Délmagyarország, 1961. november (51. évfolyam, 258-282. szám)

1961-11-26 / 279. szám

Vasárnap. 1991. november 29. e B. F^náVal Judit: Mi leszek, ha nagy leszek ? Hétéves koromban világot jelentő . , , ... m«ft rájöttem, akartam lenni. A l^kr^mSent tm22F? röhögtek" ki meg" kell'győzni^ kFzS^i rtrtHRidn mt t Jeleni egy te- » többiek, hanem ecvsreWien élet deszkáktól, nék néhány külföldi iródehogy a tor- legációnak is, mint fiatal teneórán nem ellenállhatatlan hetséges .író, akit azonban kiniéive. tütói.i a többiek, hanem egyszerűen élet magasabbrendűségét, nóta 8ki hS; iHeia al " azért> mert ügyetlen voKam' És egy fenét hagynám ma£3t Sdíken vottehH- ,Edd'* ,art0,t romantikus gam meggyőzni, mikor egH ri.fotónroLi .lMT tévelygéseim korszaka. Utá- zisztencialista írónak lenni Sr^ szentek ^JgSTJ^ffi ÍS^L^f^Ü. cselekedeteiről és más izéimot szövögettem: elhatá- szempontból előnyös dolog. a kuaz ajtót, galmas krisztusi csodákról "T^ h°gy pedogógus le" H°gy"*> "ért hogy i . V . j , f,J ? ' szek- ás — vesztemre — ez tya se nyissa rám aj ^ htííLttam fotorihtn vésre sike,•ül,• Csak tepasz- ^ elfelejtsék a kötetem, és IlUienft'ta'1?7 talntlansngommal és fiatal visszadobják a novellám, T fs ?eir fo Zkét mev" kb'"mmal menthetem ma- hogy "kommunista írótól LífJ.Lrofu. v *am- ("Bocsásd meg neki, mást várunk*, kel? félni krt Uram' hisz npm tud3a> hogy Dehát nézzük csak. Talán SSKí M°*< márS5L5i.aff4ffiSL sT vili álmok tezdtek bpn0U 3 bz"1U8 áhitott fertőzésétől. f oela lk'' z fa tn i Szín észnőnek btir 8 Pályaváltoztatásra Hisz rémerek és becsületben készí!Itern Mintaffcleinhti semmiféle lehetőségem megőszült lakatosnak olyan Só Xrek sokat Uvatt nincs- de végre biz' költöfiab aki «z«»öt éve « tam az iskoréi ünneoso- tonsággál ^dom. hogyha még negyediknek hordta a Síken valószínű nem étéi jegyszer kezdhetném... legnagyobb fiúról lemaradt ren felcsillanó teherééaem egzisztencialista írp szeret- kabátot, mégis olyan -tühtig* miatt: hanem azt? meri nék ^m apáca, atomizált ember fett belőle, tisztességesen megtanultam ,ne,n megcsak nem fe lehetne toa szöveget és nem hoztam is orv°8' hanem ismétlem keletesebbet. Vannak halai széevent á tanító nénire 1íiRoltan: eg-zisz-ten-ci-a-lls- és nihil víziói, sőt orvosok Mindenesetre " t.amtyik ta <ró , , , „ 'Ij8^™^'íf udvarias ismerős — szilleim Mind>* tucatember voltam, is, és ha sokáig gyakorolja iiVnti iólndulatból ® i?éj olynd> aki úttörőben jeles- magát, még egy kis skizofrén • " jóindulatból - elej- ked( dekoráltam vasat beütésre is szert tehet. telt egy megjegyzést; -NaDe hogyan is kelt hát. ez a kislány, kész mű- W*Utöttem és közösen jár Vésznő* 11 moziba. Szóval semmiNekem aztán több se kel fple izoláeió, atomizálás meg hozzákezdeni? Ezek az én lett Tükör előtt kert sar" ilyesmi- Csak most, jöttem rá, hőseim olyan közönséges emkában, éjiéikor, vagy haj- bofíy ™ár gyermekkoromban berek, orruk, szemük, szánalban treníroztam magam e ,ettpm a dol«?t- ,Tud" ,uk- 8 micisapkajuk is erre a pályára. Előfordult, n"i lk, ne™ szereztem élmé" a heIyen van' Pedi« mar lga' hogy éjszaka felébresztettem íyékpt ?bhoz a. magatartas- zán mindent megpróbáltam. anyut, hogy egy-egy új f*^81*''1 Például l'lgy illesztettem öszprodukclómaí bemutassam, 'rosag megkovetel. Lám ha s2avakat hoBV c,aU S ha ő nem