Délmagyarország, 1961. december (51. évfolyam, 283-307. szám)

1961-12-24 / 303. szám

L * tuvfpniPig luazsqpixua tuau vxspjq xuoxvq jvq » sp xuvqvj jpq ÍPWMf** ussamajiax uidBdxu xuajzaxp qaunfiuuoq •jfnf iázz Oa ptq gr 'laH9Hlsí uvjívjnpzow pjoBBnO uorpuiMa zo sa ivqoOvoj znxxpzs v xuaxzaq mqoBvtozt D tuxpatq xxiajzgfiB xu.au fi Boy 'juvaooxu uvssvj uofijo •xuaoiafiu v jjnpxof rnau ap 'xuv;xvqv JUJOZÍDJD/I •jxaznfvszos aiayaf o VHoBjoszxotu-onoBxoqtsa sa napig; xuajj»M •ftvxf uafi\txu ötp»d xuauajsi gf »apj qxiqopjvjj — •luauiazt Jinpjojuj 'uxo^o;iuot( sasai apzau sa xuatól * qoCoq vapdv spjxqoqxaqaf 'ndpqspxoa fiBa uajapifH ap "nw-m-n — .upjn fipv utojpuoiu JDsqqxM • vzs jjaspxd uazaqau sg xuoBvxu uxauayUiuaiuaqBaiq 'xupx OoxortBxa o '•' axuax qojzsDxvd v 'za tuxjpg xdnzj o upjoj. -tuajgia )Cnq{a qnjsa; 'qnCpq -tu 'ULOipi tvqnoxv soitxinB qvsj •qauauzopjn qauaqxua uvimoqtpi vmuipi •ynxqq uaa spőuoxozs vsaxnj •axafijaxu qoxp zo ffozsnsaaj sa juajjtqOaxu uppuo 'uauaw gxuqtíuiqiia o yjgűgqjaf XOJOLU y '^oj -so200-sap uapaBuaja uaqoBaaai o juxxu 'pjojainzaazssg xuoqpi qqof iwda] woiipqgxdBaw sa xunmvnxdpix » •uadazgq ;n zx> jji qouioqiozpBizj — •uicuwf n Hapaqsauxia-paBua luau ap 'tuvjÁpxojojr • • • jjgpuaqqasz — uoxuojjv zo iRiofBiBai 'oqxuoaxo zo yjodosa apa Bajaid axadazuq jntuppoqDiu sojoCpxmxqD zo jgq -Oaxafhi o xuatjndasiq uaqat ŐÖBU 'uxóipgdosaaign iuo«o)ipxo/ youvuzodfiuDiitz yazsjn JB íaíaja ímfíotu ofloqox o • • • opzoajo Bpsxoipq ijjpzI zo flBoo. 'uppzippaia zo upjoj, ftjatu jfoap zv -taqas v non !Tfl»u 'uivipn; uiau xpxu juinpxofag • Uozznza íoqgt Mojíndüjs fiőa-dűj 'pjgf qofiöp soaox •HOd v uapaqzsaxa n.\pxuoq loxuoyj 'u? jaBau jtzia y 'qausginxu o qoigzs pfopq — qqoí j;o — iHpiw — uqjfOxD* o opo 'imuofiBp zv ip assayzafijag — qunxgiozsspi upm dauun zo pCopj —< •IvfBnfiuOapi —* •pzí S3UJU JOU3 Basu H»f3(j •xvyv ftíjpjndtuo flBotf 'Baui oCpuopj — zaquaputtu H]zs%pi BBn vsndíj ynBviu y —. •uoCpgjofiunO a fii — iUP fj zaqjazspqar o upjox ívCpuom au 'uofiBfi — tafiajsaja/ 'wazsiq pzy —« "Ityuvxado — gza juajaf jt|v — iippgzdg^i lajnzyuf touCns uaöiugx sauifii — iTforuoso }xQ1 v azrtq quii/ip tuau uaipi "uaftauiiq au luaűua 'azzafii — íoaxo zo nozsojpa — JDDJOŰOSDJTU) uaCfazsaq a fii — wazawaMM ug isoyi — vqzpyvijnq o na; -iiíiM ngia xizia v sa ypuv^oiai jjoja ijaBőay 'jjofl q díj xput jaöBax oxoy ''' tazOao. o ;ojn ua jsoiu • • • p«?ota sa 'apíaaaqyq si toBpsöofipoq v Óam 'ins/jau tginxgs io;uosf o tnzsnBaw ngzsaq Opui uvqivuCvp} •jjapajf *ZQVH lacigu o sg 'soaxo zv ggzs — ;oxuni}xopi — • • • pox -ÓUL vasa uioifsai y iULDxn gC sofiuvxv 'Baxu uasiuapj [sp xoffop •••ju/pt uiguqaxazs ivwmfspi y — vautu Baxu uigiopuaj •xg mag jjtiíioa* npdaavsiyn zo BOoq 'v;pn; uaBgx xpxu Oipaj •luopnj maAí — flajaq uofipoq \vwwn -xfxouí