Délmagyarország, 1961. augusztus (51. évfolyam, 179-205. szám)

1961-08-10 / 187. szám

CsfltörtölL IMI. «f. í«. 4 A» oha»ő írja: Igazi művész, igazi ember nmt himnuszunkat elöjá- vakkal Wcmi^t, abban a re­- tokkal Ptrittt véglgenekelfe ményben. hogy ismét talal­A Nazy Októberi Szocalis- kozhatunk a követkitző sza­fa Forradalom győzelme óta bacitéri játékokon, megbecsült művész. Balét nmmimn omtsroia Ak*<l.-mi»i S»vuiahá* mii •ÁSZAI «en»,*ak míH-fvzr­fAJikcl, Mnns rwifwrl magsianásokkal ls Ifin snknhat mrqnvrrtrk, akik kA/elfMX k«ij/-sn1*H>s he A Gondolat, a •MM Tudom á- volt. Most közreadott köny- mefut tatások formájában nyújtja át elgondolásait, ha­szemtéletes rtllhetfek zrina. Igen m»e -rere ttok rfrltft'* »*»­reny, i-ll»»hir<t lurmulr efyettcfc • i»jn»«i< ki' I'ljut»»t»«t Ilákhl •«­roll l« ht/onzlljak. F so­rok írói a arfohSzI zear­kiraan mitkaaiek kftzre a HAvtrAg rioaéásain. ZENEK ARIINK AT *ok hazai és külföldi kar­mester veyenyelte, most a Kővirág próbáin mégis érez­tük, hogy rendkívüli ember kézmozdulatainak engedel­meskedünk Már elstj pró­bákon biztos tudású és ké­szültségei karmestert ismer­tünk meg .furij Eajerben. később pedig a próbák és a* előadások szüneteiben, a | további munkánkban az em- ' hert Ismertük meg benne, a szó legnemesebb értelmé­ben. Jurij Fajer nemcsak hang­szereinkkel foglalkozott, de szívesen elbeszélgetett ve­lünk. fiatalokkal ls. Mint mondotta, élete egyáltalán nem titok. Kijevben szüle­tett íawi-ben. A szabó csa­ládban sem testvérei, sem szülei nem foglalkoztak ze­nével. de kedvelték a mu­zsikát. Hamar feltűnt, hogr ő a le0dősehb fid zenei te­hetséggel rendélkeztk. zenére taníttatták és szorgalms, ki­váló zenei memórlájs ered­ményeként 1.1 éves korában Kijevben befejezte a kon­zervatóriumot. A cári Orosz­országban azonban elzárták előle a továbbtanulást Moszkvában és t^ningrád­ban. Arra kényszerült, hogy mulatókban hegedüljön, s szűkös keresetéből még la­kásra «em futotta, leginkább pályaudvarokon aludt. Ak­koriban híres színészek fe­dezték fel tehetségét, amint egyszer egr vendéglőben ép­pen Csajkovszkij hegedűver­senyét játszotta. A kiválő hegedűsből egy érdekes vé­letlen folytán lett azután karmester. Rigában történt életének ez a fordulópontja. A rigai szimfonikus ze­nekar karmestere egy fő­próba előtt többet ivott a kelleténél és ráadasul el­veszett Liszt I, rapszndiáiá nak partitúrája is. amelyet vezényelni kellett. "Koncert­mester. dirigáljon helyet­t*nt!« — fordult Fajerhez, aki akkor e zenekar kon­certmestere volt. És a legna­gyobb csodálkozásra a fia­tal művész partitúra nélkül, emlékezetből kiválóan vezé­nyelte a művet. Azóta is jó­formán mindent emlékezet bői vezényel. Ml Is meg­csodálhattuk itt Szegeden, emléke zőtehetségét, amikor az egyetlen egyszer hallott nyos Ismeretterjesztő Társu- ve betetőzése és ösazefogU­lat könvvkiadója három ér-' fása azoknak a filmművé- nem rendkívül ten kivü! szirmonikus kon- Ml ,s B'ZUNK a falálko- . féken