Délmagyarország, 1962. április (52. évfolyam, 77-100. szám)

1962-04-04 / 79. szám

7 Szerda, 1962. április 4. 7 GMGiS tJ tutikon CL TflCtt emberek életébe pillantottunk be, hogy sorsukról, a múltba is tekintve. képet adjunk. Hazánk a 17 szabad esztendő alatt a fejlődés nagy útját tette meg, s a nép élete, sorsa alapvetően megváltozott. A Magyar Szocialista Munkáspárt egész politikája azt szolgálja, hogy még több öröme, kevesebb gondja és baja legyen a dolgozó embernek. Ez a politika a nép helyeslésével, cselekvő támogatásával találkozik. S a nép, kommunista pártja vezetésével tovább gazdagítja a szeretett hazát, még jobbá teszi és tartalmasabbá formálja életét. De kövessük nyomon az emberi sorsokat. Öregkor Hídépítőből igazgató — Egyszer magam elé képzeltem, milyen következményei lehetnek annak, ha nincs áram — idéz egy régi történetet Báló József, piros arcú, 68 éves ember, a DÁV nyugdíjasa. — Szeged felszabadulását követő napokban a Tisza-parti sportpályánál a magas távvezeték egyik szála elszakadt, s a vízbe zuhant. A Tiszántúl nem kapott áramot. Jött hozzám egy szovjet kapitány — akkor az erőmű hálózati részének művezetője voltam — és mondta, hogy Szőregen sebesültek vannak, nem tudják őket megoperálni, fény kell! Magam előtt láttam a beteg embereket. amint kitárják karjukat a világosságért... — Molnár Sándor és Farkas László szerelők vállalkoztak a 42 méter magas oszlop megmászására. A tápéi, akkori kotrótelepről kaptunk egy hajót, kihúztuk a vezetéket a mélyből, felemeltük a magasba, öszszekötöttük: mindössze három nap kiesés volt a Tiszántúli áramszolgáltatásban. — Ez volt munkám hősi korszaka. Azóta már a legkisebb faluban is van villany. Gyors volt a változás. Én egykor tíz évig segédhivatalnokként működtem a régi gázgyárban, amíg képzettségemnek megfelelő technikusi beosztást kaptam. És aztán? Három évtizeddel ezelőtt kerültem a vállalathoz, s 25 évi szolgálat után mint a DÁV függetlenített biztonsági megbízottja mentem nyugdíjba. Most is szép a havi jövedelmem. Az "áramkör" sem szakadt meg: egy hetet havonta még most is dolgozom régi helyemen. Persze, társadalmi munka is akad: az SZMT munkavédelmi bizottságának vagyok a tagja. Kijárok a termelőszövetkezetekbe, segítem az ott dolgozókat a baleseteihárításban, a munkavédelemben. Ez tölti ki megelégedéssel teli öregkoromat, nyughatatlanságomat, szenvedélyemet .., M. T. Mint cseppben a tenger *.. — Nem volt könnyű az életem — így kezdte csendes szóval önvallomását, a munkát kicsit megszakítva Tóth Antalné, a Szegedi Vasftndöde egyik magkészítője. Negyvenöt éves és harminckét év óta dolgozik. Cél és biztonság — Az a másik világ arra kényszeritett. hogy már 13 éves koromban dolgozzam. Három kis testvérem volt otthon, kellett a kenyér és így cselédnek álltam. Nem volt mit tenni, kimaradtam az iskolából is, pedig nagyon szerettem volna tanulni. Esztendők iramodtak el, nincstelen, nehéz napok követték egymást. S a felnőtté serdülő lány kitanulta az öntödei szakmát. Élettársa szintén szakmabeli, a Kecskeméti Gépgyárban ismerték meg egymást. Még 1936-ban. Azóta együtt vannak bajban, örömben. — A munkás régen — mondja Tóth Antalné — robotolt reggeltől estig, hogy megéljen, legyen kenyere. Szava akkor nem volt, s az igazgató úr szobájába be sem léphetett. Igaz, most is kell dolgozni, de nem tíz-tizenkét órát. hanem napi nyolc órát. Aztán most a munkája után nyugodtan tervez az ember. Van célja, biztonsága a munkának. Az is nagv dolog, hogy az üzemben nem idegen az ember, hanem részese mindannak, ami ott történik. Szólhat a munkáról és általában mindenről. Szóval öszszehasonlíthatatlanul más most a légkör az üzemben is, mint régen. A család Ez nemcsak Tóth Antalné egykori és mostani sorsa. Egyéni életében, mint cseppben a tenger, ott tükröződik az egész magyar munkásosztály múltja és jelene. Az asszony maradt az, aki volt: munkás. -De — mint maga mondta — egészen más most a sorsom, mint amikor a tőkéseké volt a gyár.« golta. hogy azért idős fejjel, 1953-ban ő is elvégezte esti tagozaton az általános iskolát A napok most is szépen telnek. Vannak közben gondok is, de ezek nem a kenyér, a megélhetés gondjai. Munkájuk után mindig többet akarnak elérni, és ez nagyon jól van így. — Mosógép van már otthon. Most azt vitatjuk a férjemmel, hogy kombináltszobabútort, vagy televíziót vásároljunk-e? Ez a -gondunk« most. Eltelt az idő, Tóth Antalné ismét munkához fog. M. S. AZ OLVASÓ elnézését kérjük előre is a sablonos címért. Amióta miénk az ország, jó néhány ezer hídépítő, szövőlány, kőműves, cipész emelkedett fel az igazgatói székig. TombácZ Ferenc útja, életpályája is csak húsz évvel ezelőtt lett volna fantasztikus álmodás, de ma magától értetődő, természetes jelenség. Egy hónappal ezelőtt nevezték ki a Szegedi Víz- és Csatornamű Vállalat élére. Dehogyis született ő igazgatónak. Édesapja gyárba járt kenyér után a felszabadulásig, a fiát pedig géplakatosnak adta. Aztán földet kapott a kommunista párttól, s az ötholdas -birtok" felgyújtotta lehamvadt reményeit. Töméntelen sok tervet szőtt azokban a napokban, arra azonban aligha gondolt, hogy a fia többre viheti szakmájánál. Csalódott... Igaz. nagyon nehéz volt Tombácz Ferenc utja a párnázott ajtóig. A most 34 éves férfi elkomolyodik, amint visszanéz rá. — Negyvenötben szabadultam fel az inaskodás alól. aztán a szegedi hídon dolgoztam. Ott ért az első nagy öröm; jó munkámért 1947ben felvettek a kommunista pártba. Hídépítésért kaptam meg a Munka, Érdemrend bronzf okozatát. Miután végeztünk Szegeden, mentem tovább a válalattal Dunántúlra, majd Budapestre. De valahogy hazahúzott a szívem, s 1950-ben az akkor épülő textilművekbe mentem dolgozni. Tanfolyamot végeztem, művezető lettem. Akkor éreztem, ha meg akarom állni a helyem, tanulnom kell tovább. A textilipari technikummal sikeresen meg is birkóztam ... Itt megakad a felsorolás. Tombácz elvtárs sematikusnak találja, amit mond, pedig nagyon is tipikus és rendkívül érdekes. FURCSA dolog a tanulás. Minél több ismeretet szedett magába, annál inkább úgy érezte, hogy keveset tud. Beiratkozott a marxista—leninista esti egyetemre, hogy... De hadd folytassa talán az igazgató: — ... hogy a pártnak is több hasznára lehessek. Tanulás közben mindig közelebb kerültem az emberekhez. Rájöttem, ha nehéz is munka után a könyvekre figyelnem, a fáradság megtérül abban, hogy könnyebben tudom elvégezni a munkámat. Itt a csatornaműnél is folytatni akarom a tanulást. Felsőfokú technikumba iratkozom be. Azt hiszem, csak a tanulás és az emberek megbecsülése hozhat számomra eredményeket. Egyetlen igazgató sem oldott még meg semmit a hozzá beosztott emberek nélkül. SOK MINDENT elmond még Tombácz Ferenc: a feleségéről, két gyermekéről, konkrét igazgatói terveiről. Ügy véljük azonban, ez a néhány -mondata is tanúsítja, hogy ismeri a rá váró nehézségeket és felelősséggel, szerény nekigj/úrkőzéssel szeretné legyőzni azokat. Bizonyosan sikerül neki. N. I. Az íróasztal mellett Elégtételt kapott Minden áldott nap kimegy a termelőszövetkezetbe. Télen is. Vasárnap is. Azt mondja, már nem is tudna élni másképpen. A Móra utca 16. szám alól már behunyt szemmel is eltalálna a szegedi Táncsis Tsz központjáig, pedig néhány éve még azt bizonygatta ő is, hogy sose megy oda. Nehéz esztendő előtt Kedvesek a kis unokák — mondja Tóth Antalné. A Szegedi Vasöntödében több mint egy évtizede dolgozik. Az üzemi párttitkár, az igazgató és munkástársai adták hírül róla, hogy kiváló magkészítő. Vezetője a hattagú Hámén Kató brigádnak, amely már megkapta a szocialista címet is. A családjáról, az unokákról mosolyogva és nagy szeretettel szól a munkásaszszony. Egy gyermekük van, Franciska, akinek a férje a határőrségnél főtörzsőrmester. — Aranyos a két unokám — mondja. — Persze olykorolykor kapnak ajándékot is az unokák a nagymamától, nagypapától. Hogy mit csinál a lányom? Ö nem dolgozik, mert gyermeke csípőficammal született, így otthon kell maradnia. Persze a kisgyerek szépen rendbejön. Különben Franciska érettségizett, járhatott iskolába. nem úgy mint az édesanyja. Túl a könnyeken Ekkor lett először nedves a munkásasszony szeme. Aztán, ahogy kitörölte a könnycseppet szeméből, azt újsáAz életre készülni kell. Ügy, mint Takács Mihály, a szegedi -vasipari szövetkezet fiatal dolgozója. Készülni kell rá nemcsak anyagiak gyűjtésével, hanem hivatással. tanulással, világnézettel és élettárs-választással. Takács Mihály jól sáfárkodott ifjú éveivel. Vasesztergályosságot tanult és ma kiváló a szakmában. Hittel esküszik a jelenre, és az eljövendő életre. A pártba nem igyekezett belépni, de a politikai tanfolyamokat szívesen látogatta, s jelenleg is a politikai gazdaságtant tanulmányozza. Bár mindig jól keresett és szerette a társaságot meg a szórakozást, nem szórta el a pénzt, öszszevásárolgatott egy szobabútort. hogy nősülés után majd könnyebb legyen. Azután csakugyan az volt a következő lépés, hogy feleségül vette Nagyistók Etelkát, az újszegedi védőnőképző végzős tanulóját. Két életvidám ember került össze ezzel a házassággal. A fiatalasszonynak csak rá kell néznie a férjére és rögtön kiröppen belőle a rossz hangulat Már kerek három hónapja házasok. Voltak kéthetes nászú ton (a szövetkezet küldte el őket Visegrádra) és most várják az asszonyka kinevezését. Azt már tudják, hogy Szegedre helyezte a minisztérium, csak még azt nem, milyen munkahelyre. A férj havi 2000 Ft keresete futotta mindenre. Csak a lakás volt gond kezdettől fogva és gond ma is. Petőfitelepen Iáknak albérletben és egyelőre csak álmodoznak egy szép, összkomfortos fészekről. Szövetkezeti lakásra gondolnak az Ogyessza lakótelepen. már be is adták az igénylést, de azt mondják, akkor sem dől össze a világ, ha egyelőre nem sikerül. Mindenesetre hozzáfogtak a takarékoskodáshoz. Ügy beszélték meg, hogy Etelka fizetéséből élnek. Mihály keresetét pedig félreteszik. A moziról, a ruházkodásról ezután se mondanak le, csak éppen jobban megnézik, hová adják ki a pénzt. Nehéz esztendőnek néznek • tehát elébe. De tudnak küzdeni, dolgozni és lemondani is kitűzött céljukért. Bíznak önmagukban, tehetségükben, a társadalomban és biztosak abban, hogy az idei '-nehézesztendő után könnyebbek jönnek majd. Takács Mihály a munkahelyén - Sokan figyeltek akkoriban Király Józsefre Móravároson. »-Amig te nem mész a közösbe, mi sem« — fogadkoztak neki. Es amikor egyszeresük többedmagával megalakította 1955ben az l-es típusú Búzakalász Tszcs-t, egyesek nem is akarták elhinni. Majd később azt mondták, hogy »Király Jóska elárult bennünket". Amikor pedig két évvel ezelőtt belépett a Táncsics tagjai sorába, voltak akik még erősebb kifejezésekkel illették. Akkoriban fájt neki nagyon, hogy hasonló helyzetű paraszttársai sem értették meg. Bizonytalankodott is. hogy mit csináljon, vajon csakugyan helyesen döntött-e. ötven éves fejjel újra kezdje az egyéni életet? Aztán sorra beléptek a '-haragosai- is a tsz-be, s ó megnyugodott. Lassan a többiek is. Megbékéltek anynyira, hogy brigádvezetönek választották meg. És ma? Király József igy beszél a kétesztendős szövetkezeti életről és a társakról: — Ügy érzem, szeretnek gazdatársaim. Belátják már, hogy jól választottunk valamennyien, hiszen a közösségben megszűnt a létbij zov.ytalanság. Még nem tartunk ott. ahol szeretnénk, keveseljük a 25 forintos tavalyi munkaegységet, de rajtunk múlik, hogy több legyen a jövedelem. Naponta beszélgetünk erről, és ez nekem tökéletes elégtételt jelent. Most szinte »tükön ül« a megkésett tavaszi munkák miatt. De szinte bizonyos benne, hogy az összefogás győzedelmeskedik.