg künn, a fagyos téli estében az utca túlsó oldalán to­porgott, fagyoskodott a fiatal tanár-költő. -En kimen­tem hozzá, behívtam a fneleg födél alá. de otthonom­ban szerénykedő, halk hangon válaszolt, ha kérdeztem, de különben Juhász Gyula csak hallgatott hallgatott* -Csak később, soká hallottam, hogy verseket ír hozz­zám.. .« 3 A költő már mintegy éve élt Váradon, amikor Anna szőkesége megdobbantotta a szívét Juhász Gyula 1908. február 14-én érkezett Nagyváradra, hogy elfog­lalja tanári katedráját a premontreiek gimnáziumában. Versei, cikkei piár nappal később már sorra jelennek meg a helyi lapokban. Hamarosan igen jól érzi magát 3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents