Délmagyarország, 1961. augusztus (51. évfolyam, 179-205. szám)

1961-08-11 / 188. szám

5 Vasárnap. 1961. augusztus 11. Átutazott Szegeden a Japán Szocialista Párt küldöttsége Szegedet is útba ejtette a Japán Szocialista Párt ha­zánkból elutazó küldöttsége. A Kono Mitsu vezette kül­döttség Jugoszláviába utaz­t-iban rövid időre megszakí­totta útját a tiszaparti vá­rosban. A Hungária szálló­ban megpihenő japán ven­degeket Nagy István, a Ha­zafias Népfront Szeged vá­rosi bizottságának titkára köszöntötte a város lakói, a szegedi' dolgozók nevében. Á japán küldöttség tagjai ebéd és rövid városnézés után a koradélutáni órák­ban továbbindultak a város­ból. 45 millió forint értékű gépet kapott Csongrád megye mezőgazdasága Csongrád megye szocialis­ta mezőgazdasága az első fél évben is kedvezően fej­lődött. E fejlődés jellem­zője, hogy a nagyüzemi szer­vezet kialakulásával és meg­szilárdulásával egyidőben emelkedett, a termelés szín­vonala. Ehhez hozzájárult az állam segítsége is. Államunk jelen­tős anyagi eszközökkel segí­tette termelőszövetkezetein­ket. Többek között a megye szocialista szek­Az oroszlányi erőmű részére építi a képen látható, hatalmas, hidrogénhűtéses turbó­generátort a Klement Gottwald Villamossági Gyár. Ilyen nagy teljesítményű generátort az iizem még soha­sem készített tora az első fél évben 172 traktort, 65 kombájnt, 30 aratógépet és még számos egyéb munkagépet kapott, összesen mintegy 45 millió forint értékben. Ezen belül a termelőszövetkezetek 15 millió forint értékű gépet kaptak. Hasonló összeg áll rendelkezésükre ilyen célra a második fél évben is. Szegedi orvostudósok moszkvai nemzetközi kongresszuson Moszkvában most tanács­kozik az V. Nemzetközi Bio­kémiai Kongresszus. A kongresszus rendezősége sze­gedi orvostudósokat is meg­hívott. A Szegedi Orvostu­dományi Egyetemről dr. Hú­szak István Kossuth-díjas egyetemi tanár, a Szegedi Idegklinika igazgatója, dr. Benkő Sándor docens, és dr. Fareddin Imre tanársegéd vesz részt a kongresszus munkájában és tart tudo­mányos referátumot. A kongresszuson való részvétel nemcsak nagy megtisztelte­tés a szegedi orvostudomány életének, hanem bizonyára kölcsönösen hasznos ered­ményekkel jár majd. EPULO SZOCIALISTA FALTAINKÉRT Munkatársunk telefonjelentése Legnagyobb ünnepére készül a román nép Sajtófogadás a román nagykövetségen Csütörtökön Románia fel­szabadulásának közeledő 17. évfordulója alkalmából a Román Népköztársaság bu­dapesti nagykövetsége és a Magyar Újságírók Országos Szövetségének elnöksége saj­tófogadást adott Budapesten a Magyar Sajtó Házában. A fővárosi és a vidéki lapok megjelent képviselőit S z a­kasits Árpád, a MUOSZ elnöke köszöntötte, hangoz­tatva, a közeledő évforduló jelentőségét, majd ezt köve­tően Mihail R o s i a n u, a Román Népköztársaság rend­kívüli és meghatalmazott nagykövete emlékezett meg az évforduló jelentőségéről. Hangoztatta, hogy augusztus 23 a román nép életének legragyogóbb ün­nepe. mert 17 esztendővel ezelőtt ezen a napon szabadultak fel az imprializmus és a né­met fasizmus félgyarmati igája alól. Az augusztus 23. események fordulópontot je­lentettek a román nép életé­ben. Ezen a napon egy haza­fias alakulat a királyi palo­tában letartóztatta a román fasiszta kormány vezetőjét. A bukaresti harci alakulatok és a hadsereg néhány egysége pedig akcióba lépett és más­napra a szovjet csapatokkal együtt kemény harcokban felszabadították a fővárost