Délmagyarország, 1962. március (52. évfolyam, 50-76. szám)

1962-03-25 / 71. szám

i -Saui uBtAuirepuiui W — svuzsipuog — iups b uefaj a^aiaaiaj tpzpn xbibzsbuqezs s^aa'lod b •— •taaqipp « BUjOA ti^A bjpzs 8 3jjo 2IBY3 BqtUIUI — joj|x« s •jjaz^uBpo }?UISJ JBJJBABZ ASBU Ai?qijq Aiajjazy .psaaaq 'AtBqüq qesa psajaji Azapjsi tétaisj — Juuaj xbuub ipaj no — 4pUZSip 8 ZB UBA (OH : bjazckusi j^q tjaz^u uaopjajj •tfUqBZS 3JBSD tSBUI iiuuiás UBqjO ZB UBqqB Auoz -jq «oi?l uiajq bq?i b uazpsjaqoXSoqpioj uiauqBso zb qjAupj usquozB Joqiuiv Tzsataj b eyznq •aJRj ubso)ba9 Bp nopoivzspiiBpo ajja Xtavazg ipo» •VI «?)nzB hiúi® z« ni psiAN W J?H — :)IOzsb;ba uariA -paqXSa s? Íróid B tpsizs qesn írequozB AzÓ9ta •ilpuzstp B ZB J^Ul UBA p>H i®N : aiqaijriXSaqa zb ipauuoj^j ieq 'iquas qnp -zoui uiau urquozB isaipí ipziq b XTia8j0XPI ff ipq -sepjq b uaqzoq ASoq 'bijba si ízb Saui ojj "tpuzsip b rauioAu zpqpípj b qqb90j[0 auuaj ioq ASoq 'ajsai laAjaqpat b uaqzoq aihqtjq aoqajaquia zb bujqa 1[0 Sbsubisisd^ubi sqiuiui üe:n qaAu^uizoja usAp luajjoj as [aj qbsd Saui ibflq BAUSIU b ZB tlOA puasa AUOZiq PJA -9H lÚBSaui pjuapuiw zoqio zb qatJa s? »PO l.íuapa 9IBA qau.T9A b bp ispjj 91QOUZSIP b an»A prespii^iqiaj „qaiaquia qiquaAS bu' sp üiepj aoifiuiB 'ajpSaA bbjbSozsj zb loiuod paj Aipqipi Ajaqpzs b luapzanSaui liof afapt sp 'Atpuioq b poSioindia bi iojjuhj jpui JoijiuiB 'ASi xbijbSozsj tRJ9 log -ouzsip naza.xjaiSaui T9f » satapiBoaq uapurai XTP9P -zajj AS; viaui 'qBtpoSnAuSaui 'laSaAn spqunpd b »?®>qpi b;sw (teooisj latiui aa -Buio.fu irpiao^a ItOA uise -sfautupu bobh fzzoq • *3[air)aíqzsp>(9i»01 •b}ia b tinp -ujSaui uejnzv qqpAcq ASj sa xoaapoz.ia. s 'jejeuzs-Bq -9{aSa( 'ÁSpzupd íjoa sospijosar b ofouit?zsaq *v jsBuiAáa lof wpzB ap 'uB.vSn naisa ioa?j, •bSbui azdoísi Saui bjijispui b 'a[pqiw bxiostbpfo jjp<Sa zy XBiptu BAoqe 'epo Jiajjnai uesuoAS "pazpu sjnf -bj9 uiazs uapujui (aAiui k aquiajaj b aq jjbj{muoAu e'vvaisxaen ajaquua qqBSepzBSSa( íjtASa njej e ueaibj spurej, uaAupAjauia zb jbui uaqjoqBpzBS v 'upsodpi ojazaApj I9qpuisao3( b ja qstipiq uapaq uiau ASoq 'Bfiq Xjpiq -asa sa 'quuArpqti^ ifnAu « pju Buoq jbui (azzá qpasapiiasaui sj bajtiui ap zbzb ASoq 'iioifBpzuS b bui uioiepoauBiSaui ÁS a ;paqaa uba po;bjbq uaAjiui 'poiB[3aui po pfupi 'aqjoqBpzBS b zssof uiajaA Pimuias izsipiqsa imi aq ASoh — :buioa ítoqpfpfaq hbsa bqjutui azoqisj 'qaujoqspzes b ecsb) ijoa tuau piaui 'uafpzaq zpqSopjp zb fui tejprq uiau ueq -o(ea pjb 'laipqiiq psjaaso inubibjsspubi b ajjaaaj -zsp 'ueqzpd ispq uBqpkuiu ppSjoispj ASj ASoqe g • • • i jsfn : Bfpuoui }VB uiau pfB 'uioqopijf sj uoqrqcie ze Spjv iiaASp -Bqiq B uiazafajaq Buipui 'spirufS e za uba ASoq of '— jbubabzs yní »)pzai( — ipuapuftu BAjnq v — b3[jq b ".BCpuipj (dBUuaputui poinf aqpesa {oqXSa 'jozs Joqvp -zbS v ijpqpuouipt ASoqb 's( jsojv qaSpSfJaq'uia zspSa zb pjBUBÁSaui potBAfq p ASoq a«iq ízb sa SBsauq b BipBzsSaxu ueqqof JoxuaAn qpSuui aqazdpx qausgq 'poAj laqqoi pssnj Aga eqASoq 'Ejpu jpui íjoa seqozs iSpH 'Joq b pozoxiopt auazsASa írequoze [oqAzooq -sí spinpuqa zb qpjaqrs MpzB ap 'qupqjoq uasaqzaqou 9ssw «?itfw « jvh qetnusniaj ub;iizb aojg sapiAS B xtpppzaqSaui piauj 'sajaqiua jpui quiuaAS '— x*JaA8-AB{S2S s jgzspfB •>a( eqzsp qqodsq — puapufui jsAqaq • 'OH — I. Szálkás, hosszúkás betJirel levelet írt az apám. Nem volt benne semmi különös. De ugyan mi furcsaság történhetnék abban a km hegyaljai faluban, ahol hólepte vityillók alatt télidején békésen iszogatják az emberek a bort? Egy-két gyerek születik, egy-két ember meghal, s az élet megy tovább a maga rendjén. Aki öreg, ahhoz közeláll a halál, annak jobban fáj, ha ismerőst búcsúztat a harang. „Hátha én leszek a következő!" — mondja. Bennünk, fiatalokban inkább emlékeket éleszt Tudomásul vesszük a hírt, esetleg eszünkbe jut a megholtról néhány emlék, azután napirendre térünk felette. Szívünkben valahogy azt érezzük, hogy tőlünk messae még a „Szent Mihály lova" és nincs miért szomorkodnunk. Igy vagyok én is az öreg Istóczy bácsival, ahogy most apám leveléből olvasom a hírt, hogy a hajdani ravasz tréfacsinálói-a pár napja rádobálták a hantot Pedig én szerettem Istóczy bácsit és moet is úgy emlékszem rá, mintha csak tegnap láttam volna. Hujj, de csodamód elfenekelt egyszer a kukoricás szélén, mert mindig a földjére rúgtuk a labdát! De nem aántultam bele, a mivel akkor még futballistának készültem, büszkén viseltem ezt a büntetést Hát szó ami szó, Istóczy bácsi nem volt közönséges ember. Már a termetében is volt valami. Majd kétméteres, vállas férfivá nőtt, és olyan jól tudott tréfát csinálni, hogy amikor vasárnap a kocsmába ment, egyszerre tíz oldalról Is kínálták Kékkel. Az állomáson dolgozott, mint alkalmi munkás. Sarabolta a pályát, rakta a csomagot, amikor pedig szabad napja volt, vagy elfogyott a tennivaló, » — Jó lenne azólni a gyerekeknek! Az öregasszonyt elfogta a Bírás. -Hogyan, de hogyan — tépelődött magában —, mikor csak üldözt* Őket. Eljönnek-e egyáltalán, ha kénem?Istóczy közben elszunditott Fáradt, • nehéz volt az ő szemének már a világ. Az asszony magára teritette a kendőt, a elment kopogtatni Saékelyéfc ajtaján. Nagy úr a halál. Felóid emberi haragot és bút, az élettől búcsúztatás borzongás súlya kezesbáránnyá teszi az embert. Az öreg Székely is hallotta a hírt, s ahogy elindult az öreg kisunokájával