Délmagyarország, 1962. január (52. évfolyam, 1-25. szám)

1962-01-14 / 11. szám

sxaiHgiTaw <zs ti -jas zs> t-n avfiNvr z9«i r>yzsaoavAovKi-na« v z I 1 »l •••uimf 'jpx •uo/o/d o uvuuo aj pxoioq Bipad fptntptpd » jzy — ;UOSDJJ»ZS v ytmqqoívjvff •Bal B 'qauxxaj uauta/ajj losauvxvd n vípvty tjtjj fiaio gv 'pzs auuaj ipivö\op qqvsojuo/őa/ ővjta n bi/jujw Dusgn s 'vxzsnzs fíöa uoq fiapiy 8 3/pjjojfpi//a,j 'iuajui3/aj vxsniuíiöa \uvjuxo\vz -uj üo.uof ua/tji 3/tiupnj 3/pinpui uo\n óba pívux 'yoz -a:/ja uafluaasg Ma zy iböb sopazsuiozs p 3/pujo3/cq b 3/buububMh juiiu "i/ja/ jpt/ v azssp nopoqzsvdvq -Hamazs fiajajv 'uaqpuosj bjzsij 'á/aui '3/ajzau jsvuitiög •fasaaaq jjo.i fyuopuiw upin spjuiaaos/ » <j 'jjojup -303/ jaOBaan sojosa b fiatu sbjdiudj/ '/pq/iuaj3/a2s v taB -aan sangfaq Ma gia nodtKi vapif joqpo nduvavs luvfvfiupuitu 3/UH/tfll J03/3/B aa — 'Jjoq o afaja/ Bjjojírtftu — ou 'ja ppvOoj — •jaifioqfioppq » sa ,/fi -aan zo djOo/ :svivuirryf 13/ bjjbuzsbi/ jojpupjjtd n jzg •iBfjuosa b 3/Djfiocfoj annzs 'pozgiCnflu jomb\í qaidvq ua/lutsa o/ji utau zoqpjoq jp/p 'azsmuns/ BBvu 'saiujaua Ma )uitu '3/bjjoa 3/Dflflp; xvrpuoctoxv 'igqivqvq jjapa/Jaj -atupj b fi/ )£nq uvtpvxvf sp 1llVlsf jB^3/o}Bjnpzoui sas/ -zaqau 3/»sa 'as jozs Ma jaqqoj j)02S rnau xvu\opj • • • luazflaj -aj axxazsMa '?uda; axxazsftBg •jpjjBdpsa Mdu o ludaj íja:/ axxazsM3 -tubi/ 'jupjjpa j;a3/ jsacia; 3/bs/j — 'iuozojjbj apj -ja utaltam ulau jejo/ndpjt/ igaon —» tjauuatu/a 't/Jajv ipo/opuofi flöoq 'jsoui sg — xaqiua zd jpijjnmom Oipuiui joqv ')aq -xajBaxu Ciptitta paoqo 'xuuaui tuvjjnyv ja s? uauut Bip -3j •••3/tsa lua^spui flOoyvpaa tpj^nffsjv "jauiaouuaö b jujoj ypUnyo la 'tuaptq izv s 'yvpoa ^ta/ajajja/ ap *3/bj -/bjzsdjdiv "3/bujd3/b lU}ü}ZSvBta 'tU3J}tq }ZV 3p ') 3ÍOy tuaqau yvnojCnflN vqxojom v yvuiozs toyouioy xoyxm lujta 'uípdjpq xoqpo 'wvMn u? zb öojo/ rtfln — i{<hj8»ui irpospui" tam a tolvajoknak. Egy szatyor krumpliért, fél zsák kukoricáért... nem volt pardon. Mi lett volna, ha mindenki húzhatja, cibálhatja az állami vagyont? — Voltak demagógok, akik csak a markukat szerették tartani, de a dologban nem jeleskedtek. Mit birkóztam, amíg kiszórtam őket! Ezeknek mindennap hús kellett volna, meg pálinka. De én megértettem az emberekkel, hogy nem szabad megenni azt a tyúkot, amelyik aranytojást ígér... — S egyszer csak új szelek kezdtek fújdogálni. Demokratizmus... magasabb színvonalú vezetés... szocialista humanizmus... Egy ember pedig, aki eszmény volt, aki minden volt a mi szemünkben, a történelem perifériájára került. Addig sehol sem volt -okos- emberek kerültek elő. -Hibák, hibák halmozódnak itt elvtársak! Mindenki vonja le a szükséges következtetéseket. Aki nem tud új módon dolgozni, álljon félre!- Tudjátok, hová vezetett ez? Megállítottak egy vonatot, mert valamelyik ablalux szelelt. Le akartak rombolni egy palotát, mert félresikerült a homlokzat. De akkor senki se kérdezte tőlünk, hogy dolgoztunk, hány iskolát jártunk, elsajátílottuk-e a vezetés művészetét. Csak egyet: -Elvtárs, tudsz-e lőni?- Akkor újra • jó voltam, mert verekedni kellett. Hát én már csak verekedni tudok? Én már csak arra kellek? — Nemcsak te voltál ott! — vágott közbe indulatosan Kiri. — Ott voltam én is, és ott volt Kató Péter is, meg Kelemen Feri is. Mit akarsz érte? Funkciót? — Nem, csak megbecsülést. — Megkapod, fiam. Benne van a történelemkönyvben. Kalapot emelnek érte neked is, nekem is. Mi kell még? Tisztességet szereztél a mozgalomnak, ea csak elég megbecsülés! Az ajtón kívül hegedüsző sírt fel. A fázós húrok szomorúan rezegtek a dermedt ujjak alatt. Aztán egyszerre elhallgatott a szárazfa és a vonós keze a kilincsre tévedt. Kósza, lompos cigány állt az ajtóban. *- Jó estét mindenkinek, ha meg nem sértem a tisztelt kartársakat, újévet köszöntenek. Egy-két nótát a kartársaknak, egy-két forintot a szegény cigánynak! Hát melyiket húzzam el az uraknak? — lépett a jóképű, fiatal Savanyú Gábor mellé. — Azt tán, hogy -Esteledik a faluban?-, vagy hogy -Utcára nyílik?...De nem is várta a választ, rápöngetett a vidámabbikra, majd húzta, húzta nekikeseredve, kényszeredett vigyorgással. Hol az egyikhez hajolt, hol a másikhoz. Kirínék azt muzsikálta a fülébe, hogy -Nem lehet az ember fából-. Molnárhoz érve pedig az -Egy cica, két cica- jött a vonójára. Forgott, forgolódott, mint egy spicces gácsér, s egyszer csak megpillantotta az ismerős arcot. Addig ténfergett, amíg szembe került Molnárral, s akkor új nótát húzott a vonóba. Még énekelt is hozzá. — Kidűlt a fa mandulástul... Molnár elfordította a tekintetét, de a cigány utána somfordált, s meg is szólította nóta közben halkan, míg ujjai tovább sétáltak a húrokon. — A drága jó igazgató elvtárs! Nicsak, hogy itl van... — Igen, itt vagyok... r— Tán csak nem valami ellenőrzésen? •— Nem... tnindig itt vagyok... » — Ejnye mán, hogy hun le a kerék, hun föl akarom mondani, hogy -Kidűlt a fa mandulástul-.,, Mer' az is csak kidül ám, drága, jó igazgató elvtárs! Hát még ha