Délmagyarország, 1961. április (51. évfolyam, 78-101. szám)

1961-04-30 / 101. szám

Vasárnap, 1961. április 16. 166 Ifj. Cseh Gusztáv mjza Radnóti Miklós Születése évfordulójára ^ Művészeti Kollégium 1932 évvel idősebb költő-társhoz: U

jabb irodalomtörténetírásunk — főként Or- —33-ban előadássorozatot ezekből világos, hogy Rad tutay Gyula, Tolnai Gábor rendezett. Erről még annak nóti már ez időben teljesen és Koczkás Sándor tanul- idején, a Magyar Szemle tisztában volt József Attila mányai révén — nemcsak 1934 januári számában be- korszakos szerepével. Révai Radnóti Miklós kiemelkedő számolt Ortutay Gyula, s a József 1954-ben egyik levehelyét jelölte ki a szocia- sorozat témái között fölém- lében így vetette föl a kérlista líra fejlődésvonalában, lítette Radnóti Miklós Az dést: »Volt-e József Attiláhanem egyszersmind hang- új magyar líra c. előadását nak valami köze később a súlyosan mutatott rá a pá- is. Erről eddig többet nem Szegedi Fiatalok"-hoz? Azt Xyakeziő szegedi esztendők is tudtunk. Szerencsére azon- gyanítom, hogy igen: Rad•jelentőségére is. A polgári ban a Délmagyarország an- nóti és József Attila barátirodalorntörténeti szemlélet nak idején kis tudósításban sága erre utál.* Erinek a kérRadnótinak csupán az utolsó számolt be az egyes élő- késnek tisztázása még kütaévékben írott költeményeit, adásokról, s a lapokban való tókra vár! Annyi azonban az antifasiszta, humanista tallózgatás közben sikerült máris világos, hogy líránk költő-mártír megrendítő val- meglelnem, amit Radnótiéról fejlődésvonala' szinte szimlomásait: a béke, az otthon, megörökített. A lap 1933. bolikusan is megszakítatlan: a család, a haza utáni vá- február 21-i számában fönn- Ady tüzét Juhász Gyula gyódását, s az embertelen- maradt pár soros hírnek ma közvetítésével - József Atség, gyilkos, vad barbárság különös jelentőséget ád az tj]a vette át táplálta a elleni lázadását kifejező mű- előadó személye. Az előadás- Horthy-rendszer első másfél veit vette figyelembe. Amé- ra február 19-én, vasárnap évtizedébon, s tőle kapta az lyébb elemzés azonban a este 6-kor került sor a köz- emberi magatartás és költői korát alkotásokban is eszre- ponti egyetem II. emeleti 3. helytállás meredek útján fölvette a következetes, szinte sz. tantermében. Címét a felé tartó RadnótJ Mikl6s is. egyenes fejlodes vonalait, vasárnapi előzetes híradas út elsö lépéseit ez a köl amely logikusan vitt az meg ilyen formában adja tő ^ min utolsó évek csúcsaira. meg: "Irodalmi problémák tette'mea Ez a látásmód az eddigi- és az új magyar líra*. A — nél is fontosabb föladatként keddi beszámolóban a cím jelöli meg Radnóti szegedi ekként módosult: »Űj ma- ái 5_én ^ M korszakának behatóbb tanul- gyar költészet és irodalmi St núil H mányozását, itt töltött öt esz- problémák*. Mit mondott mAr ^ tehdej'ének alaposabb'-fölku- előadásában Radnóti? A bé-" zennet eve., ngiott... .. tatását mind életrajzi, mind számoló így hangzik: Péter László életművi vonatkozásban. Akár "Rámutatott azokra az József Attila, ő sem volt ún. összefüggésekre, amelyek 02 f te, mint elődje. Szegeden tette meg. ülönös, tragikus sors: a költő, aki e napokban, SIMÁI MIHÁLY: Májusi mezők Millió-derekú ringás, hajlongás, integetés ez; millió zöldkarú hűség simul a szélhez, a fényhez. Millió ölelés tárul... millió csókba csukódva hang nélkül harsan a rónák selymes-zöld friss riadója..,. Szerelmet susogó' kórus, szelldszép diadalének... áldás e gyönyörű tájnak s fiai dús erejének! Hűs gyepszél! gyökerek! ágak! nap-fészkű aranyos nyárfák! zöldellő hullámverések! hentcrgő réti vidámság! — Magasló házsorok alján látásuk szomja epesztett... "Vegyetek vállra, mezőim!* — súgom s ők vállukra vesznek... Áldás e gyönyörű tájnak s fiai dús erejének; ölelje zöld-nyugtú béke, dicsérje diadal-ének! HATVANI DÁNIEL: TÁJ Tüzek lobognak mint az ág, Pillangót üz a pillanat, dalol a tócsa elindulna, mint lángba-röppenö világ árnyék-sereg gördül az útra. megáll a nap a semmi-kékben, szállnak az álom-madarak nagyon messze már, [észrevétlen. . Fejem alatt a rög zenél, 1 Lombjaim összecsengenek, zörg, ^^ fénybg behullnak azúr levegőbe, - -- -••-.-- [húílnák, vadrózsa tgvén gyöngy .remeg, emléked, akácos-j&b.ér,. . .. . a szivárvány-csönd összetörte, s szemedre kék egek borulnak. POLNER ZOLTÁN: Ifjú hegesztő vallomása Velem kiáltott először jövőt a fény, a tűz, a láng; velem suhogtak messzezengő, acéllemezű éjszakák. Én voltam, ki elragadta Prometheusként a tüzet, s vad gyűlöletükhöz láncoltak suttogó kövér istenek. Törvények rendjét szaggattam s a szállongó kormos ködöt, amíg a tőkés kegyetlenül fegyverek élén hősködött. Gyom keserű íze voltam a lázongó gyárudvaron, de átlépett merészen értem a száguldó forradalom. Felcsattanó ívfényekben, csóvás lángziyaterokban, örökké gyötört sorsom végre álomszép tisztára mostam. Nézzetek rám szívetekkel, há van szemetek lássatok, akár hatalmas hajnal tömbje, olyan erős szabad vagyok. Holnapok felmérhetetlen minium színű fénye köt S az emberiség beköszöntő nagy ünnepére készülök. Én ki .semmi nélkül jöttem, vagyok milliók élete, s a vasat tanítom- zengeni, hogy énekelhessek vele. "szegedi költő*; ez a város csupán egyetlen színt jelent lírájában, ám az itt töltött fél évtized nemcsak Szeged számára jelenti az egyik legértékesebb irodalmi tradíciót, hanem elhanyagolhatatlan hatással volt a költő indulására is. Meglepő a párhuzamosság közvetlen költő-elődje és ő közötte: József Attila is itt kezdte egyetemi tanulmányait, itt kapcsolódott bele intenzívebben a munkásmozgalomba, s mintha valami jelkép lenne abban is, hogy mindkettejüknek Horger Antallal gyűlt meg a baja... Bár rendszeresen még senki sem dolgozta föl Radnóti szegedi éveit, pár mozaikból már meglehetősen teljes kép áll elénk. Elsősorban az egykori barátok rajzolták meg néhány vonással itteni életének vázlatát. Ortutay színes szavakkal idézte elénk a költő szegedi lakásainak képét, Tolnai Gábor a közös egyetemi évek néhány mozzanatát örökítette meg. összes költeméaz irodalom és az ezt kitermelő társadalom között vannak és kereste annak okait, hogy a mai közönség miért áll távol a művészettől, de különösen a lírától? A feleletet szociális és gazdasági okokban találta meg. Vannak írók, akik teljesen kiszolgáltatják magukat az átlagközönség ízlésének és szórakoztató árucikké süllyesztik az irodalmat. Azok az írók pedig, akik a mai, átGAZSÓ ISTVÁN*-: az almafa. ugyan ritkán látok, de aki mindig egyforma, öregedő, dolgos ember, még elég jól bírja magát, aki a kicsi sajátján kívül a másokén is segít, napszámoskodik — legalábbis őszig így csinálta, mikor utoljára láttam, még a szüret táján. De mintha most is úgy csinálná! Mert a legócskább ruhájában jött, permetezőgéppel a vállán, nyilván permetezni volt valakinél. Pedig tudom, hallottam; hogy ő is belépett. — Jó napot, Veszter bácsi! — Aggyisten. A tanár úr az? Ejnye, meg se ismertem volna... Hol jár erre? — Csavargok egy kicsit. Olyan szép most