Istóczy lánya, ő is utánuk állott a sorba. A fiú, az még kint tanyázott az erdőn. A szobában igen nagy volt a csend. S ahogy megálltak az ágynak a végén, s nézték a beesett arcú embert, megesett rajta a szivük. Az öreg, mintha megérezte volna, hogy nézik. Tétován kinyitotta a szemét, gondolkozott, s mintha egy halvány mosolyra szürkült volna az arca, ahogy a leányát iátta. Fel akart ülni, de nem tudóit. Így hát az unoka ment előre az ágyhoz és véle együtt a lánya. Az öreg egyelőre nézte csak őket, majd fáradtan felemelte a kezét és simogatni kezdte a kisunoka haját Szomorú csend volt. A lánya se bírta soká. Kitört belőle a zokogás és ráborult a habfehér huzatú ágyra. Az öreg meg csak nézett Tudta, hogy miről is van szó, várta a halált. Sokáig tartott a némaság. Végül is Székely Mihály törte meg ezt a mozdulatlanságot, mikor előre indult néhány lépéssel a betegágy felé Először gondolkozott és néma volt, mint akinek nehezen jönnek az ajkára a szavak. Azután feloldódott benne minden, és az emberi természet jóságával és szelídségével Istóczy felé nyújtotta a kezét: i — Na! Ns haragudj már, Pista' H II » uaqqa 'uaqpuasa ejzoijo sajadajSaui « uaqqa £ Utqppdaíáaui ptuapnxHí - " " jafaaa- ze i?ui xeuue tsbqj jjaui • • •• i»ze eu •••uwapq naq wazy iqnSem "xqjp uiau 4BH *— teqzsetBA e JjoSojafaq ;eq A8j 'aifapja sjoze » auaqai típw A3pu b ttotnf aqpzse ap ajpzaq BAzopejp? osspf a 'iHEjaj junue 'ÍJOA st UEQJEABZ "a+ia {nueijeJBA ,zjq sapuax b tAzaqisj jjaz^u bjXzjojsi úiazs uapuifM ieqiq Xiseiu ASa saSasqnzs Aio biaiui 'sqnket Azapisi 'JBUI eípuoui íbh — : T9iazdo;si azzapjaqgaúi ASoq 'jotBSJOt^q VAuub xau?sbui tjsa — nip9j rz^q.fga naezs safjai -;auaq b — sb^JR^ Sa-io zb s; [ns^a 'iubizsoja íjbijb inas tsoiu — Ftpuioi jaiou — uequozB SfSBUiau v t^qiq e Ac.->9» -ki nopaajideu fipfOJQ efuet n«nn eyaai r <a»n Aáoq 'Kpzog TDWlfas iquapuicu JBUI A»W qtai poass ejiraei fid A8a 'tqzí b aizafajaq iba«Ains8a«q vaja ASoqv ÍRqkl töas -zqq fn XSa xossavaA «a 'ibiuoaubaijpui zb Saui bzzba -ezs •údnepzeá saiaiurapai • tpq uíajt^jí Bgzq fn :iuB;puoui s; npiaza XSoqv riR X?i?ui XSoq 'raepuocu qBuxnSBtu uipzpXS uiau ug 'Bipq fn XSa JBUI aufnna '.yaiaqma 'UU^AU ja XSaíÖIH — :tawH -Jat b BtSosieqaq sa efíhiEq B «ot®A fAflcori » ^ssaAjap -aAuazs 'iwzs -nojnq- b attajfapi ASoqv EJfTq b tin-l -aq oqozs joqiuiB 'jsad^q zoqqe jjoa luiuias auat uap -ciuz aa TaXSp spsojocuiiXS ;uj [epem zb Saui 'joiaSaj sozpx b auatuug 'lagajaaepzeS qnXSaqASa ze apiaiD -ip ra lOJtoufa zb anqtnoztqq psxqojepuoui dazs £xao\ aowzs e ttas»?x uiaagyso 'XiBqifg anaXSu «a "Saru ppűrij ísoui 'e.M- iBusaoq B saia^aasw&xn A3a»umi '«u.