Délmagyarország, 1961. augusztus (51. évfolyam, 179-205. szám)

1961-08-10 / 187. szám

i c4 hetei/ munkások 50 RUHAGYÁRI LÁTOGATÓJA IIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIHIIIHIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIJIIIHIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIII^ Igencsak elcsodálkozott özv. egyre népszerűbb aktivistái vezeti bizottság titkára. Ta­V. M.-né. az egyedül élő mindennap felkeresik a mű- valy nyolcszor hoztak ha­idps asszony, amikor a men- vezetőt, és érdeklődnek, ki sonló eset miatt fegyelmi ha­tók a kórházból hazavitték, hiányzik, ki betegedett meg. tározatot. F* frissen vetett ágyat ta­lált. az egész lakás ragyogott Társadalmi haszna is van Szívvel, szeretettel a tisztaságtól. Azon töpren­gett éppen ki hozta rendbe Evekkel ezelőtt meg gyak- Az egyik legszorgalmasabb lakását s egyszerre kopog- ran e,í>fordu,t- HOGY két-há- betegJátogató. QBISBW Jóeaeí­tattak ajtaján. Arcán kedves rom hptis scm látogatták né elmondta, hogy igen sze­mosollval kezében nagv vi- meg "remiek » hiányzó- reti ezt a megbízatást. Há­rágcsokorral és illatozó' étel- kat- A* ,den- ha egyik év óta tölti be ezt a lel munkatársa. Szűcs Já- nap. nem m<,gv dolgozni. a funkciót, de ez alatt egyet­nosné érkezett meg. A sú- masi,í nap már lakásán ke- len szirnulánssaJ sem talál­lvos operáció után a gvógyu- res!k ,eI- A társadalmi ak- kozott, pedig hetenként leg­lófélben lévő asszony nem . ?k látogatásukról jelen- alább egy-két dolgozót felire­tudott szólni a meghatottság- tesben fzamolnak ** az üze- r«- Látogatásai alkalmával tói Arcán peregtek a köny- mi szakszervezeti bizottság- nemcsak az üzemi bizottság nrek, és csak ennvit mon- nak' Ebberi leírják a felke- által vásárolt virággal, eso­dott- resett. dolgozók szociális kö- kóládéval vagy citrommal — Köszönöm. rülményeit. és ha szüksége kedveskedik a betegnek. van, sürgős segélyt javasol- mert ahogy elmondja, szíve­Mindennap látogató nak ré5zérp- sebben veszik, ha az üzem. Elsőnek Brendörfer Piros- a (Műhely életéről tájéfcw.tat­Szűcs néni már maga sem kát kértük meg. összegezze a Ják őket. fiatal, jövő februárban nyu- beteglátogatók tapasztalatait. Csurgó Józsefné. a társa­galomba vonul. Egyedül él. Elmondta, hogy évekkel ez- dalmi tanács titkára arról (5 igazán tudja, mit jelent előtt még igen sokan hiá- saraméit be. hogy igen sok a betegnek, elhagyottnak a nyoztak indokolatlanul az segítséget, nvújtamak a lei­bíztató szó. a figyelmesség, üzemből. Ma már ezeknek a kes aktívák az üzemnek. Szűcs Jánosné a ruhagyári száma egyre fogy. A beteg- Mert sajnos igen sok dolgo­vörös ke reszt alapszervezeté- látogatók, ha rendellenessé- zó nem jelenti be időben a nek titkára munkatársaival, get tapasztalnak — nem ta- betegségét. így csak akkor a beteglátogatókkal közösen látják otthon a kiírt dolgo- vesznek tudomást, hogy mi­takarította ki özv. V.-né la- zót — azonnal jelentik a tár- ért hiányzik, amikor a la­kását. míg a kórházban volt. sadalmi tanácsnak. Igy tör- togató felkeresi. Véleménye Azután a ruhagyári dolgo- tént ez legutóbb I. L.-né ese- szerint még mindig igen zók. Kossá Ferencné. Nagy tében is. Az orvos több nap- gyakran írják ki indokolar­IÁszlóné. Csorba Béláné és ra írta ki. A ruhagyáriak lanul »/. üzemi, kerületi or­a többiek mindennap felvált- többször keresték lakásán, vosok a dolgozókat, va vitték az idős asszonynak de egyszer sem találták meg. A lelkes társadalmi aktí­az üzemi konyha főztjét. Ekkor az egyik beteglátogató vákat nem keseríti ez el, ió­A Szegedi Ruhagyárban az körútra indult és az Alföldi szóval igyekeznek meggyózni idén januárban a társadal- Étteremben talált I.- L,-néra, az idegenkedőket. hogy a le­mi tanács újjászervezte a be- aki influenzásán is nagyon teglátogatás elsősorban őér­teglátogató hálózatot. Bren- jól mulatott. A társadalmi tük van. Barna Ferencné, dörfer Piroskát választották tanács táppénzvesz.tésre ítél- Csikós Józsefné, Galbogár meg felelősnek, aki közel te a felelőtlen dolgozót. Rozália, Bodrogi Istvánné és őrt dolgozót vont be a mun- Ma már egyre ritkábban a többiek szívesen áldozzák kába. Igy minden teremben, fordul elő ilyesmi, erről tá- fel szabadidejüket dolgozó minden szalagnak külön be- jékoztat bennünket Mári társaikért, akik egyre szive­teglátogatója van. Az üzem Sándorné, az üzemi szakszer- sebben fogadják őket. MINDIG SZÍUMCH> IÖMNU! Poznani munkások — szegedi élményeikről Ismerkedés Szegeddel. Poznaniak as Aradi vértanúk terén A három hatalmas Ikarus gukat a városban, tetszik-e Magyar Baráti Társaság he­a József Attila diákotthon nekik Szeged, tetszett-e a tyi szervezete ' a magvaroir­Jánm vitéz előadása. szági utazást a Szegedi Sza­— A múlt év nyarán — badtéri Játékokra. Az Klen va Szeged lengyel vendégeit, felel az egyik kérdezett, Janek Manón, az egyik a tavalyról már isnírrt poz- Aleksantter lawff. a 43 tagú gyárrészleg igazgatója szer­naniakat.. Az i-dén lVO-en jöt- vasutascsoport vezetője — vezte meg az üzemiek ese­tek el Szegedre, a szabadtéri voltam már itt s nemcsak portját, s jött el velük maga játékok már Poznanban is megszerettem, hanem las- is Szegedre. Mint ő elmond­jól ismert és népszerűvé vitt san meg is ismerem már ezt ta, nagyon jól érezték eddig városába, s a népes csoport a kedves város. — is magukat valamennyien — Nekem nagyon tetszik elótt áll meg. Városnéző sé­tára viszi néhány pere múl­Szegeden. a üzemük jövőre újabb csoportot szervez maid a szegedi utazásra. Jozef Trzeiomka, aki szin­mon meglepődve tapasztal-l ten igazgatója az egyik gyár­tagjai között többen is van­nak olyanok, akik tavaly Szeged. S különösen tetszik mar jártak itt s a magyar az, hogv mily gyorsan fejlő­vendégszeretet és a Tisza- dik. épül. Tavaly óta is sok parti város szépsége — mint áj ház épült, s lépten-nyo­ök mondották — ide vonzot­ta őket az idén is. tam az egv év alatti fejlődési részegnek, ugyancsak a Ti­Már jönnek is lefelé a arredmenyeit, újonnan épült1 lépcsőn, induláshoz gyűl*- vagy felújított épületeket. keznek A hátra lévő néhány Tavalv pe,daul nem láUam ( rendezettséget dicsen, perc azonban alkalmas meg a •nszjl>_vmrii hétemete­arra. hogy pár szót váltsunk bérpaU>táti vagy a)rt , velük arról, hogy érzik ma- néfey fomiis k„ takóházat vidámít ren sem, az Oskola utcában. De ld*<k™*re álló tenyérny, he­— Az is feltűnt — fejte­geti válaszában — mennyire fogó — suttogták —, pedig megmond­tuk. hogy tökkelütött szamár leszel pgész életedben, ha nem tanulod meg a binomiális együtthatókat. Inkább Vernét olvastad számtanórán a pad alatt, vagy pedig az ablakon át a parkba lestél, futkározó leánykák után, talán verset is írtál és hiába­való rímeken törted kobakodat, ahe­lyett, hogy a logaritmus mélységes szépségein andalodtál volna el. Újból ivott néhány kortyot, majd bűnbánó sóhajtással folytatta: — Dacos kölyök voltam abban arz Moben és az ifjúi dac, amely az Olümposz isteneinek legdrágább ajándéka, hiszen az ad eröt még a velük való birkózásra is, újból fel­parázslott bennem. Azért is megmu­tatom nekik! Égő szemmel meredtem a térképre. Szemem megakadt felső sarkában egy szón és egy számon. A szó ez volt: Lépték. A szám pedig 12 000 000. Az éjszakában valahon­nan, nagyon messziről, mintha haj­dani padszomszédom, Szuszik Gyuri hangja súgta volna a bűvös szót fe­lém: Arány. Igen, igen, ez a kulcs megnyit ja előttem a kaput. Az arány. Már szabályosan olvastam a térkép­ről: Egy aránylik a tizenkétmillió­hoz. Tanár úr kérem, ez annyit je­lent. hogy egy centiméter térkép százhúsz kilométer valóság Most már könnyű kiszámítani, hogy 302 kilométer valóság két és fél centi térképpel