v aizapxgq mm axomöayi ,'xn xoj^oq «« •*-oí»an mozdítsák!.:. Csak óvatosam — ssólt tu orvos. Üjra elájultam. Homályos kék fény vett körül, nyomott hangulat csöndesedett a »jajgató- szobán. — Csupa éterszag... szomjas vagyok! Süket nyugalom lomposodott a takarómon, úgy láttam, hogy az imént egy vasúti szerelvény lefordult a sínekről, bele a Ballagi tóba. Összetörtek a vagonok, meg az emberek. .4 npílt pályán decemberi szél viharzik, fülembe •incognak a sürgönypóznák között futó vékonyszálú drótok. — Szomjas vagyok! Meghallottam a saját hangom. Bután kongott a négy fehér falról. — Élek. — Ne ordítson, nem az istállóban van! — állt at ágyam elé egy szakállas, börsapkás, görbehátú ember. — Hozzon vizet! — Szebben is beszélhetne. — Jó. Majd máskor kérvényezem. Srös szag terjengett, mintha éterrel locsolták volna a szoba padlózatát. — Na, ttt van, igyon. Kek zománcos bögrét tolt elém nagy feketa kezével a börsapkás. Makóm kortyoltam, lefetyeltem, mint á kutya. nyezet fölött megjelent két rövid mankójára borulva Miíyók Lázár. Egyenesen az utcaajtónak tartott is a nevemet szólongatta. — Mit akar Lázár bátyám? — Semmit fiam. Most nem. Nagy hivatásom van. De már indulok is. — Uavá? — Ne kérdezz semmit Bócorgott a Mityők a plafonon, le a fal tövén egészen a kályhacsőig. Ott eltűnt. Fölnéztem. *— Azt hittem, hogy alszik. — Nem alszom. •— Egy kis kalács. Fogadja Jó szívvel. <— Köszönöm, de... — Ügy hallottam, nagyon beteg, aztán messzire valósi. Nem utasítottam vissza. Felelgettem a garabolyos néninek valamennyi kérdésére, amíg jobbulást kívánt, és visszament hozzátartozójához. — Egy kis disznóság. Hurka, kolbász — lépegetett hozzám egy apadt homlokú, sápadt fiatalember. — Köszönöm, de én... — Csak fogadja el, úgy hallottam, nagyon meszszire van az otthona. Elfogadtam, és elmondtam a balesetet, meg azt is, hogy nem sok a remény az én lábamhoz. Vigasztalt a fiatalember, és ígérte, hogy a jövő héten újból meglátogat. — Egy kis karácsonyi bort.. „ ha meg nem sértem — ballagott az ágyamhoz egy jól megtermett feketekabátos parasztember. — Köszönöm, de inni... — Jó az, vérszaporítól Csak a főorvos úr ne látta .. Üjra elmeséltem, hogyan történt a baj. Még azt is, hogy én kommunista vagyok. 2 li 11 jjpHu/iupi vxjvo 'opuox vfdvy ;zo qvsa uo;fi\of 'joq -pi d nptflpaai igqpxp; fiBoq 'Baxu jsow 'ajajnsaaq a 'uocpnp zv ;v\vf o op(vu őixuy -yunpazswozs v Upzp7 mAjipi fiupőazs ;uiiu 'npuxpC (Iőq max -aqma saOgszsaűa zv uiotfox 2(auasiiőas fiűoq 'uxodvjvej • xupuvfuv) uptzv 'Biavtd v yauBaaiq jnagyuvxu ppjf •ivwwiojviopuoB jvlvs qqpaoj uia;poBxaa — -,iuq 'HYlléf wupvxomBaxu vq 'xuaiajp zv aux? }tjy — •qaqaq.qafiuxo^ v qptzaaip ivqoep; •oflojpi fiBou jdvufiuosapxvq v Baxu 'inxgq ypfofiuaf v bfoívjopuotl v qvjxpf uoqno "nozsvipa uias vquas •pcrvxvd zvxpzs 