nem is egészséges az a fa! — Mit akarsz, mit szemtelenkedsz? — Má' hogy akarnék én valamit ekkora uraságtól! Csak éppen egy nótát, tiszteletbül, mert hogy olyan jó volt hozzám. Mert hogy nem üttetett agyon, éppenséggel csak megveretett, meg lecsukatott egy fél zsák krumpliért? — Elég legyen! szólj rá Kamarás. >-* Hj egy tízes, aztán meni! • tt • , 'jp/ní/ads ynajuiau q uBqifUjia ua/Jji z» uip»JDiu;i»f» tű/3/ozs uiau Bipad isaoq ijijj puuui Baio zv jiiun 'uaui uias öaui liOoy jaqaj s 'jazatua; vőnui v Ptjpj -Bp 'vfipxvp 3/usD 'uaqtuazs jaaiao-ia zv ue/iojbi/jíoij za 'xpuiopi v za aa ;iuzo3/iBj>a jjopnj fiöoi/ s saq -ma sa/ijapazuazs sa uuvqox aqzn% txaOpszoDt zv ap 'naizsöa/atu 'ojjaöatu ;ttosp;/pzs p Baxo zv j/oa j/nfdp áiuizs '5/0)102/3/nap 3/auuijj 'j/oí. gpgtoBxoui sgyoxq »5/ü '3(13(113/ tspxmuvyf uiazs hő a zv bd/pj 'ő/pad ;/aiq -qqt v 'osxoq v \oxivf v jutui 'vzrsux xiaBxad hCn uap -uiiu pfotu jojjpu/optf -)snz.in3/sip zsaöa zv 3/bjjojjpj 3/ptip/píipqmq uaqqqiűai -)/np/i2cqja/ ÖpsDsjpj y (öxpijpj3/oiuöp nevu suaf v 3/un»azi/pj jbiu xazsHBa Bipad yzzoq 3/diibí -00/ ju33/uu BBO H '3/pmz03/)bjta Btdvu luoxvq jsuptf itsvm sq -spdps3b3/ijb3/ b juiui 'uapuxux }uaui 'lupaq -a/asa //a3/ fifii '3/psjbja/a 'uiBjpuoiu }zv xazsűöa up vpj ízb tazax ajt/v 'bu fiöoi/ 'umuouif sp3/saapa3j ttbfl/0 '/ojőuaa/atua zb ^au/azsaq /10/j •3/Busnmzijo -pozs b ja3/o yafxafíuőaiu liBoq 'nuzvsnuva.oioyunf jiu b 3iauBaian.ua wnguzsaaiiiu 'qnuzpioxvd iv^ox -ozsza/ojj /öaui azzpN ~ iSaui azzaiq — 'jdu/cív ja/ juvhu of — j^pfjpöojw 'jsoui 3/pfjpuisa )2y — •i«3/pqbqjbpio Bipuxui uiau 'tanaxaqiua zv jjas/ tuivBouiis luxqtazsso tiiauuaq vupn; utas »3/uas jza ta • • • tuvif '3/az»tif uaqqa /zaqtuajtq v jja3/ uoMvu za dQ yaxaquta zv 3/BU/ndopjoq '3/auta jof '3/PUjpí uadazs ftSoq 'mvs -spi Oajv nuzau s/Dfpnj aqamazs v naupjuapuim flíküj 'zb 3/Bsa 'atxa jja3/ as iiuiuas: ittaBuaz Oa zv jo:/iuio jot/3/p uiBjjoa ijo 'Ö9Ut tuajppjjas iaau ':/ortŐpa jji 'pspi sg •wapaozs ipipjoqqoC '3/ortöba BgBvuiap ItBoy '13/úapuitu apattans uivy /jb/b/ b dc3/bj vaBozznp sa '3/Dutpjata b bi/iu ozoj/p Ma puoö xoyiw 'xisz soutu xo-jfiui 'tií/azsaq iglutosaipvxvd jja3/ uia/v pvqunBvui MtiSítuiB aa '3/»tjp;a2a 'Cjf :utP2puoiu jzy uasajnM •Bvi' fÍBa vxvnnpfvfiaf jazsftöa jjafi/ ijjajui popnx * guj inxgn S) uaqtaigt » 2a£ía sg atfvx tauiu saxoO Ma V.utcsa Jífla íoqag jpfpjpt/ b laozs uadazs uaAjttu 3/od » 'uíb7 iiupozv&na uvqsmuixiqvi v uaqqa pnj tjj c:snuizi\xnaozs v tuajidajaf 3/pu3jiiÖDm