művel örvendeztette azeti elmélkedéseknek, ame- módon. mindenki szamara rerteket vezényel Egyetlen "»»»n és úgv érezzük. §o-1 meg a színpad- és ftlmmú- lyeket A látható ember és könnyen érthető es elvezhe­lemn-renddel kitüntetett kat köszönhetünk neki. Iga- részét kedvelőit a nyelvünk A lilm szelleme című routy tő keretben. Hevesi a dra­—r—- - ' 1É " M É mairodalom gazdag peldata­rával dolgozik, s hasznos ta­ret" Jiirtj Fajer* is. »mfm karmester és ezenkívül 71 mövéazegyéniséget. is- szépsége, gazdagsaga iránt kaiban elkezdett Tanulmá­' * négyszer kapott flzfáltn-dl- mp«"tünk meg, aki egész éle- j érdeklődőket Az első kötet nyal egyaránt hasznos, út leien elvesztette°^látását 'de Fádhatatlan szorgalma, em- BALÁZS BÉLA: A FILM szakembereknek, akik ma is egy ismert színpadi mű gya­_ A —W cimen kiadott filmesztétikái "tat tanulhatnak _ elemzé- kmd.tábol roentb A Mdt tón át tanult és akinek fá mutató olvasmányok a film- nácsait. megállapításait egy­énnek ellenére még nagyobb m>m"8k Példaimt­éleslatassal és töretlen élet- de tanulságos is elót­már kedvvel dolgozik, reménrke- "n ' „, „ ... . Nagy Erzsobet dik, hogy n szürke hályogot . , „._, ... ... . ,, , és Percnyi Maria, sikerül szemerei leoperálni. gMgedl zeneművészeti Tőlünk a légkedvesebb sza- Szakiskola hallgatói SZELLEMIDEZO KOR Kennedy legutóbbi kard­csörtető beszéde a -Vaj he­lyett ágyút- jelszót idézi fel. A nyugat-németországi re­fánsista tüntetéseken hol Csehszlovákia, hol Lengyel­ország határvidékeit követe­lik -vissza- — hiszen Hit­ler, ugyebár, s dicsőséges Reieh-hez csatolta őket. Hallottuk már azt ts. hogy Sopront gálád módon rabol­ták el a magyarok s nagy­németségtől — mert Auszt­ria csak a világ képzeleté­ben él önálló országként, a fasiszta szövetségek térké­pein a -Birodalom" szerves része. Mindez nem újság. Azt. az újdonságot, amely még ezeket az ismert ténye­ket Is lepipalja. a stuttgarti Deutsche Verlags-Anstalt jegyezte fel a revanslzmua | történetébe: -Hltlers zweites be a kört., amely Hitler át- ban ez az egyre kevésbé ti­tanulmányai nekünk, szege- seiből de szolnak a moz.la- .rodalom rendezes számos dieknek különösen kehesek, togato közönségnek .s, mert erdeke* kerdesevel 1tatalko­hiszen szerzőjük az 1949-ben mindezek ismertében köze- zunk e kötet I«PJ«n. 'md£ elhunyt kitűnő író, újságíró, lebb kerülhet a filmhez job- bői egyúttal egy^ nagy mű­költő és világszerte ismert ban el tud majd melyedn, a vesz*,gy.zmaeg «* filmesztéta szegedi születésű fümek művészi élvezeteben. bontakozik. feledhet­A kötetben megjelent ta- jük azonban, hogy e máig nulmányok között számos is tisztelt olyat találunk, amelyek a maguk idejében úttörő je­kiváló színházi szakember sem mindenben tudott túllépni korának és a lentőségüek voltak és mai polgári társadalomnak beío­fílmmü vészetünkben is ér- Ivásoló tényezőin. Éppen vényesülnek. Nemcsak kor- ezért úgy kell fogadnunk ezt i történeti dokumentum tehát a munkát, ahogyan — igen ! ez a különben igen élvezetes helyesen — fejtegeti az érié­; előadásmódban megirt mű. kes előszót író Székely hanem ma is érvényesülő György: . Hevesi példája megállapítások gyűjteménye. HEVESI SÁNDOR felveti egv új. mai. a marxis­ta—leninista esztétika ered­A DRÁMAÍRÁS ISKOLÁJA "tényeit is magába foglaló magvar dramaturgia elo­E mű is. akárcsak az elób- m„nkálatainak szükségessé­biekben ismertetett, egyaránt CPt. Amíg a jelen nem hal­szól a szakembereknek és a )atta ezekben a rendkívül nagyközönségnek. Mindazok- bonyolult kérdésekben a má­nak szól, akik szeretik a ga félreérthetetlen szavát, magyar színházművészetet, addig kénytelen-kelletlen a Hevesi Sándor a felszabadu- múlt hangja szól eróseh­lás előtti magyar színháztör- hen ,,, Hevesi elméleti mű­ténelem egyik legkimagas- ködésének példája nyomén lóbb egyénisége volt. aki for- nyugodt radalmi változási idézett elő Bar)harjuk a színpadon új rendezői szemléletével és módszerei­vel. E most megjelent mű­lelkiismerettel fo­el örökségként mélységes szín házszeretetét, széleskörű ismereteit és mú­ltén válogatott dramaturgiai veltségét, fáradhatatlan szor­tanulmányait kapjuk Stand galmaf ^ alkotój iendületét, Géza válogatásában és sajtó Lehet, hogy a Fehér Ház- mozgósítási terveket? M. J. kotószellem nem elvont esz- vonalú, haladó elemeit.­MAGYAR LÁSZLÓ: Ruch* Hitler második köny- kos szellemét próbálja újra tokzatos szeliem sugallja a alá rendezésében. A taniil­ve cimen kiadták a -Mein meg újra felidézni. -Vaj helvett ágyút- es a. mánvokban e nagvszerú al­Kampf- folytatását, amely főleg a -nagynéniét élettér­ki bővítésének kérdéseivel foglalkozik — magyarul: Hitler Kelet elleni háborús tervelt tartalmazza. A hitleri kézirat sorsa meglehetősen titokzatos: 1049-hen amerikai tisztek találták meg és az Egyesült Államokba szállították. A müncheni Jelenkori Törté-fSban az Ezeregyéjszaka hajósát ük­munkásságának ma is érvé­nyes és ériékes. magas szín­Szú född Idthatdra (,:nL:j az űrhajós, aki olvkor, JíiríPdo, magafeiedt pillanatai­neti Intézet néven szereplösapjának. Krudv Gyula ködlovagját háborús uszító-központ eaakÍP°dlg a valoszínútlenségek álomvilá­ua, -uu <iacalMn tovatűnt törvénytelen öregap­hat evvel kesobb szerzett|jának vallotta> ebben a kora ^ tudomást a dokumentumról.Bórában csöndesen üldögélt óbudai amelyet egykor az N.SDAPlhalkonjan. csak néha nyúlt lassú, fi­sa jtóközpontjában Hltleri,lf,n1 mozdulattal a holdfényben csil­diktélt o—r.1,/. vi a - „ kohár után, hogy egy-két apró diktált gépbe Max Amann-B|kortV(>t lg>.