lelkesedett kel- «kk°"ban nem vagyok olyan sZe 8 szavakat, hogy csak lóképpen hetekig sértett mindenlében kanál kölyök, minden másodiknak legyen arc. al hordoztam a meg ha érzem és éreztetem egyé- értelme. Gondoltam, legalább nem értett lélek fájdalmát. mségem különállóságát, szó- vaiaml szürrealista színezete Később, rövid termetem és ff1 4ha felkészülök Jövendő írósomnak ha már a némileg hibás beszédmódom* hivatásomra, akkor minden az Irasomnak, ha mar a arra késztetett, hogy le- másképp lenne "filozofiai alapom«-at semondjak eredeti elképzelő- Akkor. oldalaK kritikák hogyse tudom az egzisztensemről. ős a traglka szerep- Z^Jll^^J™ cializmus által megrengetni. De ezzel a kísérlettel is kuköréböi komikának profilí- -problematikáját*, . . <ic r /«I Fnrimtifle vnlnn 1* ,-vrt*. hoztam át magam. Barátnő- és-fölfedezték immel közösen írt és rende- Dar abban volna, hogy a novellában, darcot vallottam, mert a vak zett darabjainkban, rossz amelyben Jancsika minden is láthatta, hogy az egész operettekből ellesett Idióta ok nélkül megöli a hagyma- csak laboratóriumi szürreavénkisasszonyokat alakítót- m<lt. van némi filozófiai vi- lizmus, s egyszerű nyelvtani tam, és miután a felnőttek tatnivaló, de azért a szerző kiegészítéssel újra értelmesszívből nevettek a két egér- kiváló képességeinek zseniá- eé fokozódna le a szöveg, fark-copffal, anyu kölcsönhá- Ha bizonyítéka. Akkor vitat- Mostmár csak egy maradt lólngjében ugra-bugráló kis- koznának velem, és elemez- meg nekem. Néma csodálatlányon, hát üj és új bizo- nék az élményvilágom miért- tal szemlélni azokat az írónyítékát kaptam nem min- valóságát, és már a harma- kat, akik a megtisztelő -egdennapi képességeimnek. dtk elkészületlen regényre zisztencialista* címet kiérdeDe azért néhány év múl- köthetnék szerződést. Akkor melték. és örök vágyakozásva szégyenkezve fordultam a nevemtől visszhangozná- sal tekinteni számomra elérel az ügy látszik még sem nak a lapok, és tagja lehet- hetetlen világuk felé. LUCACI BAIAS ETHEL SMÉMMMMWWI z öregasszony Odalépett az ablakhoz. — Mór nem esik — mondta. Az öregembér felkönyökölt az ágyban. _ ... ,„ — Ugye, most már nem? — Nem — möndtalhtgeg'jszer az öregasszony és az ablakra nézett. Mese kert mindig sütött a nap. Milyen kék volt mindig az 'i/ Emlékszel? Az asszony folyton az öreg szemét nézte. — Itt akartunk élnianapOdakint tombolt a vihar, fősben, a' melegben Apró, éles havat kavart a szél — Én már nem látom. Az öregember elnyúlt az ágyon. Köhögött. A szil megrázta az ablakot. — Mintha süvítene a szél. ismerem jól a hangját. csak esni kezdett a hó. Azóta esik. Hány éve már? Mondd, mióta esik a hó? — Régóta — mondta az asszony és a férje szemét nézte. Az öregember hirtelen mozdult egyet. Az ágy "-N^VemléVhallod. ^^Z'lok. Érzem, Hogy meghalok. Semmi szél nincs. — Tudod — mondta az öregember és ismét felkönyökölt — ha tovább esik, én meghalok. Az öregasszony az ember szemét nézte. Mintha két bben a pillanatban mozdult az ajtó. Egy sovány fekete macska surrant bi rajta. tüzes golyó forgott volna a ~ .N6zd' ráncos arcban. tnapska ~ ÖTlt - A láz emelkedik - riti t W gondolta. tent valami. - Bejött a hi— Megfagyok — köhé- 7°ide-> cselte az ember. — Nagyon . ; , _ .» hideg van itt. tVem érzem a A sovány macska a tüztAkaró' helyre ugrott. - Eiállt