a hitleri erőktől. A román fegy­veres népi felkelés a szovjet hadsereg előrenyomulásával lehetővé tette az egész or­szág felszabadítását, sőt az európai fasizmus szét­zúzásában való tevékeny részvételt is. összesen 17 román hadosz­tály harcolt a szovjet had­sereg oldalán és ezer kilométert nyomultak előre, résztvéve Magyaror­szág és Csehszlovákia fel­szabadításában is. Románia az antifasiszta háború haderőinek nagysá­gát illetően a negyedik he­lyet foglalja el a Szovjetunió, az Egyesült Államok és Ang­lia után. Rosianu nagykövet a to­vábbiakban hangoztatta, hogy az 1944. augusztus 23. fegy­veres népi felkelés diadala óta eltelt 17 esztendő törté­nelmileg rendkívül rövid idő­szak, de mégis valóságos korszakot jelent a román nép történelmé­ben. A román nép most a testvéri szoeialista népekkel és a szocialista tábor kipróbált irányitójával, a szovjet nép­pel együtt lankadatlanul ha­lad a kommunizmus napfé­nyes hegyormai felé, azon az úton, amelyet 1944. augusz­tus 23. nyitott meg számára. A nagykövet figyelemmel hallgatott szavai utan S i k­lósi Norbert, a MUOSZ fő­titkára emlékezett meg a Román Népköztársaság gaz­dasági fejlődésének nagysze­rű eredményéről és kegye­lettel adózott azoknak a ro­mán harcosoknak, akik éle­tüket áldozták a magyar nép felszabadításáért. Hangoztat­ta, hogy a román és a ma­gyar nép alkotó akarata a közös életért folytatott harc­ban, a marxizmus—leniniz­mus zászlaja alatt egyesül. T ömörkény István, Mó­ra Ferenc, Móricz Zsigmond — akik éle­tüket keseregték el a magyar falvak, az alföldi parasztok egykori elesettségén — bizo­nyára nagyon csodálkozná­nak most. ha feltámadhatná­nak sírjaikból. Sok-sok új fogalommal találkoznának össze, olyan szavakkal, me­lyek még hiányoztak az ő szótárukból. Ök még nem is­merhették a falusi szülőott­honok fogalmát, nem tudhat­tak a községi körzeti tbc­gondozó intézetekről. Ezt a nevet sem hallották soha: falusi művelődési ház. Nem hallottak községi bölcsödék­ről, arról, hogy mi is az a falusi villamosítási terv. Nem ismerhették, milyen is lehet egy körzeti állatorvosi rendelő. Mi az a véradó­mozgalom és a rákszűrés? És nem ismerhették mai ér­telemben a községi nép­könyvtárakat sem. Sohasem hallottak gépállomásokról, falusi mezőgazdasági techni­kumokról. Nem sejthették, hogy történelmi mértékkel mérve, csak percek múlnak el, s minden nagyobb köz­ségben lesz középiskola, me­lyekben a dolgozó parasztok tehetséges gyermekei rangra, birtokviszonyokra való te­kintet nélkül tanulhatnak. M a pedig már, alig más­fél évtizeddel később, a felszabadulás után ezek az imént elmondottak az épülő szocialista falvak legfőbb jellemvonásai. Az egykori csodákra váró nagy társadalmi alakulat — me­lyet a tudatlanság, a gyakori csecsemőhalál, a tbc válasz­tott el a XX. századtól — erőre kapott, bekerült a mo­dern kultúra áramába. És most már nincs erő, mely megállíthatná az előrehala­dásban. Nincs többé testpedt mozdulatlanság a falvakban! Hamarosan csupári történel­mi fogalom lesz az analfabé­tizmus, éppúgy, mint az in­téző, az ispán, a gróf, a bé­reslegény, a cselédpiac, a fő­ispán, a szolgabíró, meg a népkonyha és a régi falusi életforma többi tartozéka. Falvaink fejlődését évek­kel előre kidolgozott község­fejlesztési program határoz­za meg. Egyszerű dolgozó pa­rasztok, falusi emberek a községi tanácsok okos gyüle­kezeteiben döntik el: mire van szükségük elsősorban, s Olasz békeharcosok — Magyarországról Tegnap a délelőtti órák­ban Szegedre érkeztek az olasz békemozgalom ha­zánkban tartózkodó küldöt­tei, Giacomo Calandrone, az Olasz Békebizottság titkára és Vincenzio De Sabata, bo­lognai egyetemi tanár, atom­fizikus, az Olasz Békebizott­ság elnökségének tagja, va­lamint Giovanna De Sabata asszony. Az Országos Béke­tanács vendégeit Terényi István, az Országos Béketa­nács alelnöke kísérte el a Tisza-parti városba. Az olasz vendégeket, akik­kel együtt Szegedre látoga­tott az arab országok béke­mozgalmának egy neves kép­viselője is, a Hazafias Nép­front városi elnöicsége és Szeged város dolgozói nevé­ben Nagy István városi tit­kár köszöntötte. Délután rövid városnézé­sen vetlek részt a vendé­gek, amely során megtekin­tették a Szabadtéri Játékok színhelyét, majd a Szegedi Orvosegyetem klubjában Szeged tudományos életének képviselőivel találkoztak. A baráti összejövetelen a sze­gedi tudósok mellett részt vett a Magyar Tudományos Akadémia vendégeiként Sze­geden tartózkodó két neves szovjet tudós is. Az olasz békeharcosokat dr. Kalmár László, Kossuth­díjas akadémikus üdvözölte, majd nevükben Vincenzio De Sabata mondott köszönetet a szíves fogadtatásért. Munkatársunk megkereste az olasz békemozgalom kül­döttségének vezetőjét, Gia­como Calandrone elvtársat, aki az Olasz Kommunista Párt tagjaként vesz részt a békemozgalomban. Kérdései­re Giacomo Calandrone a következő választ adta: — Szeretnénk, ha magyar­országi látogatásunk — mon­dotta jövetelük céljáról — a magyar és az olasz béke­mozgalom együttműködését és szorosabb baráti kapcso­latát erősítené. Az olasz nép sajnos keveset tud arról a hatalmas változásról, arról a számunkra is nagyszerű él­ményt jelentő fejlődésről, ami a szomszédos Magyaror­szágon, s általában a szocia­lista tábor országaiban vég­bemegy. Az olasz sajtó, s különösen a jobboldali erők lapjai torz. hamis képet raj­zolnak erről a kedves or­szágról, vagy legjobb eset­ben mélyen hallgatnak min­denről. ami pozitív, előremu­tató c nép fejlődésében. Né­hány napja tartózkodunk csak Magyarországon, s már­is oly sok nagyszerű ered­ménnyel találkoztunk, hogy hazatérve talán nem is győ­zünk majd mindenről beszá­molni. A haladó baloldali lapok, az Unita és az Avan­ti hasábjain sokszor találkoz­ni a szocialista országok életét ismertető írásokkal. Ezen írások igazságát mi személyes élményeinkkel bi­zonyíthatjuk majd. — Számomra különösen meglepő volt — csatlakozott beszélgetésünkhöz Giovanna De Sabata asszony —, hogy mennyire fejlett ebben az or­szágban a gyermekekről, a jövő nemzedékéről való gon­doskodás, Én középiskolában tanítok Bolognában és is­merem a fiatalokat. A mi gyerekeinket is éppúgy izgat­ja a jövő, érdeklik a nagy tudományos eredmények és felfedezések, mint a magyar gyermekeket, fiatalokat. An­nakidején a diákjaim előbb tudtak például Gagarin nagyszerű hőstettéről, s ün­nepelték a szovjet tudomány és az egész emberiség nagy győzelmét, mint ahogy a hi­vatalos olasz sajtó arról hírt adott. De nálunk Olaszor­szágban sokkal nehezebb a tanulni vágyó fiatalok sor­sa, mint Magyarországon. Jó érzés volt tapasztalni, hogy ebben az országban az ifjú­ság jövendő gazdája, irányi­tó ereje a társadalomnak. Az olasz vendégek este megtekintették a szabadtéri játékok János vitéz előadá­sát. Ma délelőtt a Délalföldi Mezőgazdasági Kísérleti In­tézetbe és az Egyetemi Fü­vészkertbe látogatnak el, dél­után pedig ismét a szegedi egyetemek látják őket ven­dégül. Az olasz békeharco­sok küldöttsége az esti órák­ban utazik vissza a főváros­ba. ff. fe. ezek a határozatok képezik a községfejlesztési tervek alapjait. 