Délmagyarország, 1962. február (52. évfolyam, 26-49. szám)

1962-02-11 / 35. szám

Vasárnap, 1962. február II. 6 ^vvvyvvyyvw » Löm rimyvc: < - q Munkásőrök >f «f 3 \J»Hlom inlpdqiuknqk, tó-é <|t évvel <-rélftu lagyyert fogtak a náphauium vMéhnér* Sosem felejtem: ők voltak az elsők. kik lóporfüstüs október ulan tfWNt hittek ő« nyarat, HjFfttWmÜt, * ha lúllevailnk a neheze tusán. Nehéz ködökben táncolt itt a lelek, ezernyi sebből véreztél, hazám, S m*r elveszünk, ba nem támad mentségéül hü munkáskéz a fegyverek vasan. v. Hideg acél az érdes tenyerekben •em izzott m<C "i* Át »* életért, mint akkor ott a munkásőr serekben: sgemet szemért — ha kell — és Sok volt mér addig, sok az áldozatból, g minden szülőnk, a munka: haldokolt. (Békülj velünk, ki most is még haragszol, hogy volt fiad, kit szel dobált, sodort.) Varjak isajiódtak földre, gyaraiukra. mint h«lt vidékre vihar, jég után. A bűnt befonta bün, — indát az inda, a vedlett, ki addig álarc volt csupánMások Mimiink **eplőnyi sebébői mostak a néptől tisztára maguk. mm Kiégi ÜÖFgÖtt » mély, — Kiég t kejbolI s kinyíltak mind a szürke gyárkapukHideg acél az érdes tengerekben nem lobbantotta lángra ugy a vert, mint akkor, ott a végtelen menetben, mely öt földrészen át- meg visazatéft. Munkások: sárgák, feketék- fehérek tengér-lMlUáma áradott velünk, mint blírtatás- mint tiszta osztáltérdek, mely szabadságot szült és szül nekünk Kgyüu volt mind, kit nem fogon alázat é» félelem, de nem js vár csodát: munkás, katona, karhatalmi szazad Vitte » drgga zászlót máf tot'ábbOk voltak- ők — » népek szívverése, ój hareosofc, akik a fegyverek tükrében látják! fészket rak a békehegy betöltsön majd földet és eget. Re addig még a szerszám és a fegyver, mint köznapok éf» ünnep egy marad Örök tanülSéff szóljon rettenettel: földúltak kertünk úri, vert hadak Nehéz ködökben táncolt itt a lélek ezernyi sebből véreztél- hazam, k már elveszünk, ha oeip táO'ad mentséged hő munkáskéz a fegyverek vasán. A:\ll AZT UJ.KTI. én mégis csak azt tartam, hogy vadásznak születni kell Vem kpH (Úthoz különös előképzettség, nemesi származás, vagy pár 'mid erdő es berek. Lehet igazi vadász még a vadorzó is, mint ahogy igazi vadász VQlf Gábor Pista bácsi is. Pedig valamikor mint hajdani szegény ember, a is is legtöbbször á tilosban szerezte meg a vasárnapi asztalra a húst. Hogy Ifi hát az igaei vadász? — ezt nehéz lenne így elmondani- Nagyon sok jellemzd vonása van: iá kedély, szenvedély, szimat, borszerelet. és még egy! fit ag <• g y, amivel Gábor Pistu híjpsi is bebizonyította, hogy vadász á a vadászok között. Mert valójában igaz, a többiek igen vegyes érzelmekkel _________ fogadták maguk köze Gábor IstvántNem azért, mert hajdpn nincstelen ember vqlt, hisz a többi se vpit különbakikből az új vadas- . társaság 4"'. hanem azért, mert bizonyos előítélet volt vele kapcsolatosan- Azt mondtak rea: "Üreg vadorzó! Húsáért lövi a nyulat, nem szenvedélyből vadászik!- Az ilyen pedig nem igazi vadászember... Bizony, sokat vitatkoztunk ezen mi akkor, pe a végen, az a két kamasz Berepzky-gyerek, mégis csak kieszelte a dolgot, hogy miként lehet azt eldön= teni, ki mellett áll az igazság. Igaz. tíz liter bor lett u vizsga fogadási 4*0 — de ki látott már komoly vizsgát csak úgy, másnak a szép szeméért? Különben is a vizsgatétel iá bolt. Amikpr a BereeZkv-gyerek elmondta, még maga is akkorát nevetett rajta, hogy vprqskés greán ket akkorára terebélyesedett a szeplő... Mert annyi szent, hogy igen furcsa vizsga volt... Hogy az égés? történetét elmondjam, ott kell kezdenem- hogy a tsz hátamégetfl határt, a regi uradalmi birtokot vertük M aznap, tízép, gazdag vidéke e? a vadaknak- 4 hatalmas erdők és a jól termő földek szívesen adnak szállást és eleséget a mezei állatoknak. Nem is nyújtott sehol olyan dús zsákmányt vadászoknak s táj- mint if»a danán túli dombok vidékénAZON 4 TÉLEN egy kicsit gye kocsma. Ezt meg még az ér is elválasztom a falutól, csak az ajtaja nézett a falu főutcája fele. de a háta meg az oldala már a mezőket bámulta, es összefolyt körülötte a messsi húzódó szántás. A vadászember sose v$li meg az ilyen düledező csárdát. Hát, még ha jó benne a bor. (Azt pedig meg kell adni, hagy akkoriban ugyancsak jó bort mércsikeltek benne.). Ilyenkor l»ciheládik a vadász, leteszi n puskát meg a batyut, előveszi a szalonnát, meg a kolbászt, s elűzi a helérekedt hideget a forrap borral. Később a nyelvek is megoldódnak a szesz melegétől és megkezdődnek a vadászfüH leütések. (Kaba Sándor bátyot azért ren feküdt o 'fóUek'en a hó, és ki-ki hprnáttott diófa a mezei szántás. Kutyamád fújt a kőszegei erdők felől « szél, a és a mezsgyék hatan meg-megrá~kódtak tőle a kiszáradt kórókQél felé Járt már az idő, mikor Búsztacsó alá értünk. (Ekkor még így hívták a falut)- Leballagtunk, a Kazár ér mellett, a kertek alatt a falu széléhez- Mert így volt ám itt is, mint másutt szokás a dunántúli kis falvakban, hogy mindig a? alvégen áll fi VADÁSZVIZSGA szerettük, mert olyan Jó vgöasztörfe-neieket tudott hazudni, hogy még Háry János is szemináriumra járhatott volna hozzád- a kutyák is pihennek ilyenkor- Türelmesen ülnek a földön es időnként sokatmondóan nézik diesekvö gazdájuk arcét-. Mintha azt kérdeznék. én is ott voltam akkor? ... Körülbelül mér egy jó órácskát ülhettünk a koesm levegőjében. Ki is ürült akkor már jócskán »z üveg, mikor bekiáltott ez ajtón a ffereczkygyerekf — Gábor bácsi! Gyújjéjf már kend! Az atyaistenil, akkora egy nyúl rágja oag.kint a torzsát, hogy süldődisznónak is beillik. Mintha áram érte volna Gábor Istvánti — Nyúl a torzsánál? GV«rÜnk akkor, a rézantuáti iS ahogy kitört fekete, egészeit jőléig hegyesedő bajusza alól a felhívás már kapío is a püskát, melynek láttán azután szempillantás alatt felugráltak a kutyák. A Hermky-gyerek szélesen kinyitotta nz njfgt, maid kilépett maga is, He néhány pillanattal később megindult u kocsma népe is, hogy lássa a kirohanás okát. A föidszélre ám Gábor Pista összehúzta szemét, azután betemetett a távoli rögökbe, — Qtt van ni s nvnoaMs' — mond ta vagy kétszer is és kefevei