Délmagyarország, 1961. május (51. évfolyam, 102-126. szám)

1961-05-13 / 111. szám

I Szombat, 1961. májas 18. Hogyan öltözzenek a fiatalok? Újszerű ruha bemutatót tartottak az egyetem aulájában A Tudományegyetem Du­gonics téri aulájában szo­katlan rendezvényre — ruha­bemutatóra gyűlt össze csü­törtökön este főleg fiatal lányokból, egyetemistákból álló, nem túl nagy, de annál lelkesebb közönség. A ruha­bemutató, amelyet a Szegedi Tudományegyetem Irinyi János Kollégiumának meg­hívására a Ruhaipari Ter­vező Vállalat tartott meg, méltó is volt erre a lelke­sedésre. Már csak érdekes, ankét-jellegénél fogva is. Vámos Magda, a vállalat tervező művésze, aki a be­mutatott ruhákat "konferál­ta*, elmondta, hogy még a múlt év végén az öltözködési Tanács ja­vaslatára és felhívására alakította ki a Ruhaipari Tervező Vállalat azt a ruha­kollekciót, amely az ankét jellegű ruhabe­mutatókon mindenütt szép sikert aratott az ország­ban. — Először Budapesten tartottunk nagy sikerrel ilven keretjátékkal egybe­kötött bemutatót fiatalok számára — mondta Vámos Magda. A bemutató után a fiatalok nagyon sok, szá­munkra is tanulságos prob­lémát és ötletet vetettek fel. Már ott, s azóta min­denütt, ahol jártunk, felve­tődött a nők nadrágviselésé­nek, a férfimellénynek, a csöves szárú nadrágoknak és a rikító színeknek a prob­lémája — egyszóval a kér­dés: hogyan kell divatosan és ugyanakkor ízlésesen ís öl­tözni? Ennek a főleg 16—22 éve­seket izgató kérdésnek a he­lyes megoldásáért, a fiata­lok ízlésének nevelése, fej­lesztése érdekében tartjuk ezeket az ankéttal egybekö­tött bemutatókat. A bemutató igazolta Vá­mos Magda szavait. 46 modellt mutatott be a vállalat négy manekenje. A férfimodellek közül főleg az olaszos fazonú, elegáns ballonkabátok és a tetsze­tős, elegáns ingkabátok vív­ták ki a kis számú férfi­közönség tetszését. Termé­szetesen szélesebb skálájú volt a női kollekció. Itt a nagyon csinos iskolás kö­penykék (16—18 évesek szá­mára), az érdekes megoldá­sú. pasztell színű laza i szö­vetekből készült kornplé'k és néhány nyári modell aratott megérdemelt sikert. A be­mutató után Vámos Magda válaszolt a közönség kérdé­seire. Ezek a kérdések is azt mutatták, hogy az üde színek harmóniája sugárzó s a fiatalok ízlésfejlesztésé­nek igényével rendezett be­mutató a szegedi egyete­misták körében is elérte a célját Tcmccstagbeszámolók A jővő hét elején a kö- ván, Korda Sándor és Pusz­vetkező tanácstagok tartják tal József, 6 órakor a Haza­meg beszámolóikat: fias Népfront városi bízott­Május 15-én, hétfőn dél- ságának helyiségében Tari után 6 órakor a Kolozsvári Mária és dr. Lóránt László, téri iskolában Kasza Pálné Szerdán délután 6 órakor és Bors István, a Gázgyár „ . T .„„... , „ kultúrtermében Kalmár Fe- az Allaml Leányotthonban renc. Sántha Pál, Sípos Jó- Kantor Gabriella, Árva Ist­zsef, Solymosi Lajos, a Pulcz ván, Kormányos Ilona, az utca 26. szám alatt Kovács Árpád téri iskolában dr. An­Józsefné, Imre Zoltán, a Ze- talffy György, Pusztai An­nekóhzeryatóriumban Forró dor, dr. Karácsonyi Aladár, Antal és Magyar Mátyás. 7 órakor a fodortelepi párt­Ezt követően kedden dél- szervezet helyiségében Ko­után fél 6 órakor: a Dózsa vács István, Oláh Károly és György iskolában Vass Ist- Bondár István. A kemoly- tene táJusadaimí munkásai Fiatal művész kereste fel a Hazafias Népfront péntek esti beszélgetéseinek színhe­lyét. Városukat szerető sze­gediek egyik fóruma ez, ahol törzstagok és vendégek hoz­zák magukkal péntek estén­ként a terveket, elgondolá­sokat, melyekkel a közösség javát akarják szolgálni. Nagy Imre, a Szegedi Nemzeti Színház zenekará­nak tagja lelkesedéssel adta elő. hogy több fiatal ének­es zeneművész a komoly ze­ne híveinek táborát önkén­tes, társadalmi munkában koncertekkel akarja növelni. A November 7 Művelődé­si Otthonban és a tovább­képző iskola növendékei előtt máris nagy sikerrel szerepeltek a komoly zene fiatal társadalmi munkásai: Gortva Irén, Meszlényi László ének-, Nagy Imre. Dömötör Iván, Torma Ká­roly, Vidovszky László zene­művészek. • Kezdeményezésük dicséret­re méltó. Számvetés ix szegedi továbbképző iskola kísérleti munkájáról Gondot okozott az illetékeseknek, országosan és Szegeden egyaránt, az álta­lános iskola VIII. osztályát végzett, de szervezett for­mában — középiskolai ta­nulóként, ipari tanulóként — tovább nem tanuló, mindkét nembeli 14—16 év közötti fiatalok sorsa." Országosan mintegy 40 ezer, Szegeden 300—350 fiatal került ki évente a szervezett, céltuda­tos oktató-nevelőmunka ha­tása alól. Ez veszélyes volt számunkra, hiszen a puber­tás kor minden nehézségével szemben szinte egyedül áll­tak. Az utca és a tétlenség rossz tanácsadó! Művelődési kormányzatunk ezért 1959­ben kötelező erővel elrendel­te a továbbképző iskolák fel­állítását, a 14—16 év közötti, szervezett formában tovább nem tanuló, mindkét nem­beli fiatalság számára. Szegeden kilenc szak­mára előkészítő jellegű osztályt szerveztek meg az első kísérleti tanév tapasztalatai alapján. Ezek egységes intézményként Ma találkozik szegedi olvasóival Gergely Márta és Tatay Sándor Gergely Márta és Tatay Sándor József Attila-díjas írók tegnap Szegedre érkez­tek a Magyar írók Szövet­sége dél-magyarországi cso­portja és a Somogyi Könyv­tár vendégeiként. A délutá­ni órákban a TIT Kárász utcai klubjában Dér Endre József Attila-díjas szegedi író fogadta a budapesti ven­dégeket. A szegedi íróknak Tatay Sándor szovjetunió­beli élményeiről beszélt, majd a későbbiek folyamán hosszas eszmecserét folytat­tak. Gergely Márta hangsú­lyozta, hogy Szegedhez ked­ves élménye fűződik, annak idején első regényének má­sodik kiadása Szegeden je­lent meg. Itt jelentjük, hogy koráb­bi közlésünktől eltérően ina, szombaton délután találkoz­nak íróvendégeink olvasóik­kal. Ma, szombaton délután 4 órakor a KlSZ-székház­ban (Sztálin sétány 7) Ger­gely Márta, este 6 órakor pedig Tatay Sándor a Somo­gyi Könyvtár olvasótermé­ben találkozik olvasóival. Mindketten válaszolnak ol­vasóik kérdéseire is, s be­szélnek írói munkásságuk­ról és terveikről. A rendező­ség mindkét találkozón min­den érdeklődőt szívesen lát. kezdték meg működésüket. 256 fiatal iratkozott be a 9 osztályba. Túlnyomó többsé­gük — 212 fő — leány. A tanköteles tanulók figyelmét már a VIII. osztály elvégzé­se előtt felhívtuk, hogyha nem tanulnak tovább, a nyár folyamán félmüszakos mun­kára jelentkezzenek a városi tanács munkaügyi osztályán. A felhívás sikerrel járt, mert tavaly szeptember 20-ig a tanköteles tanulók mintegy 50—60 százaléka a különböző szegedi üzemekben, mint fél­műszakos (4—5 órás) dolgozó elhelyezkedett. így vált le­hetővé, hogy tanulóinkat az egyes üzemek profiljának megfelelő, szakmai ismerete­ket oktató osztályokba osz­szuk be. A szakmai ismere­tek tantervi anyagát az üze­mek legjobb szakemberei állították össze az iskola ve­zetőségének irányításával. Vonzóvá vált az új iskolatípus a tanulók előtt, hiszen az ismeretanyag a napi nem nehéz, félmüsza­kos munkájukkal állt kap­csolatban. Oktatóik az üze­mek elismerten kiváló mér­nökei, technikusai, szakmun­kásai voltak, akikkel 'napon­ta találkoztak az üzemben. A havonta megkeresett 400— 500 forint is kiváló ösztön­zőink bizonyult. A szülök is örömmel ta­pasztalták, hogy a rendsze­res üzemi munka és a heti két délután folyó komoly, pályaválasztást elősegítő ok­tatás pozitív nevelőhatást gyakorol gyermekeikre. Az üzemek is egyre in­kább felismerték, milyen je­lentősége van annak, hogy az ipari tanulók kiválasztása nem a véletlenen múlik, ha­nem mód nyílik a félmü­szakban egy-két évig ott dolgozó fiatal megismerésé­re, a szakma megismerteté­sére és így valóban a szak­mát szerető és megfelelő ké­pességű ipari tanulókat tud­nak kiválasztani. Kiválóan képzett SOMFAI LÁSZLÓ: HÁROM STÁCIÓ (32) — Barátom, esak a legmelegebben lehet gratulálni azokhoz az írásokhoz, amelyeket tőletek mostanában ol­vasni lehet! Ez aztán a szabad szellem! Ha ez így megy tovább is, még mi, vének is teljesen beadjuk a derekun­kat. Mert hiszen, mondanom sem kell, abban senki sem kételkedik, hogy mindez a kormányzat csendes beleegye­zésével történik. Márpedig ez azt jelenti, hogy végre egye­nesbe jövünk. Most majd bizonnyal mérséklődni fog az eddig eltúlzott mértékű iparosítás, és a szellem emberei jobban szóhoz jutnak. Egyszóval: szocializmusunk építése normális mederbe terelődik ... így szavalt a kövér, ragyogó arcú kolléga, akinek apja hatholdas gyümölcsös boldog tulajdonosa a Duna—Tisza közén, a homokon, s így csurran-cseppen is valami az ezerhétszáz forintos tanári fizetéshez. Felesége nem is dolgozik, hanem egyszem ©'érékükét nevelgeti. Paál Ferenc jó mélyen ránézett a jovális külsejű ta­nárra, újra kezet rázott vele, s megfordult. Mentek haza. Már este volt, s a sötétben úgy szorongatták egymás uj­jait az utcán mentükben, hogy majd beletört a csontjuk. Az igazgatónő is velük lépdelt, s így egymással alig vál­tottak szót. De Véghné figyelmes volt, s aludni küldte őket. Pe­dig néhány szó fúrta az oldalát abból a mondatsorból, amit tanára a költőnek mondott. Mert hát figyeli ő a vi­lág dolgait, s azt is, ami ebben az országban megindult, s nem tehet róla, nem tud mindennel egyetérteni. Elvhű­nek ismert pártfunkcionáriusok egyes megnyilvánulásai nyugtalanítani kezdik. Meg ami a Petőfi Körben lejátszó­dik. Persze, a lapok megszűrik, nem sok lát nyilvánossá­got, de azért eleget lehet tudni arról, amin ott vitáznak. Uj hang ez, tíz éve nem hallott ilyet, döngetik, s ledön­téssel fenyegetik a kapukat, s nem bizonyos, hogy jobb lesz, ha a kapuk lehuppannak. Különösen az írószövetség portája táján döng a padló, farsang áll ott, s nem egy jónevü, idősebb párttag író húzza össze magán a kabá­tot, teszi fejébe fanyar mosollyal a kalapot, s indul haza a szobájába Nemrég járt lenn valaki a fővárosból, a mi­nisztériumból, s az igazgatói értekezleten a hivatalos resz berekesztése után elmondta, mi történt a Petőfi Kor leg­utolsó gyűlésén. Hogy az ifjúság es vezerei egyre öleseb­ben emelik fel hangjukat kényes kerdesekben, es Petőfi szellemére hivatkozva "töbp és szabadabb levegőt*, meg nyíltabb, országos fórumon lezajló vitakat követelnek po­litikai, gazdasági és társadalmi kerdesekben.. . Meg itt volt ma délután az öreg Vajas, a ma©artanar. Ez eddig úgy hallgatott, hogy. .. Valamit nem ert itt az ember, az bizonyos Pedig minden olyan egyszerűnek látszott. Építés közben hibák estek, ezt ma mar kevesen akarjak elkendőzni. Dehat ez mindenütt mindenkivel megtörtént üzemi dolgozók kezébe ke­. , , , , . {riilt a szakmai anyag okta­mar.. S az is helyes, hogy akik ezt nem tudjak belátni, jtása a továbbképző iskolá­azokat a nép ereje félreállítja. S újabb emberekkel, de /ban Az egyes üzemek nem­szilárd elvi alapon megy tovább előbbre s egyre maga- {PJ.ak összeállították — leg­., ., , - „ — , •>.—. , ,lga" ,'csak összeállították — icb­sabbra az elet... És mostanaban nyugtalanító jelek dob- ";]obb szakembereik segítségé­bentik meg az embert. Egy hete sincs meg, hogy Bancz {vel _ a szakmal ismeretek Éva kartars gyűlésen vetette fel nyíltan a kérdést: az ő ^tervi anyagát, hanem ok­gozóikat bocsátották a to­vábbképző iskola rendelke­zésére. Fél év alatt ezek az elvtársak, az iskola pedagó­giai képzettséggel rendelkező tanáraitól kapott pedagógiai fia miért nem lehet az, ami akar! Dolgozó emberek gver- {tetóként a legkiválóbb dől­ni eke. Hogy az apja százados volt tíz-tizenöt évvel ez- ' előtt? Hát istenkém, az is egy foglalkozás volt A fogor­vost miért nem kéli senki számon, hogy milyen fogat hú­zott vagy tömött húsz éve? Csak a századost,-aki parancs­ra tett mindent? És az sem számít, hogy most napszámos Kazincbarcikán ... így fakadt ki Baricz Éva, aki — nyil­ván taktikából — leánynevét viseli, s három-négyheten- Wmutetta: seaűseaé^cf^k'o.­ként találkozik az urával... És ahogy akkor az igazgató > , elörehafadást tettek az az asztal végén egy tekintetre átfogta a nagy testület ar- ^ódsreretaek elsliá! cán Baricz Éva szavainak tükrét, kezdte rosszul találni S^sL magát. Részvét gúnyos mosoly, volt ott minden csak { A mezőgazdasági tovabb_ eppen melto valasz nem a szazadosne panaszara. Meg az - örriekében is léntünk úgynevezett stréberek is hallgattak, akik pedig eddig gon- föf ^eeed speciális kerté­Mpst lehajtott fejjel ültek, vagy az előttük heverő pa- kertészeti tagozatot in­piroslapokba kutattak bele. ő meg, az igazgató, megérez- EtünkfLulSItt is te. hogy valami új szag van itt a levegőben, és csak eny- f,"1 l, nyit mondott: jól van, Éva, hagyjuk ezt most! Nem is ítólmu^ákos ^unkára A íünk°1-ólaÍde- Majd h°lnaP **** hOZZám' S G,beSZelSÜ" 5Kertészeti VaXtótnJ az , ' ." , . . , . , íegyetemi és vasutas kerté­Valami van a levegőben. Mint ahogy szenalaz lepi {szetnél SZOrgoskodnak je­meg az embereket. Semmiről sem tudnak, csak egyszerre '-len'iegi tanulóink. Dédelge­náthásak. {tett tervünk,' hogy már az * i dén is, de jövőre még in­Paál három napig volt lenn. Magda álomban élt. Ugy {kább a szegedi termelőszö­hítte, mindenki őt bámulja, s hogy van a testén, -a moz- {vetkezetek kertészeteibe dulatain, a' tekintetében valami áruló, amitől mindenki tud róla mindent. S ettől a gondolattól zavart lett, láng­vörös az arca, bizonytalanok a léptei. Nagy fiúk már a nyolcadikosok, és most olyan íürkészően nézik az új ta­nár nénit, a "Kicsit* — mert maguk között a második nap óta így hívják. Nem szemtelenek ezek a gyerekek, sőt az a feltűnő, hogy túlzottan előzékenyek, udvariasak vele. Persze, ezek szokatlan dolgok egy nő életében. De meg lehet szokni őket, s mindenki meg is szokta. Ezek­től függetlenül gyönyörűnek találta ezt a három napot j, „ .... . .. \ban. A tu, a cérna nem volt akkor is, amikor Paal elutazott. S a bíboros emlékekhez {ismeretlen leányaink között, a sóvár' vágy csatlakozott, és úgy számolta a másfél hét {de kedvelt szerszámaik közé' {sem tartozott! A kézimunká­ís minél több 14—16 év közötti fiatalt helyezzünk el, hogy a kertész szakmunkás utánpót­lást elősegítsük. A szabás-varrás, kézimun­ka beiktatása tantárgyaink közé, sikeres kezdeményezés volt. Tanulóink túlnyomó többsége nem részesült még általános iskolai tanulmányai alatt politechnikai oktatás­mint kis­még kará­napjait — akkorra ígérkezett újra az ura korában, decemberben, hogy hányat alszik csonyig. Jött is. ahogy ígérte, mert fontos tárgyalásai voltak í[ az sz.-i írókkal. No, a városka pár tollforgatóját talán { merészség íróknak tartani, de most — az ő álmélkodá- { sukra is — egyszerre fontosak lettek. Jó, hogy vannak, j hogy együtt vannak, legyenek nyugodtak, rövid már az , idő addig, hogy végre folyóiratot kapnak. Addig csak i élesszék magukban a szocialista szellemet, a kritika fe©'. } vérét, a nyitott szem tőrét. • (Folyt, köv.) *t zásban népművészeti motí­vumaink szépsége tette ked­veltté tanulóink előtt ezt a tárgyat. A szabás-varrást pe­dig a gyors és gyakorlati eredmény. Az iskola fő célja a nevelés. Munkára képes és örömmel kész fiatalokat kí­ván nevelni iskolánk — a túlnyomó többségében mun­kás-, parasztszármazású ta­nulóiból. A közismereti tárgyakon belül a marxista—materialis­ta világnézet megszilárdítá­sa a fő feladata. A tanulók minden megterhelés nélkül sajátították el a maximaliz­mustól mentes, reális felmé­rések alapján nyugvó tanter­vi anyagot. Módszereink el­térőek az általános iskolai módszerektől, de nem ve­zettük be a középiskolai ok­tatás módszereit sem. Való­ban tovább akarjuk képezni tanulóinkat és el akarjuk, kerülni a múlt rossz emlékű, tartalmatlan, ún. "ismétlő— iskolájának rémét. Erre szükség is van, hiszen ta­nulóink túlnyomó többsége nem jeles és kitűnő tanulók­ból tevődik össze, hanem kö­zepes és elégséges tanulók­ból. A közismereti tárgyak keretében az elmúlt félév tapasztalata alapján nagy szükség van a továbbképzés­re. Főleg a helyi munkás­mozgalmi és irodalmi esemé­nyekkel kapcsolatban. A szá­raz ismeretanyag helyett él­ményszerű megismerés alap­ján a szegedi munkásmoz­galmi események, a veterá­nok személyes élményei buz­dították tanulóinkat a mai helytállásra, eszményképeik kialakítására. Helyi irodalmi vonatkozás­ban is eredményes tovább­képzést végeztünk. Sokan először látták a nagy értékű szegedi irodalmi múzeum kiállítását. Közelebb vinni az új iskolatípust az élethez. Ezért törekszünk minden tanulónk félmüszakos ipari foglal­koztatottságára. (Az. elmúlt félévben 93,6 százalékot ér­tünk el ezen a téren.) Ezért szerveztük meg osztályaink­ban a közösségi formálódás kiváló eszközét: a 8—10 ta­gú brigádokat, az üzemi brigádokhoz hasonlóan. E brigádok versenyben van­nak egymással és így a szer­vezett forma újabb és jobb eredmények elérésére ser­kenti őket. Az üzemekben a vezetőség jelenlétében negyedévenként megtartott "üzemi osztályfő­nöki órák* meggyőzték az üzem vezetőit, hogy érdemes ezekkel a fiatalokkal foglal­kozni. A szülői értekezleten résztvevő szülök véleménye egyöntetűvé kezd válni: kell ez az új iskolatípus! Jelentkeznek még nehéz­ségeink, különösen a hiány­zások megszüntetésében. Több szülő még nem látja be, hogy a pontos iskolába­járás a kötelességtudó ember nevelésének egyik alapvető feltétele. Egynéhány üzem munkaü©'i előadója nem foglalkozik úgy a félmüsza­kos fiatalokkal, ahogyan az kívánatos volna. Iskolánk el­helyezése, tárgyi felszerelése még sok javítanivalót, fel­adatot jelent számunkra. A nehezén azonban már túl va­dunk. Illetékeseinknek, tantestü­letünk tagjainak az az észre­vétele, hogy jó úton hala­dunk, mert munkásokkal és parasztokkal összefogott, kö­zös oktató- és nevelőmunka segítségével akarjuk isko­lánk növendékeiből az új tí­pusú, szocialista embert ki­alakítani. Turai Gcza VETÉL! röf\wi I a V'£ l':f m ELADAS! « i » « l » • I i i • i i i Fényképezőgépet, órát, rádiót Készpénzért is. vagy magas előleggel átveszünk eladásra. BIZOMÁNYI A RUHÁZ VÁLLALAT Szeged, Bajcsy-Zs. u. 15.

Next

/
Thumbnails
Contents