\jb4j itotwindepo etauu* jtofl®! k»ui »tt<n -fot puaso qa; ibspczoxbjca laur.iat zsaSa zb %sbjb3 b •i Xzoqra joxtujb ap 'ifoa iqozsBzaoq ifog • isajoouzktp b vyiiMÁu jpBli«l réqas uaui 'qnXu -AUIAJAA E LOJEUIIESJOZS Z?Q * IJOA SJ AAJUJ Q'NXI -eq » -ipad u^uÁuoq saAoq e 'undcx b ipsiSeijeqaq uepi seuu'ga 'uad^zs Sipad 5]ozv „xaipuax já xatya^iaj asüoui jpn — :cipuoui JOQIUIE ')[OA SÍ SCUJOUI ^KSIJJ -ozs UBA sí JOJnu XSoq 'etqoA qauizva Joyije qeso ®Q?«'ÍFI "EKZNQ JOISBSSOLUIB ZB qEipBSBjai pfBUi sí 19I3id s TöcÁSe ZB ajajiij íjopoi^zsoq ajsatqquiojop B uadnso Azaoisj ASoq 'jiozsiBg •séá.ioxiAusojnq sa sepizs ojef laas^jaSjaxeXjnq e Jtof^zzoq Saui zaqqa UCUBAPN * -ZB JJIJIXAPEJRIUI SBSZOUI JOÍJIUJB 'TAIAUAI -af e jza ijaijaiauiiigaui jaeszij-jozsj[oAu ASBA "iijuas loqag sBieSneAinx pfeui 'íwj puasa JutSaui UR;ITZV 'xatpzax luioquiajpp uoXupuquqej scuqiqEq 8 LupiozB 'xejjba SiqejBp ivq3qui qoqBiqB ZB Aiq>j iuiuus sa uoae.\pn ZB s^Szoui juiuias ; BAJ ez :iasauq!x • ijejuioiuSaM aja cfndcx Xzaojsj Tcuoa -tqSaui laq e itazaqj^ tjiÜ3a ajuizs eq Áivqijq IBqouiezsjazsifmjq e xa.izapisi ajtjA ueqEJB/oq SBiuiBtéq ASoqE s 'undeq e íjadjpq JUHUB 'AJBIJ aiaqazs jb^oasbu sj tiopoquiojbg íjornra -.fiad e ^niojaq bjzbjtx Sipad I9zs ousAtins b "}Ep -loq e JT?Mf»J ^jn I»|fg -qo+Pai e opqai m •jwtaoBSOTi icAqjejfejoq sepunqXuosjBq 'J^qag U 'aUOZSSB <jpajqa[qj b uoqjao dBso If.'IVJEd sjASn ASoq 'bjjb W^irSeus BAcrezsfa "noABq tjoASej aisaflaf b baibij rssnsa qeipipuwzeq Saui Jfejpitg "p^zsaq boibioss -dex lBBsBSBA9iizsip R tjppozafajaq jazza s A[BÚ -ijq tesaq an ja UBtrrzV" : líqra «i euein Saui Azocq Ui<?zswiía Ai^qijq Aiaqazg uejnza lappiAOa inq^i e e qoj^fSojSaui pfepj •qoioSrop qos zs»i itwrtaq nerta n >N — :qníBzzoq i/nzs ASi — la^an-iazsaai-iat n^Aiaid Aj asszony a látványra közbevetette magát, s megragadta a férje bottal hadonászó kezét. Istóczy •aonban úgy lerázta magáról a jámbort, mint a dühödt bika a kutyát Azután üldözte a lányt, aki közben a szomszéd szobába érve, magára zárta az ajtót Istóczyt erre még jobban elöntötte a düh. Verte, csapdosta az ajtót, majd neki a hátat és a lábat. Végül is engedett az ajtó a hatalmas csizmák rúgásának, recsegett és ropogott a deszka. Szerencsére • lányt már nem látta sehol, mert kiugrott már az ablakon. Megállt hát fuldokolva, s mint aki kezd észre térni, szaggatottan nyögte a szavakat: te dög, te kukac... A lány pedig ekkorára ott futott már a vasúti sínek mellett. Vérző kezére rácsavarta a kendét, ie$repedt homlokára pedig rászorította a törülközőt. Szekeli ékhez futott. Még volt annyi ereje, hogy megérkezzék, de azután az orvos térítette észhez. A Székely-gyerek később feleségül vette a