'sozsnCoqvBxioq fiBa zoy -pqBlpqsva fiűvu v ;%oOozsoso — axzn% v qoqoQ — •qqvsojuojőai v vBvuiug qauxaquta uapufpi oxpzs -o;oa vuvpiv) qausawapx? iqv 'svxu uasauifii —• únq •HOXDS 08 v ja xuvjzoxojvq — qvuxup/luv qoxj — •ipqppupCv i;o;vőxmirn uasguafiBazs qauaBasfiuaO •ezs ipBajaxu pmziq qauajajaxazs puzoqjg auuoCja rf tojvőB 'pupnj vq 'xupfiuy • • * jvxuxv;vjnpui nxasaq xuv; -jv^níiu • • • px qauxg xuafij -qnBjop v qoe uvjvx — 'uiojvvzsvdv; xtoxu •vBmu síBaxu ;sow 'ja majfiq tuau vqos 'xuvfiuv fiuaö •szs DpjBŰopuotu — »znq Ojxuv 'gj v pf őippv qvso-t •qunxaqxua Oajaq pfvxu a-jjp vxdjDi 'a-\nfiögfiő6axu uolthi ÜBoq 'qa;pgj -qapxp sy xuau qvsoBgw -qvpiojxvj tvqosppvgja qaxaq 'úpzs uafijxxu ipxpspiiuvxunq arnzsa visiunxuiuoq v 'jgx -Opsxaqxua zv Bipad 'xuau luwsxpjíija jpCvs — 'uvsoő •uvq BíjpJ xua;zapxaq — gtuazsqaf };} vjgxxuv 'vCdmioq tpq ?oj£o xupx uonfiu m "'vujoa qafxaxusj xuau vqos Vtiiuttu 'qanattajafja BOn 'xuaijaj pujnxoxuofiu fiűoq 'jíojv tuazajpi fiöoq 'qpjpnj Oippv 'jaOOasdau ptn aipfuapuxm qos v xuajpaqajnt 'uoiunxgf v xujanopif huvjpvjxrzs Oxxuy íxuaöua uotupzs wvo IX "' ÜBj gf qqof ap ••• tjpjxrq v xuoxvn 'xuazsqaj m Baxu uj — qaxaqxua gpgjoBxof-gpgjgBxns • qaufflztfq axpfrita fhxiosapxvq v:\ sqpugsa Caqaq • iqvfipujsj iftu isopi — •xmj tiotxjtvq uaqqpfiu -gq v ;utxu •jjoa uvfijo qxltjawv 'xvdxivq fiBa tjnxaq xiupja usxu 'jaflasjpafi zv jutlOvqja xugpx }joa xuafij •jpupjvpjo xaqxua gOvjjvq jjajjam xsaoq v wojjnp -gjjs sp npO v xuauaaaj t/oíjofto 'tjotxssvj xuau xoj -oxu v « 'pxuxuas pia xuau jsoxu zo ap 'jaqqaftzaq jjoj -pxu v tuajzaqaj "xaqazsizsvxvd noqvx jvxxvzs v xua; -igja iunqaf xoqxxuo 'jgqxuívjxzjopxioB xuxnprisao Bxjv •juofoxu v tuvtlivqxm jozzpB qqgj Baxu sa 'Baxu suvjvnxdvjxp — qqvso)uofBaj v 23 jaqg mojuojpqBapj ' •' igiuaimo} v Bgpxo lutxu 'jojozfiBaCof vpzv6*iq o jaf ÖBn 'qunAOaxu vxqos xuau jaagzfiOatpaBas v 'jvapqsijg puigy vavfiB v jazzg • • • qvqoa qapapra xxujopvxn 'qafiuaOazs vjstunxumoq xuazs fiupqau v za umi ni 'toqip zo qupx ijgqsaoxf jutjvg xdnzj) o Baxu xuqxj, 1upH — "jzpO o wmznqvx {gf sa — iqutuafiQ — •qojzsvuvd íjniupunp o Ijiuaiaiqaf uazsaOa qpfivBopuoiu — »qpCipuxs3 qpfsxu aiuoq y- qpCxxva vqqunqofiu itu o puxm izg — IjvqOaw sa nodvq jsapadaxop -jH Bxxu 'lojzsoxvd fiBa pisa Bxppo izsx;-Q nxuDjCvq gjo •xaqxua zy • • • aqaBasopxa xjajaq qodjv zv api qvjpoz -nqaq sí qpjsxaozsvja JJoqozs v 'paqafixxigq v nfjvBo; -zsof Baxu vpuvq-xpBuog v ••• vzssxa Baxu vajnxu dvu fiuvqaxi uvuuo 'aqtoag qausopqozsjy 'jvqqoqvxjzso zv qrmms-pCazsso 'tsvtnC o sa spqtaopnj v qos ngzgq qvu •ojvq y "xpjvq XivBnfiu n vaxpzaj xuas jsoxu Baxu soutfij •jsajazsaqBam v iza xuat •pzaq sxuvfiBoq 'poxuxvyvjopuoB úxajjaflzapuay •juqvzpq jjazsnjof v Baxu qqvxív jaatiuvjva 'tpjqpi ozjat tan •au Oaszoq v xuvupi xpxu 