Délmagyarország, 1961. július (51. évfolyam, 153-178. szám)

1961-07-28 / 176. szám

Péntek, !9«1. JűHn» ?8. 2 Nagy érdeklődést keltő beszámolók a moszkvai Vílágifjúsági Fórum csütörtöki ülésein i Olasz—osztrák ellentétek Dél-Tirol miatt A Vilagifjúsági Fórum eoútörtok délelőtti iiléee Jor­<H Alberto Navarre nicara­ouai diak elnökletével nyílt mes a Moszkvai Szakazerve­netok Háza oszlopcsarnoká­ban. -Az ifjúság társadal­mi jogai és kötelességei® címmel ketten mondtak be­számolót: Vang Csao-hua, a Kínai Országos Demokrati­kus Ifjúsági Szövetseg kép­viselője é* Oblitey Tettek. a chanai úttörő szervezet kül­dötte. Szünet után Marian Ren­a Lengyel Szocialista If­júsági Szövetség első titkára vette át az elnöklést. "Ifjú­ság ét haladat- címmel há­rom beszámoló hangzott el. Az előadók a kővetkezők vol­tak: Jeam Row.r. a Montpel­lier-i egyetom tanára. Hee­tnr Sutnaga, a venezuelaiak küldötte, V. Vedra. a Cseh­srloatak Ifjúsági Szövetség Központi Bizottságának első titkára. A fórum 4*ln> a ni ülése magyar lét szerint egy óra titán nyílt meg. A tunéziai küldöttek tájékoztatták » fórumot o kizártul HelyzotrSI A moszkvai fórum csütör­tök délutáni ülésén Jorge R. Valdez kubai küldött elnö­kélt. A résztvevők először meghallgattak a venezuelai ifjúság küldöttének -Az if­júság é* a haladás® című beszámolóját. Ezután a tunéziai fiatalok küldötte tájékoztatta a je­lenlevőket a bizertai hely­zetről. A fórum ezután táv­Ilatot intézett a Tunéziai Köztársaság kormányához. Ebben tel jes molldaritásá rál biztosítja a szabadsá­gáért harcoló tunéziai né­pet. A francia kommunista if­júság küldötte a tunéziai delegátussal egyetértésben újabb javaslatot terjesztett elő: a fórum de Gaulle fran­cia köztársasági elnökhöz intézendő táviratban tilta­kozzék az agresszió ellen és követelje a francia csa­patok teljes és azonnali ki­vonását Tunézia területerői. A javaslatot nagy tapssal fogadták. Hasonló egyöntetűséggel: hagytak jóvá a kubai ja­vaslatot: az ENSZ-hez inté- ! zendő távírat szöveget. Ezután a fórum teljes ülé­se megalakított hét bízott­ságot. A többi bizottság a követ- í kezö napokban alakul meg. • A magvar küldöttség tag­jai valamennvi bizottságban helyet kaptak. Penteken a fórum már bi- | '/rútságokban folytatja mun­káját. Két ülést tartott csütörtökön a francia és az algériai delegáció Lugrinban Csütörtökön délelőtt — magyar idő szerint 10 óra Ifi perckor — megnyílt Lug­rinban a francia—algériai értekezlet második szakaszá­nak ötödik ülése Az ezt megelőző ülésen — kedden — megallaporias jött léire az értekezlet munka­módszerében. Igy elhatározták, hogy a külön­böző kérdéseket öt bizott­ság elé utalják. A bizott­ságok a plenáris ülésekkel párhuzamosan végzik mun­kájukat és időről idóre je­lentést tesznek az értekez­letnek. A csütörtök délelőtti ülés csaknem két óra hosszat tar­tott. Hírügynökségi értesülé­sek szerint az önrendelkezési jog al­kalmazásaról és biztosíté­kairól — tehát lényegében a szahara kérdéséről — folyt eszmecsere. Az értekezlet megkezdé­se éta el«ő ízben történt meg. hogy az algériai kül­döttség nem utazott vfez­sza az ebédszünetre Genf­be. hanem a lugriní Alla­man-kastélyban fogyasz­totta el ebédjét. Egyes tudósítók ebben ez értekezlet legkörenek megja­vulasát látják. Délután — magyar idó sze­rint 16 órakor — ismét öez­szeült az értekezlet. A dele­gátusok délután 17 óra 45 perckor fejezték be tárgyalá­sukat. A következő ülést péntek délutánra tűzték ki. A csütörtök délutáni ülést követően a francia küldött­ség szóvivője közölte, hogy mind a délelőtti, mind pe­dig a délutáni íilésen az önrendelkezési jog alkat- 1 mazásáról és szavatolásá­ról — vagyis a Szahara kérdéséről — folytattak eszmecserét. Kwame Nkrumah életrajza Oszagyvfo dr. Kwame Nkrumah — aki ma érkezik hazankba, háromnapos lá­togatóra — élete egybe­esik a modem Ghána tör­tenetével, amely az ő vezo­lesével jutott el a függet­lenseghez es vált életerős, virágzó nemzetté, a nemze­tek vilagköznsségének felelős es hasznos tagjává. A gha­naiak szeretett vezetőjüket -Oszagyefo® néven illetik. E szó felszabaditót jelent nyel­vükön Dr. Kwame Nkrumah köz­társasági elnök, aranyműves fig, 1908 szeptember 21-én az akkori Aranypart egyik kis falujában Nkrofulban született. Tanulmanva.it misz­snós iskolában kezdte, majd az Egyesült Államokban és Angliában folytatta. Nkrumah Londonban kap­eaolodott be a politikai küz­delembe: 1945-től 1947-ig a nyugat-afrikai nemzeti tit­kárság főtitkári tisztségét töltötte be. szerkesztette az afrikai diákok lapját, és ugyanakkor a pán-afrikai kongresszus titkára volt. Londonban jelent meg »Az új Afrika® című röpirata Nkrumoh öt könyvet irt az afrikai szabadságmozgalom­ról. 1947-ben az Egyesült Kon­venció nevű politikai párt főtitkára lesz. 1948-ban egy tüntetés ntén Nkrumahot és több társát letartóztatták. Kiszabadulása után 1949­hen. megalakította a Népi Konvenció pártot. 1850-ben az önkormánvzat azonnali kivívásáért folytatott tevé­kenysége miatt ismét órizpt­be vették. Még börtönben volt. amikor pártja az 1951­es évi általános választáson nagy győzelmet aratott. Nkrumah egyenesen a bör­tönből került a miniszter­elnöki székbe. A törvényhozó gyűlés tan.Vban fogadta el Nkru­mah törtenelmi javaslatát, amely Aranypart teljes füg­getlenségét követelte 1957. március 6-án kikiálltottak Aranypart függetlenségét Az ország nevét ezután, a tör­ténelmi idők virágzó néger birodalmának emlékezetére Gbanára változtatták. 1960. július 1-én Ghánát köztár­sasaggá kiálltottók ki és Nkrumahot elsöprő többség­gel elnökké választották. Ettől fogva Nkrumah el­nök szakadatlanul munkál­kodik Afrika felszabadítá­sán és egyesítésén. -Ghana függetlensége értelmetlenség volna, ha nem lenne össze­kapcsolva az egész afrikai földrész felszabadításával® — mondotta elnöki beiktató beszédében 1961. februárjá­ban vendégül látta Brezs­nyevet, majd meghívta Ghanába Hruscsovot, aki a meghívásnak, későbbi idő-: pontban tesz eleget. Nkru­mah ellátogatott a Szovjet- j unióba, Lengyelországba, az i Egyesült Államokba. Indi-! aba, valamint Angliába es körutazást tett a független afrikai államokban. Dr. Kwame Nkrumah 1957-ben feleségül vett eg.v egyiptomi diáklányt. 4 Nkrumah-házaspárnak kel gyermeke van. Tuniszi laRvéleményok: Hammarskjöld Bi/ertában láthatta a franciák agressziójának minden bizonyítékát .4 fretnein kormány nem volt hajlandó fogadni Hammarskjöidot Dag Hammartkjöld. az ENSZ főtitkára befejezte háromnapos tunéziai láto­gatását és csütörtök dél­után elutazott Tuniszból. Burgiba elnök csütörtökön még közel kél órán át ta­nácskozott Hammarskjöld­del. Utána csaknem vala­mennyi miniszter részvételé­vel ülést tartottak. Burgiba elnök pénteken Hasszunaval, az Arab l.iga fötilkáraval folytat majd megbeszélést. Hasezunát péntekre várták Tunézia fővarosaba. * A tunéziai sajtó bőven foglalkozik mind Hammar­skjöld útjával, mind pedig a francia minisztertanács után kiadott közleménnyel­Az Asz Szabah című lap kiemeli: Hammarskjöld az agresszió színhelyén járva láthatta „ tamnrias nyomait, megbizonyosodott arról, hogy az ENSZ döntését nem hajtották végre és meggyő­ződhetett a tények hiteles­ségéről. amelyet a franciák továbbra is tavadnak. Az. A1 Amal című lap figyelmezteti Franciaorszá­got. hogv döntő hibát követ el. ha azt hiszi, hogv Tu­nézia elfogadja a jelenlegi helyzetet E hiba elkövetése — írja — jelenlétének fel­számolását eredményezi majd nemcsak Tunéziában, hanem mindenütt, ahol Franciaország ragaszkodik jelenlétéhez. Franciaország — hangsú­lyozza a lap — megteheti, hogy továbbra sem veszi fi­gyelembe az ENSZ határo­zatait, de Bizerta kiürítése eiodazhatatlanul meg fog tört én ni. * Világszerte meglepetés! kellett az a hír, hogy de Gaulle én Pebré francia mi­niszterelnök. de még Cosive de Murville külügyminiszter sem volt hajlandó meghív­ni Franciaországba, illetve fogadni Hammarskjöld ENSZ-főtitkárt. Általános nyugati vélemény szerint ez azért történt, mert Ham­marskjöld túlságosan is so­kat látott Bi-ertában. Lát­ta. hogy a franciák nem hajtották régre a Biztonsá­gi Tanács határozatát s hogy a tunéziai feszültség legfőbb oka a franciák ma­gatartása. De Gaulle ezzel értésre adta. hogv nem tö­rődik n Biztonsági Tanacs döntésével. Jé néhány hét éta a vi­lágsajtó szinte naponkent közöl jelentéseket arról, hogy az Olaszország északi részén levő Dél-Tirolban újabb bombamerényleteket hajtot­tak végre, vagy hagy elfó­gott merénylőket tartózta­tott le az olasz rendőrség. A dél-tiroli események miatt Olaszország és Ausztria vi­szonya elmérgesedett, any­nyira. hogy az osztrákok is­mét az ENSZ elé kívánják terjeszteni a dél-tiroli prob­lémát. Mi is történik valójóban Dél-Tirólban? Kezdjük talán a dolgok földrajzi részevei, azzal, hogy Del-Tirol — olasz nevén: Boizano — Trentino Alto (Felsői Adige autonóm terü­let egyik tartománya. Boiza­no területe 7500 négyzetkilo­méter, kevés híján kétszer akkora mint Csongrád me­gye. lakóinak száma körüP belül 300 ezer, döntő többsé­gük német anyanyelvű. Éz a terület 1919-ben kerüli Ausztriától Olaszországhoz és azóta van tulajdonképpen -dél-tiroli probléma®. Ovstrák róarröl azt ál­lítják. hogy pzek a dél-tiroli német anyanyelvűek osztrá­kok, míg az olaszok szerint ezek valójában bajorok, akiknek különleges 6tátuszuk van: hivatalosan is használ­hatják anyanyelvüket, né­met nyelvű általános- és kö­zépiskolákat tartanak fenn számukra t képviselőikből alakulnak meg (ahol több­ségben vannak) « helyi — községi, városi —r tanácsok. A Bolzano-i németek azon­ban keveslik mindezt. Azzal vádolják az olasz kormányt, hogy nem biztosit számukra önrendelkezesi jogot, Az olasz kormány viszont azon a véleményen van, hogy tnáris többel adott a dél-ti­roli vbajoroknak*, mint amennyi azoknak jár. A 4el­tirotiak azért követelnek olyan sokat — mondják ró­mai kormánykörök —, mert pangermén izgatás folyik kö­zöttük. Tény, hogy a dél-tiroliak 90 százaléka l9?9-ben felvet­te a német állampolgárságot és átköltözött Németország­ba. (Ezt akkor lehetővé tette Mussolini egyik rendelete, aki igy akart *kedveskedni« Hitlernek.) 1945-ben azután ezek a "németek® — az olasz kormány jószívűsége folytán — visszatérhettek Olaszor­szágba és visszakapták olasz állampolgárságukat és ko­rábbi javaikat. 1946. szep­tember 5-én Párizsban az olasz és az osztrák kormány között megállapodás jött lét­re, amelynek értelmében az olasz kormány kötelezettsé­get vállalt, hogy a Bolzano-i német anyanyelvűek, kisebb­ségi — tehát nem önrendel­kezesi — jogát minden téren biztosítja. 1960 oeién az ENSZ-köz­gyülés 15. ülésszaka is fog­lalkozott a dél-tiroli prob­lémával. Dél-amerikai ja­vaslatra közvetlen tárgyalá­sokét javasolt az olasz és sz osztrák kormánynak. Jel­lemző azonban, hogv a két kormány között ez év janu­ár 27-én Milánóban és jú­nius 24-én a svájci Zürich­ben megkezdett tárgyalások már másnap félbeszakadtak. A zürichi tárgyalások eintt és után különösen sok me rénv letet követtek el Dél­Tirolban: utakat, hidakat, erőműveket, távvezetékeket robbantottak plasztik- és -klasszikusr bomhakkal. Az olasz hatóságok csupán júli­us második hetében több, mint 300 kilogramm, nagy­részt nyugatnémet gyártmá­nyú robbanóanyagot gyűjtöt­tek össze Dél-Tirolban. A július 9. és 16. között letar­tóztatott 36 "merénylő-gya­nús- között szerepelt a Dél­Tiroli Néppárt főtitkára is. akinek gépkocsija elfogatá­sakor tömve volt lázító röp­iratokkal. A Neye Zürcher Zeitung cfmű svájci lap egyik július eleji száma szenzációs le­leplező cikket közölt arról, hogy a Dél-Tirolban elkö­vetett merényletek tettesei a hitleri Wermacht hírhedt "Brandenburgi® hadosztá­lyának volt szabotázsspecia­listái, a bombamerenyletek technikájának mesterei. A mindkét fél türel­metlensége és a nyugatné­met -beavatkozás® miatt el­mérgesedett olasz®—osztrák viszony megjavulása belát­ható Időn belül alig való­színű. s bizonyos, hogy még egy újabb ENSZ-közvetités sem jár szinte semmi kéz­zelfogható eredménnyel. Perényi István A szudáni miniszferetno't hazautazott Moszkvából Szovjet-szudáni közös közleményt írtak aló Ibrahim Ablvud, a szudá- szág Tunézia ellen intézett ni fegyveres erök foparancs- tántadasat. npka, Szudán miniszterelnö- Mindkét ország kormánya ke 11 napos Szovjetunió-bed szolidaritását fejezte ki az látogatás utan csütörtökön angolai nép felszabadító har­Moszkvából Szimferopolha eóvg), elítélte a Kongó bel­utazott. ahonnan hazatér ügyeibe való imperialista be­majd Szudánba. avatkozast. Szolidaritását fe­Szerdán Moszkvában I«o- " *ét fél «z algériai n.vid Brezsnyev, a Szovjet- nép függetlenségi hareaval unió Lesfelső Tanácsa el- »«• nökségének elnöke, és Ibra­him Abbnd, a Szudáni Knz­A két ország kormanya megállapította, hogy a Szov­társasaág miniszterelnöke jetunió és Szudán kapcsola­közös nyilatkozatot írtak alá. tai az egyenlőség, a kölesö­Ihrahim Abbud meghívta nős megértés, az egymás bel­Nyikita Hruscsovot és Len- ügyeibe való be nem avatko­nyid Brezsnyevet, tegyenek zás és a kölcsönös előnyök viszontlátogatast Szudánban, alapján fejlődnek. Ilyen n'fl­A meghívást a szovjet ál- pon minden lehetőség meg­lamférfiak köszönettel e]fo- van a szovjet—szudáni kap­gadták. A nyilatkozat kifejti, hogy csolgtok fejlődésére. A szovjet kormány vállal­a Szovjetunió és Szudán ta, hogy gazdasági és mftsza­egyelért a gyarmati rendszer ki segítséget nyújt számos maradványai felszámolásé- szudáni ipari üzem épitésé­nak szükségességében: mind- hez, és a szakemberek kép­két ország elítéli Franciaor- zésének megszervezéséhez. Nagy összegű szovjet segítség az afrikai országoknak A Szovjetunió. Ukrajna és Bielorusszia kormányai ki­jelentették. hogy készek 300 ezer. 25 non, illetve 10 000 — összesen 235 000 — rubellel hozzájárulni az afrikai or­szágoknak nyújtott nevelés­ügyi segély-programhoz. A szovjet, ukrán és bjelnrusz UNESCO-bizottságok értesí­tették erről az UNESCO fő­igazgatóját. A szovjet kormány elha'á­rozta. hogy ezen felül az UNESCO utján 1961-ben és 1963-ben évente 25 három­eves ösztöndijat biztosit az afrikai országoknak, hogy le­endő tanáraik szovjet főis­kolán nyerhessenek képesí­tést.

Next

/
Thumbnails
Contents