lányt. Érdekes esküvő volt. Egybegyűlt a sok rokon, de az Istóczy famíliából nem volt ott senki. Ezen még a falubeliek ls megbotránkoztak, és azt kezdték híresztelni, hogy az öreg Istóczy bolond. Nem így volt egészen, de hogy a lányról és a később megszületett hisunokáról nem lehetett előtte beszélni, az térry. f ahogy öregedett, mindinkább magába roskadt. Egyre kevesebbet beszélt, ba pedig végigballagott az utcán, egyre mogorvábban fogadta az emberek köszöntését. Lassanként így el is feledkeztek -róla, mm nem járni az emberek közé annyit tesz, mint eltemetni önmagunkat Ezen a novemberei azonban Istóczyt újra félkapta a bír. Az az újság járta be a falut, hogy nagyon rosszul van az öreg. Azt mondták: me^iött és a tüdejét ls megfogta a baj. Igy volt! December elején azután megcsóválta fejét a doktor, és azt mondta nbch néninek, velaöregedett asszonyának: M művelte a földjét és vigyázta négy tehenét. Szorgalmai ember voH nagyon. Felesége is hozott valamicske földet, azt eladta, s ebből házat építtetett a faluszélre. Mint háztulajdonos, azután egy fokkal nagyobbnak hitte magat, ez pedig főként abban nyilatkozott meg, hogy sürúa járt el * gazdakörbe. FíBdje nem sok volt. s igy valóban kissé túlzás a gazdaköri dolga. De ha azt nézzük, hogy a menyecskéknél is jobban szerette a józamatú bort, megbocsáttatik minden ebbéli vétke. Ha pedig még hozzátesszük, hogy istállójában négy olyan fejtebén kérödaött. melyet nem győzött bámulni a falu, akkor azt kell mondanom, hogyha nem jár oda, hívni taeöett volna. Volt azután egy jó komája is: Székely Mihálynak hívták. Ott lakott az állomás mögött, a tolatóhatár táján. Olyan mokány magyar féle volt. Mintha nevét az arcára írták volna: kerek volt a feje, hegyes a bajusza és szörnyű makacs a természete. Kőműves volt az istenadta. Azaz akkori kőműves, akire az a népi tréfa járta, hogy nyáron büszkén szol a mészárosnak, hogy adjon kél kilő karajt, lélen pedig csendesen súgja, hogy kevesen hallják: bérek húsz füléiért májat. Olyan kőműves volt tehát, akinek nyáron jól ment a sora, de télen, amikor nem építtetett senki, gyakran felkopott az álla. Székely Mihály azonban efelmesebb ember volt igen sok kőműves barátjánál. Mert nyáron ugyan feöművesmesterséget folytatett — mester az at.vamiodenit, mester, senki ne merje másként mondani! —, téten pedig ugyancsak jörerieimezó foglalkozást biztosított magának: a bölléraéset. Ne-.n volt ez rossz foglalkozás, akár hiszik, akár nem Mert úgy volt az. abban az időben a faluhelyen, hogy tisztességesen megfizették a bárót, jót is tartották egész nap. no meg a szatyorjat is telerakták, amibor hazafelé indult, • jutott bőven belőle minden>