Délmagyarország, 1962. január (52. évfolyam, 1-25. szám)

1962-01-14 / 11. szám

« uauxaíaM -~pt»W»t*H ivqoBjop 000u uaBjx jxpípuiux 7J»3( uxau Jpqqy *? '3ftz»T utarx jvq 'vfupajq tuav íjjojiki t»H jaztqajasa Jtuxo 'ro 9t»a uxau 'souvj- 'tou -o/« :vujoa ojpuoux ízt) m/juiiv Íjon ípzoj(djiij *?za3( -u»lj» '»WH*> uoqjDjnpzotu 0 uaqqg zoqvBOv ro jjnpui oaipxgso(a( ' *lodvj v qaugsja aq wqop wijf 0axo zy jaj iiojtuoq vxqxspvx o ipxivuvjpd 3ft00a iix0d»0lxp3( y ugjpxBoqsva o vBof v 371*9.0 umpmea -pjCvj v tuxatxx*tpi xtwfo wau xpux jjotu 3700 lau^unp -ulux qqa*t3( woux 'íjoa xaqtua 00 ou 9 00ot( '131/37 1x3*9 ;*1 .1037370 U? uiopuouiöaui 'uxaqau qmaqjaöajuj — I upuzívq uxau upux qouspxvtuoyj 'uaq?a»i ip/os 0 üoí/o/ ppvq 'l-*aq -tua zd izo vCBBvq BOoq 'jujajzatuja/löi/ jvqqojvjnpzoui tnuau 1791x0370 "ÖPiH 'qosxpjvqozs v iijau jjajjaflajui oq -piq » 'jjnquioxoBaq uazsaOa 'vjjopuoBBxBpa jza 0J1V Hgjpqygd 0 jzo tujntupq 00n auauaq »s jsoux x00(3(0 s 'tu;n 0x9) flflou uofljo oufoii )jaj(a3( uxa^ •qipoqsDmjvpfPlőpjui 11) Oaui jsofv '' 00 oBBnq tutojoa 00oa 'j/ojiifi* 00oa Tjoa *ptd jxaux 'ja Wldvsa Jxazv uadda Moq 'jaqa^j jvővui vzsupCBaux 'qxpaqtaBupq 9 'uxau ap 'qpjpvBofaq BBoq 'aujaqjnxQ sa.inuioq-xazsHupq soxvs jojxux oípnj 737 'no/ ura -uoy o/pm tó( d za jpsapajazQq ijpxDq DZSSI.i ojjojisoju upuxOajj uartjt '00j 370*3 6Boy jugsj v vjxnzs ap 'ja/UJn zt> 0/xpz í) a'i lazza 'vjjopuoB 00n aqqafluapaqpjd 06 -uo3( 0 "piuo ox/n f 'zaqqatqqoj v iinpxo/ — izoOi 'ttu 0(unzít P/0JV — 'Vjljaux xvujop] jaxóoq o vjuoaja 1 nqjvj -nput 119/ — ;o00i ári 'vxuxotlB o aq izzao uxau yatityv • 4 4 Caitaaijwpy 9*370 • • • xajjts sojufjo/zji • • (ojjutux -xn/ yCmtoi as •••yojvyipBjozs uxau (oxxpvod nazsiajy Wpoöpsvxn yaxpt ispzfuja aoyyv '' 'pw — ajiajxp jpppuoa osja ro rpxvmo51 (ouxuxoflotxí -119 'louxtutojojopuofl 3(3/1031 ISpafWa rtfloq '»z» 'imui»0 -n/lu 3(wa 'jjtuuxaz youpapi uxau 'vuoupafy uxau A0ov rtffe 0aux jvyyotfiuxofjojp la/luftoty z»?6a zv Oaux jm/yojoxoq yvaoe M » aqaua/ • jfajafuaux «0oq 'ttiaixf m * 'foapymd yorj fyy uxo)/ "Híuas < uaqyaau Atpizzo z»30a 00a TKtxaj soyo xaui ty uaBftsasaigq o 3(upu -uaa vvuuoh 'nxuaux j/aof zayiaquia tguaqiua yota voff •yunjjvy* I?uívjoa vy 'tipjazo uoqxpl10 o ju« yunruam zoyinf Wljnj iioCxpCvzssyj tlBoyau 'yaujat -jpsjy v tvynro uay 191/0 3(oij 019J tautt gzs — ipujoív uojuxpiiia — ,;»upDÖoj nay 37 'pxlaixtai 1133( aq pufux izy iftuiuae zv iyunjpuotu ta 3(unuai 0tppa ijuxo ipq a<j — uxw/ 'layazay v oCjvÓzvBx íifzs oy 'xoyyv yvta rj zp3( otnmm °?n nmujopotxpi tn %)d? uxau tnupuota -yunf xazazti BOoa xazajQ 'xpyazt v BBaux as axtuiuias yvnjnyiautiu uajy 'inuajjazapxay qqpyuiűaj ap 'jpizox -pjvy ioyos Bjo «t ai