19-61-ben újabb mű­velődési házak, orvosi ren­delők, járdák építésére, ar­tézi kutak fúrására, népfür­dők létesítésére és egyebek­re 24 millió 285 ezer forin­tot fordítanak a szegedi já­rásban a községi tanácsok. E szám azonban korántsem tükrözi a tényleges fejlődést. Ez csupán a községfejlesztési alap. Ennél sokkal nagyobb összegeket képviselnek az állami beruházások, felújítá­sok. Az új oktatási intézmé­nyek. iskolák építését, bőví­tését a Művelődésügyi Mi­nisztérium tartja kezében. Külön költségvetésből épül­nek az új falusi üzletek, ér­tékesítőtelepek. A Posta- és Közlekedésügyi Miniszté­rium ugyancsak százmillió­kat fordít évente a járás út­hálózatának korszerűsítésére, bővítésére. Mindezekhez hoz­zá jön még az a felbecsül­hetetlen értékű gazdasági, er­kölcsi segítség, melyet az új nagyüzemi közös gazdaságok megszilárdításához, gépek, tenyészállatok vásárlásához, építkezésekhez kapnak népi államunktól a dolgozó pa­rasztok. F alusi községfejlesztési munkánk eredményei tehát igen szépek. Mégsem lehetünk teljesen elégedettek. A lakosság" már korábban is ezernyi tanúje­lét adta: társadalmi munká­val szívesen segít azért, hogy egy-egy létesítmény előbb el­készüljön, s hamarább szol­gálhassa a köz érdekeit. Szá­mos községi tanács végre­hajtó bizottsága azonban még ma is lebecsüli a társa­dalmi munka szerepét, je­lentőségét. A társadalmi munkát sokszor csak amo­lyan ráadásnak tekintik "ha ván, úgy is jó, ha nincs, hát nélküle is megvagyunk« ala­pon kezelik a lakosság ön­kéntes segítségét. Még csak a társadalmi munkák pontos nyilvántartására sem törek­szenek egyes helyeken. A szegedi járásban csaknem minden községben parkosí­tottak, tereket, utcákat ren­deztek és fásítóttak. Ezekhez sok ezer társadalmi munka­órával járult hozzá a lakos­ság. Megérdemelnék tehát az emberek, hogy ezt a segítsé­get feljegyezzék, nyilván tartsák, szerepeltessék a köz­ségfejlesztés programjában. Nem így történt ez többek között Mórahalmon és Zá­kányszéken sem. Pedig ezek­re a községekre már alig is­merünk rá, annyira megszé-: pültek, kicsinosodtak. még­hozzá jórészt a lakosság tár­sadalmi segítsége révén. K öztudomású, hogy a szegedi járás lakossá­gának nagyobb része még tanyákon él. A tanyai emberek érdeke a községfej­lesztést illetően még külön­bözik a falusiakétól. A tanyai lakosság községfejlesztési problémái leginkább a dű­lőutak javítására korlátozód­nak, míg a falusi lakosság elsősorban a nagyobb mér­vű közművesítés, az utcák, járdák kövezését, a vízveze­tékhálózat bővítését, a közvi­lágítás javítását igényli. Ez a különbség kissé megosztja még az erőket. A két nagy csoport érdekeit mégis össze lehet hangolni. Különösen az olyan ügyekben, mint orvosi rendelő, gyógyszertár, műve­lődési ház építése stb. Töb­bet kell adni a jövőben a tanyavilág műveltségi szín­vonalának emelésére is. A községi tanácsok már a leg­több helyen tervbe vették áramfejlesztő berendezések és filmvetítő gépek vásár­lását. Ezeket elsősorban a tanyai iskolákban használ­ják. Igy ezek az iskolák a tanyai lakosság találkozó­helyeivé, apró kultúrköz­pontjaikká válhatnak. S ok hibát tapasztalunk még a falusi közületi építkezések körül is. A kisipari termelőszövetke­zetek, építőipari vállalatok nem