Délmagyarország, 1962. április (52. évfolyam, 77-100. szám)

1962-04-04 / 79. szám

Szerda, 1962. április 4. 6 Minden csecsemő sir, tehát az én tíznapos Agim is bőg. A dolgokat szigorúan tudományos alapon szemlélve, megállapíthatjuk, hogy az újszülött, a csecsemő, a kisded. mint olyan azért ordít, hogy ily módon is fejlessze tüdejét. E nyivákolás nem betegség jele, mint egyes tudatlan szülök hiszik, hanem a fejlődést elősegítő- úgyszólván tudományosan szentesített — aktus. Egy ilyen tüdőnek fejlődni kell és a gyermek még nem jutott el az értelemnek olyan csúcsaira, mint az apja, aki tüdeje fejlesztését napi ötven Kossuth cigarettával oldja meg. Felvilágosult szülő tehát nem 8»lk kétségbe, ás üvölt a gyerek. Mármint, ha más gyereke üvölt. Mert más gyereke üvölt, az enyém sír... Sír, mint kívüli dolgok az életben. A tudomány csak azt állítja, hogy általában három óránként kell etetni a csecsemőt. Ez a három óra átlag idő; heti, vagy havi átlag. Egy gyerek nem gép. nem is szeretheti a szabályos egyformaságot. Az én gyermekem egyéniség. Nemtetszésének ad kifejezést, mert szabályos három órás időközökben etetik. Ez hallatlanul unalmas lehet. A gyermekem kikapcsolódásra vágyik. Én úgy kapcsolódom ki, hogy kanasztázok. A gyermekemnek erre egyelőre nincs lehetősége. Legalább annyit elvárhat, hogy megSic a fytyuek... kopár mezők fölött a téli szél, mely tavaszt keresve, szomorúan sodorja a síró lombokat... Tisztába kellene tenni a téli vihart, akarom mondani a gyereket, mert bömböl. Mindjárt megszakad a felvilágosult apának a felvilágosult szíve. — Hogy most tették tisztába? Akkor éhes! Ha nagyobb lonne, akkor csöndesen, érthetően azt mondaná, hogy kérek egy kis tejet, esetleg elmenne a közértbe és venne 10 deka szafaládét. Ha nagyobb lenne, de nem nagyobb. Ezért kénytelen más módon kifejezni kívánságát. — Micsoda?! Hogy erősödik a tüdeje? Ez csak babona. Elismerem, hogy tüdő efősílés cél lábé! a csecsemők sírni szoktak, de ez én gyermekem zokog. Felnőtt ember vagyok, meg tudom különböztetni az edzésjellegű sírást > kétségbeesett zokogástői. Ez zokogás. Végveszély pillanatában zokog így az ember Nem engedem meg, hogy éhen haljon a gyermekem. Meg kell szoptatni. — Méghogy csak három óránként szabad és égy órája evett?! Ha az én gyermekem ékes, akkor az anyja, ha e feleségem akar maradni, ne nézze az órát? Vannak rendetessék, ha éhes. Kitől várjon megértést, hs ez a drága jó édesanyja sem veszi figyelembe még a legelemibb kívánságalt sem. Persze, hogy üvölt. Csalódásának és bánatának ad kifejezést. Tessék. Egészen kivörösödött. Ez nem közönséges vörösödés. Látszik rajta, hogy beteg. Azonnal meg kell mérni a lázát. £n addig telefonálok a klinikára. Mindenesetre készítsék elő a műtőt. — Persze, hogy nem kell pánikba esni. Ez igaz. Csak annyit mondtam, hogy helyes, ha előkészítik a műtőt. Ez nem pánik. Ez egy megfontolt apa józan előrelátása. Tudom, hogy előtte konziliumot kell öszszehívni. Természetesen higgadtan és nyugodtan taxiba ülök és idehozom azt a négyöt orvo6t, akikre szükség lesz.. — Hát persze, én is remélem, hogy nincsen komolyabb