uaqaaau • yauyihjamo 'Bjpjzto zd ro íiioiiD] xdjfo axxaui 'psvyjpj BOoy 'tupoxoux yuntzoy Dtpyot Optu uptzy Htryosauoxqv zo tuiod -Bvrzt auafjay aj tt pojoy itpfpzs v tujiüu a-uaux 'a-ytzoBjop jaaajzs qqoC 'jayt/lBapuftu flatxx pzapxay tuja yunxvyo Mh tjv jjpqy nzsoBBBBod o jayaaoy 0 tvjpqop jjay ty uxauvy 'axyaxaquxa zv juyvx jjay imjofoxs uxau ;pvzo6i sautu xoyttu aQ payau o/unpo iozoő) pítnxx itu 00O1( 'paniq izo »x * • • ípixpa ittxi» •yujifroy jpjjvjvj izo tua/rf * • • poíoq »| t 13 • • • noa t»(0 rpui 3jvuuy — • • • joapfpjp uajst ftBa '4 4 laaayzs nliuuoy yvuuva yvsxpjaja ut BOoy 'poipm xoyfui 'juuamja jpuvyv jsoui aj aQ — • • 3(ojoirtorf -01 iáin ot/ 'ouiort tuaiuauxja uaify 9*13 zy — í3(oup/pl/b/ - » aűptuaija »* B0» yunjjjzoy BOoy 'a-pazsiyjg — • • • uxopnj uaztjy 'Uf J3 — ikur/iam yotfyumu pujux m BOoy uivtj a-pazstyjs — zoyxpujovi lazgy '11ofvyvpo tp tjjpjaj 4 4 4 ipOotOaxpux xoujny ry vezpy jtow upjm 'uotu pfvux 0/9 -»i raxf — CM tél? — nem. — Szilhámotkod tál? — Nem! — Van valami bűnöd? A szétszéledók körülvették a vttatkozokat. Mint hat szál gyertya, úgy állt a hat ember. Közülük négy néma statisztája volt a drámai párbeszédnek. — Bűnöm sincsen. — Hopp kerültél te ide, fiam? — kérdezett tovább az öreg, most már sokkal lágyabban, szinte apásan. — Jöttem... de hagyjuk ezt... nem tartozik mindenkire ...' — Munkásemberek vagyunk itt mind, fiam, nincs olyan dolog, amiről köztünk ne beszélhetnél! Csak elkezdeni nehéz. No, gyere, üljünk le, aztán beszélgessünk. — Soha senkit nem untattam a problémáimmal — szabadkozott Molnár — s ezután sem a karok. — Legalább a vénségemet tiszteld, fiam, meg azt, hogy te még hátulgombolós nadrágban jártál, amikor én pofonokat kaptam meg pofonokat adtam. — És kitől kapta azokat a pofonokat? — csapott rá Molnár. — Csendőrtől, rendőrtől, burzsújtól... De kettőt adtam vissza mindegyikért... — Az jó, mikor az ember az ellenséggel verekszik. Az a pofon, amit a csendőr adott, engem se vert le a lábamról. Csak még egyenesebben álltam tőle. De az nagyon fáj, amit nem lehet, nem szabad visszaadni. — Nekem ls az anyám pofonja volt a legkeservesebb. De te, te miről beszélsz? Mér csomagolod be anynyira magad ? — Csak annyit mondok egyszerűen is röviden: énbennem valami összetört. Cserepekben hever az, amit harminc esztendőn keresztül építgettem... A többiek közelebb húzódtak. Nem is olyan egy$ iskolába a sok taknyon, aztán a fejünkre nőttek. Csupasz kézzel simogattuk előttük a flasztert, ők meg bölcsen megállapították, hogy ezen a sima úton mi már nem tudunk járni. Az istenit neki, hát mi csak a lövészárkokban meg a barrikádon nem tévedtünk el? Mit csinált ez a cigány a rendszerért, meg a fia? Szedték az