tartják magukat a szer­ződésben vállalt kötelezett­ségeikhez. Negyedéves, fél­éves késésekkel fognak a munkához, s ezután meg az akadályok egész sora követ­kezik. A forráskúti új mű­velődési ház például idesto­va három éve épül. Eredeti­leg már a múlt év augusz­tus 20-án akarták megtartani avatásat, erre azonban csak most kerülhet sor, jóllehet az építés költségei már az építkezés kezdésekor is ren­delkezésre álltak. Hasonló­ként vajúdik a szatymazi és az üllési művelődési házak építésének ügye is. A terv­fegyelem megsértésének re­gimentjét sorakoztathatnánk itt fel. S ezeket ma már a községekben sem tűrhetjük el. Törekednünk kell arra, hogy a tervezett munkák — ha már a pénz is rendelke­zésre áll — lehetőleg határ­időre elkészüljenek. Jellemző még, hogy az első fél év köz­ségfejlesztési programját csu­pán 42,2 százalékra teljesí­tettük, s a lemaradást a ko­rábbi évek rossz szokásaihoz híven, a második fél évben hajrá munkával igyekeznek pótolni. A községfejlesztési mun­kákat. azok szervezését, irá­nyítását számos helyen csu­pán tanácsi feladatnak te­kintik még, pedig a tanács a falunak nem egyedüli gaz­dája. A párt és KlSZ-szerve­zetek éppúgy, mint a Haza­fias Népfront és a nőtanács — érdekeltek ebben a dolog­ban. Nem lenne érdektelen például, ha éppen a szegedi járásból indulna el olyan nagy társadalmi mozgalom, mely a községek rendezését, további szépítését segítené elő. Ennek megszervezésében sokat segíthetnének falusi tö­megszervezeteink. A megyei tanács korábban úgy határo­zott, hogy százezer forinttal jutalmazza azokat a községe­ket, amelyekben az egy la­kosra jutó társadalmi munka egy év alatt eléri a 16 forin­tot. Hetvenötezer forint ju­talomban részesülnek azok a községek, amelyekben 12 fo­rintra emelkedik az egy főre jutó társadalmi munka ér­téke, és 50 ezer forint illeti meg azokat a községeket, ahol átlag 8 forint értékű társadalmi munkát végeznek egy év alatt a lakosok. Van arra lehetőség, hogy ezeket az alapkövetelményeket a szegedi járásban valamennyi községben teljesítsék. lyen körülmények kö­zött a társadalmi munka értéke nagy­mértékben befolyásolja a fejlődést. Helyes lenne te­hát, ha a tömegszervezetek kezdeményezésére versenyre kelnének egymással a közsé­gek: hol végeznek több tár­sadalmi munkát a lakosok. Ebből elsősorban a hely­belieknek lenne hasznuk, előnyük. Sokkal több helyen, s nagyobb mértékben bővít­hetnék a vízvezetékhálózatot, több járdát, utcát lehetne ki­kövezni, mint amennyit a tervek előírnak. Sokkal ha­marabb felépülhetne egy­egy közületi létesítmény, s nem kellene gyakran évekig is várni, míg a tanács kasz­szájában összegyűlik a rá­való. Csak a lakosság nagy­mérvű társadalmi segítségé­vel érhetjük el mihamarabb, hogy a falvak is képesek le­gyenek a városhoz hasonló kulturált környezetet bizto­sítani lakóiknak. Cscpi József 1 Szombaton: gépkocsibetétkönyv sorsolás Az Országos Takarékpénz­tár augusztus 12-én, szom­baton eslc 7 órakor Buda­pesten a Madách Színház­ban rendezi meg a gépkocsi nyereménybetétkönyvek első sorsolását. A húzáson, az április 30-ig váltott, s júni­us 31-ig takarékban tartott, 25 983 darab tízezer forintos betétkönyv vesz részt. Az első húzáson 31 gép­kocsi — 13 Moszkvics. 8 Skoda-Octávia, 2 Warszava, 4 Trabant-Combi és 4 Tra­bant-Limousine — jut a sze­rencsés nyerteseknek. Az érdekes eseményt szombaton este 7 órakor a televízió is közvetíti. (UK

Next

/
Thumbnails
Contents