sokatmondóan mutatott o tápalt irgnybá: A ny£l valóban ott volt. OH barnahöti a mezsgyének a szélén, mintegy ötven méter re tőle- Vgy t4tszott, mintha eszegetné g forzsatFestményre kínálkozó volt a jelenetOldalt a kopott csárda, előtérben a puskát tartó vadast es mögötte a? szesereglett nép. Mindegyik tal$ kíváncsisággal és várakozassal. ügy hang, annyi te veit most t gyülekezetben. Azt várta mindenki, hogy mikor emeli célzásra Gábor Pista a puskát. De hiába várták. Hosszú vizsgálódás után egyszeresük megszólalt Gábor Futa-' m, Na, nézzük már meg. milyen annak a nyúlngk a hasaalja. Ezzel megindult szépen a szántás tetején4 szél néha végigszántotta a határé, . é« itt-ott porzadtak a asiimasgrkátdl e megrúgott rögök A nyúl nem zavartatta maaat Nyugodtgn lakmározte « torzsát Nagyon eh»s lehetett szegény. Pista bácsi dig ment, ment feléje, kezében szorongatva a kétcsövű fegyvert. A tiezök pedig figyelték a dolgot. Na, lesz lövés, vagy nem lesz... A csizmák alatt pedig kopott a méter, ötven.,. Negyvenöt •,, Harminc... 4 nyúl meg Se mozdult A bámulók várták ú lövést.,. Qfe BIZONY honok nyúl volt az alt • torzsánál Mert hiába fogyott tig méteren belül is 9 szántás, 9Z meg se mozdult. Már számlálni lehetett messziről a hiányzó lépést... <?(,,- Négy Három .,, Kettő! ••• Na most!... De ebben a pillanatban Gábor István étlépte a nyulat! Ugy bizony, ahogy mondom . A (lépet* rqjtu és megfordult4 kogsma szélén állókra nézett, és közben mos yáiba hozta a nagysúlyú csizmát. — Hepülj, a gazdád mindenit; — rikoltotta és akkorát rúgott a torzsénál fekvő nyúlba, hqgy az legalább húsz métert repüli a bámészkadok felé, tömött hasából lassan potyogtatva o mimét Gábor bácH pedig lassan, méltóságteljesen megindult vitszg, » fagyos SZáHtáS tetéjétoa nyúl bizony kitömött «vuíi»őr volt. Mégpedig a fiatalabbik Berecskyyverek kérte kölcsön a kocsmáros pad igsáeól, hogy mindenki lássa, m«gálijq-e Pista bátyánk a Próbát - Bizony megálltai Mert úgy van az, hogy az igáit mdáspt grrói lehet megismerni, hogy csau akkor ió rá * vadra, amikor az már szalad • < BÁNFALVI JÓZ§ef 1IKIÓ8 JÁNOS; [ÁZ ELNÉMULT ORGONA Qlygn mélyen sihdt, nogy uz óra psöngösét som bpi•«tt* Á háziasszony tapintatoson kopogott az ajtón, azután halkan beszólt a homályos szukába, rac Tre e mez*" , • • tóe e niez/.ti.., Néhány másodpercig tanácstalanul állt az ajtó mögött, tanakodott, hogy belépjen, yagy yápjon még. Attól tartqtt, hogy itt van qtuiietta... s ilyenkor benyitni, mégib csak illetlenség. Végül mégis belépett a sz"bábe, izgatta a vonatmdulás -t Hausr lekési a reggeli expresszt es megvan a bgi-c Trp c mez/.o,,, tre e mezzo — ismételte és megrázta Bfluer Vállát- Á hónapos szoba bérlője ijedten, bódultan Ülj fal, s az asszonyy egyre ismételgette: "tre e mezzo, tre e mezzo- — azaz kérőm és fél óra, ?