Délmagyarország, 1961. május (51. évfolyam, 102-126. szám)

1961-05-07 / 106. szám

3 Vasárnap, 1961. május 7. Átadta megbízólevelét a brazil elnök képviselője Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke szombaton fogadta Joao Portella Ribeiro Dantas rendkívüli és meghatalmazott nagykövetet, a Braziliai Egyesült Államok elnökének személyes képviselőjét. Joao Portella Ribeiro Dantas átnyújtotta megbízólevelét, amellyel a Brazíliai Egyesült Allamok elnöke felhatalmazta őt a Magyar Népköztársaság képviselőivel való diplomáciai, gazdasági és kulturális tárgyalások folytatására és a létrejövő egyezmények aláírására, Joao Portella Ribeiro Dantas nagykövet megbízólevele átadásakor beszédet mondott Szavaira Dobi István válaszolt. Intézkedések az általános iskolai tanulók túlterhelésének megszüntetésére A művelődésügyi minisz- vekhez, a társadalomhoz ter most elkészült tanterv- (szülőkhöz, társadalmi szermodosítási utasítása és mód- vezetekhez), hogy tegyenek szertani levele újabb intéz- közös erőfeszítéseket a takedéseket tartalmaz az ál- nulók túlterhelésének megtalános iskolai tanulók túl- szüntetésére, terhelésének megszűnteié- . ... ,, . , , . Sgre Az altalanos iskolai tanA tantervmódosítás az ál- tervmódosítási utasításban és talános iskola csaknem va- a miniszter módszertani lelamennyi osztályát és tantár- veiében foglaltak az 1961— gvát érinti, s 62-es tanévben lépnek érlényege az, hogy bizonyos vénybe. (MTI) tananyagrészeket a jövőben nem kell tanítani. Például az alsótagozaton az első osztály számtananyagából kimaradnak a zárójeles feladatok. A testnevelési gyakorlatok közül is számos nehezebb (ugrás, függés, támaszgyakorlat stb.) elmarad az alsó négy osztályban. Lényegesen csökken a felsőtagozaíi magyar irodalom anyaga, valamint a történelemnek az ókorra vonatkozó része. Érinti a tananyagcsökkentés többek között a fizika, kémia, a növény- és állattan tantárgyakat is. A tantervmódosítási utasítás előírja, hogy az elhagyott anyagrészek következtében felszabadult időt ismétlésekre, összefoglalásokra, gyakorlásra kell felhasználni. Mivel a túlterhelés problémáinak megoldása nem kizárólag a tananyagmennyiség kérdése, a miniszter a tantervmódosító utasításhoz egyidejűleg módszertani levelet is csatol. Ennek bevezetőjében a túlterhelés káros hatásával foglalkozik, e rámutat, hogy mennyire zavarja a tanulmányi eredmények javulását, akadályozza a szilárd ismeretek, a készségek kialakulásét a tanulókban. Ezt követően a módszertani levél részletezi a túlterhelés különböző okait, s megszabja az ezeket megszüntető feladatokat. Felhívja többek között a figyelmet arra, hogy gyakran a szülők maguk is hozzájárulnak a túlterheléshez azzal, hogy túlértékelik gyermekük képességeit, s erejükön felül foglalkoztatják őket (különórák stb.) Szóvá teszi ezután a miniszter levele, hogy fokozott gondot kell fordítani az órarendek összeállítására, az arányosságra. Érinti a pedagógusok túlterhelését is. F.zzel kapcsolatban megállapítja, hogy a funkciók és a társadalmi munka elosztása a nevelők között aránytalan. Ezért szükséges, hogy az igazgatók e tekintetben is biztosítsák az arányosságot. Végül a miniszter felhívással fordul a pedagógusokhoz, az oktatásügyi szerLengyel vegyipari küldöttség látogatott hazánkba A magyar—lengyel gazdasági együttműködési bizottság határozata értelmében a két ország vegyipari szakemberei tanulmányozzák egymás munkáját. Tavaly magyar vegyipari delegáció járt a Lengyel Népköztársaságban. Az együttműködés fejlesztésére Antoni Radlinskin-ek, a Lengyel Népköztársaság vegyipart miniszterének vezetésével szombaton délben lengyel vegyipari küldöttség érkezett Budapestre. A küldöttséget a Ferihegyi-repülőtéren Czottner Sándor nehézipari miniszter. Szekér Gyula miniszterhelyettes és a vegyipar több vezetője, valamint a budapesti lengyel nagykövetség képviselői fogadták. A lengyel vendégek egy hetet töltenek hazánkban. Meglátogatják a nagyobb vegyipari üzemeket és tárgyalnak a két ország vegyipari együttműködésének továbbfejlesztéséről. (MTI) Kamillahegyek