baja. Csak az idegesít, hogy elhallgatott. Vésztjóslóan hallgat. Egy csecsemő nem szokott így ukk-mukkfukk elhallgatni. Lehet, hogy már a síráshoz sincs ereje. Az ordítozástól kihűltek a belső részei. Azért hallgat, mert fázik. A szakkönyvek azt írják, hogy a csecsemő akkor fázik, ha hideg a lába. Ki kell bontani a pólyát és meg kell nézni a lábát. Akár én ls kibonthatnám, de nem merem. Hívni kellene egy szakavatott ápolónőt. .. — Micsoda? Ne beszéljek olyan sokat?! Azért sírt, mert ebben a zajban nem tud elaludni! Ilyet is csak egy aszszony találhat ki! Jól van na, akár ki Is mehetek. Nehéz dolga van egy apának, ha kis gyermeke van s a felesége nem ért a csecsemőgondozáshoz. PASZTORFIÚ Bármerre járok én: zeibongo tereken, acél tornyok kötött, beton mezők homályán. itt bandukol velem egy kis páeztorgyerek: téréit álmaim szótlan, akár a bálvány. Amikor elmereng, messzi pusztákra lát, hol csillagokat hajt a mezőkre az i). tgy lány megy a mezőn $ virágok Illatát terelgeti rövid szoknyájához a esti. A Tejút porában öregapum bolyong, kócos lds puliként kiséri Őt a hold. Tisztán hallom ma le: míg tempósan halad, valami bánatos nótát dúdol. S aludni nem tudok, csak hallgatom a dalt, kutyatej, kikerics hervadt dalát, s kit nem feledhetek, a kis pásztorgyerek iám erős bánatot terelget rajtam át. Ladányi Mihály Tizenöt éve avatták fel a budapesti Szabadság Emlékművet Látogatás Kisfaludi-Stróbl Zsigmond műtermében Kisfaludi-Stróbl Zsigmond szobrászművészt mindig munkában találja az ember. Szinte a világ minden táján megtalálhatók alkotásai. Vannak művek, amelyek egymagukban la mindent elmondanak alkotójukról. Ilyen szobra az 1918—19-es években készült íjász. Ez a szobra került először külföldre, Kaliforniába. A külföldi nagy siker után állították fel 1929-ben a budapesti műjégpálya előtt. Erre a szobrára figyeltek fel 1945-ben a Budapesten járó szovjet művészek. s érdeklődni kezdtek a művész iránt. Műtermének tört ablakait helyreállították, tüzelőt, élelmet kapott a művész, hogy dolgozhasson. Es a mester hozzáfogott élete legnagyobb alkotásának, a gellérthegyi Szabadság-emlékműnek a megtervezéséhez. — Mikor a magyar kormány megbízott a feladattal, attól kezdve állandóan az foglalkoztatott, miként tudnám legméltóbban megörökíteni a szovjet felszabadító hősök emlékét Sok álmatlan éjszaka, gondolkozás és több terv után került sor a kivitelezésre. Igen nagy munka volt. Még most is, 15 év utón, sok külföldi művész nem érti, miként tudtam a hatalmas munkát 19 hónap alatt elvégezni, De elvégeztem, az Idén április 4-én lesz 15 éve, hogy a monumentális müvet felavatták. A szeretet és a béke fénye Vajon milyen gondolatok vezették a mestert, amikor e nagy művet megalkotta? — A 36 méter magas emlékmű középpontjában a zászlótartó szovjet katona áll. Megelégedett mosollyal, büszkeséggel az arcán azt mondja: győztünk. Az oszlop tetéjén álló 10 méteres szoborban a szovjet anyát ábrázoltam, aki hős fiai fölött magasba emeli a dicsőség pálmaágát. Az oszlop két oldalán a szovjet—magyar Ake kibékülés ée a közös építőmunka megindulását ábrázoló domborművek vannak elhelyezve. A hátaó falon az őrtálló szovjet katona domborművét ée a Budapest ostrománál elesett hősök nevét vésték fel. Két szobor áll az emlékmű előterében, A sárkányölőben szimbolikusan a fasizmus legyőzőjét testesítettem meg. A mester közben papírt vesz elő és felvázolja a Jobb oldalon álló szobor körvonalait és aláírja: A szeretet, a béke fényét a világnak! Nemes művészet »A szovjet emberek jól ismerik" — írja J. Vucsetics a Lítyeraturnaja Gazetában — -azt a fenséges emlékmüvet, amelyet Budapesten a Gellérthegyen emelt a magyar nép a felszabadításáért vívott hősi harcokban elesett szovjet katonák sírja fölé. Magas talapzaton nőalak áll. A művész a Szabadság géniuszának nevezte el. Es ez a nőalak valóban tündöklő, jó géniusz Pálmaágat tartó, ig felé emelt kezének mozdulata. lengeruháa alakjának arányai, szárnyaknak látszó ruhaujjai csodálatosan plasztikussá, kifejezóvé teszik a szobrot, amely a szabad ember fennkölt hevületét, békaés boldogságaié rete tét. a szovjet emberek hőstettének nagysága előtti hódolását testesíti meg. Már ebben az emlékműben is, kompozíciójában, domborművei bon, minden részletében megérezzük alkotójának nemes művészetét. azt a törekvést, hogy alakjaiban kora, népe haladó eszméit fejezze ki mélyen realista, világos és hatásos művészi formában*. A íelazabadulás utáni legnagyszerűbb képzőművészeti alkotás 15 éve hirdeti a szovjet hősök dicsőségét, a mának és a Jövő századoknak. Kőműves Gyula Motor és szerelem Szegedi Farkos Lcnos: róla. hogy a hátsó ülés minden alkalommal üres marad, véért elzárta a benzincsapot, hátha a lány nem tartja ba legfeljebb igen ritkán egy-egy bátrabb barátnő kapaazko- ígéretét. dik fel rá. Örömében Pista elhatározta, hogy próbára teszi — No, most biztosan beindul — szólt derűsen, a lányt: érti-e annyira a motort, mint amennyire szereti... Eszti semmit nem vett észre. Kíváncsian tette a lábát Tervének megvalósításához hamarosan kedvező alkal- az indítókarra és rúgott egyet azon. Abban a pillanatban mat nyújtott a legközelebbi közgyűlés, amelyet a falutól felbúgott, a motor. mintegy három kilométerre levő tanyaközpontban tartottak — Maga nyert — Ismerte be Eszti sértett önérzettel, meg. Természetesen, Eszti most is a Pannónián érkezett; de aztán hirtelen ravaszul rámosolygott a fiúra. — Mondja, Azon a tavaszi délutánon Eszti éppen egy pelyhet* kis- modernvonalú halásznadrágot viselt és a haját pőttyes mi volt a baja? csibét simogatott a tenyérén, amikor megpillantotta a fe- kendővel kötötte hátra. Büszkén, fölényesen állította a — Nem kapott szikrát a gyertya — felelte Pista fölékete hajú, nyúlánk fiatalembert. motort az öreg eperfa alá s a fiú köszönését csak félvállról nyes legyintéssel. — Gyakorlat kérdése ezt észrevenni... De — Ez meg kiféle? — szólt hátra halkan a mögötte fog- fogadta. most aztán kérem a csókot. lalatoskodö Katinak, aztán mindketten kritikus kíváncsi- Amikor bement a lány a terembe, Pista apró papirsze- — Tartsa ide az arcát — mondta Eszti Ideges sűrgetéssággal mustrálták a férfit. letekből gombócot gyúrt és a motor gyertyájára helyezte, se! s klasé