Délmagyarország, 1961. október (51. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-13 / 242. szám

Péntek, 1991. október IS. 2 Iiádár János elvtárs beszéde a parlamentben (Folytatás az t. oldalról.) Van ennek a nyilatkozat­nak egy része, amelyben az áll, hogy ezeket a bűnösö­ket a világ legtávolabbi zu­gáig üldözni fogják és ki­szolgáltatják őket. bárhol is Iegvenek. Ez is tetszett ne­künk. Nos. hogyan fest ez a je­lenlegi NATO-gyakorlatban? Nehéz volna rövid idő alatt személy szerint fel­sorolni azokat a bebizo­nvítoltiin kegyetlenkedő fasiszta hóhérokat, akik ma olyan területen és kör­ben működhetnek, ahol a NATO-hatalmaknak — ha akarnák — nem Is nagyon kellene őket keresniök. Csak kezilket kellene kl­nyújtanlok és megfoghat­nák őket, s ahogyan a nyi­latkozatban szerepel, átad­hatnák vádlóiknak, azok­nak a népeknek, amelyek ellen kegyetlenségeiket el­követték, példaképpé* három nevet említek. Speidel tábornok Francia­országban megszállóként működött, és felel azokért a kegyetlenkedésekért, amelye­ket ott a hitlerista haderők elkövettek. Nem a világ va­lami eldugott zugában van, hanem Párizsbon, mint a NATO eiirópHi szárazföldi csapatainak főparancsnoka. Hasonló a helyzet Heusin­ger volt náci tábornok kai, aki viszont Washingtonban '-'alható, mint a NATO katonai tanácsának elnöke. Ugyanígy egy Wagner ne­vű, volt náci ellentenger­nagy ma is ellentengernagy, és a NATO tengeri erői egy részének főparancsnoka. Bonn fegyveres erőinek je­lenleg olyan volt náci tá­bornok a főparancsnoka, akit a Szovjetunióban, mint háborús bűnöst el­itéltek. Ki az hát, aki megtartotta a megegyezéseket és ki az, aki nem tartott® meg? Korábban a megszállt Né­metországban — mielőtt ott kialakultak volna az önálló államok — valóban megszál­lási zónák voltak. Abban a zónában, ahol a Szovjetunió volt, monopolisták nem ju­tottak hatalomra, nácik nem jutottak főparancsnok! tiszt­séghez, hanem felelőcségre vonták <* megbüntették azo­kat, akiknek megbüntetésé­re a nagyhatalmak ünne­pélyesen fogadalmat tettek é« megállapodást kötöttek. Az USA-ról és a NATO-ról nem lehet lemosni azt a gyalázatot, ami azáltal szállt reá, hogv az embertelen szörnyűségeket elkövetett vadállatokat ma fontos funkciókban tartja és kivon­ja a büntetés alól. A Szovjetunió elhatározta, hogy bekét kell kötni Né­metországgal és fel kell számolni a második vi­lágháború maradványait és ezzel az abnormális nyu­gat-berlini helyzetet A nyugatiak most nagy lármát csapnak, azt mond­ják. hogy a feszültséget ez­által a Szovjetunió idézte elő. Ez hazugság, a népek tudatos megtévesztése. A Német Szövetségi Köztár­saságban mostanában tömeg­gyűléseken, fasiszta szerve­zetek felvonulásain, ünnepsé­gein, gyűlésein kormányta­gok szólalnak fel és nyíltan más ország területeinek el­foglalását sürgetik. Hosszú volna itt felsorolni, hogy mit tartanak a revansista kalan­dorok saját tulajdonuknak, de mi magyarok nagyon jól emlékszünk a második vi­lágháború alatt sokszorosí­tott és terjesztett náci tér­képekre. amelyeken a mi Dunántúlunk, mint a hitleri birodalom része volt feltün­tetve. Olyasfajta a felfogá­suk, hogy ahol, amerre va­laha német ember élt, vagy él, az körülbelül mind őket illeti meg: ebből