ék „ S7/da, ^^ miközben párás szeme az ég szipor­kázó csillagait simogatta és talán néhány nagyon régi asszonyszem el­halványult fenve is átvillant emlé­kezete jótékony ködfátyolón. Amint férfias arcát bearanyozták a holdsu­garak, fáradtnak láisz.ott kissé, de nem szomorúnak. Pedig vigasztalá­sára jöttem, a részvét fogott karon, végigvezetve a keskeny, macskakö­vén utcákon és arra biztatót, hogv ballagás közben összerakosgassak magamban néhány alkalmatos mon­datot, Azt akartam okosan, tapinta­tosan megmondani neki, hogy én -azért- ezentúl is űrhajósnak tekin­tem ót, Szinbádot, aki talán születé­sétől fogVa, de azóta bizonyosan, hogy messze évtizedekkel ezelőtt ün­nepélyesen felöltve első hosszúnad­rágját, annak frissen vasalt élén mégakadt, egy bizonyos Irmuska ne­vű leányka szeme, egyszóval tömén­telen idők óta lebeg az úrben és ha­józik a maga irigylésre méltóan cél­talan céljai felé. A vigasztalás vágya K.m Körvetítúsíjjvonzott tehát hozzá ezen az estén, de _ ... , T™''"" ü«ü«la sötétben megbújó oleanderes udva­4.1* Sékuer.l indulS, 4,m Hl- •írókból orconaillat osont felém össze­eek 4..H-, Vidtmsn frissen M"«y«mrsz.Sc—Olsstorszsg mCr-®;OKr>n' orcrvnaiuai osont leiem ossze­Ks-bsn - Í ss Fsiursdirt s lm hű kszesrai. 22,W A H«ID mnnn-|iborzolta lelkemben a vigasztaló mon­rek s.M ' Nshínv pere' tudo- LSjÜÍL. rtperarészietek. J4.soadatokba terelt szavakat, amint lassú ' áfdások- h*!*tT , tt e,függön^ nsptJf. 7.M fdőirttés. 6.NI MU- .. « |ZOtt' apr0 ablakok alatt­sorismertetes. g.m leehnjssl eernn-aAPio jg Vigasztalni kivantam. de nem lát­5 ne Regceii rrnr. «..!« Mileor-Stam komoly arcán semmi sz.omorú­nsntir. i.M Torns s.ni-s.is Hi-Hságot. Némán tekintett rám, mikor nak. Feljegyzések bizonyít­ják, hogy a kézirat másola­tát Obersalzbergben rejtet­ték el — ezt azonban mind­máig hiába keresték. Most mégis a Német Szö­vetségi Köztársaságban je­lent meg a könyv. Vajon hogy került ods az anyaga? Bizonyos csak az, hogy kommentárt Gerhard L. Weinberg. mlehigani egye­temi tanár, előszót pedig Hans Rothfels tübingeni professzor írt hozzá.. Az amerikai és a nyugatnémet tudós együttműködése zárja Rádióműsor rsOtSrtMh -redménvrk. Knsxt TH-SAnio Moszkvásul. 4 M Hl- ocnsetkOrt vtztlsBds-tornSrPl -viin--. »,ie -rsn> »-n-. *.»• *d«-s snysnvelvttnk. O.NI Kéroly-krrti hsnfv-rs-nv-V, »„is s»ov)e» n»­o«k >»n»!»hX1. ni ns Hir-k. 1» ors |« Vspirrnden . . . IS,13 7,e­nsksri musslks. Il.or A «»en»­syarByhesj-i iisssltosziopnktót « tihsnyl s-sjlrkdpix. 11,23 Ope­íSÜ^i:"UJ.U^gtuírlVímu^:i« balkonra léptem. Tekintetével ki­kit. is is A külföldi ssfio hn-3jnálta föl a másik vedlett kosárszéket, •sojsirsi. MIS öperetirAszir-ffivalamint az üres poharat. Az üveg ne IS'5 "liski'ss" v.ü^i/Slffl^íhitt csilingeléssel csendült meg, rrtt"!&..!!l!LE*L,ÍSSrf!i Kőruio^ Ittsceliaginy! aj ú gy muzsikéit a beléje csurgó bor. Mese. i7.Ni Daitanuls*. i7.?o®mint buja nyári éjszakákon a mesz­12.13 Konnyűrenel tsISlkozó. IS Ars i* KU-si vagyok en . . . oyer­r-r- .iw „" -I vaa.vvs ru . . . *»,rri- , .. fii j—- ­mekversek l.t.Vi Zonqor»múvek. «••» ""rjjr Ku-|ízj Pf>pr4d völgyében bújócskázó pa­,4.1* a sysrkspun Pollin srer- H«"2>» „"inilakorskák hahlaikon titkos üzene­irApe. i«o« Hírek, is.ds vep-®t«kocskák. habjaikon titkos üzene­'taa.' dtlok. i*.j* F.de* snysnyelvünk.pitekkel megrakott, papírhalókat rin­ISM is néhánv kortyot. 