Délmagyarország, 1961. október (51. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-13 / 242. szám

m % VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Díi-Mmtöwm A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT LAPJA 31. évfolyam. 242. szám Ara: 50 fillér Péntek, 1901. október 13. iz élet fejlődik, még szebb és jobb lesz Kádár János elvtárs beszéde a parlamentben Tegnap befejeződött az országgyűlés ülésszaka A csütörtöki ülésen részt vett Dobi István, a Népköz­társaság Elnöki Tanácsának elnöke. Kádár János, az MSZMP Központi Bizottsá­gának első titkára, a Minisz­tertanács elnöke. Apró An­tal, Biszku Béla, Fehér La­jos. Fock Jenö. Kállai Gyu­la. Kiss Károly, Marosán Gyövgv, Rónai Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagjai. Czinege Lajos, Gáspár Sándor, Komócsin Zoltán. Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának póttagjai. Csergő Já­nos, Czottner Sándor, llku Pál. Incze Jenö, Kisházi Ödön. Kovács Imre, Doson­czi Pál, Nagy Józsefné, dr. Nezvál. Ferenc. Nyers Rezső, Pap János. Tausz János. Tra­utmann Rezső miniszterek. Ajtai Miklós, az Országos Teri-hivatal elnöke. A diplomáciai páholyokban helyet foglalt a budapesti diplomáciai képviseletek szá­mos vezetője és tagja. Az ülést néhány perccel 10 óra után Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke nyi­totta meg. Az országgyűlés az 1900. évi állami költség­vetés végrehajtásáról szóló jelentést tárgyalta, amelyet dr. Dabrónaki Gyula előadó ismertetett. Az. 1960. év gazdálkodási eredményeit is­mertetve megállapította, hogy az 1960. évi költségvetés végrehajtása a gazdasági elet jelentős fejlődéséről tanúskodik. Ebben számottevő szerepet játszott a dolgozók alkotó munkájának fokozódása, a minisztériumok és a tanácsok irányító, ellenőrző tevékeny­ségének javulása, a növekvő gazdálkodási és pénzügyi fe­gyelem. Eredményeink növe­lése azonban megköveteli, hogy tovább javítsuk a gaz­dasági vezetést, fokozzuk a munka termelékenységét és emeljük a termelés müsza­ki-lec-hnikai színvonalát.. Az országgyűlés a jelen­tést egyhangúlag elfogadta. A párt, a kormány és a dolgozó nép harcát jelentős eredmények követték Ezután Kádár János. a magyar forradalmi munkás­paraszt kormány elnöke emelkedett szólásra. Kádár János beszédének elején hangsúlyozta: — Az országgyűlés mun­kája eredményes volt. Ha­tározatai. a megalkotott tör­vények meghatározzák a kor­mány munkáját, irányt mu­tatnak egész népünknek. A kormányt átszerveztük, megítélésünk szerint azon­ban új kormányprogramra nincs szükség. A Magyar Népköztársaság forradalmi munkás-pa­raszt kormánya eddigi programunk alapján dol­gozik tovább. A mi prog­ramunk: a Magyar Szo­cialista Munkáspárt kong­resszusa irányelveinek megvalósítása, az. ország­gyűlés által alkotott tör­vények végrehajtása és megvalósítása az életben. Fhhez annyit tehetek hoz­z.á. hogy hatékonyabb és következetesebb megvaló­sításra gondolunk, vala­mint arra, hogy erősítsük munkánk jó vonásait és megszüntessük kétségtele­nül meglevő gyenge olda­lait. Amikor a kormány mun­kájáról és programjáról szó­lok, szeretném emlékeztetni az országgyűlést arra a programnyilatkozatra, ame­lyet a Magyar Népköztársa­ság forradalmi munkás-pa­raszt kormánya 1956. no­vember 4-ének hajnalán hir­detett meg. Ugy gondolom, joggal állapíthatjuk meg. hogy az a program helyes volt éa mi becsülettel, ered­ménnyel