következik aztán, hogy meg akarják hó­d'tani, meg akarják szállni az egész világot. Fegyverkeznek, revansra készülnek, nem ismerik cl a második világháború eredményeként kialakult határokat, s Nyugat-Ber­linből puskaporos hordót csinálnak. Minden nép és minden olyan kormány előtt, amely fele­lősséget érez népe sorsáért, ott áll a kérdés: ml a teen­dő ebben a helyzetben? Ilyen viszonyok között ala­kult ki az a nézet — a szov­jet kormány álláspontja, a mi kormányunk álláspontja, a varsói szerződésben tömö­rült valamennyi kormány ál­láspontja —, hogy fel kell számolni a második világhá­ború maradványalt, meg kell kötni a békét a két Németországgal és vé­get kell vrtni annak, hogy Nyugat-Berlin háborús góc, puskaporoc hordó le­gyen. Az USA kormánya, a NATO más felelős tényezői ez idö szerint minden hiva­talos megnyilvánulásukban fenyegetőznek: — arról be­szélnek, hogy nyugat-berlini jogaikat mindenképpen meg­védik é6 azokért harcolni fognak. Először is a mi fogalmaink szerint joga mindig annak van, aki kötelezettségeinek is eleget tesz. Az Egyesült Államok kormánya, Anglia kormánya, Franciaország kormánya nem tett eleget azoknak a kötelezettségeinek, amelyek a megszállási joggal együtt jártak, s így jogokról sem beszélhetnek. Másodszor: olyan csodát még nem látott a világ, hogy h« egy háború befejezéseként — még ha tizenhat évvel ké­sőbb is — békeszerződést kötnek, bárkinek is megszál­lási joga maradjon. A NATO­hatalmaknak szembe kell nézniök ezzel. Ma a Szovjetuniónak, a szocialista világnak és — benne a Német Demokra­tikus Köztársaságnak is — az Igazsága mellett ereje is van és meg kell mon­dani, hogy ez a nagyobb erő. Az Egyesült Államok fe­lelős kormánytényezői foly­ton azt mondják, hogy vala­milyen elmaradást kell be­hozniok. Hol van ez az el­maradás? Kiderül, hogy el­maradás mindenekelőtt két területen van: a legkorsze­rűbb fegyverek — a reaktív fegyverek, az interkontinen­tális rakéták — terén és a hagyományos fegyverzetben A világ azonban megválto­zott. Van erő — és kell Is, hogy legyen —, amelyik éber és készen áll: a szocialista vi­lág ereje. Ez ac erő vissza tudja tartani a nagyon forró fejűeket, meg tudja fékezni őket, ha netán pro­vokációra szánnák el ma­gukak Ezzel összefüggésben meg kell mondanom, hogy mi helyeseljük azokat az intézke­déseket, amelyeket a védelmi erő fokozása érdekében a Szovjetunióban és a szocia­lista tábor más országaiban végrehajtottak. Ezek közé so­rolható a Szovjetunió kísér­leti atomrobbantasai újra­kezdésének bejelentése. Ter­mészetesen az volna a leg­jobb, ha nem volna atom­robbantás a világon. Ez ma­gától értetődik, s ezt a szov­jet kormány nyilatkozata is hangsúlyozza. A szovjet kor­mányt a helyzet kényszerí­tette erre a rendszabályra. A Szovjetunió védelmi ere­jének továbbfejlesztése fel­tétlenül szükséges, hiszen nemcsak a Szovjetunió. né­peinek biztonságáról, nem­csak a szocialista világ or­szágainak biztonságáról, ha­nem a világ összes népeinek biztonságáról és békéjéről van szó. niök. szenvedniük és pusz­tulniuk. Védjük a békét azért is, mert mi nem félünk a két társadalmi rendszer békés versenyétől. Meggyőződé­sünk. hogy a békés verseny­ben is a szocialista rend lesz a győztes, mert a