Délmagyarország, 1961. július (51. évfolyam, 153-178. szám)

1961-07-07 / 158. szám

3 Péntek, 1961. július 1. Meggyorsították a munkaképtelen dolgozók ügyeinek elbírálását Egyéves a munkaerőcsökkenést felülvizsgáló szegedi bizottság Uözvagyon védelme — osztályharc Most, júliusban egyéves a munkaerőcsökkenést felül­vizsgáló állami bizottság. Tavaly ilyenkor azzal a cél­lal hívták életre a három munkaalkalmat teremthet- is teljesértékű működést nek az idős, vagy valami- fejthetnek ki, lyen betegségben szenve- s ezért ugyanolyan bérhez dő, megrokkant termelő- juthatnak, mintha tökélete­szövctkezeti tagoknak. megyére kiterjedő szegedi — Csaknem kétszáz bevált s még né© vidéki — szer- munkafolyamatot írtak ösz­vet, hogy a rokkantsag, sze, s ezt a kimutatást meg­munkaképielenség elbírálása küldöttek az országos igaz­niég igazságosabban, a dol- gatóságnak is, ahol bizo­gozók és a köz érdekének nyára tovább bővítik, az or­meglelelően történjék. Azóta szág más vidékeinek tapasz­meggyorsult a betegek talatai szerint. Addig sein volna azonban célszerűtlen, ha a városi és járási taná­csok módot találnának arra, hogy ezt a tájékoztatót sok­szorosítsák, s megküldjék a termelőszövetkezeteknek. A mindennapok munkája meliett a Munkaerőcsökke­nést Felülvizsgáló Bizottság ügyeinek intézése. s a szegedi bizottság saját állami kocsijával rendszere­sen járja Dél-Magyarorszá­got, heti fogadónapot tart Békés és Bács-Kiskun me­gye székhelyén is. Általában a fellebbezők beidézésével folyik a vizsgálat, de a bi zrttság egyre több beteget távlati terven is dolgozik. felkeres saját lakhelyén is, ha annak állapota ezt meg­kívánja. Tavaly havonta átlag 100 —200 beteg ügyével foglal­kozott a bizottság. E nagy forgalom ellenére tavaly óta mindössze két fél fellebbezte meg döntését az országos igazgatóság konzíliumához. Mintahogyan a Munkaerő­csökkenést Felülvizsgáló Bi­zottság vezetője elmondotta, az. ügyintézést még to­vább lehelne gyorsítani. A termelőszövetkezeti moz­galom győzelmével u©anis nagyot növekedett a biztosí­tottak száma. Nagyon sok termelőszövetkezeti gazda azonban nem ismeri a ren­deleteket, s az elmúlt év alatt százával akadlak olyan esetek, amikor indokolatlan kéréssel fordultak a rende­lőintézetekhez, másodfokon pedig a bizottsághoz. Sok időt, utat, papírt meg le­hetne takarítani, ha a tszrvezetőségek tájékoz­tatnák a tagságot a ren­deletekről. Különben a biz.ottság azon­kívül, hogv havi kétszáz fe­lülvizsgálatot is elvégez, más formában is szolgálja a csökkent munkaképességű dolgozók érdekeit. Három megye tapasztalatai alapján például kidolgozták, összeír­ták azokat a lehetőségeket, melyek nyújtásával Ennek a hivatalos elneve­zése: a betegek rehabilitá­ciója. Fokozatosan felmérik mind a három megye hely­zetét, kimutatásokat készíte­nek a rokkantságokról, a munkaképesség csökkenésé­nek mérvéről, a betegek százairól. Ez alapja lesz egy későbbi intézkedésnek — mely több szocialista or­szágban már megvalósult. Ezeknek a csökkent munka­képességű dolgozóknak olyan munkaalkalmakat teremte­nek, ahol betegségük ellenére sen egészségesek lennének. (Néhány ilyen munkahelyet már Szegeden is létrehoz­tak, mint a Fonalfeldolgozó Vállalatot, vagy a Siketek és Nagyothallók Kisipari Szövetkezetét) Az e©éves évfordulóját ünneplő bizottság mindkét orvosa hangoztatta, hogy mindenkor az igazságosság vezérli öket munkájukban. A betegekkel nincs is semmi bajuk, kölcsönös megelége­déssel folynak le a felül­vizsgálatok. S egyre keve­sebb azoknak a száma, akik félre akarnák vezetni az or­vosokat. Mindössze egy-két kirívó példát hoztak fel, mint a jogtalan előnyök megszerzésére irányuló kí­sérletet. Békés megyében például két falusi asszony fellebbezett azzal, hogv tei­jes munkaképtelen, még a lakásból sem tud kijárni. Mikor a bizottság tagjai fel­keresték őket. mindkettő nehéz testi munkát végzett. Az ilven esetek azonban ritkulnak, s bizonyára foko­zatosan el is tűnnek az élet­ből — a betegek belátják, hogy az egészségügyi szer­vek a javukat akarják. romok, a tégladarabok kö- nok, akiket nem fogtak raj­zott azonban élnek még a ta, de úgy kell rájuk néz­»rovarok-. Nem lehetünk tü- nünk, mint a tolvajokra. Mi relmesek velük szemben. másként lehetséges ugyanis, T évedés ne essék, nem ho© a fizetési borítékban sorolhatunk minden nem kapnak többet mint osztályidegen szárma- más, mégis házat építenek, zásút a -rovarok- névjegy- feltűnően vásárolnak, vagy zékére. Tapasztalatok mu- a gépkocsikat váltogatják, tatják, ho© e© részük lo- pedig mégcsak nem is nyer­r , jálisan beleilleszkedett az új tek a lottón vagy örököltek, azok sem tanúsítanak kellő rendszerbe, s talált megfele- s OTP-kölcsönt sem kértek? A mikor a ©árukkal összeforrott idősebb, lelkiismeretesebb mun­kásokkal beszélgettünk a Dél-Magyarország szerkesz­tősége e©ik közérdekű ta­nácskozásán, affelől kérde­zősködtünk: milyen náluk a munkafegyelem, a társadal­mi tulajdon védelme. Azt panaszolták, ho© sokszor erélyt. nem harcolnak a fe­gyelemrontók a közva©on herdáló, a seleitgyártók. sőt a tolvajok ellen sem. akik­nek ez hivatalból kötelessé­gük. Tömör értékelése ez a szegedi üzemekben folyó új­fajta fe©elemre nevelésnek. Értékelése az osztályharc e sajátos és szükséges formáia helyzetének. Á kábelgyári pártszervezet legutóbbi taggyűlésén Kör­möczi elvtárs, a személyzeti osztály vezetője is azok fele­lősségéről beszélt. akiknek -hivatali kötelessége- szigo­rítani az ellenőrzést, óvni a közös vagyont, akik a többi között ezért kapják fizeté­süket A párttagok. s min­den becsületes munkás ré­szére ez a feladat — mint mondotta — az osztályharc kérdése. Kádár János elvtárs meglátogatta a kazincbarcikai ifjúsági építőtábor R Több mint hatszáz buda­pesti egyetemista érkezeit vasárnap a kazincbarcikai Mező Imre ifjúsági építőtá­borba, amely a nyáron a Berentei Vegyiművek építé­sét segíti. Az egyetemisták első cso­portja még alig rendezke­dett be a sátortáborban, mi­kor csütörtökön délelőtt vá­ratlanul kedves vendég ér­kezett hozzájuk. Kádár Já­nos elvtárs, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának első tit­kára, Prieszol Józseffel, az MSZMP Központi Bizottsá­gának tagjával. a Borsod megyei pártbizottság első titkárával. Papp Károllyal, a megyei pártbizottság titkárá­val és Várnai Ferenccel, a KISZ Központi Bizottsága titkárával együtt megláto­gatta az ifjúsági tábort. Ká­dár János elvtárs és a kí­séretében levő vezetők meg­tekintették a táborban folyó munkálatokat és elbeszél­gettek a fiatalokkal és a tá­bor vezetőivel. mészetesen az egyéni, ki hogyan használ­ja föl, mire fordítja jövedelmét. Mert ha a munkaegység évi végeredményéből származó summás összeghez hozzáadjuk a háztáji jövedemet; bizony nemigen szé­gyenkezhet egyetlen szövetkezeti gazda sem a Petőfi Termelőszövetkezetben. De a másik kettőben sem Szöregen. A munkától függ. — Ne a zárszámadáskor hajcihözzenek, hogy ennek így, amannak úgy, hanem most a nagy munkaidőben fogja meg mindenki a dolog végét — ajánlja Palo­tás ... S mennyire igaza van. Amig beszélgetünk, az asszonyok egyre csak tereferélgettek, a férfiak közül né­hányan figyelték a szót. — Itt a hűsítő kocsi! — kiált egy fia­talember. Mindenki az országútra néz, lovasko­csi jön és megáll az ebédelök mellett. Az ebéd is befejezésre áll, körülfogják a jég­be rakott, italokkal érkező lapos kocsit. Sört, málnát, hideg szódát, savanyú­mkrot... ki mit kér. A földművesszö­eetkezet embere úgy pattog, mintha pin­cér lenne az eredeti szakmája. , r| úira indul a csipkelődés. A kocsinál ismét a jól megtermett tazda van műsoron: — Fizessön egy málnát, vagy egy sört — ugratják az asszonyok. Az meg fekete zsíros-poros kalapja alól sandít a sok asszonyra és élvezettel kortyolgatja a jó hideg sört. Éppen Darázs bácsi keveredik a büfés kocsihoz. Előttem áll. amikor Palotás hal­kan odaszól neki: — Szerződjön le a másik ötre is, Darázs bátyám. A vékony, alacsony termetű ember szi­gorú pillantást vet az elnökre és azután nyom ban rávágja: — ölég ez. Úgyis irigykönnek rám. — Miért? Hat maga neveli a jószágot neg az asszony. Hajnalban etet. aztán úgy jön ki. — Hiába ... — tárja szét mas karját es a kocsi oldalához lép az öreg Darázs. — Jól van na. De erről még beszélge­tünk — hagyja abba az elnök úgy, hogy csak most. idő híján nem folytatja a be­széloc'ést erről a témáról. * ^••uu- i r • - 1mrlul Palotási az A többiek fele elnök, azután azt mondja: — Százkét százalékra csiná'tuk az első félévi szerződési tervünket, a második félévben sem vallunk szégyent. Igaz-e? Ha ilyen szorgalmasan dolgoznak a ku­koricatörésig és az őszi munkákban, s a többi termelőszövetkezetben is, akkor nem vall szégyent Szőreg vezetősége és parasztsága sehol, semmilyen formában sem. Kasza Lajos már valahol a faluban jár, intézkedik a kombájnalkatrész ügyé­ben és mi is indulóra fognánk magun­kat, mert lassan lejár az ebédidő, de ek­kor Palotás Péter egy furcsa gondolatot mond: — Nem is tudom, hogyan magyarázzam, de van olyan vélemény is, hogy ha nem megy a tsz, majd megy az egyéni. S ezt itt-ott elpöttyintik és bizony ez nem jó, mert nem igaz. Persze emögött húzódik meg az az érzés, amely még nem szakadt el teljesen az »enyémtőlA tudatformáló tevékenység jeTentőségét ez a gondolat szinte követeli: pártszerveze­tektől, állami, gazdasági vezetőktől egyaránt. Szöregen meg a mezőgazdaság adottságai is sürgetik az intenzív nevelő­munkát. Ez a község összenőtt Szegeddel, csábít a város, az ipar. Bonyolult a hely­zet azért is, mert itt nagymértékű virág­kertészkedés folyt, viszonylag kis földterü­leten és ez most módosult. — Hát bizony az emberekkel nap mint nap kell foglalkozni. Igaz, hogy a gazda­sagi alap hamarább megváltozik, mint a tudat — mondja Palotás Péter, a tanács­elnök. miközben elköszönünk a Petőfi Tsz tagjaitól. , .. , egészen a falu széléig Útközben munkacsapatok dolgoz­nak, férfiak, nők .. . beljebb az úttól füs­töl a téglagyár kéménye, hetven-hetvenöt ember dolgozik ott és évente 12 millió léglát adnak az országnak. Uti hengere­ket kerülgetünk, mert új utat csinálnak, régit portalanítanak, éppen most kaptak közel félmilliót a szöregiek erre a cél­ra. . . — Nagy jövőjű község a miénk is. Két­három hét múlva olyan lesz, mint egy kis város — mondja bizakodva a tanács­elnök. Igaza van. Szöregen szorgalmas, dolgos nép él, megteremtik a kulturált mezőgaz­dasággal együtt a »kisvárost« is. s. L égi tapasztalat Szege­den is. hogy az ellen­séges elemek ravasz, módszereihez tartozik üze­meinkben a rémhírterjesztés, a bérdemagógia, a norma­rendezés elleni áskálódás és általában a munkafegyelem lazítása. Aknamunkájuk egyik veszélyes fonná ja a társadalmi tulajdon eltani bűncselekmény. Társaik. • szövetségeseik- Is akadnak ilyen tevékenységükben, fő­ként a közönséges bűnözök, akik közül sokan a volt ki­zsákmányolók lezüllött tag­jaiból -verbuválódtak-. Nem ritkán lopásra. -könnyű pénzszerzésre- ösztönöznek laza erkölcsű dolgozó embe­reket is. A Szegedi Szalámigyár — egykori budapesti Dozzi-féle szalámigvár tulajdonosának fiából lett — szalámi meste­rének példája is igazolja, ho© ezek a honi Osztap Renderek újra és újra meg­kísérlik, ho© mind azt a lehetőséget kihasználják, ami egv változó és szakadatlanul alakuló társadalom csatái­"j ban számukra megmaradt, j Dozzi azt tartotta magáról és ; hitette el másokkal, hogy J kiváló szakemberként nélkü­; lözhetetlen a Szegedi Szalá­• migvár munkájában. Mint 5 vezető beosztásút nem mo­t tozták a kapunál. Naponta • többször ki-beiárhatott, s ezt J kihasználva lábszárára kö­{ tözte a ©ulai kolbászt, inge } alá dugta a húst. zsebébe 5 rejtette a felszeletelt szalá­: mit. Rendszeresen fosztogat­• ta a társadalmi tulajdont. • Már a szegedi üzembe is X úgy került, mint Budapest­J ről elkergetett szalámimes­} ter. Ott is enyves volt a ke­i ze. Lopott annak ellenére, j hogy előtte, szeme láttára vesztett rajta a szalámigyár­ban Csanádi a társaival. o tt settenkednek a Doz­zi-féle orvtámadók más üzemekben, vállalatok­nál is. ök azok. akik na©'­ban és kicsinyben drágíta­nak hamisítanak, veszteget­nek, herdálnak, lopnak, csal­nak. Valamennyien jól lát­hatjuk, hogy szép szóért bi­zony nem hagyják abba. Ne j higgye azonban senki, hogy ] ezek a sikkasztok és tolva- i jok most többen vannak, ] mint a régi, pontosabban | meghatározva: a polgári tár- { sadalomban. Nem azért hív­juk most fel a figyelmet az ellenük folyó harcra, mert szaporodnak. A múltban többen voltak a tolvajok. | Lapozzuk csak fel a Dél­>| Ma©arország 1930-as évei­• nek példányszámait, vagy • vegyük csak elő az akkori | bűnü©i statisztikát. Meg­• láthatjuk mennyivel törne­| gesebb volt az ilyen jelen­• ség a mainál. | Több mint másfél évtize­• de robbant fel a régi, pol­i gári társadalom épülete. A lő munkát, megértő a nép- Az üzemi tolvajok, az or­hatalommal szemben. Vi- gazdaságból és lopott hol­szont vannak olyanok a ro- mikből jó haszonhoz jutók mok között, akik csak tudo- mindenekelőtt és alapjában másul veszik, hogy dolgoz- nem az üzemek törzsgárdái­niuk kell, ha a létet bizto- ból kerülnek ki. A hanyagok sítani akarják. Ezek ha nyíl- és munkakerülők, a könnyen tan nem is támadnak a nép- szerzett pénz rabjai. a mun­vagyon, a néphatalom el- kától irtózok a közös va©on len, mert tartanak annak dézsmálói. Hányat és hányat erejétől, mégis a rendszer lepleztek már le az ex-urak ellenségei maradnak. Érthető, rétegéből, akik a becsületes hogy szemmel kell tartani munkásokét. a7, egész társa­őket. 1956 példája is bizo- dalomét lopják, nyitja, hogy külső vagy bel­ső aktív ellenséges szemé- £iokszor hangoztatott — Ivek hatására könnven fel- s mégsem váIt frazis­adják passzivitásukat. sá ~ . alapigazsag, Á régi rendszer romjai hogy dolgozó népünk gazda­megtalálhatók V munkások sodásának az emberek anya­gondolkodásában is. A pro- ós kulturális felemelkedé­lelárdiktatúra kivívásával 'ének alapja a társadalmi nem tűntek el a munkásosz- tulajdon. Ezért szüntelenül tálvból azok a burzsoá kis- harcolnunk kell a dologtalan polgári csökevények, előité- élethez szokott. a munkatol letek, amelyek a kapitaliz- irtózó emberek ellen, akik musból erednek. Emeilett a úgy értelmezik ezt a társa­szocializmus építése során a dajm, tulajdont hogy akl munkásosztály létszama ro- ... . . ..' . , hamosan nő és ez a nőve- b"'1a mar-1a es az 1ar ,ob" kedés egyiittjár sorainak fel- ban. aki többet visz el belö­higulásával. Az új munká- saját gazdagodására, sok közé a felszabadulás óta Hányszor megtörtént már, jelentós számban kerültek ,...„... ., kispolgárok (kisiparosok, bosy am,kf>r koz0,uk egyik' birtokos parasztok, kiske- másik, mint Dozzi is -horog­reskedők stb.), illetve azok ra- akadt, n sajnálkozás gyermekei. E réteg egy ré- hulláma hömpölvgött végig szében még él a remény. , , . . . . , _ • i barátainak sorain. A baratok ho© egyszer una azza vál­hat. ami valamikor volt. Ök indították el: -Tudod kérlek, nem értik és nem is tudják valakinek útjában volt. s felfogni, mit jelent az. hogy állására törtek... Már rae­hazánkban a kapitalizmus kezdik; Nprn hagviák restaurálásának társadalmi, gmr KezniK ••• w<%m nagjjax gazdasági lehetőségei végle- érvényesülni a magunk fai­gesen megszűntek. Mindez ta képzett szakembereket.. csak fokozza a munkásosz- Ezekről a -magukfajta- le­tály nevelésének jelentőse- leplezett emberekről a tőr­„ . ,, , ..... .. , , . vény előtt aztán kiderül, em kell különösebb ta­nulmányokat. végezni hogy enyves kezuek. s tiz­ahhoz, hogy megálla- ezer forintok húzzák a zse­pítsuk, a szegedi üzemek büket, dolgozói közötti elmaradot­tabb emberek, ha lassan is. T%Tem akariuk felszítani de nevelödnek, formálódnak 1H a -mindenki ©anús­s lépkednek előre az öntu- nezet IanBÍát. az »os­datosodás lépcsőfokain. Kö- kutatás- egy időben divatos züliik nagyon sokan jelentős tormáját. Sőt ezt legmély­harcöt vívnak önmaguk ko- segesebben elítéljük. mert rábbi téves nézeteivel szem- ez "em egyeztethető össze ben, vagy a környezetükből a part egészséges és helyes hozott és a körnvezetukben Politikaiéval. De amíg ezt meglevő gátló, visszahúzó hangsúlyozzuk és ©akorla­gondolkodásbeli. szokásbeli. ti,ag alkalmazzuk, ne fe­műveltségbeli körülmények tödkezzünk meg e© pilla­ellen. Egyre többen jutnak ratra sem- hogy ez a poli­el arra a fokra, hogy felis- hka OBztálvpolitika, amely merjék: sajátjukat védik, ha kötelezően íria elő számunk­a társadalmi tulajdon vé- r° az önvédelmet. Mit je­delmében emelik fel szavú- ,Pnt ez? A többi között azt, kat. Ma már nemcsak ak- ho£ív védjük a munkásosz­kor szólnak, ha a személyi ta,v hatalmát, védjük a tár­tulajdont, a magántulajdont sadalmi tulaiiTont külső és lopja meg valaki. Éppen ellenségeinkkel. a le­olyan kötelességüknek érzik vitézlett osztályok elemeivel, a tolvaj leleplezését, ha a a közönséges bűnözőkkel közös vagyont, az állami tu- S7ernhpn- S ez nemcsak azok lajdont i©ekszik elvinni va- föladata, akiknek ez hiva­laki. Munkások leplezték le, faiból kötelességük, feladata hívták fel a figyelmet a tol- ez a becsületesség és tisztes­vaj szalámimester mesterke- ség egyedüti helyes útját já­ró emberek tjz- és százezrei­nek. Ez közös nemzeti érdek, a munkásosztály harca a rv: déseire is. M unkásösszefogásra van szükség a társa­dalmi tulajdon dézsmálói el- póphatalom védelméért. len, mert vannak még olya­Nagy Pál Egész napos ünnepségek Szegeden a vasutasnapon Május 9-én, vasárnap ün­nepli az egész ország a XI. vasutasnapot. A szegedi igazgatóság területéhez tar­tozó vasutas dolgozók külö­nösen szép munkasikerekkel készültek erre a már ha©o­mányos ünnepre, hiszen az igazgatóság ismét az első he­lyet foglalja el az országos versenyben. A vasutasnapot minden vasúti csomóponton megün­neplik. Szegeden vasárnap délelőtt 10 órakor megko­szorúzzák a szovjet, vala­mint a tanácsköztársasági emlékmüvet, azután a Vas­útforgalmi Technikum dísz­termében na©©űlést ren­deznek. Ez alkalommal töb­ben "Kiváló vasutas« és -Érdemes vasutas« kitünte­tésben részesülnek, s csak­nem félszázán kapnak so­ronkívüli előléptetést. Délután sportversenyekei rendeznek, este 8 órakor pe­dig az újszegedi szabadtéri színpadon hangverseny lesz, melyen Udvardy Tibor ér­demes művész és Koltai Va­léria, az Állami Operaház művészei lépnek fel. A sze­gedi vasutasok szimfonikus zenekarát Szalatsy István karna© vezényli.

Next

/
Thumbnails
Contents