jvfvs yasaciizs yauaHBai Moq '3/13/au qqp3/ -u» bujoa íjaiia3/ tuioxvapfi 'l\oa zpuppuvsz 'ja^axaqxaa so uvuuo BjjojztBuja '}oBpsopzvB v ajjajaj3/uo) fiűoij 'pj 3/pjpuoiu jzy •uotp22prssp3/unui öapu p ;spayvu -vnB v sa iwzsvuDd uapájxa Basa ja f v 'iio/vuoaspy.unui v jtpjpflzpjn zd ')p3/ücfn )jazapadaj/3/ p 'igqovp 'iv\vuv3j -saanwgy v pjjojzspjpa qqps/u./ 3a jjopDBof uiau o jtmp •vspfupCviaf spiip qq'ast3/ nBa 'saizsaBBnf\af 'sajajunq mu/atiőa/ .ua/af d jji öaui zg • • • tvipBiozsvyunui 'you -ofodxopuas3 '\axxqpga. sazsaui o nopuvjvy xvi/vzsCa 'uvq -pppjsőiupzsjazs p ypinpaadox sa ziaxftuoii jjoj/i; :)/nia p })i z3 32oa uaqaza3j p afiaa }aD/ fip/Jjoqiuoö y nupazs pjp/Dzt oupqpjd jaja/a zp :no)v6zo6oq joőp/lfoquioő tióp'oipzsnfazsso BÓ3 ')xvC azssaui 'nnspui xpujoív •pnj uiau xuuof -vzssia 'nunpxzgn jjopnj ja \uuaw\3 iuaBapi ojasípja fíGa tmxu '))x ja /ifin UBoq '3/oipíjp/ 3PH inuioa vjjpuisa tzauvUBn úwu'í/ajajaa '3/a'jizstq jzy — 'i;/au jjpppspjpa — i3jo} 3/ajiaj mo)o)xnuns HM MonvBiivq liyj — •IpquCin zv luxa% jjp3/p is/ is/p '»« jzb 'iwuapuiui ivapBvui liopós VjBaa » 'pfijfioq fifia 'aőuuip nöa 'agqxuoB BBa 'aduzsaxaso flfia •uiaztpyjoq BBa )úixu 'pj03/3/d upjzp ')ioa nipisuq s?3/ s/pta xgzsgi3 'asoxuazsgy ginpupa jgigjajnBaq v ;wui 'jp/npui zp jppfipp fifln uvqspívmvn ap 'wv uaBi •juzo3/jpapa/aq uiau aqiiusaft]t zp qqofűai 'pzpöi uda s/aui^ 'vCpn; BopxQ •xuiaBapazsvxxos aipzay uvnoun 'zoqsnzm^sip zsaöa év azp3/ Jtuiuas 3/atii:/o juiut s 'ajadazo3/ jajsso zp ipflj -jb3/ ij3íüd b ajjpdosazssp űj/pja/ si uoqpo nöuvavs pj -aaiqt3/ jnua/ajunzs d fiaui 'xajad ojbji fifioq 'djjb/ jos/íui ap '3/pubzsjb£ qqvao; vq 'sujoa apaxazs s 'jjajsa/ uad «jzs jjaiu 'lojjBjq p viivBuoxozs Bxqvxvp nöa Baúi uaj gyek hálás érte? Kinek? Miért? Ennek így kell lenni! Vagy én nem tartottam azt a mennyezetet': Tartottam bizony, méghozzá guggolva, meg morogva is. Arás szalonnán raktuk a falat, nem komissiós áutó hordta a kosztot! Te ezt nem láttad? — Nem láttam. Én hittem. Mindent hittem fenntartás nélkül. Azt is, hogy a harcnak ez az ára. — De most már mindenki tudja, mik történtek, és mindenki irtózik tőle, fiam — így Kiri. — Nem akartunk mi ilyet művelni sohasem. Le kell nyelni a gombócot! Csináltunk mi annyi jót, hogy ami rosszra sikerült, azt megbocsássák, elnézzék nekünk. — Nincs miért bocsánatot kérni. — Ej, ez a nagy /ene gőg.' Az se lenne lealázó, fiam. Az apádtól, a testvéredtől, a fajtádtól még bocsánatot is kérhetnél. Ne gondold