világ né­pei előbb-utóbb mellette döntenek. Kormányunk híve a hábo­rús veszély teljes meg­szüntetésének, s ezért né­pünk támogatásával küzd az általános és teljes le­szerelésért, a gyarmati rendszer teljes és végleges f el számolásáért. Természetes, hogy mi bé­két akarunk, mert meg akarjuk valósítani második ötéves tervünket. Hasonló békés tervek foglalkoztatják az egész szocialista világot. Minden szocialista ország bé­kében akar élni, s népének javát akarja előmozdítani. Az SZKP hamarosan összeülő XXII. kongresszusáról Kiemelkedő példa erre a Szovjetunió. Pártunk kül­döttsége hamarosan elindul a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXII. kongresszu­sára. Jelen lehetünk a Szovjet­unió Kommunista Pártja nagyszerű programjának elfogadásánál. Milyen nagyszerű program és mi­lyen nagyszerű távlatok! Tíz esztendő múlva a Szov­jetunió megelőzi a jelenleg legfejlettebb kapitalista or­szágot, az Egyesült Államo­kat az egy fóré jutó terme­lésben; húsz esztendő múlva mar a Szovietunióban lénye­gében felépül a kommunista társadalom, a jelenlegi ha­talmas és fejlett ipart a hatszorosára, a mezőgazda­ság hozamát három és fél­szeresére növelik; általános­sá teszik a középiskolai ok­tatást és a középiskolásokat kollégiumokban nevelik; a közlekedési eszközök igény­bevétele díjtalan lesz; nem lesz lakbér és boldog, elége­dett lesz az emberek élete, íme, a békés építőmunka nagyszerű távlatai! De a Szovjetunió Kommu­nista Pártjának kongresszu­sa mégsem csak a szovjet nép számára jelentős, ha­nem az egész szocialista vi­lág, az egész nemzetközi kommunista és munkásmoz­galom számára, a világ né­pei számára is, mert a Szovjetunió Kommunis­ta Pártja azért harcol, hogy kivívja az emberi­ségnek az általános és tel­jes leszerelést, a háború nélküli világot. Ez a nagy­szerű cél az egész embe­riséget érinti! Igaz szívvel kívánunk tehát sok sikert a Szovjetunió Kommunista Pártj8 kong­resszusának, a szovjet nép­nek. amely nemcsak saját magának, hanem a világ más népeinek ts utat tör. A következő öt évben hazánkban befejeződik a szocialista társadalom megalapozása Ébereknek kell lennünk! Ezzel összefüggésben kell vizsgálnunk saját kötelessé­günket. Nekünk is köteles­ségünk, hogy gondoskodjunk az ország védelméről. Kor­mányunk is megteszi azt, amit meg kell tennie. Különböző intézkedéseket tettünk, hogy honvédelmi képességünket növeljük és magunk is hozzájáruljunk ahhoz a hatalmasabb erő­höz. a szocialista világ erejéhez, amely a háborús agresszorokat féken tartja, ha pedig provokatív lépésre szánnák el magukat, megfe­lelő leckében részesíti. Milyen intézkedéseket tet­tünk? Többek között gon­doskodtunk arról, hogy a magyar hadsereg fegyverze­tét korszerű színvonalra emeljük. Az Intézkedések közé tartozik az is. hogy a kétéves szolgálati idejüket a közeljövőben letöltő katoná­kat ideiglenesen visszatar­tottuk. Ébereknek kell len­nünk, készenlétben kell len­nünk. Ezért népünk érti is, támogatja is, helyesli is eze­ket az intézkedéseket, Ezzel összefüggésben sze­retnék köszönetet mondani az országgyűlés tagjainak, magának az országgyűlésnek azért, hogy jóváhagyta a német békeszerződés kérdé­sében augusztusban kiadott kormánynyilatkozatot. A magyar