Délmagyarország, 1962. március (52. évfolyam, 50-76. szám)

1962-03-25 / 71. szám

axaTsanaw Ozs u 'jas zc) i-sg saiovyiv sueT oy zsaoavAOvw-iaa v -f VV'UTít'S pl upf rnmmá • * ' ;l-l; ÍV-!'.;-:i)'i>l/iji'.rlj'.1 te:« 5 3 I g • • • I TUpo§aao qeuiaquia zb uajf Saui XSoq 'jfau -jaja zb uba Bfeq X3bu uagi X3a jpiso iuaSi 1?h • • • jopuog 0.191019 i^Cbs sa 'j[ifBA 9qqozo>qopuo8 eiXSa usquozB qqqs9yx b aioj uba ozsseui ASoq 'jsquia zb IZJ9 jzb 39111 JOJjruiB '3fn[Oi iu}o3ia(zsaqi3 ss ajjpjaquia jujopuoSezsstA nXuug>x "qunjjs Satu Xoq 'Bifei 3|un3aaau xoq 'uaqiaja zb uba Sofop bswnj 3l°S iuagaa b jsoui qetpuoui sí qui 'uiopnx uisnj ' * •; ubajsj Xzapjsi iioa .laquia ua/jj j:)ph • • Bqj)« B SttJA jbapsbui )OSBJBl[ 8 ap 'npzpupijta • • • i qeqgajm • • • }ai9 zb qoasojia sí ipqaajzs b jpui deu puaui lupnps zb +19 ajajazs ozaur b jo^iuie •qqos93f [b>pjos uia^j qtqnd 97.187x319 zb ifbippjfrisoax sa z9>| b ipjffaj jjeuuaiíásin b xjoHEXuBqax B.ieqostuau uBjrrzv ''' Ital puasD nXuozsi Bjfn Ixai puaso •qopuoS 9f ajiui 'tuprvf uiau 89 '39faj wiWfBqai gaui Xj^qijM Xjoqqzs qazaif b Bjznq qqazsso uejpBJ -9J s? •gajo )pB5fBOJSaiu b xxoxutxpq — ;ua§i — •BÍSUBq Xiqqipí Xpqazg EJtn jaj 7-1 <tt —• ibq.119 b sf íosbjbq b puaq tzsta jbapSbui 75H — • • • qajzáu uajpauuap nojj^tnjqq v íu»m : ájzaiat ua^oppi -J9S sp piijouos ''" bipbSoj uiau »a * • • ajzaq 7707 -CnXu af9iaj B 7inuieq?.i uetnzB 'nazaujaj XZ391SI t9q9-tt»ui ajm * uasaueXSg 'iibiioa jfsabzb dazs 'saiafpsaog «»lf«UÍ»tu Jfipctyui tépetten a szót, és álmélkodva nézték a lassan előbúvó kis állatocska barnatüskés hátát: Székely Mihályt elöntötte a düh: — A jó Krisztusát! Hót micsoda ez, Pista? — Hát ml volna, ha nem a disznó! Csak nem az a hízó fajta, hanem a sün! Most értette meg mindenki, hogy miről van szó! Kitört hát a kacagás. Kitört úgy, hogy a könynyük is kicsordult belé. Egyedül Székely Mihály volt elkeseredett. Most már az is látta, hogy azért kellett a két ember is, hogy legyen az esethez tanú. De okos ember volt Őkelme, s épp ezért nem mutatta, hogy égeti s marja a tréfa. Felvette a földretett edényt, és ő maga Indítványozta, hogy várjanak, míg nagyobb lesz az állat. 6 közben pedig igyák meg azt a pálinkát, ami még az előbb megmaradt. Másnap persze tudta már az egész falu. „Hogy ez az Istóczy már megint mit csinált!" — mondogatták egymásnak széles hahotával az emberek. Székely Mihály pedig mindössze csak azzal enyhítette a sorsát, hogy maga is nevetett hozzá, s ezzel mintegy elismerte a tréfacsináló eszét. Belül azonban forrott magában. „Megállj a mindenedet" — mondta —•, „addig nem fordulok fel, míg túl nem járok az eszeden úgy, hogy rajtad röhög a fél megye!" III. Vannak emberek, akik szerények maradnak akkor is, ha szekerére ülteti őket a szerencse. De akadnak olyanok is, akiket könnyen rabul ejt a hiúság. Istóczy István pedig hiú ember volt. Legalábbis, ahogy rohantak vele a hetek, a sok tréfa fölötti siker a fejetetejébe kergette a vért. Lassan már olyan kisistenfélének gondolta magát, mint akinek mindig igaza van. Örökké a maga hasznát nézte, de soha nem az emberekét. Ahogy pedig nőtt a gazdab köri népszerűsége, úgy annál többet forgolódott k középparaszti portán, e közben nem vette észre, hogy az atyafiak jó viccelőnek, de hozzájuk képest mégiscsak szegény embernek tartják. Vakságában már odáig jutott, hogy odahaza néha kérdőre vonta a lányát a Székely-gyerek miatt. Ahogy pedig váltották egymást az évszakok, közbe-közbe új tulajdonságokkal bővült Istóczy István jelleme. Mindegyre jobban beleszokott a gazdakörbe. és nem volt mór olyan összejövetel, ahol nem hallatta volna a hangját. Szó volt ezekben a hozzászólásokban a belterjes gazdálkodásról, a gyümölcstenyésztésről, meg a féregirtásról, egyszóval mindenről. Sajnos azonban, nem vették komolyan soha. Istóczy örök életében a viccelők hírében állott, és senki nem akarta hinni, hogy komoly is lehet. Pedig volt őneki egy-két dolog a tarsolyában, mert néha még a szaklapokba is belenézett. De ezt nagyon kevesen tudták. Később pedig, mikor minden előzmény nélkül kicserélésre ajánlotta a falu bikáját, már biztosra vették az emberek a tréfát. Csupán azt nem értették, hogy miért mondja minden gyűlésen ugyanezt. Pedig, ha gondolkoznak, könnyen megérthették volna. De mindenki azt kereste, hogy hol lehet ebben a tréfa! Megkérdezni, persze, senki nem merte, mert ki-kl attól félt, hogy bekapatja Vele a horgot, és másnap mindenki rajta nevet. így hót tudomásul vették, g ezzel eredménytelen maradt Istóczy István minden igyekezete. Iffi' jött el azután a május. Azon a vasárnapon amely sokáig emlékezetes maradt á falu életében — igazi tavaszi nap volt. Vecsernye után Istóczy István és társai mo6t ls betértek a vendéglőbe. Tudták, hogy rövid az idő a gyűlés kezdetéig, így mindegyikük meg akarta fizetni a maga literét. Ezért ne 171 is figyelték az idő múlását, és csupán akkor neszeltek fel a megérkezett estre, amikor a gerendás boltozaton már fényleni kezdett a lámpás. • BI •+AU91 B ajpzaq iu.iaA-iii7n S9 lojoq osa aqaXSn aza^ « BjpBSB.iSaui 'qauazsa ZB aqqo; Bjn uiau >qe jutui 5 qaiapí » mzoq aqSaaoui t/zaoisi opaSajro zv iinsBtuopm a.OaA zoqsof -bt naXSatupzzoq sí JoqqB aa " qaupajaso qaXSaiuia to )BZBQ B )za UIO.V3P.QTTL QQAFPJS^I — 'Auyq B BZSSIA ttozpqndaj — jehb 'L27? BsBUI ráqaj, — •AZDO}SJ TQPZAQ — /.JN ZB JJOXSBA ua uiau leuurezsq U9 ZB UEIBJ, ÍZE IPI — •JBqiA B QNTTQZQQ WPUQ jjojBpuoiu os[A ZB Í»Q *EAPÁN of PN LUIEJBA tttosqsi tuas qeuXuei B PAIUI 6 •PFUBI E 'IAQQDJ9.Í3-X[AQ3ZS B BTTPI TTN.VSA LURGAUJ |3Arm 'XSn ZB qruaq cqqzs sí uaisa ZB uozv "1IOA njazsouuai sDpqcui TTEIÍL BJ??DB uBquozB A"UBI V „isqzpq B aqqa iaqdai uiau BTOZOJJBJBZZOQ e quuuB •APTTLOZBS aqa^sjnsaaq P?DB ZB ipqBfppiBsa B QAUIQV® •gajo 'ZB BTTEGOJTEQ — -iuiaN IUIATQ JUIAM- IOJSOI -op B TABJJB as LUTQPQ auBid AZDOÍSI 'uBjn QAJU+npí v gaui isoiv -J(9.qaq9ZS tuiui Ül?"18-1 1OS?SIIBX)P qqo{ BDB eojoipjpzEg B ;jaui 'uiaiaaazs B za ssqusmBujai -qojd ")|OA as gippa qp-tBApn qa.taXS-AiaqíiZS B 3BU -XuEi-XZAO)si ZB 'lueipuoui st uatata ZB .IBIU Agoqíuiw •IATAR/SA.I 'LAUAPO* B QETTA[ qasgiauist JBUI DBUSBW "XU9T ZB 'TT°A sajaA SOÍBÍUOZSI iCgoq aa Wupi B 9iaq tteq uiau XSoq 'tttónt BJUIOS -BUiopn; sí ZB Bjnqosuiau A3J s 'ajaj q?£7.->pi«q qum -IJBI 1)0 dda tűi Agoq 'asouaaazs 'togiop B UIETTESN«L uatuaqqopgsui 'I9IBGESBQOS qariquiai isniBj B TT<>MOZ9 -ja Pfc }uiui s 'BjqppqBA ezEq uirqzaqja DBUZB áuod ua qeAuci B ataaAEJtioq u^Afsi .vzacqsi Agoq 'Jjq « mrEj snt B' aq BiJEf X8n 'tainui9.i B tutui 'U91SD P1B.ÍU B UOZB 'uiazsqajuia ajqaAuauiaso ZB Xgoqv quaiJOí Xgi fBU3faXzD9tti gipadJEpj •ATYAFIAM QNCSEJBQ A^APZAQ TAQAI QEU -Buoism uatt»uianR5I aa BJSpuiXga 3pzsgB.!Eq jaquiB »fq 'tsq zsai uiau 7J9ZB !9qqB ap 'dazs UIBN qazpv -7[*)uez* v gop.io iBqqiq » juiui 'aqnjaqia .í3n gipaa * tozzoq ttogoiuiunq 11029.111105) gipad XiEqiw i.aXjaq -iqsj liau'sq sí sjBuzsnsjaioiiaXSui Xgoq' uoa cuioj «E]Bq ubXjo puiui-putui 'ajasa oagtA ozpin uoiesba b 'aiauaijot bjoq uazsXga zy 'bipeqqbaoi bjjos — opi ze bttoinj Xgj s 'njEj b qBusqyuiaiA b 1[oa eseui -ouBg^A síuEÁgn — ttonnq ipiqozneiBq ozEjnpj [07 -1BU0A B lOqSOJBA B ITUiy "Bipuoui s3 Bjpuoui glp -ad Xzopisj 'SEgcoEq b loqqojoqiua zb qop Xgn qesa uaqtsnj ttoqyA aAnuizssaqaq y •ApaqoC b i;oa X3bu auaa "XpsqijAj Xjaqaz.^ retBJoquip UBimjeupp.rcu.qa Saui ou 'si bjsij Xzapjsj qn ueqegysasaei qiXSa ctu -SD05) b Xgoq 'zb lurui 'qqasaiazsauijai tuas ijv [eu -jbibjzsb Jaqaj Buisaoq b qauaquia' zb qaqn uéqSEsÉsj -os sadpu 'sb5)Gzs uaviajso íjaj b ubui za /"3oqE juiui s 'qoA dBUJBSBA ('aqa.ioi[ b luaniqa.lXjaq ajorioq -Xga i91zja Saptqgaf b 'iXubji zb atttozsaaaqa tqejea «q ijapj -qattaiida api Xgoq 'gassasajqq núau uaqqa qoA) uaxpzs jopo'gjjotuoq qaj xazzjA oza.vq íajazinjEj B 'ttogpui SPUIONBJNSBA B dda IJAJ.Taqaj 150 qrXiautB 'ttopopza5( „uaqoigopuaA-jajfaoH" R uaqXuatupatagaA jasa ZB 'QAR.IAT e.igo[op luoddaquopfeini B XSoh UBqqof juiopuog uoa íjaqoq gaui '0X1 yq XtyqíW Xiaqpzs tutui 'jauaaquia Xuajj -pzia UBXXO Xuoziq S ;BJ?J1 E ZB 'BJA.II B ZB aa ipjptt b UBqqof jpuuaputui íjatazs uiau Bjsta Xzaojsi Bq 'buioa ipB.rcuiSaui sí giyfclcu sxnfixoq gysipueq b za ue[bj g 'qpiiozpq Saui' 7707 -jbj gysjpjeq b Xgj '„ttoposouo.ígba" qqosaq qssa SJ Xzoojsi laAjiv qopi zb aiia uaXuauazs iBAcfjyd aiaiy so 'pzoq qosouopfBinizBq b ttozoíjBi uiau X[Bq -HM Xxasjazg eq 'Bposa sí uiáu lyq Xgi atuj? naqaq aq ubjzb xaAiXuua ap 'qasiA sí iBqn.uta.íga jhaiix -uozb 'BfdBiBJi ssnojuRacj Saui i10á Bfyqsnd 'zb8j 'lyugysbin zb o Uoa zsapjg -agasjajsaui iiajazíjgaui uasouo[nq iuibxba 1[oa as rqau uBquozy jaiazs b BjdBsa qHuyXuyi bisi<j Xzaqjsi dda iqB qaiaxs b zy 'ttozoStop qtpaXSau b ijeso azssopunu s 'qa.iaXg Uiojpq gaui tttóiAis uoqiiO i®I liaiiaq aa 'tfauHj gondolkozó pillanatban mint a villámcsapás belézengett Székely Mihály hangjai — Na, na! Csak a kendé volna még olyan! Istóczy felkapta a mondatokra a fejét. No, meg jnaga Mihály is meglepődött azon, hogy mondta, mert Valahogy véletlenül, csak úgy kiszaladt a száján: Azonban egyiküknek se maradt ideje sokáig gondolkozni, mert a következő másodpercben már kitört a hahota, és elveszett abban Istóczy István hangja. Akarva, akaratlan, Székely Mihály mégiscsak viszszaadta a kölcsönt. Nem volt mentség! A nagy tréfaosinálót legyőzték. Istóczy szörnyen fájlalta, ami történt. Felállt, köyülnézett. Azután sápadtan kiballagott. Csak az ajtóbői szólt vissza: — Az istenit magának, Székely. Ezt ugyan jól megcsinálta. De száradjon el a lábam, ha magával Valaha is szóba állok. A lényegen persze az ő mondatai nem változtattak semmit. Szájról szájra, utcáról utcára szállt g hír. Másnap már a megyeszékhelyre is eljutott. Kedden már ott is ízéltében-hosszában mesélték, hogy végre ugyancsak jól megkapta a magáét az a bolondos Istóczy Pista,., W. Bégen volt, bizony régen. Az ember azt hinné így messziről nézve a dolgot, hogy nem lett a komoly szavakból semmi. Odahaza kijózanodtak a fe* |ek, s a következő héten már újra kezdődölt a közös Iddogálás és tréfacsinálá6 a faluban. Nem igy történt. Istóczy István attól kezdve ketfeset Járt az emberek közé. ö, aki sok embert tréfáVál sértett, nem viselte el, hogy egyszer is megbántott ták. Pedig akadtak többen, akik megmagyarázták hAi a doigot. ö hajthatatlan maradt. Régi barátját h adandó alkalomkor pedig ő adta ki a legfontosabb felhívást: „Hát sose iszunk emberek?" címmel. Ekkor azután jó öblöseket húztak a kétdecisből, a jelenlévők pedig sietve hozatták a telit, nehogy véget erjen a beszéd. Ügy van az megírva a krónikában, hogv azon az estén ls jócskán eregették széles torkukba a nedűt. Kicsit talán többet is, mint máskor. Nem csoda tehát, ha a végén nemcsak jó kedve, hanem remek gondolata is támadt Istóczy Pistának. Hogy mi volt az a gondolat? Na, csak várjuk meg a sorját. De hogy jó volt, az biztos, mert mosolya már rá volt írva Istóczy arcára, amint odaszólt hites barátjának, Mihálynak: — Te Mihály! Van-e holnapra valami böllérmunkád? Székely Mihály meglepődött, mint aki kizökken valami álomvilágból. Annál is inkább, mert nem szívesen beszélt erről a mesterségről, noha mindenki tudott már róla. Fanyalogva vetette hát oda: — Van a fenét! Hétfőn még a uradalomban a gróf sem akar disznót vágatni. — Na látod! — szólt öblös hangon és szétvetett karral Istóczy —, hát akkor még szerencséd is lesz. Gyere el hozzám, öld meg a disznóm. Neked ie jól jön, meg nekem is! Mihály egy pillanatig meglepődött, mert eddig Istóczy Pista maga szokta ölni a disznót. Mivel azonban mindegy volt neki, hogy honnét kapja a pénzt, hát beleegyezett: — Rendben van! Akkor ott leszek holnap hatra! — Helyes — felelte rá a barát. Ezzel már körül is hordozta tekintetét a népes gyülekezeten és így fordult a társasághoz: — Emberek! Ki segítene nekem holnap reggel? Istóczy úgy tett, mint aki válogat. Végül is kiválasztott két asszonytermészetű férfiút — olyan »