előrehajolt. Pista boldogan tett elegei, a felszólí— Még nem láttam errefelé — súgta vissza társa. To- majd rászorította a kábel végén levő hüvellyel. Aztán ő is tásnak s valami meleg áramlás futott keresztül a testén, vább azonban nem folytathattak, mert a jövevény mo*o- elvegyült odabenn az emberek között. Alig várta, hogy De a következő pillanatban, mintha hideg vízzel öntötték lyogVa rájuk köszönt: szemtanúja lehessen a -tűzpróbánek*. volna le, hirtelen magához kellett térnie a kellemes révtl— Jónapöt, kislányok — s a kezét nyújtotta — Szabó Három óra múlva ért véget a közgyűlés, sokáig tartott, letból: Esztitől két csattanós pofont kapott, aztán a lány felIstvan, mezőgazdasági mérnök vagyok, pontosabban a főál- amíg a szövetkezet gazdái közös nevezőre jutottak az ara- pattant a motorra és a berregést túlkiabálva mondta: lattenyészto mától fogva... tási munkák megszervezésében. Az emberek kiseréglettek — Ezt érdemli az, aki nem segít önzetlenül egy bajba — Igaíán? — nézett nagy ot Eszti a csodálkozástól s az udvarra i ki kerékpárra, ki motorra ült, néhányan pedig jutott hölgyön. alig blrla visszatartani kikívánkozó nevetését. Ez a gyerekem- gyalogosan vágtak neki a faluba vezetó útnak... Pista A motor megugrott, de alig gurult tíz métert, máris ber lenne a felettesük? Hogyan tud ez fegyelmet tartani, tisztes távolból figyelte a lányt, amint gyors mozdulatokkal felmondta a szolgálatot. tekintélyt szerezni? induláshoz készülődött. Hiába rugdalta azonban az indító- — Ne higgye, hogy meg akartam szökni — szólt vissza Ttetette a kiscsibét a földre a nőiea moadulatokkal meg- kart, a motorból egy-két szusszanásnál egyebet nem tu- Eszti. — Csak arra voltam kíváncsi, hogy mit tud . .. De úgy igazította a haját. Az agronómus beszédes szemmel nézte, dott kicsiholni, baemmel láthatóan dühös volt s a homlo- látom, korai lett volna a csók... — Aztán gyengéden hozzá— Megy a munka? — kérdwte aztán kisaé zavartan. kát törülgette. tette: — Mondja, nagyon fájt a pofon? — Muszáj... — felélte Eszti, majd kisvártatva komoly — Nem akar engedelmeskedni? — lépett közbe Pista. — Csak itt belül — mutatott a szíve tájára a flu. — De arccal hozzátette: — Mondja, maga már borotválkozik? Mert — Látja! — felelte Eszti idegesen. azért most Is megjavítom a motort... Nézze el van zárva •hogy elnézem, még nem valami sokszor ünnepelhette a — Látom... de meddig? « benzincsap. — A fiú a mutatóujjával lefelé fordította a születésnapját. — Miért izgatja az magút? vezeték elzáróját. Ar. agronómus elpirult, nagyokat nyelt, amitől ádanv — Mert gondoltam... segíthetek. — Látja, ezt szeretem, amikor önzetlenül segít. Most csutkája meg-megugrott, mint egy szilaj caikó. — Sose fáradjon. Eddig is megvoltam inas nélkül. már tényleg meg kell adnom a csókot... természetesen, ha — Igén. borotválkozom., ha annvlra ekarja tudni... —Hát... akkór csak csinálja egyedül. Majd meglu- ragaszkodik hozzá. De látom, maguk nem nagyon szoktak 'takarítani — támadt tom, mire megy — vonta meg a vállát Pista és cigarettára — Csak nem szalasztók el ilyen kedvező alkalmat!? hirteien emelt hangon gyújtott. Ez