kormány — mint ezt már nyilatkozatában is leszögezte és ahogy ezt most az országgyűlés saját nyilatkozatában megeresi­tetíe — mindazokkal az államokkal együtt, ame­lyek erre készek lesz­nek. meg fogja kötni a békét a két Német­országgal. ha pedig az NSZK erre nem hajtandó, akkor a Német Demokra­tikus Köztársasággal. A magyar kormány leg­jobb meggyőződése és lelki­ismerete szerint jár el, ami­kor ezt a politikát követi a német kerdésben. A magyar népnek magának alapos okai vannak arra, hogy itt a kel­lő határozottságot tanúsít­suk. Magyarország — akkori urainak bűnéből — kezdet­ben Hitler harmadik birodal­mának csatlósa volt, majd áldozata lett. A második világháború­ban a magyar népesség felnőtt lakosságának nyolc százaléka vesztette életét. A hidállomány R5 százaléka, a vasúti berendezések 37 szá­zaléka ment tönkre. Nagy lakásproblémákkal küszkö­dünk — a második világhá­borúban egyedül Budapesten 27 000 lakás semmisült meg teljesen. Hogyan tudnánk mi élni és gazdálkodni, ha az a 27 000 lakás megmarad! Elpusztulj az állatállomá­nyunk 70 százaléka. Most eleget foglalkozunk a mező­gazdasággal, tudjuk, mit je­lent ez. Az akkori nemzeti vagyon 40 százaléka pusztult el. Mindez elég okot ad a magyar népnek arra, hogy szembeszálljon a német im­perializmussal és a német revanstörekvésekkel. Másik alapos és nyomós okunk az, hogy népünk­nek van mit védenie: nem­zeti függetlenség, történel­mi szocialista vívmányok birtokában van, békében él és dolgozik. Ez három olyan vívmány, amelynek védelmében min­dent meg kell tenni. Harmadik okunk az, hogy mi felfogásunkban, meg­győződésünkben és érzel­meinkben szivünk minden vércscppjével szolidárisak vagyunk a Német Demok­ratikus Köztársasággal. Saját tervünkről szólva, úgy gondolom, ez a terv nemcsak egyszerűen a má­sodik ötéves terv, hanem ez az az ötéves terv, amelynek éveiben Magyarországon be­fejeződik a szocialista tár­sadalom megalapozása és teljes lendülettel áttérünk a fejlett szocialista társadalom építésére. A terv megvalósítása a magyar nép nagy forra­dalmi vívmánya lesz! A célok elérése nagy mun­kát kíván. Az ipari termelés tervezett növekedését 70 szá­zalékban a termelékenység emelésével kell biztosítani; a mezőgazdaságban is az egyik, fő követelmény,,a ter­melékenység növelése, a ter­melési költségek esökjsénté­*e, A mezőgazdaságban ezzel együtt jár a szocialista nagy­üzemi gazdaság megszilárdí­tása és megfelelő színvonal­ra emelése. Ami a mezőgazdaságot Illeti, meg kívánom említeni, hogy az- idei aszály természetesen kedvezőtlen következmények­kel lárt és bizonyos közbülső feladatokat ró ránk. Fehér elvtárs részletesen és helye­sen beszélt arról, mit kell ten­nünk, hogy az aszály miatt kiesett takarmányt pótoljuk. Meg kell oldanunk a takar­mánykérdést. s bizonyos, hogy meg is oldjuk. Ahogyan az idei év aszá­lyos volt, a következő ta­lán nem lesz, de a harma­dik meginl az lehet, mégis öt év alatt mindenképpen 23 százalékkal növekednie kell a mezőgazdasági ter­melésnek, s ha akarjuk, meg is tudjuk csinálni! Ami az aszályt illeti, az időjárást ma még nem tudja szabályozni a \ tudomány. Mégis mit látunk? A jól dol­gozo embert, a jól dolgozó állami gazdaságot, a jól dol­gozó termelőszövetkezetet