1*3* nteiio. aeszlfltek. 5*23® . . . , ,, f,A**Avtl rnur»ik<v*i. sokáig neztvik a fölénk b<iruló nsa: h.NI—ít.ft* Htrek 71,** Hf-gjéjszak szikrázó csillagait, valamint a iGörtcölszekeret. ahogy éppen fordul a Hármashatárhegy sötét ormai fölé. i-reu»»B 14.3* TanedSlok. 13 Ni Hírek. kdflemSnyek 13 tírásielente*. 15.t* Sseseny y*zdaíok. RídtóJiltAk rolyt*­»»* i« 3* F.sy falu egy nAta 1*36 Müsortsmerietes 17,«« Hí­rek. külpolitikai kerdA«»kre v»­Inssolunk. 17.13 Haydn: O-dúr (KStona) szimfónia. 17.48 Li­ft rok. nMzonvok. ia.(M s«(v kül­di. 18.30 Ifjú figyeld. 18.50 NA*vetftA«: Rlveneeu nsr»dlc»Aro. árlnmu KAr.hen: sn.00— In,28 Fő­tt krAnlk*. 'LM Kdnnvfl zene. zz.tt Hírek, a,15 Galopp verseny- rak. Magyar OJan H,B9 Hlrsk. rek. SS.TS Mü*orz*rSs. TelevizfomOsor 18.0* Kl*dot)osok műsor*. 181 Ar* 1* Srün-t. i8.«» A JAvA hetj múnnra. 18.50 p*sitort»r«gdk, i* Ar* 1* TV-htr*dA. 10,3* CimKo­Icroornm ezeket a SZép. hosszú ismerem 0Rfindeket szinbád. az Orhajós körül. Ilyenkor telik a lelke, lassan oldódik szótlansaga és mikor elérkezik hajója Csöndóceán legmé­lyebb pontja fölé. mesébe kezd. Most is orgonálni kezdett a hang­ja olyan halkan, ahogy talán csak a vén tölgyfák beszélgetnek egymással téli éjszakákon, ha elalszik körülöt­tük a világ és álomra hajtja fejét a fáradt szét. — Testvére vagyr>k és testvérem ó — nézett a csillagos égre — vele ha­józtam az űrben, mellette lebegtem súlytalanul én is, valamint minden­ki, akinek lelkében megfoghatatlan vágyakozások szunnyadoznak. Hosszan hallgatott újból, csak a poharakat töltötte meg — szokása szerint félig — a szék lábaihoz hű­séges pulikutyaként simuló öblös de­mizsonokból. — A vallomások órája éi-kezett el — folytatta később —, a föltárulko­zásé. a megtisztulásé. Mert olyan furcsán teltek el ezek a napok. Mint­ha csak tegnap éjszaka történt vol­na, hogy éjféltájt becsuktam véRre Verne Gyula lopva olvasott könyvét én a paplan alá bújva, végigálmod­tam a kalandos utat a világ körül. Valami kifürkészhetetlen erő szakí­tott ki jelenvaló önmagamból és kényszerített arra, hogv diákgyerek­ké varázsoljam vissza magamat. Gimnazistává, aki színes térképek fölé hajolva, bejárja a Földet, a rej­télyes térképjelek mögött igazi váro­sokat, folyókat, hegyeket, tengereket és embereket lát. valamint az őser­dőt és a még fölfedezésre váró fehér foltokat. Sima homlokú legén.vecské­vé. akinek, mert nagvon muszáj volt, kerek kobakjában fészket ra­kott egyéb haszontalanságok mellett a mathézis töméntelen képlete, úgy­szintén a trigonometriáé is, pedig mennyivel izgalmasabb volt a piszt­rángok fickéndozása a sebes hegyi­patakók nyargaló idzében, az énekes madárkák pöttyös tojása vagy pely­hes Bókája a. fészekben, a sudár fák tetején, hogy a nyári fürdőházakban viháncoló leánykák és huncut szemű dámák feszes trikói mögött incselke­dő titkainak megleséséröl ne is szól­jak az áhítatnak ezekben a ritka per­ceiben. Óiból poharáért nyúlt, maga elé emélte és a csillogó nedűn