Délmagyarország, 1961. szeptember (51. évfolyam, 206-231. szám)

1961-09-10 / 214. szám

r 5 Vasárnap. 1961. szept 10. AZ ÚJ EGYETEMI TANÉV FŐ FELADATAIRÓL Irta: dr. Antalffy György egyetemi tanár, a Szegedi Tudományegyetem rektora LŐKÖS ZOLTÁN: rf)árizsi pillanatok Tanévnyitás idején számvetést szoktunk adni a szerűsíteni. hogy az valóban a valóságot, méghozzá a mi képzelhető korszerű és színUBUc.co. „„„,„„„ „„„, a - vonalas oktatói munka. A múlt tanév munkájáról, hogy mai vatóságunkat tükrözzék, tudományos munka további | - - - ' - mam,tMl' javítása érdekében a vezetés feladata közreműködni venniük -elo® tudományos az egyetemen folyó tudomáproblemak mego dasaban. nyo& munka tartalmi irányí. Ez jól átgondolt és nagyon tasában és ellenőrzésében, korultekinto munkalatokat aminek szerVezeti biztosítéennek eredményeiből és hi- ntosrrézt maguknak az oktabáiból kiindulva lássunk !±n^k,akh^!bba" .'S!'!If^I hozzá az új tanév feladataihoz. Az elmúlt tanévben a SzeIV. DÉLIBÁBOS BOHÉMVILÁG gedi Tudományegyetem „ munkájának középpontjába klvan meg' amelyek soran nagy gondot kell fordítani a már eddig is bevezetett és ezután bevezetendő kísérletekre is, Isősorban a felsőoktatás reiormjáról reánk eső feladatokat állítottuk. Ebből a munkából egyetemünk csaknem valamennyi oktatója derekasan kivette részét. A küónböző fórumokon elhang•ott reformviták és javaslatok azt bizonyították, hogy . számunkra elö hoev az professzoraink, oktatóink A gyakorlati képzés fokozása az elméleti színvonal egyidejű emelése mellett azt Íregyetemnek az üzemekkel, intézményekkel való eddigi , . , kapcsolatát szorosabbra kell es ennek során nem egy ok- fdzni magukévá, tették a felsőoki atési reform célkitűzéseit a tónk jó elképzelésével jáult hozzá az. országos reormtervezet kialakításához. A világnézeti Mindhárom karon biztosítanunk kell az idegen nyelveket folyékonyan beszélő nevelő- szakemberek képzését és enlokozása is előtérben álló változtatni kell az idegen feladat volt. Ennek során, de nyelvtanulás jelenlegi színiülönosen a párt határozott vonalán és módszerein is. politikájának, az általános Egyetlen egyetem sem kéazdasúgi és társadalmi fej- Pes természetesen hallgatóijdés eredményeképpen ok- nak olyan ismeret- és tudáska, hogy az oktatási rektorhelyettes mellett most már tudományos rektorhelyettes is fog működni az egyetemen. Az aspiránsok nagy száma, a tudományos ülésszakok rendezése mellett, egyenlő feltételeket kell teremteni intézeteink tekintetében a tudományos munka végzésére. Egyes intézeteink oktatási terhelése túlzott, más intézetek műszer-, könyv-, vagy folyóiratellátottsága nem mindenben kielégítő, főleg nem áll arányban az ott folyó tudományos tevékenységgel. Amikor hangsúlyozzuk a gyakorlat tényeinek közvetlen vizsgálatát a tudomány módszereivel, egyúttal azt is aláhúzzuk, hogy ez csak párhuzamosan haladhat az alapvető elméleti témák kutatáatóink világnézeti-eszmei anyagot adni. amely egész sával. Ezek nélkül ugyanis /.