harcoltunk megva­lósításáért. Ehhez természe­tesen hozzátartozott, hogy a Magyar Népköztársaság társadalmi életének esz­mei ihletője és politikai irányítója, a párt. maga is óriási fejlődésen ment ke­resztül. Visszagondolva egy nehéz időszakra, most már megál­lapíthatjuk, hogy pártunk ma rx ist a—1 en i n ista i rá ny vo­nala győzött a jobboldali népárulás felett is. és az ál­baloldal' kalandorpolitika felett is. Ez a kormány te­vékenységének. eredményes munkajanak előfeltétele volt. A program a közvélemény­ben gyökeret vert és célja­ink követésre találtak. A párt, a kormány, és a dolgo­zó nép Harcát jelentős ered­mények követték a gazdasá­gi életbon és az élet más területein is. A nemzeti jö­vedelem három év alatt hu­szonkettő százalékkal növe­kedett. az ipari termelés ke­reken negyven százalékkal, a mezőgazdasági termelés 12 százalékkal nőtt, a kultúra felvirágzott. Emelkedett az életszínvo­nal is. Csak a hároméves tervidő­szak alatt 19 százalékkal növekedett az egy főre eső reáljövedelem. A statisztikai számokon túl mindenki személyes ta­pasztalatból tudja, az élet legkülönbözőbb megnyilvá­nulásaiból látja, milv na­gyot léptünk előre táplálko­zásban. öltözködési kultúrá­ban. Erősödött népünk egy­sége. javult az élete. Vá­rosaink. fővárosunk és vi­déki városaink, falvaink fé­nyesebbek és szebbek. Ami a társadalmi fejlő­dést illeti: erősödött a szo­cialista ipar, a közlekedés, a kereskedelem, és létre­jöttek a szocialista jellegű termelőszövetkezetek. Ez­zel hazánkban — most már az egész népgazda­ságban — uralkodóvá val­tak a szocialista termelési viszonyok. A népi állam megerősö­dött, a világban tekintélyt szerzett magának. Má a Ma­gyar Népköztársaság a Szov­jetunió megbecsült barátja, a szocialista országok család­jának megbecsült tagja. Eredményeinket ellenfeleink, sót ellenségeink is kénytele­nek elismerni. Minek köszönhető, hogy a munka ilyen szép eredmé­nyeket hozott? Mindenek­előtt a párt helyes irány­vonalának. a párt útmuta­tásának, emellett a nép te­remtő munkájának. Mun­kánk eredményességének harmadik döntő tényezője a Szovjetunió és a többi szocialista ország segítsége. Amikor a kormány átszerve­zése megtörtént, különböző oldalakról mindenféle véle­mények hallatszottak — folytatta Kádár János. Köz­ponti Bizottságunkat és ter­mészetesen kormányunkat is már mindenféle istencsudá­jának elkeresztelték. Azt is mondták, hogy szektásak, sztálinisták, merevek va­gyunk. Elkereszteltek ben­nünket revizionistáknak is. A népfrontpolitika szellemében — Mi marxisták, leninis­ták, kommunisták vagyunk, bennünket a marxista-leni­nista elmélet vezet, s hasz­nosítjuk pártunk és né­pünk harcainak tapaszta­latait. Olyasmiket is mondanak időnként, hogy ez, vagy az a változás azt jelenti, hogv Hruscsov barátai megint előbbre nyomultak. Meg kell mondanom, mi büszkék va­gyunk arra, hogy bennünket Hruscsov és harcostársai, a Szovjetunió Kommunista Pártjának vezetői barátjuk­nak tekintenek. Az említett kommentátorok azt is mond­ták, hogy Magyarországon most keményebi) rezsim kö­velkezik. Nos. meg kell mon­dani: a kormány októberben és novemberben sem lesz ke­menyebb, mint volt július­ban, vagy a múlt év január­jában és puhább sem lesz. Ami viszont az említett kommentárok mögött rejlő politikai feltételezést illeti, a következőt azért meg kell mondani: a Magyar Népköz­társaság makacs és esküdt