Egy régi lecke emléke A Szegedi Paprikafeldolgozó Vállalat különböző munkatermeiben valóságos kamllahegyek várnak elszállításra. Mint már lapunkban megírtuk, az idén mintegy 59 vagon kamillát szárítanak az üzemben. Képünkön egy még egyre magasodó kamlHahegyet látunk. Országos hálózatot szerveznek az építőipari munka minőségének javítására Az építőipari munka minő- laboratóriumot* létesítenek, ségének javítására az Epí- hogy az ellenőrző központoktésügyi Minisztérium határo- tói távol eső építkezéseket is zatára országos minőségvizs- felkereshessék a minőséggáló és minősítő hálózat ki- vizsgáló szakemberek, alakítását kezdte meg az Az építkezéseken használt építéstudományi intézet. anyagok és szerkezetek rendBudapesten és vidéki köz- 6Zfres minőségi . ellenőrzése pontokban összesen 10 *>kat segít az építőiparnak vizsgáló állomást szervez- a? anyagtakarekossa^an is. k Csupán a beton, előallitasaRendszeresen ellenőrzik majd t ^T a különböző építőanyagok, a szerű berendezések hasznáSds&ltéPe©lei'kfTrtkem '^-nte mintegy 70 000 tonfulaTdSkit, K a válla- «a cementet lehet megtalatok idejében intézkedhes- Karitam senek a minőség javításáról. « orazag ^tk^sem^ez Az országos halozat első népgazdaságunknak. (MTI) vizsgáló állomása Vácott, a dunai cement- és mészműnél alakult meg, s az egyszerűbb méréseket már megkezdték. A napokban alakult meg a miskolci minősítő állomás, s a jövő év végéig Győrött, Pécsett, Szegeden és Debrecenben is megszervezik. Az építőanyagipari központi kutató intézet segítségével gépkocsikra szerelt "-mozgó Május közepéi? megkapják az előiizefők az űj telefonkönyvet A posta elkészítette a 19 megye telefonelőfizetőinek összesített névsorát is, A posta a fővárosihoz hasonlóan időnként vidéken ís lelfrissíti, kicseréli a régi távbeszélő névsorokat. A legalább adatokat tartalmazó amelyet bárki 130 forintért begyei telefonkönyvek már megvásárolhat. Az országos ^készültek, s megkezdték évsort Budapesten a távolításukat. Előrelátható- tudakozó ^ néysor_ május közepéig az összes szerkesztő hivatal (V. Vávidéki távbeszélő előfizető rosház utca 18. sz.) árusítja, múltját és beszámolt azok. megkapja az új könyvet. Vidéken a legközelebbi pos- - A megyei telefon névsorok tahivatalban kell bejelenteni terjedelmüktől függően az igényt az országos neva 6 illetve 8 forint. sorra. (MTI) Av Elnöki Tanács ülése A Népköztársaság Elnöki Tanácsa szombaton délelőtt ülést tartott, amelyen folyó ügyeket tárgyalt. Sajtóértekezlet a csehszlovák nagykövetségen A baráti Csehszlovákia népe május 14-én ünnepli a Csehszlovák Kommunista Párt megalakításának 40. évfordulóját. Ebből az alkalomból a budapesti csehszlovák nagykövetség szombaton sajtóértekezletet tartott a Csehszlovák Kultúra helyiségében. Az újságírók előtt Ladislaw Vince, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság ideiglenes ügyvivője ismertette a Csehszlovák Kommunista Párt harcos ról az új eredményekről, amelyeket a csehszlovák dolgozók a párt vezetésével elértek, (MTI) Most hogv öténcs tervünk végleges formába kerül, sok hivatalos személy fordul meg a megyei, városi, járási párt- és tanácsszerveknél, tájékozódás, véleménycsere, néha több-kevesebb vita okából. Véleménycsere céljából került ide az elmúlt napokban az egyik szakminisztérium főosztályvezetője is. Régi ismerősként üdvözöltük egymást és mindjárt a tárgyra tértünk. Rövid idő alatt egyetértésre jutottunk. Ezután a főosztályvezető félrehívott és megkérdezte, hogy »haragszom-e, vagy elmúltak már a régi sérelmek?