ínvonala jelentős mérték- életre elegendő volna, hiszen >en javult. Csupán példakép- a tudomány, a technika szedi említem meg, hogy az rencsére rohamos fejlődése imúlt tanévben oktatóink- ezt lehetetlenné teszi. Ezért nak kb. 80 százaléka vett az a feladatunk, hogy az észt szervezett ideológiai egyetemen folyó munka min- ^ elengedhetetlenül szükséovábbképzésben. denekelőtt önállóságra és ak- ges t+méleü bázis Az egyetemi kádermunka tivításra nevelje a hallgatónegjavításának célkitűzése kat, akik képesek lesznek arigyancsak szemünk előtt le- ra, hogy összekapcsolva az •egett akkor, amikor az elméletet és a gyakorlatot, gyetem oktató karának to- olyan egyéni alkotóképesséa tanszékek könnyen abba a helyzetbe kerülnének, hogy a gyakorlat adatainak széleskörű gyűjtése, az adatok feldolgozása mögül hiányozna Az új egyetemnek '^slöriböztető hogy legyen vonasa az: ne kell csak ábbi felfrissítésére olyan gekkel rendelkezzenek majd felsőfokú képzettséget adjon, iatal szakembereket helyezünk el a tanszékeken, akiknek jövőbeni fejlődése biztos garanciát nyújt az életben, aminek birtokában a népgazdaság, a kultúra területén meg tudnak majd íogy egyetemünk valóban íelelni a reájuk bizott feI" szocialista intézménnyé váliék. Ennek élérése érdekében léptünk a tudományos káderek utánképzésének tudatos útjára akkor, amikor az elmúlt tanévben több mint 40-en jelentkeztek aspirantúrára. Az egyetemi vezetés, ezen belül a tanszékvezetők munkájának megjavítása érdekében nem egy intézkedést tettünk. Mindezeket a feladatokat nagy odaadással végezték valamennyi kar oktatói, dolgozói. ad adatoknak. Úgy hisszük, elérkezett az ideje annak, hogy egy-egy egyetem munkáját ne csak a végzett szakemberek száma, sőt ne csak képzettségük színvonala szerint bírálják el — habár ezek nagyon fontos mutatók —, hanem azon konkrét tettek szerint is, amelyeket a végzett szakemberek hajtanak végre a maguk munkaterületén. Az egyetemi munka értékelésének ezek a kritériumai újabb felelősséget háríköztük a központi tanszékek tanak az egyetem dolgozóira, tudományos munkásai is. hiszen eszerint majd hallgaTúlzás nélkül elmondható, tóik tevékenységéért is felehogy egyetemünk a felsőoktatási intézmények között tekintélyes helyet vívott ki magának nemcsak oktató és nevelő munkájával, de tudományos vonalon elért erednényeivel is. Ez az előrelépés a már említetteken kiül és azokból folyóan az egyetem egyre javuló légkölősek lesznek. Az a jó kezdeményezés, amelyet egyes karaink elkezdtek az elmúlt tanévben, nevezetesen a volt hallgatókkal való kapcsolat kiépítése területén, a következőkben még szélesebb körben folytatandó. El kell érni, hogy mindhárom kar állandó kapcsolatban álljon és maének is köszönhető. Annak, radj0n végzett, hallgatóikkal, togy az oktatók döntő többsége önkéntes fegyelemmel és munkakészséggel járult hozzá e feladatok végrehajtásához. Kölcsönös megértés, emberség, egymás segítésének szelleme volt az a tényező, amelyeken az eredmények nyugodtak, s nem utolsósorban az egyetem kommunistáinak és a pártonkivülieknek jó viszonyában. Az új egyetemi tanévben az egyetem .munkájának középpontjában most már a felsőoktatási reform tartalmi kérdéseinek megoldására való felkészülés áll. Ennek során a tananyag-korszerűsítési viták rendezését, és a korszerűsítés részbeni megvalósítását kell ebben a tanévben elérnünk. törekedkísérje figyelemmel a munkában elért sikereiket, nyújtson segítséget nekik a további fejlődéshez, elemezze munkájukat s mindezek alapján tökéletesítsék a káderképzést, melynek bizonyos rugalmasabb rendszerére is gondolni