ellenségei, rendszerünknek és a szocialista eszmének el­lenségei semmi jót ne várja­nak a kormánytól! Azt hi­szem, ezzel sem mondunk semmi újat, mert ez eddig is így volt. Ami viszont a kérdés má­sik és számunkra fontosabb oldalát illeti: a kormány — a párt he­lyes ösztönzése alapján, a népfrontpolitika szellemé­ben — egész tevékenységét arra építi. Hogy szükség van a párttagok és pár­tenkivfiliek, az egész dol­gozó nép. az egész nemzet tömörítésire. Kormányunkat a párt Köz­ponti Bizottsága mellett a népfront elnöksége ajánlotta megválasztásra. Mi ezt meg­bízásnak vesszük. Törekvésünk a mind ere­sebb nemzeti összefogás, amelyben világnézetre való tekintet nélkül helye van minden becsületes, tisztes­séges magyar embernek. Meggyőződésünk, hogy ha az eddigi úton megyünk to­vább, és valóban képesek leszünk arra. hogy munkán­kat tovább fejlesszük, akkor az eredmények sem fognak elmaradni. Bízunk abban, hogy a Magyar Népköztár­saság még erősébb. a szo­cialista építés még lendüle­tesebb lesz és a Magyar Népköztársaság becsülete és tekintélye a világban tovább növekszik. A német kérdésről Kádár János a továbbiak­ban a nemzetközi helyzetről szólott. Mint mondotta a nemzetközi helyzet bonyo­lult és az utóbbi időszakban valamelyest éleződött. A helyzet éleződésének közvet­len oka most a német kérdés rendezetlensége. Az amerikai monopóliumok urai, a nagy nyugati impe­rialista országok — amelyek az Északatlanti Szövetségnek nevezett szervezetbe tömö­rültek — valamikor 1946 táján letértek arról a vonal­ról. amelyet a második vi­lágháború időszakában kö­vettek, és valójában Hitler nyomdokaiba léptek: világ­uralomra. a világ leigázására törekednek. Nézzük meg szerepüket a német kérdésben. Jelenleg a nemzetközi helyzet központi és kulcs­kérdése kétségtelenül a német kérdés rendezése, a második világháború ma­radványainak felszámolá­sa. Olyan helyzet, van jelenleg Európa szívében, amely ve­szélyezteti, fenyegeti Európa és a világ népeinek békéjét. Meg kell vizsgálni, ki idézte elő ezt a helyzetet és akkor rögtön választ kapunk arra is. hogy ki a felelős ezért. A felelősség az Egyesült Államok. Anglia és Fran­ciaország urait terheli. Az Egyesült Államok és Anglia kormányának hiva­tott képviselői — akik az 1945 és 1945 nyara között le­zajlott moszkvai, teheráni, jaltai és potsdami tárgyalá­sokon részt vettek — meg­egyeztek a Szovjetunióval és nagy jelentőségű okmányo­kat írtak alá. Azok az embe­rek, akik a munkásmozga­lom soraiban harcoltak, s akikben valami nemzeti ön­tudat élt, számon tartják ezeket az okmányokat. Emlékezik ezekre az ok­mányokra a magyar nép is, amely akkor a hitleri csiz­ma alatt, sötét pokolban és éjszakában sínylődött, s ke­reste a reménysugarat. Mind­nyájan emlékezünk rá. ami­kor a három szövetséges ha­talom rádiói tudatták a vi­lággal ezeket az okmányo­kat. Ezekben a nagyhatalmak kinyilvánítják azt az eltö­kéltséget* hogy megsemmisí­tik a fasizmust, a német mi­litarizmust és megszüntetik annak forrásait, a nagy né­met monopóliumokat, soha többé nem fogják megenged­ni Németországban a hadi­anyagok és a hadieszközök gyártását, a háborús bűnösö­ket pedig felelősségre von­ják. S mi van ma? Németor­szág egy részén jó pár esz­tendővel ezelőtt létrejött a Német Szövetségi Köztársa­ság nevet viselő állam. Mi ebben az államban a jelenle­gi helyzet? Adenauerre mondják, hogy öreg. meg me­rev