keresz­tül kémlelte egy darabig a csillago­kat. De aztán J'isezatette ftz asztalra a poharat anélkül, hogy ivott volna belőle, maid szelíd mosollyal kendőz­ve izgalmát, folytatta: — Milyen is lehet az a 302 kilo­méteres magasság, fölöttünk, az űr­ben, az a régió, amelvbe most ju­tott föl testvérem és útitársam, min­den élő emberek közül legelsőnek? Mit látott onnan és mekkora dara­bot ihatott föl tekintete az elhagyt tt világból. Tudtam, hogy megvan va­lahol régi atlaszom, a "Kogutowitz®, nvútt táblái között a megviselt tér­képekkel. mert áldott édesanyám mindvégig megőrizte vásott magza'­ja olyan könnyen kallódó holmiját, sublótok és almáriumok fiókjainak legmélyére rejtegetve a haszontalan emlékeket, hogy amikor fia az úr­hajóba száll és elindul a maga idegpn útján, előszedhesse és riadozó szívé­hez szorongathassa. — Egyszer aztán — panaszolta kis szünet után, fátyolos hangon Szín­had —, amikor megtértem egyik utamról. hogy fekete nyakkendőt kötve végképp elhagyjam a lélek nélkül maradt öregházat, vén daj­kám zokogva nyújtotta át a cukor­spárgával összekötött gyüjteménvt. »Ezt meg vigye csak magá?-al — biz­tatott —, hiszen valamikor a magáé volt, itt pedig már senkié sem le*/, aki titokban csókolgatná." Így kerü't vissza hozzám és bújt el 5'alahol. Grák teltek el. amíg rábukkantam egv vén szekrény legmélyén, fél pár női kesztyűk, fakult pántlikák, lila levélkék, elszáradt bokréták, törött pipák, szivarszipkák poros rétegei alatt. Kibogoztam a spárgát és meg­találtam az atlaszt, benne vén Euró­pának barnával, halványkékkel és zölddel színezett hegy- és vízrajzi térképét, majd a rákövetkező lapon politikai térképét is. A szivárvány minden színével pompáztak a kis és nagy országok, fővárosaik neve mel­lett kiimoly fekete karikákkal. Föléje hajoltam, hogy megtudjam, mit is láttunk volna hajónkról, ha történe­tesen itt, Öbuda fölött lehorgon.vtj­zunk és végigkutatjuk a szemhatárt.. Duruzsolt a mese Szinbád, a? űrhajós aj­kán. Lélegzetem is visszafojtva hall­gattam és néha úgy éreztem, mint­ha parányi szégyenkezés lappangana hangjában — Az. első pillanatok nagyon kíno­sak voltak. Így érezhette magát leg­távolabbi ősöm. ha sűrű fellegek ta­karták el a tenger fölött az. útmu­tató csillagokat és Iránytűjét hajója tatjáról a feneketlen vízbe ejtette. Egyelőre nem mondott semmit sem ez a régi térkép. Pedig rátaláltam arra a fekete karikára, amely az öreg . Duna könyökénél szépséges fő­városunk helyét jelöli. Föléje kellene tartani szememet és úgv találgatni, mekkora is lehetett onnan, föntről a láthatár. így formál<Sdott meg ben­nem az e|ső komnly kérdés: a kis térkép fölött, milyen magasan lehet az a 302 kilométer. Harmadikos ko­romban pillanatok alatt megbirkóz­tam volna vele, most azt sem tud­tam. hogy fogjak hozzá. A térkép mögül hajdani professzoraim kaján, kárörvendő arca vigyorgott rám. Szinte a hangjukat is hallottam. Ugye, ugye, te megátalkodott csirke-

Next

/
Thumbnails
Contents