kellene, pl. bizonyos esetekben az arra érdemes és rátermett hallgatók esetében bátrabban kelhanem az embereket a szocialista erkölcs magas normáinak, a nép önzetlen szolgálatának, a munka szeretetének szellemében neveljék. A szocializmus építéséhez nemcsak nagy kapacitású anyagi bázis szükséges, hapem szükséges a társadalom valamennyi polgárának magas színvonalú öntudatossága is. »Ha lemaradunk a szovjet emberek művelésében és nevelésében — mondotta Hruscsov elvtárs —, akkor ez feltétlenül és elkerülhetetlenül fékezni fogja a kommunizmus egész építését®. Ez a megállapítás reánk is érvényes. Népünk a felszabadulás óta aránylag rövid idő alatt nagyszerű tetteket hajtott végre. Egész társadalmi életünkben végbement nagy társadalmi változás és haladás hangsúlyt kapott egyetemünk életében is. A kulturális forradalom ma már nemcsak mennyiségi, hanem minőségi változásokat is eredményezett. A ma egyetemének feladata, hogy ezt a minőségi fejlődést tovább segítse olyan szakemberek képzésével, akik nemcsak szakmunkájukban rendelkeznek megfelelő jártassággal és tudással, hanem világnézetükben is kiformálódott a munka iránti szeretet, a szocializmus építésének szolgálata. A hallgatók ilyen szellemű nevelésének feladatát meg tudjuk oldani, mert a párt, a KISZ és a szakszervezet a Montmartre ... Van valami varázslata ennek a névnek igen sok embernél. Ügy tartják számon, mint a párizsi művészek, festők, rajzolók bohémvilágú alkotóműhelyét, ahol mostoha körülmények között nagyszerű alkotások születnek. Az igazi párizsi azonban csak finoman mosolyog és legyint egyet. Nézzük csak meg, hogy miért. Előbb azonban még annyit, hogy a Montmartre nem csupán a festők tanyáját jelöli, hanem így hívnak tulajdonképpen egy városnegyedet a Párizs északi oldalán emelkedő, dombszerű magaslaton. A francia elnevezés eredetije niég a római korra nyúlik vissza, amilcoris ezt a helyet Mons Martisnak, később pedig Mons Martyriumnak nevezték. A francia nép történelmének dicsőséges napjai is fűződnek hozzá: 1871-ben a párizsi kommün csapatainak hosszú ideig fontos stratégiai pontja volt. Itt a Montmartre magaslatán épült a Sacre Coeur székesegyház, amely mögött eléggé zárt, nem túl nagy tér húzódik meg. A közepén tojásdad alakú járdaszigeten kertivendéglő, s néhány piaci árus, a körbenfutó egykét emeletes, földszintes házaknak pedig csaknem mindegyikében afféle, franciás kisvendéglő, söntés, kocsma, ét| terem. Valamennyi szép for! galmat bonyolít le. hiszen rengeteg idegen jár erre, mert ez a Montmartre festőnegyede, ha tetszik, a "bohémek® tanyája. A bohémek pedig ott festegetnek a macskaköves kocsiút szélein vagy a járdákon felállított állványaikon. Félszemmel mindig az áramló népre sandítva, kivel lehet nyomban üzletet is kötni. Látványos pózokban, elrévült tekintetekkel tetszelegnek és hívják fel magukra a figyelmet, az élelmeségért a számára modellt ülőknek. Legtöbbjük művészi körszakállt vagy Bálbószakállfélét visel, úgy látszik, ez a szőrzet elengedhetetlen az igazi művészethez. Nézze csak, van ennek praktikus oldala is: az a nagy szakállú az ecsetjét dugdossa férfiasságának e piszkosbarna jelensége közé. S milyen sokan vannak? Szinte egymásba ütődik a sarkuk, amint közelebb-távolabb lépve állványaikhoz, teátrális mozdulatokkal