él 4. — 8° e»pltO - ha capito — dünnyögte Bauea- és élmosgn kásznlpdutt talpfa felengedte a kapott vászopredonyt és a piazza Municipiele felöl erőtlen sugarával jelentkezőit a hajnalban ébredő nyári nap. A hüs levegő lágyan ömlött széjjel a bágymaszagú faluk között. Bauer körbejárta a szobái, egyenként szemügye vette a bútorukat. Ptéyes albérlője vplt e kopott, ötödik emeleti lyuknak- ríéhépy hónapra hazarendelte a Magyar Királyi Honvédelmi Minisztérium... s most szontyolndnttan nézegette a rozzant szekrényt, meg az ódivatú francia ágyat, az izgó-mpzgó kerek asztalt, meg a két székét... — Négy óra? Hüj barátom , • • gyepünk , • — biztatgatta magát, » « zománpahagyptt mosdóhoz lepett. Lent dörömbölve futott el az első reggeli villamos a pu« torrj mellett Éles sípo|p hangon szirénázott egy rendőrségi riadó kpcsj. Vasárnap reggel volt, június, 1839. Bguer ünneplő ingót és könnyű tropikál rúháf húzott, es becsatolta összekészített pti poggyászát. Az ajtó oldalánál nyíló keskeny sötét folyosón átsietett a ^házinénihez-, csak formális elköszönés okán, mert korábban megegyeztek, hogy szeptember közepén érkezik vissza és az utolsó vizsgákat leteszi... AZWtán Véglegesen búcsúzik Bolognatói, a büdös, vedlett hpnapgs szobától .. A házinépi lelkére kötptte. hogy gyprsnp szolgálja le a fiz hatgt, azután jőjiqn Bgper türelmetlenül ölelgette ggsdasszopyát... a végül elköszönt. Utazókofferját kézbeVette, s közben egy pillantással végigsimított a cjfr-» francia igyon -Giulietta, a fekete kis Cinke, ő hiányzik majd a fogjohbsnr — villám fel előtte a lány égő, csillogó lökete üzem*, szabalytw barna - teste, energikus vonalú szája— Nem baj, Pinkám, még egy fél év és viszlek haza <motyogta » leppsöhazbam A nap már a házak fölé futott, korán ébredő emberek mászkáltak a téren, sietősen a dolguk után- A Piazza Mumripiale most poros, piszkos volt, mint egy elhanyagolt piactér. Bélig égen papfrfoszlányok, széjjelszabdalt színes papírok, zászlócskák, eltiport darabjai borították a teret A Falazza Mnnipipiale középső nagy balkonja virágdíszben elit, ket oldalt hosszan lenyúltak a zászlók, felső részükön, a teJehímzett vesszőnyaiábbal, a faseióvai, mely most nem a régi római birodalom ősi cjmerét jelentette, hanem a Poeebnz való tartozás sajátos szimbólumát- Tegoap, szombat este e qiovanni Paseisti átta) rendezett nagyavoles maradványait mntatta a tér A balkonon, középen elit fekete ingben, tiszti egyenruhában a puce, baloldalán kissé hátrább Pianó gróf,-jobbról meg Farinappi; ők is fekete ingben, s a párt egyenruhájábanA tér közepén fölvnnultak a fi in venni Faspisti alakulatai. elől a bolognai egyetemek gimnáziumok, tanononk é8 másféle fiatalok, a tér két otóalan a felnőttek helyezkedtek e| és haligattak Mussolini bessédét, mely az olasz ifjúság jövőjéről szóit. Fjfélig tüntettek, eltették a Hucef... Olaszország boidoguiasat sok-sok vívatta! nyugtáztákBaner mégegysztr végignézett a nagy téren és azután egy üresen robogó taginak integetett. Az autó gyorsan fékezett— Álla stazione — rendelkezett. A kocsi megfordult az állomás irányába Időben érkezett. Az utasok már elhelyezkedtek, a kopekban Bauer végigsietett' a vonat mellett, megkereste azt u négy kopsit amelyik a határállomásig, Fostumia-grotteig