epret, amit mi meredek ágakról ráztunk le! Ha ezek a vállak összeroskadtak volna, semmik volnának a mai okosok. Vetélt doktorok, mérnökök, tanárok, agronómusok. De ha én nem jöttem volna el önmagamtól, most mutatnák, hogy merre van a kijárat. És még elvárnák, hogy tapsoljak, ugráljak örömömben. Soha! Mert ha kerülőkkel is, de jófelé kormányoztuk mi ezt a hajót, és megnéztük, kit viszünk rajta. Most meg mi van? "Beszállás, beszállás! Indulunk a szocializmusba.'« — No állj meg, állj meg! Sok volt egy szuszra. Az ember a végére elfelejti, hogy mit mondtál a* elején! — intett Kin. A többiek nyelve is megeredt. — Nem olyan egyszerű ez... — ilyen dumát már sokat hallottunk. — Van benne valami, de úgy ahogy mondja, nem igaz. — Persze, hogy nem igaz! — vette vissza Klri a szót. — Talán bizony ti, funkcionáriusok építettetek itt mindent? Talán bizony tinélkületek semmi se volna? Én te vagj/ok rosszabb kommunista, se ostobább, ha nem is voltam vezető. De nektek a fejetekbe szállt a gőz, fiam. Ti azt hittétek, hogy egyedül váltjátok meg a világot! Oszt mi lett belőle? Majdnem ítéletnap! Kikkel, meg kiknek akartátok ti a szocializmust > Hej, ha tudnád, hogy míg ti tapsoltatok odafent, mennyit türtőztettük mi az embereket, mennyit magyaráztunk nekik! — Az én fiam is diplomás lett — akaszkodott a beszéd borzas fonalába Kamarás —, most aztán le,1 - - - ; * tl "i •ofjpj uxau o/Dsa 'auojpxoxj Oodoj no xozs>t0S xaquxa zm * uaCjajpx y(»tD 'Qspyj asos BpszvBi zy 4jaunuajaxn} jayj -adaxata 0 nnjozv yjnfjvősoytvxaztso nnftőa pCoyt — > ijaxxaquxa jjpuzsmjja BBa yppoxoj tjj — j ituOpa ztxatu 1 yjau 3ftwo 'japazaij o 3jníöof ttu oy *q upjvj, initqtijf uxazstq uxajq iaj BBvn vapftQ ;uotpox -oux ni!ycu( o Baux napBB y itaqaj juxoBmp aq tujnx -ayjtyj laqaj uxau %Z3 4yjunnoijst>Őtnu st yjunBvui jtuxo •Bupajpq BBa Baux yjunnojgf 'ifoxp BBvu ojzsvjp.ija jgj -Bjpjujyjaj o iinueputut 'yjunxjnpxof axxauxxpyjv aiiifxayj >funjfoa aq tjy uoqöojop BBa 'uxvtj jaqaj pvzvBj — aiiai oxpjipa o JpCxvyj taxa 'zpqau 'ajjaw xpujopi uazs -pőa oxCn IjnaQ joqapazsaq 300x0 zv uaixp Baxo zv 13 -vjCox tus(9( jjajf ip yjvsa 'jpuqozsruj 0 uva no xpui •4 4 isotu jsoux jsopi- :\aOaxq zv yjpnoijxotpq qqpoo; 3(aiaiut3(ai 0 s 'uopoBnAu upoxv iiapasaznup 'saBjapaa -uazs jx 131 auxazt yaiqqgj y oqpfoq yjppvxvux jxnjaiaq joayCCn zji 0 puttu sp iivavzs saoxa Baxo zv vnvOjjvq jafíaf 1101/01(37 "iipzí tuafj vujotx jxgjOaux ti xpujopi oqiuiiv msaiuiDjva uapaöua 1 vjnBuvq soBBvj y íiudajjntzsaxayj uauaputtu s 'ioin zd judj flxn3( 3(O1P1XD3(0 03U1 uobbvu BBoq 'tvq 0 1131 ipqqo íi qqgja 'aq ptpj Jxapi jazsaj uxau aj joxxa Btiuv axBjan zssof rt uxau S3 ;uvqpvBviu pazxp BBi bq — •uxoipuotu asos 123 — iUDjjnpui