festenek. Időnként eltűnnek a környező restaurant-ok; bárok egyikébe, másikába kis nyakolajozásra. Egykoron más célt is szolgáltak , ezek a kisvendéglők, hiszen ngm mindig, volt a zömében gicc&készUök központja a Montmartre. Még a század elején is értékes művésztalálkozók zajlottak le. Sok-sok szenvedélyes vita utolsó mondataira dobott ezt a törekvésünket. Ezért bízunk az új tanév új feladatainak minél sikeresebb megoldásában. lene nyúlni az un. egyszakos maga területén most is segíti képzés lehetőségéhez a megadott keretek között. A külső szakemberek bátrabb bevonása az oktatásba ugyancsak előttünk álló feladat, leginkább a speciálkollégiumok keretében. A levelező oktatásnak is súlyának megfelelően nagyobb jelentőséget kell kapKőszúl a portré ... sebbje azonban nyomban aprópénzre váltja tudását és portrét fest nem kis fizetTovábbra is nia egyetemünk életében, azkell zal ^ hQgy a levele2Ő haii. a világnézeti nevelő munka lavítására, főként annak eredményesebb irányítására. A vezetés színvonalának további emelése pedig olyan láncszem ebben a sorozatban, amely nélkül tovább nem tudunk lépni. Röviden szólva: fokozni kell nálunk is a szakemberképzés színvonalát, az oktató munkát még jobban össze kell kapcsolni a gyakorlati élettel. Ez azt jelenti egyrészt. hogy a tananyagot olyan értelemben kell korgatókkal foglalkozás tekintetében. főként a professzoroknak és a docenseknek kell élen járniok. E nagyobb támogatással egyidejűleg fokozni kell velük szemben is a követelményeket. Amikor hangsúlyozzuk az egyetemi szakemberképzés oktató-nevelő jellegét, ugyanakkor aláhúzzuk ezúttal is a tudományos munka jelentőségét, hiszen tudományos munka nélkül el sem Holnap ünnepélyes tanévnyitók a szegedi felsőfokú tanintézetekben Hétfőn reggel valamennyi szegedi felsőfokú tanintézetben megkezdődik a rendes tanítás. Az ünnepélyes tanévnyitót ugyancsak hétfőn rendezik meg mindkét egyetemen déi 12 órakor. A Szegedi Tudományegyetem tanévnyitó közgyűlését a központi épület aulájában tartják meg. Ünnepi beszédet dr. Antalffy György rektor mond. A Szegedi Orvostudományi Egyetem tanévnyitó ünnepségét a szemklinika tantermében rendezik meg. Dr. Rávnai Tamás egyetemi tanár, az általános orvosi kar dékánja nyitja meg az új tanévet. A Szegedi Pedagógiai Főiskolán ugyancsak hétfőn reggel 8 órakor kezdődik a tanítás, majd délelőtt 11 órakor tartják meg a tanévnyitó ünnepségeket. Megnyitó beszédet Csukás István igazgató mond. (A szerző telvé A Morítmartre "művészeinek® egyike fényt a felkelő nap a -Fürge nyúl« fogadóban is, amelyben író és költő barátaival oly gyakran találkozott Picasso és az azóta elhunyt Utrillo, a Montmartre-nak. talán utolsó nagy festőegyénisége. Mindez azonban ma már csak múlt, s helyébe délibábos romantika, idegenforgalmi látványosság lépett. Ott van, nicsak, az a szamaras ember is, aki csíkos, bő bugyogóban, piros mellényben és piros frígiai sapkaszerű fejfödövel vezetget kötőféken egy szamarat. Mintha nálunk gatyás-árvalá nyha jas csikóst szalajtanánk az utcára reklámot csinálni. Mert afféle reklámember, impresszárió vagy ilyesmi, aki a friss festmények, az áruk eladásához közvetít. Nekem éppen jó lesz távol tartani tőle ma gam. Volt ugyanis már egy kis afférom vele. Ügy történt, hogy nézgelődés, fényképezés