maguk felé. A homok az idén is virágba borult. _ m Menyasszonyi ruhába öltöztek az almafák Balástyán, Kijöttem megnézni... alakuló, tehát megnyílva-J Öszeszéken, Szatymázon... mindenfelé. Szorongva, illanulásaiban sokszor zavaros* tosan vártak a vőlegényre, a hetyke áprilisi szélre. Miikor lelkét fejezik ki, sok-i Hőnyi méhecske zümmögi-zengi a nászdalt a fülükbe. szor a közönség idegenke-J Most már végleg itt a tavasz! désével találkoznak. Atte-i Elmúlt a tél, ami emberemlékezet óta nem volt kinthető és világos képet* ilyen könnyű, hiszen még havat se igen láttunk. adott az új magyar köl-i Meghatóan gyönge, pelyhes hajtások sarjadnak a tőkről és ezeknek törekvé-5 szőlőkön. Azokon a tőkéken is, amiket nem takartak be, seiről. Az új magyar köl-i meri ... _ tészet szoros kapcsolatban* Elmúlt a tél, ami emberemlékezet óta nem volt ilyen lO-it; nemcsak a magáét, a másokét is. Különösen a pénzál 1 a mai élettel és ennek f nehéz — a tőkék gazdáinak, az almafák ültetőinek. Mert telenséget fájlalta, panaszolta. Mert ő megszokta, hogy problémáival és határozott * elérkezett az idő: nekik is dönteniök kellett. Es mert ha megdolgozott azért a metszésért, vagy kapálásért, még világnézeti alapot keres, * döntöttek. Es mert az új — ember és világ — gondban, ha nem is vette fel. kapta meg azonnal mindet, tudta, mely nem individualista! * fájdalomban, vajúdásban születik... válik szebbé-jobbá, hogy mennyi jár neki Aztán meg itt van a nyakunkon • i - _ ~ - . A "ta n OÁ 1/1/S Ol í f» G/n Lá/Vl „ X e, avi „„ MAM in — 1-v, • Veszter bácsi letette a homokba a permetezőgépet. Kezet adott. — Szép... szép! — sóhajtotta gondterhelten. — Ilyenkor se lenne szép? — Na? Milyen az új? Hogy sikerült a vezetőség? Hogy vannak idekint? — Hát... tudja a csuda! A vezetőség az még csak hagyján... Csakhogy Es máris sorolta, sorolta az aggályait, kétségeit, govdmint az előző volt, hanem a felé fordul*. korszaké ( nyeinek kiadásában megle- Tp bből a vázlatos, valószíhetős pontossággal vannak nűleg az újságíró föl-; keltezve a Szegeden szü- színességétől és óvatosságé-' őröm ert a héten: biztatónak ítélték a próbálkozásomat, a gólyákról készülő írásomat. Reménykedtem benne, mégis — vagy talán éppen ezért — felkavart egy kicsit az eset. Es mert egy kis pénzzel is megbíztattak, kirúgtam a hámból, megengedtem letett versek (Radnóti poéta tói egyaránt átszűrt beszá-f magamnak azt a fényűzést, hogy csak úgy, kedvtelésdoctus is, nem hiába volt ta- mólóból is világosan kitűnik,\ hői sétálgatok egyszer, ábrándozgatok egy-két órát az isnár és tudós irodalomtörté- hogy Radnóti már ekkor\ merős vidéken, a virágzó gyümölcsösök útjain, a rügyezöhész, Kaffka Margit első marxista szemmel látta és\ fesledező szőlőtőkék mentén. Hadd rázódjam helyre! monográfusa: a maga mű- mutatta be a harmincas évek' Merthát az öröm mellett persze bírálat is ért — és a jó idő, sürgősen csinálni kéne ezt is, meg amazt is, ami magától nem csinálódik meg, kérdés, hogy egyáltalán meglesz-e majd. — Mit gondol, tanár úr — kérdezte a végén aggodalmasan —, így marad ez? — Dehogy mara.d! — nevettem. — Hogy maradna? — Hát? Hallott valamit odabent? Megbánták? Errefelé mégse lesz jó így? Visszaadják a földet? Csak néztem, bámultam rajta is, mint az imént a fákon. Hol termett rajta hirtelenjében ennyi kérdés? Micsoda kétségek, reménységek gyötrik-éltetik? — Híveit is filológiai gondosság- költészetét: szoros kapcsolat-J talán inkább ez kavart fel. Mit is érne az öröm egyma- , , . . gal tisztázta le, keltezte és ban tárgyalta a gazdasági-J Qában? Es mit érne az olyan bírálat, ami nem kavar fel sfetn .™dom' mG? evf « vett eQV hold fölőrizte meg), s ez is viszony- társadalmi alappal s inneni egy kicsit? • ltt ° közelben. Mert most mar csak magukra kereslag könnyű áttekintést nyújt biráUa egyrészt a polgári i Engem ezúttal - szépítés nélkül mondhatom — jó- ™k°.z asszonnyal es dolgaenak mind a ketten hajnaltól lírája itteni kibontakozasa- költői magatartás 0pp0rtu-5 indulatú, ösztönző bírálat ért, írásban és szóban, vala- De a/J \s tud°m- hogy a fianak vezető allása »AI -K-„„NII-Á<! .CÁN<TR.T-NNIR A . ..... 2 T T. U <X>. 7. -.77.._7 , van Resten, autóval szokott hazanezni. — Nem! — mosolyogtam. — Azt sem! — Szóval így marad? Végleges? — A fia mit mond, Veszter bácsi? iiuiuui iiiagcttai. tao yj^jjjurx. uvi e — » — • ~> — — '- -" undornak a nizmusát> igénytelenségét és* hogV ilyesféle hangsúllyal-tartalommal: alpáriságát, másrészt ebből a* . — -fó... jó... Az is jó, amit akarsz... kapitalista ról. Koczkás Sándornak yf&vsck és (1954) kötetéhez írott jegyzeteiben, életrajzi vazla ában vüá d akkoH válságának SS" S tüneteként emelte ki a korakutatója NemréSben a Dél- ^ ~ soksz°r avantgardisMamjarórszán hasábiain kö- te' expresszionista mezben * táson, andalogva az úton, meg-megállva egy meggyfa tóltem Tadnótí lső próTtó jelentkező — modern, konst-^ alatt, megcsodálva, hogy már az alja is terítve-szórva van u?ra nevetve. Csináld csak, amit csinálsz! Mert azt is kell csinálni... HanemhAt mégis... nem ártana közben valami mait is mondanod ... csinálnod ... Tűnődtem ezen a jó tanácson, ezen a másik bízta— Eh, mit tudja az odaföntröl, mi megy itt! Ő azt mondja, végleges. Bele kell tanulni... — Pedig nem végleges, Veszter bácsi! — mondtam írását a párizsi .gyarmatügyi ™ktív lfrik«3 igenlő, haladó J szirmokkal. És mert jó kedvem volt, és mert láttam, hogy ö se kiállításon 1931 nyarán tett irányzatosságát. Bár a kis? Aztán egy nagy diófa alatt bámészkodtam. Nézeget- nagyon siet, mesélni kezdtem neki, bolondozva vele egy látogatásáról, amely — nem hírlapi közlemény neveket fíem megnyúlt barkáit és kicsiny- hajtásait, a parányi kicsit, mint_ az áprilisi szél teszi a fákkal, felelőtlenül és túlzás — döntő jelentőségű nem említ, nem kétséges. ? diókkal, amik m.ég nem is diók, csak virágok. Ámultam niégís felelősséggel, visszavonhatatlanul, hogy jó kedvre volt világnézeti fejlődésének hogy Radnóti annak az új ? azon, megint, mint annyiszor, hogy milyen nagyra nőnek derítsem. útján. Sajnos, keveset tu- magyar költészetnek, amely-\mpjd azok a hajtások, akkora levelek lesznek rajtuk, — Nem végleges itt még semmi Veszter bácsi' Azondunk még a szegedi mun- nek közösséBi jellegét emelte J hogy a nap őszig se látja a földet a fa alatt. kívül, hogy végre maguk is összefogtak.. Csak' ez az ki, elére József Attilát he-\ Ekkor ért oda Veszter bácsi, régi ismerősöm, akit egy végleges! Mert ezzel, az összefogásukkal minden lyezte. A budapesti Petőfi kásmozfalommal való kapcsolatáról, ennek konkrét Múzeumban őrzik mozzanatairól. néhány levelét, lapját a négy 5melyet ebben az, írásában is többször émiít! PndnA„ T * Gazsó István Szeged város tanácsának április negyedik! ideiglenes lett itt, nézzen bárhová, nézzen bármire, az rtaonoti ^irodalmi pályázatán 3. dijat nyert Gólyák cimű regényével, ls> ami azelőtt orokeletunek látszott. .. Például ez az út 4" —itt, amelyiken állunk, még ez sem végleges'