Délmagyarország, 1961. augusztus (51. évfolyam, 179-205. szám)

1961-08-20 / 196. szám

£Í//en augusztus 20, alkotmányunk születésnah>a Az állam mi vagyunk írta: Dr. Antalffy György, a Szegedi Tudományegyetem rektora Minden év au­gusztus huszadi­kán megemléke­zünk 1949 óta a Magyar Népköz­társaság alkot­mányáról. Tesz­szük ezt azért, mert nemzeti ünne­pünk nemcsak arra nyújt lehetőséget, hogy a demokratikus állam szervezett harcok közt kialakított rendjére te­kintsünk büszkén — amint jo­gosan nyilvánítja e napot nemzeti ün­neppé törvényerejű rendelet, amely ezt "-történelmi jelentőségű forduló­ponténak deklarálta —, hanem azért is elgondolkodunk e napon, számve­tést csinálva, mert a jövőbe szeret­nénk tekinteni — éppen az alkotmány fényénél. A fejlődésre, benne magá­nak az alkotmánynak a fejlődésére szeretnénk vetni egy-egy villanássze­rű pillantást. em felesleges talán az alkot­mány politikai jelentőségét alá. húzva ismételten kihangsú­lyozni, hogy alaptörvényünk mind­örökre lezárta a magyar állam törté­netének azt a sötét korszakát, amely­ről politikusok, jogászok és szocioló­gusok úgy értekeztek, mint az "ezer­éves alkotmány® korszakáról. Ez is olyan szemfényvesztés és illúzió volt, mint pl. a misztikus szentkorona ta­na, vagy a jogfolytonosságról, ha­zafias frázisoktól csepegő egyéb szó­lamok. Hisz a valóság a jogfosztott­ságot, elnyomást, kitaszítást, kizsák­mányolást jelentette a magyar mun­kások, parasztok, értelmiségiek, kisem­berek részére, s ezt csak rövid időre szakították meg az 1848—49-es sza­badságharc kezdeti demokratikus lé­pései. s 1919 szocialista vívmányai. A nép Magyarországon "ezer éven® keresztül az alkotmány, a jog és a ha­talom sáncain kivül maradt. Doboz István földműves, a buda­pesti földmíveskongresszuson 1897­ben így nyilatkozott: "az nem szeret­heti hazáját, akit hazája éhezni kény­szerít®, Bors Pál földmunkás ugyan­ezen a kongresszuson ezt mondotta: "Mi hazátlanok vagyunk, mivel joga­ink nincsenek®. E vádterhes, keserű szavak értelme: a »szokások®-ból, szö­vevényes törvényhelyekből összetevő­dött, feudális. írásba sem foglalt "tör­ténelmi alkotmány® nagyonis megfe­lelő "hajlékony keret® volt a földes­urak és nagytőkések számára. Jellem­zően írja az egyik konzervatív pro­fesszor jóval későbben megjelent tankönyvében, hogy az 1848. évi és az azt követő jogalkotás "...nem érintette a magyar fejlődés ősi" ka­rakterét, a magyar alkotmány törté­neti jellegét és különösen nem a ma­gyar közjog központjában álló szent korona tanát*1. De a Horthy-korszak "alkotmány­fejlődése® is világos példaképe annak, hogy miképp korlátozták a szabadság­jogokat, a gazdasági és kulturális vívmányok elöl miként zárták ki a népet. A z "ősi alkotmány® védelmében büszkén hirdette egy másik "hivatalos® közjogász: "Tör­vénybeiktattuk a királysági államfor­ma fenntartását, visszaállítottuk a kétkamarás országgyűlést, jelentéke­nyen korlátoztuk a választójogot, megszerveztük rendi alapon a felső­házat, a törvényhatóság követválasz­tás-jogát megerősítettük, felélesztet­tük és kiterjesztettük a kormány rendkívüli hatáskörét. Csupa olyan reformok, amelyek konzervatív, nem­zeti irányba terelték a fejlődést és a tekintély elvét érvényesítették.« Felesleges bővíteni e példatárat, önmagáért beszél! Amikor 1949-ben rátértünk a sza­batosan megfogalmazott szocialista alaptörvényre, nemcsak mindenki ál­tal érthető módon raktuk le az álla­mi és társadalmi életünk továbbfej­lődéséhez szükséges alapokat, hanem egyben lehetetlenné ís tettük éppen a kartális. az írott törvény erejével is, hogy a "történeti alkotmányra« hivatkozással próbálják fékezni az új állam szocialista jellegű teljes kibon­takozását. Ha az alkotmány elfogadása óta megtett útra visszatekintünk és meg­próbáljuk felvázolni ez út alkotmá­nyi fejlődésit is — röviden szólva —, meg kell állapítanunk, hogy mind a társadalmi rend általános és fő kér­déseit rendező, mind az államszerve­zettel foglalkozó, mind pedig az ál­lampolgárok jogait és kötelességeit szabályozó normák tekintetében ma már vannak olyan, főleg jogtechnikai módosítási problémák, melyek esetle­ges további megoldandó kérdésként jelentkeznek. Ezeknek kétségtelenül az az indító oka, hogy az alkotmány meghozatala és módosításai óta olyan nagymérvű fejlődés következett be hazánkban, hogy azt nem tudta nyo­mon követni a törvényhozás. Mindezek mellett alkotmányunk szilárd bázis, lehetőséget nyújt a de­mokratizmus további kiszélesítésére. A z SZKP új programtervezete világos és példamutató abban a tekintetben is, hogy az az államépítés és a szocialista demokrá­cia fogalmait egybekapcsolja. Ez azt jelenti a mi számunkra is. hogy a szocialista államiság történelmi útjá­nak központi kérdése éppen a szocia­lista demokrácia folyamatos bővítése. Ez az az objektív törvényszerűség, amely a további részleteket is meg­szabja. A programtervezet, amikor megfogalmazza a szocialista demok­rácia ideális formáját, egyúttal le is szögezi, hogy amnak legfontosabb té­nyezői a Szovjetunióban máris adot­tak, s amelyek a következő évtizedek­ben a társadalmi előfeltételektől füg­gően tovább tökéletesednek majd. Ma még fel sem mérhető a program­tervezet ama megállapításának poli­tikai jelentősége, hogy a Szovjetunió­ban a proletárdiktatúra belső fejlődé­sét tekintve már teljesítette hivatását, s az állam, amely a proletárdiktatúra államaként keletkezett, egységes népi állammá, az egész nép érdekeinek kifejezőjévé vált, A tervezetnek a választási rend­szer továbbfejlesztését és a társadalmi szervezetek belső rendjének további elmélyítését érintő megállapításai pedig valóban szélesre nyitják a kaput a kommunista társada­lom önkormányzati megvalósulása előtt, elénk vetítve egy olyan társa­dalom képét, amelynek nincsenek bel­ső erőszakszervezetei, amelyben az egyéniség szabad kibontakozása har­monikusan illeszkedik a kollektíva célkitűzéseihez, amelyben a szabad­ság és a humánum eszméi arra a ma­gaslatra emelkednek, amelyről az emberiség legjobbjai csak álmodhat­tak. Amikcs- a tervezet kijelöli az utat: a társadalmi szervezetek növekvő sze­repében, a szovjetek, a szakszerveze­tek és más tömegszervezetek összhang­bahozásában, egymáshoz közelítésé­ben. egyben a mi számunkra, elsősor­ban az alkotmánnyal létrehozott ta­nácsok számára is utat mutat. Ez mai kötelességünkké teszi a ta­nácsok államhatalmi és tömegszerve­zeti tevékenységének további kibon­takozását. Ehhez arra van szükség, hogy a ta­nácsokban olyan szerveket lássunk, amelyekben az államhatalmi, népkép­viseleti és tömegszervezeti jelleg el nem választható. Keresni kell tehát azokat a formákat, amelyek ezt még jobban kidomborítják. A tanácsülé­seket a legfontosabb láncszemnek te­kintjük ebből a szempontból. Ezért kell tovább fokozni a tanácstestület legmagasabb szintű jogosítványait, tartalmasságát, irányító szerepének érvényesülését. De tovább kell jutnunk úgy is, hogy az egyes állami feladatok megoldásá­ba bátrabban vonjuk be a dolgozókat és tömegszervezeteiket. Különösen a határozatok előkészítésénél és a ha­tározatok végrehajtásának ellenőrzésé­nél van erre tág lehetőség Ezzel is eleget teszünk azoknak az alkotmá­nyi rendelkezéseknek, melyek előír­ják, hogy a képviseleti demokrácia intézményeihez kell tapadniok a köz­vetlen demokrácia formáinak. Egyéb­ként is a szocialista demokratizmus: a szocialista állam fejlődése minden szakaszában érvényesülő állam vezeté­si elv. A szocia­lista állam és a tömegek közötti kapcsolatokból, annak sajátos jellegéből fakad azután az, hogy e demokrácia egyéb, és a módszerek­ben is jelentkező attribútumai szük­ségszerűen megjelennek és egyre tel­jesebb mértékben fejlődnek ki. Ilyen például a szocialista törvényesség is. A szocialista demokratizmus ál­lamunk alkotmányában is ki­fejeződik, amikor az a szocia­lista termelési viszonyokon és a dol­gozóknak ezen alapuló politikai hatal­mán nyugszik, ezeknek szükségszerű következménye és egyben elengedhe­tetlen feltétele. Ez a demokratizmus gazdasági vonatkozásban a Kizsák­mányolás megszüntetését jelenti, s egyben a javak munka szerinti elosz­tását. A politikai és gazdasági javak mellett a kulturális forradalom az, amely ugyancsak az alkotmányban gyökeredzik. Mindezekért joggal mondják azt, hogy a szocialista alkotmányok, köz­tük a mi alkotmányunk is mutatják a lelkesítő példaképet az egész világ­nak. Annak a "másik® világnak is, amely maga is oly sokat változott az­óta, midőn az abszolút monarcha kérdezte: "hány óra« —, s szófogadó­an azt felelték neki: *ahány felséged­nek tetszik®. Hol vannak már az "ál­lam én vagyok® uralkodói! Az állam mi vagyunk. Az állam mi vagyunk, kiáltják egyre hangosabban az átme­neti korszak, az- egész emberi társa­dalomra érvényes átmeneti korszak milliói, mert korunkban nemcsak a Szovjetunió, hanem az egész világnak az osztálytársadalomból az osztálynél­küli társadalomba vezető átmeneti, nagy történelmi korszakát éljük. A gyarmati rendszer összeomlása a tő­kés világban, a forradalmi erjedése a néptömegeknek, a népi demokráciák­ban az új társadalom alapjainak le­rakása, a Szovjetunióban pedig már a kommunizmus építésének széles arc­vonalai mind-mind jellemzői, összete­vői ennek az átmeneti korszaknak. Büszkék lehetünk és büszkék is va­gyunk arra, hogy a magyar nép azok között van, akik szélesre tárják ezt az utat, amely az egész emberiség részére egy igaz világ megteremtésé­hez vezet. Büszkék lehetünk arra, hogy a kommunizmus felé haladó szovjet alkotmányosság mellett a népi demokráciákkal együtt a mi alkotmá­nyunk is mutatja a dolgozó tömegek számára a lelkesítő példaképet az egész világon. Ezek az alkotmányok teljes világossággal feltárják a dol­gozó ember számára, hogy csak a ter­melőeszközök szocialista tulajdona biztosíthatja a dolgozók jogainak va­lóságos érvényesülését. mr apjaink nemzetközi eseményei ]_ ismételten azt is bizonyítják, hogy a nemzeti függetlenség védelme szorosan összekapcsolódik a demokratikus szabadságjogok biztosí­tásáért folytatott harccal. A kapita­lizmus körülményei között csak akkor juthatnak uralomra a nemzeti füg­getlenség alapján álló igazi békekor­mányok, ha a dolgozó tömegek kiszé­lesítik és megvédik az alkotmányban lefektetett, formálisan deklarált jo­gaikat. A szabadságukért küzdő né­peknek ezért alkotmányuk védelmé­ben is szembe kell szállniok azokkal a kormányokkal, amelyek arra töreked­nek, hogy a demokratikus jogok meg­semmisítésével megfélemlítsék az em­bereket, lehetetlenné tegyék az adott i országon belül a nemzeti függetlenség biztosításáért, a béke védelméért foly­tatott harcot. Végső soron azonban mégiscsak a szocialista alkotmányok mutatják "vi­lágító fáklyaként® az utat az imperia­lista országok elnyomott milliói szá­mára. Mutatják, hogy csak a szocia­lista ember és ennek alkotmánya biz­tosíthatja a világ minden népe részé­re az igazi egyenjogúságot, továbbá azt a demokratikus államberendezkedést, amely valóban saját országának gaz­dájává teszi a felszabadult népet. Ezt tette a mi alkotmányunk is, er­re kell gondolnunk elsősorban alkot­mányunk ünnepén. 51. évfolyam, 196. szám Ara: 80 fillér Vasárnap, 1961. augusztus 20. és a szegedi járás dolgozái A város középületei és la­kóházai, a szegedi járás fal­vai ünnepi díszbe öltöztek, s ünnepi hangulat költözött a dolgozók szívébe is. Az al­kotmány napjának előesté­jén a Szegedi Bútorgyár ci­iizemavatót rendezett. hiszen az első fél év kitűnő munkája alapján immár harmadszor egymásután nyerték el a megtisztelő él­üzem címet. A múlt év 82,4 százalékos költségszintjéhez viszonyítva csupán 76 szá­zalékos költséggel termelték a háromajtós szekrényeket, és nagymértékben emelke­dett a munka termelékeny­sége is. 1960 első félévében 12,3 szekrényt gyártottak naponta, jelenleg pedig 18,5 darabot. Juhász László igazgató ünnepi beszédében megem­lékezett alkotmányunk szü­letésének évfordulójáról, és kitért üzemének további fel­adataira is. Az év hátralevő hónapjaiban ugyanis növel­hető a géppel végzett mun­kák aránya a kézivel szem­ben, és alaposan fel kell ké­szülni a jövő év új profil­jára: az irodabútorok gyár­tására. Valószínűleg decem­berre és januárra export­rendelést is kap az üzem. tehát a minőség további ja­vítása sem hanyagolható el Az élüzem cím adományo­zásáról szóló oklevelet Bó­dogh István, a bútoripari igazgatóság főmérnöke nyúj­totta át, majd az ünnepség végén sor került a kitünte­tések és jutalmak kiosztá­sára is. Két bútorgyári "Ki­váló dolgozó® jelvényt, há­rom oklevelet, negyven pe­dig pénzjutalmat kapott. Nagyon sok jutalmat osztottak a Csongrád Megyei Építő­ipari Vállalat péntek esíi élüzemavató ünnepségén is, * ahol Gattyán János, az Épí­tésügyi Minisztérium 2. szá­mú igazgatóságának vezetője Széli Károly villanyszerelő­nek, Tóth Kovács János mű­vezetőnek, Heim János fő­építésvezetőnek, valamint Csala Jánosnak, az előkal­kulációs csoport vezetőjének átnyújtotta az "Építőipar ki­váló dolgozója« kitüntetést. Az építővállalat dolgozói között több mint 120 ezer forintot osztottak szét juta­lomképpen. Tizenkilencen "Kiváló dolgozó« jelvényt, 29-en oklevelet, 225-en pe­dig pénzjutalmat kaptak. Az elismerés a vállalat jó mun­kájának következménye, hi­szen a műit fél év idején minden tekintetben jelentős eredményeket értek el. A mai napon tovább foly­tatódnak az ünnepségek. Az alkotmány napja alkal­mából avatják fel a Sárga mellett levő népszerű üdülő­telepen — a régi munkás­mozgalmi találkozók színhe­lyén — elhelyezett emlék­művet. A szegedi járás csaknem valamennyi községében gyű­léseket rendeznek. Ásotthalmon és Forráskú­ton Komócsin Zoltán, az MSZMP Politikai Bizott­ságának póttagja mond ünnepi beszedet. Ezen a napon avatják fel az üllési. a zákányszéki, \'a­lamint az ásotthalmi általá­nos iskola új épületeit, For­ráskúton pedig a községi be­ruházásból épült művelődési házat. VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! Ünnepelnek Szeged

Next

/
Thumbnails
Contents