közben nekisodortak egy festőáliványnak. Csak egy pillanat és zsuppsz — a friss kép a földön hevert. Szerencsére festett oldalával felfelé. Ijedten kapkodtam fel a földrehullott festékekkel, vegyszerekkel egyetemben, mikor máris ott termett a szamaras ember, pergő nyelven magyarázva, nem éppen dicsérve ügyetlenségemért. Bocsánatkérés, mentegetőzés, mindez hiábavaló naiv igyekezetnek tűnt. hiszen emberünkben felcsillant a remény: itt a jó üzlet végre. Fizessek tehát s akár egy szót se szóljak aztán. De öszszesen is hol lett volna ná lam annyi pénz, amelyet azért a mázolmányért követelt. Igy hát mit volt mit tenni, barátaim segitségével, jószerével "feloldódtam® o sűrű tömegben... Sajnálom, hogy ilyen csalódást okoztam, pedig az üzlet nem megy olyan jól e magamutogató festőknek. Pedig ne legyünk igazságtalanok sem: akad köztük több jó, középszerű művész is. Elsikkadnak azonban ők is a kóklerek, '•a giccsfestók émelyítő kavargásában. S legtöbbje nem is fest mást csak szériaszámra afféle emléktárgyakra emlékeztető képeket, a Sacre Coeur odalátszó, egyébként csakugyan festői épületével, városrészletekkel és hasonlókkal. Némelyikéről eszembe jutottak a Balaton partján és a Mátrában kapható kis fatörzs-szeletkék, amelyekre nálunk festegetnek giccses tájképeket. Különben legfőbb ideje lenne, ha végre betiltanák nálunk ezeket az ízléstelenségeket. Ott úgysem lehet szó ilyesmiről. A Montmartre-on. Párizsban --művészi szabadság® van ... Íme, egy kis gyakorlati ízelítő a polgári demokrácia szabad ságiról!... Ügy látszik, e: tetszhetett meg annak a néhány egy kori hazánkfiának i aki eléggé kopott < öltözékben — nen. hissem, hogy művé szi bohémságból nem húztak jobbat — próbált szerencsét itt a festők közöt. Disszidetisek. S mi egy kiélt arcú, j negyvenes férfi he venkedve legényke dett, hogy eszeágában Sincs hazajönni mert örül, hogy itthagyha.tta a felesé gét — a többiek W elei) zömbösséget mutat'.' ugyan, de talán met azt sem. kíváncsia és szomjasan lestél a hazai szót. Montmartre!... Bohémvilág? ... Csak színfalai könnyű látványosság, délibáb... Következik: MOULIN ROUGt ÉS "VIDÉKE® Szóvá tesszük A Belgyógyászati Kii nika tizenegy betege írta alá azt a levelet, amelyet szerkesztőségünkhöz is eljuttattak, és amelyben a levél írója. Bogár László mielőbbi intézkedést kívánó visszás állapoírol számol be. Áldatlan állapot az — írja —. hogy a klinikák területén nincs egy büfé, ahol üdítő italokat, dohányárut, szendvicseket, kávét, s más nélkülözhetetlen apró dolgokat vásárolhatnának a betegek és a klinikák dolgozói. Mozgóárusok vannak — folytatja levelét —. de abban ugyan, amit azok csinálnak, nincsen köszönet. 1 forint 80 fillérért adják az 1 forint 20 filléres üdítő italt. 4 forintért a 3 forint 30 filléres sört, 50 fillérért a kiflit és így tovább. Már egyszer lapunk ls szóvá tette a klinika' mozgóárusok viselt dolgait, a »mozgó árdrági tást«, a betegek szorul' helyzetének lelkiismeretlen kihasználását. Nem lehetne változ tatni valahogy ezen ; valóban áldatlan álla poton? Fontolják me? az illetékesek: az orvosegyetem gazdasági hivatala. a városi tanács kereskedelmi osztálya az Élelmlszerklskeres kcdelmi Vállalat, háth mécls van mo<Tivngtat" megoldása a klinikák * többször szóvá tett proh témájának.