már, hogy le azért kerültél arra a polcra, mert más nem lett volna. Valami különleges volt benned? A csudát. Magad mondtad, hogy az állásról szólítottak le. Munkás voltál, ennyi az egész. Aztán egyszer csak elkezdtél kakas lenni a te kis buckádon. Itt van a görcs a cérnán! Meredt csönd kalapált a dobhártyákon, aztán a Izavak, mint tüzes sziklák, égettek újra. — Belepusztultunk? — hasított Kiri be a kérdés pengéje. — Beledöglöttünk? Ugye nem! — Csak belesajdultunk, fiam. — Jó, lehet, mondjuk. De kire tartozott ez? Aí Utcára? — Hogy-hogy az utcára? Arra is, meg a gyárra Is, meg a parasztra is. Még most is ezt a hamis nótát fújod? — tüzesedett át az öreg. — Vagy mert megsértődtél. Én is megsértődhettem volna. Ti engem kilöktetek a pártból, pedig kányátokat vezettelek én cda! — Már megbocsásson ... Hogy-hogy -ti-? — Csak úgy! Ta is ellenem szavaztál volna, 14 < sétálni feszes, egyenes húrjain. Csak az ember téved el saját élete kertjében. Milyen jó is ezeknek itt a szálláson. Egyik év úgy jön a másik után életükben, mint fán a gyűrű, szépen, kereken, szabályosan. Kamarás indulatos szavaira zökkent vissza gondolataiból. Itt sem fogadják hát be. Pedig úgy élt ezek között az emberek között, mint egy remete. Nem akarta őket traktálni terhével, sem részvétet, sem megértést, sem vigasztalást nem kért és nem várt tőlük. Először önmagával akart tisztába jönni. De ezek az éles, metsző szavak!... Végigsimította halántékát és felült az emeleti ágyon. Tenyere gödrében ott csillogott a homlokán kiömlött verejték. El kellene nekik mondani... Hiszen érző, gondoikodó emberek. Egyfajták, egy úton jöttek. Egy bokor ágai mindnyájan. Es nem buták, értelmetlenek. Csak ez a kihívás... Nem, most már nem lehet. Előbb kellett volna... összeszedte magát, és mélyen Kamarás szemebe nézett. Percekig állták egymás tekintetét. A cinikus szempár azt mondta a másiknak: — Ugye, nincs egy szavad se? Amaz meg igy felelt: — Neked nincs .. I Molnár leszállt az ágyról, odament a szekrényhez, előrette kis utazótáskáját és pakolni kezdett. Sebtében hajigálta össze holmiját, magára kapta felöltőjét és indulni készült. De amint megfordult, az öreg Kirivel találta magát szemben. — Sehová sem mégy! — zengett az öreg rekedtes basszusa. — Mindenkitől elnézést kérek és elmegyek. Senkit nem bántottam, és senkinek nem akarok útban lenni. Ne haragudjanak, Kiri bátyám, hogy egy hónapig kérdőjel voltam maguknak, de én még magamnak is az vagyok. "'•»' ' * — Loptál? — dörgött rá. — Nem. s