már a hóesés. ~fn nmí{TL ^ ~ _ , , mondta az asszony. — Emlékszel? — kérdezte Az ember ^ nézte a az öregember. — Nem is- macskát. merttik a havat. Amikor — Ott ran a leghidegebb. Idekerültünk. Ezen a vidécA izépitq iádrában Michelangelo Buonarotti Nincs Ihletem. Atyám, jajongta A vénhedt művész s van rám gondja A gántsnak ls, hát meg ne vesd Szoirfhd, ki képet, szobrot, hidd él, Ad még neked, de terveiddel Nem gyúlt ki, bérmit szól kereszt. S a Pápa dörgött: megcsinálod A szobrot és kész! — Szavad állód, Erről már ismerünk Michel: Tégy ördögöt még ördögebbé, S hozz ékes angyalt, úgy Vágj ketté Csomót, hol hittel élni keU! S kit zord mecénás dühvel, garral S arannyal Is szórt: ím zavarral Alit ott szegény s csak hallgatott; S a csókra nyújtott, alma kéznek Nem látszott most már túl nehéznek Vezetni vént, kl torz s balog. Parancsot Így vett Mester s dúltan. Hogy hazament: mint háborúban Tisztjétől megcsúfolt baka: Alit őrt tovább s a föld sorát, Hol Róma újra porkoláb, Befogta gyásszal éjszaka De 6 most lassan égni kezdett. Nyugágya dobta s tűnt a Kezdet. Bűn föl lángolt már, Jött Harag, S lelkében ím az őszült aggnak, Kit megbecsültek s szétszaggattak: indult az írott forgatag... Faragni próbált most hát lázzal. Míg jött a Kérub szárnyalással, Tüz-kardja villant — s Róma szép Reggelt köszöntve másnap: Mindszent Szelíd mécslánggal szórt be mindent: Almot, világot, hitregét. A mú2sa is nagy, s véső zengett, Nem isten-hadnak már, csak Egynek, S nővén, süllyedvén ég-körök. Az Ur szavára ingtak, s földet A sátán végül mégsem ölt4meg, S ketté a véső sem törött Ez lett a márvány, kínok árán, A géniuszból bús szivárváhy, A por fölött, mit perc emel; S bár félig holt a szív hajnalra, S fáradt a művész mindkét karja: Mit rótt, a Szépség nem vesZ el. A test pihent már, és elölről Így kezdte mindig lelke, s őröl Minket is örök sori-malom; Dics, mámor, becsvágy kője rajtunk. Kopunk mi egyre, s fejet hajtunk, Míg élünk s van rá alkalom. És minden elvész s marad minden; Évezi-ek dúlnak kincseinkben, S a túnő nemzedékeken A szellem téres hídja reszket, S nem jelt, pogányul s nem keresztet Beszél, csak létet óh nekem! Oly tág igét, mit Védve véd meg. S ad mérhetetlen, balga tétnek Mozgásnak álma: dús erő; S a korszakoknak friss reménye Ugy tetszik olykor: semmit érve Is újra vágy lesz s nőve nő. Igy folyton, újra emberöltök Oltják a Szépet, ezt a szőlőt, Mind, sorban! — S nem maguknak, ók; S bár ostromzárban, napban, éjben Én ezt a törvényt Itt nem értem: Megénekeltem balga hőt. Rómában még tán utcasarkon Egy lányka áll most. s fönt a balkon Míg ódori emlék: ibolyát Arul olasznak s minden népnek. Mely ott fohr s múlón, csak vendég lett Mindig e földön, s nincs tovább! Sosem formálta ezt a szobrot Aiígélo mester s bármit mondok Felőle: puszta költemény; De így se céltalan tán versem. S kellett, hogy így is hangszereljem, Mindazt, mi méltó, egyszer, én ... FÜSSY LÁSZLÓ Lassan sötétedni kezdett. A kis szoba homályba borult. Az öregember nem látott már semmit, az öregasszony pedig hiába kereste szemével a macskát. A tűzhellyel együtt az ls beleolvadt a sötétségbe. Csak az ablak szürke foltja világított még. — Itt az este — mondta az öregasszony, de nem gyújtotta meg a mécsest. Minden zsír elfogyott már. Ült fáradtan a