paoqo opo 101 n zv popm a} yjvsa s 'y/vuxpf uojn ztsox ojptutux 'aj zsjojyuoB jiux jpyj 4DqjjunOpxpvu v 3(tpoo(zí0o(v toupB -oq t> luttu ap juugf punján auajjayj vaBojuazp3 ofau -J3v jvzro Oayj pjjpuojn "(0 'uioif 'jvzzv 3dsj — xoujopf dzssja 1101/nz — ijaaisjuas Oatxt 3jnBvpű — ijaantuap -«»W i*i lozp3x%q jaaj3 »a 4oxoyőjpjzso 'za zy — • • tupBjpq ixjji 'za axoqfljpjzto — •0X3(O* uosjjutpzt »u 'tnuDjvo 1 uxaja xmjw joo/xoiozoxo/oq Oaux jajjmjo Ba:u •> - - i • ' t t jjajayaj st ÖBfj ni 0 luttu 'ixnzt ff jnuujjojojo ap taB -atuajja sa njvjnpuizssox 110a uxau uvBBn Bjaux 'tpjjtvjn -ja vsoxnf-Djxny 'uoqtoavzt Jjoxgd rpzoyvjjip Bapifj iuiozst uxau '30%v(BBvii — ilpBöa 3iunzsa vq jpMj *3(unztj Dg j*3ujjjajp zv PIP qqPl0031 jpjuaddosa 3vp*Q3 ?»ptu vjj — qpjmjxvzt uapuim upaxo spxotxxojf Oaux juaqqax — ijxaquxa zv poj -vjjptu as vxozs 3vso Oaux 'ppjaq jfójn jtu 'ou '(3 — 'ajafaj 3aj0unsa 3vjpzt toxod 'nzssoq jgxBjaux '192pv ~3ód v oiinuxpq s 'ixofióp sajajama zv uuaf jpnyaf jnu -vjjvjnpzoyi 'upin axOoq v tjndu uxau xpujop\j aa ijpftB] — 43vuxvuj0pi piámq uoBBp zv jpxOoq nojuvBBOnq -Oaiu v spxotüDjf vjjojfnBu — í?3(0zs 'ou 'jmíOoj — 'xpujoyi saza3jvq uxau as 'saBBn uxau as 'aOxnf uxau as jvjoif uxau as 'Baxo uxau as 0 za uot axafíjaq o qvuuy 'qvupuojvq juauxja jaqjjs S13 0 BOoq '019Z0 'nőtt qnjjgzgq vídvugq BBa xppq -qpjzapxpyj uxau Oaux 30 'vjpvoux uxau xpujoyj uxatvqot 3ajjpztaq uxau jgxxa bq -jjaiaqaj -víjoquxvxtnj" joapzs 370*3 xaztBBs upizv 'íjoa saCaj iiuvjv^ xaqtxxa zo 3ipauajajBjautazsja uazsaOa uaqttuo 'vqjpxauo qpqsoqzsid v tuCnqajaq ea 0/ -iodoio3(0aux i3(uaputtu BOoq '19110 jusjozsja jpqppaqoj o iujipzsj3 JxxazsBBa uvfíjo Jaqaj n uxa^j "Jiqxaj vOvut v tzxa g 'azsxart Ofj •tioópita o qafiöa vujoa uxat juiuxas vqjujux 'uajazaBuuaux o jojpqqgd 0 jzpu jvzssoqqpxg sp vxBOpsv.% v ip0Dux vCjjpgjjgf 170*3 xozsqqojűa-j 4jvap0 -Duxuo vajvjOof uoa ja uoBOvu 'iiusadji zv ijqapxa as BOn }zy •}oqxpa öatu xpujopy 'vpzvB v 9 'vjzoq 9 jjvjí zy st jxpujoyi jpfppzsuxozsBBp Oaux 'vjBOvq vxpCjojn jpOwi nOj 'ax0oq 00au 370*3 jjoa tua\? Tioit r» oipo »qxp3 sa aqqpxOoqqpjd aqxjire » 1101701 *px0ux»/JT/ A cigány eltette a pénzt, de nem sietett. — Már mér* zavarnának el, mikor olyan kedves, já elvtársamra találtam. Aztán, hogy ízlik a meló. drága, jó igazgató elvtárs? Megvan még az a csecse autó? Klri bácsi felpattant és karonkapta a pimaszkodó muzsikus cigányt. — Lódulj innen.' Egy-kettő! — Megyek, megyek! — hebegett az ijedt füstös. — Boldog új esztendőt a kartárt uraknak. Meg forró vizet a kopaszra! Ezt kifejezetten Molnárnak cimezte, akinek kétoldalt magasan fénylett a fejbőre, majd mintha parázson kapkodta volna lábait, kislisszolt a szállásról, de