az aszály sem sújtja annyira. Mi ebből a tanulság? Az, hogy az időjárás szeszélyei ellen az emberi munka a fő fegyver. Ami a termelőszövetkeze­tek fejlődését illeti, minden­ki tanúsíthatja, hogy a ter­melőszövetkezetek megerő­sítésének folyamata minden évben gyorsabb, mint az elő­ző évben volt. Termelőszö­vetkezeteink döntő többsége jól dolgozott, az időjárás ne­hézségei ellen ls jól harcolt, s jól vizsgázott az a sok tíz­ezer ember, aki korábban so­hasem vezetett ilyen nagy gazdaságot. Biztosítjuk a termelőszövetkezeti vezető­ket és tagságot: ha jól dol­goznak. akkor nagyon gyor­san teremtenek virágzó gaz­daságot az egyébként még nagyon rövid ideje működő termelőszövetkezetek. A fejlődést nagymérték­ben segíti, hogy ebben a munkában az egyéni és a közérdek a legszorosabban összefügg. Oktatási reformunkról A tárgyalások hívei vagyunk Ml helyeseljük a Német Demokratikus Köztársaság békepolitikáját, s helyeslünk minden intézkedést. amit ennek érdekében tesz. Kü­lön üdvözöljük azt az au­gusztus 13-1 intézkedést, amellyel a Nyugat-Berlin­ben létesített kém- és diver­zánsközpontot megfosztotta az akadálytalan közlekedés lehetőségétől. A varsói szerződés tagálla­mai. a mi kormányaink tár­gyalásokat kívánnak, s an­nak hívei, hogv mindazok az államok, amelyek szö­vetségben voltak a második világháború alatt és együtt harcoltak a német nácizmus ellen, jussanak egyetértésre a német békeszerződes meg­kötésében. A nii pártunk, a munkás­osztály pártja és amióta a világon a munkásosztály­nak forradalmi pártja van, mindig a bekéért harcolt. Természetcsen mi is a bé­kéért harcolunk, mert a háborúban mindig a né­pek millióinak, a dolgozó embereknek kell vérez­Kádár János ezután ok­tatásügyi törvényünkkel fog­lalkozott. Jó törvény, kívána­tos, hogy megvalósuljon — mondotta.' Talán emlékeznek még arra az időre, amikor felbocsátották az első szov­jet szputnyikot, s megkezdte keringését a világűrben. A kis >*bip-bip- hang halálra rémítette az imperialistákat. Az első szputnyik sikeres fel­bocsátása után sok amerikai folyóiratban és napilapban nagy cikkek jelentek meg a szovjet közoktatásról, és bi­zony hamarosan megtalálták az összefüggést a szovjet közoktatás fejlettsege és az első szputnyik felbocsátása között. Nem véletlen ez és nyu­godtan mondhatjuk, hogy a mi haladásunk is nagy­mértékben függ a közok­tatás eredményességétől. Ezért becsüljük mi a pe­dagógusok munkáját, akik az új generációt nevelik. Valóban. sok tekintetben munkájukon, a közoktatáson múlik az egész nemzet, az egész társadalom jövő fej­lődése. A törvényjavaslat vitájá­ban sokszó esett arról, hogy az iskolákban tudományos világnézetre kell nevelni a tanulókat. Arra szeretném kérni a pedagógusokat, hogy ezt értelmezzék helyesen. Először is különbséget kell tenni a gyermekek életkora és a különböző iskolatípusok között atekintetben, hogy milyen terjedelmű, témakörű legyen a tudományos világ­nézet oktatása és megalapo­zása. Semmi szín alatt nem akarjuk, hogy arra nem érett gyermekekkel vala­miféle politikai jelszava­kat magoltassanak be, s erre mondjak azt. hogv íme, világnézetet tanítunk. Mi a tudományos világné­zet megalapozását kérjük a pedagógusoktól, hogy az­után