megy. figy másodosztályú fölkeben foglalt helyet, azután levelezőlapért szaladt, néhány kedves sort írt GmHetténak a pppuiu d'jteiirt reggeli kiadását nézegette. Nagy eímbetúkkel közölte a lap hogy -Bomano Mussolinit, a 8upe ötéves fiát orthopad klinikára szállítottákA főcím alatt egy mas természetű szenzációt táiajtak az olvgsónalG "-Államellenes kommunista összeesküvést lepleztek le Bórnáhan és Pedoyáhar.Bauert nem érdekelte a politika. Félredobta az újságot és elővette a »Gypnnekgyógyászat« legújabb kiadását, EImélyedt-a szakma izgalmas kérdéseiben- Egészen messziről érkező banárezgéssel szűrődött értelméig a Qiovanni Fascisti pattogó indulója Silfáradt- Letette a könyvet és elégedetten dőlt Végig az ülésen. Gondtalan szabad fantáziával tervezgette a jövőt • Hirtelen elhatározta, hogy már most megpályázik az üllői úti gyermekklinikán egy állást- főutat, tanul, dolgozik, hogy nagy ember legyen— Visszafizetem a rokflpságnak a rám költött pénzt Duplán visszafizetem =r mondotta öpmágának félig hangosan, az fiw fülkében. Anyjára terelődött a gondolata. Fogadkozott magában, hogy nagyon boldoggá teszi özvegy anyját, gazdaggá-s megcsináltatja a Kerepesi temetőben a esaládi k"ptát. Apját exhumáitatja, és a család' sírboltban helyezi örök nyugaiomra— a MATBQSZtas Bauert, aki két teherkocsi t tartett, mégis koldus módján halt ei — dqrmögte kellemetlen niável- , , , Nézegette a vonat menten suhanó teiat, de olyan közömbös unalommal, houy alig látott valamit. Melegen sütött « nap- csöndes vasárnap délelőtt ülte meg az aratásra sárgult búzatáblákat— Meleg van -= állapította meg és lehúzta a fülke.tolóüvegét- Megrándult mögötte az ajtó. önkéntelenül levéltári, cája után nyúlt, a vasúti iegyert. Fordulni akart, azonban két finom kis kéz hátuVól lefogta e szemét. BzpÍRi akart de megelőzte egy rekedt hang. — iván Bauer? a medikus .. TöFt magyarsággal ejtették a Revét- Moszor arra gondolt. bogy qíulietta. de a hang mégsem az övé... £gy erőteljes mozdulattal lefejtette szeméről a kezet és hatra fordult. ' ' — cinke?: CiBke?! — Cinke ... Cinke ... az-az. Egy maSPdpercig hitetlenkedő arckifejezéssel nézte a lányt nem értette hogyan került ide íeketp Ingben egyenruhában éppen úgy mint az éjjel amikor a Patezzo Mumcipiale sarkán elváltak, mert Cinkének még dolga volt az egyetemi szervezetbe" otaszul beszéltek, mert Cinke még ieun darabosan be széite a magyar nyelvet- Csak annyit ismert tekervényes nyelvünkből amennvjt BeU"*tól tanult— Hogyan kerültél >Öe? — Meglepetésnek szántam— Na jó. de hova mész? — Pfidovába, az utolsó hárem kocsi • migak. — Miért? — Megvijnk. mert g Duce beszélEsetlenül nézte a lányt, kicsit méglepetten és n«m ts tudott mit kérdezni- Uvenker Bagyon ssegyellte féfsregségét, ügyellenségét, dé hiába próbálkozott erélyesebbnek, találékonyabbnak látszani, nem sikerült- Brezte, bogy keitó jük viszonyában valahogyan alárendelt helyzete van, meri hinta ""ta • ?inke élénkebb, eletrevalli^.^^" Vesd le a kabátotjat. meleg vgn szóit Cink« (Folytatjuk