az ajtóból még visszakiáltott. — Tiszteltelem a drága jó igazgató elvtársat az új funkciójában! Erőt, egészséget hozzá! Molnár felállt és majdnem a cigány után lódult. — Itt van a megbecsülés! A kalapemelés! — kiáltott rekedten. — Ez a fizetség azért, mert a bőrömet vittem a vásárra! Ez is csak azért ismer már meg, hogy belém törölje a lábát.' Mert mi olyan sokan vagyunk, hogy gavallérosan dobáljuk egymást. a szemétbe, mint a kicsavart citromot! — Már megbocsáss, de te nem a szeméten vagy! — szólt Kamarás indulatosan. — Velünk egy kupacban vagy. Ez lenne a szemét? Dr Molnár nem hallotta. Tovább mondta a magáét. — Ennek a nyive* cigánynak a fia agronómus lett a mi rendszerünkben, az apja meg a pofánkba röhög. Hogyan lett a kölyke agronómus? Ügy, hogy amíg mi meztelen vállal tartottuk a mennyezetet, 6 v ott sétálgathatott alatta, és kivakaródzott. Es most az apja a pofámba vigyorog. Mert elkoptunk, elhasználódtunk. Majd hogy nem lóval vontattuk a* 10 sterú at a politika. Es rendes, becsületes embernek látszik ez a Molnár. Még Kamarás is ezt summázta magéban, s egyszerre szeretett volna mindent visszaszívni. Nem úgy gondolta; csak éppen ro**zule*etf neki a visszautasítás. Feszegette a nyelvét a szó, de csak annyira futotta, hogy odafordult Molnárhoz és azt mondta neki lágyan, sajnálkozón: — Ne haragudj!,. . Üljünk le tényleg!... öreg este volt már. A bádogóra egyhangúan ketykettyelt az avas falon, de egyiküknek sem támadt alhatnékja. Nem volt sürgős a lefekvés, másnap már úgyis csak fél műszakot kellett dolgozni, azt is kényelmesen, belső vakolással. Leültek sorba, mint a fecskefiókák. Azok sem lesik jobban az anyjukat, mint ók lesték-várták valamennyien, hogy beszélni kezdjen • hallgatag ember, vagy ahogy ők nevezték maguk között: -Szavasincs". — Majdnem gyerek voltam még, mikor egyszer lehívtak az állásból Autóval jöttek értem, a megyei titkár meg egy osztályvezető személyesen. Azt mondták: Molnár elvtár*, másutt van rád szükség. Kemény kezű ember kell az állami gazdaság élére. Olyan, aki nem szívbajos, aki tudja, mi az osztályharc, aki rendet teremt az állami birtokon. Mert van ott mindenfélé nép: volt csendőr, gazdatiszt, bélistázott tisztviselő és városról kiszorult prostituált. — Hiába szabadkoztam. Ez a párt kérése, vagy hex úgy tetszik, utasítása, mondta a megyei titkár. Forradalmi időket élünk, nincs kényeskedés, kifogás. — És mentem. Nem volt se éjjelem, le nappalom, de rend lett! Kitüntettek, jutalmakat adtak, elnökségbe ültettek. Ügy it mondhanám: nagy ember lettem. Ment a munka, mint a karikacsapás, mert nem tűrtem semmi lazaságot. Sokan megharagudtak rám. nem értették. hogy másként nem lehet. Körmükre koppantof1 fs.n