alatt a lány tovább kísérletezett, de semmivél — Jöjjön ide — mondta csendesen, önkéntes megadas— Hogy-hogy nem? Erdeke.! Akkor mitől csak öt szú- sem több eredménnyel. Végül ls kimerültén roskadt az »»1 a lány s a hangja szinte simogatta a fiút zslékoa az elhullás? - nyelvelt Eszti. ülésre. w Ptsta odaállt a lány elé » a szemébe nézett a félhomály— Én mér hallottam alacsonyabb százalékról ls — így — Most mér segíthetek? — kérdezte Pista reménykedve, ban. Eszti kedvesen rámosolygott. Ettől aztán az agronómus a* agronómus. — Maga ért a motorhoz? Hol tanulta, az iskolán? nekibátorodott, hirtelen elkapta a lány derekát s a száját — Akkor miért nem abban a szövetkezetben vállalt — J61 van. Ha nem bízik bennem, akkor nyugodalmas kereste. Eszti eleinte szabadulni próbált a fiú öleléséből, de munkát? jó éjszakát. Egyébként párnát is hozhatott volna a feje alá. o*i*n engedelmesen es boldogan hozzásimúlt s viszonozta a — Mért itt, maguknál akarok rendet csinálni. mert amint látom, reggelig sem Jut haza — jecyezte meg csókot. — Igen?! Akkor jól felkösse azt a bizony*... Pista és elindult. ~ W ««• va">;"nli ~ m0J?dta P1*te e'egedet— Bizza csak rám — fordult sarkon márgwen az ag- — Gúnyolódik? - szólt utána Eszti sírós hangon. - tan. - Az ugy igazságos elintézést nyert. ronómus és elszelelt .. Most már csak azért ls próbálja meg ... ha olyan tudós Eszti nem felelt, csak egy örömteli, hangos sóhajjal jeígy történt az első találkozás. De néhány nappal később ember. Hadd látom, mit tud égy olyan férfi, aki már bórot- lezte, hogy egyetért a fiúval, már iöszti és Szabó Pista egészen jól magértették egymást, válkozlk. — Legyőztél te, mezőgazdasági mérnök — szólalt meg Ar új agronómus kiváló szaktudásával és magabiztossága- Utolsó szavát erősen hangsúlyozta irtán — ez igazán nagyüzemi módszer volt... val nyerte el a lány tetszésé^ elismerésért, ara külsője sem _ A szusszanásáról is hallom, mi a baja... Megjavítom, _ £zt hívják belterjes szerelemnek — nevetett Pista — nyomott kéjesebbet érdemelnek serpenyőjén. Ennek clle- ha kívánja. De nem ám ingyen: egy csók az ára. Kevés befektetéssel a lehető legtöbbet kihozni egv szívből . nére Eszti eléggé hűvösen -kezelte" a fiút, csak a legszük- _ Különös árat kér a munkájáért... a segítségéért. De Most pedig ülj a hátam mögé: én viszlek haza, hogy újabb -egesebb dolgokról bwzelt vele... üwe kő, ha gyorsan és jól megjavítja, kaphat egy csókot munkaegységet érdemeljek ki nálad... , * Zt ,J^TSTvÍJnT átícw£ítlí ~ az arcára" I'riit nem kellett biztatni, felült és átfogta a fiú dereI^xívS^ST a ^^r^^^fife* - Kezet rá! - lelkendezett Pista. át. Arcát a kordbár,oay zakóhoz szorította és behunyta MeJfidU hogy s^ZJyS rtJSTT!?WS Kezet fogtak , aztán a f!ú - motorhoz lépett és úgy for- - "emét. A motor zúgását csak távoli zümmögésnek halvtUi kcr'ésétobói vSttSJ zöld Pannonig? De ig«án ak- dult. hogy a lány mögéje kerüljön Elővette a zsebkésé, s totta. mert valami csodalatos ujjongó muzsika csendült fel kőt tetetett raes BwU a fiúa«k. ők meggyőződött egy mozdulatul kipiszkálta a papírt. De a biztonság ked- * 8íiveb§o.«