« őszintén meglepődtem a váratlanul ért kérdésen, de pillanatnyi gondolkodás után válaszoltam: »Eszem ágában sincs és talán te beszélhetnél sérelemről." Elnevette mogát és vagy hitte, vagy nem, mindenesetre úgy csinált, mint aki elhiszi e kurta mondatomat. A kérdés előzménye 1952 tavaszára nyúlik vissza, amikor én más munkakörben főnöke voltam ennek az idős, ősz hajú embernek. Együtt dolgoztunk a szakszervezeti társadalombiztosításban. Pályafutásom másképpen indult mint az övé. Rövid kis társadalompolitikai iskolámmal, nagy életkedvvel és derűvel fogtam a munkához, abban a hiszemben, hogy most már ismerem mai életünk legfontosabb kérdéseit, ismerem az embereket kívül-belül... s évek múltán egyszer csak valahogyan éreztem, hogy nehezebben szedem a levegőt, néha sarkosan, rosszul fordulok, mert nem értem ezt a kérdést, azt a problémát... pedig én eddig minden felmerült gyakorlati esetről elfogadható véleményt mondtam. Eddig jóváhagyták a véleményemet komoly szakemberek, ez az idős, ősz hajú ember is, aki mérnöki diplomával rendelkezett, megjárta a spanyol polgárháborút ... De ebben az esetbén, 1952 tavaszán ez a beosztott munkatársam szembeszállt velem, nem hunyászkodott meg főnöki tekintélyem előtt. Én hangosabbra fogtam a szót, erre ő még jobban kiabált és végül — az első eset volt ez — gúny tárgyává tett beosztottaim előtt. Itt éreztem először és igen kellemetlenül az élet szorítását, bár akkor hiába vizsgáltam a helyzetet, a történteket, mindig másokban találtam meg a hibát, meg a javítgatásra szoruló torzulásokat, nem magamban. Magamban semmi kivetnivalót nem leltem. Ha valamilyen hibás intézkedésről szóltak, én is szidtam a rosszul intézkedőket, ha gőgös, piramidális típusokat emlegettek előttem, én is elítélő hangon nyilatkoztam, a »minden lében kanál« embereket leszidtam taggyűlésen és közben eszembe se jutott, hogy önmagam is megnézhetném. Ehhez nem volt merszem, hiszen a következetes önvizsgálódás kívánja meg a legnagyobb bátorságot. ElŐSZÖr annyi történt, hogy az új nyugdíjtörvény előkészítésének egyik részvitáján a szokásos módon mondogattam megfellebbezhetetlen véleményemet, mire a jelenlevő szakemberek — mérnöki diplomával rendelkező munkatársammal az élen — érveltek ellenem, majd hajthatatlanságom láttán (mely inkább presztízskérdés volt már) megkérdezték, hogy miért védem oly csökönyösen szakszerűtlen álláspontomat. Persze, hogy föllobbant bennem a csalhatatlanság, a sértett ember gőgje és mértéktelen hangú rendreutasításokba kezdtem: »hogy ez a magatartás destrukció, ellenséges hangulatkeltés ..., mert a munkáskáderek ellen irányul... és én ezt nem tűröm meg stb." Az idős ember ismét helyreigazított, ott, a vita résztvevői előtt. Megkérdezte, hogy őrájuk mi szükség van, ha én döntöm el a szakkérdéseket is? Miért nem állok be a törvénytervezet szakfogalmazói közé? Végül azzal fejezte be, ha fejbólogató jánosokra van szükségem, keressek másokat. Van belőlük éppen elég. Adjam ki a munkakönyvét. Kiment a szobámból és vele mentek még négyen. Befejeztem e szerencsétlen vitát és végtelenül nagy sérelmemmel hazamentem. Sokáig mart, kínzott a megszégyenítés. Nehezen tudtam lenyelni, mert szubjektivitásom, sértett hiúságom, józanodásra hajló eszemnek is rendszeresen ellengözt adott. Végül az ügy párttaggyűlés elé került, ahol megkérdezték tőlem, hogy személyemen kívül találok-e megbízható, okos embert ebben az épületben? Már a megjegyzésen, annak gúnyos élén is felháborodtam — s elég kellemetlen hangnemben utasítottam vissza a »kötekedőket". Válaszom után sok ténnyel és érvvel bizonyították, hogy felfogásomból, munkamódszeremből, emberekhez való viszonyomból nem az látszik meg a gyakorlatban, amit elmondok szavakban. A tagság egy része hallgatott, míg azután másnap bejöttek közülük néhányan és sértett hiúságomba kapaszkodva elmondták, hogy milyen helytelen ez, egy vezetővel ilyesmit csinálni... s végül biztosítottak kollégialitásukról. Ezeket elzavartam támogatásukkal együtt, mert szimpátiájukat nekem fecsegték el négyszemközt és nem a taggyűlés színe előtt. Annyit észrevettem, hogy ha elfogadnám alamuszi támogatásukat, ezzel megteremteném a "klikkésédé s kezdetét" — az elvtelenség csatornáját nyitnám meg: bandába tömörülve a proletárhatálom zászlójának lobogtatása alatt az egyéni pozíciót védelmezném. Már addig eljutottam, hogy talán valahogy eltévesztettem az utat. De ezt nem mertem végiggondolni, féltem bevallani magam előtt, hogy ezeknek az embereknek igazuk is lehet és nekem nincsen igazam. Nehezítette helyzetemet az is, hogy eddig rendszerint igazam volt, a beosztottak meghunyászkodtak és ha másként nem ment, azt mondtam ironikus hangsúllyal: »sajnálom kérem, itt én dirigálok". Ilyenkor szó nélkül távoztak és nem vettem észre, hogy mi forr bennük. Csak akkor jöttem rá, hogy valami egész* ségtelen légkört teremtettem, amikor ilyen határozottan és bátran kirobbant velem szemben az ellenvetés. c idejében történt. S az Szeren csere is igaz> hogy a? élet nagyon jó iskola, a legjobb tanítómester. Keserű kínlódások után próbálgattam megfelelő következtetésekre jutni magammal szemben is. S lassan normalizálódott a légkör, mert én is akartam és a kritikusaim is, valószínű, mindannyian őszintén. Később már nem fordult elő, hogy az udvari fűkaszálástól kezdve az ünnepi pártnapok vázlatáig és az ellenőrzési rendszerek módosításának szükségességéig mindenben én döntsek, mint megfellebbezhetetlen bölcs. Lassan, nagyon lassan kezdtek szaporodni az egészséges vélemények, javaslataimmal szemben is okos ellenvélemények, amelyek az ügy hasznára váltak. Először szúró glédicstüskéket éreztem ezekben, de később már nem, és nem is tartottam presztízsvereségnek. Több jóakaratot, nagyobb bizalmat vettem észre körülöttem és a ke* nyérf élelemből fakadt beamter-lelkiség nyomasztó érzése valamit engedett. A legnagyobb lecke 1956-ban ért ennek az idős embernek a viselkedésén keresztül. Amikor az ellenforadalmárok elüldöztek »a bukott garnitúra tagjaiként, ez az émber november 7-én mellém állt elsőként és azt mondta: »Itt van a helyed, ezt illetéktelen emberek nem tölthetik be." E?í olyan valaki csinálta velem, aki az előző években megszégyenített, megalázott, s gúny tárgyává tett — legalábbis így gondolkodtam róla éveken keresztül. Pedig tanított, nevelt még akkor is, ha ez részemre »főnöki* gondolkodó* som miatt kétszeresen fájdalmas volt. Később én elkerültem a szakszervezetektől (majd ősz hajú barátom is egyik szakminisztériumba, főosztályvezetőnek) s mar ötödik éve nem találkoztam vele, csak most, itt, Csongrád megyében, egészen véletlenül. Nem tudom, hitte-e, hogy bennem nincs harag, de most soraim végén egyre nagyobb meggyőződéssel írom: valóban nem haragszom, mert példamutató leckéjéből tanultam meg, hogy az emberek nem kőszobrok, semmilyen fokon és semmilyen beosztásban sem. q. néha kényelmetlen, fájdalmas, Bizony az embernek megmondogatják gyengeségeit, amelyekről nem szívesen vesz tudomást. Nem jó érzés, de legalább számon tarthatja az érintett és küzdhet ellene. (Nem a megmondók ellen, amint ez még itt-ott divat). Azért sem haragudhatnék az én tisztességes munkatársaidra, mert volt bátorsága nyitogatni a szemem, hogy látni kezdjem az élet sokrétűségét, s az emberek szellemi-lelkivilágának bonyolultságát. S valahogyan tanulgatni azt, hogy parancsolgatással nem lehet híveket szerezni eszméinknek és fölszabadult, dolgos kezeket, fejeket a mi társadalmunk építéséhez. Kilencéves ez a lecke és talán nem is jutott volna eszembe soha többé konkrét története, ha nem történik meg ez a találkozás. Fölelevenítése azért mégis hasznos volt, mert újra csak emlékeztet, hogy a legnagyobb erőfeszítés mindig önmagunk legyőzéséhez szükséges. Ez a legnehezebb, s ennélfogva sajnos nem mindenkinek sikerül. Natgyon sok egyenes jellemű, bátor ember segítsége szükséges ahhoz, hogy önmagunk rossz vonásait faragcsáljuk. Különösen veszélyesek a talpnyalók, a ravasz cinikusok, mert ezek saját személyes érdekeiket tartják elsődlegesnek és ebből a szempontból ítélnek meg mindent. Vezetőik hibáit is. Nem mindig az az ember rossz, akinek van bátorsága a felettesek előtt nemet is mondani, megcáfolni magasabbrangúak véleményét. Az lehet személyileg kellemetlen, de ügyünkre nézve nagyon hasznos. S aki az ügyet tekinti és csak azután önmagát, az nem él retorzióval. Ehhez persze nagyon fejlett, határozott kommunista jellem kívántatik. Utólag megnyugvással gondolok arra, hogy az MSZMP ötéves tevékenysége, gyakorlata igazolta az én idős munkatársamat, aki kínos keménységgel megleckéztetett 1952 tavaszán. S utólag azt is látom, hagy időben tette és nagyon jól tette. SIKLÓS JÁNOS H