egyenlő. Newton nem le­hetett büszkébb és boldogabb, ami­kor fölfedezte a Nehézséget, mint én most. Tehát két és fél centiméter magasra kell tartanom szememet a Budapestet jelző kis. fekete karika fölé, akkor látni fogom azt, amit Óbuda fölött háromszázkét kilométer magasságból láthattunk volna űrha­jós testvéremmel: Különös tűzben 2 mohón hajtotta föl maradék borát. Aztán tovább mesélt. Meséje izgal­masabb volt. mint Amundsen nap­lója. Az ő útja is felfedező út volt, rég elfelejtett, tehát ismeretlen, vad vidékeken, sivatagokon és szakadé­kokon. égibe meredő hegyormokon és mély völgyeken vezetett keresztül ki­tűzött célja, a háromszázkét kilomé­ter magasságban kitárulkozó látha­tár fölfedezése és meghódítása felé. Már azt hitte, gyerekjáték az egész. Csak azt kell kiszámítania, mekkora a sugara a körnek, amely annak a bizonyos láthatárnak a szélén simul földgolyónkhoz. Merészen lebocsátko­zott emlékezete legmélyebb régióiba, ahol sűrű moszat- és hínártömkeleg alatt diákkori tudományának foszlá­nyai hevertek. Íróasztala fiókjában ráakadt, régi körzőjére, amely cirká­lom névvel szerepelt rég elporhadt rékszög, befogó, átfogó, Pithagoras tétele. — Igen, igen — mosolyogott most az éjszaka homályában Szinbád — Pitnagoras tétele. Talán ez az egyet­len tétel maradt meg a töméntelen közül, amelynek szerepe volt az is­kolai esztendők után következő éle­temben is. Szent próbakő lett eme tételből, fokmérője későbbi mámo­raimnak. a bortól valóknak éppen úgy, mint a szerelmieknek. Ha túl­ságos mélyre merültem olykor egyik­be, avagy a másikba, szép téli éjszaká­kon, halványzöld fényű gázlámpások alatt, fehérre meszelt házfalakon vastagon fogó plajbásszal Pithagoras tételét vezettem le. Ha sikerült a ta­karos egyenletek felállításával és megfejtésével igazolnom a görög tu­dós fölfedezését, hogy tudniillik a derékszögű háromszög átfogójának négyzete egyenlő a két befogó négy­zetének összegével, akkor még nem volt komoly a baj. De ha összekeve­redtek az egyenletek, ha sehogy sem akart kialakulni a végeredmény, az -ánégyzet plusz bénégyzet egyenlő cé­négyzet- örök igazsága, hát a baj már egészen komoly volt, akár bortól szár­mazott, akár szerelemtől, órák voltakezek, Szornyuseges ^^ meséUe; kétségbeesett küzdelem a csökönyös számokkal, szabályokkal, és képletek­kel. Föllapozott öreg lexikonokban találta meg vén földgolyónk sugará­nak hosszát és nehezen eszmé't ar­ra. hogy most is Pithagoras-hoz kell folyamodnia, mint ama régmúlt éj szakákon. Üggyel-bajjal föl is állí­totta az egyenletet, verejtékezve vé­gezte el a szorzásokat és összeadá­sokat, számítgatta át centiméterekre a kilométereket, sőt még a négyzetre­enelés gigászi feladatával is megbir­kózott valahogy, önmagukkal szoron­gni ván a sok jegyű számokal. ami­kor azonban elérkezett az- utolsó iép­csöhüz és gyökvonással Kellett volna elővarázsolnia a végeredményt, a lé­tekor sugarának hosszát, csódö* mon­dott minden tudománya. Kínjában pedig eszébe jutott még vaskos al­goorakönvv szerzőinek neve is. Mocz­nik olmützi professzoré és a derék erdélyi Schmidt Ágostoné, de hiába idézte szellemüket, a gyökvrnás öi­döngős fogásaira nem jött rá. Végül arra fanyalodott, hogy próbaszorza­sokkal közelítse meg az eredményt. De nem adta fel a haccot és amikor egy távoli kakas harmadszor sürgette meg a hajnalt, kezében volt a szám: 1999 kilométer. Most azt számította ki, hogy ez tizenhat és fél térkép­centiméternek felel meg. Ennyit fo­gott a cirkálom két szára közé. majd a körző tűjét Budapest pici kariká­jának közepébe bökve, megszerkesz­tette a kört Európa politikai térké­egykori mérlantanára szótárában.' pén. Csorba vonalzót is talált valahol. — Az egyik iwim — mondta az Rég hallott szavak csendültek meg izgalmas mesét tovább Szinbád — bewúo lelkében; Érintő, raeüusz, de- alkimista wokt a pcagai Hradsnban, nagyemlékű Rudolf császár udvara-"letcm egyik legna­ban, de korántsem lett volna olvan ggyobb élménye a János vi­biiszke, ha megtalálja a bölcsek kö-gtéz előadás* volt vét. az örök élet avagy az aranycsi­nálás titkát, mint amilyen én vol­tam ezzel az 1990 kilométerrel, meg S ugyanezt mond.ia Jerzy Hoffmann. ö az idén elöazör a térképre rajzolt látókörrel. Mostgjárt Szegeden. , aztán föltárult előttem a kép. tisz-jg — Meglepett és ürömmel I ivet is kihasználva épülnek a új lakóházak Szegeden. Felzúg az indulásra íesa utóbuszok motorja. Viszontlátásra! Viszontlá­ásra a jövő nyáron újra itt. Szegeden. mondja — amit a szegediek részérdI tán, élesen. A kép. amelyet ember|töítött ,, aí „ wndy pretet meg sohasem lathatott. Innen, fejünkig fölött háromszázkét kilométerről sik-i" kedvesseg lott végig szemem a roppant látha táron. Lassan követtem a varázskörj|jíéptan-T*yomo* tapasztalhet­éles vonalát, amint elszáguld orszá-gj tank gok. városok, hegyek, folyók és ten-~ gerek fölött, magába zárva csaknem Tari János, a szegedi me­lyei jogú városi tanács v. b. elnök helyettese szerdán a déli órákban fogadta a sza­A csoport töbhi 67 tagia a hadtéri játékokra érke/.ett egész Európát. Iroiszág déli partiár. i Poznani Cziegelski-művek poznani lengyel turisták Wexord kikötőiében kezdtem a lop-S dolgozói, ök valamennyien küldöttségét. most jöttek először Szegedre. A baráti megbeszélésen A hatalmas gyárkombinát- Tari János v. b. elnökhe­pant kört, elsuhantam Dublin fölött átléptem az északi kanálist. Islay szi­getet és már a skótok földjén voltam a Hebridók alatt röpültem tovább lát-|nak' »«nely 16 önálló gyár- lyettes tájékoztatta a vendé­tam a kontinens őrét, Shetland S7.i«e tet. aztán a norvég fjordok fölött szálltam, hogy átérve Svédországba.gj LL" elérjem -a Bottni öböl északi csúcs ™ev n kében Piledet. amely láthatárom leg 5 részlegből áll, van ugyanis geket * szabadtéri játékok 15 ezer dolgozója, s minden továbbfejlesztésére vonatko­a legjobb munkát »> tervekről, majd szegedi végző dolgozók számára emléktárgyakat adott aján­északibb pontja volt. Szemoen, azifj szervezik meg a Lengyel— dékul a küldöttség tagjainak, öböl másik partján már a íinn földel láttam, túl az ezer tavak vidékén, alig kétszáz kilométerre dél télé az! északi sarkkörtől, majd szovjet föld­re értem, űrhajós testvérem hazájá­ba. Utam Ondozero városkán, maid az Onvega-tó partján vitt. Volgát, a szent folyót, Moszkván tul, Novgo­rodnál léptem először át. másodszor pedig már messze délen. Dubovkánál. jóval az Azovi-tenger mögött. Láttam a Fekete-tenger legkeletibb partjait ás Batum közelében jutottam at Tö­rökországba. Megpillantottam Erzjru­mot és az Bufrateszt, majd az ale­xandriai öbölnél a Földközi tenger mélykék vizébe merült száguldó te­kintetem. Láttam az őstenger három gyöngyszemét. Ciprust. Rodosza és Krétát., mögöttük a Nílus deltáját, aztán Afrika ászaki partjait., a Szir­tiszeket, egy darabkát a Szaharából is. és átlebbenve Gibraltár öblén. Si­erra Nevadánál jutottam spanyol földre. Átugrottam a Pireneusokat, a Vizcayai öbölnél föltárult előttem azj Atlanti-óceán Igv jutottam visszn azj ír partokra. És ezt mind. mind, meg azt is. arr*i ezen a roppant körön be­lül van. innen láttam, a mi drága Óbudánkról, alig háromszáz kilómé ternyire a hely fölött, hol most ülünk. De az utazás szent lázában ne fe­ledkezzünk meg erről a remek bor­ról. amelynek aromái napsütött" sző­lőhegyek legtitkosabb almairól árul­kodnak. így szólt Szinbád ^ emelve a demizsont. kivételesen szí nültig töltötte a rozoga asztalon csil­lagfényben remegő poharakat. A Duna és túlnan rajta a varos fölött derengeni kezdett már az ég. Hajnalodott. jfcp , ,•Ö.vXfi'J., (Liebmann felvet ele) A Beloiannisz téren, a játékok színhelyen

Next

/
Thumbnails
Contents