'xioxuoMv zv jajazs sofiövf o mapzaxp 'trxixsmu jvijapaauoq Jipxisnxuxq v UQBoqjaj •xuvijnp •»)qqv.tot Sf xuaxpaqsafiuajgj — ixaqapxp uiafij — llojDjnui expqaxiaf muvq-ssBaf qoxp fijpxu ginf xípvuexu xnBpzsxo zo sp Na, de mit csináljunk. »- Mondtam, hogy hozzanak egy kis disznóságot. Én is, meg egy kis kalácsot. »- Hát a bort mondta-e? Az el sem maradhat. r— Csak óvatosan, a főorvos ne lássa. Engem nem érintett a beszéd, hiszen úgysem kapok látogatót. Nem is szóltam. Hallgattam az ünnepi látogatás nagy előkészületeit. Magomban szépen fogalmazott levelet küldtem anyámnak: «Nem tudja, anyám, hogy milyen beteg vagyok. Nem akartam zavarni, ijedtségbe sodorni, azért nem írtam erről. Most kívánok kellemes ünnepeket, jő egészséget és nagyon sok boldogságot mindannyiuknak...Abbamaradt a fogalmazás. Anyámat sirattam-s, testvéreimet, vagy az apámat... már nem tudom, A fal felé fordultam, s a párnába fúrtam az arcomat. Ne hallja senki 0 keserűségemet Elaludtam. Másnap délelőtt nem volt meg a szokásos xHzit, Csak öt percig tartott. A főorvos végigsétált a kórtermen és elment. Korábban hozták az ebédet, hogy Időben végezzenek a konyhán Tiszta fehérneműt váltottak a betegek, a könnyebb mozgdsúak megborotválkoztak. Ünnepélyes várakozással teltek a negyedórák. Mindenki várta a látogatóját. Feketekendós néni érkezett először, karján gara• bolyt szorongatott. Dicsértessék-et köszönt, és a kórterem túlsó végéhez lépegetett. Jöttek a többiek, csöndesen, áhítatosan, mintha templomban járnának. Halk duruzsolás vegyült a uornagoiopaptr érdes neszezésébe, a kopott éjjeliszekrények bádogaitcja nyikorgott... Nézelődtem egy ideig, aztán elhagytam a ktváncsis kodást. Lehunyt szemmel forgattam az egyedüllét nehezen viselhető gondolatát Valahol, • fehér meny14 Nyisson ablakot, nagy a büdösség. — Hideg van. — Nem baj. — Megfizik. Az étert meg úgysem érzi, mert maga leheli. — Én? — Sokat ivott. — Mit ittam? — Hát altatót. Olyan sokára aludt el, hogy az csak — Mikor? — Amikor csináltuk a lábát. — A lábamat? — Nézze meg. Végig gipsz.., »- Érdekes. Én valahol Burgenland alatt jártam. — Ügy-ugy. Onnan hozták be. Egy ruszki teherautón. — Most hol vagyok? — Kapuváron, a kórházban. — Miért kerültem ide? — Összetörte magát... Kint van az udvaron a motorbiciklije. — Nem is értem ... — Nem baj, aludjon... Jó éjszakát. • Reggelre kijózanodtam. A szám nlegcserepesedett, a nyelvemmel nedvesitgettem és előzékeny hangon kértem a vizet. Nem'jött senki. Altatótól tisztult fejjel rakosgattam egymás mellé a tegnapi órákat. Korán indultam, egy rossz terepjáró motorbiciklin. Még soha nem ültem masinán, de most próbáltam, hogy karácsonyra beletanuljak, aztán hazanyargaljak ezen az ósdi csotrogányon. Ügy terveztem, hogy karácsony előtt egy-két nappal elindulok Sopronból és majd I