széken. Lehajtotta a fejét, kicsit elbóbiskolt. Nemsoltára az egész szoba belemerült az éjszabnba. Az öregember csöndesen feküdt. Sokáig. Talán aludt is. Aztán egyszerre hirtelen felült. Mintha apró fények villantak volna a szobában. — Mi az? — kérdezte és felemelte fonnyadt kezét. — Meleg van. Az öregasszony is felriadt. — Nézd! — kiáltotta az öregember. — Nézd! Ég a tűz! Az öregasszony a tűzhely felé fordult. — Nézd a parazsakat! — kióítotfa az ember. A tűzhelyen két vörös parázs Izzott. A meleg onnan jött. — IAtod? — kérdezte az embér. — Igen — mondta az aszszony. — Most már meggyógyulok — mondta az öregember. — Most már biztosan meggyógyulni*. — Igen. Jó meleg van. A parazsakból ömlött a meleg. — Tudod — mondta az öregember — nemsokára kisüt a nap. Elolvad a hó. Soha többé nem esik. Az ég megint kék lesz. Kimegyünk majd a mezőre. Dolgozni fogunk. Elfelejtjük a havát. — Igen — mondta az öregasszony és két könnycsepp buggyant ki a szeméXtBt i&SMHUsspMfBBU Lányok az építöjclcpcn bői. — Üjra járunk majd a mezőre. — Emlékszel a régi időkre? Amikor még nem esett, a hó? Milyen játékos voltál! Még birkóztál tö velem. Emlékszel? Én persze sokkal erősebb voltam. Ha elolvad a hó, megint efvs leszek. Üjra fiatalok leszünk. Nem hiszed? Próbálj majd velem akkor birkózni! A szobiban vaksötét vdlt. Az öregasszony nem látta az öregembert. De tudta, hógij mosolyog. '— Reggel felkelek. Kimegyek és elhányom a havat. Utat vágok az erdőig. Fát hozok haza. Sokat. Ha mégegyszer esik a hó, nem kell hidegben lennünk. Nem kell félnünk a fagytól. Lesz fa a házban. Az asszony hallgatott. Az öregember mintha nevetett volna. — Nem hiszed, hogy felkelek? Asszony, asszony, te mindig hitetlenkedő voltál! De most megjárad. Reggel csakugyan felkelek. Nem hiszed? Figyelj csak ide. Már ráost fel tudnék kelni. — Maradj! — mondta az öregasszony keményen, szinte parancsaién. Az öregember mégis megpróbált lelépni az ágytól. Nehézkesen mozdult néhányat, de hirtelen köhögni kezdett, — Majd reggel kelek fel — mondta. — Majd reggel -*- mondta az asszony ls. A parazsakból ömlött a meleg. — Majd meglátod — mondta az ember — milyen boldog öregek leszünk. Az asszony csöndesen sírt. Nem figyelt a szavak értelmére, csak a hangok zsongtak benne. Aztán csönd lett. A: öregember elaludt. Később, amikor> felébredt, öszszehúzott szemmel u tűzhely felé nézett. A két vörös parázs még megvolt, ott izzott a tűzhelyen és az öregember érezte, hogy jön belőlük a meleg. — Jobban érzem magam — gondolta. — Sokkal jobban. Aztán lassan kivilágosodott. Az ablakon fehér fényeket vetett be a hó. Az asszony a tűzhelyre nézett. A macska ott ült a téglákon. — Asszony! — az ember ijedten kiáltott. — Nagyon hideg van Itt. Miért nem ég a tűz? tlova létt a parázá? Az öregasszony haílgátott. A mnrsMt nézte. Az behunyt szemmel (itt a tűzhelyen. Aztán fe'AUt. lustán nyújtózott, kinvitótta a szemét. — O . — sóhajtotta aöregember. Mindent megértett. — Ari hittem, tűz mí!egít •— szólalt meg később. — Szép éjszakám volt. Köszöni—'. hogy nem szóltál. . z öregember hirtelen köhögni kezdett. De hamar lecsendesedett és aztán nyugodtan féküdt. Az öreggszszony fölkelt a' székről, odament a rozzant ágyhoz, megigazította a takarót. Sokáig nézte az öregem ber ráncos arcát. Odakinn tombolt c vihar. ökrös László