és nyugatnémetektől is hallottam azt a megállapí­tást, hogy nem kell már egé­szen komolyan venni, mert nem gondolkodik reálisan. (Derültség.) Amikor azonban ilyen beszédeket hallunk, felrémlik előttünk 1933. ami­kor a magyar értelmiség gon­dolkozó körei is azt hangoz­tatták: ki az a hóbortos, rög­eszmés Hitler, csak nem fo­gunk egy ilyen ellen harcol­ni? De gondoljunk arra, hogv az a valóban primitív meg­szállott, az az örült, milyen katasztrófát zúdított később Európa népeinek nyakába. Természetesen nem ő egye­dül. A német nagytöke, a német monopoltöke csinálta, amely persze le akarta igáz­ni legalább a fél világot, és ha lehetett volna, az egész világot. A némét militaris­ták csinálták! És ma Nyugat-Németország­ban a monopoltnke van hatalmon, amely újra ha­dianyagokat és harci esz­közöket is gyárt, a revan­siznius. a militarizmus van hatalmon, ami Európa és a világ népeinek békéjét fenyegeti. Az okmányok egykori há­rom aláírójához egyébként annak idején negyedikként Franciaország / hivatalos és felelős vezetői is csatlakoz­tak. személy szerint ugyanaz az elnök, aki ma is kormá­nyoz, ma is az elnöki tiszt­séget tölti be Franciaország­ban. ' Ki félfel azért, hogy újra létrejött Európa szivében az az érő, amely fenyegeti a népek békéjét? Világos és egyszerű az igazság megál­lapítása: a Szovjetunió be­csülettel teljesítette. amit a világháború alatt és köz­vetlenül utána született ok­mányokban vállalt. És ki nem teljesítette? Az Egye­sült Államok, Anglia és Franciaország kormányai nem teljesítették, mert az ő megszállási zónájukban jut­tatták hatalomra a német monopoltökét és a német militaristákat. Ez a revansisfa, agresszív erő és hatalom az Egyesült Ál­lamok és a NATO-hatal­mak egyszülött gyermeke. Ezt a torzszülöttet ők hoz­ták a világra és a világ né­pei előtt ők felelnek érte. Ök vették be a saját szövet­ségükbe a Német Szöv etségi Köztársaságot, annak fegyve­res erőit ők nevezik saját előőrsüknek Európa szívé­ben és ők állították büszkén, hogy Nyugat-Berlin szá­mukra a szocialista országok testébe fúródó ék. Ne pró­bálják tehát másra hárítani a felelősséget a jelenlegi'fe­szültségért. Fel kell számolni a második világháború maradványait Van itt egy másik, nem is csak egyszerűen politikai kérdés: 1943 októberében Moszk­vában az Egyesült Álla­mok, Anglia és a Szov­jetunió képviselői nyilat­kozatokat tettek. Ezekhez a nyilatkozatokhoz később Franciaország is csatlako­zott. Az egyik nyilatkozat pél­dául azokról a kegyetlenke­désekről szól, amelyeket a német náci hadsereg a Szov­jetunió területén és más or­szágokban elkövetett. Példái­Ián tömeggyilkosságokat, ad­dig nem látott gazságokat hajtottak végre. "A kegyet­lenkedésekről* című nyilat­kozatban a következőket mondották a náci hóhérok­ról — érdemes erre emlékez­ni: »A három szövetséges hatalom azokat a német tiszteket, akik kegyetlenkedé­sekért, mészárlásokért és kivégzésekért felelősek vagy azokban hozzájárulásukká! részt, vettek, vissza fogja küldeni azokba az országok­ba, amelyekben aljas csele­kedeteiket elkövették, hogy a felszabadított országok sa­ját törvényeik szerint von­hassák őket felelősségre és ítélkezhessenek felettük.* ezt a nyilatkozatot annakidején mi is olyan igazságos állás­pontnak tartottuk, amelyrtek érvényesítéséért harcolni kell. (Folytatas a 2. oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents