Délmagyarország, 1961. július (51. évfolyam, 153-178. szám)

1961-07-28 / 176. szám

3 Péntek, 1961. július 28. Nagy megtiszteltetés számunkra, hogy a szabadtéri játékokon fellépnek a moszkvai Nagyszínház világhírű táncosai Fogadás a szovjet balettegyüttes tiszteletére a városi tanács végrehajtó bizottságának elnökénél UJ ÉVTŐL AR4TÁSIG (Liebmann (elv.) A városi tanács végrehajtó bizottságánál rendezett fogadáson Tari János, v. b. elnökhelyettes, a Szegedi Szabadteri Játékok igazgatója Galina Ulanovával beszélget (közöttük a tolmács), Ulanova mellett férje, Ringyin főszcenikus. Tegnap délután Biczó György elvtárs, a városi ta­nács végrehajtó bizottságá­nak elnöke fogadást adott a Moszkvai Akadémiai Nagy­színház Szegeden tartózkodó balettegyüttesének tiszteleté­re. A vendéglátó város ré­széről megjelentek a foga­dáson a városi tanács és a Szegedi Szabadtéri Játékok vezetői, Sárközi István, a városi pártbizottság művelő­dési felelőse, Tari János v. b. elnökhelyettes, Kovács János, a szabadtéri játékok irodájának igazgatója, és Bakó József, a játékok fő­szcenikusa. A moszkvai. ba­lettegyüttes képviseletében megjelent Galina Ulanova. Lenin-díjas, a SZbvjetunió Népművésze, a balettcsoport művészeti vezetője, és férje, V. Ringyin főszcenikus, Ales­csenko, a Nagyszínház igaz­gatóhelyettese, valamint az együttes több szólistája, köztük Galina Ulanova te­hetségei, fiatal tanítványa, Jekatyerina Makszimova is. A fogadáson a kölcsönös bemutatkozás után baráti hangú beszélgetés alakult ki. Galina Ulanova, Alescsenko és V. Ringyin, Tari János és Biczó György elvtársak­kal hosszasan beszélgettek a szabadtéri játékokról és meg­elégedésüket fejezték ki a Kővirág előadásainak tech­nikai és műszaki előkészíté­sének sikeréért Ringyin. a Nagyszínház főszcenikusa kü­lön mondott köszönetet a szegedi szakembereknek ezért a nehéz, fáradságos és ki­fogástalanul elvégzett mun­káért. A fogadáson Biczó György elvtárs rövid beszédben kö­szöntötte a szovjet együt­test — Igen nagy megtisztelte­tés számunkra — mondotta többek között —, hogy a vi­lág nagy országai, az Egye­sült Államok. Kína, Fran­ciaország, Kanada. Japán, Belgium és sok más ország után a Nagyszínház világhí­rű táncosai a Szegedi Sza­badtéri Játékokon is fellép­nek. Az üdvözlő szavakra Ales­csenko elvtárs válaszolt, kö­szönetet mondva a szívélyes fogadtatásért és vendéglá­tásért, majd Biczó György elvtársnak, a szovjet együt­tes ajándékaként, egy dí­szes albumot adott át. amely a moszkvai Nagyszínház ba­lettegyüttesének életét és munkáját mutatja be. Az al­bumot az együttes vezetői és szólistái aláírásukkal látták el. Vasárnap délután 600 íiatal színpompás menetében gyönyörködhetnek a szegediek, s a város vendégei A Szegedi Ünnepi Hetek kedves színfoltja lesz a KISZ Szeged városi végrehajtó bi­zottsága által rendezett ifjú­sági nap. Az idén július 30­án, vasárnap rendezik meg a fiatalok színes karneváli fel­vonulását. Tavaly közi?l 60 ezer szegedi és a városban tartózkodó kül- és belföldi vendég nézte végig a tarka menetet. Az idén még szín­pompásabbnak ígérkezik a felvonulás. A KISZ Szeged városi végrehajtó bizottságához ed­dig 50 alapszervezet jelentet­te be: részt kíván venni a karneváli felvonuláson. Ez azt jelenti, hogy 600 fiatal eleveníti meg színes élőké­pekben a legné.pszer/ibb me­séket, bemutatják a technika vívmányait, a jelmezesek szekéren, gépkocsin és hin­tón, valamint gyalogosan vo­nulnak majd végig Szege­den. A tarka sereg az előzetes értesítéstől eltérően nem dél­után 4, hanem 5 órakor gyü­lekezik a Marx téren és 6 órakor indul el. Útirány: Kossuth Lajos sugárút, kor­zó, a hídon át Üjszeged. Délután az újszegedi sza­badtéri színpadon a KISZ alapszervezetek művészeti csoportjai színes műsorral szórakoztatják az ifjúsági nap résztvevőit. Este a Vi­gadóban karneváli bált ren­deznek. A falvak, tanyák kis­paraszti gazdaságai­nak tömeges átszer­vezése után ez az első esz­tendő a megyében — így a szegedi járásban is —, ami­kor a parasztság az egész társadalom nagy segítségé­vel és saját erejével hozzá­foghatott a szocialista me­zőgazdaságban rejlő nagy le­hetőségek feltárásához. Csongrád megye legelmara­dottabb területein, sivóho­mokjain is megkezdhettük a sokkal korszerűbb nagyüze­mi gazdálkodás kialakítását, a mezőgazdasági termelés erőteljes fellendítését. Szeged és járásunk pa­rasztsága — mondhatjuk — nemcsak hozzáfogott ehhez a hallatlanul nagy munká­hoz, de máris igen szép ered­ményeket tudnak felmutatni új és régebbi szövetkezeti gazdaságaink. Ezt bizonyít­ják többek között az ara­tásban, a gabonabetakarí­tásban elért eredmények is. A kombájncséplési adatok azt mutatják többek között: a korábban alakult, már megerősödött szövetkezeti gazdaságokban a búza vár­ható termésátlaga — ide számitva a külföldi intenzív búzafajtákat is — eléri, leg­alábbis megközelíti a 15 má­zsát. Hasonlóképp 14—15 má­zsa körül várható ezekben a szövetkezetekben az árpa holdankénti hozama is. A korábbi években még ugyan­ezekben a gazdaságokban átlagosan tíz mázsa körül mozogtak a gabonatermesz­tésben a holdankénti ter­méshozamok. Ez a nagyszerű javulás — bár viszonylagos formában — sok vonatko­zásban megtalálható már a fiatal, alig féléves szövet­keztekben is. A legtöbb új, közös gazdaságban ugyan­csak egy-két mázsával na­gyobbak most a búza-, a rozs- és az árpatermés átla­gai, mint amennyit a kispa­raszti gazdaságok tapaszta­lataiból kiindulva terveztek az év elején. Azonban az olyan szövetkezeti gazdaság sem ritkaság, miiit a pusz­taszeri Petőfi Tsz, ahol az eddigi cséplési adatok alap­ján búzából a tervezett nvole mázsa helyett tízmá­zsás termést csépelnek ezek­ben a napokban,' annak el­lenére. hogy ez a szövetke­zet is jórészt fél évvel ez­előtt összeadott kisparcel­lőkból tevődik össze. E zek az eredmények nemcsak a tavasszal kedvezőre változott időjárással magyarázhatók, összefüggnek ezek mező­gazdaságunk szerkezetében végbement gyökeres válto­zásokkal. Összefüggnek az­zal, hogy az ősszel már Sze­ged területén teljes mérték­ben. s a járás számottevő részén is nagyüzemi táb­lákba vetették a gabonát, s ezeken a területeken kultu­ráltabb talajmunkát, jobb vetőágyat tudtak késziteni a gabonának, mint korábban az apró nadrágszíj-parcellák keretein belül. Lehetővé tette ezeket a sikereket az is, hogy az idén ismét nagy lépést tettünk előre a me­zőgazdaság gépesítésében. Szeged hat közös gazdasá­gában például az idén már a termés legnagyobb részit kombájnokkal, kévekötő aratógépekkel takarította k be. A Deszki Gépállomás körzetében pedig már több mint 60 százalékra gépesítet­ték az idén a gabonater­mesztés, betakarítás mun­káit. Egy-két kivételtől elte­kintve most 8—10 nappal korábban fejezték be az aratást azokban az új szö­vetkezetekben is, melyeknek sajnos most még kevés ara­tógép és kombájn jutott. S emiatt leginkább kézzel kel­lett aratni. Ezek a tények azt igazol­ják, hogy a fiatal tsz-ek gaz­dáiban is megvan a jóaka­rat, eltökélt hajlandóság, hogy mielőbb felzárkózza­nak az öregebbek, a legjobbak mögé. Ehhez azonban még nagyon sok segítségre, jó szervező munkára van szük­ség. Az elmúlt első hat hónap tapasztalatai még nem al­kalmasak arra, hogy pontos, befejezett következtetéseket vonjunk le. Arra azonban felhívják figyelmünket: mi­lyen tényezők, módszerek hatottak, s hatnak kedve­zően, illetve hátrányosan. Melyek azok a jó módsze­rek, melyeket terjesztenünk, erősítenünk kell a legfonto­sabb feladatot, a megszilár­dítást illetően. Nem tagad­hatjuk, hellyel-közzel talá­lunk a járásban gazos ku­koricákat, kissé elhanyagolt földeket. Különösen Kiste­lek környékén. Azonban a munkában való elmaradás­nak mindenütt megvan a maga magyarázata is. Ahol a gazdákkal közösen, egyetértésben készítették a terveket, osztották fel a te­rületeket. s nem idegenked­tek a vezetők a jó és gyors munkáért járó premizálás­tól. ott most jól mennek a dolgok. Ahol pedig figyel­men kívül hagyták a helyi adottságokat, az emberek vé­leményét, ott láthatóan bi­zonyof termésveszteségekkel is számolhatnak már.' Pusz­taszeren például az egvmás­sal szomszédos Petőfi és Kossuth Tsz-ek mintha két külön kis világ volna. A Pe­tőfi Tsz gazdái ezt mondják: fél évvel ezelőtt gondolni se mertük, hogy ilyen szépen és ilyen jó eredményekkel dolgozhatunk majd közösen. Elégedetlen, zsörtölődő em­bert itt nem találunk. A szomszédos Kossuth Tsz-ben viszont annál inkább A Kossuth Tsz kukoricáinak jelentős része még most is kapálatlan. A vezetők mun­kájából — bár ez még gya­korlatlanságukkal is magya­rázható — hiányzik a meg­felelő szervezőkészség. Itt nem törekedtek a jövede­A kilencmilli • forint költséggel épülő. 200 férőhelyes, 3 emeletes egyetemi diákszálló építése nagy ütemben halad a Somogyi Béla téren. Az épület szigete'"'- -e már elkészült, most egy rendkívül erős vasbeton-szerkezeten dolgoznak, mert a gyenge talaj és a minduntalan feltörő víz szükségessé teszi az erős alapozást. Felvételünk az épület kazánházának alapozásán dolgozó munkásokat örökítette meg a vasszerkezet szerelése közben. lem elosztásában sem az iH módszerek alkalmazására, arra sem, hogy a családta­gokat is bevonják a közös dologba. Míg a Petőfi Tsz­ben minden hónapban rend­szeresen fizetnek előlegeket a gazdáknak, addig a Kos­suth Tsz-ben ezt messzeme­nően elhanyagolták. S az emberekkel való kétféle tö­rődés egymástól messze el­térő eredményeket is ho­zott. S zembetűnő a jól dol­gozó termelőszövet­kezeti párt- ésKISZ­szervezetek munkájának ha­tása is. A pártszervezetek hivatása, hogy lépésről lé­pésre eloszlassák a gazdák­ban még meglevő kételye­ket, őrködjenek a szövetke­zeti demokrácia tisztasága felett. A pártszervezetek te­hetnek a legtöbbet azért, hogy igazságos, emberséges szellem hassa át az egész közösség életét, munkáját. Felbecsülhetetlen erejű er­kölcsi hatással bír az, ha a pártszervezet tagjai nemcsak szavakkal, hanem tettekkel is hirdetik, bizonyítják: a közösségben minden ember annyit ér. amennyit a mun­kája nyom a latban. így, s csakis igy tölthetjük meg az új, szocialista paraszti élet­forma kereteit — melyeket fél évvel ezelőtt teremtet­tünk meg — igazi szocialista tartalommal. Sok-sok elvi és elméleti kérdést, igazságot kell nagy, lélekemelő tet­tekre váltanunk. A tegnapi múlt, a kistulajdonosi élet­forma még oly közel van, hogy sok egyszerű, becsüle­tes parasztember számára egy ideig még lehetetlenség megszabadulni vonzó hatá­sától. S ebben is elsősorban a kommunisták lehetnek az emberek segítségére. Egyik szövetkezeti község számára sem közömbös, hogy az év végén melyik kategóriába sorolják majd a járásnál, vagy a megyénél. A legalsó, gyenge kategóriá­ból igen hosszú, fáradságos lehet az út a jó szövetkeze­tig. &' akik gyengének indul­tak, sok-sok "tandíjat- fi­zetnek, mire utóiérik a leg­jobbakat. Ezeknek a vesz­teségeknek nagyobb részét elkerülhetjük akkor, ha olyan agrárpolitikai, gazda­sági feltételeket, lehetősége­ket teremtünk a tsz-ekben, melyek biztosítják a jelen­legi átmeneti időszakban 'S az árutermelés színvonalá­nak emelkedését. Például a 11 éves baktói Felszabadu­lás és a félesztendös balás­tyai Zöldmező Tsz között még sok-sok különbség van. Ezeket a külembségeket a megyei, járási tanácsi szer­veknek is mindenkor fieve­lembe kell venni, amikpr az árutermelés kialakítására, a különböző évközi problé­mák megoldására tesznek javaslatokat. Ahol ilyen vo­natkozásban hibák csúsztak eddig a munkába, a helyze­ten még sokat javíthatunk, hisz a második fél év csak­nem teljesen előttünk van még. Ebben a munkában sem a szövetkezeti elnökö­ket, sem pedig a felsőbb szervek vezetőit nem ag­gaszthatja az, hogy az új, legcélravezetőbb módszerek eltérnek a régi megszokot­taktól. melyeket a működési mintaalapszabályban készen kaptak eddig a szövetkeze­tek. Egv a fontos, hogy ezek erősítsék a közösséget, ne szüljenek igazságtalanságot és a szövetkezeti gazdáknak énn úev. mint a néogazda­hasznára váljanak, ástam falusi mun­[YJ kánknak — mely egész népünk nagy nemzeti ügye lett — egyet­len réjja van: rövid idő alatt sok árut olcsón termelő szo­cialista mezőgazdasági nagy­üzemekké fejleszteni minden termelőszövetkezetet. Olyan fejlett paraszti élet- és mun­kaközösségeket alakítunk ki nz egykori kisparcellák he­lvén. melyek igazán jómódú, kulturált életet biztosítanak a parasztságnak, s ugyanak­kor bőven ellátják az orszá­got élelemmel, mezőgazda­sági eredetű nyersanyagaik­kal. Mindezért dolgozni, küzdeni a legszebb, leeha­zafiasabb cselekedet. Csépi József

Next

/
Thumbnails
Contents