később, amint nö­v ekszik a gyermek és kö­zépiskolába. főiskolába ke­rül. megfelelően erősödjek politikai érdeklődése is. Tavaly egy belső tanácsko­zásunkon felmerült, hogy a gyermekőrsöket miről nevez­zék el. Egy-két amolyan na­gyon osz.tályharcos ember azt javasolta, hogy Marxról, meg talán Lasalle-ról, meg Engelsről kell az őrsöket el­nevezni. A gyerekek vala­mivel jobb szerették volna, ha nyusziról, meg a mókus­ról. meg virágokról nevez­hetnék el őrseiket. Mi a gyerekek mellett (álltunk ebben a harcban és inkább vállaltuk megint azt, hogy li­beralizmussal meg revizio­nizmussal vádoljanak ben­nünket. (derültség.) A kommunista szakembe­rek nevelésének kérdésében egyetértek azzal, amit Kállai elvtárs mondott. Helyesen kell értelmezni a jelen és a jövő közti különbséget. Jelenleg különböző világ­nézetű. politikai szemlé­letű szakemberek dolgoz­hatnak hasznosad. A jövő követelménye azonban más. Minél távolabbra te­kintünk. annál inkább szükséges, hogy minden, főiskolai és egyetemi ta­nulmányait befejezett fia­talember kommunista szak­ember legyen. Ez fontos társadalmi érdek és az egyetemekről kikerülő fia­tal szakemberek személyes érdeke is. Szó esett itt arról is. hogy éttől a törvénytől és helyes végrehajtásától varjuk a kul­turális forradalom telj.<;pgyő­zelmét. Ezen azt értjük, hogy a szociaÍÍ8tfrJj^Itúrö győze­delmeskedik a közoktatás­ban, a nevelésben, a művé­szetben és általában a kul­túra minden területén. A kulturális forradalom leglé­nyegesebb pontja maga az ember, iskolai végzettsége, műveltsége, képzettsége. Ezért arra kell törekednünk, hogy az ifjúság és a felnőt­tek közül mindenki megkap­ja a megfelelő képzettséget és műveltséget, amire alkal­mas és amit el szeretne érni. Jelenleg a főiskolai és egyetemi felvételeknél figye­lembe veszik a származást. Vagyis 196 l-ben mérlegelik, hogy a szülők 193R-ban mi­lyen társadalmi osztályhoz tartoztak. Pártunk napirend­re fogja tűzni és megvizsgál­ja ezt a kérdést. Azt kell alapul venni, hogy melyik gyerek milyen értelmes, mi­lyen jó a bizonyítványa, mik a törekvései, milyenek a jellembeli tulajdonságai stb. s ezek alapján kell el­dönteni. hogy kit vesznek fel a főiskolára. Ebben a parlamentben nem kell' bizonygatni, hogy a Horthy-rendszerben a munkásság és a parasztság elöl a művelődés, az iskolák — klünösen a főiskolák — általában el voltak zárva. Ezt a történelmi hátrányt be kellett hoznunk. Az eddigi gyakorlat helyes, szükséges volt. De most mec keli nézni, ho­gyan (ovább. Valósz-ínűleg szükség lesz a szocialista társadalom vi­szonyai között is bizonyos ideig arra. hogy túljelentke­zés esetén mérlegeljük, hogy a gyermekek szülei mivel foglalkoznak —. de nem azt, hogy 193R-ban mivel foglal­koztak. Bár már nincs bur­zsoá osztály, s az osztályel­lentétek általában eltűnnek, mégis egy ideig előnyt kell biztosítanunk a bányákban szenet fejtő bányásznak, a kohó mellett acélt öntő ko­hásznak. s a gép mellett dol­gozó munkásnak, a földet munkáló parasztembernek, szövetkezeti tagnak, ha gyer­mekét főiskolára, egyetemre akarja beíratni. Az új közoktatási törvény­nél is érvényesült az a he­lyes elv, hogy a nagy hord­(Folytatás a 3. oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents